Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

Egyedül, négy osztállyal FELVIRRADT-E TOTH MACÁNAK? Legfeljebb a túl világi lét fénye hozhatott mór virra- dást számára. Tóth Maca ugyanis pontosan ugyanarra a sorsra jut, mint Juliska: mindketten a férfi és a ká­poszta áldozatai lettek. Ta- bi László „Felvirradt Tóth Macának" című rövid tévé­játéka, egy sorozat első ré­sze, bűbájos léggömbnek bi­zonyult. Olyannak, amit senkinek nem jut estiébe gúnyolódva meghámozni, hogy fennen hirdesse az „abszolút semmi” bizonyítá­sát, sőt jómagam is ráver­nék annak is a praciájára, aki ehhez, a léggömbhöz az éles kritika árjával szúrni merne. Derűs színfolt a képer­nyő palettáján. Vidám tó­tágas a logikával. Fintor egy kicsit az abszurd drá­máknak. Fityisz a komor* kodó és komolykodó „kriti- kusoknak” is tán’... Ennyi és nem több a „Csodák vi­lágának” első darabja, — amin nagyon kellemesen szórakoztunk. Hogy egy ki­csit leleplezni is szándékot- Öl as író a képmutatást. s az „ideális”, ngánapoigáei otthont? R í-'* i-i - ___ « ■ n iStc TOIlrn. «k« De most így..: ahogy giggondolja az ember..; Tényleg. A mindenit neki» A ZOM) FOLYfl______ I smét egy új sorozat. 0s ismét a tűnődés: lehet-e egy kezdődő sorozatról, az első látottak alapján bármi­féle véleményt mondani? Általában kockázatos. Most úgy vélem, hogy Sískov csa­ládregényének, kor- é* tár­sadalomfestő alkotásának tévé-változatáról legalábbis kevés kockázattal lehet ki­jelenteni — »ikeresnek, ér­dekesnek ígérkezik. E csa­ládregény, amely a Forayt- okkal szemben a Gromovok sorsát mutatja be, egyúttal a korai kapitalizmus kifej­lődését is Oroszországban. Glaaworthynak voltak és le­hettek illúziói hőseivel, il­letőleg hősei egyes tetteivel szemben, és valahol, az író­ból fakadóan mindig ott de­reng valami megértés, vala­mi szánandó kesernyés szá­nalom. Forsyt-ok a modern ka­pitalizmus hősei. Gromov és társai az orosz­országi, e sajátos paraszti és vallási, faji és kalandor elemekkel a kapitalizmus kialakulásának szimbólumai. A Siskov-regény méltán sorakozik a nagy családre­gények közé. A film meg­próbálja ezt a nagy regényt tömören, de atmoszférájá­ban, alakjaiban és jellemei­ben mégis teljes hitelesség­gel visszaadni. Nem tudom, hogy aki nem olvasta a re­gényt, annak számára is minden olyan világos, e egyértelmü-e a tömörítés ellenére is, mint annak, aki olvasta is a művet. Ügy vé­lem: Igen. A majd másfél órás első részben J. Lapéin, <a rendező, V. Kirbizsekov, az operatőr helyenkänt ta­lán egy kicsit romantiku­sabb hangvétellel ugyan, mint kellene, megtalálta a hangsúlyt és a mértéket. A kitűnő figurák, amelyek szinte képviselni látszottak az egész hatalmas Oroszor­szág népeit, „varáasos” tör­téneteikkel együtt 16 hite­lessé tették a Saskor rajzol­ta világot. I Gynrkó Gte Eger az akvarell otthona A Népművelési Intézet leg­utóbbi felmérése is azt bizo­nyítja: mind teljesebbé vá­lik a képzőművészet és a közönség kapcsolata. Az el­múlt öt-hat évben a képző­művészet, az iparművészet területén is kialakult az úgynevezett „nagy rendez­vények” rendszere. Szinte valamennyi megyeszékhelyen és több városban is rend­szeressé váltak az évsza­kokhoz kapcsolódó képző­művészeti tárlatok, s