Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

Oomanovszky Endre kiállításáról Az országos esemény: Do manovszky Endre Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, iá­váló művész kiállítása a bu­dapesti Vármúzeumban. Már az október 8-i megnyitó mutatta, hogy valóban nagy horderejű eseményről van szó. Hiszen a megnyitó kö­zönségét nemcsak a művé­szeti élet ismert alakjai al­kották, de jelen volt álla- muitk és pártunk több fon­tos személyisége, közöttük i'ock Jenő elvtárs is. A MáHitás anyaga csak a kívülállóknak okozhat meg­lepetést. Akik figyelik és is­merik jelenlegi hazai művé­szetünket, tudták előre, hogy mit láthatóak majd a palota termeiben. A viliódzó színe­ket, amelyek uralkodnak a formákon, a feszültséget te­remtő és más képen a fe­szültséget feloldó színjátéko­kat. Várták ezt és jól érzik magukat e világban, Doma- novszky világában. De „avatatlanok” is van­nak. Sokan vannak, ök van­nak többen. Nem egy szo­kott, kedvéit világban töltik itt idejüket. Nekik a tárlat új ismeretet ad. S az isme­ret milyenségétől függ, hogy következő alkalommal már ők is, ha kedvéit világukba akarnak térni, Domanovszky színeit keresik-e. E célért, hogy sokan azt kutassák, ha pihenni, tanulni akar­nak, dolgozik a művész. Ennek megvalósítása sók más tennivalóval is jár. Az országos jelentőségű tárlat hírét valóban országossá Ítéli tenni! Mindenki által tómért a modern festészet és a széles néptömegek közötti távolság ijesztő nagysága. De hol s hogyan ismerjék és szeressék azt meg, ha egy ilyen jelentős alkalommal sem mondja nékik senki: „Menj, s nézd meg ezt a kiállítást t” Domanovszky Eindre már mm úgy fest, mint 1950-ben, amikor — biztosan feltűnt már a vonatok fülkéiben ez Domanovszky: Hegedűs 1966, a kép! — a Festőiskola cí­mű művét alkotta. És stílu­sa az 1955—56-os stílusán is túl van, amikor a dunaúj­városi freskót festette, ame­lyet annyiszor reprodukál­tok a szocialista munkás- paraszt összefogást említve. Elvontabb, absztraktabb lett kifejezésmódja. S talán za­var, hogy figurái nem ana­tómiai pontosságúak, sőt né­ha szinte belevesznek a színbe. De ha a színed kerül­nek előtérbe, mindenki talál önmaga szamara kifejezőt. Először talán csak egyet, másodszor már kettőt... Domanovszky Endre alko­tásai mellett a Képzőművé­szeti Egyetem igazgatásával is nagy terepet játszik művészeti életünk alakulá­sában, és jelenlegi kiállítá­sának, melyen majdnem 80 műve szerepel, megtekinté­sével szinte teljes bepillan­tást ad legbelsőbb világá­ba, amelynek a fentiek sze­rint oly nagy jelentősege van képzőművészetünk jövőjére nézve. Chilian Bálint Nyugdíjas parancsnok FÉNYŰZÉS NÉLKÜL., ké­nyelmesen berendezett la­kás. A bútorok körül sok csereped virág, kaktuszok, amelyek az őszi csípős éj­szakák elől „menekültek” a nagyszobába. — Kertész vagyok, azelőtt erdőmunkásként dolgoztam. Bükkzsércen, ahol laktunk 1945 novemberben megala­kult a kommunista párt köz­ségi szervezete, ennek egyik vezetője lettem. Tagja vol­tam a íöldigénylő bizottság­nak, szerveztem a Hangya szövetkezetét. 1946. április negyedikén beszéltem elő­ször nagy tömeg előtt, még most is borsódzik a hátam, ha eszembe jut, mennyire izgultam... CSÉCS ISTVÄN ma már nyugdíjas. Életei ez a sze­mélyes sorsba sűrűsödött történelem együtt változott a korral, sok nehézség kö­zött, göröngyös utat kellett végigjárnia. Most, hogy be­szél róla, szemüvege mögött az emlékektől időnként szi­gorúra szűkül a tekintete. Tanfolyamok, íróasztali mun­ka — amitől mindig irtózott —, számvevői állás, agitá- ciós feladatok követték egy­mást ezekben az evekben, amelynek egyetlen állandó velejárója volt a fel-felbuk- kanó szegénység. — Nagyon keveset voltam otthon a családommal, min­dig adódott valamilyen sür­gős elfoglaltság. Feleségem az öt gyerek mellett nem tudott dolgozni, s néha bi­zony szűkös volt a jövedel­münk. 1950-től dolgoztam Egerben, ahol egy idő után szakmámhoz illő feladatot kaptam: szőlőkezelési felü­gyelőséget alakítottunk. He­ves, Nógrád, Szolnok megyé­ben 28 ezer katasztrális hold elhagyott szőlőt fogtunk mű­velés alá. Ezzel a gyors ered­ménnyel a felügyelőségek kö­zül elsők lettünk az ország­ban. Később városi főagro- nómussá neveztek ki, s mel­lette tanácstag is lettem, ■— 1956-tól aztán már csak a mezőgazdaság adott mun­kát, megbíztak a megyei kórház célgazdaságának ve­zetésével. A kezdeti zűrza­varok után sikerült itt is rendet teretnteni, s tizen­nyolc-húsz vagon terményt adtunk évente a kórháznak saját felhasználásra. Ekkor kerültem kapcsolatba a szer­veződő munkásőrséggel, amelynek kezdettől fogva tagja vagyok. AZ ELTELT TIZENÖT esztendő alatt parancsnok lett a munkásőröknél, jelen­leg is az előképzősök pa­rancsnoka. Vállán a fejlődő célgazdaság, a tanácstagi teendők, a népes család gondjaival. A sokféle szét­osztott energia nem volt hiá­bavaló: elismerésként ott­hon a kis vitrinben gyűlni kezdtek az érmek, a kitün­tetések, oklevelek. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata, kiváló dolgo­zói kitüntetés, elismerő ok­levelek. Amire igen büszke: a tanácsok fennállásának huszadik jubileuma alkal­mából megkapta a „Pro Agria” kitüntetést A megalakulás első napjá­tól ott van a munkakörök között. A kezdeti nehéz idők­ben fogott fegyvert * azt azóta sem tette le: mint századparancsnak, s később mint az előképzősök pa­rancsnoka, számtalan gya­korlatot foglalkozást veze­tett, sok fiatalt tanított az eltelt tizenöt esztendő alatt Aktivan. mindig az risSh közt hatvan évesen. Hekeli Sándor • ...................................................-.........................nnnnnnn--------rinmnr S ugár István: Esküvő parancsszóra 25. Buttier meglepődött Dőry Gábor, mellének .szegezett „házassági parancs”-ám.. El­lentmondott. Nem adta be egykönnyen a derekát. De a válasz nem váratott soka magára... Fiskálisok és pénzelt fel­hajtok segítségével összever­buvált tanúk, kocsisak, lová­szok, parasztok vallják, hogy erős és szemfüles sitrázsák ál­lották útját mindenfelől a távozásának. Jóllehet há­romszor is megpróbálkozott, hogy lovait befogatva elko- ésizzék, de jámbor terve minden alkalommal dugába dőlt — „Nem mehettem, noha menni akartam, mert strá- zsáfe voltak rendelve és a lo­vaimat kifogatta — vallja Buttler, s ezzel magyarázhat­ja Girincsen való ragadásá­nak okát — „Csak úgy fogtak be ötét . Uten — tudálékoskodik Hu­szár Sámuel uram, az or- yanakeszitő —, mint midőn a gazda asszony befogja a tyúkot a szítával!” Hogy bebizonyítsa az er- . dőtelki gróf, hogy mily ve­szélyes fenyegetés súlya ne­hezedett rá, tanúkat állít akik