Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

Elkészült a föld!e"ár fläcU» KOSSUTH &20 Harsaf! a kürtszó! 8.58 Puccini: A Nyugat lánya Közben: 10.05 Fiatalok stúdiója 11.42 Népdalok 12.20 Ki nyer ma! 12.30 Melódiákoktól 13.45 Törvénykönyv 14.00 Rádiójáték gyermekeknek 14.48 Éneklő ifjúság 15.10 Beethoven: L számi. 15.40 Duane Eddy gitározik 16.05 Kantáta 16.11 Hangszerszólók 16.26 Millöcker: A koldusdiák 16.42 Szép magyar novella 17.20 Népdalok 17.30 A bér ára 18.00 Könnyűzenei híradó 18.30 A Szabó család 19.25 Nóták 13.40 A biblia világa VI. 10.20 Kőzv. a Fenerbábcse—FTC UEFA labdarúgó-mérk. II. félidejéről 9050 Könnyűzene 21.07 Kamarazene 22.55 Néi« zene 23.15 Weber operáiból •40 Sanzonok PETŐFI 8.05 Hnberman hegedűi 9.00 Esztrádzene 9.20 Népdalok 12.00 Cigánydalok 12.20 Zenekari muzsika 13.03 Kórusművek 13.20 Bécsben, Beethoven nyo­mában. I. rész Randevú kettőtől hatig... 18.10 Fiatalok hullámhosszán! 19.00 Elmélkedések Mozartról 20.25 Mesterházi: Hobby. Hang­játék m m zenés emlékezés Harmatb Imrére *2.2* A nevelés kísérletei 22.43 Toronyzene 23.15 Tánczene MAGYAR 9.00 Környezetismeret 2. o. 9.55 Történelem 17.28 Hírek 17.35 A jó Garcia bíró igazság­tevése 18.05 Három srác a hadseregben 18.30 Végzős zeneművészeti főis­kolások hangversenye 19.00 Interpress ... . 19.10 Esti mese 19:30 Tv-hiradö 20.00 Sanzonról-sanzonra . . . 20.20 Ha elmondod, letagadom. Szatirikus játék 21.50 TY-hlradó — 2. POZSONYI 9.30 Tv-játék Zoláról 10.30 Áriák 19.00 és 22.00 Tv-hinadó 19.30 Aki átúszta a La Manche csatornát 20.50 Szórakoztató műsor EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Eél 4, fél 6 és este 8 árakor Leon és az atlanti fal Színes, szinkronizált francia —olasz fümvlgjáték EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: lél 4, fél 6 és fél 8 órakor Kísért a múlt Színes, szinkronizált szovjet film EGRI KERT Este fél 7 órakor Az idő ablakai Színes magyar tudományos­fantasztikus film GYÖNGYÖSI PUSKIN Egymillió karátos ötlet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG özvegy aranyban GYÖNGYÖSI KERT Vihar Délen HATVANI VÖRÖS CSILLAG Darling Lili I—II. (Dupla helyárak.) HATVANI KOSSUTH Tanár úrnak szeretettel HEVES A medveember FÜZESABONY Rómeó és Julia (Másfélszeres helyárak) PÉTERVASARA Távol a Naptői iSmíhi üismsT Egerben: 19 órától szerda reg­gél 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek ré­Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti- rendelőben. (Tele­fon: 17-27«i AZ ORSZÁGOS Földügyi és Térképészeti Hivatalban időszakról időszakra elkészí­tik az úgynevezett, országos főösszesítőt, ami nem más, mint a Magyar Népköztár­saság földterületének leltára. A mostanit megelőző össze­sítés az 1969. május 31-i dá­tumnak megfelelő állapotot rögzítette, a legújabb pedig az 1971. január l*lt. Az új leltár érdekessége, hogy a nagy számokat már hektár­ban adja meg. Nézzük meg a. számokat. Aa ország földterülete pontosan 9 303 338 hektár. (Régebben 16 millió katasztrális holdról beszéltünk.) A főösszesítő kimutatja a művelési ágak szerinti meg­oszlást Ezek az adatok az évek elteltével folyton vál­toznak. Az idén január el­sején az ország' területének 54,1 százaléka volt szántó­föld, ami 19. ezer hektárral alacsonyabb, mint az 1969. évi adat. A művelési ág vál­tozások általában a szántó rovására történnek. Erdő az ország területének 15,9 szá­zaléka, 14 ezer hektárral több mint két évvel ezelőtt volt. Legelő a terület 9,4 szá­zaléka, a változás lényegte­len, mert ez a terület mind­össze 430 holddal gyarapo­dott. Rét 4,4 százalék, ez ér­zékelhetően, 4 400 hektárral kevesebb, mint két évvel ezelőtt. Szőlő 2,4 százalék, és 8 700 hektárral mutat kisebb területet, mint az előző fel­mérés. A magyarázat: az öreg szőlőket meglehetősen nagy területen kivágják, mi­közben a korszerű ültetvé­nyek