Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

Kultnrház, parkosítás fásítás A társadalmi munkában is van „törzsgárda” Ha szükséges, mindenki a zsebébe nyúl Manapság nem újdonsága társadalmi munka. Ha a fa­lu szépítéséről, • csinosításá­ról, ha az életkörülmények javításáról van szó, a tanács kérése általában visszhang­ra talál a községekben* *. Így van ez Nagytályán is, ahol az elmúlt öt esztendő alatt több mint 160 ezer forintér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a lakosok. Szép ered­mény ez az alig 800 lelket számláló kis községben. A legnagyobb méretű tár­sadalmi összefogás a kultúr- ház megépítésénél volt. Er­re ma is büszkék az embe­rek, s még azok is dicsérik és elégedettek, akik alig két esztendővel ezelőtt, amikor építkezni kezdtek, még azt mondták, Eger tőszomszéd­ságában nincs szükség ilyen intézményre. Az alapok ki­ásásánál s egy sor építkezési feladatnál 100 ezer forintot érő volt a társadalmi mun­ka. De emellett szívesein be­lenyúltak a zsebükbe is, és 70 ezer forintot adtak a munkán kívül azért, hogy mielőbb felépüljön a kul- túrház, ahol otthont kapott az ifjúsági és felnőtt klub is. Volt társadalmi munka a klub felszerelésénél is, leg­utóbb a fiatalok klubját ta­karították, meszelték ki az asszonyok. Az egész községet meg­mozgató összefogással ké­szült el a falu parkosítása, fákat, virágokat ültettek a házak elé — ki-ki magának —, s az állomás előtti kisté­ren cseperedő kanadai nyár­fák kis árnyékában már szinte érezni lehet a későb­bi évek ligetének húsét. Telt a társadalmi munkára való kedvből vízvezeték-bekötésre is. A községi presszót üze­meltető Panoráma Vendég- Iá tóipari Vállalat illetékesei azt ígérték, hogy ha folyó­víz van a presszóban, beve­zetik a fagylaltmérést. Mi­vel a nagytályal gyerekek­nek is kedvenc csemegéje a fagylalt, bevezették a vizet. Most már a vállalaton a sor. Volt közös útjavítás, az új művelődési ház előtt parkot csináltak — a kertészek sze­rint mintegy 12 ezer forin­tot érő munkát végezve — rendbe hozták az óvodái fel­szerelést, a játékokat, s az asszonyok most vietnami ta­karót horgolnak, szintén tár­sadalmi munkában. A faluban szinte törzsgár­datagjai vannak a társadal­mi munkának. Negyven-öt- ven ember, a helybeli fel­nőttklub tagjai, készen áll­nak bármilyen munkára, amit a tanács a faluszépítés érdekében leér. Van közöt­tük kisiparos, tsz-tag, de zö­mében postások és vasuta­sok. Akad tehát minden munkának igazán hozzáértő embere is. Az ő lendületük aztán a nagyobb szabású munkáknál szinte az egész falut magával viszi. Hogy miért kaphatók itt az emberek ilyen munkák­ra? Talán azért, mert a ta­nács elsősorban olyan ese­tekben kér segítséget, ame­lyekben az emberek saját javaslataikra ismernek. És az sem mellékes körülmény, hogy a vezetők és a tanács­tagok ott vannak mindenütt, ahol csak szükség van a dol­gos kézre. Szinte nincs olyan eszten­dő, amely ne hozott volna valami újat a falunak, ter­mészetesen az ott lakók se­gítségével. A tanács „tarso­lyában” akadnak azonban még tervek, s a vállalkozó­kedvben sem lesz bizonyára hiány. — d — Fordította: Ferencz Győző 39. — Hát ez mi. Patterson úr — szólt a csökönyös tisztvi­selő. — Hallják? Igen, ez valami miszti­kum volt, nagyon kellemet­len misztikum Patterson úr és útitársa számára. A repülőtér tisztviselője élénken elvette a kulcsot a milliomos kezéből és át­nyújtotta társának. — Nyissa ki — parancsol­ta. — Gyorsabban! Egy szempillantás alatt meglazították a szíjakat, megfordították a zárban a kulcsot és kinyitották a bő­rönd tetejét... Lénocska magától