eskü alatt vallják, hogy a végén Dőry már nem csak a magát megmakacsolt Butt- lert szidalmazta, de istente­len káromkodások közepette — —■ i ................... © JÉW£BSb &VL október 1%, vasáram a leányának is nekirontott, mert bizony annak se na­gyon fűlött a foga a vőlegé­nyéhez —, annál inkább Szirmay Jóskához. A dühön­gő atya Katinlta orra alá dörzsölte, hogy ha nem megy Buttlerhez feleségül, úgy nem teketóriázik sokat, ha­nem a kassai apácaszüzek zárdájába csukatja. — Mi­kor kissé elpárolgott vad dü­he, „külön szobájában” keres­te fel leányát és kérve-kér- te: — „Ne szeresd azt, akinek már felesége van —, vallja egy asszony tanú —, mert Szirmay Józsefnek van már felesége.” Egyre erősebben, „piron- gatta” a grófkisasszonyt, s végül is egy nyomós érvvel tett pontot a családi vita vé­gére: — „A te rossz viselke­désed miatt senki nem vesz el, ha csak most gróf Butt- lerrel el nem vétetünk!” Eme aztan eleredt Katinka könnye, s hullott mint a zá- poresó —, de minden hasz ­talan. volt... Az esketeshez azonban item imit elegendő a fiatalok meg­törése. A katolikus egyház szigorú előírásokhoz köti a házasság szentsége kiszolgál­tatását! Mindenekelőtt a két jegyes lakóhelyének templo­mában, három egymást köve- ,tő ünnepen, ki kéll hirdetni a nép előtt házasulási szándé­kukat. Bszterházy püspök azonban szigorúan megtiltot­ta papjainak a Buttier—Dő­ry jegyespár kihirdetését és össaeesketéset is — mindad­dig míg a gróf be iwam irra- tsd$a gyanúénak hozzájáruld sát a frigyhez. Buttier és fis­kálisa most úgy állítja be ezt a körülményt, mintha az egri püspök éppen Buttier se­gélykérésére döntött volna így! Pedig a lelke mélyén jól tudja, hogy éppen ő volt az, akit a püspök szokatlanul szigorú szavakkal megdorgált, mivel a megengedettnél sür­getőbb hangnemben követel­te tőle a házassági engedély megadását! De bízvást fordít­hatott ilyen nagyot az igaz­ság kerekén, mivel abban a tévhitben él, hogy azok a ré­gi levélek már rég elkallód­tak... De amikor a bírák, a gróf es a „segélynyújto püspök” közötti megállapodás levele­zési bizonyítéka iránit tuda- kozódnek, kijelenti a proka- ÍPE, acsgz esők ssóba*, tor­tént és „arról semmiféle irás nem készült”... A per egyik legfrappán­sabb pillanata az, amikor Dőry Katalin, illetve ügyvéd­je felmutatja az egri szent- széki bíróságnak Buttier, az öreg Dőry és az egri püs­pök közötti levelezést, mely eredeti voltában halomra dönti a perben előadott me­sét. De a gróf és fiskálisa egy pillanatra sem torpannak meg. Kategorikusan kijelen­tik, hogy azok részben kö­zönséges hamisítványok, rész­ben pedig fejének szegezett töltött pisztoly fenyegetésé­nek súlya alatt volt kényte­len megírni fogsága kínos óráiban... Olyan tanút is sikerült ál­lítania, aki hajlandó volt azt vallani, hogy a kastély kö­rül is cirkáltak a strázsák, nehogy valamiféle titkos le­velet csempészhessen ki Butt­ier a kastélyból, vagy éppen ilyen a kezéhez jusson kívül­ről. A felperes mindenre fel van készülve. Eskü alatt vall­ja tanúja, hogy Olajossy Ja­nos, a girincsi plébános is erősen vonakodott Dőry erő­szakos esketési parancsát: püspöke rendelkezése, s az égyház előírása ellenére vég­rehajtóm, fegfien % kantor félesége hajlandó azt tanúsí­tani, hogy miként fenyegette Dőry gróf az akadékoskodó girincsi