Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

érajavltái egri módra

Hogyan terem a vándormadár ?

HOGYAN EES MIÉÉRT TEREM A VAANDORMA- DAAR? A GYAAREGYSEEGUENKNEEL MEGTUDHAT- JAAK MA DEELUTAAN 14 OOKAKOR, NEEV. PETOO- FIBAANYA.

E REJTJELES táviratot Hatvanban adta fel szerkesztőségünk címére az egyik petőíibányai nehézipari üzem dolgozója, aki mint később kiderült, egy fél tucat párt-, állami szervezetet mozgósított még a nagy eseményre.

Mivel a távirat későn érkezett szerkesztőségünkbe, így nagy fájdalmunkra már nem tudtuk a szemtanú szerepét vállalni a jelzett „vándormadár-termelő” ünnepség alapkőletételénél. De hogy távollétünk miatt még csak véletlenül se napolják el az ünnepet, ezért telefonon felhívtuk a vállalat ve- zetőit, akiktől megtudtuk, hogy a táviratot egy vándormadár adta fel, aki mivel nem teljesítették különböző követeléseit, a táviratban jelzett nap 14, ósájában lát-, ványos körülmények között kíván érzékeny búcsút venni a vállalattól. Természetesen szíve mélyéig megsértődve, hiszen ki látott már olyan dolgot mostanában, hogy egy vándormadár kérésére nemmel válaszol a vállalat.

HOGY VÉGÜL IS kilépett-e, vagy sem, nem tudjuk, mivel nem vettünk részt az eseményen. Arra viszont több példánk is van már, hogy az eddigi igenek helyett egyre gyakrabban válaszolnak nemmel megyénk üzemeiben a nem a munkára, az érdemre alapozott követelésekre. Igaz, hogy szinte minden esetben viták, levelezések követik a kérések megtagadását, de ahogyan Petőfibányán is tették: hiába a távirat, a levelezés, a nagy por, inkább elválnak, mégsem engednek. Mert tanultak az elmúlt évek nagy munkaerő-vándorlásából, zsebükön érezték a csak órabéremelésért érkezett új emberek vendégeskedéseit.

Van azonban egy másik, egy egyszerűbb módja is a vándormadarak lecsillapításának. A soli levelezési, munkaügyi vitákat szinte a minimumra lehetne lecsökkenteni, ha már az első találkozáskor jobban megmérnék az új munkavállalókat. Ha belelapoznának a munkakönyvekbe, kikérnék a korábbi munkahelyek véleményét. Mert a vándormadár nemcsak úgy és akkor születik, amikor megsértődik és kilép. A vándormadarak jelentős részét a nyitott gyárkapuknál, a felvételi irodák előtt „költik” ki a kakukktojásból. Mégpedig az új munkahely bábáskodása mellett

Az ismerkedésre kellene tehát jobban odafigyelni, az első találkozáskor felmérni: érdemes-e kezet nyújtani, „egymásba szeretni”, vagy helyesebb, ha azt mondják: köszönjük, nincs rá szükség.

A VÁNDORMADARAK hamar rájöttek, hogyan és miért érdemes vándormadárnak lenni. Ráadásul még a tandíjat sem nekik kellett megfizetni. Milliókba, milli- árdofcba kerültek már eddig is. Most azpkon tehát a sor, akik, ha megszüntetni nem is, de jelentősen csökkenteni tudják a vándorlási ösztönt s így zavart kelthetnék a vándormadarak „költésében”.- k. j. Nyolcévi hűséges szolgalat után „beadta a kulcsot” az addig ütésbiztos karóra. Az ütés, ügy latszik, biztos volt, legfeljebb az óra nem volt eléggé ütésbiztos.., irány tcbát az órás.

— Érdemes-e megjavítani ezt az órát, mikorra lesz kész, és mennyibe kerül a munka'.1 — ezek voltak a vevő „keresztkérdései” az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat egri kirendeltségének eldugott irodájában.

— Érdemes javítani — bizonygatták a rövid vizsgálat után. — Két hét múlva kész és kb. 85 forintba kerül.

— Két hétig óra nélkül...

— Sajnos, Jludapestrol kapjuk az alkatrészeket... ha kapjuk — mentegetőzött később a hölgy, aki az órát immáron három hete átvette.

Aztán eljött a negyedik hét és az ötödik... és még több hét.

— Legalább adják vissza az. órát, hátha máshol gyorsabban megjavítják — kérte ekkor az óratulajdonos.

— Sajnáljuk, szét van szedve ... valamelyik fiókban.

Végül a javításban reménykedő mégis visszakapja az órát. Másfél hónap után ...

Beviszi egy óráshoz.

— Igen ... tengelytörés, a kő is odavan ... egy kis tisztítás ... Mikorra óhajtja a javítást?

— Tegnapra ... «

— Megértem,... de nincs ilyen alkatrészem. Na jó ... ebédszünetben majd átszaladok a kollégákhoz és megnézem, hogy van-e nekik. Jöjjön be három óra múlva.

Nem hittem a sikerben ... De elmentem azért a megbeszélt időre. Az óra kész, működik. Tizenöt forinttal olcsóbban kaptam kézhez és négyhónapi garanciával.

Mindehhez még annyit... amikor ez az órajavító-részleg meg;- kezdte működését, egy próbát sikerese^, dicsérendő módon állt ki. „Előre megfontolt szándékkal” meglazítottunk az óráír egy csavart és sorba vittük az egri órásokhoz, akik 15 forinttól 120 forintig taksálták a javítás árát és az eikészülési időt három naptól két hétig saccolták. Az „Öraékszer” felvevője belenézett az órába, helyreigazította a csavart és a köszönömné! egyebet nem fogadott el a „javitásért”. Azért furcsa most ez a hosszú határidő, az egyáltalán nem vendégcsalogató munkavállalás másfél hónapra... és még akkor sem biztos, hogy elkészül az óra. Mindent Budapestről kapnak . . . mindent onnan várnak. Nem hosszú és kényelmetlen ez a Pestig érő köldökzsinór?

S nem furcsa, hogy a megye- székhelyről Budapestre és Hevesre viszik az órákat gvorsan, jól és garanciával javíttatni?

Kovács Endre

HORT, az emeletes falu

— Korábban nem volt ebben a faluban semmi különös. Csak a 3-as út jött erre. Mozi, kultúrház? Semmi, semmi, Ecsédre jártak fel az emberek filmet nézni...

Hort szép, új, modem ta- jiácsházának irodájában

mondja ezeket a tanácselnök, dr. Madár 'Zoltán, aki immár 17 éve áll a falu élén. Huszonkét évesen, egyenesen az egyetem padjaiból érkezett, s volt szervezője, irányítója, céltudatos mozgatója mindannak, amiért ma már Hort igenis különösnek mondható.

Valaha besenyők lakták e falut, amelyet a tatárok dú- lása teljesen elsöpört. 1337- ben említik legelőször a nevét (Hurth), saját plébániája révén. Zálogbirtoka, királyi adománya volt a Páló- cziaknak. Erőszakkal kaparintotta magához Perényi, s itt rendezett be táborhelyet Seregély Gáspár és Bebek Ferenc, akik innét tartották sakkban az egész megyét állandó dudásaikkal, kincsszerző pusztításaikkal.

Többször is pusztán, lakatlanul állott a falu, hányatott sorsa a történelem fordulóiban szinte nyomon se követhető. A XVIII. század első évtizedeiben hordták össze a lakosságát, többféle településről, s a szófejtés innen származtatja a falu nevét is. Hord—Hort. Többször össze kellett hordani Ide az embereket, hogy a Iratára ne heverjen kihasználatlan, parlagon. A XVIII. századi betelepítésnél Nóg- rád megyei magyarokkal veGbMwwsaB

lm, szeptember 26., vasárnap

gyes töt jobbágycsaládokat költöztettek a faluba. Tizedelte ezt az összehordott népet a pestis, az osztrák. Schulzig seregei is itt tartották előőrsi táborukat, s innét vonulva foglalták el Hatvant, Gyöngyöst, súlyos károkat okozva a lakosságnak. Űjabb kori történetében csak annyi az említésre érdemes, hogy földesurai voltak a falunak a Batthyányi grófok is.

A megye 'ötödik legnagyobb községe Hort. 4500 lélek lakja. Erősen, dinamikusan fejlődő falu. Emeletes falu. Karcsú, magas épületei ott emelkednek a széles mű- út mentén, s szinte hivalko- dón reprezentálják mindazt a fejlődést, amit az utóbbi években elértek. A négyszintes házakban összkomfortos lakások vannak, s valamennyi lakás 3 szobás. Az emeletes házak mögött víztorony nyújtózik fényes fémgömbjével az ég felé.

— 1956-tól számíthatjuk a falu rohamos fejlődésének kezdetét — mondja Madár elnök. — Olyan változások következtek, mint soha azelőtt.

