Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
I Kapaszkodj a Jellegekbe Magyar—szovjet film Ülök a moziban, előttem a vásznon a forradalmi Moszkva, ahol Perczel János, a Magyar Tanácsköztársaság népművelési és kulturális ügyeinek referense írja cikkeit, míg a megboldogult cár első pilótája éppen öngyilkosságra készül. Eközben a kémelhárítás szorgosan azon munkálkodik, hogy Perczelt, a forradalom fontos emberét, sürgősen Budapestre szállítsa. S míg mindez előttem pereg, nevetek. Sőt, jókat nevetek... • m Az első kérdés, ami tisztázásra vár: lehet-e, szabad-e nevetni a forradalom történetein? Múltunknak ezek a fejezetei feldolgozhatók-e a vígjáték, vagy akár a kalandfilm eszközeivel? Tovább megyek: megszólalhatnák-e nagy időik hősei Rejtő Jenő stílusában? Mert hadd mondjam ki kereken, erről van szó. Szász Péter magyar- szovjet koprodukciós filmje ugyanis arra vállalkozott, hogy a gondolatokat ébresztő forradalmi témát kalandos, szórakoztató történetbe ágyazva mutassa be, s ezzel mintegy kiterjesztve a köny- oyed humor, a szórakoztatás szűkre szabott határmezsgyéjét. Igennel válaszolok. Igennel, mert a film igazolja az útkereső bátorságát. Mert miközben a rendező nagy kalandokba, szinte abszurd helyzetekbe sodorja hőseit, felvillantja a műfaj paródiáját is, a közönség pedig nemcsak élvezi a látványt, a szórakozást, egyben rokon- szenve teljes egészében az akadályokat legyőző, bátor forradalmárok mellett áll. Hadd emlékeztessem az olvasót a nagy sikerű filmre, a Tizedes, meg a többiekre, amelynek akkor Szász Péter dramaturgja volt. Ez a film is újat hozott, hiszen humorral vegyítve szólott a második világháború vérzivataros napjairól. Említhetem a Fiúk a térről című filmet is —. a rendező első alkotását —, amely fordulatos, már csaknem a kalandfilm esz- közeivel fogalmazott megj munkásmozgalmi gondolato-l> kát. Szász Péter most ezt azt utat járja tovább, új film-1 jében a villámtréfaszerűf geggektől, a látványos tűzi- j, játékig sok minden kelléket f felhasznál. Régit is, újat is,l jót is, rosszat is. * Mintha Szász a rendező,! nem tudott volna ellenállni! Szász Péternek, az írónak (társszerző Julian Szemjo- nov), s elfogadott, sőt leforgatott minden poént, szituációt, még azokat is, amelyek kabaréhangulatot árasztanak, vagy a régi hollywoodi filmekre emlékeztetnek. S a poéntöbblettel bizony nem tudott mit kezdeni, beépítette a történetbe még akkor is, ha az nem vitte előbbre a cselekményt. Éppen ezért nik zsúfoltnak, elnyújtottnak a film. Mindezekkel együtt figye-‘‘ lemre méltó kísérlet Szász,, Péter új filmje, mert köny-fc nyed, játékos stílusát a leghatározottabban igyekszik megtölteni szocialista tartalommal. S hadd tegyem hozzá, helyenként tetszetősen, sikerrel. szélyt. Ilyen emberekről szól a film, amely Jack Londont idézi mottóul: „ __Ismeri ön a zokat az embereket, akik a nehéz pillanatokban a felhőkbe kapaszkodnak? Bátrak és álmodozók. Barátságról és győzelemről álmodnak, és ha reggel lesz, nem csodálkoznak azon, hogy győztek és sok barátjuk van.” A film hősei valóban a felhőkbe kapaszkodnak: cári repülőgépen indulnak hosszú útjukra Moszkvából Budapestre. S ezzel a repülőgéppel bizony minden megtörténhet, hiszen motorját benzin híján vodka hajtja, az utasok pedig bátrak és álmodozók. így nem csoda, hogy gyakorta kerülnek a fehérek fogságába, de kivágják magukat, hogy aztán újabb és újabb veszélybe kerülhessenek. Nem kell félni, hőseink — mint a mesében — az utolsó percben mindig megmenekülnek, hol egy jóságos tündérnek álcázott csinos nő, hol egy lelkes komszomolcsapat jóvoltából. S közben mindig marad egy kis idejük arra is, hogy kifejtsék álláspontjukat forradalomról, humanizmusról, s természetesen e kettő kapcsolatáról. E kalandközi dialógusok bőbeszédűek ugyan, mégis érdemes figyelni,'meri nemcsak a múltról beszélnek. 3.1 A rendező elképzeléseit kiváló szereplőgárda valósította meg. Perczel Jánost, a kulturális ügyek bőbeszédű referensét Darvas Iván játsz- sza könnyed eleganciával, lírai eszközökkel. Helyenként felvillantja a figura bírálatát is. Üti- és vitatársát, Vladimírt, a cár első pilótáját, szovjet színész, 'Gunnar Cilinszkij alakítja, szimpatikus vonásokkal. Rocatelli Bencét, a fontoskodó elhárí- tót Mensáros László formálja meg mértéktartó karikatúrával, míg a mentőangyal szerepét betöltő Millyt Szvetlána Szvetlicsnaja szépsége és tehetséges játéka kelti életre. A kisebb szerepekben Bujtor István, Kállai Ferenc és Inke László tetszett. Szécsényi Ferenc, az operatőr ismét bizonyított. Képei, színei, bravúrjai elismerést érdemelnek. Fényes Szabolcs zenéje — bár helyenként operettemlékeket idéz — hangulatos aláfestést nyújtott a képek és színek játékának. ♦ Egy magyar forradalmár repülőgépen hazaindul Moszkvából. A gépet egy fehér tiszt, a cár első pilótája vezeti. Annak idején ez az út bizony bátor, s kalandos vállalkozás lehetett. Ilyen vállalkozás Szász Péter filmje is, amely gyengéi ellenére megérdemli az újat akaró elismerő biztatását. Az alkotóik a forradalom gyermekeinek ajánlják a filmet, azoknak, akik tudnak még nevetni. Nem szégyellem bevallani: jót nevettem ... Márkusz László Második honfoglalás az egri esztergályos szakközépiskolában — Tíz éve indultunk a Dobóban, s most folyik a második honfoglalás — újságolja Bálint Sándor igazgató a Malom utcai esztergályos szakközépiskolában. Szavaival arra céloz, hogy miután két esztendeje, éppen így ősszel, beköltözhettek az új tanépület tizenegy tantermébe, tornacsarnokába, irodáiba, most a 12 milliós költséggel létesült műhelyépület birtokbavétele folyik. A gépek, műszerek átszállításában részt vesz szinte mind a 630 diák, hogy minél hamarabb elkezdődhessen az intézetben a szakmai jellegű oktatás is. Nem csak a régi felszerelés kerül az üvegtetős, világos és levegős új gépcsarnokba, oktatótermekbe. Az idén 3 millió forintot kapott az iskola a gépállomány felfrissítésére, amiből esztergapadot, egy szemre is tetszetős, nagy teljesítményű szovjet síkköszörűt, mágneses repedésvizsgálót, s több fontos műszert vásároltak. A síkköszörűt még csomagolás, védőzsír borítja, amikor az egyik gépcsarnokba lépünk. Első osztályos saru- di kislány, Sebestyén Anna igyekszik lecsutakolni. — Jobb volt az általánosban, nem? A kérdésre tejet ráz. — Kicsi karomtól a műszerek, a gépek érdekelnek. Hát most itt vagyok .közöttük. Szokatlan még a kollégiumi élet, távol a szüleimtől, de ahogyan a többi társam kibírja, én is beletörődöm majd! Nevelőkkel, technikus tanárokkal találkozunk a folyosókon. Mind egy-egy brigádot irányít a költözködésben. Olyan az egész épület, mint a méhkaptár hordás idején. Pap Ernő együtt kezdett a Dobóban a mostani negyedikesekkel. Nyilván értékeli a megváltozott körülményeket. — össze sem lehet hasonlítani a régit a mostanival. A Dobó Gimnázium műhelyeiben nem fértünk egymástól, többféle glép hiányzott, persze hogy ez akadályozta a munkát! — Pedig a régi típusú ipari szakközépiskolához Az új műhelycsarnokban megindult a gépek összeszerelése mérten igen megnövekedett a tananyagunk, különösen az elméleti tárgyakban — veszi át . a szót az intézet igazgatója — S bár négyéves iskolánk elvégzése után két esztendőt még az üzemben kell eltölteníük a diákoknak ahhoz, hogy technikusi vizsgát tehessenek, mégis rengetegen vagyunk a két szakmacsoportban, amely a gépgyártási technológia, illetve a finommechanika műhelytitkaiba vezeti be gyerekeinket... Cseh Gyula Kompoltról az előbbivel jegyezte el magát immár két esztendeje. Nem halad ugyan a legjobban, mert múlt évi átlaga alig került a 3-as fölé, de most nagyon köti az ebet a karóhoz. — Az idén négyes leszek, különben fuccs az üzemmérnökségnek. Ha itt végzek, szeretnék ugyanis Kecskeméten tovább tanulni. Bevallom: nehezen megy! Nincs kollégiumi férőhely, reggel ötkor kelek minden nap. Ugyanakkor lemaradok a kora esti szakköri foglalkozásról, meri túl korán megy falúnkba az utolA történet realitását per*! sze senki ne kutassa. Csak a háttér igaz. Az, hogy Oroszországban győzött a szocialista forradalom, Magyarországon pedig megalakult a Tanácsköztársaság. És az is' | igaz, hogy voltak álmodozók, s voltak bátor emberek, akik vállalták a kockázatot, a veam. szeptember S* Fordította: Ferenci Győző *L A lány a koferre mutatott. — De most már gyorsain, gyorsan, én magát majd be fogom csukni! — magyarázta. — Aztán elfutni... Lénocska béburkolódzott a takaróba és belefeküdt a bőröndbe, maga alá húzta a lábait, s a koffer teteje abban a szempillantásban rácsapódott, s hallotta, amint az ismeretlen lány meghúzza a szíjakat. Aztán egy surranás, egy koppanás és minden elcsendesedett ... A lány kiugrott az ablakon! Patterson nem késett. Egy fényűző gépkocsival jött, melyben rajta és a sofőrön kívül még egy középkorú férfi is ült, nagy fekete szemüveggel és masszív orra alatt keskeny, stueoolt bajusszal Hasbeny ami ta a milliomost, úgy üdvözölte, mint jó ismerősét. — Jó napot, Mister Patterson! Válaszul csupán egy kényszeredett morgás hangzottéi. Az ismeretlen útitárs nem óhajtott kiszállni a kocsiból, csupán kipislogott belőle. Ügy tűnt, hogy egyáltalán semmi sem érdekli. — Hol vannak a papírjai? — morogta mérgesen a milliomos. — Adja ide őket. Gyorsabban! Harberry volt a legboldogabb, hogy gyorsan megszabadulhat foglyától. — Megengedi, hogy segít- sep? — kérdezte élénken a vendéget annak sofőrjére mutatva. — Segítsen — parancsolta Patterson. — Gyorsabban csinálják. Harberry gyorsan, eltűnt a sofőrrel együtt az épületben és egy pere múlva már nagy erőlködéssel cipelték is az autóhoz a bőröndöt. — Mivégre szereti maga a papírokat? — dörtmögte Patterson. — Mi a fenének kell összegyűjteni ilyen sokat! — Ne is mondja! — vág- . ta rá vidáman Harberry. — De csak tudná, milyen türelmetlenül várják ott a határon túl! Patterson csak megrántotta egy kicsit a bajuszát. — Hát akkor minden rendben — halk csattanás- sal lecsapódott a csomagtartó teteje és Patterson már vezényelt Is: Indulás! A kapu kitárult és a Cadillac a csikorgó kavicsról kiért az aszfaltúira. Tkacsev mondott néhány szót a villa előtt posztoló rendőrnek és Pavlikhoz fordult — Üdvözlöm — nyújtott kezet. — Jó napot — felelte Pavlik. — Vár? — kérdezte Tkacsev. — Várok — ismerte el Pavlik. — Cselekedni kell! — Hogyan? — Látja a kerítésen túl azt a palatetőt? — mutatott a távolba Tkacsev. — Oda kell mennie. Tkacsev még szusszanni sem tudott, amikor Pavlik már beugrott a kapun. A rendőr ebben a pillanatban épp figyelmesen szemlélte ragyogóra kefélt csizmaszárát. Pavlik megnyomta a csengő gombját. A kisajtó nyomban feltárult, a fiú erősen meglökte azt és beugrott a nyaraló területére. A „rend megrontójánaJk” iésss volt, hogy só busz. Arra meg nincs pénzünk, hogy lakást bé- • reljek, külön kosztoljam magam. Bálint Sándor igazgató diákjára bólint. — Igen, ez a probléma még megoldatlan. Sok gyerekünk bejáró. Ez sem tart azonban örökké. Már készül a költségvetési tervezet, ^ s jelentős állami hozzájárulással a negyedik . ötéves ’ terv végére megépül intézetünk harmadik , épületegysége, a 350 férőhelyes kollégium. Cseh Gyuszi ezt már nem élvezi, de jönnek . messzi Heves megyéből a többi Gyuszik, Annák, Évák és Irének, nekik könnyebb lesz. , Megrakott teherautó fáról a műhelyépület hátsó bejáratához. Szekrények, polcok, ládák, műszeres dobozok tornyosulnak rajta. Nem kell azonban sokáig várnia. Munkára éhes diáksereg indul rohamra, hogy percek alatt a termekbe expediáljon róla minden darabot. Vagy az első matekórát sikerült elbliccelniük? (moldvay) elérje. A rendőr utána kiáltott: — Állj! És nyomban Pavlik után eredt. Aztán megjelent egy másik rendőr, az pedig az első nyomában futott. Néhány perc múlva már Tkacsev és munkatársai is a kertbe szaladtak. Pavlik nagyon megértette Tkacsevet. Amikor beért az épületbe, nyomban bezárta belülről az ajtót és fut va igyekezett bekukkantani minden zugba. Benézett a díványok alá, kinyitotta a szekrényeket... Ezalatt a feljárónál azon tanácskoztak: mit kellene tenni? — Zárva van! — Be kell szakítani az ajtót! Épp ekkor hangos zörej hangzott az épületből és az ajtó váratlanul feltárult. A feljáróra futott Pavlik és hadonászni kezdett a kezével. — Menjenek csak, menjenek! — kiabálta. — Nézzék csak meg! S megint befutott. Egymást lökdösve, dulakodva tódultak Pavlik után. A fiú a raktárba vezette őket. — Látják? Látják?! Kovrigina professzomö! Értik... a kamrában! Valamilyen raktárban, a padlón... — kiabálta Pavlik szinte fuldokolva. — Lehet, j hogy megmérgezték... Orvosi se- ' gítségre van szüksége... — Nyugalom! — lépett oda Tkacsev. — Mindjárt meglátjuk... Tkacsev kérdőn tekintett a jelenlevőkre. — Ki itt a házigazda? Harberry előrelépett. Pélt és zavart volt. — És maga ki? — fordult Tkacsev Pavlikhoz, mintha először látta volna. — Orvos.., Uszpenszkij orvos... Pavlik egy kicsit zavarba jött. — Hogy került ide? — Nézze csak... Kijöttem ide... ■ Itt van az én... Izé, hogy is mondjam magának? Nos, hát a menyasszonyom.» Idejöttem. És megtaláltam..; Piros lett az arca, végképp belezavarodott. — Csak nyugodtan, nyugodtan — mondotta Tkacsev. — Mindenekelőtt, ha már egyszer ojrvos, mondja csak... — Kovriginára mutatott. — Nagyon súlyos az állapota? — Igen, rosszul van.;»!. Feltehetően nagy adag altatót adtak be neki. Tkacsev Harberryhez foi> dúlt. — Hogy került ide ez a nő? — Miért tőlem kérdi? Tiltakozom! Ez az én házam,' és semmiféle kérdésre nem vagyok hajlandó válaszolni! Tkacsev élesen \ nézett Harberry színtelen szemeibe és halkan mondta: — Pedig válaszolni fog..! — Kicsoda maga? Ki jogosította fel magát, hogy így beszéljen? — Bocsásson meg —Tkacsev könnyedén elmosolyodott. — Államrendőrség. Itt az igazolványom... Nem önhöz készülődtünk, csupán Kovrigina professzornőt keressük. És mivel az ön há-j zábam találtuk meg, önnek kell magyarázatot adnia. (Folytatjuk.)
