Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
Helikopter a paradicsomláblák fölött egyenletes szórás — nttgyol»l> teljesítmény Horton bevált a dél-alföldi agrotechnika A HATVANI TÁJ hosszú évtizedek óta megyénk egyik legértékesebb zöldségtarmő területe. Ez elsősorban az ottani kedvező éghajlati és talajviszonyokkal magyarázható. Nem utolsósorban pedig a lakosság szakértelme is nagyban hoffiájárul ehhez. Holdon, példáiul, emberöltő- nyi múltra tekint vissza a paradicsomtermesztés, amely a kedvező természeti viszonyok mellett a kedvező köz- gazdasági körülményeknek is köszönheti létjogosultságát. A község szomszédságában van ugyanis a Hatvani Konzervgyár, amely kedvező piacot biztosít ennek a terméknek. A fogyasztók és az ipar számára oly közkedvelt, vitaminokban és ásványi. anyagokban gazdag növény eredményes termelése ma már csak • megfelelő agrotechnikával folytatható. Ezt figyelembe véve, a helyi Kossuth Termelőszövetkezet a hagyományosnál tökéletesebb módszerekkel termeli a paradicsomot. Az idén legalábbis Vnnek lehettünk szemtanúi, tavasztól őszig. Ikersorok, ezekbe vetett, hazai nemesítésü paradicsomfajták és helikopteres növényvédelem. Röviden így lehetne összefoglalni az alkal- mazott agrotechnikáit, melyet a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kutatóintézetben,' dr. Mé-( szöly Gyula akadémikus és munkatársai dolgoztak ki. De vegyük sorjában. A hortiak az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával kezdték meg a kísérletet, melyhez a Repülőgépes Növényvédő, állomás egy helikoptert biztosított a közös gazdaság számára. AZ IKERSOROKBA ötféle — Kecskeméten nemesítetl — paradicsomfajta került, a koraitól egészen a késői érésűig. A kísérletet közel ötszáz holdon végezték, s erről a területről az összesítő adatok szerint 860 vagon paradicsomot takarítottak be. E nagy tömegű paradicsom termelését az ikersoros vetésen kívül lényegében a helikopteres növényvédelem alapozta meg. Összesen, nyolc alkalommal, periodikusan visz- szatérve, tíznaponként permetezték a paradicsomtáiblá- kat. A helikopter egyenletesen szórta a növényekre a permen anyagot, amely megvédte a paradicsomot a fertőzésektől. A nyolcszor! permetezés tehát a megelőzést szolgálta, s eredménye a termés minőségében is megmutatkozott. A paradicsom értékesítésekor ugyanis a 860 vagoninyi áru csaknem 90 százalékát első osztályúnak minősítették, s kilencven vagon exportra került Üjdonság volt az is, hogy a helikopteres permetezések alkalmával mikroeleme* lombtrágyát is szórtak a növényre, amely nagyban elősegítette a növények fejlődését. A mérési ex'-edmónyek szerint 30 százalékkal gyorsabb ütemű volt a lombtrágyázott paradicsomok fejlődése, mint a kontrollnövé- ■ nyéké. A különleges összetételű lombtrágya a szomszé dos ausztriai — Linzi. Műtrágyagyárból — érkezett Hortra, s a világhírű gyár egyik specialitásaként emie- getik. AZ IDEI h asznos tapasztalatok alapján Horton jö- vőre tovább folytatják a pa- radicsomtenmesztési kísérteket Ennek máris megtettéli az előkészületeit a szövetkezetben, A termesztésre kijelölt táblákon az elmúlt hetekben tudományosain mega- lapozott talajvizsgálatokat végeztek, s ennek alapján jugoszláv „ paradi csőm m üt rá gyáf’ juttatnak a földbe a talajerő-utánpótlás biztosítására. Bár a számítások szerint az üzemi költségek lényegesen magasabbak a hagyományos paradicsomtermesztés,nél. mégis a dél-alföldi agrotechnika mellett döntöttek. Mert ma már csak a fejlettebb, a tökéletesített gépi módszerekkel lehet gaz-' daságosan termelni, ezt vallják a hortiak. Mentusz Károly Úttörők az idős emberekért A Magyar Ü ttör öl: Szövet- . ségének Heves megyei elnöksége felhívással fordul a megye valamennyi úttörőcsapatához, úttörőtanácsához, s az vKtörökh&c: hogy az üregek hete alkalmából vállaljanak hosszabb időre szóló _ feladatokat, amelyekkel segíteni tudnak az idős embereken. Kutassák fel a lakóhelyeiken élő magányos öregeket, vállaljanak gondozói munkát, látogassák meg öttel, tartsanak felolvasásokat szamukra. Ennek a nemes feladatnak a megoldása annál is inkább lényeges, meri megyénkben az 1970-es népszámlálási adatok szerint, a. 60 éven felüli lakosság az összlakosság 18.8 .százalékát teszi ki. ,Az úttörők az idős emberekkel való törődéssel nemcsak eleget tehetnek a 12 pont egyikének, de kifejezhetik tiszteletüket és megbecsülésüket is az idősebbek iránt. Új melléküzemágak a Selypi Cukorgyárban Egy idei ötlet gyors megvalósításával — nem annyira a haszon-szerzés, mint inkább a partner mezőgazdasági termelőszövetkezetek segítésére — új üzemág született a Selypi Cukorgyárban s így az ipartelepen most már mustsűrítmény készítésével is foglalkoznak. A ..műhelyt" a gyár üzemépületében alakították ki, egy korábban szabad területen. Bepárló berendezését a demecseri keményítőgyártói kapták, míg a felszerelés többi részét a Cukoripari Kutatóintézet biztosította, illetve a helybeli szakemberek készítették. Mint értesültünk: Selypen túl vannak a vizsgán. A cukorgyári páragőzt hasznosító sűrítő a hagyományosnál lényegesen alacsonyabb hőfokon is kitűnő minőség mellett végzi a Lepárlást, Elégedettek a megrendelőit — s elégedettek a gyárbeliek, akik egyébként a melléküzemágat természetesen állandó jellegűvé akarják tenni. Annál is inkább, mert a tevékenységgel korábban foglalkozó Hatvani Konzervgyárban csak akkor nyílik mód a kérések teljesítésére, ha a paradicsomsűrítő „vonalnak” éppen szabad kapacitása van. Egyidejűleg hozzákezdtek már Selypen egy cukorrépa- magdrazsírozó üzeni létesítéséhez is. Az újabb tevékenységgel a gyáriak a hazánk- , ban erősen visszaesett cukorrépatermesztést szeretnék vonzóbbá, könnyebbé tenni. A drazsirozással ugyanis egyesírájú vetőmagokat biztosítanak a termelőknek akik ennélfogva számos hagyományos, meglehetősen fáradságos fizikai munka végzésétől mentesülnek a termesztés során. Elmarad az Ismert „egyelés", az ember helyett inkább a gépek jutnak szerephez. Az iparágban egyébként a selypi létesítmény mellett foglalkoznak a Petőházi Cukorgyár testvérüzemének, a nagycenki drazsirozónak bővítésével is. E két terv teljesítésével jelentős előrelépés várható a hazai cukorrépa- termesztésben. (gyóni) Közösen épül a tanácsháza Három község gyógyszertára Összefogással többre mennek (Cseh Béla tudósítónktól): Sok mindenre szükség van még, — különösen a nagyobb községektől, városoktól messzebb eső . falvakban, hogy javuljon a lakosság életkörülménye. Közös összefogással azonban sok mindent meg is lehet valósítani. Ezt példázza a.. tarnaör- sieíc kezdeményezése is. A 2000 lelket számláló kis községben a tanács és a termelőszövetkezet szorosan együtműködik. A több rnipt 4000 holdon gazdálkodó szövetkezet már eddig is sokat tett, hogy a község lakóinak, — s benne a szövetkezet tagjainak — élete könnyebb legyen. Most a tanáccsal karöltve új tanácsház építésébe fogtak bele. A kétmillió forintos költséggel épülő létesítményt a helyi termelő- szövetkezet építőbrigádja építi. Az alapozással már megvannak, úgy tervezik hogy jövőre már az új tanácsházán intézhetik ügyesbajos dolgaikat az itt lakók. — Nagy szükség volt erre. — mondja Antal Béla, a tanács elnöke. — A régi tanácsház épületében 130 ezer forintos költséggel egy óvodát rendezünk be. Itt lesz a 25 férőhelyes óvoda és az iskolai napközis csoport, Ezzel együtt megoldódik a pedagógusok étkeztetése is. Három község régi vágya is teljesül a nem is távoli jövőben. Eddig Tarnaörsről, Erkről és Zaránkról Tarnamérára, de sokszor Hevesre kellett elmenni gyógyszerért. Most a három község tanácsa, termelőszövetkezete összefogott s egy gyógyszer- tárat építenek. Az egymillió- kétszázezer forintos beruházáshoz a Heves megyei Gyógyszertár Vállalat is hozzájárul. Tarnaörson nem feledkeznek meg a fiatalokról sem. Nemrég épült fel az ifjúsá- ' gi klub, amelynek berendezését a helyi tanács, a ter- melőszövetkezet és a járási KISZ-bizottság közösen vásárolta meg. Sorosaiban késsül a „Feims” XJj 'televíziókészülékek, sorozatgyártását kezdte meg az ORION. Az AT 551 „Venus” elnevezésű készülék középméretű képernyős. Az új készüléket színesadás-kapcsolóval gyártják, így a színes adás fekete-fehér vételénél előforduló esetleges hibák megszűnnek. i, __titóTI foto — Hadas János fel vétóié — KSf A küldött: brigád vezetőnő... Napjai, amelyeket idéz, ugyanúgy telnek, mint általában. minden dolgozó nőnek. — Reggelente korán kell kelnem, mert ötkor indul a vonat. Naponta bejárok a munkahelyemre, Kálból Verpelétire. Az idén kilencedik éve. hogy a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban dolgozom. Munkacsapat-vezető vagyok, kilenc asszony irányítója. Szeretem ezt a munkát:. Igaz, keményen kell dolgoznunk, s nincs megállás. amíg el nem végeztük a ránk bízott feladatot— Délután 4-re érek haza. Ahogy mondani szokás, ekkor kezdődik a második műszak. Férjem, s tízéves gyermekem van. Nem sok szabad időm marad, s annak is helye van! Tizenkilenc éves' voltam, amikor szak- szervezeti munkával bíztak meg. Aztán jött a nőtanácsi munka az erdőgazdaságnál, majd itthon. Esténként a tizenegy tagú vezetőséggel a nők klubját szerveztük, programot készítettünk. Azóta visszatérő hagyomány, hogy évente összejönnek az asz- szonyok, s megbeszéljék terveiket, gondjaikat. Ezek az előadássorozatok, foglalkozások mindig emlékezetesek maradnak a számomra. Ügy hallottam, áz idén is összejöttek már, de nekem még nem volt időm elmenni. Nőmozgalmi feladatokat kaptam, azokra készülők... — Legutóbb azt vizsgáltuk a Füzesabonyi Állami Gazdaságban, az egri MEZO- GÉP-nél és a gyöngyösi par- kettaüaemben, hogy milyen körülmények között élnek és dolgoznak a nők. Mint a ME- DOSZ nőbizottságának az elnöke, megyei aktívaülésen számoltam be a tapasztalatokról. Hat, van még‘ mit tennünk ...! — Hogy támogatják-e ' a nőbizottsági tevékenységemet a munkahelyemen? Nemcsak támogatják, de el is ismerik! Sőt, örülnek, hogy megválasztottak a MEDOSZ nőbizottsága elnökének, s mind az üzemben, mind pedig a szakszervezeti vonalon nagyon sok segítséget kapok. Ez a munka természetesen óriási felelősséggel is jár: sokat kell még tenni a nők egyenjogúságáért, s ebben a tevékenységben rám is számítanak. Örömmel vettem tudomásul, hogy küldöttnek jelöltek a magyar nők országos konferenciájára. Már el is döntöttem, hogy melyük szekció munkájában dolgozom majd. A szolgaitatás időszerű kérdései érdekelnék, ezen belül pedig a háztartási munka korszerűsítése és a javítószolgálat helyzete. Mert szerintem, napjainkban nincs fontosabb a női munka megkönnyítésében... Tolnai Istvánná napokat akart idézni, s egy életcélról vallott. A nőmozgalomról, amelynek konferenciáján megyénk asszonyainak egyik képviselője lesz két napig... (szilvás) lófl. október Zti., kedd As órák szépségét « szürke percek is adhatják Szürkék, észrevétlenek. Hangjukat ritkán hallani,' a iermelési tanácskozáson az utolsó sorokban ülnek, vagy a fal mellett állnak. Nem emlegetik őket — nincs rá ok. Nem vittek véghez hőstettet, hogy beszélni kellene róluk, botrányuk sem volt, hogy ujjal kellene rájuk mutogatni. ’ Ok csak vannak és dolgoznak. Hangjukat elnyomja a. $ épek zörgése, szorgalmuk, igyekezetük látványosságtól mentes. Munkájuk verejtéke szénben, vasban, energiában — mint széttéphetetlen kötőanyag — újabbnál újabb termékekben öltenek testet, hogy ismét más kezektől tovább alakulva az emberi milliók életét tegyék jobbá, kellemesebbé. Igen, róluk van szó! Az egyszerű Kovácsokról, Kissek- vől, Nagyokról. Róluk, akik nem hordanak a nevük mellett kilváló, kiemelkedő és más nagyszerű jelzőket akik nem voltak hősök és nem is valószínű hogy lesznek, nem teljesítik normájukat 150 százalék felett, nem olvasnak be a főmérnöknek, nem tűnnek fel azzal, hogy úgy váltogatják munkahelyeiket, mint más a fehérneműjét. Nincs újításuk és találmányi vitájuk, nem az elnökségben ülnek ünnepi alkalmakkor, nincs igazolatlan mulasztásuk, és nincsenek az állandóan jutalmazottak között sem. Holnapjuk, jövőjük ugyanaz, mint májuk: munkások, dolgozók — ahogy mondani szokták — egyszerű, kisemberek. Az igényük sem nagyobb! Legyen jó egészség, erő, amivel a munkát bírják, alkatrész, nyersanyag, áram, hogy foroghassanak a kerekek és ismét, csak egészség, erő, hogy ne legyen kiesés a munkából, ne véknyuljon a boríték. És ha néha egy-egy kis nem várt jutalom, egy kis plusz csurran-cseppen, ez külön öröm. A legutóbbi országgyűlésen az ifjúsági törvény vitájában mondta Pullai Árpád elvtárs, as MSZMP Központi Bizottságának titkára: „Az országépítésben, a haladásban legfontosabb tényező: a kétkezi, fizikai és szellemi munka. Mindenekelőtt ez tartja fenn, viszi előre a társadalmat, fejlődése útján..’ És később: „Társadalmunk, amely a közmegbecsülés egész értékrendszerét a munkára alapozza, nem nyugodhat bele abba a torzulásba, amely az alkotómunkát és -készséget kizárólagosan egyes értelmiségi foglalkozásokhoz köti’’. Kétségtelen, ahogyan van tehetséges mérnök, orvos, és tudományos kutató, ugyanúgy van tehetséges munkás, esztergályos, bányász, kohász, traktoros, állattenyésztő stb. Az viszont már más kérdés, hogy sokan nem ismerjük és így nem is vesszük tudomásul ezeket az embereket, — akik a mindennapok napszámosai. Mellőzzük azt a hatalmas erőt jelentő „szürke” tömeget, amely a társadalom többségét adja, a kiváló és kiemelkedő tulajdonságokkal „meg nem áldottakat”, akik, „csak” egyszerű kisemberek és nem tesznek mást, mint becsülettel, szorgalommal építenek, dolgoznak — akiknek mindenük és lényegük a munka, Egyszerű kisemberek? Nem jó. nem kifejező ez a fogalom. Ezek az emberek nélkülözhetetlenek! Nélkülözhetetlenek mindennapjainkban, és a holnapok tennivaló cselekvésében egyaránt. Mert éppen úgy nics nélkülük holnap, ahogy nem lenne nélkülük tegnap sem. Az órák szépségét a szürke percek is adhatják! A munka, a haladás közkatonái ők, akiknek rangjelzése e becsület, a kitartás, a szorgalom, az egyszerűség, mindaz, ami a jó munka, az alkotás jellemzője. Papp János