külö­nösen eredményesnek bizo­nyultak a műfajok szerint megrendezett kiállítások. Pécs—Baranyában kisplasz­tika! és kerámiai tárlatok nyílnak, Szombathely a tex­tilművészetnek, Salgótarján a zománcmüvészetnek ad rendszeresen otthont kiállí­tótermeiben. Egerben orszá­gos akvarell-, Miskolcon grafikai, Hajdúszoboszlón or­szágos vázLatkiállítást ren­deznek meg kétévenként. Adatokkal igazolható, hogy vidéki városainkban csak a század elején rendezték mg* az első képzőművészeti kiál­lításokat. Annál örvendete- sebb, hogy ma már a fal­vakba is eljutnak a műalko­tások. A falugalériák külö­nösen Borsod megyében ter­jednek. Országos eredmény­nek számít, hogy a művelő­dési központok, otthonok és felubkönyvtárak egynegyede rendez esetenként képzőmű­vészeti kiállításokat. Jelenleg csaknem 300 fel­nőtt- és ifjúsági, valamint 517 gyermek képzőművészeti szakkör működük az ország­ban. Ezek többsége festé­szettel foglalkozik. A képző­művésze ti körökben évente átlagosan 20 ezer idős és fia­tal munkálkodik. Budapes­ten 42 képzőművészeti kör működik. Tizenöt-húsz szak­köre van Hajdú, Komárom, Baranya, Cson.gréd, Borsod, Pest, Nógrád és Szolnok me­gyének. Indokolatlanul ke­vés viszont az ilyen alkotó- : körök száma Hevesben, Bácsban, Békésben, Fejérben és Somogybán. Sétálunk az öreg iskola- épületben. A megkopott pa­dokban hány, ma már fel­nőtté nőtt gyermek töltött éveket, az ódon épületben generációk nőttek fel. Min­den terpesi itt kezdte, s végzett hajdanán hat. majd később nyolc osztályt. Ma egy volt kisiskolás, Csabai Attiláné foglalkozik egyedül, négy osztály közel harminc tanulójával. Az estébe nyúló beszélge­tés során az érdekelt legin­kább, hogy miként lehet eredményes oktató-nevelő munkát végezni egy három­százba tv an lakosú falu kis­iskolájában. Vajon képes-e egy pedagógus arra, hogy neveltjei állják a versenyt a városon tanult gyermekek­kel. Beszéljenek a tények. Kö­zel húsz, ma mér megye- szerte tanító pedagógus ült hajdan az öreg padokban. Akad olyan öregdiák is, aki a docensi fokozatig vitte. Csabai Attiláné egyik tanít­ványa Leningrad ban tanul, orvosnak készül. A fiatal pedagógusaié kiváló oktató­nevelő munkájának elisme­réseképpen miniszteri dicsé­retben is részesült, s mint lelkes népművelő, megkapta A megye művelődésügyéért kitüntető jelvényt. — Higgye él, lehet itt is majd olyan eredményeket produkálni, mint a nagyobb, vagy akár a városi iskolák­ban. A sikerhez szerintem csak az kell, hogy a peda­gógus akarjon produkálni, szeresse a hivatását, a gyere­keket. Ezt így, szavakban könnyű elmondani, talán jól is hangzik, ám nap mint nap csinálni, egyéb, egyéni gon­dokat elfeledve délelőttre, nem is olyan könnyű. Megelőzött, mert éppen a mindennapokról, az eredmé­nyes munka, a siker mű­helytitkairól akartam fag­gatni, mert sosem a babér érdekes, hanem a hozzá ve­zető kitérőkkel bőven tarkí­tott út. — Mi a legnehezebb? — Egyedül foglalkozni négy osztállyal. Ha azt aka­rom, hogy valóban kihasz­náljam az időt, akkor min­den délután precízen felkeli készülni a következő napra. Csak így lehet elérni, hogy amíg egy osztállyal foglal­kozom, addig a másik há­rom is önállóan dolgozzék. Ebben a munkában komoly segítséget jelentenek a fel­adatlapok. Általában vasár­naponként készítem el a heti tervet. Ez azonban nem „szentírás”, naponként új­ra átgondolom, s ha úgy szükséges, módosítom. Egyéb­ként nehézség és öröm sze­rintem összefüggő fogalmak. Ha az élképzeléseket sike­rült megvalósítanom, ha el­lenőrzésikor látom, hogy a gyerekek jól megoldották7 a feladatokat, akikor úgy ér­zem, nem dolgoztam hiába. Ez az érzés teszi alkotóvá minden napomat. Rendet tartani nem köny- nyű, hiszen az apróságok jó része csak ismerkedik a fe­gyelemmel. Elvkor azonban segít a nevelői ötletesség. Ezek sorából idézzünk csak egyet, a legjellegzetesebbet: — Az a gyerek, aki ren­desen viselkedik, „kisötöst” kap, ez egy papírszelet, raj­ta az iskola bélyegzője, s egy ötös. Aki ezekből össze­gyűjt ötöt, az már bevált­hatja egy „nagyötösre”, egy nagyobb papírra. Minden hónap végén értékelem eze­ket. A gyerekeknek tetszett, tetszik a dolog, ambicionálja őket, s ezzel megoldódnak nagyrészt a fegyelmezési gondok. Legszívesebben a gyere­kekről beszél, történetei mö­gött a hivatásszeretet rejlik:- — Egy alkalommal odajön hozzám a Kiss Sanyi, átfog­ja a derekam, s azt mondja: „Tanító néni, én neon vi­szem haza a házi feladatot, megcsinálom itt” Kérdem, hogy miért? „Apukám lagzi- ba túsz, ott csak nem csinál­hatom” — győzködött egy­re. én meg minduntalan a kötelességére figyelmeztet­tem. Végül így kérlelt, ígért: „Azért, ha lesz egy kis időm, még indulás előtt megcsinálom.” — Aranyosak, közvetle­nek az elsősök, ha az ember megtalálja a hozzájuk ve­zető utat, úgy érzik magu­kat, mintha otthon lenné­nek. Nemegyszer jönnek oda hozzám szünetben: „Tanító néni, elveszett a cipőfűzőm, tessék segiteni megkeresni.” Egy pedagógus számára legnehezebb a beilleszkedés. Csabai Attilájáénak ez ket­tős gondot jelentett, hiszen arra vállalkozott, hogy sa­ját hazájában lesz „próféta”, oda került vissza, ahol gye- rékeskedett. Ma már volt osztálytársainak gyerekeit ta­nítja. — Mindenki ismerős, majdhogy rokon ebben a kis faluban, ennek eleinte sok hátránya volt. A rokonok, ismerősök, osztálytársaik se­hogy sem akarták megérte­ni, hogy az osztályzás füg­getlen a személyi kapcsola­toktól, a gyereknek azt a je­gyet kell kapnia, amit érde­mel. Szülői értekezleteken ebből adódott néhány konf­liktus. Később azonban meg­értették, hogy mire törek­szem, más szóval kifejezve: elfogadtak tanító néninek. Említem, hogy a nagyköz­ségekben, városokban dolgo­zó tanítónőknek sokkal könnyebb a dolguk, célzok az osztatlan iskola hátrá­nyaira, arra, hogy a befek­tetett energia nem biztos, hogy megtérül. Minderre Csabai Attiláné így reagál: — Lehet, hogy többet kell dolgoznom, de én már meg­szoktam, pillanatnyilag nem is tudom elképzelni, hogy másutt dolgozzam. A hatás­fok? Itt a tényeit bizonyíta­nak: gyerekeim megadták « helyüket a felső tagozatban is. Ezért látom értelmét a munkának, ezért maradok itthon... Pécsi István Sugár István: Nem eszik a kását olyan forrón ... (Folytatás.) 26. Házasságunk elején úgy mulattunk, mint a háza­sok szoktak mulatni —, vallja Dőry Katalin. — Há­zassági módon is éltünk, egyik gyermekem Girincsen, ... halva lett, a másikát 1803. októberben Keresztárba le­tettem 3, vagy 4 hónap­ban ...” A súlyosan megszégyení­tett és megalázott asszony sae n v eöély mentesen vall a főtisztelendő bírák előtt. Érezhetően, ekkor- még nem a gyűlölet, de a keserűen fájdalmas kiábiándultság süt át szavain. Egy kisiklott élet hangja Dőry Kataliné... Leány- és fi atal asszony kori szerelmi kalandjairól nem szól. Csak fátyolos ködön át utal valami ilyesmire: „A legnagyobb keserűségben él­tem, mert az Uramnak erán- tam való szerelete mindenne­mű illetlen bánásra vitte ötét a szerelemféltés miatt." Igaz, ezek az ügyek nem is képezik a per tárgyát. Azo­kat férje is csak azért szel­lőzteti nagy buzgalommal, hogy azzal próbálja indokol­ni mátkájától való elfordu­QMBÉ& 1971. október 19, kedd lása okát. No, de hát, tudjuk, hogy János gróf azután iga­zán nem vethet senkii szemé­re. Hisz az erdőtelki kastély szobalányaival, egész sor asszonnyal és haj ad ormai folytatott „bűnös pajzánko­dásai”, s nem utolsósorban a bánáti szerb új menyecskéken kiélt első éjszaka jogának embertelen gyakorlata sem valami kezes bárány képé­ben tünteti fel Erdőtelek és Párdány örökös urát. Dőry Katalin sem fukarko­dik a tanúkkal, légyenek azok a girincsi kastély hajdani cselédei, vagy a kis falu pa­rasztjai. 1827. tavaszán így emlékeznek vissza az egyházi bíróság magas színe előtt a hajdan volt nagy szerelemre, s az esküvőre. — „Ügy szerették egymást, mint az angyalók.' — mondja Béres Kata. — Láttam, hogy csókolództak együtt...” — „A copulátióra (eske- tésre) maga négy fekete lo­vain jött Girinosre — meséli Smúl Katalin —, a maga al­kalmatosságán. ... Azt jól tudom, hogy erővel nem hoz­ták. Hogy pedig elérkezése után zárva tartották volna, vagy kényszer ’.tették volna a Grófné elvétel re, esküszöm, hogy nem igaz!” — „Soha nem is hallottam, hogy mindgyárt felakaszta­nak is, Hlyen dolgot. je­lenti ki Fekete Mihály. — Ötvenkét esztendő alatt ott lakok, a faluban tudva volt, hogy férjhez ment a Grófné, de ilyen zenebonát soha se hallottam, hogy történt volna, pedig, ha lett voltul valami, megtudtam volna én is. ■■ ” — „Ha erőszak lett volna, az egész falu megtudta volna — okoskodik logikusan Bod­nár György bácsi. — De nem bírt volna két Asszony Gróf Buttlerrel, mert derék legény volt akkor, mikor én lát­tam.” r —■ „Strázs&k nem voltak rendelve — erősíti Bodolay Mihály. — Mert én lettem volna, vagy én rendeltem volna, ha strázsa lett volna!” Bodolay ugyanis abban az időben Dőry hajdúja volt. — „Még nevettünk is a többi fiatal cseléddel — em­lékezik vissza az egyik —, midőn a Gróf a Grófnéjával együtt sétált és nyájaskodott, minthogy a Gróf nagy .volt, és a Grófné kicsiny. Kérte a Grófné a Grófot, hogy Imjol- jon meg, hogy megcsókol­hassa ...” — „Láttam a Grófot, mint Vőlegényt, hogy szabadon járt hosszú szivarral, az udvaron, udvaron kívül is, ahol tetszett néki. — vallja Sikur Sala­monná. — Karonfogva sétált a Conlessel. A kastély előtt levő székén az öreg és ifjú Grófnéval együtt ültek és a kertbe is mentek. Tapasztal­tam a Grófnak Grófné eránt való hajlandóságát, valamint azt is, hogy szereti, mert szí­vesen diskurált, sétált véle,s kezeit csókolgatta.” — „Karon fogva vezette Katalin Grófnéját — idézi vissza az esküvőt egy öreg girincsi paraszt —, nem lát­tam, hogy szomorít lett vol­na. Vidáman vezette a gróf­néját a Templomba...” — „Szemeimmel láttam a Grófot — vallja Lubkovics András girincsi jobbágy —, mikor esküdött az oltárnál. Víg embernek látszott. Meg lehetett hallani a szavát a Templomban, mert bátran felelte, és kicsiny a Temp­lom.” AGYAFÚRT FISKÁLISOK— AGYAFÚRT TANÚK Az egymással szembenál­ló, életre halálra küzdő fe­lek perbeli hadműveleteinek vezérkari főnökei: az ügy­védek. A jó fiskálisnak komoly ázsiója van. Keresik, minta cukrot. Ilyen keresett prókátor hí­rében állt Nagy János is, az egri érseki jogakadémia pro­fesszora. Buttler János nyom­ban rácsap, s iparkodik vá­lópere vitelére megnyemi.de a kétes ízű feladatot a tanár elutasítja magától. A helyzet pikantériája viszont az, hogy végül is. négynél több esz­tendőn át, ebben a perben for­gatja pennáját —, de Dőry Katalin védelmében. Buttler „barna prókátora”, nagyidat Sávoly Sámuel uram derekasan jeleskedik, méghozzá olyan túláradó buz­galommal, hogy a válóper so­rán több súlyos jogi túlka­pására, visszaélésére is fény derül, mely bizony nem túl­zott ölömmel tölti el a gró­fot, mert félti a kirobbant botrányok továibbgyűrűzésé- től pere sikerét, a szigorú fötisztelendő szentszéki bíró­ság előtt. Így hát, a szent cél érdekében kétesztendei hűsé­ges jogi szolgálat után fel­áldozza az oltáron Sávoly uramat, és megvonja tőle ügyvédi megbízatását. Ügy érzi, hogy ezt meg kell ten­nie, s nem is haragszik meg érte Sávoly Sámuel próká­tor, oly sok jogi csalafinta­ság és agyafúrt mesterkedés jeles bajnoka. De az erdőtelki gróf új ügyvédje is nagy gyakorlatú jogász: Janicsád László ung­vári ügyvéd, „több úri nem­zetségek törvényes jogigazga­tója” és táblabíró. Janicsád oly odaadó hűséggel szolgál­ja Buttler Jánost, hogy még kerek 20 éven áf, egészen ha­léi ■ percéig intézi jogi és peres ügyeit. E minden hájjal megkent prókátorok kezében fut ösz- sze a bonyolult per minden finom szála, ök kutatják, mozgatják, s preparálják a tanúkat, s tüzelik további küzdelemre a niár-már lan­kadó feleket, A szentszéki bírósághoz fáradhatatlan buz­galommal körtmölik újabb és újabb válaszaikat, viszontvá­laszaikat, megjegyzéseiket és észrevételeiket... Igen! A tét óriási, s ép­pen ezért az ügyvédi hono­rárium is magas summára rúg. E kor ügyvédednek jö­vedelmére némi fényt derít, hogy például éppen Sávoly Sámuel rövid öt esztendő alatt két nagy házat is vá­sárol Egerben, nem keve­sebb, mint 26 ezer csengő fo­rint értékben. Az ügyvédek a bizonyítási eljárás során minden váloga­tás nélküli eszközzel iparkod­nak védenceik győzelmét ki­csikarni. Gátlástalanul küz­denek, tűzön-vízen át, döntő iratok eltüntetésével, vagy ilyeneknek illegális megszer­zésével, megvesztegetéssel, hamis tanúzásra való felhaj­tással ... De a több mint négy esztendőn át dúló per során egyetlen eset sem adó­dik, amikor egyik fél akár csak hajszálnyit is elismerne a másik igazából. Ezt megkí­vánja e kor fislcálisainak szeleme és gyakorlata. A bí­rák feladata, hogy azután el­igazodjanak ebben a mester­ségesen kavart sűrű zűrza­var oan .. (FolytaljukJ A girincsi templom a,Ital nyitva voltak az esketés alatt, — vallották a tanúk.

Next

/
Thumbnails
Contents