Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

4 / pWWWWWVWAWMWWWWWWWWWVW<WWW^^ «l»/\<WWWWW»M*<»^VWWWWVWWWWWVWWWW»IVWW»WV»VVW*WWVWWV'VW/WV CSANÄDY JANOS: MOLDVAY GYŐZŐ: BESZE IMRE: Balkán Este a fügefák kísértek csak tovább, illatozva a benzingőzön át «m aztán a halpikkelyes messzeségben a tenger ellapult sekélyen. Gurultunk Szófia felé. A begyek elmaradtak, messziről mint valami tanyát, láttunk egy várost: itt született ag, államfő — mondták, s volt valami felemelő: ezt hallani nehéz erdők tövén. Es hirtelen megmarkolt valami rég-volt emlékezet: Járt erre már az én szivem! Arhullámsodró ezredévek hozták? Keresztesek? Jobbágyhadak? A félhold alatt elhurcolt gyermekek? Darócban — vértben vívtam lófarkas várak ellen? Partizán-nyomokat tiportam a mélybepörgő hegyi-porban? — Valami megrázott akkor a mélyen felderengő balkáni éjnek kardsuhogató erdejében; Szülő­hazám! Talán még nem is éltem? Kitagadott Elhagyta valahány testvérét. El immár fényes lakóházát. Léptei zugösvényen visznek messzi, illetlen oázisba, hol zörgő, tépett bokrok mögött pádon, rongyokban éjszakázik. őszi estőrákba büjdokolt. Felhős, csillagtalan ég alá, hol a távol nem oszt, nem ígér. De gyilokra, csókra csak itt éhes, hogy tolvajként vett rézkrajcárját orgazda kezén hagyja végüll TOLDALAGI PÁL: A régi éden Emlékeiben elkalandozott, s időnkéit arra felfigyelt, hogy a történtek, tettek, emberek mögött valahol ott van az a kert, ifjúságának kertje mindig, frissen és készen arra is, hogy felüdítsen; a magas hó és az árvácska egyként mind azt jelentik; „Mindig is szeretnénk, hogy közeledben, benned éljünk, hátha ez megerősít, vagy vigasztalásra szorulva felderít”. Az éden a régi kéri volt számára; a szégyen róla ilyenkor lefoszlott, és újra elindult megváltozva, megújulva. Acélöntők Pálinka-ízű zsíroskenyér hozza esti betűk között a kemence melegével telített gyomor éhes táncait; Aztán mámorzöld palackból énekel a hegyi pásztor szüreti rigmust ^ Aztán csont — bőr — izom feszüléssel rést szakít két martinász kenetlen-láncos ajtók alatt Aztán ömlik a tűz megolvadt Nap-közelségben szárad szakadt ingekre a munka így, messzi-közeiről nézni a birkot, távcsővel csillagokat — könnyű így, azbeszt-húrokban védve az érc köpéstől — könnyű Ott lenn! közért-forintért süket, és vak, aszalt bőrű nyolc óra alatt! Ott ysnnak mégis; asszony-vigyázat, gyermek-aggódás azbeszt szálai védik a mozdulatot ...mert lábukba haraphat szikraszemű mindent-feketére-nyaló-vakító-acélkutya-falka. Balatoni fürdőhely vasútál­lomása, sárga kavicsos sé­tány, piros padok, szépen nyesett tamariszkuszsövény, virágok, vidám zöldre má­solt nyomókút. Az állomás mögött bódék, bazáráruk; — ZÖLDSÉG ÉS GYÜ­MÖLCS — VEGYESBOLT -J LÁNGOS ÉS SÜLT HAL. Délelőtt tíz óra, de márfe» kánikula, a legnyamasztóbb, a levegő áll,, még a legfelső falevelek is rebbenéstelenek. ) a langos és sült hal ! bódé még nem üzemel, este­felé bonyolítja le az igazi forgalmat, mikor a félnyol­cas mozgópostás vonathoz ' egész tömegek zarándokolnak | ki megdőlt vitorlásos és bó- ! kóló nádszál előteres naple- I mentés képeslapokkal kezük- i ben (Itt vagyunk, szeretettel i gondolunk Rátok; Pipi, Anci, i Tibi.) Persze este is csak lám- I goa van, a SÜLT HAL csak | afféle dekoráció, mint a Sión i túl a vasútvonal mellett a I kissé már megviselt, de még I mindig virító nagybetűs fel- I irat egy szürke tűzfalon: A ! PESTI HÍRLAP VEZET. A I íángcshce negyed papírszal- j véta jár, legtöbbször odajfol- ' tosan indulnak útnak a ké-. peslapok. 1 A BAZARÁRUK-mál vasi ! némi forgalom, a VEGYES- bolt előtt gyöngye sorállás, de a ZÖLDSÉG ÉS GYÜ- MÖLCS-nél lassanként ko­moly méretűvé nő a sor. Áru­átvétel, a bódé mögött teher­autó áll, málnát, meggyet, cseresznyét, paradicsomot, zöldpaprikát hordanak be a rekeszekbe, uborkát papír­zsákokban. Két kiszolgálója van a boltnak, anya és lánya, de valami titokzatos ók foly­tán. (központi rendelet, biza­lom hiánya — ki tudja?) nem oldják meg, hogy egyik in­tézze az átvételt, a másik a kiszolgálást. A tény: ÁRU­ÁTVÉTEL ALATT A KI­SZOLGÁLÁS SZÜNETEL. A teherautón hozott reke­szek pontosan olyanok —, méretre, állapotra —, minta bolt rekeszei, de az áru da­rabonként! — átkerül ama­zokból emezekbe. Az egyik rakodómunkás a hóna alatt fogja a. teherautó rekeszét, a másik belemarkol, kivesz egy paprikát. — Egy! — mond­ja, s átadja a boltvezető anya kezébe. — Egy! —ének­li utána az anya, s elhelyezi a paprikát a bolti rekesz­be... — Kettő! — Kettő! — Három! — Három!... Teg­napról maradt áru is van. — Abból nem lehetne közben {kiszolgálni ? — kérdi valaki. — A lány egy ládán ül, ujja­it morzsolgatja: — Nem — ' mondja —, áruátvétel van! j — Mi van? — kérdezik há- I túl. — Áruátvétel! ’ Megadóan várakozik a sor, Bßindenki szép árut akar, s fwam szeretné felbőszíteni a [ Js»ltvezetőt. Meg különben is, nyilvánvaló, hogy ez neki sem népünnepély, valahol tá­vol messze valami emeleti szobában fogalmazódott meg az a Rendelet, Körlevél, Uta­sítás, Irányelv, Szempont, mit tudóim én, mely a többi között leszögezi, hogy: lehe­tőleg darabonként eszközlen- dő... és: ki-ki személyileg felelős a saját rekeszéért (rekeszeiért) „ . és nincs ki­zárva, hogy á jelenleg dög­lött LANGOS ÉS SÜLT HAL bódé mögött ott lappang egy ellenőr, aki már alig várja, hogy saját személyét, állását, jelentőségét, létét a világban egy ilyesfajta jegyzőkönyv­vel hangsúlyozza ki: ...és akkor a 113fc Zöldségbolt vezetője (akinek leváltását a legmelegebben javaslom) a negyvenharmadik zöldpaprika átrekeszelése után, magáról és előírásainkról megfeled­kezvén, kettesével, sőt hár­masával kezdett számolni... Mikor egy-egy áruféleség átrekeszelődik végre: — Na, még ide egy billegzőt! Na még ide! Na még ide! Meg ide, meg ide, meg ide! Ide meg egy művészi aláírás! Meg ide! Meg ide! Na, meg még ide, elcsúszott a negye­dik indigó. Aztán, ide meg ide... Paprika végeztével követ­kezik az uborka, paradicsom, mind ín szép sorjában. — Egy! — Egy! — Kettő! — Kettő! Nekem mázlim van, máso­diknak á llok a »orban, még ezelőtt egy órával a teher­autóval egy időben futottam be. („Hát akkor megjöttünk volna, szépasszony!” — „Gi­zikéin, beszüntetni a kiszol­gálást: ÁRU ÁTVÉTEL!”) Tudom, hogy hetvennyolc darab paprika van, kilenc­vennégy paradicsom, nekem még mindenképpen jut áru, no de persze ott hátul, lehet, hogy lesz néhány peches mókus — az ÁTVÉTEL szé­pen halad, és hurrá, a ribiz- lit mérlegelik, nem szemen­ként számolják — mindent összevéve derűs és kiegyen­súlyozott a hangulatom. Az áruátvételt ekkor némileg el­unva (bár annak is megvolt a maga szépsége), szép, illet­ve még szebb dolgokra áhí­tozva körülpislogok. Előttem az első számú ve­vő két szőke nő — egynek számítanak, összetartoznak ugyanis, ez nemcsak bizal­mas, félszavas beszélgetésük­ből, egyforma hidrogénezett hajukból, egyformán köny- nyed-hanyag tartásukból, de abból is nyilvánvalóan kide­rül, ahogy a nagy farkasku­tyájuk • pórázát időnként át­adják egymásnak, s ahogy a kutya mindkettőjüknek egy­formán engedelmeskedik. („Fekszik a kutya!” — „Ül a kutya!”) Engedelmes a ku­tya. Ök hárman egymást le sem tagadhatják, a kutya tar­tása is éppen olyan könnyed­hanyag, annyira összetartoz­nak, hogy egyáltalán nem ér­ne meffle.netésként a - har- xnincfokos gőzös kánikulában — miközben ott beim a bó­déban rekeszből-rekeszbe, kézről-kézre járnak az ubor­kák (—Egy! — Egy! — Ket­tő! — Kettő!...), ha egysze­riben, mialatt az ember le­törli a verejtéket szemöldö­kéről, platinaszőkévé változ­na át a kutya bundája. Sok minden kiderül. „Bandi még nem mocor­góit, nem volt szívem rányit- mi az ajtót" Mennyi döntő dolgot elárul egy ilyen mondat No, nem Bandiról, róla legfeljebb csak annyit, hogy szeret aludni, de ez jelen esetben mellékes, vi­szont az már korántsem az, hogy ahonnan ők hárman, jöttek, ott legalábbis Bandi­nak külön szobája van, tehát az a villa valóban villa le­het nem olyan egyhelyiséges izé, ahol a nagymama az ab­lak melletti horpadt sezlo- non, Vili bácsi az ablak elé helyezett gumimatracon, a két gyerek a szoba közepén szal­mazsákon, és a papa, mama az emeletes kaszárnyaágyan „tér nyugovóra”. S hogy ezt itt közlik egymással, az sej­teti, hogy ők sem együtt alusznak, tehát nemcsak kü­lön, szobái, hanem külön ak­tusai is vannak annak a vil­lának. Fürdőszoba is van ter­mészetesen, sőt: Zúzmara fagylaltgép. Van, biztosan. A Zúzmara fagylaltgép benne van a beszélgetésük hangere­jében. Azok az emberek, akiknél Vili bácsi az ablak előtti gumimatracon alszik, vagy túl hangosan beszélnek, idegenek között, vagy éppen szemérmesen susmorogva. Ök viszont csak úgy, mintha színegyedül lennének, hang­súlyuk. hangszínük min­denféle felesleges kilengéstől ment, a kutyához vagy egy­máshoz szólnak, semmiféle különbséget nem lehet felfe­dezni. Akár a sablon elkép­zelésnek megfelelő grófnők is lehetnének. („János, a de­rest nyergelje, ma azon lova­golok ki!”, de lehetnének ... és lehetnének... 6, sokmin- denkik lehetnének éppen.) „A kutya” gyönyörű kutya. Minden szempontból az. Nem öreg, nem esetlenül túl fia­tal, hajlékony, izmos, mégis masszív, bizonyosra vehető, hogy grammra annyi hús és izom van rajta, amennyit a nemzetközi kutyakiállítások szabványai előírnak. Nyakör­ve ezüsttel kivert, lehet, hogy csak nikkel, de akkor is ezüstnek hat.) És ápolt, még sárga mancsain a fekete kör­mök is fénylenek'— tán va­lami kutyaliörömlakk, ki tud­ja? No, és természetesen ízig-vérig fajkutya. És okos, ez sem kétséges, szinte azo­nosul gazdái minden szavá­val, bizonyos, hogy minden parancsukat teljesíti, tán még a gondolatukat is kitalálja. Félig elfordulva ül most, nekem háttal. A fülei a leg­gzebbek, majdnem arasaosafc, gyönyörű szarvasfülek. Szeretném megpöccenteni ennek a gyönyörű kutyának a füleit Azt nem is mon­dom: megvákargatni, ahhoz valahogy túl előkelő jelen­ség, de csak úgy megpöccen­teni, mintegy véletlenül, el- menőben. De ekkor véget ér az án*­átvéteL — Hát először is: másfél kiló paradicsomot — mond­ja az egyik szőke nő, az aki éppen akkor fogja a kutya pórázát És a morgó kutyá­hoz: — Leül a kutya! „Először is! Másfél kiló pa­radicsom!” — osztatlan a ha­tás. Semmi ilyen órás kény­szerű várakozást szinte tör­vényszerűen követő sürgetés, nógatás nem hangzik el. 26 forint egy kiló paradicsom. „Ha nem is pöccintem meg ennek a kutyának a fülét de legalább egy kicsit megbil­lentem a hegyit mondjuk a bal fülét mikar ezek indul­nak, s én odalépek pultkö­zeibe” — gondolom. Málnát meggyet papri­kát vásárolnak még. Télnek a szatyraik. Ekkor egy férfi közeledik a VEGYESBOLT felől, bal ke­zében egy kiló kristálycukor, lépdel a sor mellett most megpillantja a kutyát fel­derül a képe, s gügyögő, ked­ves dörmögéssd. lehajol hoz­zá. Csak fél szemmel, szinte tudat alatt figyelem, már vá­rom, hogy sorra kerüljek, most már tényleg elég lenne a várakozásból. — Há akkor még talán né­hány szép uborkát... Ül a kutya!... De a kutya nem fű, A ku­tya most kitépi pórázát a gazdája kezéből, mint ostor suhog a szíj utána, s már az egyensúlyát vesztett férfi mellén van valami egészen elképesztő hörgő acsarkodás- sal, a férfi védekező keze a szájában. Mindez egy pillanat A két nő gyorsan, de még­is minden nevetséges siet­ség nélkül letépi a kutyát a férfiról —, s már ott állnak újra mindhárman a pultnál. Az egyik ezt mondja: — öt uborka elég lesz. A másik a kutyának ugyanazzal a hangsúllyal: — Mit csinált a kutya?! Nem szégyelli magát a kutya? Le­fekszik a kutya! A sor elképedten hallgat A férfi bal markával a jobb . kezét szorongatva fel- tápászkodik. Dől a kezéből a vér, és akármüyen furcsa, szégyenkezés ül arcán, mint­ha a kezét is nem elsősor­ban a vér, a seb miatt szo­rítaná, hanem, hogy szemér­mesen elrejtse. Valamit mond, nem is mond, motyog, nem lehet tisztán érteni, megíeszítcttsi kényszerítem az emlékestem, hogy legyen pontos, de nem, nem mernék megesküdni rá, hogy mitris mondott. Lehet, hogy azt: „A szentségit a kutyájuknak!” De az is lehet, hogy csak annyit: „Bocsánat!” Valamit azonban mondott, s ekkor a sor végén moraj támad, de csak gyönge kis moraj, mint­ha falon túlról hallaná az ember. Az egyik nő azonnal rea­gál, felemeli a póráz végét, és megfenyegeti a kutyát: — Te csibész, mondtam ne­ked, hogy maradj otthoni Majd számolunk, ne félj! Nem is fél a kutya, nyu­godtan pislog. A moraj vi­szont a kőfalon túl, mintha már-már felülemelkedne a kőfalon. A másik nő pedig ezt mondja, de csak úgy a leve­gőbe: — Mért nyúl a kutyához! Az első pedig: —- Igen! És miért a kutya fejéhez? Nincs már kőfalon túli mo­raj se. A férfi megindul a vidám- zöld kút felé, hogy kimossa a kezét, serceg a lába alatta homokba vegyült kristálycu­kor. Körülbelül más hang nem is hallatszik. Ekkor a nagy hőség vagy tán amiatt, hogy annyira sze­rettem volna megpöccinteni ennek a gyönyörű kutyának a szarvasfülét, eszembe jut, hogy kamaszkaromban Nagy­atádon hogyan könyörögtem be magam az oroszlánketrec­be, hogy születésnapi dobozgé- pemmel néhány közeli felvé­telt csinálhassak Láziról, a nőstényoroszlánról, és ho­gyan simogattam meg nagy remegéssel kerek medvefü­leit egy óvatlan pillanatban. És a nagy dán dogom, aki egy ilyen gyönyörű szarvas­fülű kutyát égy fel tudott hajítani a levegőbe, mint a foxi a patkányt, amint ide­gen gyerekek lógnak anya­kán, nem is cirógatják, de tépik a fülét, s ő mosolyog, na: majdnem hogy mosolyog. És mintha történne valóban, egy kopott öregember lépett oda a sorba egy gubancos kis kutyával, és a sor zúgni kez­dett, üvölteni, mint a ferge- teg, hogy a büdös, francos kutyájával menjen a sorból, unég megharap valakit, ve- %ye meg másutt a negyedki­ló cseresznyéjét. Valami rettenetes mondás készülődött bennem, de az­tán minden visszabillent, és csak néztem, ámint a két nő elvonul a kutyával, ezüstve­retes pórázzal, tarka szaty­rokkal a kút mellett görnye­dő férfi mellett. Aztán odalépek a pulthoz, s azt mondom mosolyogva (mert szép árut akarok): — Három paradicsomot ké­rek. Hátulról hang süvít felém: ott elől, a kutya úristeniti t

Next

/
Thumbnails
Contents