Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-17 / 219. szám

«•**«***» A (Vagy Színház Budapesten A moszkvai Nagy Színház operatársulata rövidesen megkezdi budapesti szerep­lését. Repertoárjuk az orosz nemzeti opera fejlődésének főbb állomásait jelzi: Mu­szorgszkij „Borisz Godu- nov”-jálól Csajkovszikij „Pi­que Damé’-ján keresztül Prokofjev Magyarországon kevéssé ismert „Szemjon Kot- ko” c. operájáig. Jurij Muromcev profesz- saor, a színház igazgatója a következőket mondotta az APN tudósítójának: — A vendégszereplő szín­házak minden esetben or­száguk kulturális követei — együttesünk is igen komoly, ugyanakikor megtisztelő fel­adatnak tekinti az idegen nyelvű, más nemzeti zenei színházi kultúrán nevelke­dett nézők előtti fellépést. Műsorpolitókánik töretlenül egy célt szolgál: minél több embert megismertetni az orosz kultúra gyöngyszemei­vel. A Nagy Színház munkás­sága az ősi orosz zene- és balettkultúra legnemesebb hagyományainak folytatására épül. 1776-os alapítása óta vonzotta a legkiválóbb orosz művészeket: a világ művé­szetszerető közönsége a Bol- soj vendégszereplései alkal­mából nem kisebb nevek­kel ismerkedhetett meg, mint Saljapin vagy Galina Ula­nova. A kilenc budapesti fellé­pes több, a magyar nézők­nek izgalmas előadást kí­nál. Borisz Godunov szere­pében például Alekszanár Ognyivcevet, a Szovjetunió kiváló művészét, hallhatják majd. Muszorgszkij sajátos művészetét olyan énekmű­vészek idézik fél, mint Alek- szandr Vegyévnyikor), Alek- szandr Laptyev, Galina Bo- riszova, Georgij Andrjusen- ko, Vlagyimir Petrov, La­Elhunyt Doktay Gyula9 a hatvani múzeum alapítója Ciciének 76. esztendejében elhunyt Doktay Gyula épí­tészmérnök, a hatvani városi múzeum alapítója. Temetése ma délután három órakor lesz Hatvan temetőjében. Utolsó pillanatáig csupa tűz, alkotókedv, fiatalos len­dület és kedély jellemezte. Szálas termete, hófehér haj­jal és szakállal keretezett szép arca nélkül elképzelhe­tetlen volt a hatvani utca. Útépítéseknél, bontások­nál azonnal megjelent, és a földből előkerült, igen gyak­ran nagy értéket képviselő leleteket magához véve egy­re gyarapította gazdag ma­gángyűjteményét, amely az idők folyamán múzeumra val­ló méreteket öltött. E szen­vedély nem önös érdekeket képviselt: gyűjteményét fel­ajánlotta egy Hatvanban ala­pítandó múzeum számára. De nemcsak régi tárgyaik össze­gyűjtésével foglalkozott; írá­sos munkái — ez ideig még csak kézirat formájában — megörökítették neves épüle­tek (mint a kastély) tör­ténetét, régmúlt idők nagy, érdekes hatvani esemé­nyéit foglalta össze, és rendszerezte. Életének nagy álma néhány évvel ezelőtt végre teljesülhetett; megszü­letett a hatvani városi mú­zeum, melynek ő lett a ve­zetője, s e régóta várt ese­mény újabb, nagyobb teret adott lelkesen vállalt szép munkájának. Sajnos a halál pontot tett e gondokban, küz­delmekben, de eredmények­ben is tartalmas élet végére. Érdemes idézni szavait, ami­kor megvalósult álma, meg­nyílt a hatvani múzeum. Akkor mondta: „Igen, nem éltem hiába...” risza Avgyejeva, Irina Arhi­pova, Vitalij Vlaszov, Alek- szej Maszlennyikov, Vero­nika Boriszenko, és még so­kan mások. Három estén át láthatják a budapesti nézőik Csajkovszkij „Pique Dame” c. operáját, amelyet a szí ző a nagy költő Puskin szín­művéből formált. Rendezője Borisz Pokrovszkij, a kar­mester Borisz Hajkin. A szerepeket olyan híres «égek alakítják, mint Geor­gij Andrjusenko, a világsaer te ismert szopránénekesnő, Galina Visnyevszkája, Via gyimir Atlantov, Jurij Ma- zurok, Andrej Fedoszejev, Tamara Milaskina, Alek- szandr Laptyev, Andrev Szokolov, Jurij Koroljev, Je­lene. Obrazcova, Gálina Borrí- szova. Külföldön kevéssé Ismerik Saergej Prokofjev operáját, a „Szemjon Kotko”-t. Buda­pesti vndégszereplésünk so­rán a magyar operarajongók két estén hallgatják a szov­jet zene kiemelkedő klasszi­kusának alkotását. Prokof- jev zenei nyelve és drámai- sága szülőföldje, a dél-uk­rán népi dallamvilágból táp­lálkozik. Az opera szöveg­könyve Valentyin Katajev: „A dolgozó nép fia vagyok” c. regénye nyomán készült. A szovjet hatalom első éved­ről, az új típusú ember, a merőben új társadalom szü­letéséről szól. Az opera ren­dezője Borisz Pokrovszkij, a karmester Fteaf Monszu- tov. Az énekkart ugyanaz a két művész — Alekszandr Ribnov és Igor Agafonnyi- kov — tanította be, akik a „Borisz Godunov” hatalmas kórusait és a „Pique Dame” kórusnészletedt Bízunk benne, hogy buda­pesti előadásaink keretében teljes orosz-szovjet világké­pet adhatunk a magyar né­zőknek, s mindaz, amit az orosz nép múltjáról és jele­néről, az egyes emberek és tömegek sorsáról a Nagy Színház tolmácsolásában ki­lenc estén keresztül átélnek, maradandó élményt jelent majd. Gyöngyösi siker az olasz tengerparton A goriziai folklórfesztiválon harmadik lett a Vidróczky Együttes Tizenkét nap az olasz ten­gerparton ... Utána bizony nehezen bújik vissza az em­ber a régi bőrébe, s keze se áll úgy a munkára, mint az­előtt. így vannak ezzel a gyöngyösi Vidróczy Együt­tesben most valamennyien. Elég kimondani előttük, hogy Gorizia, máris rajzanak az emlékek, élményék a sike­res útról, amelyet a kék Ad­ria partján tetteik. Legszívesebben persze mindenki a háromnapos folklórfesztiváli szereplésre gondol, amelyen mind Zelt- ner Imre táncegyüttese, mind pedig a Schubert Henrik ve­zette népi zenekar harmadik dijat nyert az erős nemzet­közi mezőnyben, megelőzve tíz francia, osztrák, svájci, olasz együttest Csak a ju- gaszlávok jutottak eléjük. Premier Palmanovában A 47 tagú együttes műso­rának premierje Palmanová­ban volt augusztus 25-én. A rendezők a középkori város főterén emeltek színpadot a táncosok, énekesek, muzsi­kusok részére, s este 9 órá­ra foglalt volt mind a más­fél ezer szék, amit körötte elhelyezték. A nyitó szám­ként szereplő Dobozi csár­dásnál még feszengett a job­bára üdülőkből álló, válasz­tékosán öltözött közönség, jött azonban Matteo Pri- bolyszy — így hirdette a plakát kitűnő citerásunkat! — s egyszerre elnémult a tér, hogy a bravúrosan elő­adott szólót végezetül viha­rosan megtapsolja. Innen kezdve aztán ün­neplés az egész műsor. Ko­moly gondba csak a Somo­gyi-szvit előtt került a gyön­gyösi társaság. E műsor­számban mindenki a színen van, aki csak létezik. Az öl­töző viszont 400 méterre a szereplés színhelyétől. Kép­zelheti az olvasó, micsoda villám-sztriptízre volt szük­ség az átöltözésre hagyott három perc alatt! Végül: volt, aki futtában kötötte fel >. ■ :• -'í'yo yv, x«/<­Az „II Piccolo” című nagy olasz lap fényképes tudósítása a Vidróczky együttes sistiniai fellépéséről. 0VSA^),VWVAAA/VVVWVVWVWVWwVWVVVVVVVWWVA.r»'VVVVVNAAA»AA*A*A*MM»/V\AAA*Aft*AAAA^ A z irodalmi szalonok divatja bécsi közvetí­téssel került Magyarország­ra. Ha a keszthelyi Helikon- ünnepségekiet még nem is tekinthetjük vérbeli irodal­mi szalonéletnek, a kezde­tet jelentették. Pest azon­ban nem volt Párizs, fővá­rosunk a XIX. század ele­jén inkább egy nagy sváb faluhoz hasonlított. Mégis ekkor már kezdett kialakul­ni a mai belváros, akadt már egy-két mutatósabb fő­úri palota is, és az írók is mozgolódni kezdtek. 1810- böl már két irodalmi szalon­ról is tudunk; az egyiknek Vitkovits Mihály pesti ügy­véd háza adott otthont, a másiknak, Podmamiczky An­náé. Vitkovits Mihály, a görög­keleti esperes fia, már diák­korában nagy tisztelője volt Kazinczynaik és később Sze­mere Pál közvetítésével sze­mélyesen is megismerkedett vele. Ez adta az ötletet Vit- kovitsnak, hogy Kazinezyt és a többi magyar írót meg­hívja magához. Szemere Pál­lal és Horváth Istvánnal megalakította a „Kazinczy- triászt”, s ez teremtette meg az első magyar irodalmi sza­lont. F oly ó iratai api bis i kí­sérletük (Amalthea) nem si­került ugyan, de csakhamar Ferenczy János, a geográfus is csatlakozott hozzájuk, és 1811-töl majdnem naponta összegyűltek . Vitkovitsnál. 1812-től, amikor Vitkovits a Kereszt utca (mai Szerb ut­ca) 30. számú házba költö­it&W***W* lUll Régi magyar irodalmi szalonok szeptember itefc zött, az évi 20 000 forint jö­vedelemmel rendelkező ügy­véd szalonja egyre több írót, tudóst fogadott; gyakran megfordultak a vendégszere­tő házban Virág Benedek, Döbrentei Gábor, Jánkovics Miklós, Fáy András, Hetaie- czy Mihály, a nyelvújító, és még sokan mások. De nem­egyszer vendége volt a Vit- kovits-háanak Kisfaludy Ká­roly, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc is. Kazinczy, ha Pesten járt, sosem kerül­te el a vendégszerető házat. Vitkovits a rászoruló írókat anyagilag is támogatta; a kisebb-nagyobb pénzösszege­ket Horváth István lopva csempészte be hozzájuk. A házigazda bájos, szellemes felesége tartotta össze a tár­saságot, s nem volt olyan irodalmi probléma; a Ver­seghy és Kazinczy közötti nyelvújítási vitától Berzse­nyi költeményeinek kiadásá­ig, ami ne került volna te­rítékre. Kölcsey, Helmeczy olvasták fel legújabb írásai­kat, de ha kellett, egy-egy munka megjelenése érdeké­ben még a cenzornál is köz­benjártak. Kisfaludy Károly itt találkozott Kazánczyvak de az is Kisfaludy volt, aki az összejövetelek kedélyes­ségének véget vetett. A ré­gi és az új irodalom össze­csaptak. Néha. Mihály-nap- kor, még egybegyűltek ugyan, de csakhamar ez is meg­szűnt. Mégis, amikor Vitko­vits 52 éves korában meg­halt, koporsóját Fáy András és Vörösmarty te kikísérték a temetőbe» Kisfaludy Károly s az Au­róra kör tagijai Bártfay László lakásában találtak második otthonra. 1820 tá­ján Bártfay László körül alakult ki a második ma­gyar irodalmi szalon. Az új magyar irodalom képviselői találkoztak itt a Vitfkovits- ház íróival, akük a régi iro­dalom hívei voltak. A régi­ek közül Kultsár Mihály, Fáy András, Kölcsey Ferenc is csatlakoztak az Auróra körhöz, Kazinczy vezéri sze­repét Kisfaludy Károly vet­te át, s a Hébe, az Auróra riválisa egyre jobban lema­radt a versenyben, T oldy ezt írta Bártfay- ról: „Kevés férfiút is­mertem, aki nála több álta­lános műveltséggel