Elkezdi számolgatni, mi minden új épült, mi szépült, csinosodott. Építették 28 kilóméter betonjárdát, 5 kilométer utat, művelődési otthont, óvodát, tanácsházat, orvosi lakásokat és rendelőt, szolgáltató kombinátot, bisztrót, kisáruházat. S ami a legfőbb: egészséges, jó ivóvizet kapott a falu! A Miklós- tanyában fúrattak artézi kutat, s onnét árad szét az egész faluba az éltető víz, 24 kilométernyi vezetéken. Míg korábban csak 3 háznál volt vízvezeték, most már 400 háznál végezték el a bekötéseket Jövőre a falu házainak 70—80 százaléka vízvezetékes lesz.

— Miből tellett az építkezésekre?

— Községfejlesztési alapunk évente mintegy 500 ezer forint. Két nagyobb családi ház ára. Ez nagyon kevés. Szerencsére vannak -jó mecénásaink, mint a MEZŐGÉP gyáregysége, a termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ. És jó mecénásai községünknek maguk a horti emberek. Minden létesítményünk kalákában készül, közös összefogással, közös erővel. Hadd említsem példának Farkas Antalnét. Ez az idős asszony a Lenin utca építésénél 28 napot dolgozott társadalmi munkában. Elégedetten

mondhatom, hogy nagyon sok Farkasnénk van, akik nem sajnálják erejüket, idejüket adni azért, hogy lakóhelyük civilizáltabb, egészségesebb, egyre kulturáltabb és szebb legyen. S ez minden újabb, további tervünknek kincset érő fedezete.

Hort iparát jelenleg a MEZŐGÉP gyáregysége jelenti, ahol évi 66 millió forint értéket termelnek. Hamarosan valóságos ipari bázist alakítanak ki a faluban.

— 76 milliós költséggel ÁFOR-elosztóállomás épül, s ez 160 embernek jelent munkalehetőséget. Szajolból csővezetéken érkezik majd Hort- ra a benzin, itt fejtik tartályokba és szállítják majd tankkocsikkal áz üzemanyag- töltő-állomások. Egész Észak- Magyarországot Hort látja el benzinnel. Ennél is jelentősebb beruházás lesz a 120 milliós költséggel épülő gáztöltő gyár. Vezetékein érkezik hozzánk a* PB-gáz, s itt töltik palackokba. 1973-ban a gázgyárunknak már üzemelnie «kell. Itt 120 ember dolgozhat majd.

Szaporodnak Horti «Deletes házai is. Több négyszintes épületet emelnek, s terTeljesítették vállalásukat a% útépítők

Szép munka volt!

AMIKOR ARRA JÁRTUNK, mindig az építést figyeltük. Az autósok, akik az elterelt forgalomban, szűk utakon kerültek a városból kifelé, ugyancsak meg-meg nézték, mikor lesz már kész az egri új Lenin út. Kész lett: előbb mint azt az első határidőben megállapították, s hamarabb a második előrehozott határidőnél is. Vállalták a megfeszített munkát, s szigorúan pontos szervezéssel sikerült tejesíteni.

Az 1100 méteres szakaszon nyolc' méterről 14 méterre szélesítették az útnak a város központjába vezető szakaszát. Teljesen kicserélték a burkolatot, s a mintegy 16 ezer négyzetméternyi felületen 20 centiméteres vastagságban 2500 köbméter betont, hét centiméteres rétegben 3500 tonna aszfaltot terítettek le. Emellett igen sok volt a speciális műszaki feladat is: telefonkábelek áthelyezése, a csapadékvíz-elvezető csatorna korszerűsítése, gázvezetékek lefektetése. A műszaki átvétel mindezt első osztályúnak minősítette.

— Április 25-én zártuk le az útszakaszt — emlékszik vissza dr. Bényi József, az egri Közúti Építő Vállalat főmérnöke. — Szeptember 18-án indult meg újra teljes szélességében a forgalom. Ez alatt az öt hónap alatt sikerült elvégeznünk a 20 millió forintos munkát. Természetesen, hogy vállalásunkat megtarthattuk, abban a különböző társvállalatok munkája is ségített: az EVILL

például igen gyorsan végezte él a közvilágítási lámpák áthelyezését, s az Egri Közúti Igazgatóság szintén nagyszerű partner volt; igen sok segítséget nyújtott nekünk.

AZ ELVÉGZETT munka kiemelkedő színvonalú szervezésről tanúskodik. Hogyan sikerülhetett ilyen jól? Talán azért, mert „kirakatban” dolgoztak, s emiatt sok rendkívüli segítséget kaptak a sürgős munka elvégzéséhez? Kétségtelen, az mindenképpen ösztönző, hogy nap mint

nap sokan látták az útépítést, s véleményt mondtak róluk. De rendkívüli segítségről nem volt szó, Annál inkább tudományosan megtervezett munkáról, amelyről a főmérnök így számolt be:

— Hálódiagrammot készítettünk, ahol az összes lehetőségeinket felvázoltuk - a feladatokkal együtt a határidő által meghatározott keretben. Ezen aztán rögtön letűnt, hogy melyik munka- fázisban adáttháWiálf nehézségek, hol'kell nagyobb erőket összevonni. Nálunk R betonozás jelentett problémát, itt volt az a veszély, hogy zavar támad a folyamatos munkában. Ezért úgy döntöttünk, hogy a tervezett

150 köbméter helyett 300

köbméter betont szállítunk naponta. Az emberek alig győzték bedolgozni.

Rakusz József osztályvezető, a vállalat párttitkára is ott volt hétfőn reggelenként a heti „eligazításoknál”;

— Külön szerveztük meg a betonkeverőtelep, az aszfaltkeverő és az útépítők munkáját. Ezek szinte kényszerítették egymást a gyors tempóra, amit a dolgozók minden különösebb probléma nélkül hamar megszok- -tak.' Ilyen • volumenű

•iVbVV

munkánál a technológiai fegyelem létkérdés. Megmondtuk: emberele, ezzel a munkával „ki lehet nőni” —, de laza fegyelemmel bükni is lehet. Nem sajnáljuk a prémiumot, 60 ezer forintot szántunk erre. Mindenki tudta a feladatát, s nem volt embertelen a feszített munkatempó sem; a jó munkás dühös is, ha anyaghiány miatt nem tud folyamatosan dolgozni. Ezután másutt is így szervezzük a munkát. Valahogy így kell utat építeni. ..

Vas Lajos főművezető feladata volt az egész megvalósítás irányítása, ö már ismerős a Lenin úton, hiszen a korábban elkészített bevezető szakasz korszerűsítését is ő irányította.

— Fogadtunk az égjük gépésszel, hogy nem győznek annyi betont szállítani, amit mi ne tudnánk feldolgozni. Néhány napig bírtuk, de aztán egyszerre nagyon sok lett; elvesztettem a fogadást. Akkor 300 köbméternél is többet hoztak.

A MEZŐGÉP gyáregységén ek korszerű irodaháza.

(Foto: Tóth Gizella)

veznek ennél magasabbat, ötemeletest is. A házak földszintjén gyógyszertárat, áruházakat létesítenek. Szerződést kötöttek az OTP-vel 60 lakás megépítésére, s ennek munkái már októberban megkezdődnek.

— Lassan divatba jön nálunk is a társasház-építés. Egy egyemeletes épület már elkészült a falu központjá- f ban, s két hasonló társasház tervei is készen vannak, hamarosan kezdhetik az építkezést.

S hogy a faluját még találóbban bemutassa, adatokat, az anyagi gyarapodás adatait is felsorolja Madár elnök:

— 45 millió forint van a falu bankjában, a takarék- szövetkezetben. Eddig már két esetben nyertük el az országos rangot is, az év legjobb takarékszövetkezete címet.

Dolgos, szorgos emberek lakják Hortot. Ez a magyarázata az általános gyarapodásnak, amelyet közösségi tartalom is gazdagít. Józanul, realista módon gondolkoznak, vágyálmokat nem kergetnek. Talán egyszer várossá növekedik az a hajdani besenyő település, a valamikori „összehordott” Hort. Ám ez nem elsődleges törekvése az embereknek. Azt akarják, amit dr. Madár Zoltán tanácselnök így fogalmazott meg: nem sajnálják erejűket, idejüket adni azért, hogy a lakóhely civilizáltabb, egészségesebb, egyre kultü- ráltabb és szebb legyen!

. .. |Ér, _ Pataky Dezső

— Szólnom kell a dolgo- zókról, mert a vállalás vég^~ ső soron az ő kezük nyomán valósult meg. Hatvanan voltak állandóan, megfelelő gépekkel ellátva. Legkiemelkedőbben Szigili Géza, Hliva András, Pusztai Endre„ Ma- tali János brigádjai dolgoztak. Lakatos György többször kitüntetett gépész, a nagy teljesítményű rakodógépünk kezelője, külön elismerést érdemel.

ÍGY SIKERÜLT elvégezni ezt a munkát, amelyről most elismerően beszélnek város-, sőt majd országszerte is. őket dicsérik, a szervezőket, az irányítókat, a kétkezi munkásokat. Így kell utat építeni — mondták, s valahogyan így kellene másutt is dolgozni, nemcsak az útépítésnél, hanem a többi beruházásnál is. A korszerű irányítás, a modem gondolkodás szellemében.

■k.. Hekeli Sándor