Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
Végén csattan az értekezlet Az utóbbi időben megint elszaporodtak; az értekezletek. Hogy belőlük mennyi a feltétlenül szükséges, a mennyi a látszatértekezés, azt nehezen lehetne megállapítani — az értekezlet elején. S ez különösen veszélyes. Ez a veszélyben a legveszélyesebb talán, mert így tehetetlen az ember. Az utóbbi időben megint elszaporodtak a hosszú értekezletek. Hogy mennyi idő szükséges egy értekezlet sikeréhez, hasznosságához, s mennyi már az az idő, amitől magas vérnyomást, epegörcsöt és ülőgumógyulladást lehet kapni, azt nehezen lehet megállapítani, — csak az értekezlet végén. Egyszóval bajok vannak az értekezletek elejével, mert sok értekezletnek sok az eleje, s bajok vannak az értekezletek végével is, mert sok értekezletnek csak hossza van, vége alig. Hogy kellenek-«, vagy sem az okos, célszerű, a munkához nélkülözhetetlen, s a megtárgyalandó témától függően hosszú, avagy csak hosszas értekezletek, — azt hiszem, ezt még vitatni is méltatlan lenne. Senkinek nincs eszében azon háborogni, hogy egy nagy horderejű ügyben akár egy egész nap, vagy egy egész hetet is tanácskozzék, tamáskodjék, meggyőzessen, vagy meggyőzzön, — mert értelmét és hasznát látja. Lehet azonban egy félórás „röpgyűlés” is olyan istenverte hosszú, hogy a részvevők lelke sivatagként tikkad ki a száraz és értelmetlen reménytelenségtől. Az alibiértekezletekről ran szó. Azok ellen van szó! Amelyeket tehetetlen igazgatók tartanak, hogy elmondhassák majdan, hogy pedig mennyi értekezletet tartottunk és mégsem mennek a dolgok... „Elvtársak, én mindent megtettem!” — tárja majd szét ilyenkor a karját az igazgató és úgy marad. Mármint továbbra Is igazgató. Az alibiértekezletek miatt morgók, amelyeket különböző szervek és szervezetek tartanak, hogy legyen mit kipipálniuk a munkatervükből, hogy ezekkel az értekezletekkel — nem a tényleges munkával! — is igazolják, milyen fontosak, mennyire nélkülözhetetlenek. Nem a szervek, vagy szervezetek. Az értekezletet tartók! Aztán, ha nem mennek a dolgok, mert a sok értekezlettől éppen a dolgoknak nincs lehetőségük, hogy menjenek, nos, akkor hangzik el.., „Elvtársak, én (mi) mindent megtettem. .. De ugyebár a dolgozó tömegek öntudata és politikai izéje még..— tárja szét a karját majd ilyenkor a valamilyen szerv valamilyen értekezlettartója. Aztán úgy marad. Végül Is széttárt karokkal, sértetten, hogy leváltották. Az alibi, a felesleges, a feleslegesen elnyújtott és a feleslegesen nagy létszámú értekezletek ellen kell szót emelni, amelyek elburjá- rvoztak, mint a penészgomba, amelyek nem engednek embert a munkapadhoz, párttitkárt az emberhez, igazgatót, főmérnököt az emberhez is, a munkapadhoz is, a rajzasztalhoz és a fontos tanácskozás egyszerűen nagyszerű asztalához is és sem. Keresem a párttitkárt. Elkínzo+t arccal torpan meg, most jött valahonnan, már el is felejtette, hogy honnan jött, s ahonnan jött, oda voltaképpen minek is ment, s rohanna máshova, ahová most még tudja, hogy minek rohan... A kanyarban összeütközik az „eszbé- vel”, s miközben az ütközéstől csillagot látnak, gyorsan, a kanyar hajlatában megbeszélnek egy fontos ügyet Kettő perc és 30 másodperc alatt. És mindegyik rohan tovább egy másik, de órákig tartó megbeszélésre. Az igazgató panaszkodik, (mármint a dolgozni tudó és akaró igazgató panaszkodik), hogy hajnalban, meg késő este tud csak dolgozni, mert.. — Ennek ax országnak a fele a másik fele által tartott értekezletre jár, amit aztán a következő héten megcserélnek... — mondta keserű kajánsággal a megye egyik nagy üzemének vezetője, nem nélkülözve az igazság és természetesen a túlzás elemeit sem. Nines és nem lrf»et arra pontos statisztika, hogy mennyi erőt, energiát, mennyi készséget és lelkierőt szipolyodnak ki, morzsolnak szét a felesleges emberek által feleslegesen megtartott, feleslegesen hosz- szú értekezletek. — Ha már idegösszeroppanást kapók, legyen meg az értelme — ezt egy mérnök fogalmazta meg, majd a kérdésre hozzátette: — Ügy Illik manapság nálunk, hogy nem illik az értekezletek ellen szólni. Valaki kitalálta, hogy a helyes vezetői stílus nem operatív, hanem... Szóval, hogy elvileg kel irányítani. Aztán az elv nélküliek számára az értekezlet az utolsó szalmaszál... Meg különben is, honnan tudjam én az elején, hogy... így igaz! A végén csattan az ostor és az értékedet is. Amely, illetőleg, amelyek az utóbbi időben megint elszaporodtak. Feleslegesen! Csattanót most nem tudok e cikk végére írni, ugyanis nincs rá időm: értekezletre kell mennem. A téma: legyen kevesebb értekezlet. A víz nyomában a Mátrában Lesöpört hegyoldal — Egymillió köbméter víz — Vizet ad 1974-ben Rögtön a gályái útelágazásnál egy jelzőtáblán olvasható a szó: VIZÉP. Éppen olyan groteszk a hangsor, mint ' a többi betűszónál. Hogyan építhet bárki is vizet? Mert a szóból ez derül ki. Az biztos, hogy a tábla irányában valahová eljuthatunk, ahol a víznek is és az építésnek is.-foptos szerepe van. Kanyarodjunk hát rá a fák között a völgybe vezető köves útra. O O O O Ilyen lehetett valamikor az első telepesek tanyája. Facsonkok árulkodnak arról, hogy a szálerdőt kíméletlenül kivágták Kerítések ölelnek körül kis térségeket, ; amelyek az értékesebb anyagokat óvják: eternitből készült csöveket, amott benzinnel »agy nyersolajjal telt [ hordókat, távolabb letakart gépeket, aztán cementes zsá- ! kokat és más egyebet. Felsorolni sem lehet mindet. | Hivalkodóan kiugrik a környezetből a modem lakókocsi Amolyan irodaféle szolgálatot teljesít. De a tisztás szélén, még a fák védelmében már falak magasodnak. Tiszteletre méltó méretek bizonyítják, hogy ezeket a falakat nem néhány hónapra húzták fel. Bár ez a felvonulási épület, de úgy készül, hogy majd él lehessen adni. Pénzért, annak a vállalatnak, amelyik egy ilyen szép környezetben szívesen fenntartana egy üdülőt. Életre való ötlet. G O O O A majdani gátkorona ma- ! gasságaban megállunk a j hegyoldalban. Itt már a csupasz sziklákig lemeztele- | Hitettek mindent. Harminc ' méter mélyen alattunk, a szűk völgy fenekén csordo- ' gál valami erecske. A Nagy- , patak. Ez szállítja majd a gát mögötti 230 méter széles és 780 méter hosszú tóba a vizet. A tó legnagyobb mélysége 23 méter lesz. Állítólag a patak egyetlen tél Után ellátja majd hiánytalanul ezt a feladatát. 