Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
4 / pWWWWWVWAWMWWWWWWWWWVW<WWW^^ «l»/\<WWWWW»M*<»^VWWWWVWWWWWVWWWW»IVWW»WV»VVW*WWVWWV'VW/WV CSANÄDY JANOS: MOLDVAY GYŐZŐ: BESZE IMRE: Balkán Este a fügefák kísértek csak tovább, illatozva a benzingőzön át «m aztán a halpikkelyes messzeségben a tenger ellapult sekélyen. Gurultunk Szófia felé. A begyek elmaradtak, messziről mint valami tanyát, láttunk egy várost: itt született ag, államfő — mondták, s volt valami felemelő: ezt hallani nehéz erdők tövén. Es hirtelen megmarkolt valami rég-volt emlékezet: Járt erre már az én szivem! Arhullámsodró ezredévek hozták? Keresztesek? Jobbágyhadak? A félhold alatt elhurcolt gyermekek? Darócban — vértben vívtam lófarkas várak ellen? Partizán-nyomokat tiportam a mélybepörgő hegyi-porban? — Valami megrázott akkor a mélyen felderengő balkáni éjnek kardsuhogató erdejében; Szülőhazám! Talán még nem is éltem? Kitagadott Elhagyta valahány testvérét. El immár fényes lakóházát. Léptei zugösvényen visznek messzi, illetlen oázisba, hol zörgő, tépett bokrok mögött pádon, rongyokban éjszakázik. őszi estőrákba büjdokolt. Felhős, csillagtalan ég alá, hol a távol nem oszt, nem ígér. De gyilokra, csókra csak itt éhes, hogy tolvajként vett rézkrajcárját orgazda kezén hagyja végüll TOLDALAGI PÁL: A régi éden Emlékeiben elkalandozott, s időnkéit arra felfigyelt, hogy a történtek, tettek, emberek mögött valahol ott van az a kert, ifjúságának kertje mindig, frissen és készen arra is, hogy felüdítsen; a magas hó és az árvácska egyként mind azt jelentik; „Mindig is szeretnénk, hogy közeledben, benned éljünk, hátha ez megerősít, vagy vigasztalásra szorulva felderít”. Az éden a régi kéri volt számára; a szégyen róla ilyenkor lefoszlott, és újra elindult megváltozva, megújulva. Acélöntők Pálinka-ízű zsíroskenyér hozza esti betűk között a kemence melegével telített gyomor éhes táncait; Aztán mámorzöld palackból énekel a hegyi pásztor szüreti rigmust ^ Aztán csont — bőr — izom feszüléssel rést szakít két martinász kenetlen-láncos ajtók alatt Aztán ömlik a tűz megolvadt Nap-közelségben szárad szakadt ingekre a munka így, messzi-közeiről nézni a birkot, távcsővel csillagokat — könnyű így, azbeszt-húrokban védve az érc köpéstől — könnyű Ott lenn! közért-forintért süket, és vak, aszalt bőrű nyolc óra alatt! Ott ysnnak mégis; asszony-vigyázat, gyermek-aggódás azbeszt szálai védik a mozdulatot ...mert lábukba haraphat szikraszemű mindent-feketére-nyaló-vakító-acélkutya-falka. Balatoni fürdőhely vasútállomása, sárga kavicsos sétány, piros padok, szépen nyesett tamariszkuszsövény, virágok, vidám zöldre másolt nyomókút. Az állomás mögött bódék, bazáráruk; — ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS — VEGYESBOLT -J LÁNGOS ÉS SÜLT HAL. Délelőtt tíz óra, de márfe» kánikula, a legnyamasztóbb, a levegő áll,, még a legfelső falevelek is rebbenéstelenek. ) a langos és sült hal ! bódé még nem üzemel, estefelé bonyolítja le az igazi forgalmat, mikor a félnyolcas mozgópostás vonathoz ' egész tömegek zarándokolnak | ki megdőlt vitorlásos és bó- ! kóló nádszál előteres naple- I mentés képeslapokkal kezük- i ben (Itt vagyunk, szeretettel i gondolunk Rátok; Pipi, Anci, i Tibi.) Persze este is csak lám- I goa van, a SÜLT HAL csak | afféle dekoráció, mint a Sión i túl a vasútvonal mellett a I kissé már megviselt, de még I mindig virító nagybetűs fel- I irat egy szürke tűzfalon: A ! PESTI HÍRLAP VEZET. A I íángcshce negyed papírszal- j véta jár, legtöbbször odajfol- ' tosan indulnak útnak a ké-. peslapok. 1 A BAZARÁRUK-mál vasi ! némi forgalom, a VEGYES- bolt előtt gyöngye sorállás, de a ZÖLDSÉG ÉS GYÜ- MÖLCS-nél lassanként komoly méretűvé nő a sor. Áruátvétel, a bódé mögött teherautó áll, málnát, meggyet, cseresznyét, paradicsomot, zöldpaprikát hordanak be a rekeszekbe, uborkát papírzsákokban. Két kiszolgálója van a boltnak, anya és lánya, de valami titokzatos ók folytán. (központi rendelet, bizalom hiánya — ki tudja?) nem oldják meg, hogy egyik intézze az átvételt, a másik a kiszolgálást. A tény: ÁRUÁTVÉTEL ALATT A KISZOLGÁLÁS SZÜNETEL. A teherautón hozott rekeszek pontosan olyanok —, méretre, állapotra —, minta bolt rekeszei, de az áru darabonként! — átkerül amazokból emezekbe. Az egyik rakodómunkás a hóna alatt fogja a. teherautó rekeszét, a másik belemarkol, kivesz egy paprikát. — Egy! — mondja, s átadja a boltvezető anya kezébe. — Egy! —énekli utána az anya, s elhelyezi a paprikát a bolti rekeszbe... — Kettő! — Kettő! — Három! — Három!... Tegnapról maradt áru is van. — Abból nem lehetne közben {kiszolgálni ? — kérdi valaki. — A lány egy ládán ül, ujjait morzsolgatja: — Nem — ' mondja —, áruátvétel van! j — Mi van? — kérdezik há- I túl. — Áruátvétel! ’ Megadóan várakozik a sor, Bßindenki szép árut akar, s fwam szeretné felbőszíteni a [ Js»ltvezetőt. Meg különben is, nyilvánvaló, hogy ez neki sem népünnepély, valahol távol messze valami emeleti szobában fogalmazódott meg az a Rendelet, Körlevél, Utasítás, Irányelv, Szempont, mit tudóim én, mely a többi között leszögezi, hogy: lehetőleg darabonként eszközlen- dő... és: ki-ki személyileg felelős a saját rekeszéért (rekeszeiért) „ . és nincs kizárva, hogy á jelenleg döglött LANGOS ÉS SÜLT HAL bódé mögött ott lappang egy ellenőr, aki már alig várja, hogy saját személyét, állását, jelentőségét, létét a világban egy ilyesfajta jegyzőkönyvvel hangsúlyozza ki: ...és akkor a 113fc Zöldségbolt vezetője (akinek leváltását a legmelegebben javaslom) a negyvenharmadik zöldpaprika átrekeszelése után, magáról és előírásainkról megfeledkezvén, kettesével, sőt hármasával kezdett számolni... Mikor egy-egy áruféleség átrekeszelődik végre: — Na, még ide egy billegzőt! Na még ide! Na még ide! Meg ide, meg ide, meg ide! Ide meg egy művészi aláírás! Meg ide! Meg ide! Na, meg még ide, elcsúszott a negyedik indigó. Aztán, ide meg ide... Paprika végeztével következik az uborka, paradicsom, mind ín szép sorjában. — Egy! — Egy! — Kettő! — Kettő! Nekem mázlim van, másodiknak á llok a »orban, még ezelőtt egy órával a teherautóval egy időben futottam be. („Hát akkor megjöttünk volna, szépasszony!” — „Gizikéin, beszüntetni a kiszolgálást: ÁRU ÁTVÉTEL!”) Tudom, hogy hetvennyolc darab paprika van, kilencvennégy paradicsom, nekem még mindenképpen jut áru, no de persze ott hátul, lehet, hogy lesz néhány peches mókus — az ÁTVÉTEL szépen halad, és hurrá, a ribiz- lit mérlegelik, nem szemenként számolják — mindent összevéve derűs és kiegyensúlyozott a hangulatom. Az áruátvételt ekkor némileg elunva (bár annak is megvolt a maga szépsége), szép, illetve még szebb dolgokra áhítozva körülpislogok. Előttem az első számú vevő két szőke nő — egynek számítanak, összetartoznak ugyanis, ez nemcsak bizalmas, félszavas beszélgetésükből, egyforma hidrogénezett hajukból, egyformán köny- nyed-hanyag tartásukból, de abból is nyilvánvalóan kiderül, ahogy a nagy farkaskutyájuk • pórázát időnként átadják egymásnak, s ahogy a kutya mindkettőjüknek egyformán engedelmeskedik. („Fekszik a kutya!” — „Ül a kutya!”) Engedelmes a kutya. Ök hárman egymást le sem tagadhatják, a kutya tartása is éppen olyan könnyedhanyag, annyira összetartoznak, hogy egyáltalán nem érne meffle.netésként a - har- xnincfokos gőzös kánikulában — miközben ott beim a bódéban rekeszből-rekeszbe, kézről-kézre járnak az uborkák (—Egy! — Egy! — Kettő! — Kettő!...), ha egyszeriben, mialatt az ember letörli a verejtéket szemöldökéről, platinaszőkévé változna át a kutya bundája. Sok minden kiderül. „Bandi még nem mocorgóit, nem volt szívem rányit- mi az ajtót" Mennyi döntő dolgot elárul egy ilyen mondat No, nem Bandiról, róla legfeljebb csak annyit, hogy szeret aludni, de ez jelen esetben mellékes, viszont az már korántsem az, hogy ahonnan ők hárman, jöttek, ott legalábbis Bandinak külön szobája van, tehát az a villa valóban villa lehet nem olyan egyhelyiséges izé, ahol a nagymama az ablak melletti horpadt sezlo- non, Vili bácsi az ablak elé helyezett gumimatracon, a két gyerek a szoba közepén szalmazsákon, és a papa, mama az emeletes kaszárnyaágyan „tér nyugovóra”. S hogy ezt itt közlik egymással, az sejteti, hogy ők sem együtt alusznak, tehát nemcsak külön, szobái, hanem külön aktusai is vannak annak a villának. Fürdőszoba is van természetesen, sőt: Zúzmara fagylaltgép. Van, biztosan. A Zúzmara fagylaltgép benne van a beszélgetésük hangerejében. Azok az emberek, akiknél Vili bácsi az ablak előtti gumimatracon alszik, vagy túl hangosan beszélnek, idegenek között, vagy éppen szemérmesen susmorogva. Ök viszont csak úgy, mintha színegyedül lennének, hangsúlyuk. hangszínük mindenféle felesleges kilengéstől ment, a kutyához vagy egymáshoz szólnak, semmiféle különbséget nem lehet felfedezni. Akár a sablon elképzelésnek megfelelő grófnők is lehetnének. („János, a derest nyergelje, ma azon lovagolok ki!”, de lehetnének ... és lehetnének... 6, sokmin- denkik lehetnének éppen.) „A kutya” gyönyörű kutya. Minden szempontból az. Nem öreg, nem esetlenül túl fiatal, hajlékony, izmos, mégis masszív, bizonyosra vehető, hogy grammra annyi hús és izom van rajta, amennyit a nemzetközi kutyakiállítások szabványai előírnak. Nyakörve ezüsttel kivert, lehet, hogy csak nikkel, de akkor is ezüstnek hat.) És ápolt, még sárga mancsain a fekete körmök is fénylenek'— tán valami kutyaliörömlakk, ki tudja? No, és természetesen ízig-vérig fajkutya. És okos, ez sem kétséges, szinte azonosul gazdái minden szavával, bizonyos, hogy minden parancsukat teljesíti, tán még a gondolatukat is kitalálja. Félig elfordulva ül most, nekem háttal. A fülei a leggzebbek, majdnem arasaosafc, gyönyörű szarvasfülek. Szeretném megpöccenteni ennek a gyönyörű kutyának a füleit Azt nem is mondom: megvákargatni, ahhoz valahogy túl előkelő jelenség, de csak úgy megpöccenteni, mintegy véletlenül, el- menőben. De ekkor véget ér az án*átvéteL — Hát először is: másfél kiló paradicsomot — mondja az egyik szőke nő, az aki éppen akkor fogja a kutya pórázát És a morgó kutyához: — Leül a kutya! „Először is! Másfél kiló paradicsom!” — osztatlan a hatás. Semmi ilyen órás kényszerű várakozást szinte törvényszerűen követő sürgetés, nógatás nem hangzik el. 26 forint egy kiló paradicsom. „Ha nem is pöccintem meg ennek a kutyának a fülét de legalább egy kicsit megbillentem a hegyit mondjuk a bal fülét mikar ezek indulnak, s én odalépek pultközeibe” — gondolom. Málnát meggyet paprikát vásárolnak még. Télnek a szatyraik. Ekkor egy férfi közeledik a VEGYESBOLT felől, bal kezében egy kiló kristálycukor, lépdel a sor mellett most megpillantja a kutyát felderül a képe, s gügyögő, kedves dörmögéssd. lehajol hozzá. Csak fél szemmel, szinte tudat alatt figyelem, már várom, hogy sorra kerüljek, most már tényleg elég lenne a várakozásból. — Há akkor még talán néhány szép uborkát... Ül a kutya!... De a kutya nem fű, A kutya most kitépi pórázát a gazdája kezéből, mint ostor suhog a szíj utána, s már az egyensúlyát vesztett férfi mellén van valami egészen elképesztő hörgő acsarkodás- sal, a férfi védekező keze a szájában. Mindez egy pillanat A két nő gyorsan, de mégis minden nevetséges sietség nélkül letépi a kutyát a férfiról —, s már ott állnak újra mindhárman a pultnál. Az egyik ezt mondja: — öt uborka elég lesz. A másik a kutyának ugyanazzal a hangsúllyal: — Mit csinált a kutya?! Nem szégyelli magát a kutya? Lefekszik a kutya! A sor elképedten hallgat A férfi bal markával a jobb . kezét szorongatva fel- tápászkodik. Dől a kezéből a vér, és akármüyen furcsa, szégyenkezés ül arcán, mintha a kezét is nem elsősorban a vér, a seb miatt szorítaná, hanem, hogy szemérmesen elrejtse. Valamit mond, nem is mond, motyog, nem lehet tisztán érteni, megíeszítcttsi kényszerítem az emlékestem, hogy legyen pontos, de nem, nem mernék megesküdni rá, hogy mitris mondott. Lehet, hogy azt: „A szentségit a kutyájuknak!” De az is lehet, hogy csak annyit: „Bocsánat!” Valamit azonban mondott, s ekkor a sor végén moraj támad, de csak gyönge kis moraj, mintha falon túlról hallaná az ember. Az egyik nő azonnal reagál, felemeli a póráz végét, és megfenyegeti a kutyát: — Te csibész, mondtam neked, hogy maradj otthoni Majd számolunk, ne félj! Nem is fél a kutya, nyugodtan pislog. A moraj viszont a kőfalon túl, mintha már-már felülemelkedne a kőfalon. A másik nő pedig ezt mondja, de csak úgy a levegőbe: — Mért nyúl a kutyához! Az első pedig: —- Igen! És miért a kutya fejéhez? Nincs már kőfalon túli moraj se. A férfi megindul a vidám- zöld kút felé, hogy kimossa a kezét, serceg a lába alatta homokba vegyült kristálycukor. Körülbelül más hang nem is hallatszik. Ekkor a nagy hőség vagy tán amiatt, hogy annyira szerettem volna megpöccinteni ennek a gyönyörű kutyának a szarvasfülét, eszembe jut, hogy kamaszkaromban Nagyatádon hogyan könyörögtem be magam az oroszlánketrecbe, hogy születésnapi dobozgé- pemmel néhány közeli felvételt csinálhassak Láziról, a nőstényoroszlánról, és hogyan simogattam meg nagy remegéssel kerek medvefüleit egy óvatlan pillanatban. És a nagy dán dogom, aki egy ilyen gyönyörű szarvasfülű kutyát égy fel tudott hajítani a levegőbe, mint a foxi a patkányt, amint idegen gyerekek lógnak anyakán, nem is cirógatják, de tépik a fülét, s ő mosolyog, na: majdnem hogy mosolyog. És mintha történne valóban, egy kopott öregember lépett oda a sorba egy gubancos kis kutyával, és a sor zúgni kezdett, üvölteni, mint a ferge- teg, hogy a büdös, francos kutyájával menjen a sorból, unég megharap valakit, ve- %ye meg másutt a negyedkiló cseresznyéjét. Valami rettenetes mondás készülődött bennem, de aztán minden visszabillent, és csak néztem, ámint a két nő elvonul a kutyával, ezüstveretes pórázzal, tarka szatyrokkal a kút mellett görnyedő férfi mellett. Aztán odalépek a pulthoz, s azt mondom mosolyogva (mert szép árut akarok): — Három paradicsomot kérek. Hátulról hang süvít felém: ott elől, a kutya úristeniti t