területe ilyen irányban nem gyarapodik. Gyümölcsös az ország területéinek 1,9 szá­zaléka, ez két év alatt 1 300 hektárral gyarapodott. Kert 1,7 százalék, ami lényegesen, 5 700 hektárral több, mint a megelőző adat. A magyarázat jelentős részét a lezajlott te­rületrendezésben is lelhetjük. Izgalmas szám az úgyneve­zett „fenett”, azaz a mező- gazdasági művelés alól kivont terület. Elképesztő mérték­ben növekszik. Az utak, üze­mek stb. 1935-ben 603 100 hektár földet foglaltak el, most pedig már 930 245 hek- ^ tárt, vagyis az ország terti- * leiének kereken 10 százalé­kát Az országos főösszesítő szektorok szerint is kimutat­ja a földek hasznosítását Eszerint az állam tulajdoná­ban van a terület 27,6 szá­zaléka, szövetkezetek haszná­latában 63,5 százaléka, taná­csi kezelésben 3,4, kisegítő gazdaságok tulajdonában 3,2 százaléka. Az egyéni gazdák' a terület 2,3 százalékát bir­tokolják. A termelőszövetkezetek kö­zös használatában 5 554 000 hektár föld van, ez az or­szág területének 59,7 száza­léka. A tulajdonviszonyo­kat erre a területre vonat­kozóan az országos főössze­sítő tíz csoportban sorolja fel. TERMELŐSZÖVETKEZE­TEK által használt öt és fél millió hektárnak mindössze 0,1 százaléka volt az előző leltár szerint közös tulajdon­ban. Azóta megváltották a kívülállók földjeit és a téesz­ek közös tulajdonába adták az általuk használt állami földek egy részét is. így most termelőszövetkezeti közös tu­lajdonban van már az össze­sen használt területnek 32 szára lékq. Két évvel ezelőtt, a közö­sen használt termelőszövet­kezeti terület 27,8 százaléka volt még állami tulajdonban, most már csak 13,5 százalé­ka. A termelőszövetkezeti hasz­nálatban álló földek most következő kategóriái egyes emberek tulajdonában van­nak, mégpedig összesen 1 552 000 tulajdonost tartunk számon. Ezek között első a tagok tulajdonában álló terület, amely 32,3 százalékot kép- viseL Ez a hányad két év alatt mindössze három tized százalékkal, tehát jelentékte­len mértékben csökkent. A tagok házastársainak tu­lajdonában van az öt és fél millió hektár 11,8 százaléka Az elbírálás itt azonos, ez a hányad két év alatt nem is változott. Haszonélvezettel terhelt a téeszek használatában álló földek 6,7 százaléka. Itt a legdinamikusabb a fejlődés, mert ez a hányad két évvel ezelőtt még csak 3,2 száza­lékot képviselt A magyará­zat a téesz-tagság fokozatos elöregedésében lelhető. Érdekes csoport az úgyne­vezett „örökhagyók” tulajdo­na. Ide tartozott két eszten­deje még a közös használat­ban álló terület 6,2 száza­léka. Főleg azért, mert sok volt az ‘esetleg évtizedek óta rendezetlen örökösödési ügy. Ezen a területen azóta ren­det csináltak és ez a há­nyad is lecsökkent egy szá­zalékra. KÍVÜLÁLLÓK tulajdoná­ban két esztendeje még 925 ezer hektár közösen használt szövetkezeti terület volt, ami 16,9 százalékot képviselt' Az arány ma már 0,4 százalék­ra csökkent, ez is csak ideig­lenes, pillanatnyi helyzet A törvény szerint ugyanis, ha kívülálló örökli a téesz-tag földjét, akkor az örökös há­rom hónapig gondolkodhat, hogy belép-e a szövetkezet­be és akkor megtarthatja a földet, vagy nem lép be, de akkor az örökölt területet a téesz megváltja. <F. B.) Évadnyitó a bábszínházban Hétfőn tartotta évadnyitó társulati ülését az Állami Bábszínház új székházában, a volt kis színpadon, a VI. kerület, Jókai tér 10. szám alatt. A társulat igazgatója, dr. Szilágyi Dezső elmondot­ta, hogy a bábszínház új, több százezer forintos költ­séggel átépített otthonában szeptember 19-én mutatkozik be a gyerekeknek a szovjet Lifsic-Kicsanova „Az obsitos és a hegyi sárkány” című já­tékával. A fordulatos, izgal­mas történetet Urbán Gyula fordította és alkalmazta a „mini-színpad” sajátos köve­telményeihez, s ő az előadás rendezője is. A bábokat és a díszleteket Bródy Vera ter­vezte, a zeneszerző pedig Balassa Sándor. Javában folynak már a következő premier, Tóth Eszter „Gidaház az erdőszé­len” című meséjének előké­születei is. Gyuriié Géza Erdők vonulnak ezüst piperébe &iímcufúldl Jt izín aiakít Laxéí Vonulnak az erdők, vonul­nak ezüst piperében és nem a vonat halad. Aztán rőt há­tú, lomha dombok szakadnak bele hirtelen a mély, éles ka­nyaré vízmosásokba, hogy sárgára kopva erőlködjenek ki a szakadék másik oldalán, újból púpot nyújtva a fehér derekú nyárfaerdőnek. Itt nincsenek meredek sziklák rejtelmes völgyekkel a tal­puk alatt itt messzire hul­lámzik a táj, egészen a fát- lam tatár sztyeppékig, hogy nyáron homokvihart, télen havat zúdítson a dühödtem sivító szél, amely akadályta­lanul nyargalhat egészen az Uraitól idáig, mintha vad és apró lovon ülne a vadat vagy ellent hajtva. Olyan apró. szívós kis lo­vakon, amelyeken éleink cserkészték be a határt, s amelyeken e tájról indultak el, hogy majdani hazájukba érkezzenék hajdani onszá­L : v : : > , í: V . . „ w„.: . .­telek országa Csuvasia...” s már röfnyi vastag, zöldesszí­nű jég — fedi a Volga höm­pölygő vizét: — javában tart a téli fagy, keményen...” De a Huzangáj festette táj most ártatlan szelídséggel takar­gatja lassan sárguló színei mögé a tél keménységét. „Nem merek vitatkozni a tudósokkal. Történészek, nyelvészek, etnográfusok vallják és bizonyítják, hogy valamikor a Volga mentén létezett egy hatalmas, gaz­dag és kultúrált ország. Ezt az országot Arany Bulgáriá­nak nevezték. Határai mesz- sze terjedtek, népe szabad volt és független. Más törté­nészek, nyelvészek és etnog­ráfusok viszont azt állítják, hogy mindez legenda. Ilyen ország nem létezett. Bulgá­riának nevezték ugyan a Vol­ga vidék népeinek államát, de ez egyáltalán nem az, ami­Vonattal vissza az őshazába. gukból. Tudom, nevetséges, mégis úgy bámulom az elsu­hanó tájat, mint ahogyan fel­nőtt lesi izgatottan a gyer­mekkora óta nem látott egy­kori szülőhazáját. IBUSZ-út, repülőgép, vonat, tranzisztor, újság, zónaidő: turista-útle­véllel vissza az őshazába. Re­pülőgéppel Moszkva alig több, mint két óra, onnan vonattal Csebokszári, a csu­vas főváros 21, — összesen 23 óra számunkra az úl Jó elejeink rnokály kis lovaikon hol hajtva, hol hajtatva, az­az vagy menekülve, vagy ők is valakiket menekülésre késztetve, mennyi idő alatt értek el mai hazánkig? Forró nyarak és kemény ről a fent említett tudósok beszélnek. Megint mások azt mond­ják, hogy ezek is tévednek. Létezett valamikor az Arany Bulgária, de nem Dzsingisz kán előtt, hanem jóval ké­sőbb és határa valahol mesz- sze Keleten, Szibériában itthon adta ki kis füzetét, amelyben másfél száz csu- vas népdalt jegyzett le, dol­gozott fel nemcsak keresve, de meg is találva a népi dal­lamok mélyén az ősi párhu­zamosságot. És ismét csak Zalka Máté az, aki pompás hasonlattal, egyetlen mondatba sűrítve fogalmazta és rajzolta is meg Csuvasföldet „Csuvasföld. ha a térképen nézzük, olyan mint egy vékony ágon függő nagy levél. Az ág a Volga, Gorkijtól Kazányig. És Csu­vasföld úgy terül el a Volga anyácskától délre, mint egy szív alakú levél.. Remek és telibe talált ha­sonlat. Ez a föld, ahol az évi csapadékmennyiség átlagosan alig haladja meg a 400 milli­métert. ahol a jégkorszak hordta kemény és köves agyagon ujjnyi vastag csak helyenkint a termőtalaj, a Volga adta és adja az életet. Itt lelkesedik ugyan még két folyócska, a — keleties hang­zású Szura és a dallamosan lágy. szláv hangzású Szvija- ga, de a víz, a folyó fogalma az egy és oszthatatlan a Vol­gával. A jelenlegi fővárosa, Cse­bokszári is jó négyszáz évvel ezelőtt a Volga magasabb partján létesült és a város jelenlegi igen gyors ütemű fejlődése sem nyújtóztatja át csápjait a Volga másik olda­lára: az már nem Csuvasföld. Mert itt az Adil (a Volga) mellett élnek már hét évszá­zada a csuvasok, az északi, egykor erdős területeken. An­nak idején átkelvén a Vol­gán túlra, még magyar szót hallhattak volt volna, hiszen Juliánus barát még szót ér­tett az őshazában maradiak­kal. De ez már nem monda, hanem történelem. S ez itt nem történelmi lecke kicsiknek, vagy na­gyoknak ... A történelembe ne kontórkodjék bele az új­ságíró. A csinos, egyenruhás földi­kisasszony .körbehordja a teát. Még van idő hörpölni az illatos, forró csájából. A vonat nem döcög, zakatol, in­kább siklik a széles nyomtá­vú síneken. Egy óra még, vagy annyi sem és megér­kezünk Csebokszáriba. Ke­reken háromezer kilométer hazulról. Messze elkerültünk. Akkor innen, most onnan ide. Itt húzódhatott valamikor; a cári idők alatt, a Vlagyimi­rt országút: a száműzőttek útja volt, ezen vonultak to­vább, egyre tovább, az Ura- lon túl is néha. Vagy csak ide a környékre. Szimbirszk- be például. A vonat ablakában valóséi gos erdei tűnnek fel az al­mafáknak. S a fák tövében apró kic dácsák. Az almafák £. lonutis* Jó pap is holtig tanul A fiatal mérnök, zsebében a friss dip­lomával, egyenesen fejest ugrott az élet­be, azaz elment az egyik nagyüzem sze­mélyügyi osztályára. — Igen, égetően szükségünk van mér­nökre — mondta a személyzetis. — Tölt­se ki ezt a kérdőívet, hozzon két fényké­pet. .. A fizetése száz rubel lesz, ha rende­sen dolgozik, egy-két év múlva emelkedik. A mérnök megkö­szönte és távozott. Hazatérve a szekrény mögé dugta a dip­lomáját, fogta a meg- rárgult nyolcadikos bizonyítványát és új­ra bekopogott a sze­mélyügyi osztályra. Igen, égetően szük­ségünk van anyag- mozgatókra. Kérdőív, két fénykép... A fi­zetés kétszáz rubel, egy-két hónap múlva a kettöötvenet is megkeresheti ha igyekszik... Beállt a mérnök anyagmozgatónak, megfogta a munka végét, arcképe gyak­ran ott függött a di­csőségtáblán. Egyszer azonban megszólítot­ta a művezető: — Jól dolgozol, meg vpgyunk veled eléged­ve, csak tudod, nyolc osztály manapság nem, végzettségül Beíratunk a dolgozók középiskolájába, az esti tagozatra... Ne félj semmit, segítünk. Az ilyen jó munkás­nak, mint te, ebben is példát kell mutat­nia a többieknek. Munkatársai vettek neki egy iskolatáskát, a művezető ellátta tankönyvekkel, az igazgató megajándé­kozta a diákkönyvtár köteteivel. S az ifjú mérnök megkezdte tanulmányait a kö­zépiskola első osztá­lyaiban. Az egyik órán ki­hívták a táblához. Egy feladatot kellett megoldania. A mér­nök már elfelejtette a középiskolai algeb­rát, csinálta tehát, ahogy tudta — a ma­gasabb matematika formuláit alkalmazva. Teleírta az egész táblát, de a helyes eredmény sehogy sem akart kijönni. Még egyszer ellenőrizte, kereste, kutatta, hogy hol a hiba. Ahogy verejtékezve dolgozik, egyszer csak hallja, hogy a fél osztály összesúg: — Szórakozott a fic­kó, elhibázta az in­tegrálást. Pedig az egyetemen hány ilyen példát oldottunk meg! *Litván író. (Fordította: Záhemsz- ky hászláj .. Volga anyácska Csebokszárinál. volt; E meditáció a csuvas nép és Csuvasia múltját illetően egy magyar embertől való. Egy meg nem jelent cikkből. Megírásának dátuma 1933. Az ok: Csebokszáriba hívták össze annak idején az útépí­tés élenjáró dolgozóinak kongresszusát. Ezen a kong­resszuson a fenti sorok író­ja, a magyar Zalka Máté, Lukács tábornok is részt vett. Zalka Máté Csuvasföldön ke­reste, kutatta és szolgálta is annak idején a történelmi Kstiááy Zoltán haragoszöldek, az almák raj­tuk pirosak, vakító sárgásfe­hérek, a dácsák a fák alatt meg kékek, az ablakukon fe­hérre cizelláltak: festő ecset­jére való kép. Piros motor- kerékpár hever a töltés olda­lán, fehér hajú öreg csuvas piszmog rajta. Fel sem fi­gyel a vonatra, amint e’za­katol a háta mögött... És messziről feltűnik a csuvas televízió hatalmas adótornyr Megérkeztünk. A jelenbe (Következik: Város a via alatt)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents