Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

<AA,#sA,*lAAA,vvvWAA<ViA^AAAAAAAAAAAAAAAAZyVNAAAA^AAAAAAAAA/VVXAMA Szerda esti külpolitikai kommentárunk A i»övidtävfiito magányossága CSÜTÖRTÖK, péntek, szombat..-, meglehet, Nguyen Van Thieu, a saigoni rezsim elnöke is nyugtalanul szá­molgatja, mint a gyermekek, hányat kell még aludnia, amíg újra választások lesznek? Van is ebben valami gyermekes, legalábbis első pillantásra. A másodikra már korántsem az: akkorra már átlátni az egész játék ci­nizmusát. ' Csütörtök, péntek, szombat... még hármat kell aludni és vasárnap, október 3-án elnökválasztás lesz Dél- Vietnamban. A régi elnök írta ki a választásokat, a régi, akit Thieunek hívnak. Egyébként ugyanígy hívják az új elnököt is. Honnan tudjuk? Egyszerű. A biztonság kedvéért gondoskodott ő arról, hogy egyedüli jelölt le­gyen. Másra nem is lehet szavazni. Csak Thieure. örül­het Thieu: vasárnap reggel még elnökként ébred — és este már ismét elnökként fekhet le. ETTŐL ELTEKINTVE azonban nincs sok oka az Örömre. Szaporodnak a rezsim politikai válságának elmé­lyülésére valló jelek. Politikai — és katonai a válság. Nézzük csak: 1. Ismét beszélt Mirth tábornok, aki eredetileg in­dulni akart az október 3-i választásokon, de „rábírták” őt, hogy mondjon le szándékáról. Most kijelentette: „A Thieu-rezsim nem képes létrehozni a békét és csak ide­gen hatalom támogatásával tudja létét fenntartani. Az október 3-i választás még attól a kevés hitelétől is meg­fosztja a saigoni rezsimet, amelyet eddig esetleg élvezett a külvilág előtt”. 2. A diktatúra ellen fellépő Népi Erők Koordinációs Bizottsága nevű szervezet szóvivője kijelentette: Thieu elszigetelődött a néptől, s a bizottság politikai harcot fog vívni ellene. 3. Bomba robbant az együk saigoni előváros katonák és rendőrök által látogatott éttermében. Ezzel egy időben kormányellenes tüntetések zajlottak le. Riadókészült­ségbe rendelték az országban állomásozó amerikai fegy­veres erőket és a saigoni rezsim különösen jól felfegy­verzett rendőrségét. 4. Súlyosra, csaknem válságosra fordult a katonai helyzet Saigon körzetében. Á kambodzsai és a dél-viet­nami népi felszabadító erők elfoglalták a Saigonba vezető országút 50 kilométeres szakaszát és súlyos veszteségeket okozó sikeres támadásokat intéztek Thieuék hadserege ellen. CSAK NÉHÁNY JELZÉS a válság mélyüléséről. Mind magányosabbá válik tehát a saigoni rezsim, s az élen — Thieu elnök. Ez azonban már — a rövidtávfutó ma­gányossága. Mert túl hosszú időt ennek az amerikai szu­ronyok hegyén ülő Thieu-rendszernek még a legopti­mistább washingtoni jósok sem jövendölnek. Egyiptom számot vetett azzal Izrael nem akar békét Gromiko beszédének visszhangja WASHINGTON Az amerikai sajtó szerdáin vezető helyen, na©' terjede­lemben ismerteti Gromiko beszédét, s csaknem egyön­tetűen azt emeli ki 'Lső he­lyen, hogy a szovjet külügy­miniszter -.elvileg természe­tes fejleménynek” minősítet­te az amerikai—kínai kap­csolatok normalizálását, de ugyanakkor félreérthetetlenül óva intette az USA-t attól, hogy Washington—Péking „társulással” próbáljon nyo­mást gyakorolni a Szovjet­unióra. Gromiko által körvonala­zott szovjet álláspontokra amerikai részről csak a jö­vő hétfőn várható részletes érdemi reagálás, amikor az ENSZ közgyűlésében sor ke­rül Rogers külügyminiszter többször elhalasztott felszó­lalására. „Nem engedhetjük meg, hogy jelenlegi helyzetünk be­fejezett ténnyé változzék. Hosszú és gondos tanulmá­nyozás után jutottam el ah­hoz a kijelentéshez, hogy 1971 döntő év lesz a béke vagy a háború szempontjá­ból -r-, mondotta Szadat egyiptomi elnök az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának keddi ülésén, miután hosszasan méltatta Gamal Abdel Nasszer élet­útját, kiemelkedő történelmi szerepét halálának első év­fordulóján. — Mindent meg­tettünk, ami tőlünk tellett — folytatta — olyannyira, hogy Amerika maga is elis­merte, nem kérhet tőlünk többet. Ezt mondják ma is.” Szadat azt a következte­tést vonta le a helyzetelem­zés végén, hogy Egyiptom­nak harcba kell bocsátkoz­nia, bármilyen következmé­nyekkel is járjon az. Szadat a Gazai övezet la­kosságához intézett üzeneté­ben hangsúlyozta: legyetek türelemmel, s ne feledjétek el, hogy 1971 döntő esztendő lesz. Ugyanezt a gondolatot fej­tette ki Mahmud Riad mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter az amerikai Columbia tv-állomásnak adott nyilatkozatában. Riad pozitívnak minősítet­te Jarri ágnak azt a lépését, hogy ez év februárjában mind Egyiptomot, mind Iz­raelt felszólította: vállalja­nak kötelezettséget a Biz­tonsági Tanács határozatá­nak végrehajtására, amely a megszállt arab területek kiürítésére kötelezi Izraelt. „Mi ugyanabban a hónap­ban pozitív választ adtunk — mondotta —. míg Izrael kategorikusan elutasította a felhívást, kijelentvén, hogy nem hajlandó visszavonul­ni a június 4-i határokra”. Egyiptom számot vetett az­zal, hogy Izrael nem gkar állandó békét, hanem in­kább terjeszkedni kíván, el­tökélte, hogy annektálja te­rületeinket. Megértjük Iz­rael magatartását, de egyál­talán nem értjük meg Ajnfit-l rikáét a helyzet fejlemé­nyeit illetően. Meglepetéssel hallottuk Rogerstől, hogy tárgyalások folynak a Szue- zi-csatornával kapcsolatos ideiglenes rendezésről. Az u tóbbi 70 nap folyamán sen­ki sem lépett velünk érint­kezésbe — mondotta Riad. Az ENSZ XXVI. közgyűlé­sén kedden mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét Gromiko szovjet külügymi­niszter, aki újból megismé­telte a Szovjetunió javasla­tát, hogy 1973-ban tartsanak leszerelési világértekezletet. Képünkön: Gromiko az ENSZ közgyűlése előtt beszél. (Telefoto — AP—MTI—KS) Indira Gandhi meghívta Brezsnyevet és Ksszigint Indiába Szovjet—indiai közös nyi­latkozatot adtak ki abból az alkalomból, hogy Indira Gandhi indiai miniszterelnök szeptember 27-től 29-ig hiva­talos látogatást tett a Szov­jetunióban, tárgyalásokat és megbeszéléseket folytatott Leonyid Brezsnyevvel, Nyi- kolaj Podgamijjal és Alek- szej Kosziginnal. Mint a nyilatkozat hangsú­lyozza, a szovjet vezetőknek és Indira Gandhinak az idő­szerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecseréje „meg­mutatta, hogy megegyezik, vagy közel áll egymáshoz a Szovjetunió és India állás­pontja’’. A Szovjetunió és India „ki­fejezte aggodalmát azon sú­lyos helyzet miatt, amely ki­alakult a Híndusztán-félszi- geten a Kelet-Pakisztánban nemrégiben végbement ese­mények miatt és kijelentette, eltökélt szándéka folytatni a térség békéjének megőrzésé­re irányuló erőfeszítéseket”. A Szovjetunió megerősítet­te álláspontját a menekültek problémáját és a kelet-pa­kisztáni események következ­tében keletkezett más kérdé­seket illetően. Ezt az állás­pontot NyikóLaj Podgomij kifejtette Jahja Khanhoz intézett április 2-i felhívásá­ban. Mint a nyilatkozat leszö­gezi: a felek véleménye sze­rint „a béke megőrzésének érdekei megkövetelik, hogy haladéktalanul intézkedése­ket tegyenek a Kelet-Pakisz­tánban kialakult problémák politikai rendezésére, figye­Az alkotmány módosításának A Magyar Népköztársa­ság alkotmánya, amely 1949. augusztus 20-án lépett ha­tályba, a szocialista társada­lom kialakulásának kezdeti viszonyai között fogalmazta meg a dolgozó nép hatalmát és körvonalazta a társadal­mi fejlődés legfontosabb vonásait. A szocializmus fel­építésében határozta meg a magyar nép nagy célját. Az alkotmány elfogadása óta bekövetkezett társadal­mi fejlődés szükségessé teszi az alkotmány módosítását. Az élteit 22 esztendő alatt — a szélesen kibontakozott szo­cialista építőmunka nyomán — a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet­ben olyan gyökeres változá­sok következtek be, ame­lyeknek tükröződniük kell az alkotmányban. Az egész népgazdaságban uralkodóvá váltak a szocialista termelé­si viszonyok, a magyar nép lerakta a szocializmus szi­lárd alapjait. Megváltoztak az osztály viszonyok: az or­szágban nincsenek ellentétes érdekű osztályok. Szilárd a munkás—paraszt szövetség. S e szövetség köré nemzeti egységbe tömörül valameny- nyi dolgozó réteg. Emelke­dett az emberek általános és szakmai műveltsége, és a szocialista erkölcs mind szé­lesebb körben válik a min­dennapi magatartás normá­jává. Fejlődött és korszerű­södött az állami és társa­dalmi rend, az államszerve­zet és a közigazgatás. Lét- ilejöttek -az objektív gazda­sági, s gyarapodtak a tudat- beli feltételei is annak, hogy az állampolgári jogok és kö­telességek újból, a megvál­tozott viszonyoknak megfe­lelően megfogalmazást nyer­jenek. A történelmi jelentőségű vívmányok ellenére sem szükséges azonban új alkot­mányt kidolgozni, mert a ha­tályos alkotmány alapelvei: a néphatalom, a szocializ­mus megvalósításának célja — változatlanok, szükséges és indokolt viszont az alap­törvényben is regisztrálni az élet minden területén elért eredményeket, utalni az ál­laméletben, az országgyűlés, az Elnöki Tanács, a kor­mány, a tanácsok tevékeny­ségében — általában az ál­lami intézmények munkájá­ban — bekövetkezett pozi­tív változásokra, és a fejlő­déssel összhangban kifejezi a legjelentősebb társadalmi intézményeknek, elsősorban a pártnak, mint egész társa­dalmi rendszerünk eszmei, politikai vezető erejének, to­vábbá a Hazafias Népfront­nak, a szakszervezeteknek és a szövetkezeteknek a sze­repét. A társadalmi rendünk al­kotmányos kérdései kapcsán ki kell fejezni azokat a vál­tozásokat, amelyek a társa­dalom osztálvszerkezetében zailrdtak le. Ezek. a váltó- . zások összefüggnék a mun­kásosztálynak a társadalom által elismert vezető szere­pével, a termelőszövetkezeti parasztság kialakulás áva^._a szocialista értelmiség növek­vő szerepével, valamint a növekvő szocialista nemzeti összefogás erősödő folyama­tával. Az alkotmány — majdan módosított — szövegében kifejezésre kell juttatni, hogy társadalmunkban ural­kodókká váltak a szocialista termelési viszonyok, a me­zőgazdaságban kialakult a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás, megerősödött a szocialista állami és szövet­kezeti tulajdon. A társada­lom fejlődésével összhang­ban, állampolgári jogokként kell kifejezni azokat az alap­vető jogokat is, amelyeket az 1949. évi alkotmány, mint a „dolgozók” jogait fogalmaz­za meg. Az alkotmánymódosítás tervezetének alapvető gon­dolatai közé tartozik, hogy államunk osztályjellege nem változott: ma is a proletár- diktatúra állama, amely tí­pusában szocialista álammá fejlődött. A társadalom al­kotmányos rendjét az or­szággyűlés garantálja. A Mi. nisztertanácsra vonatkozó alkotmányos rendelkezések között a módosított alkot­mány szövegtervezetében he­lyet kapnak a Miniszterta­nács bizottságai, valamint a kormány kapcsolatai a tár­sadalmi szervekkel. A taná­csok és a tanácsi szervezet jellegét, feladatait és szerve­zetének főbb vonásait a mó. dosításkor az új tanácstör­vény alapelveinefc megfele­lően határozzák rag, i^éÍMÍ lembe véve a kelet-pakisztá­ni nép akaratát, elidegenít­hetetlen jogait és törvényes érdekeit. Ugyancsak haladék­talan intézkedésekre van szükség avégett, hogy a me­nekültek miélőbb és bizton­ságban visszatérhessenek ha­zájukba, becsületük és embe­ri méltóságuk megőrzése mellett. Figyelembe véve a Hindusztán-félszigeten kiala­kult helyzet súlyosságát, a félek egyetértenek abban, hogy továbbra is fenntartják egymással a kapcsolatokat és folytatják a véleménycserét az e téren felvetődő kérdése­ket illetően.” A Szovjetunió és India ál­lást foglalt amellett, hogy ki kell vonni minden külföldi csapatot Lndokínából. A felek hangsúlyozták: minden érdekelt állam erő­feszítésére szükség van- hogy el lehessen érni a Közel-Ke­let tartós, szilárd és igazsá­gos békéjét a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-én hozott határozatának mara­déktalan teljesítése alapján. Az indiai kormány —mint a közös nyilatkozat hangsú­lyozza —, nagyra értékeli az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására vonatkozó ja­vaslatot. A felek véleménye szerint nagy jelentőségű lenne a le­szerelési világkonferencia összehívása minden ország részvételével. „A felek teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a szovjet—indiai szerződés megkötése még szilárdabbá teszi a Szovjetunió és India között meglevő őszinte ba­rátságot, tiszteletet, kölcsö­nös bizalmat és jószomszédi együttműködést. A két fél megállapodott ab­ban, hogy gazdasági és tudo­mányos-műszaki kormány­közi együttműködési bizottsá­got hoznak létre. Az indiai miniszterelnök meghívta Leonyid Brezsnye- vet és Alekszej Koszigint In­diába. A meghívást elfogad­ták. Nasszer halálának első évfordulóján az arabok tízezrei vo­nultak el volt elnökük kairói sírja előtt. Képünkön: Kairóiak ezrei a Nasszer-síretnlék előtt. (Telefoto — AP—MTI—KS) Nem okozott meglepetést, hogy a törökök már az első perctől jóformán csak a vé­dekezésre gondoltak. Jobbára a jobb oldalon vezette a ma­gyar csapat a támadásait, Szőke sokat volt játékban, de beadásait a csatárok rendre elhibázták. A 21. percben aztán bal oldalról in­dult akció végén jutott ve­zetéshez a zöld-fehér együt­tes Bálint előretört, begu­rított, a török védők menteni próbáltak, de Branikovics közelről a hálóba rúgta a labdát. (1:0). Most már nem védekeztek ilyen tömören a kék-sárga mezes isztambu- liak, többször kitámadtak, de csak egyszer akadt nagy helyzetük, amit viszont Vépi tisztázott. A 42. percben Sző- . faJUBB-ggabadrugását a ka­pus kiütötte, de a csatárok lemaradtak. A második félidőben sza­bálytalanságokkal folytató­dott a küzdelem, de Brani­kovics újabb két gólja le- hűtötte a kedélyeket. Ezután is sok ferencvárosi helyzet maradt kihasználatlanul. A mérkőzés végeredményét Ür_ kü gólja állította be: 3:1 az FTC javára. KOMLÖ—CRVENA ZVEZDA 2:1 (1:1) Gcillövők: Juhász (41. p.), Bencsik (30. p.), illetve Acsi- movics (39. p.). • A 16 közé a 8:4-es össze­sítéssel a jugoszláv kapu­győztes került. MALMÖ—U. DÓZSA VJ0 összesített gólaránnyal — U. Dózsa—Malmö 4:1 — magyar csapat jutót tovább,

Next

/
Thumbnails
Contents