Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

Korszerűsödés, kérdőjelekkel (3) Gép helyett gép (Befejező rész.) A teendők szerteágazóak, nem könnyűek. A miniszté­riumi ipar munkásainak csu­pán 27,3 százaléka végzett kifejezetten gépesített mun­kát — mert a gépek mellett dolgozók jelentős részénél még a kézi tevékenység do­minál — a legutóbbi, 1968- ban végzett felmérés szerint. A munkások 46 százaléka kényszerül nehéz fizikai te­vékenységre, különösen ma­gas arányuk a bányászatban, a kohászatban, az építő­anyag-iparban. Az anyag- mozgatás, a belső szállítás mai színvonala tipikus meg­jelenítője a korszerűtlenség­nek. Az építőanyag-iparban száz munkásból húsz, de a tégla- és cserépiparban száz­ból 46 foglalkozik anyag- mozgatással, a tejiparból 41. A vállalatok nagy részenem végez elemzéseket az anyag- mozgatás kihatásairól, hal­mozódó veszteségeiről, s így nem is tudják, mibe kerül­nek válójában az „olcsó” se­gédmunkások. .. A segéd­munkások, akiknek száma érzékeny mérceként jelzi a technikai szintet. A magyar iparban ma még sok a se­gédmunkás. Számítások sze­rint táboruk 1975-ig mintegy 300 ezer fővel csökken, mert — nem lesz élég vállalkozó a segédmunkára! Azaz a mai fonák helyzet, amikor a vál­lalatnak előnyösebb a nehéz és a kedvezőtlen körülmé­nyek között végzett fizikai munkát jobban megfizetni, mint gépesíteni, feltehetően megszűnik. A hiány ellensú­lyozásához a kisgépesítéstől a komplex gépesítésig, sok mindenre szükség van, így a többi között igazán kor­szerű eszközök választékára — ami ma még hiányzik. A meglévővel is... Irtuk: a beruházási, fej­lesztési javakra váltható pénzzel jobban kell sáfár­kodni. Ám nemcsak ezzel, hanem a meglevő eszközök­kel is. Az egy foglalkozta­tottra jutó vállalati állóesz­közök értéke legmagasabb a vegyiparban — 940 ezer fo­rint! —, de az élelmiszer- iparban is eléri a 240 ezer I forintot Azaz nem okvetlen | az állóeszközök mennyiségé­vel van a baj, hanem össze­tételükkel, kihasználtságuk­kal. A gépipar állóeszköz- állománya hatalmas, tol mégis a műveleti idők mint­egy fele szerelés, s ezt — az az alacsony fokú gépesített­ség miatt — kézzel végzik. A* itt végrehajtott frontát­törés nem növelné ugyan je­lentősebben az állóeszköz-ál­lományt, ám annál inkábba végtermék-kibocsátó képes­séget, a termelékenységet... Erre azonban az amortizá­ció mértéke — 1971. január 1-ig, de még ma sem egy­értelműen — nem sarkallta különösebben a vállalatokat, hiszen a számításukat — a pénzüket — így is megtalál­ták. .. S a többi iparterüle­ten hasonló a helyzet. Ezért, hogy i960 és 1970 között az állóeszköz-értékekhez viszo­nyítva a selejtezés évenként csupán 1—2,5 százalékot tett ki. ami nagyon alacsony. Am miért ne maradjanak a régi, avult gépek, ha — amint azt mondják a gyá­rakban — forintot termel- n k, ha a gazdasági kömye- z ■ t lehetővé teszi a gyenge í. , az avult termék pénzre váltását is? S ha az új gép frescerzése, a korszerű t-"h nológia bevezetése ezerféle nehézségbe ütközik? A ké­nyelmesség persze rossz ta­nácsadó. Ahhoz azonban idő kell, míg ez kiderül. Buktatóit, akadályok elle­nére végül is — tegyük fel — a vállalat rákényszerül a technikai korszerűsítésre. Vásárolni akar. Mit és hon­nan? Rendeljen numerikus vezérlésű szerszámgépeket? Méregdrágán, dollárért ve­heti meg. Külföldre utaztat­hatja a kezelőket, betanu­lásra, s amikor a gépek mű­ködni kezdenek, kiderül, gyorsaságukat, „falánkságu­kat” nem tudja kielégíteni az öntöde, az edzőműhely... Jó néhány helyen járnak ha­sonló cipőben, mégis, napja­inkban nagy divat az im­port. Nyakra-főre. Jó, jöjjön ami korszerű. Ám, az im­port összetételének tanulmá­nyozása azt mutatja, hogy a vállalatok elsősorban egye­di darabokat vásárolnák, s csak kis hányadban komp­lett gyár- és gépberendezé­seket. 1970-ben az összes tő­kés gépimport 11,2 százalé­ka volt komplett gyár-, vagy gépberendezés — jelentősen kevesebb, mint a megelőző két esztendőiben, míg az egyedi darabok importja 45.6 százalékot tett ki. Szo­cialista országokból szárma­zó gépimportunk esetében ugyanez az adait 5,1, illetve 47.7 százalék! Darabok ér­keznek tehát, egy-egy gép, amely elvész a régi techno­lógiai környezetben, lehetsé­ges előnyeit nincs mód kü­lönösebben kamatoztatni. Venni, de honnét? Nagy kérdés az is: való­ban azt hozzuk be az or­szágba, amit csakis import­ból lehet fedezni? Lehet és — érdemes?! Egy felmérés, amely az importgépek hasz­nosítását dlemezte — a né­pi ellenőrzés végezte — azt mutatja, hogy a külföldi be­szerzések nagy része esetle­ges, nincs szoros összefüg­gésben a fejlesztési irányok következetes megvalósításá­val. Ez pedig azzal jár, hogy elköltik ugyan a pénzt, de annak kevés a hozama! Hoz­zájárul a visszás helyzethez az is, hogy — furcsa módon — éppen a szocialista orszá­gokból beszerezhető gépek. berendezések esetében nem áll rendelkezésre kellő in­formáció, ismertető, s így a választék a ténylegesnél is szerényebb. Határozott irányban A népgazdaság negyedik ötéves terve az ipari terme­lés növekedésének 75—80 százalékát a termelékenység emelkedéséből fedezendőnek írja elő. Ezt országos szin­ten serkenti a szelektív iparfejlesztési politika — ami nincs mindenki ínyé­re, de ez testesíti meg az össztársadalmi érdeket —, vállalati szinten pedig az érdekek közösségének fölis­merése. Az ipari termelés tökéletesítése miatt alapvető teendő — a tervtörvény sza­vaival — „a műszaki hala­dás követelményeinek kor­szerűsítése, minőségének ja­vítása és választékának bő­vítése”. A törvény azt is ki­mondja, hpgy az iparban „a magasabb színvonalú tech­nikai kutúra megteremtése érdekében fokozni kell... a termelési folyamatok gépesí­tését és automatizálását, az anyagmozgatás korszerűsíté­sét”. Az ipar fejlesztését a tervidőszakbanr 196—197 mil­liárd forint beruházás szol­gálja. Ebből a pénzből első­sorban az állóalapok re­konstrukcióját és korszerű­sítését — vállalati beruhá­zási tevékenységként! —kell fedezni, azaz az okos, át­gondolt technikai, technoló­giai haladást. Azt, ami dön­tő forrása a hatékonyabb gazdálkodásnak. „A munka termelékenysége, ez vég­eredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjá­ból” — írta Lenin 1919-ben. E legfőbb teendő semmit nem vesztett azóta sem je­lentőségéből, s a cikksoroza­tunkban vázolt gondokra a következő esztendőkben ezért nemcsak lehetséges, hanem szükséges is megkeresni a megfelelő megoldást, hogy a nehéz fizikai miunkát végző embert a gjép, az elavult be­rendezést a korszerű, nagy termelékenységű válthassa fel. Mészáros Ottó Sebestyén Nándarné nyilatkozata a magyar békemozgalom sokrétű munkájáról (Folytatás az 1- oldalról) országszerte ez európai biz­tonság témájáról. Novem­berben és decemberben tu­dományos konferenciákat hí­vunk össze, amelyeknek té­mája az európai biztonság egy-egy fő kérdése lesz, s e tanácskozásokra számos kül­földi vendéget várunk kon­tinensünkről. Az előtérben álló teendők közé sorolta az Országos Bé­ketanács titkára az amerikai imperialisták indokínai há­borúja elleni tiltakozás erő­sítését. Az eddigiekhez ha­sonlóan a jövőben is foga­dunk magyarországi gyógy­kezelésre csoportosan viet­nami sebesülteket. — Hazai és nemzetközi munkánkban egyaránt széles körben ismertetjük és népsze­rűsítjük a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány hétpontos javaslatát, amely az indokínai probléma egyet­len elfogadható módja. — „Békét és igazságot Közel-Keleten” mottóval nemzetközi konferencia ösz- szehívása is napirendre ke­rült a békemozgalomban, s az OBT képviselői is ott lesznek azon az előkészítő tanácskozáson, amelyre a kö­zeljövőben kerül sor Bolog­nában, s majd magán a kon­ferencián is — amely várha­tóan az év végén lesz —, rangos magyar békedelegá­ció vesz részt. Szeptember végén a magyar szolidaritási bizottsággal közösen képvi­seltetjük magunkat az Ab­del Nasszer emlékének szen­telt kairói szimpozionon. Az afroázsiai országok, a szocia­lista országok népei és a vi­lág többi haladó erői közötti együttműködést ideheza is előadói konferenciákon, me­gyei békeaktíva-üléseken na­pirendre tűzzük. Álláspon­tunk egyébként változatlan: a közel-keleti kérdést békés úton, politikai eszközökkel kell megoldani. Ehhez a megoldáshoz a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata biztosíthat alapot és lehetőséget — A Magyar Szolidaritási Bizottság munkaprogramja szerint továbbra is küzdünk a faji megkülönböztetés el­len, támogatjuk az afrikai egységszervezetnek azt a kezdeményezését, hogy hív­ják össze — 1972. elejére —, azt a nemzetközi konferen­, Szakmunkásképzés - csak nőknek Élj szakma, a dohányfeldolgozó munka (Tudósítónktól)c Fontos esemény színhe­lye volt tegnap az Egri Do­hánygyár kultúrterme. Most indult be az új oktatási forma, a szakmunkásképző tanfolyam. Eddig dohány­ipari szakmunkásképzés csak Debrecenben volt, az Élel­miszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inté­zetben. Az egri kezdemé­nyezés új, és úttörő jellegű, a dohánygyár munkásnői szakmunkás-képesítést sze­rezhetnek a gyárban indí­tott kétéves tanfolyamon. A szakmunkás-képesítéssel ter­mészetesen növekszik kere­setük is. A tanfolyam se­gítségével 1975-ben már mintegy 90 szakmunkásnő dolgozik a gyárban, s en­nek várható eredményeként nő a termelékenység, to­vább javul a minőség.. A minisztérium 1968-ban szakmának minősítette a „dohányos” munkát. Ez az elismerés lehetőséget nyújt arra, hogy az iparban dol­gozó betanított munkásnők szakmunkásokká váljanak. Az Egri Dohánygyár gazda­sági és társadalmi vezetői a IV. ötéves tervben ki­emelt feladatnak tekintik a szakmunkásképzést. Az első dohányfeldolgozó szakmunkásképző tanfolya­mon kizárólag n- vesznek részt. A főleg a csoportvezetők, a szocialista brigádtagok és a kiváló dolgozók közül ke­rültek ki. A tanfolyamra va­ló jelentkezés előfeltétele volt, hogy a hallgatók a 19. életévet betöltsék, és a 35. életévük alatt legyenek, ezen kívül az általános is­kola nyolc osztályát el kel­lett végezni. A tanfolyam, mely tegnap indult, előre­láthatóan két esztendeig tart. Az elméleti oktatás ideje 600 óra, az élelmiszer- ipari szakmunkásképzés ter­ve szerint. A gyakorlati képzés teljes egészében a munkaidő alatt történik. A vállalat vezetősége biz­tosítja, hogy a tanfolyamra jelentkező nőket azonos műszákra osszák be, és így az előadások hallgatásának nem lesz akadálya. A most induló tanfolyam tapaszta­latai alapján a következő években újabb tanfolyamo­kat is szerveznék. A hallgatók a tanfolyam elvégzése után szakmunkás- bizonyítványt kapnak. A tanfolyam összes költségeit az üzem vállalja, díjmente­sen biztosítja a tankönyve­ket és a tanszereket. A szakmunkástan folyam elvég­zése után, körülbelül 10 százalékos béremelést biz­tosít a szakmunkásoknak. A tanfolyam előadói a vállalat felső- és középszin­tű vezetői leszab, a szak­mai felügyeletet a debre­ceni szakiskola látja el. A felnőtt dolgozók képzésétől az üzem is sokat vár, és re­mélhetőleg az érintett dol­gozók is megelégedéssel fogadják. ciát, amely az új gyarmato­sítás mindenfajta formájának leleplezésére és elítélésére koncentrálja majd az erőket. — A kolonializmus és a neokolonializmus szörnyűsé­geiről dokumentációs kiállí­tásokat készít és mutat be november és december hóna­pokban Budapesten és többb vidéki városban a Hazafias Népfront és az OBT közösen az év végén, „A faji megkü­lönböztetés elleni harc éve” akciónk lezárásaként nagy­szabású békedemonstrációt rendeznek a társadalmi és a tömegszervezetek Budapes­ten, ahová meghívják az amerikai békemozgalom rep­rezentánsait. Fontos eseménysorozatnak ígérkezik a „Latin-amerikai barátsági hét”, amely októ­ber 18-tól kezdődően szere­pel a békemozgalom prog­ramjában; delegációkat vá­runk Kubából, Chiléből. Ko­lumbiából, Uruguayból. A békeküldöttségek fogadását magyar delegációk útja vi­szonozza majd, többek kö­zött a Szovjetunióba, Fran­ciaországba, Olaszországba, Indiába. Külön említést ér­demel, hogy az ENSZ őszi ülésszaka előtt U Thant fő­titkár megbeszélésen fogad­ja a Béke-világtanács dele­gációját, amelynek magyar tagja is lesz dr. Brezanóczy Pál egri érsek személyében; erre a találkozóra még szep­tember első felében kerül sor — zárta nyilatkozatát Se­bestyén Nándorné. (MTI—SZ—P) Jelentés Visontáról Novemberben: párhuzamos kapcsolás a IV. számit blokkon □ EREDMÉNYES FÉLÉVET ZÁRT A GAGARIN HŐERŐMŰ VÁLLALAT □ ORSZÁGOS VERSENYBEN DOLGOZNAK A FIATALOK □ DECEMBER 1-ÉN KEZDŐDNEK A KONGRESSZUSI NAPOK A BERUHÁZÁSON A nyár, a kánikula, az üdülés szezonja sem csök­kentette a munka tempóját a visontai erőmű-beruházáson. Mindenki a „fedélzeten” volt nyáron is, pontosan, tervsze­rűen ment az építkezési a szerelés, az üzemelés. Nem volt ugyan sima, za­varmentes az év eddig élteit időszaka sem, de hogy ered­ményesen, jól dolgozott a nagyszámú kollektíva, azt mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a Gagarin Hőerőmű Vállalat eredményes félévet zárt; a tervezett villamos­energia-mennyiséget túl is teljesítette. A vállalat lelkes, szakmáját értő kollektívája egyre jobban „összerázódik”, stabilan, kiegyensúlyozottan dolgozik. Az év egyik legnagyobb feladata még csak ezután következik a beruházáson. A Gazdasági Bizottság ez év novemberére határozta meg a IV. számú blokk első pár­huzamos kapcsolását. Bár korai lenne még pon­tos dátumot megjelölni a je­lentős esemény időpontjá­nak, de ha különösebb prob­léma nem zavarja meg a munkát, akkor november­ben újabb munkasikert mondhatnák majd maguké­nak Visonta építői. Ezzel párhuzamosan fon­tos feladatként jelölte mega Gagarin Hőerőmű Vállalat vezetősége a már üzemelő blokkok termelésének foko­zását, az üzemelés biztonsá­gának javítását, a technoló­giai fegyelem betartását, jobb munkaszervezéssel, a munkaidő intenzív kihaszná­lásával a túlórák számának csökkentését. Az építésben, a szerelés­ben, az üzemeltetésben több száz fiatal vesz részt, akik a mindennapos termelőmunká­ban való helytállásuk mel­lett a Kommunista Ifjúsági Szövetség különböző akciói­ból, mozgalomból is részi kémek. A Gagarin Hőerőmű Vál­lalat KISZ-bizottsagának felhívására valamennyi fia­tal, valamennyi ifjúsági szo­cialista brigád bekapcsoló­dott a Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa tiszteletére szervezett mun­kaversenybe. Valamennyi vállalás középpontjában az erőmű IV-es és V-ös blokk­jának jó minőségben és ha­táridőre történő átadása áll. A területen folyó verse­nyen kívül a beruházás, az erőmű fiataljai részt vesznek a vasasszakszervezet elnöksé­ge által kiírt országos ver­senyben is. Októberben kommunista szombatokat tartanak, de­cember 1-én pedig ünnepé­lyes külsőségeik között nyit­ják meg a kongresszusi na­pokat a beruházáson. Valamennyi ifjú kommu­nista fiatalnak azon kell fá­radoznia — olvasható a fia­talokat mozgósító felhívás­ban —, hogy eredményes, gazdasági, politikai munká­val méltóképpen köszöntsék Visonta fiataljai a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség kö­zelgő kongresszusát. f& halaiba motorozott Húsz éves volt. És meg­halt, mert nem tudott el­lenállni a sebesség bűvö­letének. Értelmetlen halállal ment el. Még élhetne, ha... Ha a naponta a szeme elé kerülő intő figyelmez­tetésekre hallgatott volna. Ö maga is a motorok ja­vításával foglalkozott, ren­geteg összetört autót lát­hatott az üzemben, és na­gyon jól tudta, hány sú­lyos balesetnek volt az oka a gyorshajtás. Halála előtt néhány hét­tel már kórházba került egy könnyebb kimenetelű motorbaleset miatt. De még ez sem volt elég a számá­ra. Nehéz megérteni a tör­ténteket. Sajnos, van még egy körülmény, ami csak to­vább fokozza az ember ér­tetlenségét. Anélkül, hogy a szülők fájdalmát mélyí­teni akarnám, erről is be­szélnem lse)!. Ennek a hely­telen szülői szeretetnek a veszedelmét kell nyomaté­kosan hangsúlyoznom. . Ugyanis az történt, hogy a fiatalember a kor divatja szerint hosszú hajat viselt. Szülei többször kérték, kur­títsa meg a frizuráját. Vé­gül egy Jáwa motorkerék­párt ígértek a gyermekük- nak, ha elmegy a borbély­hoz. így lett egy hajvágás ellenértéke egy 350-es Jáwa motor. A szeretet késztette a szülőket az elhatározásuk­ra. De ez a szeretet rosz- szul szolgálta a célt. Olyan magatartásra ösztönözte a fiatalembert, ami felszaba­dította egy sor korlát kö­telezettsége alól. Csak így értelmezhette a szülők en­gedékenységét. Kialakulha­tott benne egy olyan felfo­gás, hogy neki mindent sza­bad. Ö mindent elérhet, amit akar, csak »» kel! makacsolnia magát. Rá azok a törvények nem vo­natkoznak. amelyek a töb­bi ember életét és cselek­véseit megszabják. Felelőtlensége így vált végzetessé. Ismétlem, nem akarom a szülőket bántani, sőt: igyekszem megérteni őket. De hogy mások okulhas­sanak a tragikus esetből, el kellett mondanom a törté­netet, az összefüggéseket, mert az élet nem játék­szer. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Egy fiatal élet pusztult el értelmetlenül azért, mert úgy szerették, hogy nem volt erejük követelni tőle. A követekezetes szigor nél­küli szeretet ezért olyan ártalmas. (gmf) MmismGí 1971, -Mqptembw 1., szombot

Next

/
Thumbnails
Contents