bírt vol­na, alaposabb ismeretekkel a szépirodalomban, a törté­nelemben, a jogban, emel­lett oly józan, biztos ítélet­tel, szemmel és ízléssel. Bártfay felesége te minden szépért, jóért hevült, így la­kásuk a Károlyi palotában gyakran lett népes írói ösz- szejövetelek színhelye. Vö­rösmarty, Szemere, Kölcsey, Kisfaludy, Bajza, Szontagh, Wesselényi Miklós fordultak meg itt gyakran; a költők itt olvasták fel legújabb al­kotásaikat; itt foglalkoztak először az írói tulajdonjog kérdésével is. A szalon éle­tét a vetélytársaik gyakori összecsapása sem tudta meg­zavarni, s működésének csak a szabadságharcot követő terror-légkör vetett véget. . * A pesti társasélet 1830 körül élénkült meg. Egyre több főúri család költözött ide, vagy tartott fenn itt is házat. A főúri szalonokban azonban a magyar érzés ide­gen volt; Mocsáry Lajos le is szedte a keresztvizet emi­att a magyar arisztokráciá­ról. Vörösmarty „Űri hölgy­höz” című költeménye is er­re céloz. Fáy András Kalap ; utcai háza azonban magya­ros szeretettel adott otthont az íróknak. Gyakori vendé­gei voltak Széchenyi István mellett Kossuth, Wesselényi, Czuczor, Deák Ferenc, Vö- ; rösmariy, Bajza, Ferenczy : István, a szobrász, s a pesti egyetem neves orvosprofesz- s.zárai. A hangulat patriar- ' chális és fesztelen volt; a ' vendégek a napi politika eseményei mellett elsősor­ban irodalmi kérdésekről vi­tatkoztak. Schodelné gyak­ran énekéit, Egressy gyak­ran szavalt, Fáy Gusztáv pe­dig zongorajátékával gyö­nyörködtette a közönséget. A vendégek megfordultak a házigazda ferencvárosi kert­jében és fóti szőlőjében is, ahol Vörösmarty Bordala született. Ez az irodalmi szalon is a szabadságharc bukása utón oszlott fel. A z elnyomatás évei alatt | amikor az államvé­delmi szervek jóvoltából még a falnak te füle volt, a társasélet összezsugorodott. Az irodalmi szalonok felett; egyébként is eljárt az idő, s ; szerepüket utóbb az irodai-; mi társaságok (Kisfaludy; Társaság. Petőfi Társaság; stb.) vették át, a kötetle-; nebb találkozásoknak pedig! az irodalmi kávéházak ad-! tak helyet. Irodalmi szalon-! jaink azonban így is bevo-! nultak a kultúrhistóriába. _... Galambos Ferenc gatyáját, másik papucsát hagyta ott félúton, de má­sodpercre a színpadon volt minden táncos, amikor a prímás hegedűjén felcsen­dültek a szvit kísérőzenéjé­nek dallamai. Tábla a herceg nyakában Sistinia mellett van a dui- nói herceg 600 éves palotá­ja teli sok régi bútorral, szőnyeggel, műkinccsel. Gyö­nyörű a kastély udvara, parkja is, ahol ezernyi szí­nes lámpácska alatt ácsol­tak színpadot a Vidróczky Együttesnek. A műsoron, Sistinia város tanácsának vezetőivel együtt, részt vett az idős Reimondo di Torre herceg is. Mi több: táblát akasztott a nyakába, s egy tálcával a kezében lecövekelt a kastélykert be­járatánál,' hogy az előadás­ra érkező előkelőségeket ő maga. vámolja meg Velence megmentésére szánt jó sum­mákért. Szívós József élen ak nem árulta el a rendező bi­zottság, hány líra jött össze Vidróczkyék révén a nemes célra. A herceg azonban há­lából végigvezette kastélyá­ban az érdeklődőket, műsor után fehér asztalnál látta vendégül a csoportot, s egyet­értésben a turné szervezői­vel, a goriziai fesztivál ren­dező bizottságával, meghívta a gyöngyösi népi együttest a jövő évi ünnepségekre is. Orvosprofesszor mint műsorközlő Együttesünk főhadiszállása különben egy harmadik fes­tői szépségű tengerparti üdü­lőhelyen, Gradóban volt. Ko­ra este busszal innen indult a Vidróczky, Együttes a kö­zeli, vagy távolabbi fellépé­si helyekre, s éjfél után ide tért meg, a fáradhatatlan tapoglianói kórusvezető, Gio­vanni Famea kalauzolásával. Ez a derék tanárember na­gyon a fiatalok szívéhez nőtt El te halmozták jövő évre szóló meghívásokkal. Egyesek tudni vélik a cso­portból, hogy pfaff Feri és Buborék Pista, a két kitűnő szólótáncos a Famea-lámyok szívébe is „betáncodta ma­gát” az olasz úton, s ilyen­formán egészen biztosra ve­hető a népszerű família gyöngyösi vendégeskedése. Gradóban gyógyászati vi­lágkongresszus is zajlott a Vidróczkyak szereplése ide­jén, s tulajdonképpen a ren­dezők a kongresszus kétezer külföldi résztvevőjének ad­ták el a műsor jegyeit szep­tember 2-án. Olasz a leg­kevesebb, francia, angol, né­met nyelv járja közöttük. Mi lesz ezen az estén a műsor­közlővel? Giovanni Famea lelemé­nye oldotta meg a problé­mát Addig sündörgött a kongresszus titkára, egy né­metül s angolul remekül be­szélő olasz orvosprofesszor körül, mígnem az a gyön­gyösiek segítségére sietett, s előbb kissé tartózkodóan, de a program fokozódó sikeré­nek hatása nyomán végül lendülettel, s humorral fű­szerezve, végigkonferálta né­metül az egész előadást. A beugrás nagyon tetszett a közönségnek, s a beugró or­vosnál csak Holló Erzsébet kapott nagyobb tapsot ezen az estén, kedvesen előadott vi rágénekei vél. Tízezer néző Elérkezett azonban a ha­zatérés ideje. A gyöngyösi­eknek fájó szívvel búcsút kellett venniük a tengertől, az ősi olasz városkáktól, a barátoktól és ismerősöktől. A tizenkét napos út mér­legét pedig már Budapestig elkészítették az együttes ve­zetői. Eszerint: kilenc vá­rosban lépett fel műsorával a Vidróczky Együttes, s tíz­ezren tapsolták meg pro­dukcióikat Elhozták egy ezüstserleget, két bronzér­met, nyolc műves ötvösre­meket, s egy kazalnyi olasz újságot, amelyek szereplé­sükkel foglalkoznak. S ha mindehhez számítjuk a jövő évre szóló meghívást: csak elismeréssel tartozunk helyt, állásukért. Moldvay Győző Tízmillió forint bélyegért A Budapest ’71 nemzetkö­zi bélyegkiállítás alkalmából a magyar fővárosban talál­koztak a világ bélyegkeres­kedői, egyrészt az IFSDA, a Bélyegkereskedők Nemzet- köri Szövetsége kongresszu­sán, másrészt a hazánkban első ízben megrendezett nemzetközi bélyegbörzén. Az IFSDA elnöke a Ma­gyar Filatélia Vállalatot a nemzetközi szervezet arany­érmével — 32 grammos 18 karátos, a világ első bélye­gét ábrázoló éremmel — tüntette ki. Egyöntetű volt a kereskedők véleménye: az ő"ri nemzetközi bélyegsze­zon megnyitását jelentő bu­dapesti böi’ze mind rende­zésében, mind a résztvevők számát tekintve felülmúlta a nagy nyugat-európai bör­zéket. Egy időben, egy he­lyen, ennyi neves kereskedő még nem találkozott. A Magyar Filatélia Válla­lat a helyszínen mintegy 10,2 millió forint értékű bélyeget adott el készpénzért, devizá­ért és csaknem 15 millió fo­rint értékű közvetlen cserét bonyol’toti le külföldi part­nereivel Ezen’ívül ugyan­csak 10 millió forintra te­hető annak a bélyegtömeg­nek az értéke, amelyet ké­sőbb meghatározott időbe» kell szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents