Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

Felnőttoktatás ma Kinek tanul az öreg diák ? r Az elmúlt napokban a felnőttoktatás gondjairól ír- __ tank e helyen. Riportsoroza- ' tunk azt kutatta, miért csök­ken a felnőttek érdeklődése az általános iskolák iránt. Maga a kérdés is bonyolult, sok összetevőt takar, s így nem mindig egyértelműek a válaszok sem. Sok emberrel beszéltünk, jártunk üzemek­ben, iskolákban, részt vet­tünk tanácskozásokon, vitá­kon. A véleményeket így lehetne summázni: A dolgozók azt mondják, nem érdemes tanulni, miért törjék magukat, ha egyszer nem fizetik meg. Az üze­mek hol kisebb, hol nagyobb energiával szorgalmazzák . az iskolát, de nagy ügyet nem csinálnak belőle. Az iskolák pedig a régi módszer szerint oktatnak — természetesen csak akkor, ha van elegen­dő jelentkező. Hallottunk persze olyan véleményt is. amely egyszerűen az Lsko- ■ Iákra, az oktatásügyre há­rítja a felelősséget, sőt ta­lálkoztunk olyan megjegy­zéssel is, amely egyenesein gazdaságirányításunk új rendjét okolja azért, mert az utóbbi években jelentő­sen visszaesett a felnőttok­tatás. Hol az Igazság? Nézzük a tényeket. Évekkel ezelőtt még ez­rekben mértük azoknak a felnőtteknek a számát, akik az általános iskolákban ta­nultak. 1958-tól 1965-ig miuL- egy 6000 dolgozó végezte el megyénkben a nyolc osz­tályt. Az 1965—66-os tanév volt a csúcspont: 2350 fel­nőtt járt az esti és o levele­ző tagozatra. Az elmúlt tanévben mind- dísze 222-en... Nem hisszük, hogy 1965- ben jobban tanítottak volna a pedagógusok, mint napja­inkban. Azt sem hisszük, hogy az akkori öreg diákok nagyobb tudásvággyal jöttek volna a világra. Azt meg egyenesen tudjuk, hogy azok­ban az években sem fizet­tek a dolgozóknak csak azért, mert iskolába jártak. Miért tanultaik akkor és miért nem tanulnak ma? Az okot nem elsősorban az emberekben, nem is az iskolákban, inkább a társa­dalmi gyakorlatban kell ke­resni. Tudvalevő, hogy a műve­lődési igény nem születik az emberrel, a társadalmi igény, a társadalmi gyakorlat vált­ja azt ki. Érdekes ellent­mondás, de sajnos, így igaz: napjainkban, amikor az em­berek gondolkodásában egy­re több és több a szocialis­ta vonás, jóval kevesebb felnőtt szánja rá magát a tanulásra. Miért? Mert a társadalmi gyakorlat nem ösztönzi, nem kényszeríti er­re. Éveikkel ezelőtt a szakmtm- Jcáshiány volt az üzemek legfőbb gondja. A termelő- szövetkezetekben brigádve­zetőkre vojt szükség A ter­melés tehát igényelte az olyan embereket, akik elvé­gezték a nyolc osztályt. Ezért az üzemek és a termelőszö­vetkezetek is nagy energiá­val és lelkesen szorgalmaz­ták az általános iskola el­végzését. Ez az ösztönzés ta- lálkozott a dolgozók érdé keivel is, hiszen az iskola el­végzése után más munka­körbe kerülhettek, ahol több volt a kereset. Mi a helyzet napjaink­ban? / A szakmunkásokat most is keresik, de még jobban segédmunkásokat. Magyaror­szágon közel egymillió ember foglalkozik anyag- mozgatással! Megyénk' ben a legfrissebb reprezen­tatív felmérés szerint a 40 ezer szakmunkás és a 36 ezer betanított munkás mel lett 52 ezer (!) segédmunkás illetve „eevéb" besorolást’ fizikai munkás dolgozik. S a fizikai erőt nem az '«kó­la vadjaiban mérik! ezeknek az emberekne í tarnt mittag nem érdel ük a wyotG osztály elvégzése, Bi­zonyára sokan vannak kö­zülük olyanok, akiket fűt ugyan az előrelépés ambí­ciója, de anyagi érdekük el­lene szól, mert a kezdő szak­munkások kevesebb bért kapnak, mint a jól kereső segédmunkások. Tudjuk, hogy ez is egy ellentmondás, de az is tény, hogy ez a pil- lánatnyi helyzet. A felnőttoktatás hanyatló tendenciájának legfőbb oka­it tehát a társadalmi gya­korlatban kell keresni. Ha majd az anyagmozgatás je­lentős részét sikerül gépesí­teni, ha majd kisebb, na­gyobb tanfolyamok kellenek, még a