nem is tudott kibújni kényelmetlen börtönéből, a lába elzsib­badt és a rossz levegőtől majdnem elvesztette máraz eszméletét. Néhány ember odafutott és segített neki fel­kelni. — Patterson úr, mi ez? — c* v 1971. szeptember 8., szerda kérdezte a tisztviselő szem­rehányó, de élénk hangon. — Látja-e? Szünet szakadt közéjük... — Igen, igaza volt, a cso­magot elcserélték — nyög­te ki végül is Patterson. Amikor elolvastam a vizs­gálati anyagot, mindenáron meg akartam írni Jerger ki­hallgatását. A nyomozó és a határsértő közötti párbeszé­det. — Jerger, maga nem is­meri a szovjet embereket. — Kovrigina különleges ember. — Kovrigina tipikus szov­jet ember, épp olyan, mint a lánya! — Lehet, hogy itt téved­tem. — Nem tudott nem téved­ni... — Miért? — Nekünk drágák az em­berek, maguknak viszont senki sem az. De a szerzőnek nem en­gedték meg sem a leírást, sem az idézést... Titkos do­kumentum az! As archí­»« csemege a rádióban Sok zenei csemegét ígér a dzsessz híveinek őszre a rá­dió. Novembertől ismét foly­tatódnak a könnyűzenei ro­vat immár hagyományos dzsessz-hétvége rendezvé­nyei. A Tomsits kvartett mellett itt mutatkozik majd be az Old Start Band, azaz a régi magyar dzsesszélet kiválóságaiból alakult együt­tes. A külföldi nagy nemzet­közi dzsesszfesztiválok sem hiányoznak az őszi műsorok közül. A ljubjanai, prágai, montreux-i, zürichi, varsói. San Sebastian-i és a szocsi seregszemléről eredeti hang- felvételek „tudósítanak”. A „Dzsessz világa”, illetve a havonta egyszer jelentkező „Dzsesszmagazin”, tovább­ra is beszámol a napjaink­ban felbukkanó új irányza­tokról, zenei kísérletekről, feleleveníti a régi hagyomá­nyokat. Megszólal Bessie Smith, a blues királynője, felcsendül King Oliver szólója Szabadtári képkiállítás üf;; iskola növendékei a Flórián-kapu falára akasztották ki legújabb alkotásaikat. Az eredeti szabadtéri képkiáüítás sok érdeklődőt vonz. 10 napon át 30 fok fölött így látta a nysra? a meteorológus Rövid, egészen rövid kis hirecske adta tudtvl szoknak, akiket egyáltalán még érdekelt: Isztam­bulban meghalt az utolsó eunuch. A háremőrök eme utolsó „arany ágacskája” is lehullt és Szelim Kajer Aga Abdulrahman Erszan (mit csináljak, tényleg így hívják) elvonult abba a paradicsomba, ahol a hurik éppen annyi boldogságot okoznak majd neki, mint éltében a hárem hölgyei — más­nak. Amikor megemlékezünk Szelim Kafer Aga Abdulrahman Erszan haláláról, tesszük ezt ama részvétből, amelyet mindazokkal szemben érzünk, kik vakok a színekkel, süketek a hangokkal, ér­zéketlenek a tapintásokkal szemben, ö volt az, aki úgy ült a balzsamos vizű illatos kádban, hogy soha nem lett vizes. Igaz, nem is kívánta a vizet. Allah nagy, ö tudja Szelim Kafer Aga Abdulrah­man Erszan paradicsom-béli sorsát, mint ahogy in­tézte itt lenn is a dolgát másnak nehezítve, ne­ki megkönyitve azt. (—0) vumban van a helye. Majd a történészek hozzáférhet­nek. .. — Iván Nyikolajevics, de a regény szereplőivel meig tud ismertetni? — Megkísérlem — egye­zett bele Pronyin. — Megis­mertetem, de nem mind­egyikkel, Patterson és az a sajtóattasé még aznap elre­pült. Harberryt kiebrudal- tuk országunkból, Jerger pe­dig „különös üdülőhelyre” költözött. Ami a többieket illeti... Pronyin megígérte, hogy felhív. — Három nap múlva — mondta. És szokott pontosságával három nap múlva valóban felhívott telefonon. — Ráér ma este? — kér­dezte tőlem Pronyin. — Ma­rija Szergejevna Kovrigina meghívott hozzájuk... Lénocska nyitott ajtót, nem volt nehéz felismerni. Vilá­gosszőke volt a haja, me­lyet a homlokára fésült, sö­tét ritíkás szemöldöke alól pedig okos, sötétbarna sze­mek tekintettek a világba. — Ismerkedjenek meg — mondta Pronyin. Jól berendezett dolgozó- szobába léptünk. Kényelmes íróasztal, heverő, fényezett szekrények, bennük köny­vek... Velünk szemben felállt... Nos igen, Marija Szergejev­na! Pontosan ilyennek kép­zeltem ... — Kovrigina — mutatko­zott be, kezét nyújtva. Mellette két férfi kelt fel, az egyik: kék szemű, gyer­mekes ajkú, hátrafésült sző­ke hajú, a másik: okos és erélyes arcú, szemére hatal­mas homlok könyökölt, pici. majdnem gyermeki orra volt. " Csaknem egyforma szürke öltöny feszült rajtuk, ám az egyik olyan volt, mint egy zsák, a másik pedig egyenruhához hasonlított és külföldi fürdővendéget marasztalt az idén a Bala­ton mellett. A tó hőmérsék­lete a ritkán észlelt 27—28 C°-os hőmérsékletet hosszú napokon át tartani tudta. A meteorológiai megfigye­lések között szokatlan je­lenség volt, hogy az augusz­tusi hónap melegebbnek bi­zonyult júliusnál. A július havi napi középhőmérsék­let napi 21,5 C fok volt, míg az augusztusié kerek 22 C fokot ért el. A legna­gyobb meleg egyébként jú­liusban 32,0 C fok, augusz­tusban pedig 33 fok volt. Ez a jelenség, ha ritkán is, de előfordult a legutóbbi 70 év alatt. Méghozzá kilenc alkalommal. Legutóbb 1961- ben fordult elő, hogy maga­sabb volt az augusztusi kö­zéphőmérséklet a júliusinál. Az idei nyár e két hónap­ja napfényben is bővelke­dett és a megelőző éveket jóval felülmúlta. A két hó­napban összesen 490 napfé­nyes órát tart számon a meteorológus, amely napi 8 órás napsütésnek felel meg. A napfényben gazdag nyarat viszonylag ritkán szakították meg esők, ziva­tarok, vagy borús napok. Júliusban 51,8, augusztus­ban 45,2 milliméter csapa­dék hüllőt, amely sem a kerti veteményekben, sem a takarmánynövényeknél nem tudta megfelelően hasz­nosítani, nevelő hatását. A szőlő bármennyire is szá­razságtűrő növény, megérez­te a csapadék hiányát. . Eger katlanszerű földraj­zi fekvésének köszönhette és köszönheti borainak ki­váló hírnevét, ugyanis a katlan, vagy medenceszerű fekvésű területeken a sző­lőkultúrák, de általában a monokultúrák vegetatív fej­lődésükkel és minőségi ter­mésükkel többá-kevésbé, de mindenütt kiemelkednek közvetlen környezetükből. Egerről is meg lehetett ál­lapítani azt — számos nyá­ri időszak meteorológiai megfigyelésének birtokában —, hogy akkor, amikor nem országos eső, frontális cik­lon-betörések okoznak tartós esőzéseket és uralják az eg­ri tájegységet is, hanem csupán helyi és környéki zivatarok keletkeznek, ak­kor azok az egri katlant többségében elkerülik, vagy éppen csak érintik. A kör­nyéki zivatarok vonulási iránya jobbára nyugatról, észak-nyugatról kelet, észak­keleti irányban főleg a fel- sőtárkányi völgy felé húzód­nak és ott esik le a csapa­dék többsége. Nem ritkák a déli részen való zivatar­elvonulósok sem. Az ilyen Eger mellett elvonuló nyá­ri zivatarok csapadékából, ha kap is Eger, a tapaszta­lat szerint az eső az évjá­ratok többségében az Eged- hegy felöli határrészeket érinti. A nyári zivatarokra gyakorolt eltérítő hatást minden valószínűség sze­rint az Eger katlanszerű földrajzi fekvéséből adódó meteorológiai tényezőknek lehet tulajdonítani, amely végeredményben azt jelen­ti, hogy Eger több napfényt és több meleget kap kör­nyezeténél, ami természete­sen magasabb nyári napi középhőmérsekletet eredmé­nyez. Ez a helyi klíma jellegze­tessége éppen a szőlő ve­getációs és érési időszaká­nak legkedvezőbb időszaká­ra esik. Az idén a száraz meleg nyár a szőlő egészséges fej­lődését nem gátolta lénye­gesen, mert a peronoszpóra- és