1 A laikus csak álmélkodni tad az adatok hallatán. Augusztustól folyik a föld letaka rítása a majdani gát helyén. Közel 45 ezer köbméter földet kell a hegyoldalból letúmi. Igazi akrobatamutatványnak számít egy Ilyen géppel a harminc méter magas, meredek hegyoldalban dobozni, A gáthoz kétszázezer köbméter agyagot kell összehordani. Három helyen termelik ki ezt az agyagot és szállítják ide. A gátkorona hosz- sza megközelíti majd a kétszáz métert, magassága pedig a harminc métert o o o o Vasbetonból készül a vízkivételi torony és az áteresztő csatorna. EZekbe 1500 köbméter betont építenek be. A csatorna tulajdonképpen kétméteres átmérőjű alagút Csövek, vezetékek védelmére készül. Azért ilyen nagyságban, hogy egy ember nyugodtan dolgozhasson benne, ha akár javítani kell valamit vagy tisztítani, esetleg kicserélni. A patak helyére kerül a csatorna. Ezen keresztül jut el a víz a víztisztító műhöz és a szivattyúházakhoz Ide telepítik a különböző nagyságú tárolókat A fogyasztókhoz harminc kilométer hosszú csőhálózat szállítja el a vizet: Kékesre, Mátraházára, Galyatetőre, Mátraszentimrére és Mátra- keresztes irányába. Naponta háromezer-kétszáz köbméter vizet tud adni ez a rendszer. összesen mintegy százharminc milliót használnak fel az építkezésre. Elbben az összegben a berendezések ára is benne foglaltatik. Műszaki átadásának határideje 1975 közepe. o o o o Villany, hideg-meleg víz, telefon, rádió és tv szolgálja a dolgozók kényelmét „ Mindenekelőtt az utat esi-1 nálták meg, majd a köz- } műveket. Ezen a vad, kiét-1 len helyen legalább ennyi l legyen meg a munkásoknak.! Üjság? Az nincs. Előad á-5 sok? Fáradtak az emberek f munka után. Párttaggyűlés, l szakszervezeti rendezvény, 5 termelési tanácskozás: mind 4 az előírásoknak megfelelően, ( Csak az aktivitás iránt nem» keli érdeklődni. Pedig szép j számot lehet hallani, ha a í pártszervezet tagságának j mértékét kérdezi meg vala-i ki. J Naponta egyszer kapnak J meleg ételt az emberek. ) Akinek kell. Reggeliről, va- 5 csóréról maguk gondoskod- 4 nak. Konyha nincs, aki fóz-j ni akar, tüzet rak kint galy-l lyakból, ráteszi a bográcsot 2 vagy a lábasikáját, és az ételt l így készíti el. f Sokan tarisznyából fala-1 tóznak délben. A gépkocsi-} vezetők közül többen a ve- J zetőfülke ajtaját nyitották) ki, a sült húst, kolbászt,! konzervet, rántottás kényé-! rét az ülésre terített kockást kendőn tálalták fel maguk- i nak. Az ajtóban állva ettek.} Nem üdülőtelep ez, cenjnyi kilométerre a legközelebbi községtől. o o o o Csőrrét. A Vízügyi Építő VóllalLat munkahelye. Most nyolcvan a dolgozók száma. Jövőre majdnem megkétszereződik, majd tovább nő a maximumig: 200—220 főig. Kétharmaduk kubikos, tíz százalékuk építőmunkási Kőműves, burkoló, ács, vízvezetékszerelő, minden. Itt mindent maguknak kell csinálniuk. Mindenhez kell érteniük. Az emberek egy része a törzsgárdához tartozik. A többi naponta jön és megy. Az egyik viszi vagy hozza a másikat. Szinte állandó a vándorlás. Csak a pénz vonzza erre a kietlen vidékre a munkásokat. Ilyen helyre legfeljebb a „megszállottak” jönnek még, akik nem tudnak meglenni az erdő, a szél és a természet nélkül Rideg itt a légkör. Sok a magába zárkózott ember, aki igyekszik elhúzódni az élet áramlása elől. Mintha menekülnének. o o o o Sajátos munkahely, sajátos körülményekkel Ide erő kell, és nem lehet ftonyás- kodni. A hegyek között még a kubikosmunka is más, mint amit általában megszoktak. Eszerint kell bánni mindenkivel Itt még talán a — Be kellene ruháznunk valamit Az most olyan menő dolog. — Be! — Akkor ruházzunk be... — Akkor igen — hagyta helybe Pöszméte döntését Kajevác Brúnó. S mint ahogyan az egy beruházóhoz illik, kitett a presszó asztalára egy húszast. A mellé a tizes mellé, amit Pöszméte tett le az imént. Pöszméte volt ugyanis a fő beruházó, ezért az induláshoz neki egy tízes is elég volt. — De mit ruházzunk be? — Kérdezte aggódva Kaje- vác, mert a presszós kisasz- szony majdnem félreértette a harminc forintot, s ha zseb. re teszi, oda hazánk iparosításának. — Hülye kérdés. Mit? Gyárat! — Milyen gyárat? — Ma- kacskodott Kajevác, mert világéletében körültekintő ember volt, megnézte, hová te- fmi m Pénzéi, $ hogy altosé ceruza is vastagabban fog. Különben az emberek nem találják meg a számításukat, és máris arrébb állnak. Aki itt munkára jelentkezik, nem azt kérdi: mit kell csinálnia, hanem azt: mennyit fizetnek? Hetenként egyszer mennek haza. Fehérneműt váltani, felmálházni, kimosakodni,, Az erdei föld eszi a ruhát, a gumicsizmát Talán még az emberi lelkeket is. Itt minden más, o o o o Végre lesz tize a Mátrának! A Osóaréten épülő víztároló a regionális vízrendszer egyik része. Közel öt év kell az elkészítéséhez csak ennek. Az egész rendszer jóval több évet követett. Ahhoz, hogy a Mátra betöltse feladatát, valóban felfrissülést tudjon adni az emberek tíz- és tízezreinek, az alapfeltétel a víz. Sok- sok fáradság, sok-sok áldozat árán most már belátható időn belül eljutunk majd odáig. És ilyenek vagyunk má, emberek: majd ha megnyitjuk a vízcsapot annak idején, senki sem fog gondolni a munkásokra, a (sárrétiekre és a többiek!» sem Ilyen az élet. teszi, ott vonalig adják-e a konyakot — Milyen gyárat.'.: milyen gyárat... Nem mindegy? Majd kiderül. Sőt, már ki is derült — csapott az asztalra Pöszméte is kapott a lebegni szándékozó forint után Kajevác... — Malomkerékgyárat. Emelkedő búzaátlag, sorra felszabaduló és már sorra felszabadult gyarmati volt népek, illetőleg volt gyarmati felszabadult népek... Eh, a fenébe is. Nem mindegy? Kockázat nélkül nincs siker. — Anélkül nincs — helyeselt Kajevác, s gyorsan felmérte, hogy ő éppen négy féldeci talponállóé koktélt, azaz vizezett törkölyt kockáztatott most itt. Majd megint eszébe jutott valami Lényegtelen dolog, de ha már eszébe jutott, elhatározta, mégis megkérdezi. A húszasért joga van hozzá. — Es mondd. Pöszméte, nem lesz kevés ez « fti'tnrtT A legnagyobb mikroszkóp CJ nagy teljesítményű etek*- romikroszkóppal gazdagodott a Szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézete. A korszert! Japán berendezéssel milliószoros nagyítás érhet« el és segítségével egyes molekulák bels« szerkezetét is tanulmányozhatják. Hazánk legnagyobb felbontóképességű mikroszkópjával elsősorban az Izznak működését vizsgálják a szegedi Intézetben. (MTI foto - Tóth B. (élv. KS) — Dehogynem. Éppen ez « jó. Veszünk néhány téglát, azt beépítjük és úgy hagyjuk ... — Ügy? Hogy ellopják? — Ha ellopják, még az a legjobb, de ha nem, az se baj. Fontos, hogy ott álljon egy megkezdett építkezés. Biztosan jár majd arra egy újságíró, vagy az lenne az igazi, ha a tévétől jönnének a kamerával. És másnap a Híradóban, vagy a reggeli lapokban már benne lenne, hogy miért áll a Jó utca 4[b. alatti építkezés... — Tényleg, miért áll? — Te hülye vagy, Kajevác, vagy csak csinálod? Hát mitől menne az az építkezés? A te húszasodtól? Jó... a mi harminc forintunktól? — De akkor, mi itt a beruházás, meg mi itt a malomkőgyártás a fejlődő országok részére is... ? — Az, te szerencsétlen..., hogy az újságok port vernek, a szégyen nem maradhat meg, kénytelen adni a tanács, adni a minisztérium, milliókat adni és az üzem ét&l... felépül Mezt megG. Molnár Ferene Dokumentum-humoreszk Egyel A mezőgazdasági munkával kapcsolatos tanácskozáson figyeltem fel a címűi idézett igére. A szó jelentéstartalmát és használati értékét illetően nem is hibáztak a felszólaló szakemberek. Az egyel ige és az egyelés névszó mezőgazdasági szakszóként azt a műveletet, tevékenységet nevezi meg, amellyel a bokrosán nőtt kapásnövényt, a répát, a kukoricát úgy ritkítják, hogy egy bokorban csak egyetlen növényt hagynak meg. Feltűnő volt azonban, hogy az egyel, egyelés egy, egyetlen hangsorokat igen gyakran az írásképnek megfelelően röviden ejtették. Az íráskép tehát: egy, egyetlen, egyel, egyelés. A helyes ejtés: eggy, eggyetlen, egy- gyel, eggyelés. Ebbe a nagyon gyakori betűejtési hibába esnek azok, akik az egy hangsor családjába tartozó következő szavakat éjük röviden: együtt, együvé, egyesül, egyúttal, egyazon, egyelőre, egyértelmű, egyes, egyesit, egyesség, egyesület stb. Sajnos, a rádiós és televíziós sportközvetítésekben is gyakrabban halljuk a hibás rövid py-vel ejtett változatot a következő mondatban: A mérkőzés eredménye: egy.egy. Az írásképnek megfelelően rövid gy-vél ejtik az egy hangsort Ugyanakkor gyakran halljuk ezekben a közvetítésekben, hogy az egyenlít hangsort hosszú py-vel ejtik ki Feleslegesen jelentkezik a hosszú firp-vrf ejtés a helyes röviddel szemben a következő hangsorokban: egyed, egyedi egyedül, egyenes, egyenget, egyenáram, egyenlítés, egyenlet, egyenlő, egyenlős- dl egyenlőség, egyetemes stb. Hogy miért hibáznak sokan az egy szó betűejtésével, több oka is tehet Oka elsősorban az, hogy az fróskép újabban nagyon befolyásolja a beszélőt • pontosan az írásképet utánozza kiejtésében. Lehetséges az is, hogy a szép, a tiszta, a helyes kiejtésre törekvés szüli a betűejtés hibáját. Vannak, akik azt hiszik, hogy a mongya, Iáttya, kargya egyedül helyes kiejtés „parasztos”, s a művelt ember csak a lát-ja, mond-ja, kard-ja formában ejtheti ezeket a hangsorokat Pedig a fülsértő és természetellenes, ha az írásképet követjük a kiejtésben. Szerencsére a betűejtés hibája is visszaszorulóban van, de az egy szó származékait tekintve még mindig nagyon gyakori. Ezért hívtuk fel a figyelmet erre a nagyon általános betűejtési hibára Or. Bakos József kezdtük! Kezdeni kell tudni, fiam, kezdeni, a többi megy magától! — Óriási vagy, Pöszméte, aztán hirtelen megkérdezte: — És kellenek azok a malomkövek? — Mit tudom én... Azt tudom, hogy mire ez a gyár felépül, talán már malmok sem kellenek majd. De azért miért a te fejed fáj? — Nagy vagy, Pöszméte! fohászkodott fel Kajevác Brúnó, és még két forintot tett az asztalra — legyen nagy beruházás a dologból! ★ Ez a hiteles története a Bá- nomrekettyei Malomszerelékek Gyára építésének. Esküszöm, hogy így volt. De legalábbis majdnem így... (egri) 1971. október 17, vasára#