plébánost — „Kegyelmednek én pa­rancsolok! Kend az én pa­pom! Én tartom kendet, és fogom ennekutána is tartani. Nem kell késni a dologgal, nem kell hallgatni a püspök­re!” „Megunván rettentő kun- csorgásomat, végtére köny- nyes szemekkel vittek a templomba — kesergi Butt­ier a bíróságnak —, odaállít­ván az oltárhoz. Mit felel­tem, hogy feleltem annak a papnak, egy szót sem tudok, tele lévén fájdalommal, ré­szint atyám halála által oko­pedig szerencsétlen helyze­tem miatt.” Maurer János, Buttier há­zassági tanúja, előadja, hogy Dőry gróf, mint a templom kegyura, biztonságképpen, •még az egyház ajtaját is be­záratta. nehogy tsetleg ked- ve szottyanjon a fogott vő­legénynek a7. utolsó pillanat­ban valamiképpen kereket oldania. Az esketési szertar­tás lezajlása után pedig, a fdssuuiu Dőry gróf emelt hangon imigyen szólott $ templomiban aasaenemegteft falubéliekhez: — „Látjátok, hogy « gróf Buttier megesküdött a leá­nyommal!” — „Ügy jött fcé a. gróf c templomból — mondja egy jobbáfgyparaszt —, mintha le­forrázták volna!” Mivel pedig Dőry Kateün házassági tanúja elköltözött azóta már a másvilágra. Butidénak azt állítják, hogy nem is volt az jelen az es- ketésmél. Vosznyifczky And­rás, a Dőry-birtök tiszttartó­ja nevét is hamisan, alapta­lanul írták be a matrikulá- ha is! — „Soha az Isten teám egy napot sem teremtett — si­ránkozik a valóperes férj —«, melyen együtt ne veszeked­tünk volna. Ügy, hogy több kin, mint élet volt életünk! A grófneval háltam ugyan, de anélkül, hogy boldogságod ereztem volna!...”, ' Nem eszik a kását olyan forrón... A megtámadott asszony es prókátora azonban nem ül öl­be tett kézzel. Az. egyre va- dabbul támadó Buttier és ta- núhadámak minden, állítását igyekeznek tényekkel cáfol­ni, hogy megmutassák a gróf­nak, hogy nem eszik a kását olyan forrón, ahogy az Sá­voly Samuéi fiskális úr a grófnőnek főzte. ,• Maga Dőry Katalin is a bí­róság pulpituí® eSé áll, s megteszi voXknteisQrit. Előad­ja kibontakegűó «»«elmüket, a leány kérést, s püqpőiu én- uedély megszerzése ügyében apja és vőlegénye közösen tett lépéséit Majd pedig imigyen vall az ommozus es­küvőről ; ' — „A Gróf maga kocsiján jött Erdőtelekről Girincs- re... Az atyam udvarában oly szabad volt, mint a ma­dár. Háromszor is kiment az istállóba napjában, ott ölel­gette a lovait. Jó kedvvel ■ment az esküvésre. Az eske- vest megelőző napokon, vala­mint as es kevés napján is, olyan kedve volt a Grófnak*’ mint egy Szerelmes Embntt- etek ÍÁi'olytatjukJ í zott szomornsagom, részint Balra: a girincsi templom oltára, mely előtt megeskiidrü János srröf Katinka. A padokat zsúfolásig megtöltötte a kis falu népe. Jobbra az < i i érseki szentszék! bíró­ság perfelvóteli iratának első oldala, mellyé: ke2detét vette a<* „évszázad pert” Az idén a VOSZK egri te­lepének vezetőjeként ment nyugdíjba. — A gyerekék? A nagyob­bik katonatiszt, az utána kö­vetkező gépésztechnikus. A legfiatalabb katonai műszá­ki főiskolára jár; folytatják a családi hagyományokat. TANÁCSTAG. MUNKAS­ÖR, szenvedélyes bélyeg- gyűjtő. Nyugdíjas. Ügy lett egyre nyugalmasabb az éle­te, ahogyan a környezeté­ben. a társadalomban is rendeződtek a dolgok. Mosl pihen. Élénken figyelve azt ami körülötte történik: tel­ve éltető nyugtalansággal,

Next

/
Thumbnails
Contents