Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-17 / 219. szám
Ugyan meddig még r A statisztikát böngészem: « teljes káskereskedelim for- aalnm tavaly 14 százalékkal, a szövetkezeti szektorban 17 százalékkal növekedett. Az élelmiszer-iparcikk forgalom 48:52 arányban alakult. A kereskedelmi dolgozók száma a forgalomnál jóval kisebb mértékben, csak hat százalékkal gyarapodott. Ez utolsó adatot azért citáltam, hogy lássuk, nem könnyű a pult másilí oldalán sem. De ne sértődjél meg egyetlen becsületes kereskedő sem, ha most a felsorolást egy most elkészült tanulmány néhány számával megtoldom. o o o o Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség az elmúlt esztendő során több mint huszonnégyezer vizsgálatot végzett az ország területén. Ennek az eredménye, hogy száz esetből átlag tizenhét helyen tártak fel szabálytalanságot; összesen 4153 esetben. Milyen okokra vezethető vissza?... A „dobogó” legfelső csúcsán a .kaját zsebre” elkövetett árdrágítás kerül, több mint 23 százalékkal, ezt követi a hamis mérés, mintegy húsz százalékkal, és „bronzérmes” a minőségrontók igen tekintélyes tábora, majd 19 százalékkal. Ne feledjük ki a felsorolásból a hamisan számolókat sem, ugyanis minden nyolcadik vizsgálatra jutott belőlük is egy!..,. A fogyasztók megkárosítása — bűntett! Ezért nagyon lényeges a felelősségre vonás is. Ahol az ellenőrzések során hiányosságot tapasztaltak, mindenütt megtették a kellő lépéseket. Több mint kétezer-ötszáz esetben vetettek ki pénzbüntetést, együttes összegük meghaladja az 1,4 millió forintot A vállalat felelősségre vonását 500 alkalommal javasolta a főfelügyelőség. Természetesen a vizsgálat alapján az árdrágításból, illetve a minőségrontásból származó többletbevételt elvonták, ez több mint négymillió forint. Mindezek mellett elgondolkodtató, hogy csak 45 esetben történt büntetőfeljelentés. Hiszen a fogyasztók megkárosítói ellen nem csupán az anyagi fegyelmezés módszereivel kellene élni. Ide kívánkozik viszont az a tény, hogy a megkárosított vevőknek — ahol vissza lehetett keresni, hogy ki vásárolta az árut —, az ellenőrök kezdeményezésére 840 ezer forintot visz- szatérítettek a kereskedelmi vállalatok. o o o o A tanulmánykötet, külön fejezetben, beszámol a panaszirodához érkezett bejelentésekről is. 1970-ben 3770 panasz érkezett. Feltűnő, hogy minden második észrevétel iparcikkel kapcsolatos, az élelmiszerek húsz százalékkal szerepelnek, a vendéglátás és a ruházat „holtversenyben” 15—15 százalékkal képviselteti magát. A számszerűségnél azonban sokkal több tanulságot rejtenek az indokok és ebből nem csak a kereskedelmi vállalatok okulhatnának, hanem a gyártó cégek is. Tennivalóra sürgető ugyanis, hogy milyen sok a panasz a tartós fogyasztási cikkek minőségére és a garanciára. A háztartási gépek sokasodása automatikusan megköveteli, hogy ezzel párhuzamosan fejlődjön a szolgáltatás is. Sajnos, gyakori jelenség', hogy a meglevő rendéleteket sem tartják be sok helyütt és nem tudnak cserekészüléket sem adni a szervizekben. Figyelemébresztő az is, amit az élelmiszer-vizsgálatok mutatnak: 2000 laboratóriumi elemzés 300 minőségi kifogást fedezett fél. Országos jelenség az óvatos megrendelés következménye: az áruhiány is. Akár az üvegvisszaváltás, amely mindenütt szó csatákkal és idegeskedéssel párosul. A vendéglátóiparban a megkárosítás hármasfogata”: az adagok, az árképzés, és a számolás. De, meddig?... Hiszen évek óta visszatérő gondok ezek, és úgy tetszik, csak a törvény szigorának mindennapi érvényesítése hozhat gyökeres változást. Ennek, gondolom, a becsületesen dolgozó kereskedelmi és vendéglátóipari alkalmazottalt örülnének a legjobban, mert így bizony ártatlanul is a gyanakvás légkörében kénytelenek élni. o o o o A közgondolkodásunk sokszor el is fogadja, hogy az élelmiszerboltban egyes eladók kevesebbet mérnek és többet számolnak, úgy veszik meg a készüléket, hogy már ott sejtik a hibát, nem szólnak az indokolatlan áremelések ellen. Nekünk vásárlónak is többet kellene tenni — és jobban élni a jogainkkal. Mert nem lehet mindenki mögött egy ellenőr és egy vizsgálatot végző ember. Egyrészt nem szabad a közvéleménynek elfogadni a vásárlói jogok megsértését, másrészt, ha a tanulmányban felsorolt okokat nézzük, arra is rá kell jönnünk, hogy az elemzés a megoldás kulcsát is adja. 3770 panasz tanulsága szerint: 33 százaléknál az ok visszavezethető minőségi reklamációra (ez egyaránt asztala az iparnak és a kereskedelemnek (!), 23—25 százaléka fogyasztói megkárosítás (ez az üzletek „háza táját” érinti) és 20—22 százalétka áruéllátási panasz (erre a kis- és nagykereskedelemnek együttesen kell válaszolnia.) E három fő indok megoldása valljuk: nem pénz kérdése. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelni a munkánkra; hol az üzemben, hol az íróasztal mellett, hol az éladópultnál. A fogyasztókat tudatosan megkárosítókról nem beszélek most már, hiszen ez már a bíróságok dolga, de ami a miénk, abban nem ártana keresni a magunk szerepét..; Bán János W^Mä/WA/^^^^aaaaaaa^a/wvaaaaa/wvwnaa/wws/ww\aa/ww\aaa/wvvvv\aaaaaaawwwwwwvw Zavánhi tanulság: Nem szabad egy helyben topogni A különféle vizsgálatok befejeződtek, a vizsgálati anyagok az irattárakba kerültek. A zaránki / Üj Élet Termelőszövetkezet néhány vezetője más munkahelyet és munkakört választott, helyükön új emberek kezdtek a munkához. A „zaránki ügy” tehát befejeződött, úgy is mondhatnánk: pont került a végére. Érdemes azonban újra feleleveníteni az eseményeket, vizsgálni a történtek okait, már csak azért is, mert a termelőszövetkezet, a szövetkezet vezetése körüli viták még mindig nem ültek el teljesen és néhány olyan nézet, vélemény is elhangzott az elmúlt hetekben. amely nélkülözte a reális alapot. Mi is volt tehát a „zárán - ki ügy”, és mennyiben volt „ügy” egyáltalán? Figyelmeztetés — időben A zaránki Űj Élet Termelőszövetkezet a jó természeti adottságokkal rendelkező közös gazdaságok közé tartozik. A szakemberek véleménye szerint — a természeti és közgazdasági tényezők alapján — hasonlóan jó gazdálkodást lehetett volna ebben a gazdaságban is folytatná, mint például Tar- nábödon. De csak lehetett volna, mert az Űj Életben jóval szerényebb eredményeket mondhatták magukénak a tagok és a vezetők, mint a tamabodi szövetkezetben. S amíg a bodiak évről évre előbbre haladtak, addig Zarámkon az egy helyben való ropogás volt a jellemző. A szövetkezeti gazdák már az 1967-es zárszámadó közgyűlésen felvetették, hogy adottságaik alapján sokkal többre lenne képes a szövetkezet az elért eredményeknél. s kérték a vezetőket, hogy tegyenek intézkedéseket a gazdálkodás javítására. A kérés azonban hiábavalónak bizonyult, az elkö- , vetkezendő években nem következett be számottevő javulás a gazdálkodásban. Mi volt ennek az oka? A járási párt-végrehaj főbizottság véleménye szerint — s ezt támasztják alá a különféle vizsgálati anyagok is — egyrészt az. hogy a szövetkezet elnöke, íőmező- gazdásfca és főállattenyésztője között megromlott a kapcsolat. Egymást keresztező intézkedések születtek, a vezetésre nem a határozottság, hanem a kapkodás volt a jellemző. Természetesen ez kihatott a tagság hangulatára, munkakedvére is. A vezetőit rossz kapcsolata űgv is kihatott a szövetkezet életére, hogy különböző csoportosulások jöttek létre, ki ezt, ki azt dicsérte, vagy éppen szidta. Nem egyeseiAVWWWWVW fAWWWVVWSM Óiz az mlÄti Fent: Vadkan a gemenci vadrezervátumban. (MTI foto — Bajkor József) Jobbra: Dámvadak a gyula ji erdőben. (MTI foto — imlrnvás iámki íelv.) ben a szövetkezet elnökével kapcsolatban is olyan vélemények hangzottak el, melyek aligha tűrnék' a nyomdafestéket. Háztáji szemlélet Az egy helyben való to- pogásnak, a szélsőséges nézeteknek a másik álca az volt, hogy a szövetkezetben túlzottan előtérbe került a háztáji szemlélet. A növény- termesztésben szinte minden növényféleséget részes alapon műveltek a gazdák, alig volt közös terület. Ezenkívül — a munkaegység . kivételével szinte minden bérezési formát alkalmaztak s ez áttekinthetetlen, szinte ellenőrizhetetlen helyzethez, vezetett. Ilyen helyzetben az már szinte törvényszerű, hogy az egyik gazda kevesebb munkával többet, a másik több munkával kevesebbet keresett. S mivel a közös munka becsülete megingott, minden- lei'a háztájit tekintette a biztos anyagi bázisnak. Hogy ez mennyire így volt. azt az is bizonyítja, hogy egyes vezetőknek is nagyobb volt a háztáji területe, mint amenynyit a szövetkezet alapszabálya megengedett. A széthúzás, a sorozatos nézeteltérés, az egymást keresztező intézkedések hatása a külső képben is megny.il-. vánult. A vizsgálati anyagok szerint a szövetkezet gépei, az állattenyésztő telep siralmas képet mutattak. A gépek majdnem elsüllyedtek a sárban, az istállókból szinte , éveken át nem hordták ki a trágyát. A részes művelés pedig a határban tűnt szembe, ha például ötvenen vállalták a napraforgó művelését, akkor ötvenféleképpen nézett ki. A tagság — mint már említettük — többször is szót emelt a hibák ellen. Azonban. vagy ígérgetéssel, esetenként pedig durvább szóval szerelték le a gazdákat. A járási pártszervek is jó néhány esetben, felhívták, a vezetők figyelmét arra, hogy rendezzék egymás között a vitás ügyeket, találják meg az összhangot,.s.közösen változtassanak a helyzeten. A közös hangot azonban nem sikerűit megtalálni. A „zaránki üggyel” kapcsolatban érdemes még valamire felhívni a figyelmet. A szövetkezet vezetői, búr súlyos felelősséggel tartoznak a történtekért, nem követtek el olyan cselekményeket, amelyek bűncselekménynek minősültek volna. A zaránki ügy tehát ebből a szemszögből nézve nem ÜgyAnnyi azonban biztos, hogy nem vezethet jóra az. ha a vezetők közötti kapcsolat meggyengül, ha egy közös gazdaságban nem a közös, hanem a háztáji szem-r lélet dominál s a fejlődés helyett az egy helyben topo- gás a jellemző. Érthető türelmetlenség Sokak számára talán az volt a meglepő, hogy a zaránki szövetkezet gazdaságilag nem került a mélypontra s mégis szembekerültek az érintett vezetők a szövetkezeti gazdákkal. Való igaz, a szövetkezét gazdasági helyzete a hibák ellenére sem mondható a legrosszabbnak. Mégis érthető a gazdák türelmetlensége. hiszen az adottságok sokkal jobb eredményekhez is vezethettek volna, ha magasabb a vezetés színvonala. S ezt várják a gazdák a mostani, az új vezetőktől. A zaránki ügy lezárult — a közelmúltban, a szövetkezet közgyűlése az érintett vezetők kérésére hozzájárult, hogy eltávozzanak a gazdaságból. Helyükön új emberek láttak munkához. Az új vezetés kezdeti lépései biztatóak. Ha jó kézzel fogják a gyeplőt, akkor a gazdaság eredményei — az átmeneti bizonytalanság ellenére sem — romlanak. S ha sikerül következetesen tevékenykedniük, akkor az elkövetkezendő évek során megteremthetik, a biztonságos, a jó "gazdálkodás alapjait. Kaposi Levente Bélapátfalván is panaszkodnak az üzemi kosztra Mostanában sokfelé hallani : panaszkodnak a dolgozók az üzemi ebédre. Az ellenőrök pedig rendszeresen vizsgálják az ókokai, hogyan lehelne javítani a minőségen, hogyan lehetne jobb szervezéssel, nagyobb szakértelemmel eredményesebben kihasználni az anyagi kereteket. A Bélapátfalvi Cementgyárban a közelmúltban többször is kifogásolták a felszolgált étel minőségét, illetve a gyár üdülőjében pihenő vállalati dolgozók ellátását, Az ügyben megkérdeztük a gyáriak és a vendéglátók véleményét, A gyár vezetői egyöntetűen elismerték: már kevés az étkeztetésre felhasznált pénz. amit hosszú évekkel ezelőtt állapítottak meg, s azóta nem emeltek. A szákszervezeti bizottság emelni is akarja az összeget, persze úgy, hogy a dolgozók hozzájárulása, az ebédenként: négy forint, ne növekedjék. Mint Vitányi Imre. a szakszervezeti bizottság titkára elmondotta, mégnem született döntés, de szeretnének legalább 70—80 fillért hozzáadni minden egyes ebéd költségéhez. Holló Miklósné. a konyha vezetője kérdésünkre röpke számítással válaszol: — Négy forintot fizetnek a dolgozók. 4,47-et pedig a gyár ad egy-egy adaghoz. Ebből leszámítva a rezsi- költséget, marad 6 forint 38 fillér. Mivel nehéz fizikád munkál vég eznek az emberek, szükséges, hogy mindennap kapjanak húst. 10 deka nyers hús vásárlása után pedig már olyan kevés pénz marad, hogy bizony fő _a fejünk, mit is adjunk. Harmadik fogást nem is tudunk felszolgálni. Tóth László. az üzemi vendéglátó igazgatója elmondta. hogy megbüntette a konyha két vezetőjét, mivel egy-két esetben indokoltnak látta a panaszokat, De hozzátette: ha nem tud a gyár a közeljövőben emelni az adott kereten, akkor egyre nő a feszültség az igények és az ellátás között; jelenlegi árviszonyaink mellett a szint megtartása nem lesz lehetséges. Volt tehát hiányosság — keményre sült tyúkot adtak csirke helyett, vagy a leves volt ízetlen —, de ezek esetenként fordultak elő, s a szigorú ellenőrzés megszüntette a hanyagságot. Ezt tapasztaltuk az ebédlőben is, ahol a dolgozók véleményét megkérdeztük. Viszont továbbra is megmaradt a másik probléma, a pénzkérdés. Országos gond, nehéz megoldani. Biztató, hogy a bélapátfalviak ezen is segíteni akarnak. (hekeli) UpniiLtogi A jgejiufjuiy fy 1971. szeptember 17., péntek
