Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
mo Űjból meghirdettték a „Ki mit tud?”-ot. Űjból megpezsdül kis országom nagyrahivaitott népe, hogy részben, mint „Ki mit tud?”, részben, mint ennek alsó-, közép- és felsőfokú zsűrije, ismét részben, mint nézője és bírálója kivegye részét e nemes és szórakoztató vetélkedőből. Ha memóriám nem csal, a sokágú vetélkedő felső korhatára immáron az én korhatárom alatt van, s bár részt venni a kiírás értelmében ezek után e nemes küzdelemben nem tudok, pedig bizonyisten azért még én is tudok, nincs bennem semmiféle irigység. Nosztalgia sincs! Csak megértés azok iránt, akik lelkesen akarnak majd bizonyítani, hogy mit tudnak. És, ahogyan így és most visszagondolok az elmúlt „Ki mit tud?”- ok ifjú vetélkedőire, a győztesekre és soha nem vesztesekre egyaránt, be kell vallanom őszintén — nekem valóban nem sok keresnivalóm lett volna közöttük. Ök tudtak valami olyasmit, sőt olyasmiket, amit én nem tudtam soha, ma sem tudok: önfeledten játszani és a játék izgalmában keresni és megtalálni az élet szépségének egy igazán szépséges darabját De hát mit tudok én, mit tudtam én annakidején, oly korosán, mint amilyen korban most majd az új füttyművészek, táncdalémekesek és vers mondók összemérik verslábaikat és hangszálaikat? Voltaképpen semmit! Fel tudtam ugyan építeni egy fej vereshagymán és egy fél karéj kukoricamáién élve az első hidat, ott a Parlament háta megett, hogy meginduljon az élet a Duna két partja között. Na kérem, szép kis munka is volt az — le is bontották már ugye, azóta. Nem mondom, fütyö- résztünk is ott, hogy legyen kellő kísérete a gyomor korgásának — de divertimento korgásra és füttyre, aligha lehetne sikeres szám a televízió vetélkedőjén. Szavaltunk is — ez is tény. Olyanokat mondtunk először, ha nem is vezényszóra, de tiszta szívvel és jó torokkal, hogy újjáépítés, hogy hároméves terv, hogy földosztás,, hogy földet vissza nem adunk, hogy államosítás — s ezekkel a szavalatokkal sikerünk is volt, csak később az üzem, mármint a szavalataink üteme nem hangzott és látszott jól egy olyan időszakban, amikor még fekete-fehér televízió sem volt. Mi azonban már „színesen” beszéltünk a vas és acél országáról. Be kell látnom, hogy olyan versikékkel, mint nem rés, hanem bástya; a tojásbegyűjtés is a béke védelme, meg a többi társuk a mon- dókában, már a községi selejtezőn kiesnénk. így hát kétségtelenül, mint szavaló sem állnám meg a helyem a kamerák előtt. Tánoosnak? Hát igen, talán még itt, a hagyományok alapján, talán még ebben a műfajban lehetett volna valamit keresnem. Egyet jobbra, egyet balra, aztán kettőt jobbra' és egyet se balra, , aztán kettőt balra, miközben a törzs jobbra mozdul, csakhát ez a ma 'már bizony nevtséges figura, amely úgy megtáncoltatta nemzedékem — aligha aratna • sikert. Még kamerák nélkül sem. így hát be kellett látnom, meg is teszem ezt, hogy a tánckategóriában sem tudok csürdöngölős lenni a zsűri számára, A bűvészkedés? Az igen! Az ment valamikor: Az ötvenes évek elején. A negyvenes években nem volt keletje a bűvészkedésnek, de aztán később igen. Sok szép bűvész- mutatványt csináltunk mi akkoriban, váll-vállvetve bizonyítva, hogy ki mit tud ezen a téren. Eltüntettük az aranytojást, aztán csiribi, csiribá a kopott tyúkot is, meg a kenyeret is, — úgy annyira, hogy évek kellettek hozzá, míg bőségesen elővarázsoltuk. Nem, be kell látnom, hogy ilyen bűvészkedéssel aligha mehetnék a zsűri és közönség elé. Hogy mit tetszik mondani? Ugyan, ugyan: ki emlékszik már, kérem arra, hogy itt, ebben az országban a nem legszerencsésebb vetélkedők idején is az igazi ki mit tudósok voltak, többségben? Meg nem is illik manapság, kérem, ilyenkor szónokolni... pardon... arra emlékezni, hogy bennünket ugyan legfeljebb taggyűlés elé vittek, de nem a kamerák elé, mégis ötvenben is, meg hatvanban is tudtunk azért valamit csinálni. Például egy országot. Jó: országocskát. Ezt az orszá- gocskát, ahol most a „Ki mit tud?”- ot rendezik meg azok jóvoltából, akik mégsem szégyellik, hogy volt idő, amikor akkor is kellett tudni, amikor még nem tudtak, akkor is kellett dolgozni, amikor a tíz ujj volt a szerszám, a bal tenyér az üzemi konyha, s a fatalpú bakancs a Zsiguli... De ez már olyan, régen volt, hogy ma már történelem. S ezen a meghirdetett vetélkedőn nem történelemből, hanem pop-beatból kell bizonyítani. S hogy ez így van, hogy ez így lehet, — nos: mi ezt tudtuk! Kérem a zsűri döntését. fSSSSSSSSSTJW. Utat felfedező úton Még senki sem tód róla — Egy kilométer- ára tízmillió — Főként a gépek — Napi félmilliót termelnektmpjjHhhvfi (Toto: Tóth G.) Nana fünf fel ? Hogy egyáltalán épül m új 3-as, illetve a majdani 3-as út közel húsz kilométeres szakasza, azt aligha vette észre bárki is mindeddig, Egyszerűen nem lehet látni a munkásokat és a gépeket. Pedig Visonta felett ágazik el ez a szakasz és Kápolna előtt, a vasúti kereszteződésnél ér vissza ismét az annyit emlegetett 3- as útra. Induljunk hát eü, fedezzük fel magunknak ezt az új utat. o o o Ahogy Gyöngyös felől érkezve elérjük Visonta felső határát, a mostani 3-as útról egy nyúlfarknyi földút tér le a szőlők közé. Mintha a venyigék magasságában valami szürke lap lenne letent- ve. Ha jobban odanézünk, a párázó meleg vibrálása is feltűnik a lap felett így szokott lélegzetű kánikulában az aszfalt Egy kis gáz, és az autó kerekei máris felkapnak a homokos padkáról a tükörsima aszfaltpályára. Zümmögő motorral lehet nékiiramod- ni a messzeségben elvesző útszakasznak. Mintha vége soha nem lenne. Mosolyogni támad az embernek kedve, olyan hihetetlen mindez. Akár egy gyerekcsíny: kijátszottuk az ellenőrzés éberségét. Kihalt táj, feszes szőlőkarók, sárgán zörgő kukoricaszárak és mozdulatlan csend vonul az út mentén. Sehol egy1 lélek. Mesékben lehet ilyen az utazás az Óperenciás tengeren túli tájakon. A semmibe visz az út. Surrog az aszfalt a gumikerekek alatt Bolondos helyzet. o o o Hahó, vigyázzunk! Rá kell lépni a fékre, mert a nyolc méter széles aszfalt-szalag hirtelen megszakad. Jó tízméteres mélységű a szurdok, amelynek alján vékony erecske, a Sósvölgyi patak sekély vize csordogál, öt méter széles híd ível majd át felette. Kicsit megkésve, de ezen dolgozik most néhány ember. A meehordótt földkúpról éles kanyarokkal er e^w.li.k le a hatalmas autók-letapos- ta ösvény, hogy a túlsó oldalon ismét visszakapaszkodjon a már kész aszfaltra. Valóságos hullámvasút ez a megmagasított patakoldal. Hb.-.van ir.cr~"''r."- itt a tizenkét tonnás autók, ha ififi málasztja fel a «gát maguk döngölte ösvényt! A fagyott hullámokhoz hasonló felületű rész mégis elfogy lassan, a gépkocsi eleje megkönnyebbülten huppan rá a túlsó tetőn a már kész műútra, és akkor tűnik fel egy barakk. Itt már serényebb emberrajok szorgoskodhatnak, gondolhatjuk. o o o Űj út születik. Ahol Hal- majugra és Ludas között eléri a két községet összekötő régi utat, látni lehet az építés első szakaszát. Gépek alakítják ki az úttest koronáját. Földet hordanak óriási billenős teherautók, hogy a lapos völgyeket kitöltsék. Aztán homok, majd kavicsszőnyeg terül rá a ledöngölt, tömörített földágyra. Ezt követi két rétegben a zúzott kővel kevert aszfalt, majd a záró réteg. Az eljárás is új. Itt már nem köböl vetik meg az út alapját, hanem rugalmas ágyazatot készítenek. A nagy forgalmat így szolgálhatja jól ki majd az új út. Innen a csomóponttól minden szakasza az építkezésnek jól látszik. Néhány száz méteren belül a nyers földtől eljuthatunk az egyes rétegek leterítését végignézve a befejező műveletig. Kitapintható az alkotó ember szándékának megtestesülése. o o o Még csak két hónapja végzi itt a feladatát Bódi Mihály, a Közúti Beruházási Vállalat műszaki ügyintézője, de ez alatt a rövid idő alatt csak jó tapasztalatokat gyűjtött össze. Méréseinek eredményei megnyugtatóak. Egyetlen Ids szakaszon talált bizonyos csekély eltérést a tűrési határon túli értékekkel, de ezt a számba alig vehető hiányosságot könnyen ki lehet javítani. Most a stabilizáló aszfalt- réteg vastagságát mérte meg úgy, hogy lyukat vájt a frissen leterített burkolatba. Az adatokat bejegyezte a naplójába. Annyit tett még hozzá korábbi véleményéhez, hogy egyedül a kézi erővel végzett profilképzésre kell jobban ügyelni“, nehogy eltérjenek az előírásoktól az emberek. A véleményét mindig figyelembe veszik, és aszerint csinálják is a munkát. o o o Néhány adatot az építés- vezető, Kálvin József, és a főépítésvezető, Pál Ervin közülit. _____ A detki csomóponttól az út már a majdani M—3-as bal oldali pályájaként épül, Összesen hatvan munkása dolgozik itt a Betonút Építő Vállalatnak, de mellettük a gépek végzik a legtöbbet. A hét egységből álló Puli-csoport havonta közel ötvenezer köbméter földet merít ki, szállít' el és terít" 1 le: Hatvan jármű dolgozik az anyagmozgatásban. Naponta 4—5 ezer tonna földet, kavicsot, aszfaltot szállítanak, olykor 20—25 kilométeres távolságból. A mintegy tizenkilenc kilométeres út teljes költsége 190 millió forint. Naponta félmillió forint értékű tér-' melést mondhatnak a magukénak. , Olyan számok ezek, hogy csak álmélkodni lehet rajtuk. Ehhez áz útszakaszhoz 800 ezer köbméter földet kellett megmozgatniuk, a felhasznált aszfalt súlya 160 ezer tonna. A Kápolnán dolgozó, olasz Marini gép óránként 70—80 tonna aszfaltot ad. A tizenkét tonnás gépmonstrumok éjjel-nappal Szakadatlanul szállítják az anyagokat. Ilyen kényelmes munkahelyük még nem volt. Érintetlen vidéken, idegenektől zavartalanul dolgozhatnak. És még a munkások sem elégedetlenkednek a szociális körülményeik miatt, mert minden lehető kényelmet, megad nekik a vállalat. A viszonyokhoz mérten. Ezt a szakszervezeti titkár fogalmazta így meg. o o o Még az idén el kell készülnie az első szakasznak, amely a régi 3-as úttól a hidasi elágazásig tart. Jötíő év végén már a teljes hosszban, Kápolnáig megy a forgalom. Műszaki átadás pedig csak ezt követően lesz. A régi 3-as utat a vison- tai külfejtés kebelezi be Hal - majugra környékén. Amit meghagy belőle, azt továbbra is használhatják a közel eső községek. Tehát 1972 decemberétől a nyolc méter széles 3-as úton közlekedhetnek ^ járművek most már a fővárostól Mis- kolcig. Így lesz egy nagy gonddal kevesebb ezután. G. Molnár Ferenc 7 — V. .és az nem tűnt fel önöknek, hogy Kecsege Elek, az önök éppenhogy nagykorúvá lett gyermeke egy autót hoz haza? , — Kérem szépeit, újságíró úr... vagy elvtárs, pardon... szóval, hogy feltűnt-e nekem, vagy az anyjának?, Hát feltűnt, megmondom ószintén, persze, hogy feltűnt. Nekem a nyugdíjam 900 forint, a feleségem 1100-at keres• kérem, nekünk ennyiből igen nehezen telik egy autóra. De a mi Elekkénk, kérem, sohse hazudott nekünk, miért ne hittük volna el, mi tudatlan, népek, hogy az nem is autó. Csak egy karosszéria. Úgy húzta hazáig madzagon, s bent kapta az üzemben, hogy legyen mivel játszania itthon: Mert olyan játékos kis kölyök még az én Elekem. Hát így volt... 1 — Az üzemben kapta? Melyikben? Hiszen nem dolgozik ez az Elek gyerek sehol? — Dolgozik az, kérem, mondta is, hogy dolgozik, meg hozott haza gyűrűt is, meg magnót is, amit a^fize- téséböl vett. Hogyan juthatott volna, kérem, egy fiú négy mannához is, meg három gyűrűhöz is, ha nem dolgozik sehol? Mert én, kérem, még egy gatyát sem vettem soha úgy, hogy azért ne kellett volna nekem megdolgoznom ... Igaz, anyjuk? Na látja! — Lopta. A gyűrűt is, meg a magnót is... — Neip lehet az, kérem> kizárt dolog az. Csak rosszindulatú elferdítés! Mert kérem az asszony, én nem, én jobban bízom a fiúban, mint magamban, szóval, az asz- szony ... tudja, milyenek az asszonynépek, mindig bizalmatlanok ... az asszony kérdezte meg, hogy te Elek• aztán tényleg vetted a gyűrűt is, meg a négy magnót is, nem csórtad véletlenül? És mit mondott erre a fiú? Sírva fakadt, kérem ... Hogy ezt érdemli ő a szüleitől, ezt a bizalmatlanságot, hogy őt, az egyetlen fiukat ilyesmivel vádolják? Úgy rítt, kérem, az a nagy darab gyerek, hogy menten szájon vágtam az asszonyt... Így volt-e, anyjuk? Na látja... —... és tessék mondani, az sem tűnt fel,,ht?gy a fiú lányokat hord fel a'lakásra? A lányok után meg férfiak jönnek? Hiszen maguknak ilyenkor el kellett menniük hazulról?, Csinosa A címül adott földrajzi névvel kapcsolatban R. E. füzesabonyi olvasónktól kaptuk a következő kérdést; „Van községükben egy levezető vizesárok, Csinosa. Vajon mi lehet a magyar jelentése?” Mivel ez a helynév megyénkben is gyakori, s az ország más tájain Csinosa, Csinosé, alakváltozatokban gyakran szolgál megnevezésre, szélesebb érdeklődésre tarthat számot levélírónk kérdése. Először a névadás indítékát kell megtalálnunk, s arra a kérdésre kell felelnünk, van-e összefüggés a név s a jelölt térszín, táji adottság között. Mit mondanak a tények? Füzesabonyban a Lapos vizét az Eger- patakba vezető s a kertek alján végig haladó Csinosa elnevezés vízrajzi tulajdonnévre utal. Ugyanígy Hevesaranyoson a Csincsa-patak, Ostoroson a Csinosa földrajzi név vizes, sáros, posvá- nyos területet jelöl. Gömör- ben, Zalában a nádas, vízmosásos tájakat gyakran nevezik meg a Csinosé névvel. Borsodban a Kisgy őrnél eredő Csincsa-patak neve arra utal, hogy természetes névadással állunk szemben, s ennek a földrajzi névnek volt köznévi szerepe, illetőleg értelme, jelentesse. Ma ez a név már elavult, eltűnt, így a mai nyelvérzék, illetőleg a nevet tulajdonnév! értékben használó közösség már nem tud jelentéstartalmat kapcsolni hozzá. A felsorakoztatott adatok azt bizonyítják, hogy a valamikor élő Csinosa köznevünk a kákás, nádas, ingoványos, posványos, vizes helyeket nevezte meg. Csallóközi és mátyusföldi dzsind- zsa alakváltozat is ezt bizonyítja. Saját gyűjtésemben van arra is adat, hogy a csallóközi és a mátyusföldi falvakban á csincsás jelzőve! minősítik a náddal, sással benőtt réteket. Éppen ez az adat figyelmeztet arra, hogy számolnunk kell e földrajzi felfogásokkal is. Vannak, akik azt állítják, hogy e földrajzi köznévi alakja „egy vízi növény tájnyelvi neve”. Valóban van olyan adatom is, amelyik arról tanúskodik, hogy a Mátyásföldjén a Csinosa nevet így értelmezik: „Csinosa, mért olyan csincsás, csinosával, náddal, sással benőtt terület”. Mi is kérdéssel zárjuk cikkünket: Él-e a csinosa köznév növényként vidékünkön, közelebbről Füzesabonyban és a hevesi tájakon? Dr. Bakos József — Megmondom őszintén, az asszony, az gyanakodott az elején. Tudja azt az elvtárs is, hogyha öreg is a nőszemély, azért mégis a bujálko- dáson jár az esze, hogy a fene vitte volna el. De aztán kiderült, hogy megint joggal vágtam szájon ezt a fiát pocskondiázó vénasszonyt. Üzemi dalárdát szervezett a fiú, mert hogy kitűnő a hangja, azért is van itt ez a négy tangóharmonika ... Hogy gyakoroljon ő is, meg a dalárdatagok is.. — De hát nem tízen, vagy húszán jöttek, hanem először a fiával egy nő, aztán maguk és a fiú elmentek, s jött egy férfi ...Ez sem tűnt fel? — Már miért tűnt volna fel• kérem. Olvasunk mi újságot, meg nézünk mi televíziót is ... Az is van ám nekünk!... Tudjuk, hogy mi a duett, meg a sextett... Hát valami ilyesmi volt. Megmondta az én f iam, egy szóra megmondta. Nem hazudott az soha, kérem.... Soha. Most is megmondta, hogy az ellenségei miatt van az egész.. Estére itthon is lesz .. . — Melyikre? — Azt nem mondta ... azt az egyet nem... (egri) \
