Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
Korunk parancsa - művelődni Felnőtt diákok között Felnőtt fejjel dolgozni és tanulni nem könnyű, különösen, ha valakinek családja van,' s a szántén tanuló gyermekek állandó törődést igényelnek. Mégis nem kevesen akadnak, akik felnőtt fejjel, gondokban nem szegényen is Aiállalják nemcsak a nekibuzdulást, hanem a sok nehézséget, lemondást jelentő konok kitartást. Mi ösztönzi, mi hajtja őket a többre, a többért. Erről érdeklődtem üzemi dolgozók körében, Sírokban. Jerszi Gábort a közelmúltban nevezték ki üzemvezetőnek, azelőtt mint technológus dolgozott. A Miskolci Nehézipari Egyetemen szerzett diplomát gépgyártás-technológiái szakon. Négy év alatt talán többet is elért, mint amennyit valaha is remélt ilyen rövid távra. Rangos beosztás, jóleső megbecsülés, s természetesen az ezzel járó több forint. Mindez elég ok a megnyugvásra. így gondolnák mások, ő azonban másképp vélekedik: — Ma, amikor naponta új és új eredményeket produkál a tudomány, az ember nem rekedhet meg. A több ismeret szerzése nemcsak belső igény, hanem azt hiszem, nyugodtan fogalmazhatok: így: kérünk parancsa művelődni. Engem személy szerint nyugtalanított az, hogy keveset értettem közgazdasági, dolgokhoz. Úgy éreztem, hogy ilyen képzettség nélkül nem lehet eredményesein dolgozni az új gazdaságirányítási rendszerben. Ezért határoztam el, hogy ugyancsak a Miskolci Nehézipari Egyetemen megszarzam a mérnök-közgazdász diplomát is levelezőként. A két év letelt, már csak egy van hátra, ezalatt elkészítem diplomamunkámat. Hadd legyen az újságíró egy kissé tamáskodó is, ezért fogalmaztam így a következő kérdést: — Űjiabb diploma, magasabb képzettség, szélesebb körű hozzáértés. Nem remélt ezért magasabb bért is? En természetesnek találnám, ka így vélekedne. — Nézze, arra sem bíztattak, hogy ismét ddákos- kodjam, de több forintot sem ígérték a másik diplomáért. Nem is ezért csináltam, mindössze az inspirált, hogy teljesebb emberré válhassak. Ha ez sikerül, akkor elégedett leszek. Akad olyan is, aki a középfokú végzettségért hoz áldozatokat. Ilyen — többek közt — Kovács Elemérné. Férje művezetőként dolgozik az üzemben, ő műszaki rajzoló. Munka után elég gondja akad kisfiával, ám ő mégis már egy éve jár a Salgótarjáni Gépipari Technikumba. Elhatározásának indítékait hadd elevenítse fel ő: — Amikor elvégeztem a nyolc általánost, nem volt lehetőségem továbbtanulni, pedig szerettem volna, _ s nagyon fájt, hogy osztálytársaim többsége jelentkezett valahová. Én nem mehettem, mert apám — súlyos betegként — kórházban volt, bátyám meg katonáskodott. Kellett a pénz a családnak, szó sem lehetett arról, hogy még négy évig tanuljak. Ahogy férjhez mentem, jött a gyerek, meg a családi gondok, a berendezkedés évei. Most azonban ha törik, ha szakad megvalósítom a gyermekkori .álmomat. Kizárólag ezért csinálom, hiszen munkaköröm ellátásához nem feltétlenül szükséges az érettségi. Sejtem, hogy tőlem is megkérdi: számítok-e fizetésemelésre. Nem. Mindössze egy régi adósságot szeretnék önmagámmal szemben törleszteni. A bükkszék! Zagyva Éva érettségi után lett műszaki rajzoló. Ö is a Salgótarjáni Gépipari Technikum levelező hallgatója. Vágyait nem titkolja: • — Engem is vonz a több tudás vágya, de hadd mondjam el — szerintem ez természetes emberi törekvés —, hogy szeretnék többre jutni az újabb érettségi megszerzése után. — Mire gondol? — Talán kineveznek szerkesztőnek, esetleg technológusnak, hiszen akkor már meglesz mindkét beosztáshoz szükséges képzettségem. Most havi 1300 forint a fizetésem. Erre, azt hiszem, nem vitatja, hogy nem lehet jövőt alapozni. Sajátos egyéniség Czank Péter főosztályvezető, aki jubilál, hiszen épp tíz éve, hogy megkezdte a tanulást, s azóta sem hagyta abba. Kezdődött azzal, hogy beiratkozott a gépipari technikum esti tagozatára; ma- turálás után rögvest marxista középiskolába jelentkezett Közben is akadt egyéb tanulnivaló, felsorolni is nehéz, hogy hány szakmai tanfolyamon, továbbképzésen vett részt Pillanatnyilag a marxista egyetem harmadéves hallgatója. — Két év után azt állítom, hogy megérte az újabb próbálkozás, hiszen világosabban, tisztábban látok, a korábban bonyolultnak, áttekinthetetlennek tűnő kérdésekben is, — Ha végez, jelentkezik szakosítóna is? — Emel egyelőre várni kell, mert újabb feladat sürget: meg kell tanulnom németül. Szerencsére még messzire sem kell mennem, mert itt a gyárban indul egy hároméves kurzus. Háromszor nyolchónapd tanulás után nyelvvizsgát tehetek. Remélem ez is sikerül, mert ma már ilyen beosztásban és munkahelyen nélkülözhetetlen legalább egy nyelv biztos ismerete. Karuk, beosztásúk különböző. Közös vonásuk az, hogy kanokul többre törnek, nem elsősorban a pénzért, a magasabb beosztásért, hanem a teljesebb emberré válásért. Pécsi István egy eredményes házasság kapcsán Bszakkelet-Magyar- országon, a Sopron megyei Jobaháaáról nyerte nemesi előnevét, s csak a XVIII. század első felében kapják meg a bárói címet, melyet azután a század harmadik negyedében emel grófi rangra az uralkodói kegy. Katalin kontesz ősei nem voltak mindig igényesek politikai magatartásuk megválasztásában. Egyik nagyanya! elődje semmiképpen sem arisztokrata módon múlt ki emiatt e földi ámyékvi- lágíból. Rákóczi rebelliója során, Habsburg-húsége miatt szegény fejét egy kuruc vezér darabokra aprította szab- lyájával... Katinka grófnő országos port felvert családi botrányának egyik főszereplője: édesapja, Dóry Gábor, annak a Ferencnek a fia, aki a „királyi pohárnokok főmestere”, Zemplén vármegye főispánja és a hétszemélyes tábla bírája, valamint császári és királyi tanácsos volt. — Dőry Gábor, atyjának még szerény nyomdokába sem léphet Nem is gazdálkodik, hanem a nem túlságosan magas, de meglehetősen tekintélyes szepesi kamarai hivatalban, mint tanácsos tevékenykedik, Kassán. Nem élheti az arisztokrata urak fényűző életét. Egy kassai házon kívül szüleitől semminemű vagyont, ingatlant nem kap, hogy a még megmaradt családi birtok a felelőtlenül meggondolatlan fiatalember kezén él ne üsz- sztm. Katalin családjában a házassági botrányok éppen édesapjánál robbannák ki először. Gábor gróf már amúgy sem fiatalon, 34 éves korában adja rá a fejét a nősülésre, Első felesége halála után nem sokáig bánkódik. már a következő esztendőben. szülei akarata és beleegyezése nélkül, feleségül veszi báró vásárosnamé- nyi Eötvös Miklós generális hajadonszűz leányát: Katalint. Ez a házasság fenekestől forgatja fel a Dőiyék családi békéjét. Kézzel-lábbal ka- pálódznak a vékonypénzű, de főúri igényű Eötvös Katának a családiba kerülte ellen. A tábomokcsaládban mutatós élethez szokott fiatalasszony, nem ismer határt a költekezésben. s nincs tekintettel férje erősen szűkA gróf Dőry család címere re szabott anyagi lehetőségére, s arra sem, hogy bizony jómaga egy fabatkat sem hozott a házasság 1révébe magával. Az eredmény félreérthetetlen. Felhördül a nagy tekintélyű Dőry Ferenc főispán uram s egyetlen hold birtokot sem enged át „szófoga- datlan” fiának. Sőt, az egri püspöknek, gróf Eszterházy Károlynak kéri a segítségét, hogy — mint írja —, „az én rossz fiamnak allapottyában magát közben vetni méltóz- tassék!” Elpanaszolja a püspöknek, hogy „szerencsétlen házassága révén,se én engedetlen rossz fijam, kiért én mindent cselekedtem, annyira megátalkodott, hogy nem gondolván semminemű boldogtálanságátxil s Attyá- nak s Annyának intéseivel... tilalmak ellen ezen házas- ' ságban eredett. Annyira megszomorottunk, hogy feltettük magunkban, hogy ötét és annyival is inkább feleségét, akit akaratunk és tilalmunk ellen elvett, látni sem kívánnyuk.. Jó Atyai és Anyai intéseket adtunk eliben, életének módgyát kirendeltük. de akaratunkat nem követte, sőt annyira hozta boldogtalan sorsát, hogy/ amint fülheggyel értem, azon hivataliul is, melyben ... Felséges Asszonyunk (ti. Mária Terézia) kegyel- mébül vala helyheztetve, Magát megf osztotta, ... mélyeket mindeneket az ö szerencsétlen házassága okozott né- kie.. A családi titkok jó ösme- rője az egri püspök, hiszen neki is kétezer forintjával nuiradt adós a tábornok úr. De Eszterházy mégis készségesen közbeveti magát, és sikerül is rábírnia a főispán- atyát, hogy nyújtson valamelyes anyagi támogatást, az adósságban amúgy is fuldokló Dőry Gábornak. A püspöki tekintély szava nyomain, Írét falu birtokát adják, kezére, hogy tengernyi adósságából „megjnene- kedhessen”. Ekkor még nem sejtette senki emberfia, hogy a véletlen egy groteszk játékaként, 19 év múltán, éppen Dőry Gábor leánya házasr ' ga. ügyében, ismét Eszterh zy Károly egri püspöké V a döntő szó .. Csakhogy ai - kor Dory Gábor uram nem gyermeke házassága ellen, de éppen annak títzzel-vas- sal való mielőbb• megkötése mellett kardoskodik. (Folytatjuk.) Igény és alkotás Megyei vezetők, képzőművészek eszmecseréié A FEJLŐDŐ HEVES megye képzőművészeti kultúrája által is szóljon bele az ország életébe! — talán így fogalmazható meg egyetlen mondatban az igésny, amely egy asztal köré hívta párt- és állami vezetőinket a Heves megyében dolgozó festők, szobrászok népes csoportjával. Nem. mintha nélkülöznénk a szép, tartalmas leállításokat, avagy képzőművészeink teljesen tétlenül szemiehtefc a világ folyását. Bátran utalhatunk a Rudnay Terem megnövékedett forgalmára, a Megyei Művelődési Központ kisgalériájának rendszeressé vált bemutatóira, a Gyöngyösön szerveződő megyei seregszemlékre, vagy éppenséggel az akva- rellbiennáléra, amely által Eger az utóbbi évek során immár belépett hazánk képzőművészeti köztudatába! E kedvező kép azonban visszájára fordul, ha olyan kérdéseiket fogalmaz a szemlélő: mennyire ehhez a tájhoz kötődőek a megyében lezajló kiállítások, mennyiben fejezik ki annak arculatát, embereinek érzésvilágát? Kik a szereplői e kiállításoknak, továbbá miféle tényezők alakítják úgy képzőművészeti életünket, hogy abban legkisebb hangjuk és lehetőségük a hevesieknek van? AZ EMLÍTETT «ARÄTI beszélgetés, a téma kétolda- lűságának megfelelően, igen sok problémát hozott felszínre, megfogalmazva kölcsönösen a felelősségét, s keresve a kérdésék megoldásának útját, módját. Elsőként idézzük azt a véleményt amely az együttmunkálkodás. az egy cél félé törő akarat közös megnyilatkozásának hiánya miatt marasztalta el művészeinket, mondván:, elszigetelten, önmagukra hagyatkozva élnek és dolgoznak, ami hovatovább szinte a terméketlenséghez vihet! Intő jel erre az a tény, mily nehezen lehet jó minőségű anyagból összeállítani egy megyei tárlatot, vagy pedig mennyire vonakodik az ön- álló szerepléstől némely festőnk, szobrászunk. Művészek oldaláról hangzott el a neheztelés, hogy nem jutnak megfelelő i«i- rális feladathoz, komolyabb megbízáshoz, holott megyénk rohamosan fejlődő lakónegyedei, s az új középületek, intézmények számtalan lehetőséget kínálnak külső-belső dekoráció elhelyezésére. Mi több: ha sor kerül ilyen inegbízásra, jobbára pestieknek juttatják a beruházók. De a közszereplés hagyományos formájától is el vannak zárva művészeink. A Rud- nay-terem legritkábban vonultat fel Heves megyei művészt, a Vármúzeum képtára kicsiny kiáUítóhelyiséggel szolgál, máshol pedig nincs ilyen célra igazán alkalmas helyiség! JÓINDULAT, SEGÍTŐ- KÉSZSÉG jellemezte e kérdések kapcsán a megye ve- 'zetőinek állásfoglalását. így biztosra vehető, hogy a jövőben a középületek, új lakótelepek képzőművészeti alkotással történő díszítésére megyénk művészei is megbízást, illetve meghívást kapnak az erre meghirdetett pályázatok révén. A megyei tanács illetékesei nem mondanak le a Rudnay-terem nyújtotta lehetőségről sem. Megkeresik a Képcsarnok Vállalatot, hogy egri kiállítótermében rendszeresen szerepeltesse a megye festőit. Képzőművészeti életünk nagyobb arányú fellendülése, korszerűen rendezett tárlatok megtartása azonban csak a Csebokszáriban ' felépülő kiállítási csarnoktól várható. S ezt sem szűnnek szorgalmazni párt- és állami vezetőink, figyelemmel kísérve a tervezés, majd pedig a kivitelezés munkáját, hogy valóban modern, a tártatok sajátos szempontjainak is megfelelő intézménnyel gazdagodjék, a megyeszékhely. A dinamikusan ható művészéletnek azonban legalább ennyire előfeltétele egy másik tényez»: a műpártolók tömege! Az a közeg amelyben. munkál a festmény és a szobor. Az a közeg amelynek igénye alkotásra ösztönzi a művészt. A lezajlott eszmecsere során bőven történt utalás erre, mégpedig igen egybehangzóan. Summa: nem elég a művészék anyagi és műteremgondjaival, szerződéskötéseivel, s a kiállítóhielyisé- gek kulturáltságával foglalkozni, csupán ezekre koncentrálni. Fontosabb e pillanatban, hogy az alkotók kimozduljanak műhelyeikből, tárlatokon találkozzanak a megye mind több városának, községének dolgozóival, s ezzel elősegítsék a tömegek ízlésének, látáskültúrájának fejlődését. De megteremtsék egyben az országos elismertetés alapját is. Csalt így, a szellemi javak széles tulajdonba bocsátásával érhető el, hogy a képzőművészetnek tömegbázisa legyen Heves megyében. Nehézségeink számbavételénél többen a hagyományok hiányára is utaltak a baráti találkózó vitái közepette. Szentendrét, Szolnokot, Vásárhelyt emlegették, ahol a századelő mesterei által teremtett atmoszféra és művészeteentrtkus városszéliem kitűnő táptalaja az utódok művészetének. Arról azonban elfeledkeztek a hivatkozók, hogy az európai hírű vásárhelyi művésztelep rangjához például mindmáig ,solcat hozzátesz az itt alkotó művészek társadalmi kötődése, a város és táj népének sorskérdéseivel, mindennapjával való azonosulása. ,.4 fejlett technikán, sodró szenvedélyen kívül a valóság ilyesféle láttatásának igénye ötvöződik kerek egésszé az itt születő képeken, s emeli legtöbbnek alkotóját pikiú- ránk szobrászatunk élvonalába. A REALITÁS EKKÉNT megfogalmazott felhangját kérte megyénk művészeitől is egyik pártvezetőnk, amikor összefoglalva a hasznosnak vélt eszmecserét, így búcsúzott a jelenlevőktől: Művészeink jogosan várjál: a segítséget. Mi viszont joggal elvárjuk növekvő aktivitásukat, mégpedig olyan művészeti alkotásokban, amelyek az életet tükrözik a maga sokszínűségében," "de mindenkor olyan nyelven, mély érthető, élvezhető és biztatást sugárzó még gondjainkban. is. Moldvay Győző Sugár István PROLÓGUS, avagy történelmi szellemidézés í. Az olvaso sohasem apadó leseéhségét, kalandos élet- >rsok intim rejtelmei irán- kíváncsiságát, nemcsak ói fantáziával alkotott re- ínyek, elbeszélések elégítsük ki. „Az Élet a legfan- isztikusabb és legbizarrabb •gényíró!” — olvastam egy asz novellista nyilatkozatban. Valóban! A levéltá- ik polcain, hamvas porré- •g alatt békésen pihenő ré- i iratkötegek, nemegyszer, regényírói legvérmeseb b mtáziát is messze tűlszár- yaló emberi sorsok bizal- sas őrzőt, letéteményesei... Olvasóink előtt az elkö- etkező hetekben ieperget- izk egy, az 1700-as évek tólján s az 1800-as évek Iső felében játszódó házasig tőről metszetten igaz istóriáját. Ennek a különös, agyon-nagyon különös há- asságnak a története nem a szeptember 19„ vasárnap irodalmi igénnyel lép fel, bizonyára nem is az irodalmi ínyencek fogára való lesz, de annál inkább egy letűnt korszak «urainak és hölgyeinek, fiskálisainak és papjainak, megvásárolható tanúk légiójának izgalmas, gyakorta kalandos históriája, — ha úgy tetszik: krónikája. A megsárgult papírokat lapozgatva, s már-már halványuló írásokat olvasgatva felbomlanak az időszabta korlátok, és lassan-lassan feltárulkozik előttünk a távoli múlt, eleven életre kelnek tömjénszagú öreg temp- Idmok kriptáinak mélyén, vagy már jeltelen strdom- bok alatt porladó emberek, s akarcsak a. Lumiere-fwé- rek csodálatos találmányán, a fűmen, újra leperegnek előttünk örömeik, vágyaik, bánatuk, szerelmük, gyűlöletük, vagy éppen nagy ravaszsággal kiagyalt kópésa- gaik... Egy-egy .ilyen életszagúvá éledő história szélesre tárja a ma olvasója előtt a tanulságok ablakát is, és sokrétű panorámában bontakozik ki előttünk a letűnt kar társadalma, m úá minden crinjával-bániával, csavarosesizű fiskálisok agyafúrt mesterfogásaival, arisztokraták és katonatisztek erkölcsi kortátoikat nem ismerő gátlástalanságával. megtetézve mindezt kispolgárok gerinctelenségével... Higgyék éL nékem a kedves olvasók, hogy nem volt e kis bevezetés, ha úgy tetszik prológus, olyan haszontalan, hiszen félidéztük és beszédre késztettük általa a múlt szellemeit, hogy ismét játsszák el a 120—170 esztendővel ezelőtt lezajlott históriát. Kezdődjék hát egy férfi, gróf párdányi Buttler János és egy leány, egy asszony, jobaházi Dőry Katalin házasságának igaz históriája, úgy, amint azt a fennmaradt korabeli iratok, okmányok es jegyzőkönyvek légiói hitelt érdemlően tanúsítják.„ A gróf Dory família Legyűrik gálánsak és udvariasak, s kezdjük a bemutatkozást a hölggyel, Dőry Katalin grófldsasszonnyal. A Dőry-család, amely egyébként csak az 1600-as evek sarán telepszik, meg,