segédmunka ellátá­sához is, akkor az új társa­dalmi gyakorlat beszabá­lyozza majd ismét a felnőtt- oktatást. Akkor az embe­reknek érdekük 'fűződik majd a tanuláshoz, s ismét megtelnek az iskolák padso­rai. Hadd idézzpk itt a horti példát, amely más természe­tű ugyan, mégis a társadal­mi igény szükségességét iga­zolja. Jól fizetett a dinnye, így gépkocsit vásárolnak Horton is az emberek. A jo­gosítványhoz azonban elen­gedhetetlenül szükséges a nyolc általános iskola. Így napok alatt, szinte szervezés nélkül verbuválódott egy osz­tály ... Bár a társadalmi gyakor­latot hangsúlyoztuk eddig, de ez nem jelenti azt, hogy lemondhatunk a felvilágosí­tásról, a szervezésről vagy más területen nincs egyéb tennivaló. Változtatni kell a szemléleten is, s olyan lég­kört kell kialakítahi, amely­ben tekintélye, becsülete van az iskolának. Lehet kísérle­tezni az anyagi ösztönzés különböző módszereivel is. Megjegyezzük azonban, hogy a művelődésügyi miniszter- helyettes, riportsorozatunk­ban idézett nyilatkozatával ellentétben mi nem tartjuk helyénvalónak az iskola el­végzésének díjazását. He­lyette inkább a több, vagy magasabb értékű munkát kellene jobban megfizetni, s ily módon érvényesíteni az anyagi ösztönzés elveit. Akad tennivalója az okta­tásügynek is, hiszen a tan­terv és a módszer nem al­kalmazkodik megfelelően napjaink és a felnőttek igé­nyéhez. Az üzemekbe kihe­lyezett iskolák, ahol megfe­lelően összekapcsolnák az ál­talános és szakmai ismerete­ket, sokat lendítenének a .felnőttoktatás helyzetén. De nem .becsülendő le a köz- művelődés vizs<gákra előké­szítő szorgalmas munkája sem... Kinek tanul hát az öreg­diák? Elsősorban önmagának. De mert az elsajátított tudás, a műveltség, tehát a szubjek­tív kultúra része az egész nép kultúrájának, nyilván­való, hogy társadalmi érdek is egyben az egyén művelő­dése. És ha mindezekhez még azt is hozzávesszük, hogy a munkásosztály és a parasztság nagy tömegei még nem végezték el á nyolc osztályt; vagy, hogy csak a mi megyénkben évente mint- egy 1500 tanuló marad ki az általános iskolákból — ak­kor világosan látjuk, hogy az általános iskola elvégzése elsősorban' néni is oktatási, hanem alapvetően politikai kérdés. És ez megszabja a tennivalókat is ... Nem állítjuk, hogy szerény sorozatunk megtalálta a biz­tos megoldás útját, vagy út­jait. Csak azt reméljük, hogy néhány lépéssel mégközelí­tettük azt ... Márkusz László Indul a IV-es blolik is Párhuzamos kapcsolás novemberben Visontai kommunisták felhívása WLMÍtí '' y''4' * ty V/ Ez már az V-ös blokk. Elkészülése a 800 megawattos Gagarin Hőerőmű megépítését jelenti majd (Foto: Kiss Béla) Néhány hét múlva újabb és jelentős állomásához érkezik a visontai Gagarin Hőerőmű építése. A három üzemelő blokk után novemberben sor kerül a IV-es számú, 200 me­gawattos gépegység párhuza­mos kapcsolására is. A Gazdasági Bizottság ez év Orvosszemmel — az amerikai gyermekgyógyászatról A közelmúltban érkezett vissza kéthónapos külíöfdí, Egyesült Államokbeli és bécsi útjáról dr. Gyar­mati Mihály, az eg­ri kórház gyermekosztá­lyának főorvosa. Egy külföl­di út mindig érdekes, de két­szeresen az, ha a külföldre látogató hazánk fiának al­kalma nyílik tapasztalatok szerzésére, összehasonlításra a honi és a külföldi gya­korlat között. Mi volt a leglényegesebb benyomása az amerikai egészségügyről? Nehéz helyzetbe kerülök, ha az amerikai egészségügy­ről kell beszélnem, mert csu­pán négy nagyobb városban jártam, s ez annyi, mintha Magyarországnak csak egy megyéjét ismerhetném. Né­hány tapasztalatot azonban így is szereztem e négy vá­rosban is, az orvosokkal, a betegekkel, s a barátaimmal folytatott beszélgetések so­rán. Az orvosok Amerikában nagyon népszerűtlen embe­rek. Szinte azonos szavakkal mondták el nekem önálló foglalkozást űzők és alkal­mazottak, jól és kevésbé jól szituáltak, hogy az Egyesült Államokban két, réteg van, amelyiknek nem okoz „főfá­jást" az orvosi ellátás: a gazdagoknak és a nagyon szegényeknek. Ez utóbbiak­nak azért, mart az állam fi­zet értük. Ha egy állampolgár műtét­re szorul, 1000 dollárt fizet a sebésznek, néhány százat az altató orvoknak, az asz­szisztenciának, a kórházi ápolásért stb. Egy orvosi vi­zit díja 10 dollár, de ha röntgent, vérképet, EKG-t is csinálnak, az már száz dol­lár. Az orvostudomány féj- lődése növelte az árakat. Kinttartózködásom alatt ol­vastam a New York Times- ben, hogy az orvosi költsé­gek tíz év alatt majdnem megháromszorozódtak. Sze­mélyenként 128 doüárgól 334 dollárra emelkedett a költ­ség. Ugyanennek a lapnak 1971. augusztus 9-i számában arról írtak, hogy jogos kö­vetelése az amerikai állam­polgárnak a korszerű, kor­látozás nélküli egészségügyi ellátás. Valahogy úgy fogal­mazták meg: a jó egészség- ügyi ellátás legyen olyan jog, mint a jó iskolai nevelés. Hallottukhogy több gyermekkórházat is meglá­togatott körútja során. Mi­lyen tapasztalatokat szer­zett ott, amikből idehaza is le lehet vonni megfelelő tanulságokat? A rendelkezésemre álló meglehetősen rövid idő alatt — hat hetet töltöttem az Egyesült Államokban — elég sok kórházba eljutottam. El kell mondanom, mindenütt nagyon szívélyesen fogadtak. Amire egész utam alatt büsz­ke voltam, hogy az Egyesült Államok sokkal jobban fel­szerelt és anyagilag is job­ban támogatott gyermekosz­tályain — egy dolgot kivéve -- semmi olyat nem talál­tam. amit itthon ne tudnánk megcsinálni legalább olyan jól, mint ők. Szorosan vett orvosi problémákra nem kí­vánok kitérni, hiszen az át­lagembernek nem mondaná­nak semmit a szakkifejezé­sek, — azonban egy dologról mégis beszélnem kell. Ami számomra a legfontosabb ta­nulság volt: teljesen min­degy, hogy egyetemi kliniká­ra, vagy közkórház gyermek- osztályára látogattam el, nem lehetett észrevenni, mi­lyen jelentős helyet foglal­nak el a laboratóriumok. Az a meggyőződés alakult ki bennem,, hogy annak, aki a magyar egészségügyet szí­vén - Viseli, a legfontosabb feladatául kell tekintenie a laboratóriumok fejlesztését. A bécsi gyermekgyógyász vi­lágkongresszuson is minden megvitatott témánál az de­rült ki, hogy a legnagyobb fejlődés a laboratóriumok­ban történik. Nézetem sze­rint az elkövetkező évtize­dekben egy-egy kórház kor­szerű munkája a laboratóriu­mi munka fejlettségén mú­lik majd. Ha már szóba került a gyermekgyógyászok nemzet­közi kongresszusa, tudo­másunk szerint ott is al­kalma volt részt venni. Mit jelentett ez az ön számára? Külföldi utam utolsó más­fél hetét Bécsben töltöttem, ahol részt vettem a gyer­mekgyógyászok XIII. nem- zetközi kongresszusán. Ez — azt hiszem, hangsúlyozni sem kell — nagy élményt jelen­tett számomra. A kongresz- szus méreteivel kapcsolat­ban talán csak annyit, hogy a megnyitó előadáson 8000 részvevő volt, a világ minden részéből — tudomásom sze­rint Magyarországról 60 or­vos volt ott. «— Elhangzott 700 előadás, körülbelül 150 szimpozion és kerekasztal- beszélgetés szerepéit még a programban. A kongresszus 13 szekcióban folytatta mun­káját ,öt fő kérdéscsoportot vitattak meg. Az előadások 95 százaléka angol nyelven hangzott el, s három szek­cióban fordították szinkron­ban, német, francia és spa­nyol nyelvre. A konferencia után Is azt mondhatom, magyar gyermekorvosok szakmai felkészültsége nem hagy kívánnivalót, de ha nem akarunk lemaradni a nem­zetközi színvonaltól, többet kell áldoznunk kórházaink gépi felszerelésére és a la­boratóriumok fejlesztésére, összességében sok hasznos tapasztalat szerzésére nyílt lehetőségem az amerikai kór­házak munkájának megisme­résére és a nemzetközi gyer­mekgyógyász kongresszus so­rán is. Remélem, e tapaszta­latok egy részét további munkámban alkalmam lesz hasznosítási, sAss í november 30-át jelölte meg a blokk kapcsolási időpontjá­nak. Az egész évben szerve­zetten, nagy lelkesedéssel végzett kollektív munka nyo­mán azonban nemcsak a Gazdasági Bizottság által ki­tűzött határidő, hanem még a kivitelező vállalatok Ígére­tének időpontja is módosul. Ez alkalommal azonban min­denki örül majd a határidő „elcsúszásának”, mert ha kü­lönösebb, nagyobb gond, probléma nem zavarja meg a kollektíva munkáját, akkor november közepe táján meg­nyomják majd a blokkegy­ség indítógombját. Terv szerint, precízen ha­lad a blokk szerelé­se, kész a kapcsolódó beren­dezések többsége, javában tart a kazán savazása. Min­den jel arra mutat tehát: ha­táridő előtt indul a IV-es blokk, ami egyben azt is je­lenti majd, hogy a 800 me­gawattos erőmű utolsó gép­egységének építése, szerelése marad már csak hátra. Jól haladnak a kivitelező vállalatok az V-ös blokk é- pítésével, szerelésével is. Megérkezett már a kazán Visontára. az Erőmű Beruhá­zási Vállalat gyártmány-el­lenőrzése során nem talált különösebb problémát a blokk építésén, szerelésén. »Ilyen jó összhang, lelkese­dés raian meg sonasem volt ezen az építkezésen, mint most” — summázta a szép eredmények forrásait a tur­binaszerelők egyik vezetője. És ez valóban így is van. Az építésben, a kivitelezés­ben. az üzemeltetésben részt vevő vállalatok tudásuk leg­javát adva „húznak” a fela­datok teljesítésében. Közülük is egyre nagyobb, egyre több munka, felelősség jut az üzemeltetőre, a Gaga­rin Hőerőmű Vállalatra. A fiatal kollektíva érzi is ezt a felelősséget, és mindent elkö­vet a blokkok zavartalan ü- zemeltetéséért, a határidők tartásáért. Lelkesedésüket mi sem bizonyítja jobban, mint a vállalat 2-es számú pártalapszervezetének a kö­zelmúltban közzétett felhí­vása. A kommunisták ver­senyre hívták a vállalat dol­gozóit, a szocialista ifjúsági brigádokat: kövessenek el mindent a blokkok üzemelte­téséért, a munka szervezett­ségének javításáért, a haté­konyság növeléséért. A felhívás nem maradt vá­lasz nélkül: a vállalat vala­mennyi pártalapszervezete, fiatal és Idősebb dolgozója csatlakozott a versenyhez, amely egyben november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ia köszönti majd. — koós — Papírok Annak idején — bizonyá­ra emlékszünk még rá va­lamennyien — rendelet ir­ta elő a kenyér kőtelező csomagolását. Gondolhattuk akkor, hogy ha már ilyen szigorú előírás született, legalább a kenyértől ne spórolják el a papírost a kereskedők. S egy darabig őrülhettünk is, mígnem előbb csak esetenként, ké­sőbb pedig szinte már ál­landó jelleggel egyre kiseb- bedett a csomagolásra szánt papír nagysága, ak­korára zsugorodott, hogy manapság sokszor bizony jócskán „kilóg” belőle a ke­nyér. A vevőt — hangsú­lyozni kell — fölöttébb bosszantja e példátlan szűkmarkúság, még inkább az. bogy olykor a papír teljes megtakarításával Is próbálkoznak. Mondván, bogy; nem kapnak papirt. Nos, lehet, hogy valóban papírhiány van hazánkban. Ez azonban — szintén ta­pasztalhatjuk — minden bi­zonnyal csak egyes papír- féleségekre, ponlrosabbas* az olcsó, „hitványabb5* pa­pírra vonatkozhat. Mert másfajtából, mondjuk a drága szalvétákból vagy éppenséggel a jóhangzású „Duna-kanyar” névvel ille­tett, úgynevezett nátron csomagolópapírból, amely­ből történetesen „potom” 8,40 forintért vesztegetnek üzleteinkben öt Ivet —> bő­ven lehet vásárolni. Kevésbé érthető, hogy miért kell nálunk az egy­szerű háztartási célokra szánt papírnak —- luxus­cikknek lennie. Mert vár lasztékbővités, s nem utol­sósorban nyereség is van a világon? Jó, jó., de azért az ol­csóbb papírról sem szabad megfeledkezni. Többi kö­zött a belé csomagolandó kenyér miatt sem... I—ni) US? fikfó&flf 11« vasárnap /

Next

/
Thumbnails
Contents