Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-16 / 244. szám
Felnőttoktatás ma Érvel az iskola r í gy vélekednek az üzemek illetékesei. Meg tét bek-e mindent? A tájékozódás — mégha részleges is —, igazolja, hogy aligha, hiszen a ber- vábaoi még a felmérésnél sem tartanak. Ennél tovább jutottak, határozottabbak, bizakodóbbak a' gyöngyösi üzemben. Ott is persze úgy, hogy közben az iskolára ka- cs ingatnak. Magyarul: repül a labda. Nos, kövessük útján, s nézzük meg, miként „kapják” a labdát az iskolák, mert náluk a kör bezárul. Előbb nézzük néhány helyről a statisztikai mutatókat, mert érdemes: Pétervására: az elmúlt évben egy hetedikes és négy nyolcadikos felnőtt diák volt. Üj jelentkezőre aligha lehet számítani. Ezek is inkább magántanulók voltak, mint levelezősök. Beiratkoztak, s félévkor és az év végén eljöttek vizsgázni. Gyöngyöshalász: Tavaly tizenhármain jelentkeztek, de közben meggondolták magukat, s csak öten jöttek ösz- sze. Próbálták agitálni őket, hogy jelentkezzenek levelező tagozatra. A dolgozók arra hivatkoztak, hogy így rendkívül sok időt vesz el a felkészülés, s nem bírnak megbirkózni az anyaggal. Újratermelődés? Elsősorban gyógypedagógiai „alanyokból”, évente maximum két gyerek, szózalékszámban helyileg elenyésző. Hort: 1968. volt a tetőpont, a vállalati irattárakban, ha ugyan nem kerültek a papírkosárba. Elmondok még egy — sajnos nem egy helyütt jellemző —, esetet: az egyik tanítványunkat a vizsgáról hívták vissza dolgozni, mert nem volt helyette ember. Csodálkozik, ha ilyen körülmények közt nincs kedvé valakinek munkaidő után, felnőtt fejjel tanulni? Igaz, vannak ellenkező példák is — mint a MÁV-fűtőház vezetőinek agilitása — de nem esek jellemzőek, legalábbis hatvani szemmel nézve. Repül a labda, vissza az üzemekhez. De miért ez a játék? A válaszhoz szolgáljon adalékul egy „kerekasztal” beszélgetés részlete. Résztvevők a hatvani városi művelődésügyi osztály vezetője, a Il-es számú iskola igazgatója, valamint az érdeklődő újságíró : Az osztályvezető: — Amikor tömegesen jelentkeztek tanulni, akkor a felnőtt diákoknak érdekük volt a képzettség megszerzése. Ma viszont — fogalmazzunk csak nyersen —j, semmi hasznuk sincs a jelentkezőknek. Szerintem az üzemeltnek kellene anyagi áldozatot vállalni: s tiz-húsz fillér órabéremelést adni azoknak, akik vállalták a nehézségeket. Ha így lenne, akkor nem kellene unos-untalan agitálni, természetesen eredménytelenül. Tudomásul kell venni, hogy anyagi ösztönzés nélkül ma má r e terén nem lehet élőbbre lépni. Egyébként is ez a. plusz kiadás évek múltán, megtérül az üzemeknek, hiszen nyolcosztályos végzettséggel már tanfolyamokat végezhetnek, szakmunkássá képezhetik magukat a fiatalabbak. Végül még egy adalék. Munkatársunk Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatóján felvetette a problémát, célozva annak országos jellegére. A választ így összegezhetjük: — A SZOT elnöksége foglalkozott a közelmúltban a kérdéssel. Kétségkívül van újratermelődés, ám országos szinten ez nem növekszik. 14 éves korig a tanulók nyolcvan százaléka, 16-ig 90 százaléka jár iskolába. A stagnálás persze nem megnyugtató, de az sem, hogy első osztályban a tanulók 11 százaléka bukik meg. összetett kérdés ez, csak egyik lényeges komponensét villantom fel: növekszik a gyógypedagógiai alanyok száma. Az. is kétségtelen, hogy a miniszté- i'ium eddig nem foglalkozott mélyrehatóim a problémával, ez a közeljövő sürgető feladata lesz. Egy azonban tény: anyagi ösztönzés nélkül nem érünk el semmi eredményt.. Innen kell kiindulni a megoldáshoz vezető út kutatásában ... Pécsi István Üvegszálüzem Sajószentpéteren Az Üvegipari Művek sa-jó- szentpéteri üveggyára 15 millió forint költséggel új, finom üvegszálhúzó kísérleti üzemet létesített. A szovjet berendezések 10 mikron alatti szálak húzására alkalmasak. (MTI foto — irmai István felv. — K.S) Rövid volt a takaró... később már egyszer sem jött össze egy osztályra való gárda. Magámivizsgára méhanyán kértek engedélyt, ezeket a tanárok segítették a felkészülésben. Arra is lehetőség volt, hogy így két osztályt egy év alatt végezzenek el. Hatvan, II. számú iskola: Hajdan a felnőttoktatás fellegvára volt, évente 80—90 „tanuló” kezdett itt. Ma már nincs egy jelentkező sem. noha jelentős a város termelő- szövetkezetében és üzemeiben. a nyolc osztályt nem végzettek száma. Most pedig kövessük útján a labdát Tamóczi József, gyöngyös- halászi igazgató: — Pénzügyi akadálya nincs, hogy bármikor beindítsuk akár a levelező tagozatot, akár a dolgozók iskoláját. Tanáraink szívesen vállalják a többletmunkát, hiszen megkapják a megfelelő bért. is érte, .segítenek is az agitálásbom. Am mi önmagunkban nem vagyunk elég erősek. Itt nem a szavak számítanak: az üzemek tehetnének sokat azzal, ha ösztönöznék a dolgozókat a tanulásra. Elsősorban az ő érdekük lenne, ők gyarapodnának hozzáértőbb, termelékenyebb emberfőkben. Talán nyersen fogalmazok, de követelhetnék a nyolc osztályt, mint alapfeltételt felvételkor. Ha már a követelésnél tartunk, hallgassunk meg egy érdekes, horti specialitást: Bata Zoltán igazgató: — Hort és Gsány közismerten dinnyés falvak. Nos, július elsejétől — ha jól tudom, a dátumban nem vagyok biztos — életbe lépett egy rendelet, amelyik előírja, hogy csak a nyolc osztályt végzettek jelentkezhetnek akár gépkocsivezetői, akár úrvezetői vizsgára. Ebben az évben jól fizetett a dinnye, sokan akarnak kocsit venni, ám hiányzik a nyolcosztályos bizonyítvány. Jöttek ám hozzám. Október 15-töl indul is az oktatás. Ez is egy módszer. sajátos, de hatásos követelés. Rozmaring István iskolaigazgató, Hatvan: — En a vállalati ösztönzést hiányolom. Csak egy példát: az elmúlt év nyarán minden üzemnek elküldtünk egy felhívást, kérve, hogy toborozzanak jelentkezőket. Az eredménye? Úgyszólván semmi, két-három jelentkező, de azok is önszántukból, különösebb rábeszélés nélkül jöttek. Azt hiszem, nem tévedek, ha «Kt mondom: azok a felhívá- wk ma is iktatva porladnak A LATIN-AMERIKAI BARÁTSÁGI HÉT ZÁRÓESEMÉNYE: október 25-én nagygyűlés Sírokban A latin-amerikai országok jelenlegi helyzetének, törekvéseinek, népei kultúrájának, művészetének minél szélesebb magyarországi megismertetéséért október 18. és 25. között latin-amerikai barátsági hetet rendez az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront. Megnyitó eseményként hétfőn barátsági gyűlést rendez Budapesten, az Északi Járműjavító „Törekvés” Művelődési Házában a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa. A vidéki események közül kiemelkedik a Csati grad megyei központi ünnepség, amely Szegeden lesz október 20-án: D arvasi István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, az Országos Béketanács alelnö- ke mond beszédet ezen a barátsági gyűlésen. A gyűlések sorozatát október 25- én az az ünnepség zárja, amelyre a Heves megyei Sírokban. a Fémműveknél kerül sor, s ahol dr. Horváth János mérnök-vezérőrnagy, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola parancsnoka lesz a szónok. Példázatként mesét szokás mondani. De amit most itt elbeszélünk, nem mese. Valóság. Sajnos! A füzesabonyi új moziépületről van szó, amelynek falai árván és csupaszon, szinte féLtóáltójeüiként meredez- nek az ég félé, árulkodván arról, bőgj' itt tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takaró ért. S ez az épület, amelyben már jó fél év óta filmdket kellene vetíteni, legfeljebb vidám bújócska- játékxil szolgál a környék gyerekeinek. Nem bűnbakot keresni mentünk Füzesabonyba. Az ügy tanulsága érdekelt bérc nünket. ★ Füzesabonyban is nehéz lépést tartani a feltörő igényekkel. Igaz, 1965-ig nem sókat fejlődött ez a hétezer Nők a nők helyzetéről Van mondanivalója az országos tanácskozás gyöngyösi küldöttjének Ha egyetlen mondatban kellene összásűnJeni Mátrai Gézáné jellemzését, azt mondhatnánk, hogy fiatalkora ellenére is alapos közéleti tapasztala tokkal ren delkezik. Okleveles vegyész, a gyöngyösi munkahelyét az Izzóban rögtön a tanulmányai elvégzése után foglalta el néhány évvel ezelőtt. Mindig részt vett a mozgalmi munkában. Az egyetemen KISZ- titkárként tevékenykedett, majd a gyárban a nők ügyeivel foglalkozott, most a városi nőbizottság titkára és a városi tanács tagja. Választott tisztségei önmagukban is beszédes érvek. Nem csoda, ha az országos nőkonferenciára is kapott meghívót. A hónap végén annak a gyárnak a nődolgozóit is képviseli, amelyben dolgozik. Közel kétezer lány és asszony meveben szólalhat fel, ha csak a gyári munkatársaira gondol, de mint a városi nobizottság titkára, ez a szám így most már többszörösére nő. Milyen gondolatokat is visz majd magával arra a tanácskozásra? A kérdésre azonnal válaszol, annyira közel áll hozzá ez a témakör. Azzal kezdi, hogy a párthatározat óta a nők megbecsüléséről már sok szót ejteni, igényeket emlegetni nem kell. A gyárban rendezték az órabéreket és a fizetéseket. Lényegében a helyére tették ezt a kérdést . Mostanában, mintha minden. a második műszak karé csoportosulna. Itt található meg a legtöbb nyitott kérdés. Nagyon jó dolog például a gyermekgondozási segély, de a fiatal házasok közül sokan nem tudják ezt a lehetőséget maradéktalanul kiaknázni, mert egyszerűen kevés az a pénz, amit a gyermekét maga nevelő anyának juttat a társadalom. Egy év letelte után inkább visszamegy a gyárba a fiatal anya. Igen- ám, de hová tegye a kicsit? Eölcsődébe? Nincs elegendő hely az egész városban. Maga a gyár is tart fenn például óvodáit, de azt bővíteni nem lehet. A beíratásmál a gyár képviselője szól az .izzósok érdekében, ha a város kezelésében levő bölcsődékről, óvodákról kell dönteni. Tudják, hogy a legkönnyebben járható út, ha a gyár anyagilag is hozzájárul ezeknek az intézményeknek a bővítéséhez. De honnan vegyék a szükséges pénzt? Nagyon sok üzemi tanácskozáson kerül mindez szóba. A családalapítás egyik feltétele a lakás. Jók az új rendelkezések, csakhát a fiatalok egy része ilyen módon sem juthat lakáshoz, mert az átlagkeresetük meghaladja a meghatározott mérteket. A különb oá» tareasépílkKxSaSnél pedig olyan nagy a kezdő összeg — mostanában már nyolcvanezer forint —, hogy önmaguk ilyen, nagy tőkét nem tudnak összespórolni még tíz év alatt sem. Akiknek tehetős szüleik segítséget adnak, azoknak könnyű. Vagyis: mindig a jobban rászoruló jut hátrányosabb helyzetbe. Aztán az árak. Alig múlik el nap. hogy a gyárban ne szólnának a burkolt áremelésekről, a dráguló zöldségfélékről, a minőségileg kifogásolható iparcikkekről. Mindez súlyosan érinti azokat. akik nyolcszáz forintos albérletben kénytelenek élni. Még talán a bevásárlás oldható meg a legkönnyebbem. a nemrég bevezetett szolgáltatás, a házhoz szállítás révén. Erről a megoldásról nagyon, jó tapasztalatokat tud közölni. Ajánlja is miniden asszonytársának, hogy éljen a lehetőséggel. Nagy vonalakban ezek a gondolatok rajzolódnak ki Mátrai Gézáné előtt, amikor az országos tanácskozásra gondol. Szót kér majd, és tolmácsolja a gyöngyösi nők véleményét. Mert az a felismerés is a tapasztalatai közé tartozik, hogy a jogos kívánságokat, a megalapozott észrevételeket számon tartják és tesznek is ezekért. é&wtl , lakosú község. Azóta annál toobet. Iparosodott, nagyközségi rangot kapott, iskola, egészséghez, kenyérsütő üzem épült s gondoskodni ett a megfelelő vízszolgáltatásról is, hogy csak a jelentősebb beruházásokat- említsük. Csak dicsérni lehet a füzesabonyiak kezde- menyezését, azt a szándékot, hogy községfejlesztő munkájuk során a kultúrának is meg akarták adni mindazt ami megilleti. Igaz is, a régi mozi már nagyon roskatag, valamikor égy családi házból bővítették, s további korszerűsítés- mJllJeSen Dalmatian. így 1968-ban mindenki kedvére született a döntés és a megállapodás: új, 250 férőhelyes mozi fedi, a község vállalja a felépítését, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat pedig elkészítteti a gépi felszerelést, az akusztikai berendezést es az ülőhelyeket. Az elgondolás magabiztosan lepett a megvalósulás útjára. 1968. decemberében már vitatták a tanulmány- tervet, amely két ütemben javasolta az építkezésit. Az első ütemben két és fél millió forintos költséggel megépítik a mozit, a pt-esszót, az előcsarnokát és a hozzá- csatlakozó mellékhelyiségedet. míg a második ütemben mintegy másfél millióért felépítik a 25 ezer kötetes könyvtárat. 1969. szeptemberében már a kiviteli tervet bírálták az illetékesek, 1970- ben már alapoztak az építőív, II- áprilisában pedig nyilatkoztak: 1971. május 15-én átadják az épületet a szakipari munkák elvégzésére. Az épületet nem adtále át. e§y újabb dátum: 3 971. szeptember 8-án aköz- . tanács bejelenti, hogv leállították az építkezést. Nincs pénzük ■ ■. ★ Mi történt? Sok minden, de lényegét tekintve niégiscs-ak egy vh- lami: rövid volt a takaró, nem volt megfelelő anyagi bazisa az építkezésnek. Igaz, hogy amikor a döntések születtek, amikor a tervek készültek község, járás és me- gye is egyetértett abban, hogy kell a mozi, hogy kell a könyvtár. Sőt, több oldalú ígéretek is elhangzottak a sespte^gra. Csakhogy műben még pénzügyi alappal rendelkező testület volt a járási tanács, tudott ígérni és adni is. Ma már azonban nincs járási tanács... Az új kulturális centrum szükségességét senki nem vitatja, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy túlzottan nagyvonalúak -voltak a füzesabonyiak, s nem pénztárcájukhoz mérték terveiket. Olyan, két elócsamo- kos, presszós és teraszos mozit kívántak, amelyet hiába keresnénk megyeszerte, nem találnánk még a városokban sem. Már önmagában ez is vitatható, az igazi hiba azonban ott kezdődik, hogy nincs pénz, s nem is tudják befejezni az építkezést. Még az első ütemet sem! A megyének nincs pénze, mert 1975- ig pontosan elosztották, mire költik a rendelkezésre álló összegeit. Márpedig szaknyelven szólva valakinek lépnie kell ebben az ügyben. Lépnie. mégpedig a községi tanácsnak. Tudják ezt Füzesabony vezetői is, tervezgetnék, valamilyen ideiglenes megoldás lehetőségeit kutatják. Persze, a félmegoldás is pénzbe kerül... Bárhogy is végződik, vágj' alakul a füzesabonyi új mozi sorsa, egy biztos: ez az egész beruházás iskolapéldája annak, hogyan nem szabad építkezni, ★ És még valamit: az 1968- as tervek szerint a mozi és a könyvtár felépítése négymillió forintba került volna. Az építők eddig több mint kétmillió forint értékű munkát végeztek, s becslések szerint még két és fél millió kellene a befejezéshez. És. a könyvtár mát szóba sem jöhet! A Heves megj'ei Mod üzemi Vállalat ez év elejére tervezte a mozi berendezését, felszerelését. Úgy számolták, mindez 800 ezer forintba kerül Ma már több mint egymillióba. És menynyibe kerül majd jövőre? Az idő tehát pénz! Ez az ügy másik és nem kis tanulsága. Márkusz László 1971. október l(i.t rrirmlnrt
