Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
K©KT E Q, Neon véletlen, hogy a figyelni főnévi igenév a lehető legszorosabb rokonságban áll a figyelmesség melléknévvel Semmi ok az aggodalomra: eszem ágában sincs rögtönzött nyelvtanórát rendezni e rovat keretein belül, megteszi ezt mellettem, odébb egy hasábbal, az ehhez jobban értó. E lipekönmyű kis nyelvészkedés, vagy inkább nyelvénckedés, csak azt akarja szolgálni, hogy kimondhassam: aki figyel, az tud figyelmes is lenni, aki nem, mégha akarna se tudna az lenni. S nemcsak az autóban, a volán mögött kell figyelni, hogy figyelmesek lehessünk a zebránál például, de figyelni kell az élet más területén is, hogy figyelmetlenségünkkel ne okozzunk senkinek se felesleges kellemetlenséget, bosszúságot, oktalan jogtalanságot Néhányat ezekből a nem figyel- mezett figyelmetlenségekből. Nem csokorra valót: szúrós kaktuszt, tö- visket, csalánt csak oktondi ember köt csokorba. A kenyér ünnepe. S ennek megfelelően ropogós, pirosra sült kenyeret nyújt át a billegő szoknyás menyecske a nagyszámú ünneplő előtt a kedves vendégnek. Jogos a büszkeség a kenyérre: az egész népgazdaság százezer tonnákkal termelt több kenyémekvalót, mint az éleddigi legsikeresebb esztendőben. Mégis morgás és gúnyos sziszegés a nézőközönség saraiban. Hát hogyne morgolódna száznyi asszony, amikor ebben a faluban napok óta nincs, vagy alig van, s ha van, hetednapos a kenyér! Figyelniük kellene ám a falu, a járás vezetődnek, hogy mi van a falusi kenyér boltokban. S ha figyeltek volna, intézkedésük egyben a figyelmességet is jelentette volna. S a kenyér ünnepe a maga szép, immáron tradicionális hangulatával nem morgó mérget hanem szép emléket hagyott volna az ünneplők mindegyikében. > Tíz évnél is több már, hogy sok idős parasztembert pártoló tagként vettek fel annak idején a szövetkezetekbe, akik mint ilyenek, semmiféle járadékot a szövetkezettől nem kaphattak. Három éve, hogy megszűnt a pártoló tagság, s az addig élteit idő alatt még öregebbé vált emberek egyszerűen a kizártak sorsára jutottak. Nem kereste fél annak idején senki ezeket az öreg embereket, nem figyelték sorsuk, dolguk alakulását, s bár lett volna lehetőség a járulék visszamenőleges kifizetésévéi, hogy rendes tagok és így nyugdíjasok is lehessenek, — erre már nem terjedt ki a figyelem. Községenkint öt-tíz ilyen öreg emberről lehet szó, — akik most úgy lebegnek ég és föld között a nagy semmiben, mint ama Mohamed koporsója De arra legalább Allah gondol, ezekre még a saját szövetkezeti elnökük sem. Figyelem? Figyelmetlenség? Ez még több is annál — Bírja még? Bírja? — a kérdést aligha lehetne másnak nevezni, mint ostobánaík. Több effajta jóindulatú kérdés, s akit kérdeznek, már azon tanakodik: vajon van-e még egy napja is hátra. Hát mire gondolhatna másra, amikor évtizednél is több szövetkezeti elnöksége után, nyugdíjba megy, s feledve mindent, ez a kérdés a legkedvesebb hozzá? Vagy tanácselnök valaki, hosszú-hosszú éveken keresztül, aztán nyugdíjba megy, s aztán a kutya sem szól hozzá többet Senki nem figyeli sorsukat, dolgukat, így aztán persze nincs is mód afféle figyelmességre —nem is velük, hanem éppen, hogy tapasztalataik miatt a közzel szemben is, hogy véleményüket kérjük, hogy valamiféle hasznos munkát kérjenek és adjanak a számukra. Becsoszog az adóhivatalba egy kis öregasszony, aztán pillanatok múlva ki is csoszog. Fogalma sincs, hogy mit mondtak' neki, olyan gyorsan hadarták el, amit mondtak, _ s fogalma sincs arról sem, hogy amit a hadaró szavak között ő elmotyogott, azt megértették-e ott, a hivatalban. Mint rövidesen kiderült: ő sem értett égi’ szót sem, de a hivatal sem. Figyelem, figyelmesség? Az üzemben, a különben tehetséges és szorgalmas főnök névnapja mindenki által köztudott, elismert és felköszöntött ünnep. Ugyanebben az üzemben dolgozó, közel két évtized alatt égy egész munkás nemzedéket felnevelő szaki névnapja, ha egyáltalában feltűnik ez a nap, kedélyes vállveregetéssel és azokkal a megjegyzésekkel telik él, hogy... — ... na, faterkám, f izet, vagy még a nevét is elfelejtjük. Kis és. nagy ügyekben, országos és helyi politikában, a mindenkori emberi kapcsolatokban nélkülözhetetlen kovásza a jó közérzetnek, az igazság optimális megközelítésének a figyelem és az ezt nyomon követő figyelmesség. Egy jó szó, egy emberi tett, az érzékeny reagálás a közösség gondjaira, a paragrafust tisztelő, azt védő, de azt nem pajzsnak használó magatartás lehet, hogy sebeket begyógyítani nem tud, lehet, hogy csodákat mívelni sem tud ... De nem is kell! Ha tudom, hogy figyelik sorsom, ha tudom, hogy gondolnak rám, azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül. Mert egyedül lenni az embernek a legembertelenebb- állapot! Gyurkó Géza Étterem a tv-toronyban Lesz-e negyvenmillió a megvalósításhoz? Akik hallottak már arról, hogy Kékesére új tv-tomyot építtet a posta, rendre azt mondták: itt az alkalom, hogy ebben a toronyban felépüljön egy panoráma-étterem is. Mint ahogy a moszkvai, a berlini és más tv-tar- nyokban is felépült Ha most nem ragadjuk meg az alkalmat, talán örökre elszalaszt juk ezt a lehetőséget. Nem nehéz ezt megállapítani. VjJ _.. ■ A kérdés csupán annyi: ki építtesse mag ezt az éttermet? o o o o A megyei tanács nemcsak a kívánságig jutott «L Anyagi támogatást is felajánlott a vállalkozáshoz: több milliót * Miután az étterem kialakításának gondolata felmerült, a posta azonnal értesítette a tervezőket Várjanak egy kicsit Előbb szülessen meg a döntés, nehogy később módosítaná kelljen a tervrajzokat Ami újffent (jelentős mennyiségű pénzt és nagyon sok időt venne igénybe. Mondanom sem kell, hogy a poéta nem vállalta az étterem magépíttetésének költségeit Mondván, neki a tv- torony üzemeltetése a feladata és nem az, hogy levest főzzön vagy bort mérjen ki.., Ügy tűnt, nem tesz nehéz vendéglátó vállalatot találni az étteremhez. Maga a hely is érdekes, hiszen az ország legmagasabb csúcsán, sőt a- fölött üzemelne az étterem. A tornyot körbefogó pamariL mamegoldás önmagában is látványosságnak számit. Ha másért nem, ezért is felkeresnék a vendégek az éttermet Különben te a Kékesen egyetlen vendéglátó üzem sem működik, bár nincs turista szerte e hazában, aki el ne utazna ide, és ne kellene mérgelődnie azért, hogy sem enni, sem inni nem tud semmit kultúrált körülmények között. Csak egy fűszerüzlet várja. 0 o o o Milyenek vagyunk mi, Heves megyeiek! Meggyőződéssel valljuk. hogy a Kékes ügye az egész ország ügye. Meg is magyarázzuk ezt a véleményünket, hiszen ez nem ütközik nehézségbe. El is fogadják mindezt tőlünk minden fórumon. A kékesi panoráma-étteremmel is így jártunk. Aztán kiderült, hogy a nagy vendéglátó vállalatok egyáltalán nem tudnak most erre az építkezésre gondolni sear. Pénzüket már befektették a különböző szállodák gpgépíttetéaébe. Központi keretből adjanak segítséget! Mondjuk az Idegenforgalmi Tanács támogassa a vállalkozást. A Mátra és a Kékes nagyon, jelentős szerepet tölt be az idegenforgalomban. A válasz ez volt: az Idegenforgalmi Tanács erejét meghaladja a toranyétteram. A rendelkezésére álló pénznek a nagyobbik felét követelné meg ennek a óéinak a támogatása, amit éppen ezért nem tehet. Bármily furcsán hangzik is esetleg, főként közművesítésre keli a pénzt adnia, mert víz és csatorna nélkül gondolni sem lehet Idegenforgalmi fejlesztésre sehoL Ez pedig naigyon költséges és egyáltalán nem mutatós feladat o o o o Megkértem Szundi István belkereskedelmi minisztert, aki egyben Gyöngyös ország- gyűlési képviselője is, tájékoztassa olvasóinkat a panoráma-étterem megépítésének lehetőségéről. — Az elképzelés szimpatikus. Minden valószínűség szerint a kirándulók kedvelt szórakozóhelye lehetne ez a panoráma-étterem. Megvalósítása azonban rendkívül költséges. A jelzések szerint is mintegy negyvenmillió forint — Milyen lehetőségekkel rendelkezik a Belkereskedelmi Minisztérium a terv támogatására? — Ismerve'a negyedük ötéves vendéglátóipart és idegenforgalmi fejlesztési tervét és a megvalósítandó feladatokat, a pénzügyi fedezetteket, a minisztérium nem lát módot arra, hogy központi támogatással részt tudjon vállalni ennek a létesítménynek a megvalósításában. Ha azonban a vendég- látóipaxi vállalatok saját fejlesztési alapjuk terhére társulás útján vállalkoznak ennek létrehozására, a megvalósításnak a tehetősége fennáll Még egy megjegyzést tett a miniszter: — Felhívom még a figyelmét arra, hogy a vendéglátóipari szakembereink megítélése szerint ez a létesítmény, ha megvalósul is, hosszú évekig a magas eszközigényessége miatt gazdaságosan nem üzemeltethető. o o o o Egyelőre nincs senki, áld a panoráma-étterem megépít- tetéaére és üzemeltetésére vállalkozna. A minisztériumnak és az Idegenforgalmi Tanácsnak pénze sincs a vállalkozás támogatására. Csupán a posta adta meg a tehetőséget az építkezéshez és a megyei tanács kínálta fal anyagi segítségét Byen körülmények honfit! 1 mit tehet tenni? Rákényszeríteni egy vállalatot sem lehet, arra, hogy, építtesse meg az éttermet Talán a társulás látszik jó megoldásnak. De kik társuljanak? A Panoráma kezdeményezze? Az ÁFÉSZ-ék? A Hungarhotels? Hiszen még üzletet sem lát benne senki, mert olyan nagyok az eszközköltxégek. Nagyon jól hangzana most a közérdekre hivatkozni, nemzeti feladatokat emlegetni. Mert a Mátra mindany- ' nyiunké. Adhat-e negyvenmilliót az állam csak úgy egy vendéglátóipart vállalatnak, hogy felépíttesse ebből az összegből a kékesi panorána-ét- terrnet? Különben nem tapsol az étterem ötletének senkt o o o o Sajnos, nem megy. Le kell mondanunk arról a szép és izgalmas tervről, hogy az ország legmagasabb csúcsán megépülő tv-toronyban étterem is üzemeljen, ahol az ember egy tál pecsenye mellől rátekintést is kaphatna a Mátra alja szép tájaira. Egyelőre csak a rálátás marad. Sem pecsenye, sem étterem nem lesz mellé Még egy pohár málnaszörp sem, mert az egyetlen fü- szerüzlet sem biztos, hogy éppen akkor tart nyitva, amikor a turista erre jár, de ha nyitva tart, akkor sem biztos, hogy van éppen málnaszörpje is. I Várakozás.«; (Foto: Tóth Gizella) A Kékes egyelőre csupasz, kietlen hegycsúcs miarad,, ami inkább jelképnek szép, semmint kirándulóhelynek. Kommod vagy komód! Az Agria bútorgyár válóban szép, művészien formált bútorainak bemutatóján találkozhattunk egy igen régi bútorfajtával és lassan elavuló megnevezésével. A régi tárgyak újra használatba vételével a nevük is újra felelevenedik. Most egy olyan újra használatba kerülő szót mutatunk be, amellyel kapcsolatban helyesírási problémák is adódnak. Bútorgyárunk is gyártja azt az asztal magasságú, végig fiókos szekrényt, amit nagyapáink főleg fehérneműk tartására használtak. A falvakban is ráakadhatunk a komát hangsorral megnevezett bútordarabra. Az egri bemutatón használt kommod szót, illetőleg írásformát sem tartjuk helyesnek. A helyes alak: komód. A kiállításon feltüntetett kommod hangszerkezetre vonatkozólag a szó fejlődéstörténete ad magyarázatot. Szavunk ugyanis a kényelmes, alkalmas, illő, kedvező jelentésárnyalatokat hordozó latin commodus szóra vezethető vissza. Ez a hangsor adott alapot a ké- nyelme&kedő, lakályos jelentésváltozatokat megnevező francia commode melléknévnek. Ennék főnévesedett alakja szolgált a szóban forgó fiókos szekrény megnevezésére is. A német nyelvbe Kommode alakban került, s ebből rövidült a kommod, kommád hangsor. Régi írásainkban, a naég Csokonai verseiben is a corn- mod, commód forma olvasható, és ez a változat még igen közel áll az eredeti idegen hangsorhoz. Ugyancsak az eredeti idegen szóhoz áll közéi a szócsaládnak az a tagja, amelyik elég ritkán kap szerepet. Legutóbb egy összejövetelen, hallottuk a kommoditás szót, nagyon rosszalló értékben élt véle a felszólaló abban a mondatában, amely egyesek kényelmességét kényelemszeretetét peHéngérezte ki. Ahogyan a komód szó, úgy éhhez a Szócsaládhoz tartozó komát hangsor is magyar hangszerkezetet kapott, s röviden ejtjük és írjuk a hangsorban szereplő -m mássalhangzót Ugyanígy röviden ejtjük és írjuk a szócsalád még hallható két tagját a kényelmes, a lusta emberekét, viselkedésformákat, ténykedéseket megnevező komótos szót, s a tétlenkedik henyél, kényelmeskedve dolgozik jelentésárnyalatokat hordozó komótizál igealakot. Mindkét szóval elég gyakran találkozunk, s bizonyos stílusnemekben nagy e két hangsor hangulati értéke is. A komótizál ige közmondásainkban is szerepet vállalt Vidékünkön is ismert változata: Komótizál, mint a mészáros kutyája a napon. Arra az emberre mondják, aki lustálkodik, akinek nincs kedve a rendszeres munkához. Tír. Bakos József 1. Kaland az éjszakában — Ez így nem mehet tovább — mondta Puszpáng Edömér, amint lekászálódott a mérlegről. — Megint híztam. Ezentúl a vacsora, mint olyatl, megszűnt számomra — tette hozzá fenyegető hangsúllyal, hogy a távoli, esetleges vacsorák rémülten húzták össze magukat a hűtőszekrényben. — Juj, édesjóistenkémte- dráffa — hadarta egy szuszra Puszpáng Edömémé, született Mélypataki Leontin, amint lekászálódott a mérlegről, amely hallhatóan felnyögött a megkönnyebbüléstől. — Te, Edi, én is híztam. Egy kilót. Egy kiló és kettő dekát. Ezentúl én sem vacsorázom. Együtt nem vacsorázunk, jó? Puszpáng Edömér felsóhajtott. Ahogy teltek az évek, úgy csináltak néhány dolgot már együtt se, s úgy csinálnak egyre több dolgot együtt. Illetőleg Leontin terpeszkedik mind jobban bele az életébe gyarapodó ülepé- vet félelmetes arányban. Most már fogyni sem fogyhat egyedül. Most már vacsorázni sem nem vacsorázhat egyedül. Hja, ilyen az élet. Tegnap hopp, ma Leontin és a fogyókúra ... — Legfeljebb egy kis tea, néhány keksz. És sajt. Sok sajt. Az nem hizlal — lelkesedett be Leontin a tervezéstől, de Puszpáng Edömér a leghatározottabban elítélte az effajta megalkuvó magatartást. — Te tőlem ehetsz kétszemélyes sertéscsülköt is egy egész veknivel. De én nem vacsorázom. Semmit sum eszem. Világos! — ordította elkeseredésében Puszpáng, mert az órára nézett és igaza volt a. gyomrának: vacsoraidő. Éhen feküdtek le! Puszpáng Ödön azt álmodta, hogy egy nagy tál hurka közepén ül, de valahányszor nyúlna a májasért, a hurka mindig kiegyenesedik és csúnyán, mint valami kígyó, rásziszeg. Leontin asszony álma mély volt és cuppogás. Csupán éjfélkor, aztán hajnaltájt ébredt fel arra, hogy valaki sült kacsát eszik mellette, és ő hiába kínálja hozzá a dinsztelt káposztát, az a valaki csak azt csámcsogja: ... a káposzta hizlal, a káposzta hizlal. — Pedig nem is hizlal — motyogta félálomban Leontin és tovább aludt. A második este úgy figyelték egymást, mint a kölcsönös orgyilkosok. Ki mikor döf a másik hátába valami alattomos evést, ki mikor kap be egy darab császárhúst, vagy csak egy szelet zsíros kenyeret, paradicsommal és paprikával és utána... — Fogytam. Máris fogytam tíz dekát! — Én tizenötöt. Ki kell tartanunk. Igazad van, Édi — szédelgett az éhségtől bele az ágyba Puszpáng Edö- mérné és álmában többször is felsikoltott a rémülettől: a csülök rivallt rá a babból, hogy vigye el a pracliját. Egyszerűen érthetetlen, hogy lehet ilyen éber szeme egy csülöknek. Edömér több ízben felült a* Anyában, mázsákét mondott magának. hogy ne gondoljon az evésre, de a mesékről mindig az jutott az eszébe, ahol a király nagy lakomákat rendezett. Sírva aludt el a szenvedéstől. A harmadik éjszaka volt a krízis. És Puszpáng Edömér pironkodva vallotta be, hogy megbukott a küzdelemben. De legalább álcázott legyen a bukása. Ügy osont ki a sötét szobából a még sötétebb kamrába, mint a kígyó. Aludjon csak Leontin, amíg ő végre igazából kíza- bálja magát a csodás kamra mélyén. Lassan, óvatosan kinyújtotta a kezét, aztán felordított a rémülettől: — Segítség, betörő! — Segítség, Edömér, segíts! — sikoltott mellette egy hang, Leontiné volt. S amikor meggyulladt a villany a kamra mélyén, Edömér dühödten látta, hogy Leontin már a felét megette a délről maradt paprikás csirkének d galuskával. Csak úgy hidegen. Ekkor határozta el Puszpáng Edömér, hogy benyújtja a válókeresetet. Csalás, félrevezetés és a papriká- csirke hűtlen, egys- dül felemésztése ( Vándor, M ide fellihegsz, mondj le minden evésre 1- ivásról! G. Molnár Ferenc
