Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
Mi lesz a siroki vár sorsa ? Félfelé egyre nehezebb a járás, de megéri, mert a kilátás csodálatos. Lenn a Tárná ezüstszal&gja villan, messzebb a Tamó hegy festői vonulata gyönyörködtet. S fenn a történelmi múltú vár. Kövei több mint ezer év történetét idézik. Már az avarok idején jelentős erőd volt. A krónika legtöbbször a végvári időkből említi, amikora nemzeti függetlenség egyik jelentős bástyája volt, hiszen a törökök hosszú évtizedeken át bevehetetlennek hitték, s meg sem kísérelték ostromát. S mennyi költői legenda fűződik nevéhez, a nép ajkán született, ma is élő történetek, megannyi változatban. Mi maradt mindebből? A leövek, ott az ormon, évről meghívtuk az Országos Műemléki Felügyelőség illetékeseit, de nem jöttek el, elküldtük a vb-anyagot is, segítséget kérve, még csak nem is válaszoltak. Eddig a panaszlista, ennek nyomán indultam el, hogy megkérdezzem az érdekelteket, mit tehetnének a siroki vár érdekében. Először a Mátravidéki Fémművek gazdasági igazgatóját, Marsall Ferdinándot kerestem meg, mivel hallottam, hogy a gyár már elkészítette a várhoz vezető út tervét. Természetesen ingyen. — Mit tehetnének még? — Nekünk is érdekünk, hogy elkészüljön az út, felépüljön az étterem, a turis- taszáEó, hiszen hazai és kúlA '«ár, ahogyan az átutazó látja. évre porladó romok, s vagy másfél kilométernyi, még a turistát is próbára tevő emelkedővel bővelkedő, elhanyagolt út. A túra után. kerestem meg Póbis József tanácselnököt, aki így fogadott: — Örülök, hogy fenn járt, így legalább nem tűnik túlzásnak, amit mondok. Ez a vár idegenforgalmi láitvá- nyoság, még sem törődik vele senki. Pusztul évről évre, a községen átutazók, a turistacsoportok csak messziről nézik, mert nem vállalkoznak a kimerítő gyaloglásra. S mindjárt a tervekről beszél: — Utat kellene építeni a várig, hogy busszal és autóval egyaránt meg lehessen közelíteni. Építeni kellene egy korszerű éttermet, s néhány szobás szállodát. Akkor jönnének a turisták. S még egy: legalább úgy rendbe kellene hozni a romokat mint Kisnánán. — Mit tehet a község? —! Évi 70 ezer forintos községfejlesztési összegből úgyszólván, semmit, hiszen ahhoz, hogy a vár valóban, vonzó idegenforgalmi látványosság, turistaesákxgató legyen, közel 10 millióra lenne szükség. Ennyi pénzt mi egyedül képtelenek vagyunk előteremteni. Segítség kellene, mert a siroki vár ügye nem községi probléma, a rendbehozatal megyei, sót országos idegenforgalmi érdek. Mi megtettük, amit lehetett az elmúlt évben vb-ülésen tárgyaltuk a kérdést, ide földi vendégeinket lenne hová elhelyzeni. A cél érdekében eddig is áldoztunk, s ezután is szívesen segítünk, ha nem is a közeljövőben, mind anyagilag, mind társadalmi munka formájában. Most egyéb beruházások kötik le miniden forintunkat, de később komoly támogatást tudunk nyújtani. Szólóban azonban mi sem oldhatunk meg mindent, úgy vélem, társadalmi összefogásra lenne szükség. Merényi Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója: — Eddig mit sem hallottam a siroki tervekről. Mi a romokat évekkel ezelőtt konzerváltuk, nem érkezett jelzés, hogy újabb renoválásra lenne szükség. Ha valóban így van, természetesen rövid időn belül megoldjuk még akkor is, ha nem szerepelt közeli terveinkben. Ehhez azonban az kell, hogy megkeressenek bennünket a község vezetői, leüljünk tárgyalni, s akkor rendezünk mindent. Százezreket ugyan nem tudunk adni, ám úgy vélem, hogy a mi támogatásunk is jelent valamit. Dr. Komári Endre, a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője: — Az igényekkel most kellene jelentkezni, mert készül a Mátra—Eger—Nyugat- bükki Intéző Bizottság jövő évi költségvetése. Abból az egymillióból, ami rendelkezésünkre áll, netm hinném, hogy fukarkodnánk Síroknak adni. S még egy: az idegenforgalmi hivatal is tud támogatást nyújtani, hiszen nekünk is érdekünk, hogy megyénk egy új idegenforgalmi látványossággal bővüljön. S mi a parádi ÁFÉSZ véleménye? Tolmácsolja Szakács Mihály főkönyvelő: — Pillanatnyilag nem vállalhatjuk az étterem és a turistaszálló felépítését, mert az Egerben épülő szövetkezeti áruházra áldoy-lunk mindent. A működtetést és a korszerű berendezést viszont akár a következő évben is megoldjuk, ha a tanács vezetői ilyen kéréssel fordulnak hozzánk. Az ötödik ötéves tervben viszont a turistaszálló építését is vállalnánk, természetesen még az első években, őszintén mondom: számunkra ez kamatozó befektetés lenne. Mi a teendő? A tájékozódás azt igazolta, hogy segítőkészségben sehol sincs hiány. Megjegyezzük azt is, hogy egyéb szerveket is meg lehetne keresni ugyanezzel a kéréssel, úgy hisszük, sehol sem lesz tartózkodó a válasz. Azt is mondhatnánk: korábban is kellett volna kezdeni a mecénások kutatását, s nem megtorpanni az első sikertelen kísérletnél. Pécsi István Per harag nélkül 1971. első félévében nem kevesebb, mint 16156 peres ügyben döntöttek a gazdaságai döntőbizottságok. A különböző viták forintértéke meghaladja a hatmilliárd forintot. Az országoshoz hasonlóan, megyénkben is nőtt a vállalatok közötti vitása peres ügyek száma. Dr. Fábián István, a Heves megyei Gazdasági Döntőbizottság elnöke pontos statisztáiéval szolgált. — 1970, szeptemberéig 400, 1971 szeptemberéig pedig már 499 ügy került a megyei döntőbizottság elé. — Van tehát bőven munkájuk a vállalati jogtanácsosoknak, nem véletlen, hogy számuk többszörösére emelkedett az elmúlt hónapokban. — A baj inkább ott van, hogy a jogügyi szakembereknek a legtöbb esetben csak akkor szólnak a vállalatok — munkaadójuk —, amikor már javában tart a vita a partnerekkel. Pedig a minimumra lehetne csökkenteni a vitákat, ha a szerződések minden szempontból megfelelnének a jogi követelményeknek, valameny- nyi igényt, követelményt, feltételt rögzítenének a megállapodásokban. Tetézi még a gondokat, hogy sok helyen a legalapvetőbb jogi ismeretekkel sincsenek tisztában. Hogy csak mást ne mondjak: nem egy esetben fordulnák hozzánk egymással perben álló termelőszövetkezetek. Holott a Gazdasági Döntőbizottság hatáskörébe tsz-ek nem tartoznak. — Illusztrálásképpen mondjon néhány példát a peres ügyekre. — A TECHNOLUX Ktsz szerződési kötelezettséget vállalt a magyar hűtőipar- maik a bélszínroló csomagolására szolgáló tasakok legyártására. A ktsz el is végezte a munkát, csak éppen a munka minősége nem felelt meg a követelménynek, ezért a felperes a kár megtérítését kérte a ktsz-től. Mint a tárgyaláson kiderült, jogos volt a felperes igénye, a ktsz-nek 101 ezer forintjába került a vállalkozás. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat* 436 ezer forintos kötbért fizetett az egri Hadnagy úti óvoda-bölcsődén végzett késedelmes munkájáért. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat közel hárommillió forintos beruházással betonutat épített a Füzesabonyi Álllami Gazdaság pusztaszikszód sertéstelepéhez. Az út az _áll arni gazdaság szerint ííasz- nálhatatlan. Ezt erősítette meg a Minőségvizsgáló Intézet véleménye is. Döntést még nem hoztunk, újabb szakértői vizsgálatot rendeltünk el. — A vállalatok az év első hat hónapjában 44 ezer esetben kértek fizetési meghagyást adósaik ellen. Megyénkben is baj van a fizetési morállal? — Sajnos, igen. Eddig már 1350 fizetési meghagyási ügyben döntöttünk. Gyakran kerül olyan összeg is a számlára, amely mögött nincs munka, az adósok a kötelezettségeiknek már korántsem olyan gyorsan igyekeznek eleget tenni, mint annak idején a megrendelésnek. — Honnan érkeznek legtöbbször, leggyakrabban a Heves megyei döntőbizottsághoz? — A Heves megyei Vegyesipari Vállalattól, az A.GROKER-től, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalattól, az építőktől ém az Apci QualitáltóL — A megyei döntőbizottság ítélete ellen van még fellebbezési lehetőség? — Ha az ügyben szereplő összeg meghaladja a 10 ezer forintot, akikor van. — Ebben az évben hány fellebbezésre került sor? — A 499 döntésből mindössze 11 ügyiben fellebbeztek. Ebből hatot elutasítottak, kettő folyamatban van, egyben teljes egészében, kettőben pedig részben adtak helyt a fellebbezésnek. Mint a számok is bizonyítják: a peres felek egy része egyetértéssel nyugtázza döntésünket, és harag nélkül távoznak a tárgyalásról. A békességre annál is inkább szüksége van, hiszen, a pereskedő vállalatok aiz elkövetkezendő években továbbra is munka-, szerződési kapcsolatokba kerülnek egymással. — koós — Cél: Kevesebb legyen a hiánycikk fiz árat a kisiparosak termelik az állami vállalatok értékesítik 1963-ban született öt vidéki kirendeltséggel a KETT, pontos nevén Kisipari Exportra Termeltető Iroda. Életre hívását több ok tette szükségessé. A legfontosabbak: a vidéki kisiparosok bekapcsolása a fontosabb iparágakba, a budapesti kisiparosok monopolhelyzebé- nek megszüntetése, a lakosság igényeinek helyi kielégítése. Eleinte csak exportcikkeket gyártottak, vagy éppen impartpótló anyagokat. öt év múltán, 1968-ban változott a KETI profilja. A neve: KTV, Kisipari Termeltető Vállalat lett. Három óve nem exportálnak, csak belföldön értékesítik cikkeiket Az állami ipart segítik, illetve a legszükségesebbet, az üzletekben ritkán vásárolható használati cikkeket gyártják kisipari módon. A KTV szervezetében dolgozó kisiparosok munkájukat minden állami támogatás nélkül végzik és termékeiket állami vállalatokon keresztül értékestik az Árhivatal által megszabott áron. A szakemberek véleménye szerint megfelelő minőségű miunikót végeznek és rugalmasan, alkalmazkodva a kereslethez, elégítik ki a lakosság igényeit A KTV az állami vállalatok munkájába bekapcsolódva közvetve javítja a lakosság ellátását. Számos devizamegtaikarítást eredményező munkát is végeznek és így sok üzemet, vállalatot hozzásegítenek egy-egy több milliós exportterv teljesítéséhez. Heves megyében 1969-ben 10 kisiparos dolgozott a KTV keretein belül és közel egymillió forint értékben termeltek. A múlt évben számuk elérte a tizennégyet és termelésük értéke 2 millió 75 ezer forint volt Ezek a számok önmagukért beszélnek és bizonyítják azt hogy a kisiparosok bevonása a népgazdaság ágaiba ésszerű dolog, hiszen kis szériában gyártott, de gyakran hiánycikként előforduló használati tárgyak gyártását olcsón és jó minőségben végzik. Még több kisiparost be lehetne vonni a KTV munkájába és így az állami szektor gazdagodna, de a kisiparosok sem járnának rosszul. Az eddig elért eredmények ezt igazolják. p. a — Mi mindent lehet venni ötszáz forintért? — Lehet például két férfiinget, egy evőeszköz-készletet, egy habkönnyű hálóin- get, egy divatos férficipőt, esetleg két üveg francia parfümöt, egy női pulóvert két pár stramm gyermekcipőt. Akinek két gyermeke van és hozzá egy könnyen jött ötszázasa, talán ennél az utolsó lehetőségnél meg is áll. Ha csak korábban nem állt meg. A dunaújvárosi lemezfeldolgozó gyárrészleg termelési osztályán tárgyalás folyt egy bizonyos K Í8-as típusú szerkezetről. A Füzesabonyi Állami Gazdaság építés- vezetője sürgette a vasszer- keziet szállítását amelyet a Dunai Vasmű a III. negyedévre igazolt vissza. Az ügyfelet udvariasan fogadták, biztosították arról, hogy a kért szállítmány időre megérkezik. Az építésvezető köszönte a gyors elintézést, és hálája jeléül egy borítékban az asztalon felejtette az E 344 sorozat 043377 számú ötszáz forintos bankót. Párbeszéd Az 0iM77soroia' ' ötszázas 043377 sorszámú — r _ _ az ötszázasról 1971. aktába? 3, jnmmssp Gyenes Károly, a Füzesabonyi Gazdaság építósveze- j «jje, készséggel elismeri, hogy 5 hagyta ott a borítékot. — Annyira kedves volt az elvtársnő, kedvesen fogadott és meg is kaptam a kért szerkezetet. Gondoltam, ha már ilyen kedves, hát hálából... (Az ötszázas előre elkészítve, akkurátusán összehajtott, kék postai borítékban volt.) — Füzesabonyban két állami vállalat, két állami alkalmazottjának korrekt együttműködését így szokták honorálni? — Nem. Nem tettem én ilyet soha. Elnézést kérek, ha megsértettem az elvtársnőt. (A sértés az előadó' egy teljes heti fizetése.) — Mit gondol, hová jutna ez az ország, ha mindenki ilyen módszereket használna ügye elintézésére? — Kérem, én ezen nem gondolkodtam még, és bocsánatot kérek, de ki gondolhatta volna... (A többit elharapjaá : hogy valaki visszautasít ötszáz forintot.) — 3M öéfcóznapí nyelven nem hálának, hanem vesztegetésnek nevezik. — Én valóban hálás vagyok, de nem ismertük egymást annyira, hogy mondjuk csokoládét, vagy virágot adjak, azért gondoltam, hogy a pénz mindenkinek kell... Gyenes Károly párttag és Füzesabonyban 180 ember talán köztiszteletben álló főnöke.) — Miből adta az ötszázat? — Ha határidőre készen leszek a szerkezet felállításával, kétezer forint célptré- ' miumot kapok a gazdaság igazgatójától. (Abból előlegezte: „élni és élni hagyni!”) Monológ az ötszázasról Ritkán adódó lehetőség, hogy a sűrűn előforduló gyakorlatot tetten érjük. A borítékot kapó nem mindig ilyen becsületes és a borítékot adó nem mindig ilyen óvatlan. Kérdés, vajon valóban így intéződnek nálunk az ügyek, vagy csak a közhiedelem túlzása, hogy „így van ez!” A vesztegetést a törvény bünteti) de a hálálkodást nem tiltja a paragrafus. Csakhogy miért vesztegetés az egyik borítékba dugott ötszázas, és miért hála a másik ötszázzal kibélelt boríték? Ki az, aki határt szab e két fogalom között? Aki adja? Aki kapja? Aki látja? Látni ritkán lehet borítékba dugdosott pénzt. De még ritkábban látni pénzes borítékot bontogató kezet. Apui látványos, ami letagadhatatlan. az a szuper- gyorsán elintézett ügy, a soron kívül teljesített kérés és nyomában az indokolatlan jólét. Az egyre erősödő közhiedelmet pedig már ismerjük: adni kell! De nem kell adni! Ss ezt elsősorban nem annak kell megtanulnia, aki kapni szeretne, hanem aimak, aki adni akar, vagyis — kéz a szíven! = egy, két, tíz, száz forint erejéig mindannyiunknak. Döntés az ötszázasról Arról, hogy Gyenes Károly a közhiedelem gerjesztője-e, vagy csak áldozata, nem lehet meggyőződni. — Még soha nem adtam, senkinek — bizonygatja, miközben az íróasztalon fekvő ötszázast nézi. Nem is bírja sokáig a lelki masz- százst. Menni készül haza, Füzesabonyba és búcsúzóul: — Elmondom mindenkinek, hogy a Dunai Vasműben milyen becsületes emberek vannak. Aztán megkérdezi: — És az ötszázast most visszakapom ? Nem kapja vissza, 1971. szeptember 22-ón 15 órakor, 311-es bevételi szám alatt a Dunaújvárosi I. számú Postahivatal felvette a bankjegyet az Országos Béketanács Vietnami Akciója címére. Vajh ha minden borítékba rejtett, köpenyzsebbe dugott, asztalon felejtett Pénz jótékony célra jutna, fáznának-e a vietnami gyerekek, lenne-e még petróleumlámpás tanyai iskola Magyarországon ? flüafcotcri Miklós ■
