Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-03 / 207. szám
Korszerűsödés, kérdőjelekkel (2) Ember helyett gép 'A nagyfokú gépesítés, a részleges vagy teljes automatizálás — akár egy gépsorról, akár egy üzemről legyen szó — érdemessége az élő és a holt munka, értékarányától, költségeitől függ. Ha a kettő legalább kiegyenlíti egymást, akkor már nem ráfizetés a korszerűsítés. Ma még e feltétel sóik helyen hiányzik. Ha megszületett a döntés a gépesítés mellett, hátra van a másik nagy dilemma: mi legyen a gépesítés útja? Univerzális gépek, vagy célgépek? Nagy szerszám- és készülék készlet a sokféle átálláshoz, vagy számjegyvezérlésű forgácsológép, amely az előkészítő időket — szerszámcsere stb. — rendkívüli módon lerövidíti? Mindezek helyett — vagy mellett — választhatják ugyanakkor az azonos elemekből összerak- ' he tó többféle áru előállításának útját is ... A gépeket íör.nakadás nélkül kell kiszolgálni, tehát az anyag- mozgatás korszerűsítése is elengedhetetlen. Vásárolnak öt elektromos targoncát. Igen ám, de a raktárból a targoncáig, a targoncától a gépig, s a fordított úton kézzel végzik az anyag és a félkész termék mozgatását, azaz ott vannak, ahol a part szakad... Egyszer azért állnak a gépek, mert nincs elég anyag, máskor azért, mert már nincs hová tenni az elkészített alkatrészeket... A gépesítés komplex feladat, de ma még a legtöbb helyen a szemléletet, a probléma kezelését sem lehet annak nevezni, nemhogy a megoldást. Ezért, hogy a meglevő eszközök is elaprózódnak, működtetésük nem elég hatékony. gépiparban például mindössze a teljes fejlesztési kiadásoknak 17,8 százaléka volt Hol a pénz? Van pénz, nincs pénz. Van pénz, de nem arra költik, amire nagyon kellene... Hogyan van ez? Ügy, hogy az érdekeltségi rendszerben nem volt jelentős különbség — az 1971. január 1-én életbe lépett új szabályozok hatása még lemérhetetlen —a gyorsan és lassan elavuló technológiájú termelés, termék között. Ezért ott is jelentős pénzalapok jöttek lét. re, ahol azok a korszerűtlen megőrzését szolgálták. Azaz: úgy kellett — és kell továbbra is — tökéletesíteni a hitelrendszert és az állami elvonás mértékét, hogy a gyorsan fejlődő iparterületeken, a népgazdaságilag elsőrangú ágazatokban az ember helyére valóban a gép léphessen, azaz a technikai, technológiai haladás gyors legyen. Ez a szelektív ipar- fejlesztés. Tegyük fel, hogy a vállalatnak van elég pénze. Mihez kezd vele, ha nincs kellő piaci információja, ha nem tudja, mit és hogyan érdemes fejleszteni? Milyen anyagok, gépek, technológiák kellenek a holnapi igények kielégítéséhez? S ha ez is megvan, vajon rendelkezésre áll-eakellő szellemi háttér? A fejlesztés sokféle kockázatot hord magában, s csak hosszabb távon ' ígér gyümölcsöt. Ezért a vállala- nk egy része — nem lebe- s ülhető része — a mára íagyatkozik, mert nyereség- érdekeltsége megfelelő, az ;lő és a holt munka költ- égaránya viszont erősen el- | érő, jobban jár tehát, ha ] z élőmunkát választja. Nem > épesít, hanem munkaerőt ä íboroz, csábít, édesget... lövid távon boldogulhat- ak így is. A gazdasági teEllentmondásos haladás Fejleszteni, de ne mindenáron! A szállítás korszerűsítésének döntő láncszeme a vasút dieselesítése. A mozdonyokba szerelendő motorcsaládra több százmillió forintot költöttek, végül mégiscsak a licencvásárlás oldotta meg a fejlesztés gondját... Idő és pénz ve szett kárba, míg kiderült hogy van, amit mások jobban tudnak. S ez nem szé gyen. A fölös kiadás sakkal inkább az. Márpedig nem csak ebben az egy esetben beszélhetünk idő és pénzpo csékolásról... Jó, tehát vásároljon az ipar licenciákat Tegye, de csak akkor, ha azok hatékony fölhasználásának — hazai adaptációjának — minden más föltétele is megvan. Képzett kezelőszemélyzet, megfelelő anyagellátás, alkatrész-utánpótlás stb. Tegye, ha — teheti. Mert a jogos fékek mel lett az elmúlt években sok volt az indokolatlan akadály is. A magas vám, a nagy összegű letét olyan esetekben is nehezítette a korszerű berendezések, eljárások megvételét, amikor hozzájuk hasonlót nem találhattak a hazai piacon. Az érem másik oldala: 1959-ben vezették be a műszaki fejlesztési alap képzését. összege ' azóta megháromszorozódott, az eredményekről ugyanez már aligha mondható el. Továbbá: a vállalatok tele voltak panasszal, hogy nincs pénzük korszerűsítésre, ugyanakkor a fejlesztésre fordítható alapokból kétmilliárd forint (!) maradt meg 1969-ben. (A hatmilliárdra rúgó összeg egyharmada.) A kiadott pénz is elsősorban a gyártmány- fejlesztést szolgálta, s csak Ids hányada a technológiai korszerűsítést, ez utóbbi a vékenység azonban soha nem rövid távra szól. Szükséges fokozatok A népgazdasági átlagot tekintve vannak erősen eszközigényes ágazatok — így például a villamosenergiaipar —, ahol az eszközhiány az átlag kétszerese, háromszorosa, s vannak — például az építőipar, a könnyűipar —, ahol csak negyede, fele. Az ágazatok fejlesztését az országos döntések határozzák meg, s a gazdasági szabályozók rendszere befolyásolja. A meglevő helyzet és a további teendők megítélését tehát két csoportra kell osztani: a központi irányítással, valamint a vállalatokkal összefüggő részre. Ami közös: egyik szinten sem lehet átugrani a fokozatokat. Az adott helyzet körvonalazza a lehetséges teendőket is. A minisztériumi ipar munkásainak 40 százaléka dolgozik gépek, berendezések mellett. Ha tehát azonnal automatizálni lehetne, akkor sem sikerülne. Nincsenek meg hozzá a feltételek. Az egy foglalkoztatottra jutó villamosenergiafelhasználás csak harmada, fele, a fejlett tőkés országo kénak. Gépesíteni? Igen, de az energiabázis bővítésével, a termelőeszközök kínálatának növelésével kell kezdeni a folyamatot. A szállítás, a vízellátás stb. fejlesztéséről nem beszélve. Mert különben — s sajnos, sok példa van erre is — az itthon, vagy külföldön drágán vett gépek hónapokig állnak, míg a helyükre kerülnek, s utána is napi néhány órát dolgoznak csupán, öncélú gépesítés nincsen. Ezt ma már „fönt” és „lent” egyre világosabban látják. Mészáros Ottó (Következik: Gép helyett gép) J Típusában laláu a legöregebb Ekét is akasztott a Moszkvicsa után Síi! I Az <*** autónak — kijár a „simogatás” (Foto: Kiss Béla) Különös jószágot, egy fakarosszériás 400-as Moszkvicsot mondhat magáénak Pál Endre, a Mátravidéki Hőerőmű nyugdíjas művezetője. A jármű ritkaságát nem is annyira a megjelenése, mint inkább a régisége jelenti, hiszen a divatjamúlt, öreg combinak csupán a mostani tulajdonosa ül immár kilencedik esztendeje a volánja mögé... Szép idő már ez a kilenc év is — de a gépkocsi sokkal idősebb ennél. írásos bizonyság erre az 503— 0942 alvázszámú autó Egerben őrzött törzslapja, amelyen az előző giazda, Pálos János neve alá az 1959-es ítiratási időt írták. Már ez a dátum elég lehetne ahhoz, hogy a derék járművet típusa magyar matuzsálemei között emlegethessük, mivel hazánkban lényegében ekkortájt kezdtek szélesebb körben elterjedni a szovjet Moszkvicsok. A lőrinci Pál Endre — aki egyébként még 1928- ban szerezte jogosítványát, de ennél is régebbi szerelmese a motoroknak — azonban a kíváncsiságtól sarkallva tovább ment az átiratási időnél: valóságos nyomozással kiderítette, hogy Pálos az autót voltaképpen egy roncstelepről vette, ide viszont a híres pesti Vörösmarty cukrászdából kerüli, miután a 'városligeti Gundel Étterem továbbadta. Ezt megelőzően pedig jó darabig a Külügyminisztérium futtatta a kocsit... Ennélfogva nem kell különösebb fantázia áhhoz. hogy arra gondoljon a mostani tulaj: ez a -Moszkvics — típusában — valószínűleg nemcsak Heves megyének, hanem az országnak is legöregebbje. Kuriózum — ám rá is áll, az ismert mondás változata: öreg Moszkvics, nem vén Moszkvics! Tudniillik a CB 29—45 forgalmi rendszámú, ma is jó állapotban lévő, üzembiztos kocsi mögött már legalább egy és egynegyed millió kilométer van, s ebből csak Pál Endre 250 ezerrel dicsekedhet. A lőrinci úrvezető bejárta combijával az országot, volt vele Csehszlovákiában, Ausztriában is. sőt nem kevesebb mint ötször Romániában ! Emlékszik például olyan túrára, amely során 25 nap alatt ötezer kilométert „tett a motorba”... Kedves fényképeket őriz az erdélyi hegyekben tett útjáról, s a kocsijával kapcsolatos érdekességek közül mosolyogva emlegeti, hogy még ekét is akasztott a Moszkvics után, szántott az autóval és hengerezett Lőrinci határában, de a jármű ma is hűséggel, becsülettel szolgálja, elkerüli vele a balesetet... Lám olykor nem is gondolná az ember, hogy ilyesféle furcsa kis autó előtt is lehet kalapot emelni! (gyóni) Nagyobb tanácsi hatáskör az egészségügy területén A tsz-irodában végzett munka — erkölcsi és anyagi elismerését tekintve —, nem számít ma már protekciós munkakörnek. A szövetkezetek többségében komolyan ügyelnek arra, hogy az adminisztráció ne legyen túlméretezett: jelenleg a taglétszámnak mintegy három százalékát teszi ki az irodai dolgozók száma. Ez kereken harmincezer embert jelent. Az arány lényegesen kedvezőbb, mint az iparban, bár a gyorsan növekvő adminisztrációs terhek következtében a jövőben valószínűleg rosz- szabbodik a helyzet. Mi a jellemző ennek a harmincezer embernek a munkájára. helyzetére? Talán először is az, hogy évről évre növekvő követelményeknek kell eleget tenniük. A tanulás életszükséglet számukra. Az irodai munkakörök zöme képesítéshez kötött munkakör. A főbb vezető és irányító munkakörben foglalkoztatottak 25,7 százaléka egyetemi, vagy főiskolai képesítéssel rendelkezik. (1966- ban ez az arány 19,6 százalék volt.) 54,5 százalékuk középfokú szakképesítést szerzett. (1966. 40,2 százalék.) Míg 1966-ban a vezetők 11 százaléka nem rendelkezett a szakmai képesítéssel, ma 5.1 százalékuk. Ez is elég sok. hiszen a közölt adat szerint minden huszadik termelőszövetkezetet érint, a gyors fejlődés azonban ennek ellenére nyilvánvaló. Köztudott, hogy az irodai dolgozók jó részét a könyvelés, az adminisztráció köti le. A követelmények növekedőIRODISTÁK sével párhuzamosan nőtt a fő- és beosztott könyvelők képzettsége is. A múlt évvégén a főkönyvelők 78,2 százaléka, a beosztott könyvelők 14,4 százaléka volt mérlegképes könyvelő, s tovább bővült az egy vagy több tanfolyamot végzettek aránya. (63.2 százalék.) Az utóbbi években jelentősen nőtt a műszaki-technikai ügyintézők száma is az irodákban. Űjabban egyre több közös gazdaság foglalkozik üzemgazdasági csoport létrehozásának gondolatával. A tsz-ek kereskedelmi tevékenységének bővülésé az iroda dolgát is szaporítja. A kisegítő és melléküzemágak zavartalan munkája is azt követeli hogy az ügyintézés megfelelő színvonalban álljon. A háztájival — mint a közös szerves részével —. való intézményes törődés sem nélkülözheti az irodai felelőst. T ermészetes, hogy a hozzáértés gyarapodása, a közösségért való fáradozás egyúttal az irodai dolgozók tekintélyének erkölcsi és anyagi megbecsülésének növekedését is magával hozta. Különösen, ha tudják, s azt általában tudni szokták, sót megjegyzik a szövetkezeti gazdák, hogy irodai munkatársaik legtöbbje komoly áldozatot hozott a nagyobb tudásért, kevés szabad idejének csaknem teljes feláldozásával szerzett képesítést, vált munkájának szakértőjévé. Azonkívül Jól látják az emberek, hogy a vállalatszerű gazdálkodás körülményei, a „naprakész” könyvelés, az önköltségszámítás, a pénzügyi egyensúly megtartása milyen nagy, és az év folya mán elég sűrűn ismétlődő erőfeszítéseket követel az irodaiaktól. Tudják, elisme rik, hogy nemcsak odakinn a földeken vannak munkacsúcsok, elég gyakori az ilyen állapot az irodán is. Ilyen kor késő este is világos az irodaház ablaka, túlórapénz, vagy más ellenszolgáltatás nélkül is teszi a dolgát mindenki, becsülettel, tisztességgel, a közösség, a nagy család boldogulása érdekében. B ecsület. tisztesség Ne gondoljuk, hogy az irodabeliek ezt kevésbé érdemlik meg. mint bárki más a nagyüzemben tevékenyke dók közül. A szövetkezet a többségük számára nemcsak munkahely, hanem életük; teremtő ambícióik kiteljesedésének fő terepe egyben Akadhat közöttük — mint ahogy akad is bizonyára aki joggal bírálható úrhatná mság, közömbösség miatt. Az ilyenek, azonban napról napra kénytelenek látni, hogy az irodisták magatartására milyen érzékeny a közösség többi tagja. Pozitív hatással jár ez az érzékenység. Arra nevel, hogy a naprakész ügyintézés mellett ne mutatkozzék restancia emberség dolgában sem. Ez a törekvés pedig akkor hozza meg a gyümölcsét, ha egyformán jel. lemzi az ügyintézők és a többi szövetkezeti gazda em béri, munkatársi kapcsolatát. Hiszen tudjuk, hogy e tekintetben is kettőn áll a vásár ... Hovács Imre Az új tanácstörvény és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet tovább szélesítette a helyi kezdeményezések lehetőségét, az alsóbb színtű tanácsi szervek önállóságát. Az Egészségügyi Minisztérium legújabb rendelkezései ennek szellemében a korábbinál nagyabb beleszólást biztosítanak a helyi tanácsi szerveknek az egészségügy kérdéseiben. Az Egészségügyi Minisztérium saját területére alkalmazta a tanácstörvény nyomán született jogszabályokat — közölték az illetékesek az MTI munkatársával — és rendelkezett arról, hogy a jövőben milyen új fórumok jelölhetik ki a tanácsok egészségügyi feladatait ellátó szakigazgatási szervek vezetőit, a járási, megvei, városi, kerületi hivatalok egészségügy; csoportjának vezetőit, a megyei, fővárosi vezető kórházak szakorvosait, a tanácsok irányítása alá tartozó egészségügyi és szociális intézmények vezetőit, valamint a községi körzeti egészségügyi szolgálat dolgozóit. Az eddigi gyakorlat módosítására az egységes eljárás érdekében került sor — a kinevezések uj jogrendszerének elkészültéig. A leglényegesebb változást az új rendelet községi szinten hozza. Ezentúl ugyanis a községi orvosok kinevezése csakis a községi tanácstól függ. így a helyi szervek szerepe lényegesen megnövekedett, mivel most már “ minden helység maga felel azért, kit választ orvosának, illetve azért is, hogy milyen körülményeket teremt az üjogaaB szerződtetett orvosegészségügyi személyzet számára. A községi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki ezután a bölcsődék vezetőjét, a védőpőt, a szülésznőt és az ápolónőt is. A fővárosi, a megyei, a megyei városi, a városi, a fővárosi kerületi tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjét a fővárosi, megyei városi, városi, illetve a fővárosi kerületi tanács nevezi ki; a járási, a megyei városi kerületi hivatal egészségügyi csoportjának vezetőjét pedig a járási, megyei városi, kerületi hivatal elnöke. Az új egészségügyi ■vezetők alkalmazásához most már csak a felettes egészségügyi szervek előzetes tájékoztatására van szükség. A fővárosi területi vezető kórház, a megyei kórház igazgatója, a megyei városi kórház igazgatója a fővárosi, megyei, illetve a megyei városi tanács vb egészség- ügyi osztályának vezetőjétől nyeri el megbízatását. A városi, fővárosi kerületi tanács kórházának igazgatóját, továbbá a különféle egészségügyi intézetek és szociális otthonok igazgatóját a városi, a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki, s ugyancsak ő dönt a városi, fővárosi kerületi tanács kórházának és egészségügyi intézeteinek vezető állású dolgozói szerződtetéséről. (MTI)