lisztharmat-fertőzésnek kedvezőtlen környezetet te­remtett a száraz nyár. Amennyiben a szőlőérés szempontjából legfontosabb hónapban, szeptemberben is tartós meleg és napfényben gazdag hetek jelentik a vén- asszonyok nyarát, igen jó minőségű bortermésre lehet kilátásunk az egri határ­ban. Dr. 1 ’só Andor ti Magyar" koszton a fehér tigris ló húst fogyasztanak. Ä mi- nirezervátum sok lakója azonban növényevő. Ezek a banán helyett szívesen fo­gyasztanak dinnyét, ősziba­rackot, almát és szőlőt. A vendéglátók naponta egy mázsa különféle gyümölcsöt „szolgálnak fel”, a kis nö­vényevőknek, többek között az indiai vörös pandamac­kónak, s a miniállatkert sztárjának, a gibbonmajom­nak. Az őzek, szarvasok, ga­zellák zöld takarmányt kapnak, naponta három má­zsa lucernát fogyasztanak, ezenkívül friss füvet és lom­bot. A nagy gonddal összeál­lított étrend is hozzájárul, hogy az ideiglenes áliatkert valamennyi lakója jól érzi magát, mm Sajátos vendéglátásról kell gondoskodni a vadászati vi­lágkiállításon, jól kell tarta­ni a világ minden részéről Budapestre hozott vadakat. A kiállítási7 város mihire- zervátumának vendéglátója a veszprémi állatkert, amely­nek gondozói a világkiállí­tás idejére Budapestre tet­ték át székhelyüket. Reggel 6 órától este 11-ig nincs megállásuk, hiszen nem­csak a nemes vadak terített asztaláról kell gondoskodni­uk, hanem ideiglenes lakhe­lyük tisztán tartásáról is. A veszprémi vágóiadról hozzák a fehér tigrisnek és a többi ragadozónak a friss húst. Ezeknél: a „ven­dégeknek” Is ízlik a magyar kioszt, hiszen naponta 23 ki­Beköszöntött az első hű­vösebb őszies nap, s a reg­geli órákban már jó néhá- nyan egy kis meleg után áhítoznak, elfelejtve, hogy néhány hete még estefelé is alig csitult a szinte meg­szakítás nélküli kánikula. Mi sem jellemzőbb az idei nyárra, minthogy júliusban öt, augusztusban tíz napon keresztül mutatott a hőmérő higanyszála harminc fok fö­lötti értéket — árnyékban. A nyári kánikulában még az este sem hozott felüdü­lést, hiszen júliusban és augusztusban az esti hőmér­séklet is általában 20 fok körül alakult. Ennek a< káni­kulának köszönhető az a , ritkán adódó, szinte egész nyáron át tartó strandolási szezon, amely sok-sok hazai --_ - - - -________- . & U gyancsak ismerős embe- j rek voltak. — Uszpenszkij. — Tkacsev. A jelenlevőik tudták, hogy j Pronyin nem egyedül jön; í egymás között mind ismerő- • sed^ csupán egy valakit sze- j rettem volna itt látni. I i — Hívattam Glazunovot is < — mondta Pronyin Marija ] Szergejevnáruaik. — ö is el í alkart jönni. \ — Nem jön — mondta { meggyőződéssel Marija Szer- j gejevna. — Nézze csak! Ügy! el van foglalva egy elmé- j lettel... — Hát akkor, nincs mit s tenni — jegyezte meg Pro- j nyin. A történet leglénye- j gesebb szereplői együtt van- j nak — és már felém fordul- I va folytatta. — Ok azok, a j mi cselekvő személyeink. Ök j megtették a magukét, most! rajtunk a sor. 1 Nem tudok egyszerre tie- j lemelegedni a társaságba; de I azon az estén nagyon köny- j nyen és egyszerűen megba- 1 rátkozitam a regény szerep- i lőivel. lj — ténocska, bőröndbeli • utazása után három napig < neuraszténiás megbetegedés- • sei feküdt a kórházban —, | mosolygott Pronyin. — De i Marija Szergejevnát egy má- { sdk szanatóriumba kellett J vinni, a „szabad világ” baj-j nokai nem sajnálták tőle a s narkotikumot. — Ez már a múlté — je­gyezte meg Marija Szerge- j jevna. — Most azonban j munkás ősz kezdődik Lé- j nocska számára és nekem is. ] — És mit mond ön az író-j nak, Grifiorij Kuzmics? ITaivtatyik) i

Next

/
Thumbnails
Contents