Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

A PRÉRI Román—angol—francia film r Cooper tndiántörtóneteit mz idősebb nemzedék mohón falta könyvekből gyermek­korában. Megszerette azokat a hősöket, akik. a nagy ame­rikai honfoglalás és föld­vesztés idején — a fehér­es vörösbőrűek között bi­zony a szó legszorosabb és néha legnemtelenebb értel­mében — a puszta életü­kért és néha csak puszta ököllel vívták harcukat Annyi vadnyugati rém- és kalandhistória után most egy nemzetközi összefogás arra vállalkozott, hogy Coo­per világát, ezt a valóban eposzi méretű eseménysort vigye celluloid-szalagra. Az a legtermészetesebb, hogy ebből a filmből sem hiá­nyoznak a nagy verekedé­sek, a nagy-nagy árulások, gonoszságok és napnál ra- gyogóbb jellemi nagyságok, mégis az émberi kitartás és a nemesebb erkölcs diadal­maskodik az önzés durva formája és a sunyiság fö­lött. j Az indiánok és a fehéreit (közötti harc kikerül hetet - , len. Az egyik saját hazáját | védi, a másik Európából át­kelve a gyarmati földre, ha- i zát akar alapítani. A két vi­lág, a két erkölcs, a két tör­ténelmi látás összecsapása mégis a jó és a rossz em­bereit küzdelmévé alakul. A két küzdő csoport között ott áll ez a bizonytalan szár­mazású Nat Bumpo meg a rézbőrű Csingacsguk, hogy ügyességgel, a fontos pilla­natokban megnyilvánuló tettrekészségiikkel győzelem­re vigyék a jó ügyet. Né­mi kis filozofálgató belems- gyarázással azt is mondhat­nánk, hogy ez a két sze­mély a sorsot jelenti, mert előbukkan egy olyan hely­zetben. amikor c.sak ők menthetik meg a maroknyi telepes-csoportot a végső pusztulástól. Mint ahogyan nyilvánvaló, hogy nem egy Ilyen, mindenre elszánt ki­csiny csapat rohant a biztos halálba a nagy amerikai ka­land idején, az indiánok nyilainak veszélyét nem sejtve, vagy nem kellőkép­pen felmérve. A filmet Pierre Gaspard Hűit es Walter Ulbricht ren­dezte. A nézőt elsősorban a táj felvételek és a tömeg­mozgatás bűvölik el. A vál­tozó flórájú térségek úgy nyílnak ki a néző előtt, mint egy mesekönyv, ahonnan nagyszabású hősök léphet­nek csak elő. Ez a mesélő nagyítás emeli ki Nat Bum­po és Csingacsguk mellett a tömegből, a folyton mozgó telepes-népségből Foreman-t, Ismael Bush-t és népes csa­ládját, Ellent, a szőke, szép fiatal lányt, Paul Hoovert és többieket, akik tetteikkel fogalmazzák meg ennek a vándorlásnak célját és bel­ső feszültségét. A férfiak egymás közti test-test elle­ni küzdelméből nem a hu­mort, a kinevethetőséget hangsúlyozzák a rendezők, hanem azt az elszántságot és brutalitást, amellyel ez a honfoglaló és honrabló há­ború lefolyt. A film érzé­keltetni tudja, hogy ebben a küzdelemben mindenki az egész életét viszi vásárra as hogy e küzdelemben nincs visszaút. Andre Zárrá és George Cornea képei kitűnő terepe­ken, atmoszférát adó kör­nyezetet örökítenek meg. Robert Mellin és George Grigoriu zenéje az eposzok fenségességét idézik. Hel­mut Lange, Pietro Massimi, Catherine Jourdan, Robert Benoit, Helmut Schneider, Ion Dihiseanu és George Demetru egy színvonalas nemzetközi színészgárda élén nyújtanak jó alakításokat. Farkas András 200000 éves ősünk a Pireneusokban A neandervölgyi ősember maradványainak felfedezésé­hez hasonlította jelentőség­ben Jean Piveteau francia professzor azt a rendkívüli leletét, amelyre a Pireneu­sokban bukkant. A neves antropológus Perpignan kö­zelében teljesen ép kopo­nyát talált és mellette né­hány kezdetleges munkaesz­közt. A * koponya korát 200 000 évesre becsüli és rá­mutatott, hogy e marad­vány az ember fejlődésének egyik rendkívül fontos lánc­szemét világíthatja meg a 400 000 éves jávai előember és a 90 000 éves neander­völgyi ősember között. A koponya határozott anató­miai fejlődést mutat a jávai előember maradványaihoz képest, a közelében talált fegyverek és saemzámok szintén fejlettebbek az előb­bitől. A gyilkos a házban van (Kedd, 20.00): Magyar film. 1971. jauár- jában mutatták be a Csiz­marek Mátyás forgatóköny­véből Bán Róbert által ren­dezett bűnügyi filmet, amely elsősorban a főszereplő sze­mélye miatt érdemelt fi­gyelmet: a Kloss kapitány­ként nagy népszerűséget szerzett Stanislaw Mikulski alakítja a krimiben a nyo­mozást irányító csendőszá- zadost. (Magyar hangja ez­úttal is Bitskey Tibor.) A krimi nem tér el az úgyne­vezett klasszikus szabályok­tól, a gyilkos nem az utol­só pillanatban lép színre, végig jelen van, sőt ugyan­olyan gyanús, mint bárki más. A cselekmény egy bel­városi házban a lift föld­szintre érkezésével kezdő­dik, vasárnap délelőtt. Ebben a liftben egy fiatal lány holtteste hever. .. persze, ezt követően színre lépnek a lakók, akik közül majd mindegyiknek van valami diszkrét ügye. apró-cseprő titka, s ez persze alap a rendőrség, no és a nézők gyanújához. Megjelennek a „kétes elemek”: a lopakodó, kíváncsiskodó éltes hölgy, a sót még mindig megnyaló kotnyeles öregúr. A lakóbi­zottság elnöke, a bölcsesség határán járó nyugodt, és mindenkiről mindent tudó házmester, és még mások. A krimi szórakoztató, ám korántsem mestermű. In­kább mesterembermű, DELTA (Vasárnap. 17,45): Az orvostudományi és a biológiai kutatások új ered­ményeiről kapunk hírt az adásban. Jórészt a rákelle­nes küzdelemmel kapcsola­tosak a bemutatásra kerülő újdonságok, így a rákelle­nes gyógyszerek kifejleszté­sének új eredményeiről, majd egy elektronikus szá­mítógépről tudósít a Delta. Ez a komputer optimálisan határozza meg a besugárzási dózist. Igen jelentős szovjet felismerés volt az, hogy ví­rusok útján is keletkezhet rákos elváltozás, persze ez a fertőzés nem olyan, mint például az influenzáé. Fran­cia laboratóriumban foglal­koznak állatok vegyi és sugárártalmakkal való fer­tőzésével. hogy az ilyen mó­don létrehozott utódok —, amelyek e kezelés hatására szörnyszülöttek lesznek, mi­lyen rákos jellegű elválto­zást örökölnek. Végül két berendezést mutat be a Delta, egy agysebészeti lé­zert, amelynek tűhegyesre koncentrált fénynyaláb jávai pusztítják az agyban lévő kóros szöveteket, s egy a keringési betegségek gyógyí­tásánál használható felfúj­ható műanyagzsákot, amely- lyel különböző nyomáskür lönbségeket képeseit létre* hozni az emberi testen a gyógyulás érdekében. A. Gy. A kölcsön — Húgy vagytok? — Nagyszerűen. Most kivételesen minden gyerek egész­séges. — Es Kálmánék? Válasz helyett csönd. Mélységes csönd. Végre Jóska érzi a helyzet kínosságát és kiböki a kurta mondatot: — Biztosan ők is jól... Kálmánék és Jóskáék szomszédok. Ha meglátogattuk őket, Jóska, vagy a felesége csak egyet kurjantott: — Kálmán! Gyertek gyorsan. Vendégek érkeztek. Borozgatunk, finom, illatos kávét iszogatunk. Szóba kerül ez is, amaz is, de a Jóska arcán látom a vibráló zavart. — Nézd! Előtted nem szoktunk titkolózni. Elvégre barát vagy és Kálmánékkal is gyakran találkoztál nálunk. Erzsi idegesen gyűrögeti a papírszalvétát. — Igenis. Mondd el! Mondj el mindent. Jóska tölt a poharakba, fenékig issza a bort, mély stuk­kót húz a Fecskéből. — Talán emlékszel, hogy meséltük a kocsit. Mármint azt, hogy kocsira spórolunk. Lakás, gyerekek, most már jöhet a kocsi. Ez volt a jelszó. Be is fizettük az első részletet a Wart- burgra. A többi pénzünk természetesen az OTP-ben. Erzsi ingerülten közbeszól. — Ugyan, Jóska! Ne ereszd olyan hosszú lére és ne kezd a világ végén. Jóska, mintha mit sem hallana, most már kerékvágás­ba érve, nyugodtan folytatja: Kálmánék össze ismerkedtek valami ügyvédékkel, ahol csodálatosan szép bútorokat láttak. Elhatározták, hogy ők is bútort vásárolnak, méghozzá azonnal. Egyik este beállítottak és kertelés nélkül megmondták: — Nektek van spórolt pénzetek. Adjatok kölcsön hu­szonötezer forintot! Egy másodpercre egymásra néztünk. Erzsivel, azután nyilatkoztunk. — Természetesen. Nagyon szívesen. Holnap Erzsi kiveszi a pénzt és már lehet is menni a bútorért. — Én megjegyeztem, hogy nekünk a pénz három hónap múlva elkerülhetetlenül szükséges, mivel körülbelül erre az időre várjuk a kocsit. Kálmán nyomban közölte, hogy ha a jövő héten kell a pénz, akkor a jelzett napra meglesz. Kálmánék bátorát együtt pakoltuk be a lakásba. Nagy­szerűen mutat és titokban még egy kicsit mi is büszkék vol­tunk, hogy valamivel hozzájárultunk boldogságukhoz. A hiba akkor kezdődött, amikor alig három hónap múlva küldték az értesítést: jön'a Wartburg. — Baj van, Kálmán. Kell a pénz! — és mutatom bará­tomnak az írást. — Majd csinálunk valamit.., Másnap jön Kálmán felesége. — Gyerekek. Szerezzetek ti valahonnan pénzt. Tudjátok ez a Kálmán milyen gyámoltalan ... Meghűlt bennünk a vér. — De hiszen mi már akkor mondtuk ... A szomszédasszony sértődötten csapta be az ajtót. Még aznap Kálmán is felhívott az üzemben. — Ne hülyéskedjetek azzal a pénzzel, Jóska! Értsétek meg, hogy mi nem tudunk szerezni... Ezen a napon azután csonttá fagyott a mi hosszú, szép barátságunk. — Egyébként a Wartburg megvan és mi a huszonötezer forinttal azóta is tartozunk a feleségem nagybácsiké jónak.., bzalay István- - - .......... -r vw^wwin.wjj.-. ­Sugár István: Buttler gróf a 24. — „Pestrül elszöktem, féltem, hogy apám felvágat!'’ —■ kísérletezik Buttler a bí­róság előtt a maga mentege- tésével. Azzal érvel, hogy a házassági szerződés aláírása után meggondolta magát. Elutazása előtt ezért kérte is Dérynét, hogy hazatértük­ben találkozzanak az Erdő­telekhez közel fekvő Kálban, hogy visszakérje az aláírt mór inglevelet. Kálban azon­ban Dőryné a fontos ok­mányt azzal az indokkal nem adta vissza, hogy azt a férje vitte magával. A válás kimondásának legsarkalatosabb érvét arra a körülményre építi Buttler, hogy a pesti eljegyzés, illet­ve a káli találkozó után ha­tározottan kerülte mátkáját. Szilárdan ellenállt Katinka kisasszony minden csalogató csábos hívogatásának. Azt a levelét, mely ott hever a bí­róság asztalán, s melyben ügyes-bajos dolgainak vé­geztével mégis megígéri je­gyesének a girincsi viszont­látást. a gróf azzal próbál­kozik kimagyarázni, hogy azt a levelet csak ürügyként írta meg és pusztán azért hivatkozott benne bécsi út­jára, hogy e mondvacsinált QjywMi ■71. október 16 , szombat kelepcében ürüggyel, udvarias formák között, elodázza mátkája vi­szontlátását. Már komolyabb problémát jelent annak a megokolása, •hogy ha valóban ennyire megútálta jegyesét, akkor miként lehet, hogy Girmcsen mégis korábban megjelent a beígért időpontnál. Az események a vallomá­sok tükrében egyre izgalma­sabb fordulatot vesznek. János grófnak éppen azok­ban a napokban dolga akadt hegyaljai szőleiben, s útja ott vitt el véletlenül Girincs alatt. Éppen kapóra jött hát Döry Gábornak, amikor egv szolgálója késő délután azt újságolta, hogy az erdőtelki gróf titkon a körömi ven­dégfogadóban kíván éjjelez­ni. Sebesen átküldte felesé­gét és leányát Körömre, ho­vá „még a kutyaugatás is áthallatszik", hogy csalogas­sák magukkal otthonukba a szökevény vőlegényt. A szépséges girincsi Dőry- kastélyban azután — mint Buttler meséli —, beteljese­dett tragédiája: kemény fegyveres őrizet alatt fogva tartották s végül is pap elé kényszerít ették, aki meges­kette Döry Katalin kontesz- szel. A per egyik írom f.iának szánja az okot. hogy miért tartotta távol magát jegye­sétől. Nem nagyon szépítge- ti véleménvét... A cselédség egyik-másik tagjától bizalmasan értesült Katinlca grófkisasszony le­ánykori feslett életéről. Any- nylra jutott végül is János gróf. hogy valósággal meg­undorodott mátkájától, an­nak fertelmesen parázna üzelmei miatt. A kényes té­ma felvetésével kívánja be­bizonyítani az elfordulás lel­ki motívumát. Egyébként Buttler jónak látja a részére kellemetlen és semmiképpen ki nem magyarázható szerelmes sá- lyi, egri és girincsi hóna­pokról nem beszélni, arról nem vallani. E néhány hó­nap őszinte szerelmet egy­szerűen agyonhallgatja! • Régi házi cselédek, szoba­lányok, komornak, kocsi-. sok, udvarosok, jobbágyasz- szonyok és parasztok, de még Dőry-rokonok is nagy buzgón segítik a grófot Tm- ka kontesz ellenében. SzéV tében-hosszában bizonygat­ják, hogy Katalini már kora leányságában még tulajdon apja is „élte”! Kocsár Éva, az egykori girincsi szoba­lány szerint: — ,,A gróf a leányával, Katalinnal úgy élt, mint ágyasával, a bottyáni kas­télyban sokszor együtt talál­tatván . .. Ennek utána te­herbe esett Katalin kontesz. A koronázás alkalmatossága­ival ... gyermekvesztö szert szerzett néki az attya. .. amelyet bevévén, a kontesz a terhét elveszte.” Apa és leánya vérfertőző viszonyát Julis komoma bi­zalmasan el is pletykálja Dő­ryné nagyasszonynak. aki azután az anya szigorúságá­val eltiltotta leányát az ap­jával való kettesben űzött kocsikázásoktól és „más ilyetén titkosabb öszvejövé­teleknek elöbbeni alkalma- tosságüul..." Egyes óvatosnak látszó, de annál veszedelmesebb tanúk úgy nyilatkoznak szentszéki vallomásaikban: nem tudha­tó határozottan azért, hogy a gróf kisasszonynak kitől lett volna gyermeke, mivel ugyanebben az időben már Szirmay Jóska volt kapitány úrral is szerelmi viszonya volt... — „Szirmayt, akkori sze­retőjét sokszor tapasztalták éjszakéinak idején lajtorján (létrán) feljönni a bottyáni kastély ablalcán a kontesz- hez” — meséli egy jobbágy­asszony. — „A kontesz tüzes és sze­relmes volt — mondja a gi- rincsi kántor mindentudó fe­lesége —, mert szeretőt tar­tott leánykorában. Egyszer én magam a kertben, a szil­vásban fajtalan cselekedet­ben láttam őket...” Súlyosain vádolja a sze­rencsétlen asszonyt tulajdon nagynénje, özvegy Bodóné Döry Julianna bárónő is. Ö még annak idején, titkon elolvasta Katinkának egy Szirmayhoz írott levelét. Ebben arra biztatja szerető­jét a leány, hogy kettejük boldogsága érdekében, a zempléni révnél lesből lője agyon az apját, azután pe­dig tűnjenek el kettesben Oroszországban. Bodóné ezt a levelet bosszúból megmu­tatta az öreg Dőry grófnak, aki ennek nyomán alaposan elverte a leányát. Katinka a heves szócsata során ezeket a tragédiába illő szavakat mondotta volna apjának: — „Aminő rossz, gonosz az atyám és aminő gonoszt attól tanultam, olyan va­gyok én is!” Az eset következménye mégiscsak az lett, hogy a nagy botrány után elkerült Bottyánból a kisasszony — vallják a tanúk —, s a ro­kon Eötvös- família védő­szárnyai alá telepedett. Buttler szerint jelentéke­nyen támogatták menyasz- saonyától való elfordulását az édesapja halálos ágyánál lezajlott események is. A haldokló öregnek zokogva vallotta be Dőry Katalinnal való eljegyzését és az alá­írt házassági szerződést. — „Nékem semmi szán­dékom ez iránt a házasság iránt nincsen!” — mondo­gatta állítólag édesapjának — annak halála után 35 esztendős-él a bíróság előtt tett vallomása szerint. — „örülök rajta, hogy ezen személyiül idegensége- det tapasztalom — felelte a halál küszöbén vergődő atya —, folyamodjál az eg­ri püspökhöz, kinek oltal­mába én tégedet ajánlotta­lak, és kérd ötét, hogy lé­gyen néked atyád és gyá­mod!” Apja temetése után fel is kereste Eszterházy Ká­rolyt egri püspöki palotájá­ban — mint meséli most a szentszék előtt. — „Oly ' kegyelmességgel lenne erántam és fogadna atyai gondoskodásába — ké­ri. — Akadályoztatná ezen házasságbéli lépésemet és tiltaná minden papokát a megeskettetéstül.” — „Ne félj fiam! Gyámo- lod és pártfogód leszek én. Oltalmazni • foglak minden erőszakos cselekedetei ellen Dőrynek!” Ezzel a kitalált mesével szándékozik hitelesíteni, hogy annak idején miért is ellenezte Eszterházy püspök házasságát!... János gróf előadja a bíró­ság előtt, hogy miután ő a girincsi kastélyban lépre ra­gadt, s az öreg Dőry vele szép szóval nem boldogult, az egyszeriben hangot vál­toztatott és ellentmondást nem tűrő hangon ugrott ne­ki: — „Elvetted a szüzességét a leányomnak, melyről soha nem is gondoltam. Azért in­nen el nem mégy. valamed­dig el nem veszed leányo­mat! Sőt, ha el nem akarod venni, vasra veretlek és a tömlöcre kiüdelek!” ... (/Folytatjuk.) A Dőry grófok girincsi kastélya. I

Next

/
Thumbnails
Contents