Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
...egy es mas... Lehet, hogy nemcsak a harag, de a memória is rossz tanácsadó? S ezek szerint lehet, hogy Aymée égyfelvoná- sosa igenis sikeres adaptáció volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy amint visszatöprengek a „Kulcs a lábtörlő alatt”-ra, jószerínt nem is emlékszem, mit láttam a képernyőn. Három nap elég volt, hogy majdnem tökéletesen elfelejtsem. Bár most, ahogy így erőltetem emlékezésem, megnyugodtam: jobb is tán, hogy így történt. Nemcsak gyalogolni, felejteni is jó. Szombat este állandóan külföldön voltunk, — először Becsben, azután Párizsban. Azazhogy szombaton este állandóan itthon voltunk, mert úgy látszik, már a száz dollár sem elegendő ahhoz — hiába —, baj van a dollárral! —, hogy valóban Bécsben legyünk és még „valóbban” Párizsban. Hogy Ernyei Béla miért beszélt „osztrákul”, fogalmam'sincs, s arról sincs konyításom, hogy miért kellett például az osztrák Udóról beszélni, aki Nyugat-Nómetországban él, Svájcban turnézik, Amerikába készül és egy kissé kopott pódiumon magyar énekes énekéi helyette. A régi anekdota jut eszembe: a négy apostol a követkéz» három Páll Párizsban viszont, már potya pezsgőt is adtak abban a kabaréban, amelyben a Magyar Televízió bevilágosí- tód világították meg a meglehetősen hangulattalan és szegényes környezetet. A vigasztaló csak az volt, hogy ez a „csak” bizony nem kevés, hogy néhány válóban párizsian könnyed és franciásan szellerriés jelenet adott ízelítőt a kabarék és a műsoros kávéházak produkcióiból. Az ötlet, hogy Párizst más országok fővárosai, illetőleg kabaréi közvetítik, — majd kitűnőnek tartom. Az első, ha kellemes is, szellemes is volt, időben is, s mélységében, is többet adhatott volna. Utóvégre e műfajnak mégiscsak Párizs az őshazája! Rózsa Sándor első harmada lefutott a képernyőn, a Magyar Televízió legutóbbi évekbeni legnagyobb vállalkozása — így harangozták be — immáron a negyedik vasárnap este ültette a nézőket a készülék elé. Tudom, hogy a film „eredetiben” színesre készült, s azt is tudom, hogy a szín nemcsak egyszerűen szemkápráztató és szájat táttató valami, hanem dramaturgiai funkciója van a képernyőn. Éppen ezért inkább csak elképzelni tudja az ember, de még azt is nehezen, hogy a fekete-fehér képernyőn vontatottnak tűnő képsor milyen izgalmasan szép és sokat mondó lehet színesben. A ló szügye, amelyen megpihen egy pillanatra a kamera, teljesen értelmetlen bámulni való a fekete-fehér képernyőn, míg a pejkó szőrén felcsillanó viz, az izmok jól kivehető remegő játéka, az önmagát az ember szolgálatára adó paripa meghunyászkodásának kifejező képe lehet, — a színes képernyőn. A tanyán, p bokrokon, a pusztán, avagy a monologizätö hőeök teeeSm, raftaftán végigpásztázó színes kamera más, friss világot, de feketefehérben mégis úgy tűnik egy kicsit más nyelvű, idegen nyelvű világot mutat be a nézőnek. Nincs színes televízióm. Azt hiszem, ma még köny- nyű megszámolni, hogy hány színes tévé működik az országban. így aztán tűnődve sem értem — a lehetséges exportmegfontolásokon túl — miért kellett most és még színesre vinni Móricz Zsig- mondnak ezt a valóban lenyűgöző művét? (Miért nem volt türelme a televíziónak néhány, talán' nem is sok esztendőt várni, amíg jobban elterjed a színes televíziózás? Mert fekete-fehérben vontatott és oselekménytelen eddig a film. Mert fekete-fehérben kimondottan fárasz- tóak a dikciók, a belső monológok — lehet, hogy színesben is azok — nehézkesnek tűnőek a figurák. Kétségtelen, hogy kitűnő vágások súlyozzák a móriczi mondandót, hogy néhány remekbe szabott alakítás — Bán- hidi Lászlóé például — élménnyé tesz egy-egy pillanatot ... De az eddigi négy rész elmaradt színvonalában a felcsigázott várakozástól. Lehet, hogy ebben része van a felcsigázott várakozásnak? Lehet! Is! De lehet, hogy ez nem jellemző. (gyurkó) Iíétszáziiegyveiaezer apróság az óvodákban Tervek, gondok, tennivalók „legalsóbb fokon" Befejeződtek az idei óvodai jelentkezések, a felvételi bizottságok ezekben a napokban döntenek annak a 90—95 ezer kisgyermeknek felvételéről akik újonnan kerülnek óvodába. Az újonnan meginduló, rendszeres foglalkozások során a jelenlegi tanévben együttvéve több mint három és fél ezer tanácsi, üzemi óvodában mintegy 240 000 apróságról gondoskodnak, 12 800 óvónő irányításával. Az utóbbi esztendőkben az óvodaügy a társadalmi köz- gondolkodás középpontjába került. A felszabadulás után gyors ütemben épültek az új óvodák — jellemző, hogy csupán 1953-ban 194, 1954-ben 189, 1959-ben 135 nyitotta meg újonnan kapuját —, s a fejlődés eredménye, hogy ma már a korosztály 57,7 százaléka járhat óvodába. A számszerű fejlődéshez tartozik, hogy a jelenlegi ötéves tervben újabb 38—39 ezer óvodai hely megépítését tervezik. A mennyiségi eredmények mellett a tartalmi-pedagógiai fejlődés jelentős: ismeretes, hogy — Európában az elsők között — 1959-ben hazánkban vált felsőfokúvá az óvónőképzés. A társadalmi igény gyors növekedése azonban további lépéseket sürget. A számszerű fejlődés ellenére az óvodai helyek száma ma még kevés. A községek felében egyáltalán nem működik óvoda, ugyanakkor hely hiányában országosan az óvodás korúak több mint 40 százaléka nem nyerhet felvételt. Országosan tavaly 30 397 kisgyermek felvételére kellett kimondani a sajnálatos ,nem”-et. A meglevő óvodák pedig változatlanul zsúfoltak, különösen az ipari településeken és a város- központbkban, ahol eléri a 120—150 százalékos, esetenként a 180 százalékos kihasználtságot is. Az igények kielégítése ütemének határt szabnak afc anyagi lehetőségek, Kevesen tudják, hogy csupán egyetlen óvodai hely létesítése 40—50 ezer forintba kerül, s ehhez még 3 000 forint fel- szerelési költség járul... A valóságos szükségleteket tehát csakis társadalmi ösz- szefogással lehet megoldani, ezt a célt szolgálta az a legutóbbi — 1969 decemberében kelt — pénzügyminiszteri rendelet, amely lehetővé tette, hogy a vállalatok az intézmények a tanácsokkal közös fenntartású gyermekintézményeket létesíthessenek és működtethessenek. ' A jogszabály megjelenése óta Budapesten es vidéken számos üzem kollektívája vállalt — erejéhez adottságaihoz mérten — részt az óvodaépítés gondjaiból., A , sok példa közül is érdemes első helyen említeni a Vas megyeiek, közelebbről a szombathelyiek vállalkozását. A pamutipar, a cipőipar, a REMIX, a LATEX, a megyei építőipari vállalat és több kisipari szövetkezet összefogásának eredménye eddig több mint 16 millió forint. Ebből a pénzből már az idén 150 személyes óvodához jut a város, a következő esztendőkben azután további három — hasonló méretű — óvodát hoznak tető alá. Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Lentiben, ahol különösen sok a női dolgozó az ütmekben, ugyancsak át- érezték az óvodaépítés sürgető szükségességét: a három település vállalatai együttvéve, csaknem, 11 milliót „ajánlottak meg” erre a célra. Szép eredményeket ígér. a Bács-Kiskun megyeiek ösz- szefogása is: az eddigi felajánlások szerint 37 megyei vállalat, intézmény tíz és fél milliós összeggel segíti az óvodaépítés ügyét. (MTI) Ügy érzem. Ülik már valamit mondani. A 12 részes Ellesett pillanat a vadászati világkiállításon: Stílusos pózban. (MTI Foto: Bajkor József felvétele.) Az első nyilvános szereplés Pattogó ritmusú indulók zajától volt hangos az egri Dobó. István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola udvara az elmúlt napokban. Itt tartotta menetgyakorlatát az iskola Ifjú Gárda fúvószenekara. amely egyben főpróbája is volt a szombati szereplésietek. Izgalommal készültek, hiszen a televízió jóvoltából az egész ország tvvnézői megismerkedhettek velük, mert ők adták az Egri Dózsa— Csepel NB I-es labdarúgó- mérkőzés „pályán kívüli” zenei aláfestését. — Nagy az izgalom a zenekarban, — mondta Mon- gyi Ferenc, az iskola nevelési igazgatóhelyettese, aki egyben a zenekar megszervezője is volt. , — Ezzel az újszerű KISZ- es tevékenységi formával is választ szerettünk volna adEGER KUTJAI Hetven év óta hozza a tárkányi vizet a dohánygyárba az első egri vízvezeték RESPIGHI zenei költeményeket írt Róma kútjairól. Szabad-e néhány prózai sort írni egy ilyen kis település kútjairól, mint Eger, még ha állt is a monda szerint Gan- danum néven római tábor ebben a völgyben, az Eger vize mentén? És egyáltalán van-e mit írni róluk? Mert ez csak igazán együgyű történet, hogy a Bar- takovics utcában állt egy kút, amit vörös festékkel mázoltak be s ettől az egész utcát, fél évszázaddal ezelőtt Vereskút utcának hívtak, vagy az is furcsa szerzet lehetett, aki a fakérekű kút fölébe diófából szerkesztett kalyibát, holott arra a fenyőfa is éppen elég jó. A kútnak ma már helye sincs, de az utcát, ahol állt, még most is Diófakút utcának nevezik. Persze ezek csak olyan földhöz ragadt képzeletű nevek, nem volt olyan utca- név-csinálónk, mint Gyöngyösnek, aki az egyik házsort Kakastánc utcának keresztelte el. . Nincs is ilyen szép nevű utca talán az egész országban se. Hanem volt egy kút, a legrégibb, talán még a török dúlás előtt ásták, kegyetlen emlékű vízszerző hely: a Dávid kútja. Annak a háznak a helyén, ahol ma az OTP emelkedik, egy kisebb ház állt, a Vili. század elején Vasvári Dávid szenátoré. Talán az ő nevéről nevezték el. Különösen hangzik, büntetőhely volt valamikor a Dávid kútja. NÉZZÜK CSAK: Eger városának az 1701. esztendőben, június 8-án írt jegyzőkönyve egy megtévedt, erkölcstelen asszony ítéletét jegyzi fel. Pedig Dorothea Simonnak, Simon Dorottyának férje és két gyermeke volt. „A Nem« Magistrátus és Bírák Urajmék megh egyez- zet végzésébül Ezen Püspöky Városábul való ki tisztulásra nézve aggre- diáltatik... elsőben az Város Háza előtt három ütéssel, második helyen az Dávid Kuttyánál, harmadszor az külső kapunál az hóhér által megh vesszőztessék és örökké az Váróstul proscri- báltatik és az be jöveteltől továb élete Végzése alat ki csapatta tik.” * Mintha komor balladák sötét gondolatritmusa ismétlődnék és döngene át majd három évszázadon keresztül, csak ki kell fogalmami: Először megütik Városnak Házánál Másodszor megütik a Dávid kútjánál, Harmadszor megütik Város kapujánál Világgá kergeük Város ka~ „ - jpjöböL De sokan csókolták halovány orcáját. Még sincsen ótálrna, mégsincs menenéde. • Mi volt a bűne ki tudja? A latin szövegben van egy jelző, így: Darotheam Simon relietam Stephani Balázs... Férje elhagyta. Szerette a szerelmet? Az ítéletet kemény férfiak hozták. S hogy végre is hajtották, arról a következő bejegyzés tanúskodik: „Azon órában a fellyebb írtt Simon Dorkó Balás István felesége Hóhér által kicsapatott” Mi lett belőle? Felperzselt tanyák, néptelen faluk között felmorzsolta az út, betakarta a sötétség. S miért éppen a Dávid kútja? Mert abban az időben a kút volt a sajtó, a rádió, a televízió, a közvélemény, s hogy el ne felejtsük latinul: a tömegkommunikáció központja, mivel hogy ott volt mindig elegendő asszony s az ítéletet nyilvánosság előtt kellett végrehajtani „hasonló tisztátalan nők példázatára”. De szóljunk egyéb kutakról is. A RÉGI EGRIEK, akik ebben az esztendőben töltik be életük hetvenötödik évét, még emlékeznek arra a kútra, amelyik a Széchenyi Ut- m «raeki park rasrácsos főkapuja előtt állt. Abban az időben, 1869-ben épült a dohánygyár s ebből a vaskerekes kútból hordta fel egy csacsifogat a vizet a gyár szükségletére. A csacsi azonban nem győzte a munkát, mert a nagy létszámú gyári munkásság és maga az üzem sok vizet fogyasztott. Eger elment vízért — Fesőtár- kányba. Egykorú jelentések szerint bizottság szállt ki és megállapította, hogy a környék legjobb vize Felső- tárkányban van. A pénzügyminiszter rendeletére a Dohány jövedék megtette a szükséges intézkedéseket. Egy szép nevű szerv: az Országos Vízépítési Igazgatóság közegészség- ügyi mérnöki osztálya elkészítette az első egri vízszállító távvezeték tervét. Mert Egertől mintegy 10—12 kilométernyire a baráthegyi forrásokat foglalták, le, s a Tagos- dűlőben megvásárolt a kincstár 7 hold 673 négyszögöl területet 8964 korona 25 fillérért. Az ott található forrásokat föld alatti vízfogókon által két vízgyűjtő aknán kérész- . tül a harmadik vízgyűjtő aknában fogták fel, innen indult a vízvezeték végig a felsőtárkány-felnémeti út mellett, a Széchenyi—Gimnázium—Régi-vásártéren át a gyár víztornyába. Amikor bezúdult az első víz a toronyba, „a munkásság rögtönzött ünnepet rendezett, a víztornyot fellobo- gózták, és a gyár kapujában mozsárágyúkat szólaltattak meg.” A VEZETÉK építésit 1902. szeptember 20-án kezdték meg és a kövsttseaö év nius 13-án fejezték be. Ezen a vezetéken,. közel hetven év után ma is áramlik Fel- sőtárkány kincse, a friss hideg forrásvíz, de míg az első években napi háromszáz hektoliter volt a vízhozam, ma már csak mintegy kétharmada, mert az 1925-ös egri földrengés itt is kedvezőtlen geológiai változásokat idézett elq. Persze Eger városa sietett a vizet megvámolni. Megállapodást kötöttek a gyárral, hogy a fölösleges víz- mennyiséget a város lakosságának rendelkezésére bocsátják. A tűzoltó-laktanya előtt a Dobó Gimnázium, az épülő Centrum Aruház helyén állt üzletház előtt és a Jókai utca déli sarkánál álltak a közkutak s rendkívül ' népszerűek voltak. 1928-ban nagyot lépett Eger a városiasodás és idegenforgalmi fejlődés útján, ekkor épült meg a Korona Szálló és a mai vízvezeték. 1931-től kezdve lassan megszüntették ezeket a kutakat, s a tárkányi vizet ma már csak egyedül a dohánygyár használja fel. A FORRASVIDÉK a fel- sőtárkányi úttól jobbra, fenyvesek között terül el, egy kis üdülő is áll ott s egy őrház, amelyben egy őr tart állandó szolgálatot. Mert nagy dolog a víz. Éppen mostanában jelent különös gondot az új városrészek fejlődése, a lakosság számának emelkedése miatt. De ez az ódon. vékony vízvezeték ad példát, ha nincs a közelben víz, távolabb kell megkeresni, u* . . ite Sage» Elemér ni azoknak, akik a fiatalokat csak üvöltő beat-aené- szekként, vagy beat-rajon- góikként könyvelik el. Sokan megmosolyogtak bennünket, sokan nem hittek a kezdeményezésben, de az összefogás segített. íme, lassan kezd kialakulni a kis együttes és 28—35 fiatalnak ad szórakozást és hasznos szabadidő- töltést. A fúvószenekar szervezése a múlt év decemberében kezdődött és a rendszeres munkát ez év februárjában kezdtük el. Nehéz volt a kezdet, hiszen olyan fiataloíkíkal indultunk, akik eddig sohasem foglalkoztak zenével, különösen nem fúvószenekarral. A KISZ Heves megyei Bizottsága anyagi támogatásával szereztük meg a hangszereket és az Ifjú Gárda diszegyenruhákat. Ä zenekar vezetője, Mezei László zenetanár, önzetlen, áldozatkész munkájával fogtunk hozzá a felkészüléshez és az első bemutatkozás augusztus 19- én volt az egri Dobó téren, majd az egerfarmosi termelőszövetkezeti vezetők meghívására az alkotmány napját a községben köszöntötte a zenekarunk. Ügy érzem, hogy sikerrel szerepeltek fiatal zenészeink a feüsőtárká- nyi KISZ-táborban megrendezett kongresszusi tanfolyamom is. A zenekar egyre növekvő hírnevét jelzi az is, hogy jelenleg több meghívásnak kellene eleget tennünk, de KISZ-bizottságunk véleménye is az, hogy a zenekari szereplés nem mehet a tanulás rovására. A zömében másodikosokból és vidéki, kollégista fiatalokból álló zenekar tagjainak első és legfontosabb feladata a tanulás. Ezt az ifjúsági szervezet vezetősége és a tanári kar fiataljai állandó jellegű korrepetálással és számonkéréssel segítik.' — További terveink köaött szerepel a repertoár tovább- íejesztése, mozgalmi dalok és modem szimfonikus számok begyakorlása.' — A közel kétszázezer forintos felszerelés értéke mellett úgy érzem, ez lesz az együttes legnagyobb erénye és ha az állami szervektől is segítséget kapunk, akkor minden valószínűség szerint megteremtődik annak lehetősége, biztosítéka, hogy így legyen — fejezte be tájékoztatóját Momgyi Ferenc. ___i.;a Kooass »
