Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
Á hó ború emlékezete f Ma harminckét éve, hogy • német monopol töke támogatását és bátorítását élvező hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyelországot és ezzel kirobbantotta a 'világtörténelem legszömyűbb és legnagyobb pusztításait eredményező háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte . Ausztriát, feldarabolta és részben birodalmához csatolta Csehszlovákiát. A lengyelországi támadást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor európai kis országot. A nyugati hatalmaik formálisan hvadiállapotba kerülték ugyan a hitleri birodalommal, valójában azonban nem mozgósították teljes erejüket a fasiszta veszély elhárítására. Ügy tűnt, hogy a „Blitzkrieg”, a vtt- lámháború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri. Euró-; pát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitle- rizmus baljós fenyegetésként ígért. A hitleri tervek meghiúsulását lehetővé tette továbbá, hogy antifasiszta koalíció létesült, és hogy a szabadságszerető népek összefogott erővel küzdöttek Berlin ekeiéig, a végső gs»ae- lemig, A második tüäghabowä frontjain, a bohibázásökban, a koncentrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és lelki sebeket szenvedték, felmérhetetlen anyagi értékek mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen bókevágya, érthető volt, hogy mindenki kívánta; soha többé háborút! A monopoltőke urai azonban, akik milliárdofcat kerestek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyereségéről. Még be sem gyógyultak a sebek, máris felszították a hidegháború gyűlöletes tü- zét. A szovjet népnek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésében elért hatalmas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta koalíció felbomlása után kitörjön az újabb világháború, az amerikai imperializmus agresszióival szemben meg lehetett menteni a békét. Az amerikai militarizmus a bűnös abban, hogy az ötvenes évek elején mégis háború folyt Koreában, ma is kegyetlen népirtó agressziót folytatnak Indokína népei ellen és hadi- állapot, van, a Közel-Keleten. Európában több, mint negyed százada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk történelmében még nem volt egyfolytában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a megváltozott történelmi viszonyok között a monopoltőkés csoportok és az őíket kiszolgáló kormányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. Világszerte, így kontinensünkön is, megszerveződtek azok a társadalmi erők, amelyek nemet mondanak az imperialista háborúkra. A bur- zsoá kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a tömegek véleményét teljesen figyelmen kívül hagyják. A háiborúetlenes, antiimperia- lista mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspártok vállalják a legtöbb munkát, felelősséget. A tömegmozgalmak egyé magukban, azonban aligha állhatnák útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke megőrzésében a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok katonai, diplomáciai, politikai ereje, tekintélye, ezen bélül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértőik is nemegyszer felmérték, hogy a szocialista országok közössége elleni háborús kaland a kapitalizmus teljes vereségével és megsemmisülésével végződne. A szocialista országok politikájának alapja világszerte -a tartós béke megteremtése és megőrzése. E vonatkozásban döntő szerepe és hatása van az európai béke fenntartásának. Éppen ezért javasolta a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nemzetközi tanácskozást és teremtsék meg az új alapokra helyezett európai biztonsági rendszert. Néni a szocialista országokon, hanem mindenekelőtt a NATO szervezetén és azon belül az Egyesült Államokon múlik, hogy a biztonsági konferencia ügye a szükségesnél lassabban halad előre. Az utóbbi hónapokban történt néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmusra ad okot. Aláírták a szovjet—NSZK és a lengyel —NSZ megállapodást, folyamatban vannak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások, rendszeresen ülésezik a genfi leszerelési konferencia. a napokban pedig négyhatalmi megállapodás született a nyugat-berlini problémáról. Ez utóbbi jelentős lépés abban az irányban, hogy közelebb kerüljön a megvalósuláshoz az európai biztonsági konferencia, rendezni lehessen több olyan vitás kérdést, amely még a második világháború következményeként mérgeá a nemzetközi légkört. Az évforduló alkalmából meghajtjuk az - emlékezés zászlaját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek a legméltóbban a hősök emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldogabb életét. C. Tóth Béla Nagy mosás uan .' Ä gép kint áll az udvaron. Zsinórja kígyózva csúszik az előszoba felé, ott a konnektor. De most, így nyáridőben, egyszerűbb idekint. A mosógép mellett a teknő, az öblítővíz tetején szürke hab úszkál. Az előszobában spar- helt ontja a meleget. A konyhában, ami most olyan félig szoba, félig konyha, szürke pokróccal letakart kopott faágy nyújtózik. Végében tarka rongyok. Az asszony zavartan húzza rájuk a pokrócot. A konyhaszekrény megbillen, amikor a gyerek nekitámaszkodik. Megcsör- rennek benne a tányérok. A szobában vetetten ágy. Így nagymosáskor nem ér rá az ember — mentegetőzik az asszony. Nem is szegénységről, elhagy atottságról árulkodik a sántalábú szék. Por és legyek. A falak festék után áhítoznak, rég nem látni eredeti színét. Talán fehér lehetett, talán sárga. Most füstös, szürke. Az asszonyon szakadozott kötény. Régi színét hiába keresné az ember. Meglepő ellentét a patyolattiszta, vasalt ruhás kislány. Barna szemében élénk értelem csillog, de mikor kinyitja a száját, kínlódva keresi a szavakat. Nehezére esik a beszéd. — ö már csak ilyen — mondja az asszony. — Az iskolában is ez a baj vele. Ha megmakacsolja magát, nem szól az istennek se. Mikor elsős volt, úgy feldühítette ezzel a tanítónőt, hogy a markában maradt a haja. De még akkor se szólt. Juszt se. A kislány zavartan nevetgél. Én aztán nem. Nem szóltam. Miért? , Csak. A fiú tekintet» lassan kúszik ránk. ö még ennyit sem szól. Az anyja leültette és azóta ott ül, bámész tekintettel figyeli a legyeket. Egyet sikerült megfognia, azt zúgatja. Szája sarkán kegyetlen kis mosoly; kiszedi a lábát. És hallgat. — Ö ilyen, nem csavarog — dicséri az anyja. — Ha azt mondom neki; fiam, te nem mégy el innen, itt marad estig, pedig már nagyfiú. Szófogadó. Szófogadó? Talán nem is az, nem csak egyszerűen az. A kamasz fiú legnagyobb szórakozása, hogy zúgatja a legyet. Nézi az állat keserves kínlódását, aztán egy csapással elhallgattatja. Kezdi elölről a másikkal. A harmadik még kicsi. Most volt másodikos. Olvass nekem egy kicsit, — kérem. Nehezen áll kötélnek, aztán tétován körülnéz: mit? Hát az iskolai könyved, a tavalyit. Fene tudja már, hol van — ránt egyet a vállán. Kéznél van az újságom, próbálj ebből. Hosszasan bámul a nagy, fekete betűkre, aztán szótagolni kezd. De a szótag nála nem ott kezdődik és végződik, ahol másnál. Értelmetlen zagyvaság . lesz a mondat a száján. — Pedig tud ől Nagyon is tud! ö olvas fel nekünk este — mentegeti sietve az anyja. — Félsz tőlem? — bátorítanám. — Fél a fene. — Hát akkor mtért nem próbálod? — Szeretsz iskolába járni? — fordítom át a szót. — Szeret a fess. A testvérek jót kuncognak. A kicsi mindig ilyen. Jópofa. Csak a tanítónő nem szereti. — Te mi szeretnél lenni? — kérdem a kislánytól. Zavartan húzogatja a villát; háát... mit tudom én... — És te? — kérdem a legnagyobbtól. Hallgat. Hát valami csak szeretnél lenni ? Feláll és kimegy a konyhából. Nem barátkozik idegenekkel — magyarázkodik az asszony. Keresem a szavakat. Próbálom megfejteni, miért maradt el annyira az átlagtól ez a három gyerek. A férjről kérdezem. Dolgozik. A téglagyárban. Jól keres, nem panaszkodom, mondja az asszony. De ennél többet nem is igen tudok kiszedni belőle. Végül mégiscsak fölenged a ridegség és panaszkodni kezd. — Azt akarnánk, hogy tanuljanak a gyerekek. Mert mi csak a nevünket tudjuk odaírni. Tudom én. hogy sose lesznek jó tanulók, nem is akarok én gimnáziumot, meg ilyesmit. De a nyolc osztályt el, kell végezniük! — Hangja egész rideggé válik. — El kell végezni nekik, ha agyonverem is őket. Ha a verést nem is helyeslem, abban egyetértünk gyorsan, hogy a nyolc osztályt el kell végezni. De a fenyegetés miatt gyanúm támad. — Szoktak kikapni a gyerekek az osztályzat miatt? — Hát — húzza el az asszony a szavakat —, a férjem elég hirtelen. Ránézek a- dónKár őket kallódni hagyni Egy nagyvonalú elnök tündöklése és bukása A csőd szélére sodorta a szövetkezetei Még a megyén túl is sokan ismerik a Füzesabonyi Vegyes Ktsz-t. Szolgáltatásai, sokágú szakipari tevékenysége szinte nélkülözhetetlen a körzetében. Az elmúlt hónapokban azonban egyre több problémáról, gondról lehetett hallani, ha a szövetkezet szóba került. A gondok aztán addig fokozódtak, hogy az illetékesek már-már eljutottak a legvégsőkig, a ktsz feloszlatásának gondolatáig is. Miért következhetett be mindez a kétszáz dolgozót foglalkoztató. fontos tevékenységet folytató szövetkezetnél? Erre a kérdésre kerestük, kutattuk a választ. A minden bizonnyal tanulságos történet a következő: Üj termék — bármi áron Az előzmények a gazdasági mechanizmus bevezetésének időszakáig nyúlnak visz- sza, amikor a ktsz élve a nagyobb lehetőségekkel, profilbővítésre szánta el magát. Szerződést kötött a budapesti Vegyi Labor Vállalattal panel épületelemek gyártására. Sem pénzük, sem szakértelmük nem volt ehhez; az egyiket hitellel, a másikat budapesti szakértőkkel akarták pótolni. Aztán rövid hónapok alatt sok minden kiderült: a dörzsölt szakértők „munkáját” nemsokára letartóztatások. rendőrségi vizsgálatok követték. Az új termék pedig veszteséget hozott a remélt haszon helyett. Még szerencse, hogy a Vegyi Labort hamar felszámolták, s így a füzesabonyiak az ország néhány más „berántott” kisipari szövetkezetével együtt még időben megmenekültek a súlyos anyagi következményekkel járó manipulációktól. Ezután a „kígyócsípés” után azt hihetnék, hogy az óvatos vezetők végleg felhagynak mindennel, ami a panelgyártással kapcsolatos De nem így történt, s lényegében a história is itt kezdődik. 1968 őszén új elnök vette át az irányítást: Halász József, a volt főkönyvelő. Fiagájú kisfiúra, eszembe jut a téglagyári rakodómunkások keményre kérgesedett tenyere, s már értek is valamit a kicsi, szokásosnál is nagyobb iskolaundorából. O két év alatt, a kislány négy év alatt annyit értett meg, hogy az iskola miatt nagyon ki lehet kapni. — Hol tanulnak a gyerekek? — kérdezem, de tudom is, hogy felesleges volt. Hol tanulnának? Itt a konyhába — mutat rá a barázdált tetejű asztalra, amelyen a legsimább irka is hullámvonalassá válik, hogy ne adj isten egyetlen egyenes betűt leírni rajta. — Pedig én még a munkámat is otthagytam miattuk, — jegyzi meg az asz- szony példázva, hogy csakugyan akartak valamit tenni a gyerekekért. — Ha én nem is tudok, — teszi hozzá, — tőlük megkövetelem. — Aztán ha kijárják az iskolát, mennek dolgozni. Az apjuk mellé, vagy tsz- be, vagy valahová. De valamit akkor is tudni' kell — tér vissza csökönyösen az elhatározásra, amely talán, amikor az első átlépte először az iskola kapuját, még valahogy így hangzott: te csak tanulj kisfiam. Ne legyen olyan nehéz neked mint anyádnak, apádnak. Hat év telt el, mióta az elsőt iskolába vitte. Hat év alatt te jó ég, mennyi pofont kaphatott az anyai önérzet, a szülői bizakodás. Nehéz szívvel hagytam ott -őket gondjaikkal, bajaikkal. S azóta is sokat gondolkodtam azon, mennyi minden vár még ránk, hogy csakugyan a tál, energikus ember, kitörni vágyó, nagy energiával. Fantáziát látott a panelgyártásban, s ismeretei szerint a poliuretán hab-elemek nagyon kelendők azoknál az építkezéseknél, ahol szigetelőlapokra van szükség. Tovább folytak tehát a kísérletek, üzletkötések, függetlenül attól, hogy az országban még kevéssé ismert új tennék gaiaaságos gyártásához a szövetkezetnél senkinek sem volt kellő ta - pasztalata. A gyártáshoz importanyag szükséges, ehhez pedig pénz híján hitel kell. A KISZÖV támogatásával a bank jóindulatúnak mutatkozott, s adott 1 millió 200 ezer forintot. Az osztrák cég. amely az alapanyagot exportálja, felajánlotta, hogy 100 tonna rendelése esetén ingyen ad habositó gépet. A pénz persze kevés volt a 100 tonnához, s a CHEMOLIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat csak 20 tonnát biztosított, ami szeptember 23-án meg is érkezett a szövetkezethez. Három nap múlva pedig meglepetésre újabb negyven tonnát hoztak a ktsz címére! Először nem tudták, hogy honnan, hiszen a szövetkezetnek erre nem volt pénze, de mint kiderült, Halász József talált egy másik külkereskedelmi vállalatot, amely hajlandó volt fizetésre. üzletkötésre. és nemsokára be is nyújtotta a számlát a füzesabonyiaknak. Több mint három és fél milliót követeltek! Ezzel aztán elszabadult a pokol. Ä bank felelőtlen pénzügyi kötelezettségvállalásnak minősítette a manővert, s egészen magas fórumon, az OKISZ- nak kellett garanciát vállalni, különben még a dolgozók fizetését is leállítják. „Baj lesz ebből, Józsi1." Sorra kérdeztük az ügyről a vezetőket. Deáki János főkönyvelő így vélekedett: fizikai dolgozók gyermekeinek hátrányos helyzetét, — amiről annyit beszélünk. Mert lám a három gyerek sorsa, mennyire nem egyszerű. A szülök akarnák, hogy a gyerek tanuljon. Most már nem is középiskolára gondolnak. Vágyuk korlátozódott az iparitanuló-is- kolára, de iegalább a nyolc osztályra. Akarták, de menynyire nem jól akarták. Ott van a kislány. Talán másképp fordul a dolog, ha a tanító néni az első osztálytól sok gonddal, türelemmel, szeretettel fogja kézen. (Ha nem csak a hetedik, nyolcadik osztályban kezdődne néhol rohammunka- szérűén a fizikai gyerekek- kek való foglalkozás, mórt jön a beiskolázás...) Talán ha az édesanya képes arra, hogy felmérje, mennyit bír a gyerek, s az első rossz jegyre nem pálcával következik a „biztatás”. Vagy ha hagyja legalább magát meggyőzni arról, hogy a hármas is becsületes érdemjegy. Ha a gyereknek nem szorul össze a torka a félelemtől feleltetésnél, mert csak azt látja maga előtt, ha hazavisz egy kettest, vagy hármast. .. Bukások, — gyermektragédiák. És hányszor találkozom hasonló esetekkel. Hogy a helyszín más volt, összkomfortos városi lakás, vagy tanyai földes szoba, mindegy. A lényeg az, hogy ezek a gyerekek otthon nem tudnak tanulni. A szülők, ha akarják is, hogy tanuljon a gyerek, nem jól akarják. És a pedagógusok, — tisztelet a kivételnek, — ezeket a gyerekeket intézik el egy kézlegyintéssel. Pedig kár értük. Károkét kallódni hagyni. Kora Jáaosné — A húsz tonnához megkaptuk a hitelt, s jött az előlegezett gép is. Tudtuk azonban. hogy többre nincs pénz, és ezért elleneztem már a kezdeti lépéseket. Amikor aztán, újabb szállítmány érkezett. rémülten kaptunk a fejünkhöz, ezt az elnök teljesen egyedül csinálta, nem tudtunk róla Mondtam is neki: ..te Józsi, baj lesz ebből. menjünk el ahhoz a vállalathoz, és kérjük őket. adjanak haladékot”. Nem mentünk el. Bocsi Lajos párttitkár: — Mi az első leckéből tanultunk, nem akartuk kockáztatni a ktsz létét. Az elnök azt mondta, nem értünk hozzá, ne szóljunk bele, ez jó lesz, neki vannak kapcsolatai Az elnök azóta már kivált a ktsz-bői. Üj munkahelyén kerestük meg. Fiatal ember, alig több harminc évesnél. Látszott rajta, nem szívesen szól, szeretné elfelejteni az egészet. De amikor meghallotta a felelősségét igazoló tényeket, beszélni kezdett. Vádolt és védekezett... — Nekem valóban voltak kapcsolataim. Ismertem olyan vállalkozásokat az országban, amelyek igen eredményesek voltak a poliuretán hab előállításában. Én újat, jót akartam. Csak az volt a baj, hogy a hozzá nem értők húzódása és kárörvendése kísért, amikor egy-egy vállalkozásba belefogtam. Lényegében összesen fél évig termeltünk, ekkor gyűjtöttük a tapasztalatokat. Hogyan tudtunk volna mindent előre? Egyébként az ügyről nemcsak én tudtam. A kudarcért mások is felelősek. — De et alatt a fél év alatt a kísérlet közel kétmillióba ,került a szövetkezetnek ... — Én az utolsó hetekben már csak azért is meg akartam mutatni, hogy sikerül az elgondolásom. Persze, ekkor jöttek a gáncsolások. Ez év március-áprilisában már nagyon éles volt a helyzet. Egymást követték a rendkívüli vezetőségi ülések, a pártalapszervi tanácskozások. Mindenütt ugyanaz a téma: mi legyen a panel- gyártó üzemmel? Az elnök végül beismerte, hogy a veszteséges üzemet fel kell számolni. Dokumentumok igazolják azonban, hogy üzletfeleivel a döntés után is folytatott levelezést. Sói. azt is el kell mondani: az igazoló okmányokat, szerződéseket, leveleket a távozása előtti napon magához vette, s kis híja, hogy ezzel végzetes bajba nem sodorta a maga mögött hagyott süly- lyedő hajót. Mert Halász József egyik napról a másikra otthagyta a szövetkezetét. Tanulság helyett — A községi pártbizottság fegyelmi tárgyaláson vizsgálta az ügyet — mondta Szabó Sándor párttitkár —, s mi is elmarasztaltuk az elnököt fegyelmezetlenségéért. Meggyőződésem, ő nem akart rosszat, de ilyen formában nem szabad jót akarni. Lehet, hogy jót akart, de mégis a csőd szélére juttatott egy jól működő szövetkezetei, amelynek hosszú idő kell, míg kiheveri a kísérletet. Hogyan tehette mindezt egyedül? Erre szeretnénk mi és a szövetkezet dolgozói választ kapni azoktól, akik zöld utat engedtek ennek a felelőtlen vállalkozásnak. Hekeli Sándor 1971. snepienraer 1., u
