Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
Munkába álltak az ifjú diplomások! Mire képes az összefogás: r Hazánk felsőfokú intézményeiben — nappali tagozaton —, 11 374 diplomás végzett az elmúlt tanévben. Közülük 2231-en mái- korábban elkötelezték magukat, társadalmi ösztöndíjasként munkaviszonyt létesítettek különböző üzemekkel, vállalatokkal, intézményekkel, Pályázattal, vagy egyénileg tehát 9143-an léphettek munkába. Számukra összesen 15 764 álláshelyet hirdettek meg, vagyis 72 százalékkal többet, mint ameny- nyien végeztek. A pályakezdő pedagógusok számára a különböző oktatási intézményekben együttvéve 3669 álláshelyet tartottak term, miután befejeződött az állományban levő pedagógusok pályázati ciklusa. A tanácsok és a szaktárcák által meghirdetett 3669 álláshelyből 589 volt fővárosi, 126 megyei városi és 2954 vidéki. A pedagógusképző felsőoktatási intézmények nappali tagozatán ugyanakkor az idei tanévben 2877 hallgató fejezte be tanulmányait, közülük 2611-en pályázhattak, 266 hallgató ugyanis társadalmi tanulmányi ösztöndíjas volt. Az elhelyezkedési lehetőség itt 140 százalékos volt. Valamivel kedvezőtlenebb helyzetben pályázhattak a középiskolai tanárok. A 981 pályázatra jogosult kezdő középiskolai tanár részére 608 középfokú munkahely állt rendelkezésre, az elhelyezkedési lehetőség tehát 62 százalékosan alakult. Emellett természetesen a középiskolai tanárok is pályázhattak az egyetemeken meghirdetett osztott, felső tagozatú általános iskolákba is. Jellemző, hogy a végzős középiskolai tanárjelölteknek több mint a fele nem is élt a pályázati lehetőséggel. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem bölcsészeti karán például 299 végzősből mindössze 77 pályázott, vidékre csupán 19-en. Változatlanul keresettek a mérnökök is. A műszaki egyetemen most végzett 1719 mérnök jelöltből 585 már korábban társadalmi ösztöndíjjal kötelezte el magát. Pályázattal 1134 hallgató élhetett, s őket 1939 fővárosi, 615 megyei városi és 808 vidéki állás várta. „Hiánycikk” a szakemberek listáján a közgazdász is. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem 426 most diplomázott közgazdászából 347-en pályázhattak, 79-en ösztöndíjasok voltak. Számukra 1045 munkahelyet hirdettek meg — 616-ot a fővárosban, 79-et megyei városokban. 350-et vidéken. Az elhelyezkedési lehetőségük háromszoros volt. Csaknem 500 munkahely várta az állami és jogtudományi karokon végzett mintegy .269 fiatal diplomást. Az agrártudományi egyetemeken 897 fiatal diplomázott, közülük 342 társadalmi ösztöndíjasként. Az 555 elhelyezhető fiatal agrárszakember számára 848 állás állt rendelkezésre. Ebből 757 vidéken. Munkába álltak a fiatal orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek is. A tanév végén 1317-en államvizsgáztak, 128-an társadalmi ösztöndíjasként. Az elhelyezhető 1189 orvos, fogorvos, gyógyszerész részére 1408 munkahelyet biztosítottak. Ennek többsége, szám szerint 1173 vidéki. (MTI) Óvoda épül Felsőtárkányban A gondokat így villantja fel Farkas Nándor, a felső- tárkányi iskolaigazgató: — Hiába egy kőhajítás- nyira Eger, még sincs óvoda. Az Alföldön sokkal kisebb helyiségekben is létesi- tettek és létesítenek. A tár- kányiak — közel hatszázan járnak közülük dolgozni a Bervába — már egy évtizede folyvást sürgetik, de eddig sosem volt rá pénz. Bóna József, a községi tanács elnöke szintén a közóhajt emlegeti: — Mind az előző, mind az elmúlt választásokat megelőző jelölő gyűléseken ez volt a fő téma. Tovább nem lehetett késlekedni. így, ilyen előzmények ötvenen lennének összesen, közülük a legidősebb is alig múlt el húszéves. Szeretnének megtanulni írni és olvasni. Szószólójuk, Baranyi Dezső, jogadónapon kereste jel Gyöngyösön a város vezetőit, hogy segítségüket kérje az iskola megszervezéséhez. Hozzátette az előbbiekhez, hogy a jelentkezők valamennyien már úgy döntöttek: száz forintot adnak fejenként a tanszerek beszerzésére. Még erre is kiterjedt a figyelmük. Ötven önként jelentkező, tanulni vágyó ember: akárhogy is, nagy szó ez, fel kell rá figyelni. Ezért kérdeztem meg Kaszab Károly közművelődésügyi felügyelőt, hogyan fogadja az ötven ember kérését a művelődésügyi osztály. Elmondta, hogy minden i segítséget megadnak, mert' nagyra értékelik a szándékot. Több évben az osztály maga' is szervezett alapfokú tanfolyamot, de ezek sorra idő előtt bezárták a kapuikat, mert a hallgatók lassan lemorzsolódtak. A tanulás feltételeit az osztály hivatalból' megteremti, ehhez különös} erőfeszítésre nincs szükség, f Anélkül, hogy bármelyik* irányba is el akarnám túloz- J, ni a tényeket, kénytelen va-l gyök néhány megjegyzést f fűzni azokhoz. Mindenekelőtt } azon kell csodálkoznom, hogy* Gyöngyösön ilyen nagy szá- j, mű, aránylag fiatal emberéi,} akik alapfokú ismeretek nél-i! kül jutottak túl az iskoia/cö-i teles koron. Eszem ágában} sincs emiatt a közművelődés i dolgozóit elmarasztalnom.} Tudom, hogy gyakran a leg-* nagyobb erőfeszítés sem hoz} eredményt. Falra hányt borsó4 lesz olykor a legszebb igék-} bői is a kényelemszeretet, a} nemtörődömség, az elmara- f 'dottság betonfalúhoz ütköz-í ve. Nem én találtam ki, azért mondom ismételve: akarata ellenére senkit sem lehet boldoggá tenni. Ahhoz, hogy valaki változzon, fejlődjön, a saját elhatározása kell hozzá. Az önként jelentkező ötven ember szándéka ezért ke csegtet sikerrel. Ezért kell ér tűk megtenni mindent. Ezer kell támaszkodni szószólójuk ra, Baranyi Dezsőre. Nemcsak az ő érdekük hogy eljussanak az alapisme retekhez, hanem — közvet ve —, mindannyiunké. De e az ötvenes szám még valami re figyelmeztet bennünket Óvakodjunk a felszínes megítélésektől. Arra gondolok, ha bárkit megkérdeztem volna Gyöngyösön: szerinte hány írni-olvasni nem tudó, harminc éven aluli személy él a városban, senki sem mert volna ilyen nagy számra gondolni. A tény pedig tény marad, ha nem veszünk róla tudomást akkor is. De ha jobbítani akarunk életkörülményeinken, mindig a valóság alapos elemzésével kell kezdenünk, ha tévútra nem akarunk jutni. Még csak nem is szégyellem. hogy a gyöngyösi ötven analfabéta ürügyén ilyen messzi következtetésig jutottam el. (—ár) Készülődés a tanszerellátóban A budapesti biológiai üzemben korszerű körülmények és módszerek között készítik az oktatási célokat szolgáló preparátumokat; a növény- és rovartani összeállításokat, folyadékban konzervált állatokat, valamint műgyantába ágyazott különféle állatcsontokat, rovarokat. A vállalat nemcsak a belföldi általános és középiskolák számára állítja elő készítményeit, hanem exportra is. A képen: Nemere Ferencné és Ruttensdorfer Péterné, a Béke szocialista brigád tagjai szerelik a macskacsontvázakat. (MTI foto — Besreth Ferenc felv. — KS) után született a gondolat, ha egyedül nem megy, próbáljuk meg összefogással. ★ Kihez kopogtassanak először? A Berva önként adódott, hiszen az üzem korábban is segítette alkalmanként az iskolát, a falut. Megérte próbálkozni, mert a gyár 400 ezer forintot ajánlott fel az óvoda építésére. Honnan fakadt ez a bőkezűség? Erről beszéljen — mint illetékes, a Berva szakszervezeti bizottságának titkára, Berecz János: — Igaz, hogy tizennégy községből járnak be hozzánk munkások, mégis Fel- sőtárkány a fő bázisunk. Mivel munkaerőhiánnyal küszködünk, természetesen igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni dolgozóinkért. Jelenleg mintegy hetven tárkányi női alkalmazottunk van hároméves gyermekgondozási szabadságon. Legtöbbjük visszajönne, ha gyermekét el tudná helyezni. Miattuk áldozzuk a 400 ezret. Egyébként azt is tervezzük, hogy felkeressük mindazokat a községeket, ahonnan hozzánk járnak dolgozni, s igyekszünk hasonló módon segíteni a nőket ★ Mecénás már akadt, méghozzá bőkezű. Az, óvodaépítése szerepelt is a IV. ötéves terv célkitűzései között. Az átadás időpontját 1975-re tervezték. Ám a tár- kányiak ismét közbeszóltak. A választások utáni alakuló tanácsülésen a tanácstagok rendre tolmácsolták az általános óhajt: ne késlekedjen az építkezés, kezdjék meg már ebben az évben, s készüljön el a következő év őszére. Meg is született a határozat, engedve a jogos óhajnak. Az építkezés összköltsége kétmillió forint. A • tanács bankhitelt kért, 1,5 milliót. A még hiányzó összeget fejlesztési alapból pótolják. A telek már megvan, nemsokára kezdődhet a bontás, s később az alapozás. Nem lehet késlekedni, hiszen közel 120 jogos igénylő szeretné gyermekét az új óvodában elhelyezni. Fordította: Ferenci Győző IMI. szeptember 1., Merd* ja, mit jelent ez? — Tartsa vissza. Csak egy napra. —1 Nem egyezik bele. — Patterson holnapután repül. — Ö, hogy az ördög!... — Holnapután megkapja Barnes Volgáját és oda viheti a lányt, ahová akarja. Jerger megint úgy távozott, mint először. A folyosó kihalt volt. Gyors léptekkel rohant le a lépcsőn. A metró előcsarnokában bebújt egy telefonfülkébe. Az ajtó üvegén át körülnézett. Úgy találta, hogy senki sem követte. Feltárcsázta Kovrigináék számát. — Jelena Viktorovna? — Igen. — Koroljov. Holnapután megyünk el az édesanyjához. Keményen, határozottan, meggyőzően beszélt. — Megmondtam már. hogy holnap... ■— vágott vissza a lány. Koroljov megkockáztatott egy mondatot. — Igen, de én megérdeklődtem. Csak holnapután lehet. Ha ez magának nem jó, fordulhat oda, ahová akar, semmiképpen sem engedik meg magának. Nagyon határozottan, szigorúan csengett a hangja. Lénocska megijedt, hogy a férfi hirtelen kereket old. Nos, nem holnap, hanem holnapután lesz ismeretes, hol tartják Marija Szerge- jevnát... — Rendben van — egyezett bele. — Délben. Holnapután, de hol? — Majd én magáért megyek — mondta Koroljov. — Tizenkettőkor. Ahogy megállapodtunk. Az utazás előtt felhívom. — Köszönöm — mondta Lénocska. — Várom. Tkacsev eléggé későn hívta. — Nem csapta be? Találkoztak? Tíz percen belül önnél leszek. Feszesen, nagyon hivatalos külsővel lépett Kovrigi- náékhoz, elnézést kért a késői látogatásért. Lénocska beszámolt a találkozóról. Tkacsev hallgatta és jóváhagyóan bólogatott. Aztán Koroljov telefonhívásáról beszélt a lány... — És maga beleegyezett? — Alig állt kötélnek — mondta Lénocska magyará- zóan. — hh!..l — sóhajtott egy mélyet Tkacsev. — Ügy kellett volna cselekednie, ahogyan. Ivan Nyikolajevics mondta. A tiszt elkomorodott. Lénocska megértette, hogy hibázott. — Szóval, holnapután? — győződött meg újra az időpontról Tkacsev. Délben? Na, mindegy, ha megjelenik, akkor menjen vele. N; féljen, maga mellett leszünk. Az első járókelők épp V’gy megjelentek a. m<vwlcv»i utcákon, még nem is fejezték be mindenütt az udvarok összesöprését, még nem csüngtek emberfürtök az autóbuszok és trolibuszok lépcsőin, de Tkacsev már Pronyin irodájában ült. Még egyszer együtt alaposan meg- hányták-vetették az eltervezett akciók részleteit. — Az utolsó útravalók — fordult a tábornok Tkacsev- hez. — Ne igyekezzék mutatkozni, de nem kell túlságosan sokáig elrejtőznie sem. Amint kiérnek a városból, nyomban adja tudtára, hogy követik. Fia megtudja, hogy figyelik, akkor nem fogja bántani Lénocs- kát, ettől fél. Egész idő alatt legyenek a nyomában. Ha nem vagyok egy utolsó idióta, akkor nem adja meg magát és a menekülés útját kutatva, elvezet minket cinkosaihoz. Még egyszer barátságosan egymásra mosolyogtak. Tkacsev elindult teljesíteni a feladatot. Koroljov dél körül érkezett meg. Sötétzöld Volgában ült, megállt egy utcasaroknál, kiszállt a kocsiból és egy telefonfülkébe ment. öt perc múlva a kocsiban ült Lénocska, s a Volga azon nyomban elug- rott helyéről. Pavlik már lesben állt, s dühösen megrúgta az indítókart, a motor felbőgött és a Járva sebesen röpítette Pav- likot a zajos és forgalmas moszkvai utcán. Jerger azért ment el Lé- mocskáért, mert végezni akart vele. Kovrigina elrab- lási akciójának pár óra múlva sikeresen be kell fejeződnie, s minél előbb meg akart szabadulni! a veszélyes tanútól. Jerger kiért a műútra. A városkapun kiérve egy őrült motorkerékpáros hirtelen eléje dobva magát, els&rta A beszélgetés során arra is fény derül, hogy több mecénás kellene. Azt is számba vesszük, hogy ki társulhatna, ki segíthetne. A lakosság? Említem az isten - mezeji példát. Nálunk nem vált be a kérdőíves gyűjtés. Az orvoslakásra is csak 36 ezer forint gyűlt össze. Társadalmi munkára nemigen lesz szükség elvégzi a kivitelező cég mind a szak- mind a segédmunkát. — A termelőszövetkezet mit ajánlott? — Erről még nem beszéltünk. Pénzt aligha remélhetünk, mert ez az év rosz- szul sikerült. Talán fuvart... Megkerestük Szántosi Rafael elnököt, ő készségesnek mutatkozott: — Ha felkérnek bennünket, természetesen segítünk, követ és fuvart ingyen biztosítunk. Nem lesz szűkmarkú a vezetőség, hiszen az óvoda közügy. Több mecénás kellene? Nos, ami azt illeti, akadna is, csak nagyobb önbizalommal kellene keresni. Ennek igazolására idézzük ismét a Berva szakszervezeti bizottságának titkárát: — Az a négyszázezer nem a végösszeg. Ha elkészül az óvoda, akkor a berendezések vásárlására ismét biztosítunk anyagi alapot. Megszervezzük a társadalmi támogatást: szocialista brigádjaink készségesen vállalják a patronálást. Szívesen készítenek dísztárgyakat, játékokat. A tárkányi vezetők jó úton indultak el, amikor az összefogás erejétől remélték a megoldást. Azt még nem mérték fel, hogy valójában mire is képes az együttműködés. Ha ezt is megteszik, nem lesz hiány mecénásban, forintokban. (pécsi) az útját. Jerger épp, hogy fékezett, s máris a legnagyobb sebességre kapcsolt. A külvárosban jártak. Most megint elöugrott valahonnan' a motoros. Jerger nyomban megismerte: ugyanaz a személy, aki a városkapunál keresztezte az útját Megismerte Lénocska is... A motoros elhagyta a Volgát, előreugrott, még nagyobb sebességre kapcsolt és az út szélére húzódott. „Talán követnek? — villant Jergerbe a gondolat, de nyomban el is űzte magától a képzelődést. Az elhárítok okosabbak- és kevésbé feltűnően dolgoznak. Ez a fickó egyszerűen velem egy irányba megy.” Jerger fokozta a sebességet. A motoros is gázt adott. Jerger lassított. Lassított a motoros is. „Mi az ördög?’!< — gondolja Jerger. Megfordult, várt egy ideig, engedte, hogy a motoros megelőzze, aztán váratlanul egy faluba hajtott. A kocsi erőlködött a pocsék dűlőúton. Alacsonyabb növésű fák, bokrok szegélyezték az utat. Hanem Jerger nagyon hamar meghallotta a motor pöfögését. Hátrapillantott. Húsz méter távolságban az ülésen ügyetlenül ugrálva ugyanaz a motoros fogta a kormányt. Ez már gyanús volt, de még inkább feltűnt, hogy egy meggyszínű Volga ugyancsak nyomon követi a faluba. Jerger megkerülve egy rit- kás ligetet újra az autó- sztrádára ért, nyomában továbbra is ott volt a meggyszínű Volga és a motoros. Jerger szinte magán kívül volt... Lefékezte az autót — megállt a meggyszínű Volga is. (FolHtatífAJ) 33. Jerger a kezénél fogva a hálóba húzta Barnest. — Hívja Harberryt, tárcsázzon ... Barnes hozzálátott, hogy telefonon megkeresse Harberryt. Ez nem volt valami könnyű, végezetül mégiscsak megtalálta az őrnagyot. — Jöjjön ide, Bili, sürgősen beszélni kell magával. Várták tehát Harberryt. Megérkezése után káromkodni kezdett, de amikor meglátta Jergert, elhallgatott. — Épp most találkoztam az ifjabb Kovfiginával — mondta komoran Jerger. — Szerintem nem ritkán találkoznak egymással. Miért olyan izgatott akkor most? — Azt követeli, hogy láthassa az anyját. — Beszélje le róla. — Ha hóinj•> »ni ■vezetem az anyjához, akkor az elhárításhoz fordul, az en parancsnokomhoz. TudTanulni akarnak
