Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

A szSkesxehérvárí reu- száremlékmű a pécsi Hunyadi-szouor, a ..-aapes- ti Sportlovas, a Felvonulás téri monumentális Lenin­em lékmű, a nyíregyházi, debreceni, ózdi felszabadulá­si emlékmű, a kazincbarci­kai Munkácsy-szobor, s még számos, megkapó szépségű köztéri szobor, portré, kis­plasztika alkotója: Fátzay Pál 75 éves, A kétszeres Kossuth-díjas a N épköztársaság Zászló­rendjével kitüntetett kiváló művész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, különösen az utóbbi negyedszázadban. gazdagította életünket sok értékes alkotással. A második világháború alatt Villám utcai műtermé­ben huszonnégy év munkája pusztult el! S ahogy az or­szág kiheverte a mérhetet­len károkat, népünk új ren­det. új világot teremtett, úgy lett részese Pátzay Pál művészete is az újjászüle­tésnek, a teremtő életnek. Csak nagyon keveselcneik jut osztályrészül az, ami náci, hogy életük delén túl fejt­sék ki alkotómunkásságuk legjavát. A felszabadulás óta nem volt önálló, gyűjteményes ki­állítása, mégis szüntelen je­PÁTZAY PÁL 75 ÉVES len volt képzőművészeti éle­tünkben, vidéki városokban; a fővárosban felállított köz­téri szobrai előtt százak és százak állnak meg naponta; kisplasztikáival, portréival, érmeivel pedig a nemzetkö­zi kiállításokon találkozhat­tunk. Emberi és művészi pályá­ja nagy világégéseken, vi­lágháborúkon, forradalma­kon át vezetett. De mindig tudta, hol a helye, nemcsak alkotásaival, közéleti szerep­léseivel; magatartásával is mindig a haladási szolgálta. 1919-ben, amikor részt vál­lalt a művészeti direktórium munkájában, 1942-ben, ami­kór elkészítette az antifa­siszta mozgalom emblémá­ját. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd Franciaországban és Olaszországban végezte. A hellén kultúra emlőin nevel­kedett, g egész pályáján ar­ra törekedett, hogy azt mu­tassa meg, ami szép az em­berben: az arcra kisugárzó szellemiséget, a nemes test- formákat. Mindig olyan mű­vek létrehozásán fáradozott, amelyek érthetőek, időál] ó- ak, maradandó élményt ad­nak a szemlélőnek. Tanítványai is megszok­ták, hogy 1 közölnivalóját nemcsak alkotásaiban, de a köznapi társalgásban vilá­gosan fejti ki. Több mint negyedszázada oktat-nevel a Képzőművészeti Főiskolán, művészgenerációk sora ke­rül ki keze alól. Számos ta­nítványa számára nemcsak példa: mérték is. Alkotásai, noha a nemes szépségű, klasszikus formák felé tárulkoznak, sosem le­zárt szépségek hordozói. A mester nagy tudással, ta­pasztalással ötvözi, egyesíti mindazokat az eredménye­ket, melyeket a kor, a tech­nika fejlődése hozott a kép­alkotás, a térplasztika kife­jező-rendszerébe. A tömör formaképzés, ritmikus tago­lás jellemző rá, A Kenyér­szegő, Bánat, Anyaság, Csa­lád, Kígyóbűvölő, az Intege­tő — az élet metjkapóan szép mindennapi pillanatait ra­gadja meg művészi erővel és «mell ssim'K^'umwS. Pátzay nagy belsu Lőj címmel al­kot, különleges gonddal dol­gozza ki a legapróbb részle­teket, felületeket is. Szoros barátság fűzte nagy írókhoz, zeneszerzőkhöz, s más alkotó és előadóművé­szekhez. Gyakran ihlették al­kotásra irodalmi, zenei él­mények, drága emlékű bará­tok: Babits, Kosztolányi, Mó­ricz, Karinthy, Kodály. Epreskerti műtermében ma is gyakran keresik fel bará­tok, hajdani tanítványok vagy éppen szülővárosának, Kapuvárnak polgárai (Ka­puvár nemrég díszpolgárává választotta, s a múzeumban emlékszobát rendeztek be mű­veivel), szíves szóra és szo­borszemlére. L| inden idegszálával ben­™ ne él mindennapja­inkban, s figyelő tekintete nem kerüli el közéleti gond­jainkat, örömeinket, meghitt hangulatú baráti beszélgeté­sekben is mindig úgy fogal- maz, hogy a hangsúly a lé­nyegen van, az egész nép életére kiható események, gondok foglalkoztatják, a nagy család, a társadalom közös örömei, feladatai he­vítik. Hamar Imre )^/V\/VVN/\AAA/VNAA«V^‘V\/\AAA/VNAAA/SA/V\A/NAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VV\AAAAAAAAAAAA^«VVS/V^AAA/VVVVVVVVVVVVVV\AA^A/\AA<VVV^^^^^^^V^VVVW\^éWVVV% Bikácsy Gergely: Ebéd — diplomata módra Boday belépett a bisztró­ba. Esős nap volt, a szél is fújt, mindenféle cserép- darabok potyogtak a tető­ről, s Boday szenvedni akart. Az időjárás nem elé­gítette ki, valami belülről marta és még többet kö­vetelt, még sokkal többet. A délelőttje eltelt valahogy, alig gondolt valamire, s legfőképpen arra nem, hogy mi lesz délután. Meg este, meg másnap. Szóval nem szenvedett „De most!” gondolta elé­gedetten, mikor belökte az ajtót. Ahova betért, abban a bisztróban kétszer kell sorbaállni, s Boday a sor- báháltast viselte el a»leg­nehezebben. Ezért ment be. Mozdulatlanul állt egy da­rabig, felvillant benne, hogy háromszor is sorbaállhat! Az ötlet eredetinek tűnt, és méltónak néhány perces meditálásna. Először sorba- állna az étel kiadó pultnál, % közelről, hosszasan tanul­mányozná az ételek nevét. A választékot. Aztán visz- sza a pénztárhoz, s onnan megint az ételkiadó — Haj­lott arra, hogy kísérletet te­gyen, de türelmetlenül fel­pillantott a falra. A válasz­ték innen is jól olvasható volt, s így most már nem érezte sportszerűnek, ha mégis sorbaáll. Bólintott és odalépett a pénztárhoz. Né­hány perc múlva rádöbbent, hogy a pénztárfülkében nem ül senki- Ez felélénkí­tette. Visszament előző he­lyére, és megint rábámúlt a táblára. Ügy döntött, mégsem brassóit fog enni. Jeladás volt az üres pénz­tár, vagy ha nem, ő jel­adásnak tekinti, ezzel azzá is teszi, másszóval beavat­kozik a bisztró életébe, és kívülről értelmet visz egy esetleges, véletlenszerű és értelmetlen eseménybe. „Mozdul jcm már!” Boday nem mozdult. Flekként n«m hajlandó enni, ezzel elismerné vere­ségét. Flekken: az a vég. Családi asztaltól elzavart, vasárnapi ebédről lema­radt, mindenhonnan elmart,' magánytól síró emberkék falatozzák a flekként esős deleken. Boday is _ magá­nyos volt, de nem síró®, ha­nem büszke magányos. Os- magányos. Lám, most is biggyesztett a flekkemre. „Nem, itt még nem tar­tunk!” ' Lendületes mozgással be­állt a másik pénztárablak előtt kanyargó sorba. „Egy diplomata sertésborda, egy , kenyér” — így szólt az ab­laknál. „Egy diplomata, egy pgk” — mondta unott han­gon a pénztárosnő. „Ez jó!” ujjongott Boday. Egyre job­ban szenvedett. Most kell majd igazán koncentrálnia, jól sáfárkodni a kiküzdött, de nem igazán nagy szen­vedéssel Jól tudtam v«*z*r nella, ha lányom lesz, így fogják nevezni.” — mélázott Megkapta a madártejet, hosszasan nézte, nem látott benne semmi gyanúsat. Ez bizalmátlanmá tette. Nem baj — vigasztalta magát, a mazsolát szerencsére kife­lejtették. Pedig hogy szere­tem a mazsolát!” Agyát vérhullám öntötte el, mártogatni kezdte kis- kanalát a tányérba „Ize nincs” — mondta. Már majdnem megette, mikor azok ketten visszajöttek. — Szabad? — kérdezték. j Boday teli szájjal hallga-j tott. „Idejöttetek a koszos ; diplomatátokkal? Ide, hoz-; zám? Hát ennyire újakj vagytok itt? Hát nem tud­játok, hát mégcsak nem is j sejti tek?... Azok meg kóstolgatják, s • eszik a kezdők örömével. • Az újdonság izgalmával. És < beszélgetnek is fölötte, hal-j kan, mint akik nem akar- j ják hangos szóval megtörni j a diplomata sertésborda j körül lebegő hangulatot, és j mint akik nem akarják őt < zavarni. Ez a dolog rette- £ netasen dühítette Bodayt '< — Köszönjük uram, na- < gyón ízletes volt — hallót- ? ta nem sokkal később. ? „ízletes volt!” — sír fel ? valami Boday bari. ? — Máskor is ezt fogjuk i választani. Viszontlátásra. < Elmentek. Boday maradt. „Van ilyen?” — gondolta. „Van" — felelt önmagának, I tanárosan. Am ekkor fel- i kapta a fejét — Két diplomata sertés­bordát kérek — mondja egy ? hang, a pénztárnál, s az étel- <j pultnál már be is kiáltják ? a konyhába: „Még két dip- ? lomata!” ? Ez sok. Bodayt nyugodt, j csendes délután várja az ut- ; cán. Elállt az eső, elállt a; szél. ö úgy érzi, a nap első < fele jól telt el és megindul; a folyam felé. A Dunának. < U SZANG HVA (Mai koreai költő): A költőkhöz Ha csak egy Versed van, miben valami újat teremtettél, nem élsz hiába, jó hogy megszülettél. Mint a leveli béka a vihart, jelzed, ha felénk baj felhője tart. De ha egymástól elszakad szíved és lelked, — sánta, félszeg sorod, sorsod kell a fenének! Mit ér a Nap, fogyatkozás — idején? Kell s megy, nem varázp. Dicső neved csak úgy lehet, ha versedből, mint pici magból egész új világ született. Ha bátrabb vagy mindenkinél, s a jövőt nézed, az a cél. Jobbágy Károly fordítása FAZEKAS LAJOS: Úti mozaik Utaztam városokba, országokon át, álltam pályaudvarok hús csarnokában; amíg más vidáman, ölelte rokonát, a régen-távozót szerelemmel vártam. Jártam a tiszta Alpokban, ahol a felhők a hegyeket ölelik, s ahol a kis faluk odahúzódnak a hegyekhez, föl a fenyvesekig. Merengtem reklámok fényzuhatagában, míg dörgött mögöttem Milánó vas-szíve; Nápolyban szép Dél szegényeivel háltam, s néztem a szédítő terek fényeibe. Délen azúr tengerben fürödtem, számhoz csapta sós karaját a hab. S távol, mint egy szörny, csatahajó tűnt föl, messze-szigetnél hatalmasabb. ANTALFV ISTVÁN: Pillanatkép Megállt a járda szélén. Bot koppant út kövén. Fejét előre szegte, . Szemüvegén remegve groleszkül ült a fény. Megállt a járda szélén. Kendő libbent nyakán. Szétnézett nagy szemekkel* és mint a nyári reggel, oly üde volt, s vidám ... Te jártál erre*. Te jártál erre — mondták a virágok, és — suttogták — boldog volt, aki látott. Te jártál erre — libbentek a lepkék — és álmodozva lépteid követték. Te jártál erre, s úgy, mint a mesében, egyetlen perc, és nyár lett földön, égen. lyek fenyegetik. Ebéd után ő is, mint annyian, meg­elégedett és gömbölyű pocakú, mint órazsebes nagyapja a századforduló­ról ittfelejtett fényképalbum­ban ... Meg szí­tán, hogy tar­tósítsa a szen­vedést estág? - Fal állt előtt», mélyet meg kell másznia, Nem baj, a* emberekben bíznia kéül, • Boday tudta, hogy felebará­tai nem hagy­ják cserben. Ette az ételit, * száraz kenyér­rel, piszkos vil­lával, Báihu- nyorított a villa fogai közé száradt rizsszemre: „ön itt?” — kérdezte irórri- kusan. Szerette a váratlan kérdéséket Egyszercsak belebámúltak a tányérjába. Ketten: egy sárga télikabátos, kis nyí­rott bajszú pofa, Boday így képzelte a kisvárosi szabó­kat 1910 körül, s egy másik, akiről lerítt, hogy fodrász. Vagy há nem, hát az akart?'' lenni. — Bocsánat — mondta a? sárga kabátos, és Boday keze ökölbe szorult, torka| összeszűkült — bocsánat,? szabad megkérdezni uram,; mi a neve ennek a.'. A többit nem hallotta,? füle zúgott, vére lüktetett,? süni támadt kedvei Ott? kell hagynia az ételt, nem? ebédelhet ma sem, pedig? annyira ízlett — Diplomata sertésborda? — mondta szárazon. ? Azok ketten fél lépést? hátrahúzódtak, s figyelme-? sen nézték Bodayt ö pedig? mozdulatlan volt, kezében ? a villa, azon a diplornata? egy darabja, meg a rizs-? szem. „Nem tudok) enni tő-? lük” — gondolta. — Köszönjük uram —} — mondta most a — Bocsánat, uram —$ mondta a borbély — és jó?? Boday eltolta a tányért:? — Jó. Aztán hallgatott, zajt csak; belülről hallott Nézte me-> révén a mocskos falat „Jós étvágyat!” — hirdette egy? mókás mosolyú kukta, és? kuktasapkájára mutatott.? Boday ezt a plakátot nézte,? amíg azok el nem mentek,? Akkor nagvot szívott a le-? vésőből. „Jöhet a madár-í tej!” , . ? Tudta, hogy a madártej-s ben tenyészik leggyorsab-J ban a salmonella. „Satow-! ‘O o A £ ÍN-■ti ö ö o*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents