Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

Egy megfeneklett mozgalom Mezőgazdasági szakkörök és klubok Heves megyében Művelődési központjaink feladatai mindinkább bővül­nek, mégpedig annak meg­felelően, ahogyan az általá­nos fejlődés és a néptöme­gek megnövekedett igénye parancsolja. Szerte az or­szágban így kértek helyet maguknak a népművelés ott­honaiban a mezőgazdasági szakkörök, klubok, mintegy azt is jelezve, hogy az ilyes­féle ismeretekre vonatkozó állami oktatás nem eléggé széles körű. A felismerés, hogy a kor­szerű, tudományos képzett­ségen alapuló mezőgazdasági termelés feltételezi az okta­tás társadalmasítását, Heves megyében is évek óta tevé­kenységre serkent hivatalos fórumokat, szervezeteket, in­tézményeket, szövetkezeti és állami gazdaságokat egy­aránt. A mezőgazdasági is­meretterjesztésnek ez a for­mája mégsem jutott olyan eredményekre, mint teszem azt Kajdú-Biharban, ahol minden második község mű­velődési házában, vagy ter­melőszövetkezetében több tagozatos szakkör működik, hasznos állattenyésztési, nö­vényápolási, gépészeti kép­zéshez juttatva díjtalanul száz és ezer parasztembert. Nálunk, Heves megyében, a legjobb szándék ellenére, nem vált tömegmozgalommá az ügy. Nem tudtuk a klu­bok, körök iránt felkelteni a szövetkezeti tagok kíváncsi­ságát, vonzalmát, annak el­lenére, hogy ezek tevékeny­sége érdekükben való lenne. ★ Természetesen nem ítél­kezhetünk sommásan. S He­gyi Ferenc, a Megyei Műve­lődési Központ szakelőadója kapásból sorol falvakat, vá­rosokat, ahol jól működő mezőgazdasági szakkört tar­tanak számon, Karóesondon például évek óta dolgozik a művelődési otthon szakköré­nek szőlőtermesztési, gépe­sítési és állattenyésztési ta­gozata. Mi több: mezőgazda- sági klub alakult a helyi ál­talános iskolában is! Etény nyilván oda vezethető visz- sza, hogy Karácsondon mind a község, mind a termelő- szövetkezet vezetői egy vé­leményen vannak a mozga­lom megítélésében. Tudják, hogy támogatása jótékonyan hat a termelési eredmények­re, komoly hasznát látja idők múltán a szövetkezeti pa­rasztság. Évente 15—20 ezer forin­tot költenek ebben a falu­ban a különböző tanfolya­mok előadói díjára, klubíel- szerelésre, laboráló eszkö­zökre. S közben eszükbe sem jut, hogy igénybe vegyék e munkához a járási hivata­loknál ilyen célra tartalékolt fedezetet, amelyet egyébként megyeszerte felhasználhatná­nak a vállalkozó szellemű népművelők. Az elmúlt esztendőben a megyeszékhelyen, Egerben is történt kezdeményező lépés a mezőgazdasági érdeklődé­sű emberek összefogására, hogy majdan az így létrehí­vott agrárklub legyen az it­teni szövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban szerve­zendő szakkörök, s különbö­ző tanfolyamok beindításé­nak inspirálója. A Megyei Művelődési Központ szár­nyai alatt Olasz Gyula indí­tott evégből szervező mun­kát, s a tél folyamán már dicséretes tevékenységbe is fogott a mintegy 70 tagot számláló közösség. Ennek hasznát több érdekes ankét, tudományos előadás igazol­ja. Tavasz jöttével azonban mintha kifulladtak volna a klub vezetői, szervezői. Egy­re inkább elnéptelenedtek az összejövetelek, s volt olyan előadás, amikor alig 10—12 ember jött össze a legkivá­lóbb meghívott agrártudások előadására, kísérleteire. ★ A röviden érzékeltetett kedvezőtlen jelenségek nyo­mán próbáltunk utána jár­ni: mi lehet az oka, hogy Heves megyében megfenek­lett a társadalmasított me­zőgazdasági ismeretterjesztő munka, az agrárszakköri mozgalom? Vizsgálódásunk eredmé­nyéként megállapítottuk, hogy elsősorban a helyi mű­velődési otthonok, tanácsok, illetve termelőszövetkezetek vezetői hibáztathatok, amiért elmaradt községenként az ag­rárklubok, -szakkörök szer­vezése. Nem érzik fontossá­gát, nem látják jelentőségét talán? Pedig, mint előbb je­leztük, anyagi megterhelést sem jelentenének ezek. Amennyiben egy otthon, vagy gazdaság nem tud meg­felelő összeget áldozni a célra, bátran fordulhat a járási hivatalok oktatási elő­adójához. Egyébként kevés költséget igényel az ilyen klubok fenntartása. Nem túlzóan magas szinten zajlanak a szakkörök által beindított tanfolyam előadásai, nagyon ritka az olyan téma, amely az átlag parasztemberek to­vábbképzését célzó összejö­vetelen drága laboratóriumi felszereltséget kíván. Több­felé úgy szervezik meg a szakkörvezetők a bizonyító kísérletek bemutatását is, hogy a földtáblákon, napi munka közepette sor kerül­het a szemléltetésre. ★ Hátráltatja az egyszerű ember, magasabb fokú isme­rethez jutását az is, hogy anyagilag nincs érdekeltté téve egy-egy tanfolyam el­végzésében, vagy a klub­munkában. Ügy van hát ve­le sok szövetkezeti tag, hogy szabad idejében inkább ka­pálja kis háztájiját, amiből közvetlen pénzt lát, mint­sem „tanulással” töltse eze­ket az órákat. S itt lép előtérbe a szo­cialista közösségi tudatra nevelés kérdése! Ha úgy gondolkodnának szövetkeze­teinkben az emberek, hogy szakmai ismereteik bővíté­sével hosszú távon igyekez­nek megalapozni gazdaságo­sabb jövendőjüket, a közös­ből származó jövedelemtöbb­letet, s nem futnának a ma forintja után: bizonyára né­pesebbek lennének megyénk­ben is a mezőgazdasági kö­rök. De nem feledkezhetünk meg a magasabb hivatal fe­lelősségéről sem! Megyénk-' ben szinte minden jól mű­ködő szakkör, klub a gyön­gyösi járásban van. Kará- csond, Abasár, Nagyréde. Az itteni klubok azonban nem maguktól születtek. Inspirá­lójuk. a helyi kezdeménye­zés fő patrónusa az a Pa­cáéit Iván alá a járási hi­vatal mezőgazdasági osztá­lyán dolgozik oktatási elő­adóként. S mint mondják, nemcsak aktákat rendez, ha­nem tevékenyen részt vállal az egyes szakkörök, klubok munkájából, s előadók, meg­felelő eszközök biztosításá­val, tematikai tanácsokkal segíti a falvakat. Vajha többi járásunk ha­sonló illetékesei ellátogat­nának Gyöngyösre, s a já­rásba némi tapasztalatok gyűjtése végett! Rövidesen talán a mezőgazdasági is­meretterjesztő mozgalom me­gyei fellendüléséről számol­hatnánk be mai kritikai hangú írásunk helyett, ame­lyet a jó szándék, a célok és feladatok fontossága sugal­mazott. Moldvay Győző Fordította : Ferencz Győző 36. Lénocska arra gondolt, hogy ez lesz az a bizonyos bőrönd, amelynek elszállí­tásáról az előbb beszéltek. Fel akarta emelni... Nagyon nehéz volt... Akkor meglazította a szí­jakat, felnyitotta a tetejét és elszörnyedt: a bőröndben egy ember feküdt... Egy nő. 1971. szeptember 4., szombat Lénocskának összeszorult a szíve, úgy vélte, hogy az asszony már halott is. „Mi ez? Valamilyen bűntény ál­dozata? .. . Tán a mama? — — gondolta Lénocska. Bár szernyűlködött. mégis volt ereje, hogy maga felé for­dítsa a nő fejét. Igen, ez a mama! Talán ... önuralom, csak önuralom! Lénocska letérdelt, Marija Szergejevna arcát a térdé­re fektette ... Nem! Léleg­zett. léleozatt!'I.lég pislákolt brtr - r- r.t... Tenni kell valamit* de Marija Szergejevnát el akarják vinni valahová ... Mit tegyen? Hanem egy lépést sem te­het Lénocska, mert nyílt az ajtó, a résen betóduló fény­ben egy nő alakja rajzoló­dott ki... Egy pillanatra méregette egymást Lénocska és az is­meretlen nő. — Pszszt! A szőke hajú nő az ajkára szorította az ujját és suttog­va mondott valamit ango­lul. Lénocska nem értette meg és megrázta a fejét, kérdőn tekintett a jövevényre. — Én segíteni magának — ejtette ki egy kicsit törve, torokhangon az orosz szava­kat. — Én segíteni fogok. S a nő megtette azt, ami­re Lénocskának nem volt ideje: becsukta az ajtót. Lénocska egyszerre bizal­mat érzett iránta ... Igen, hiszen más választása nem­igen volt! — Maga mit akarni? — kérdezte az ismeretlen. Lénocska a nyitott kof­ferre mutatott. — Ö —, sikoltott egy ki­csit az ismeretlen nő. — Azok elszállítani étet! Akkor Lénocska heves tag lejtéssel, angol és oroszsza vak keverékével megma fvarázta, hegy ő annak a lánya, aki a bőröndben fek­szik és ki akarja cserélni magát Marija Szergejevná- yai, Nemzetifőzi elismerés Lézerrel kapcsolatos kutatások a szegedi egyetemen Korunk nagy tudományos felfedezése, a lézer alig egy évtizedes múltra tekint visz- sza, s alkalmazásának rend­kívül nagy jövője van az or­vostudományban, a biológiá­ban, a híradástechnikában, a vezeték nélküli energiaátvi­telben és számtalan más te­rületen. Az ezzel kapcsolatos el­méleti kérdések megoldásá­ban fontos szerepet vállaltak a szegedi József Attila Tu­dományegyetem kísérleti fi­zikai intézetének kutatói. Ezt a tevékenységüket jelentős helyi hagyományokra ala­pozzák. A szegedi egyetemen ugyanis csaknem öt évtize­de folytatnak lumineszcen- ciai-kutatásokat, amelyeknek tudományos alapja azonos a lézer-kutatással: a különfé­le anyagok által kibocsátott úgynevezett hidegfény tulaj­donságainak vizsgálata. A tanszék ilyen irányú ku­tatásait a Magyar Tudomá­nyos Akadémia is intenzí­ven támogatja. Eredménye­ikkel nagy nemzetközi elis­merést vívtak ki. Ennek egyik megnyilvá­nulása, hogy együttműködé­si megállapodást kötöttek a Belorusz Tudományos Aka­démia fizikai intézetével. Az együttműködés különösen a folyadéldézerek kutatáséval kapcsolatos. Az együttműködés kiterjed a tudományos munkatársak kölcsönös cseréjére, a tudo­mányos vizsgálatok eredmé­nyeinek, a publikációknak a cseréjére is. (MTI — SZB — OP) AZ ÉSZ BAJJAL JÁR (Kedd, 20.00): A kétrészes komédia köz­vetítése a Madách Színház Kamaraszínházából, felvétel­ről. 1970. őszén mutatta be a kamaraszínház társulata A. Sz. Gribojedov világhírű vígjátékát, amely az írónak talán egyetlen jelentős alko­tása volt, de ez olyan ran­gú, hogy a világon minde­nütt játszák. Csackij hosszú külföldi tartózkodása után hazatér és meglepődve, csa­lódottan tapasztalja azt a sok visszásságot, ami már csak egyedül neki tűnik fel, az — Én ide... Nézze! Én ide, de őt... Öt hová? És az ismeretlen nő meg­értette, miben áll Lénocska terve. — Fogja! — parancsolt Lénocskára. Emelje fel... Felemelték Marija Szerge­jevnát és vinni kezdték. Egy kis konyhába értek! és Marija Szergejevnát egy i polcra tették. I — Oda teszi — vezényelt! a nő. t A falnál elengedték Ma-1 rija Szergejevnát és az is- * meretlen lány egy sátorla- i pót dobott rá. a Lénocska nyugtalan sze- f mekkel nézett a nőre. 1 — És ha megtalálják? í — Nos, no — mondta an- A goiul — Itt nem találják. Én J este őt megmenteni... Ez) nagyon rendes egy nő len- 2 ni, ez a maga anyja — a mondta a lány. — Tisztelet! parancsoló személy... I Aztán nyomban megra- 5 gadta Lénocska kezét és 5 maga után húzta. ! — Az idő, az idő — ismé- ( telgette. i Visszatértek a ruhásszo-1 bába. A lány valamiért kinyi-i tolta az ablakot, egy széket j tett az ablak alá és ezt i mondta Lénocskának: { — El fog menni... A re- pülőtérre. És amikor oroszo-* kát hall, zajongani kell. És » ide visszajönni a policdával... {{Folytatjuk/ Bakszem A kórház folyosóján jönnek—mennek az emberek. Ki er- ről, ki arról beszél. Általában a betegségekről esik szó. — Magának mit mondott az orvos? — Semmit. Azt mondja csak szedjem pontosan a gyógy­szert és vigyázzak magamra. A többit majd írásban meg­küldi a körzeti orvosnak. — És magának? — Sok pihenést javasol. Külünben rendes ember, szí­vesen szóba áll a beteggel. — Pihenés! Könnyű ezt m-ondani. De tudja, hogy van az ember odahaza? A fiatalok elmennek, néha késő estig kint vannak a határban. Napszálltakor jön a tehén, jönnek a disznók, malacok. — Jaj, édesapáin! Későn jöttünk. Bezárta-e a tehenet? Ellátta-e az aprójószágot? Szóval, így van. Pedig igaza van orvosnak. Nekünk már pihenni kellene ... A röntgenosztály hosszú, hűvös folyosóján többen is ül­dögélnek a székeken. Egyszer egy nővér érkezik egy aranyos, szöszke, kétévesnyi fiúcskával. — Ne sírj, Jancsika! Itt már nem bánt a bácsi. Itt sem­mi sem fáj majd. Csak szépen belekukucskálnak az orrocs­kádba, ott van-e még a babszem? A gyerek reszket az izgalomtól. Eperajka sírásra húzó­dik. — Mi van a kisfiúval, nővérke? A nővér kedvesen, kicsit anyáskodva válaszol. — Babszemet dugott az orrába a drágám. Azt kellett kiszedni. Egy fiatalasszony — a karja tört el — gyorsan reagál. — Bizony, ezek a gyerekek. Képzeljék, az én Esztikém kétéves korában megevett egy doboz bokszot. — Ugye, megkínozták szegényt? — Bizony, nem volt kellemes. — Nézzék ezt a fiúcskát, hogy reszket. Szinte már kék a szája széle a félelemtől. Nyílik az ajtó. Kedves asszisztensnő lép ki. Észreveszi a kisfiút. — Tessék befáradni, kislegény. Egy kattintás az egész és ha nem sírsz, már mehetsz is vissza a pajtásaid közé. A gyerek éktelen sírásba kezd és mint életmentő övbe csimpaszkodik a nővér nyakába. — Nem! Ne vigyél! Gyerünk anyukámhoz.'.. Megint csend lesz a folyosón. A két öreg folytatja a dis­kurzust, másvalaki elmeséli, hogy egy embert tegnap össze­martak a méhek. — Hatvan fullánk volt benne. — Legalább nem kap reumát, — élcelődik amaz..'. Két középkorú asszonyka is beszélget. — Mi baj, drágám? — Idegesség. Tudja, olyan melegségek jönnek rám. A másik a kezével legyint. — Maga csodálkozik? Idegesség az egész életünk. A böl­csőtől a sírig. Látta ezt a gyereket? Szinte magánkívül volt a félelemtől. Még meg sem születik, máris ideges az ember. Ha másért nem, hát egy babszem miatt... Szalay István TEJ0M27 otthoniak észre sem veszik. A darabot Kardos László és Fäy E. Béla fordította, Csackijt Úri István alakítja. KIRÁNDULÁS (Szerda, 21.20): Magyarul beszélő francia film. Maupassant novellájá­ból készült Jean Renoir filmje, amelyet a televízió a „Novellák a képernyőn” című sorozat keretében ve­tít. Érdekessége a filmnek, hogy zenéjét Kozma József szerezte. Voltaképpen csak annyi a történet, hogy egy francia kispolgár vidéki ki­rándulást tesz, ám mindez maupassant-i pajzán ízekkel lép elénk, ami ezúttal is al­kalmat adott az írónak a polgári erkölcsök kipellen- gérezésére. A szinkron ma­gyar hangja: Csűrös Karola, Tábori Nóra, Mécs Károly és Horváth Pál. KÜLÖNLEGES ÜGYOSZTÁLY (Csütörtök, 20.00): Magyarul beszélő angol bűnügyi film. Portugál hal­leves a címe a „Különleges ügyosztály” most vetítésre kerülő darabjának, amely­ben meglepetés éri a rend­őrséget, mivel betörnek egy raktárba, ahonnét kizárólag értéktelen portugál halleves konzervet zsákmányolnak a betörők. Természetesen ez a meglepő tény indítja ar­ra a bűnügyieket, hogy át­adják a nyomozást a külön­leges ügyosztálynak. Ma­gyar hangok: Moór Mariann, Gera Zoltán, Sztankay Ist­ván és Mécs Károly. A fil­met Leslie Normann ren­dezte. AZ ÉJJENEN INNEN ÉS TÜL (Péntek, 20.00): Tv film F. Scott Fit^ge- i.aici noveimja nyomán; a forgatókönyvet Esztergályos Károly rendező írta. A no­vella eredeti címe „Május I. New Yorkban” volt és érdekessége, hogy az első világháború után született, mégis nagyon mainak érez­zük. A 20-as évek fiataljai­ról szól, akik a háború él­ményeit hordozzák maguk­ban, így keresik a folytatás lehetőségét, a beilleszkedés módját, ám ezekkel a ter­hekkel kell már tovább él­niük. A tv-film készítői a történetet a mába adaptál­ták, de ez alig jelentett ér­demleges beavatkozást a műbe. A főbb szerepeket: Balázsovits Lajos, Bálint András, Kozák András, Ma­daras József és Garas De­zső alakítják. MANDRAGORA (Szombat, 21.55): * A kétrészes vígjáték köz­vetítése a kaposvári Csíky Gergely Színház előadásá­ban, felvételről. Niccólo Machiavelli csaknem félezer éves, könnyed reneszánsz komédiája, borsos humora ma is alkalmas arra, hogy megnevettesse a nézőt és néhány órára saját korába kalauzoljon: a reneszánsz szertelenség, a harsány élet­öröm korába. Kíméletlen gunyorossággal mutatja be szereplőit: az öreg zsugori férjet, a fiatal és szép hit­vest és a szeretőt; az utób­bi titokzatos gyógymódokat ajánl — a ráolvasástól a mandragora-gyökér alkalma­zásáig — a feleség állítóla­gos meddősége megszünte­téséhez, pedig mindennek csak az idő, s férj az oka és a gyógymódnak is csu­pán az a célja, hogy a fia­talok kettesben maradhas­sanak. A. Gg.

Next

/
Thumbnails
Contents