Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

T HÁROM EVE, nagy sikerű, a délszláv népköltést bemu­tató kötete (Babérfák) Utó­szavában írta Nagy László: „Jelen gyűjteményemmel bi- «myítani kívánom... hogy szomszédaink szellemi érté­keit szeretjük és tiszteljük 1 a létfontosságú megértés je­gyében." Mái magyar líránk reprezentánsának hitvallása *— tudott dolog ez — nemes hagyományokra épül: Adyt és József Attilát, Bartókot és Kodály Zoltánt vallhatja a kérdésben elődjének. A szomszédság „szellemi érté­kei” iránti érdeklődés szük­ségét és jogosságát ennyi Is indokolhatná: a huszadik század magyar kultúrájának legnagyobbjai találták, fon­tosnak a cseh és szlovák, a szerb és horvát a szlovén és román irodalom és művé­szetek megismerését Hogy A HANGSZERELÉS a ma­gyar lírából is ismert költői ^tondanivaló — aligha két­séges — ismerősen csendüL Petőfitől Adyn át József At­tiláig szép szemelvénygyűj­teményt állíthatnánk össze a fenti sorok párhuzamaiként De nem csupán ilyen, mű­költői példákat ismerünk. A népköltésben a történelmi párhuzamok, a közös törté­nelmi hősök, a rokon népi szokások megénékléséről még gazdagabb anyag ta­núskodik. Kötetekre rúg pél­dául a szerb, a román, a a macedón, a horvát és a szlovén eredetű, Hunyadi Jánosról szóló népi ének­anyag, de legalább ilyen gazdag a Zrínyi Miklós em­lékét őrző szerb, horvát és szlovák népköltészeti alko­tások összessége is- A szé- koly és a balkáni népek köl- vetének megint csak a közös vonásokat motívumo­kat felsorakoztató — szám­talan példáját szinte felso­rolni sem lehet s ugyanígy nehéz lenne számba venni a szerb, a macedón, a horvát a szlovén, a román, a szlo­vák és a magyar népkölté­szet közös vonásaira, párhu­zamaira utaló, azt meggyő­zően bizonyító emlékanyagot is. Legfontosabb tán, hogy bennük jobbára nyoma sincs a gyűlölködésnek, a nemze­tiségi viszálykodásnak. En­nek igazát egyébként aBar- tók-életmfl vagy Nagy Lász­ló lírája éppúgy példázhat­ja, mint Illyés Gyula mina­pi megállapítása: a kelet­európai népeikkel „akkor ér­tettük igazán^ egymást, ak­kor voltunk igazán együtt, amikor nem írtunk." Vagy­is a népköltészetnek a tör­ténelmi messzeségbe nyúló virágzása Idején. Lám Bar­tók nem csupán a művészi, de progresszív politikai program és állásfoglalás le­hetőségét is meglátta a ke­let-európai népköltészetben éspedig a nacionalizmus leg- f ■ktelenebb burjánzása ide­jén! Ha ennyi a kffcfls, a tudni érdemes a szomszédság iro­dalmában — mű- és népköl­tészetben egyaránt — úgy ez lehet az első és egyben leg­döntőbb érv amellett: te­gyünk még többet a szom­széd irodalmak megismerd séért. És mi lenne a másik, a harmadik és a többi? Sor­rendben a legfontosabbként a teljesebb és tágabb világ­irodalmi tájékozódást kell említeni, azt, hogy nemcsak Bécstől nyugatra, hanem tő- ’tinli délre, északra és ke­letre is van világirodalom. Kételyek eloszlatásául említ- rik mindjárt a lengyel Rey­miért, arra könnyű vála­szolni: a művészi rangossá­gon túl és mellett felismer­ték a közös problémák léte­zését — múltban és jelen­ben, saját jelenkorukban — egyaránt. Ady a „magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy” voltánál énekelt, József Attila .közös dolgaink” ren­dezését sürgette éspedig a szocializmus jegyében — s hogy a fenti névsort tágít­suk is most már — Németh László a „tejtestvérséget” emlegette, melynek eredője a kínokkal terhes közös tör­ténelmi múlt. Ennek a múltnak szépfrűi visszhangja a szomszédság literatúrájában is jelen van, hogy csak a legjobb példák egyikére is hivatkozzunk, a horvát Krleza Werbőczy cí­mű verséből idézünk: mont és a jugoszláv Ivó Andric Nobel-díját — s az­tán so rj áztassuk a többi ér­vet Mindenekelőtt azt hogy itt Kelet-Európábán virág­zott fel az európai szocia­lista irodalom, a szovjet iro­dalom mellett a szocialista irodalom egy igen rangos, sajátosan kelet-európai vo­nulata. A példák: a cseh Nezval, a szlovák Novo- mesky, a horvát Krleza, a montenegrói Mihailo Lalié, a boszniai Mesa Selimovic — immáron a klasszikusok rangján és szintjén, de a névsor még hosszan folytat­ható, hisz a negyvenöt óta felnőtt írónemzedék derék­hada is még pályája delelő- jén van, eddigi munkássá­guk nagy művek létrehozá­sának ígéretével kecsegtet AZ IMÉNTI, név szerinti példák nem ötletszerűen ki­emeltek: mindenikük sajátos írói tematika és művészi gyakorlat feldolgozója, illet­ve követője. Számunkra leg­több olvasói izgalmat hozós a legegyénibb arculatú két­ségtelenül a horvát Krleza: az expresszionizmus jegyé­ben induló, majd szocialis­ta eszmeiséggel kibontakozó és kiteljesedő, modem hang- szerelésű életműve az utób­bi félszázad magyar valósá­gáról is annyit mond el, mint magyar kortársai közül is csak kevesen, ö is, mi­ként a cseh Nezvál, vagy a szlovák Novoróesky Hitler hatalomátvételének pillana­tától volt az an tifas izmus, a legnemesebb humanizmus szószólója s a felszabadulás pillanatában — kelet-euró­pai viszonylatban — egyike volt azoknak, akik a jöven­dő irodalmi fejlődésének tartalmát-tendenciáját is megfogalmazták. Ezt írta: j...s mi mai irodalmunk.;; a szocialista problematiká­ból születik meg, amely lé­nyegét tekintve, erkölcsi ter­mészetű.” A Krleza-oeuvre mindezen túl egy több nem­zetet érintő problematika ki­fejezője is: művei javarésze az egykori Osztrák-Magyar Monarchia és sokban az en­nek függvényeként felfogha­tó, két háború közötti Ke- let-Európa társadalmi prob­lémáinak kifejezője. Ilyen értelemben már nemcsak a magyar Adyval, olykor Mó­ricz Zsigmonddal vagy — mint esszéíró — Fábry Zol­tánnal rokonítható, hanem a cseh Hasekked, a román RebreanuvaL de még az osztrák Musillal is, aki a volt monarchia legkemé­nyebb osztrák kritikusának bizonyult A Krlezáaál fiatalabb, da már ötvenhetedik évében já­ró Mihailo Lalic a második világháború krónikása, mi több: Siralomhegy e. regé­nyével a kelet-európai má­sodik világháborús próza legkimagaslóbb írását alkot­ta meg. Könyve egy könyv­tárnyi háborús regényt asz- szociál tudatunkban: a szlo­vák felkelésről szóló Garami- menti krónika c. Jilemnic- ky-regényt, Jerzy Andrze- jewski Hamu és gyémánt- ját a szerb Oskar Davico Költemény e. regényét süx. A Lalic-regény azzal nő mindegyik fölé, hogy a mo­dem prózaírás csaknem min. den vívmányát kamatoztat­va írja meg — szinte as eposzírás igényével — a kommunista helytállt tör­ténetét Ez utóbbi példa arra Is utalna: egy sajátos, több nátíólakta földrajzi tájon a szocialista irodalmi fejlődés genetikai, fejlődéstörténeti kérdései is kitapinthatok, a nagy műveik születésének előtörténetét, tematikai előz­ményeit is tanulmányozhat­ja az lovasó... NE FOLYTASSUK a pél­dák sorolását tovább, vége­láthatatlan névsor következ­hetne még úgy is. Figyel­meztessünk inkább arra: könyvkiadásunk • jóvoltából megvan a tájékozódás alap- lehetősége, a művek melle# a szomszéd irodalmak törté­netét bemutató kézikönyvek is ott állnak könyvtáraink polcain s olykor-olykor fo­lyóirataink is nyújtanak íze­lítőt a szlovák, cseh, dél­szláv vagy éppen a román irodalom újabb termésébőL De a tájékozatlanság felszá­molására, kételyek eloszla­tására mégsem elegendő csupán ennyL Ez a felisme­rés vezette a TIT irodalmi szakosztályának vezetőségét, amikor a soron következő szabadegyetemi előadássoro­zatban a szomszéd népek irodalmának bemutatására kérte fel az ország legava­tottabb szakembereit: írót, irodalomtörténészt, műfor­dítót Hal la ma Erzsébet: A parkőr A parkőr tejet és kenye­ret evett a tejivóban. A zöld pulton félliteres üveg­korsó állt mellette a ke­nyér, negyedkiló egyben, a a parkőr bütykös ujjaival mindig újabb darabot té­pett le belőle. Olyan volt mint egy kopott öreg ma­dár. A tejlvdbap tejedkammák csörömpöltek, kenyerek puf­fantak a polcon, a tejföl vastagon és illatosán csöp­pent le a mérőkanálról aa üveglap mögött sárga saj­tok, cukrozott tészták, bar­na tetejű pogácsák, kö­ménymaggal behintett süte­mények pompáztak, és egy kislány nyafogó hangon azt mondta: de mondom, hogy nekem vajaskifli kell! Moz­galmas délelőtt volt éa az ajtón besütött a nap. A parkőrt senki se vet­te észre. A parkőrt sose szokták észrevenni, máskor sem, mikor a füvek és bok­rok közt bóklászott hosszú, hegyes végű botjával. Néhol egy fiatal anya felnézett a könyvéből, álmatagon kö- rülpillantott, aztán a gye­rek után kiabált: ha nem jössz vissza azonnal, oda­adlak a bácsinak! Ilyenkor a parkőr szíve összeszorult, megállt, hogy szól valamit a gyereknek, de az gyana­kodva és irtózattal ráme­redt A parkőr pedig elbújt a házak mögött egy elha­gy ottabb padra, és hosszú percekig ült ott, meghúzód­va, mint bogár a fűben. Lassan régta a kenyeret süppedt szája csendesen és megadóan mozgott Apró szeme szórakozottan pász­tázta a köményes sütemé­nyeket A fakó egyensapka leért a füléig, mintha az idők folyamán hozzánőtt volna a fejéhez. A piros be­tűk a karján díszelegtek, ott, ahol a gyász-szalagot hordják az emberek. A két R betű közül az egyik ki­sebb volt, afféle nyomorék a hatalmas pókhasú ö nyo­masztó árnyékában. Aztán kiürült a tejeskoraó, 8 akkor a parkőr szép rende­sen becsomagolta egy fél új­ságlapba a megmaradt ke­nyeret Nehezére esett meg­válnia a jószagú, mozgalmas helyiségtől, odakint ilyentájt mindig ugyanazokkal az em­berekkel találkozott Háziasz- szonyokkal, akik lihegve hur­Lőkös István „ W/WVVWVWWAAM/WWVSA/WVW WWWWSAAA^AAAA/VNAA/VW VARGA ZOLTÁN: [Kirakják a szűrőm Elhajított gránát Maholnap kirakják a szűröm ez albérleti szerelemből. Összeszedem matyóm, s bevágom az ajtót, hogy ég-föld belerendül. Megköszönjem tán, hogy befogadtak'! Hazugságoktól sosem voltam tetves. Szívem helyén sem nyitottam bordélyt, t lakbért fizettem — ahogy illedelmes szeretőkhöz ülik: önvéremmel, uzsorakamatos szerelemmel, s bújtam vackomba — mégis fölsebeztek Apróhirdetést hord elárvult arcom, az ég falára is fölragasztom — SZERESSETEK NAGYON, HOGY SZERETHESS W/VWWVVMW VVV.WV vV> VsAA. VvWVvV.W- . Mint az elhajított gránát füstölög a szó: szeretlek. Kimondom — s ezer tilalomként kardjuk nő páncélos füveknek. Idő gépfegyvere kattog, téged törvény-sereg őriz. Virágok robbanása kerget hozzád, a hús-vér fedezékig. Fölhasított mellel eléd lépek, bordáim között mozaik-képed — véremből zászlóként is kiragyogn ölelésedbe magam jól beásom,' hozzádtapadok, nevedet kiáltom, hadüzenetként föl a csillagokba.- - » V.VvVSrVVVVVvV. . Nagyságos hatalmas Werbőczy urasig! Az királyi udvar nagy tárnokmestere, Nemes-Miatyánkot tőled tanult jobbágyok egere. Azt, hogy a Káptalant isten teremtette, Tőle való Konvent, Országgyűlés, Privilégium, ■ Klauzula és Dekrétum..^ Az, ki nem így hiszi, puszttttassék körmét, iriassék szurokkal, máglyáknak tüzével, hamuba hamvadjon, t szelek szórják széjjel.'.: eolták szatyraikat, egy-két üzleti ügyben igyekvő, komor férfival meg a félszemű pos­tással, akit kerülni igyeke­zett Egyszer köszönt neki, és a félszemű gőgösen elfor­dította a fejét A délutános Iskolásgyerekek is lejöttek néha, de többnyire az erké­lyeken és ablakokban buk­kantak fel, hátrapislogtak a szoba felé és suttyomban ki­hajítottak valamit — diót, kavicsot, törött gombot csik­ket Egyszer egy körtecsutka eltalálta a parkőrt fuldokló vinnyogás hallatszott felülről, a’ parkőr mereven tovább­ment és csak a ház mögött törölte le az arcát Estére már nem haragudott a vihogó gyerekre, csak ült a szobá­ja mélyén a sötétben, és megint a háborúra gondolt amikor a feje fölött vadul dübörgött és villogott az ég­bolt, és ő alig szólt valaki­hez, csak csinálta, amit mondtak, alig vette észre, ha ráordítottak, vagy meglökték, mert egyetlen gondolata volt csak, hogy hazajusson. Aztán hazajutott ott állt a romok között, és próbálta megérte­ni, hogy az asszony meg a gyerek meghalt. Lassan hoz­zászokott a valósághoz, a parkőr parkőr lett, szája be­süppedt ráncos arcába, és ap­ró, kifejezéstelen pontokká zsugorodtak a szemek Zölden ragyogott a fű, s könnyű párákba burkolózott a távoli domb, mikor a park­őr kilépett az utcára. Szeret­te ezeket a házakat, fehér, égbe szökő falaikat, fekete­sárga ablakaikat, a tetejükön ágaskodó százféle antennát. Voltak itt hét- meg nyolc­emeletes házak is, és a park­őr egyszer, alkonyattájt, föl­ballagott a legmagasabbikra, mert szerette volna tudni, milyen lehet onnan felülről. Szép volt onnan felülről, de a parkőrnek nagyon dobogott a szíve, mire fölért, és fur­csa, imbolygó bizonytalan­ságot érzett A háromszögle­tű gyep és a bokrok nevetsé­gesen kicsinek látszottak. Az­után búgva megindult háta mögött a lift, a parkőr ösz- szerezzent és gyorsan vissza­fordult — Mit csinálsz? A parkőr megállt és bele­bámult a kék szemekbe. Gyanakvása elröppent sőt. elfogta az igyekezet, hogy mindent megmagyarázzon. — Szedem a szemetet Ne­kem kell vigyáznom a par­kok tisztaságára. — Miért? — En vagyok á parkőr. Ide is van Írva a karomra, ni. — Akkor miért Domes baj­szod? — Hát.;; — Mert nem is őr vagy — ujjongott a kisfiú. Titokza­tos arcot vágott —- Hanem egy varázsló vagy. Azért van az a bot a kezedben, hogy ha akarod, elkergesd a felhőket meg a boszorkányokat Ele varázspálca, ugye? Még a sárkány ellem is elég erős. Ugye? — Lehet — motyogta a parkőr, kicsit elvarázsolva. — Bár ezzel a pálcával... — Ne is folytasd! — a kis­fiú megértő arccal nézett rá. — Mert a varázslóknak is fáj néha a derekuk. Nem tudsz lehajolni? Na várj csak. Tartsd a botot A parkőr tartotta a botot, a kisfiú pedig ráhúzta a pa­pírt, amit fölemelt a fűrőL Ezt párszor megismételték. A , kisfiú árgus szemmel vizs­gálódott, de a szemét elfo­gyott. Akkor töprengve né­zegette a bot hegyére tűzött fecniket — Szórjuk szét — java­solta. A parkőr furcsán érezte magát Kék és arany fények ragyogtak fél a messzi múlt- bóL Gépiesen rázta a fejét — Van egy nagymamám, az is ilyen öreg — kiáltott fel a kisfiú. Támadó akart lenni, de csak csalódott volt — Az is mindig a fejét rázza. Te se vagy igazi va­rázsló. Ha én nagy leszek... A parkőr nézte a kék sze­meket, amelyek kitágultak a vágyakozástól, és megfeled­kezett mindenről, még arról is, amire az elején gondolt: hogy a kisfiút mindjárt kére., sí az anyja. — Gyere — suttogta akis- . fiúnak —, ott a másik kapu előtt rengeteg papír van. Ha akarod, odaadom a varázs­pálcát — Te rendes varázsló! — kiáltotta a kisfiú — nagyon rendes varázsló vagy, tudod? És átgázoltak a füvön, a kisfiú harci kiáltásokkal ha­donászott a varázspálcával, a parkőr alig tudott lépést tar­tam veie, a szive ritmusta- ianul vert a megerőltetéatáb A szomszédság irodalma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents