Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Korszerű társadalom Csak a szanálás, vagy a dotáció segít Mire, mennyire képes megyénk építőipara? Gyöngyösön tanácskoztak megyénk országgyűlési képviselői p Korszerűnek lenni a gyorsuló idő világában, a huszadik század befejező harmadának értelmezésében kü- lön-külön minden most élő kortársunk számára bonyolult, ellentmondásos, nem ritkán fájdalmas megújulásokra kényszerítő feladat. A hangsúlyt célszerű az imén-' ti mondat állítmányára, a Jeladat” szóra helyezni; korunk jellegzetessége ugyanis, hogy a korszerűség nem cselekvéstől, változástól, tehát belső erőfeszítésektől megfosztott létforma, más szóval: ma már nem lehet úgy lépést tartani a világgal, hogy ne lépnénk egyénileg is együtt vele — tanulással, fejlődéssel, sok-sok energiával. A korszerűség tehát —továbbra is a személyiség nézőpontjából vizsgálva —.tevékenységet, mindegyre újabb energiákat feltételez, másfelől: még így is bonyolult elhatárolni a korszerűség felszíni, látszatjelenségeit annak tartalmi, lényegi vonásaitól. Vajon nem tapasztaljuk-e nap mint nap mennyi üres divatmotívum pótolj olykor az igazi korszerűséget? Ritka-e, hogy modernnek érezzük magatartásunkat csupán azért, mert a naprakész divatvonalnak hódoló ruhákban járunk, televíziót nézünk, a legújabb beat-zenét kedveljük és kagylófotelt vásárolunk a jó öreg karosszék helyébe — egyszóval: hogy életünk felszíni hámrétegé^ ben, a környezet diktálta változásokkal lépést tartva a modernség illúziójának hódolunk? Tegyük hozzá — ezúttal a részletek, az árnyalatok vizsgálata nélkül —, hogy ettől még nagyon ósdiak, 'naigyon múltszázadiak is lehetünk; minit és maxit váltani, rock and rollt beatre cserélni az avult életforma ódon gondolkodásmódjának közegében is lehet A felszín és a lényeg ellentmondásossága nemcsak a személyiség magatartás- formáiban tűnik elő ilyen élesen, de ennél is hatványozottabban a társadalmi fejlődés megítélésében. Valóban: hol a mérce, amely eligazít nemzetek fejlődésívének, korszerűségük lépcsőfokának mérlegelésében? Hol a mérőműszer, amely a mi társadalmunk modernsé- gi fokáról ad megbízható képet? Nos, megalapozottan állíthatjuk: van ilyen műszer, van skálarendszer, amelyről ez a fokozat jól leolvasható. Csakhogy — tegyük gyorsan hozzá —, ez a jelzőberendezés a személyiség ellentmondásosságánál is bonyolultabban működik, 'pontosabban: itt még zavaróbb lehet a látszat és a lényeg felcserélése. Értenünk kell hozzá, hogyan olvassuk le és fejtsük meg e jelzések tartalmi, léijyegi jelentését. A műszer vonalat rajzol a berendezés lassan mozgó grafikonpapírjára és ez a vonal — bár "feredmény-he- gyekkel és visszaesés-völgyekkel tarkított —, tendenciájában egyértelmű és pontosan megfejthető. A történelmi fejlődés műszeréről van szó, s arról a tendenciáról, ahogyan az emberiség félreérthetetlen egyirá- nyúsággal haladt és halad nemcsak a természet feletti uralom kiteljesedéséhez, de saját viszonyainak megismeréséhez és megváltoztatásához, ahhoz a yilághoz, amelyben az ember immár nemcsak a vadállatok, a mennydörgés vagy az atomenergia fenyegetésével néz szembe, hanem az elnyomás, a kizsákmányolás, az elembertelenítő társadalmi kapcsolatrendszer rémületével is. A dolgok és a viszonyok fenvegetése egyaránt mérséklődik, szelídül a fejlődésvonal előrehaladtával, amelyet a kéoletesen említett történelmi műszer rajzol az emberi história végtelen grafikontekercsére. *» ha ebből % mélyebb, lényegibb, de az emberhez egyedül méltó nézőpontból vizsgáljuk a korszerűség fogalmát, nyilvánvaló, hogy napjainkban nincs és nem is lehet modernebb társadalom annál mint amelyik a fejlődésvonal mai végpontján helyezkedik el: a szocializmusnál. Ha a fogalmaknak társadalmi állapotot tükröző értelmezéseknelk van történelmi jelentésük, akkor a „korszerűség” egyetlen, igazi értelme a szocializmus” szinonimája.. Valóban: a világ, amelyben a dolgozó osztályok nemcsak termelik a javakat, de birtokolják is; a világ, amely megszünteti az ősnemzetségek, törzsek hajdani bomlásakor elkülönült uralkodó csoportok mai örököseinek uralmi és birtoklási kiváltságait, az egyetlen társadalom amely a szó ezredéveket átfogó jelentésében valóban modem, korszerű. A felszín és a lényeg eb lentmondása persze itt is, akárcsak az egyéni,' személyes modernség esetében, zavaró félreértésekhez vezethet. Ki tagadhatná például, hogy a modem életforma megannyi külső stílusjegye — a városok felhőkarcolós látképétől a színes televízióig, az autóözöntől a műanyagok térhódításáig — abban a szemközti világban, a kapitalista életformában ma még erőteljesebb a miénknél? Ki állíthatná, hogy pusztán a szocialista tulajdon és hatalmi viszonyok automatikusan megteremtik a korszerűség napjainkban kétségkívül nélkülözhetetlen anyagi-technikai tényezőit is? Erről nincs, és azért nem is lehet, szó, mert földhözragadt történelmietlen megközelítése lenne a korszerűség - társadalmi értelmezésének, ha eltekintenénk a körülményektől, azoktól a feltételektől, amelyek közepette a szocializmus megszületik; ha nem számolnánk a felhalmozott javak lehetőségeivel és korlátáival, ame— Ahol most a meddőt szállítjuk, azt az aknát Be- niczky-aknának nevezik. A földbirtokosról, aki észrevette a földből kibújó széndarabokat és kutatásokat végeztetett ezen a területen, övé volt a bányajog, részvényt alapított s a század- forduló táján megkezdték a feltárást. El tudom képzelni, mennyi haszna lehetett rajta. .. Az egercsehd szénbánya 1-es aknáján ereszkedünk lefelé a háromszáz méteres mélységbe Székely Ottó biztosítási technikussal együtt, ö hetenként , többször is megteszi ezt a körutat, végigjárja a munkahelyeket, ellenőrzi a biztonságos munkavégzést, az emberek életét védő berendezéseket. — Sok bajuk van itt a bányászoknak a vetőkkel, a rossz talajviszonyokkal, a vízzel. Régtől fogva küszködés a munka, a szén előteremtéséért. Pedig szükség van rá: ezt tartják a környék egyik legjobb minőségű szenének, ezt keresik legjobban. — Többet m^g ne lássak ilyet! Mindenütt szükséges néhány dicsérő vagy éppen elmarasztaló szó. Egy fiatal villanyszerelő kap rövid, de hatásos tájékoztatást a biztonságos munkavégzésről, az éles szemű ellenőr rögtön észrevette a szabálytalanságot, a ki nem támasztott csillét. Azután máris megyünk tovább. A neonégőket magunk mögött hagyjuk, már csak karbidlámpáink fénye mutatja az utat Erre áramlik a bányába a friss levegő, erős a huzat vigyázni kell, ki ne aludjon a láng. lyekre alapozva a korszerűséget a gyakorlatban érvényesíthetjük. A történelmi valóság szövevényesebb, bonyolultabb — és fogalmai mindig csak feltételes módban fejezhetők ki, hiszen csak lehetőségeket tendenciákat jelentenek. Valóban: a szocializmus még mozgásban levő, épülő, lehetőségeit most kutató és kibontakoztató társadalom, ami egyfelől semmit nem von le történelmi korszerűségéből, másrészt semmit nem pótol automatikusain, ha a cselekvés, az erőfeszítés, az építés oldaláról értelmezzük. S ez a lényeg, ez a legfontosabb, ha a szocializmust és a korszerűséget mint testvérfogalmakat írjuk le. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben — amelyek társadalmi rendszerünk kialakulásának kezdeti, tapasztalatgyűjtő időszakának tekinthetők —, a legfontosabb tananyag, amelyet elsajátítottunk, lényegében ez volt: megtanultuk, hogy a szocializmus lehetőségei valósággal, más szóval: hogy a szocialista társadalmi keretek - a termelőeszközök társadalmi tulajdona és a dolgozók hatalmi viszonyai önmagáktól, gépiesen aligha alakítják egyszersmind anyagi-technikai értelemben is korszerűvé világunkat A lehetőség, amely Immár rendelkezésünkre áll, nem csekély — gondoljuk meg: arról a lehetőségről van szó, amelynek eléréséért szerte a kapitalista világban emberek milliói tüntetnek, sztrájkolnak, olykor meghalnak. Munkánktól, az átörökített ismeretek megújításának képességétől, a javakkal való hatékony gazdálkodástól, hatalmunk példát sugárzóan emberséges érvényesítésétől függ, hogy a történelmileg korszerű társadalmi idővel az anyagi-technikai korszerűség értelmében is a legmodernebb szintre emelkedjék. Elágazás a déli és az északi mező felé. Mi északnak kanyarodunk, pontosabban mondva északkeletnek, a Ill-as telepi frontfejtés felé, aho.1 egyhónapos előkészítő munka után nemrég kezdték meg a folyamatos termelést. Bizonytalan, ismeretlen terület, egyelőre kellő tapasztalatok híján ide még nem mertek szerelni nagy gépeket. — Ez az újonnan épített, koncentrált szállítási központ. Ide két telepről fut majd össze a szén. Itt állítunk fel egy automatikus csilletöltőt, ami fölé egy kürtőt vágtunk. Ebbe legalább 240 csille szén elfér, így nem kell leállnia a szalagnak, ha nincs is üres szállítóeszköz. Van tartalékhely, folyamatosabb a termelés. — Ügyes masina, magától továbbítja a csilléket a kiöntőnyílás alá. csak a megfelelő mennyiséget kell szabályozni. A gumikábeleken halad a levegő, hidraulikus szerkezet taszítja az üres csilléket. Bakó István gépkezelő egy magas székről figyeli, irányítja a gépet: Ö még a régi szarvaskői bányából került ide. Fél kézzel dolgozik; jobb kezének csonkja bénán támaszkodik a műszerfalra. A rakomány engedelmesen, szép rendben gurul tovább az eléje fogott villamos targoncától -vontatva. — Ide már nincs messze a front A legalsó szintet nézzük meg, ott a szén maHeves megyében az elkövetkezendő öt év során, a már jóváhagyott tervek szerint, mintegy 20 milliárd forint értékű beruházásra került sor, és ez 20 százalékkal több, mint a harmadik ötéves tervben volt. Es Szemben a korábbi tervidőszakkal, az ipari és mezőgazdasági beruházások helyett a lakás- és a kommunális építkezések kerülnek előtérbe: a közel 11 ezer lakás, a tervezett kórházbővítés, a programban szereplő utak, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, üzletek áruházak megépítése. Rendkívül nagy és felelősségteljes feladatról van. tehát szó, és különösen sok jut, különösen sok múlik megyéink építőiparán. Mert, hogy mikor és mennyi valósul meg a rendkívül gazdag célkitűzésekből, az elsősorgassága két és fél-három méter között van. Elég nehéz terület, sok baj van a vízzel. A csizmánkkal a lejtőn lefelé áramló piszkos vízben lépkedünk, mintha egy alvilági patakban járnánk. Egyre sűrűbb cseppekben hull a víz a fejünkre is, lassan teljesen átázik rajtunk a munkáskabát. Akikkel találkozunk, azok már gumiköpenyt viselnek: Szecskó Kálmán brigádja, a front emberei. A járat is egyre szűkebb, alig férünk el a szenet továbbító láncos vonszoló mellett. — Az „úszót” próbáljuk visszaszorítani — fogad bennünket Bráz József aknász. — Igen nehéz megbirkózni a lágy, vizes homokkal, csak úgy tudunk védekezni ellene, hogy szénával tömjük tele a tárnok közötti réseket. Azon csak a tiszta víz jön át. Kapaszkodunk, bukdácsolunk. Lapáttal fölszerelkezett, csatakos ruhájú, vízhatlan köpenyes bányászok engednek utat: itt vagyunk a fronton, ahol valóban harc. küzdelem folyik. Ezeknek az embereknek meg kell küzdeniük a szénnel, s a terep miatt adott körülményekkel. A tárnok között alig tudunk átbújni, olyan sűrűn rakták őket. ^ de még így is ömlik befelé a híg iszap, hiába tömik el a réseket gondosan. Hirtelen roppanást * hallunk. Régi yájárfüleknek ez már nem jelent ijedtséget, de az egyik fiatal bányászaiig eey hónapja került ide és eddig nem is látta a frontot — rémülten lökdösi félre társait, s rohanna ki£ei4 ban az iparágon, az építőkön múlik majd. De vajon mire, mennyire képes megyénk építőipara? Szinkronban vannak-e a tervezett beruházások az iparág kapacitásával. Egyáltalán: van-e elég építőipari kapacitás a több mint húszmilliárdos beruházáshoz? Többek között ezekre a kérdésekre kértek választ megyénk országgyűlési képviselői is, amikor a közelmúltban Gyöngyösön tartott csoportülésükön napirendre tűzték megyénk építőiparának helyzetét, reális tájékoztatást kérve az ipar technikai, anyagi erőforrásairól, terveiről, gondjairól. Tizenhárom helyett, csak öt Megyénk üzemei első ízben készítettek középtávú Alig tudják lecsillapítani. — Nagyon megijedtél? — nevetik. — Majd megszokod. Ez a legszebb hang; hát még ha sorozatban kezdene ropogni!... Az fogadkozik, hogy mindenképpel elhelyezteti magát innen. — Állandó téma a korszerűsítés, mindig igyekszünk valamit javítani a munka- feltételeken. Ez a legreálisabb vállalati érdek is, hiszen a fluktuáció mértéke olyan nagy, hogy veszélyezteti a terv telj esi tését. Fiatalok. .. nos, őszintén szólva, fiatalok már csak elvétve vetődnek ide. Pedig gépesíteni ezt a bányaüzemet soha nem tudjuk a kívánt színvonalon, nem a költségek miatt, a rossz terepviszonyok nem engedik. Szén sok van: amit már föltártunk, az legalább tíz év termelése. Még alattunk is van egy vastag szénfal, körülbelül harminc métere ettől a szinttől. Az még a jövő titka, hogy ki lehet-e termelni. — Baleset? Nem, szerencsére mostanában súlyosabb nem volt. Állandóan ellenőrzéseket tartunk, minden héten pénteken pedig a leszállás előtt baleseti oktatáson vesznek részt az emberek. Különben betartják az előírásokat, vigyáznak magukra. Le kell kopogni... Amikor elindultunk a bányászok útján, hogy eljussunk egészen a feketén csillogó szénfalakig, a bejáratnál eg-ti integető gyermek arcképe bú* Izott tőlürl: Mellette a felírat: „Apuka hazavárunk!” Bekeli Sándor fejlesztési terveket. Számbi vették a várható igényeket felmérve lehetőségeiket, pontosan meghatározták a termelés növelését,, a technológiák korszerűsítését, a technika színvonalának növelését, a termelékenység, a hatékonyság javítását. Mindez pontosan így történt az építőiparban is. A program szerint a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat 30—35. a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat pedig 50 százalékkal tervezi termelését növelni az elkövetkezendő években. A tervek öt évre szólnak, így legfeljebb ma még csak annyit lehet számon kérni: mi, mennyi valósulhat meg az 1971-es feladatokból? Sajnos a rajt nem sikerült: az igények messze túlhaladják az építőipar erejét, és az első félévre tervezett volumen növelését sem tudták a vállalatok megvalósítani. Különösen nagy a feszültség a megye három városában: Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. A rossz kezdést mi sem bizonyítja jobban: 1971-ben 13 nagyobb beruházásnak kellett volna megkezdődnie megyénkben, és mindössze csak ötre került sor. A legnagyobb e leggyengébb Megyénk legnagyobb építőipari bázisa a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Sajnos egyben a leggyengébb is. A vállalat korábbi gazdasági politikája a csőd szélére sodorta a vállalatot. A felelőtlen határidő-vállalásoknak, ígérgetéseknek, a különböző anyagi erőforrások ésszerűtlen, gazdaságtalan felhasználásának, a különböző jogcímeken kifizetett prémiumoknak, jutalmaknak az lett az eredményé, hogy erősen megromlott az építők becsülete az építtetők előtt, és ami még ennél is súlyosabb; ma egy fillérje sincs a vállalatnak a különböző fejlesztésekre. Elavult a gépparkja, nem tudja korszerűsíteni technológiáit. A vállalat új vezetői — rendkívül nagy ambícióval és felelősséggel —, mindent elkövetnek, megpróbálnak, hogy javítsanak a vállalat helyzetén, de ahogyan a vállalat igazgatója elmondotta, a képviselőknek: saját erejéből a vállalat nem tud talpra állni. Még a fejlesztési programban tervezett 35 százalékos termelésnövelést sem tudja saját erejéből megvalósítani. Az igazgató többször is hangsúlyozta: csak jelentősebb dotáció, vagy a vállalat szanálása segíthet rajtuk. Tetézi a vállalat gondjait a nagy munkaerő-fluktuáció, amelyet a belső fegyelem megerősítésére tett intézkedések még jobban meggyorsítottak. Segíteni, de azonnal Mindezt jól tudják és a segítségadáson fáradoznak megyénk párt-, állami vezetői is. A megyei tanács máris felajánlotta segítségét az építőknek, de ez kevés a gondok megoldásához. A dotáció kérvénye hónapok óta fent van az Építési és Városfejlesztési Minisztériumban, döntés azonban még nem született. Közben tel- nek-múlnak a hetek, a hónapok és egyre több gond és probléma zavarja a már megkezdett építkezéseket is. A Heves megyei Építőipari Vállalatra a legtöbb feladat jut a beruházásokból. Süt» gősen segíteni kell tehát rajtuk. Vagy a szanálással, vagy a kért dotáció biztosításával, mert különben súlyos veszély fenyegeti a tervezett megyei beruházások megvalósítását. Koós József ! MűrniLmn A 1971. szeptember 5., vasárnap Gyógypapues — Ráckevéról Majd egy éve gyártja a Ráckevei Járási Javító és Szolgáltató Ktsz közkedvelt gyógyfapapucsát. A mikrocellás gumival borított papucs gyógyító hatása abban rejlik, hogy aktív munkára kényszeríti a láb izmait, ezáltal megakadályozza a lúdtalp és a harántsüllyedés kijejlődését. A tsz- től az idén már húszezer pár papucsot rendelt a kereskedelem. (MTI foto — KS) Elet a szénmezőn Tábori András
