Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

Közhely ma már, hogy az ész a mezőgazdasági üzemek legnagyobb próbatétele. Ha a betakarítást vetést, alaptrágyázást mélyszántást ösz- szeszámítjuk, akkor látjuk, hogy három hónap alatt gyakorlatilag az egész szántóterülethez hozzá kell nyúlni valamilyen módon. Más évszakban ennyi munka nincs.

Az idei őszt pedig talányossá, kockázatossá teszi a nyár végének aszályos időjárása. A búzatermés országos eredményeit látva még azt gondoltuk, hogy parasztságunkra az idén ismét egyértelműen sikerdús esztendő köszönt Szeptember elején viszont azt mondjuk, hogy az élelmiszergazdaság remélhetőleg teljesíti összességében az éves tervet, de kiugró sikerről aligha beszélhetünk.

Ennek fő oka a kukorica. Több mint kétmillió ledern termeljük, hozama —a búza mellett — leginkább befolyásolja a gazdálkodás végeredményét. A kukoricában pedig ebben a pillanatban még inkább kérdőjeleket látunk. Vannak táblák, sőt körzetek, ahol a növény állta az aszályt, vagy seny- vedését megállította az idejében jött csapadék. Másutt azonban olyannyira tönkrement, hogy még a szára se sokat ér. A szakértők ma nem tudják felbecsülni, hogy mennyi lesz a termés. Nem félnek attól, hogy katasztrofálisan kevés, de megtörténhet, hogy a nagy állatlétszám ' megkövetelte igényeket nem elégíti ki. Mindenesetre nem valami biztató tünet, hogy az ország sok vidékén megindult a kukoricatörés. Márpedig az a kukorica, amely szeptember elejére beérett, rekordtermést nem szokott adni.

A csapadék hiányát a cukorrépa sínylette meg leginkább. Ez kétszeres gond, mert ennek a növénynek a vetésterülete is erősen lecsökkent az elmúlt két esztendőben. A cukorgyárak lassanként már megindulnak, azonban bizonyosra vehető, hogy termelésük a hazai igényeket nem fogja kielégíteni. Ha jönne egy jó eső, a répa súlya még növekedhetne, ami a gazdaságoknak l

lenne előnyös, a gyáraiknak már alig. Burgonyából ismét kétarcú a helyzet. A nyáriakat betakarították, a termés egészen tűrhető volt. A későbbi érésűekről ezt már nem lehet általánosságban mondaná. Pontos becslés még nincs, de reméljük, hogy a termés kielégíti majd a fogyasztók igényeit. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egyes gazdaságok nem jutnák azonnal pénzhez a burgonyából, mert a kereskedelem az egész évre szükséges mennyiség téli tárolását nem vállalja. A szerződésben kikötött feltételeket természetesen betartják és a szabad készleteket is átveszik, de nem bizonyos, hogy azonnal.

Közeledik, vagy már itt is van az őszi vetések ideje. Szakmai tanácsokat adni nem feladatunk és ez nem is szükséges, hiszen az agro- nómusok értik a mesterségüket. Tény, hogy vetőmag elegendő mennyiségben és kiváló minőségben áll rendelkezésre. A tavalyi gondok most nem ismétődtek meg. Probléma a fajtaválaszték körül található. Éppen az elmúlt év bizonyította be, hogy túlságosan kockázatos zömmel a Bezoeztájára alapítani búzatermesztésünket. A gazdaságokban meg is van a hajlam, hogy megfelelő arányban más Ritákat is vessenek, ugyanez a célkitűzése a minisztériumnak is. A váltás azonban nem történhet gyorsan. Az alkalmas magyar, szovjet és más országbeli fajták már megszülettek, de elszaporításukhoz idő kell. Aki most ősszel vásárol vetőmagot, az legnagyobb arányban változatlanul a Bezosztájához jut hozzá.

Kapható őiszi árpa, rozs és takarmánybúza vetőmag is. Ez utóbbi azért lényeges, mert gazdaságaink bécsülik ugyan az őszi árpa,kiváló takarmányozási értekeit, de ugyanakkor növekvő abrak- takarmány-igényeik miatt élni óhajtanak a puha búzák által nyújtott — elsősorban mennyiségi — előnyökkel is. Az apró magok vetése az országban már megindult, érdekes, hogy rozsot még nem, vagy alig vetnek, pedig itt lenne az ideje. Ügylátszik,

esőre várnak. Kockázatos dolog, mert a porban a mag megvárja az esőt, de ha megindul egy esetleges végeérhetetlen őszi esőzés, akkor már nehezebb, lesz vetni.

A minisztérium, de egyáltalán a józan érdek azt kéri, követeli az üzemektől, hogy különös gonddal becsüljenek meg ezen az őszön minden tömegtakarmányt. Ebből lesz ugyanis a legnagyobb hiány, és ezt importálni nem lehet. Rét- és legelőkultúránk sajnos, nem követte még mezőgazdálkodásunk általános fellendülését. Az időjárás szeszélyéit a tömegtakarmányok sínylették meg a legjobban. A tavasszal felülvetett pillangósok vagy kipusztultak, vagy alig adták termést. A lucerna és a vöröshere nyári kaszálásai jók voltak, de a harmadik kaszálás gyenge, a negyedik pedig legtöbb helyen elmaradt. Ezért fontos, ^hogy figyeljünk a silózásra. "A kukoncaszárat és az egyéb alkalmas anyagot késedelem nélkül kell besilóz- ni, hogy minél nagyobb tömeg álljon rendelkezésre.

Nyári mélyszántást az idén keveset végeztek. A tartók elmunkálása rendben megtörtént, és sokfelé kihordták, kiszórták már az istállótrágyát, illetve az alapműtrágyát is. Az őszi mélyszántásokról beszélni még korai lenne, hiszen a közvetlen feladat a betakarítás, és a vetés. Reméljük, fennakadás egyik területen sem lesz, mert a termelési kedv a gondok ellenére is töretlen, az alkatrész-ellátás pedig tűnhető.

Ősi tapasztalat, hofey a föld mindig megérdemli a befektetést, mert némi kockázattal ugyan, de meghálálja a ráfordított összeget Ezt bizonyítja még az idei esztendő is, mert ha agrárkultúránk nem állana a mai színvonalon, akkor a kukoricatermés nem kérdőjeles lenne, hanem egyértelműen rossz. Ha több-kevesebb sikerrel dacolni tudunk az aszállyal, azt agrárkultúránknak, a földbe fektetett munkának, összegeknek köszönhetjük.

Földeáki Béla

Küszöbön a szüret

Több mint 2,6 millió hektoliter tárolótér és 2,2 millió mázsa feldolgozó kapacitás várja az állami pince- gazdaságokban az új termést — tájékoztatták az MTI munkatársát a Borgazdasági Vállalatok Trösztjé-1 nél.

A pincegazdaságok minden előkészületet megtettek a szürettel kapcsolatos feladatok végrehajtására Kijavították, felújították a préseket, a gépeket, készen állnak a hordók, a hatalmas tartályok. A várható mennyiséghez országosan ugyan bőséges a tárolókapacitás, de nem mindig ott áll rendelkezésre, ahol a legnagyobb szükség van rá, ezért „átcsoportosították” az óbort. A badacsonyi üzemben például 35 000 hektoliterrel „csapolták” meg az óborkészletet, hogy legyen elegendő helye az újnak. Egerből is mintegy 10 000 hektoliter bort szállítottak át más pincékbe.

Az állami pincegazdaságok a szezonban mintegy 700 000 termelővel állnak kapcsolatban, ezért a nagy termelőkkel, a termelőszövetkezetekkel pontos, napra szóló átvételi menetrendet dolgoztak ki. Az üzemek szükség esetén hordóval, szállítóeszközökkel is segítik mezőgazdasági partnereiket.

A termés közepesnek, a tavalyinál valamivel jobbnak ígérkezik, a szőlő minősége azonban jobb. A pezsgő-alapanyagot termesztő etyeki gazdaságban például már most szedtek 10 cukorfokos szőlőt — tavaly 13 fokos volt a legjobb. A száraz időjárás — bár közben nem ártott volna a szőlőnek sem egy kis eső — kedvezett a cukrosodásnak az érés is előbbre van két- három héttel a szokásosnál.

Szórványosan szedik már a szőlőt, s a jelzések szerint szeptember 15—20 között az egri, a gyöngyösi és a badacsonyi borvidéken teljes erővel megkezdődik a szüret A tröszt üzemeiben a IV. negyedévben a tavalyinál mintegy 50 000 hektoliterrel több összesen 1,3 millió hektoliter must és bor zavartalan felvásárlására, átvételére készültek fel.

(MTI)

A minősítés ára -1700 feladat

Ifjú fizikusok találkozója Felsőtárkányban

őszintén megvallva,' kissé

riasztott a megbízás: eltölteni egy napot a Heves megyei Ifjú Fizikusok Körének tanácskozásán. Régvolt kínkeserves fizikaórák azóta is kísértő emlékei jutottak eszembe. S aztán az: Te jó ég, most én üljek végig egy napot, hallgassak számomra hottentotta nyelven szóló előadásokat!

Most, hogy eltelt a nap, megvallom: kellemesen csalódtam. Riportomban ezt szerelném érzékeltetni, felvillantva a jubileumi tanácskozás egy napjának jellegzetes pillanatait.

o o o

A kör öt éve alakult. Száraz, unalmas lenne felsorolni feladatkörét. Inkább idézzük annak a lelkes pedagógusnak, Patkó Györgynek, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola adjunktusának a szavait, aki életre hívta ezt a szervezetet:

— Tíz éve annak, hogy Bodrogkeresztesen, egy építőtáborban megismerkedtem égy szimpatikus, életrevaló, jóeszű diákkal. Megkérdeztem tőle, mi akar lenni. Fogalmam sincs, válaszolta. Eltelt vagy két év, éppen felvételiztettem, előttem a soron következő jelentkező adatai. Kitűnő tanuló, jó matematikus-fizikus, javasoljuk pedagóguspályára. A név ismerősnek tűnt, ez lenne az én bodrogkeresztesi ismerősöm? Böngésztem a többi adatot. Írásbelijének eredménye mind matematikából, mind fizikából nulla. Megdöbbentem; s amikor behívatluk, s láttam elkeseredett tekintetét, akkor ötlött fel bennem a gondolat: segíteni kellene, lehetne ezeken a fiatalokon, fejleszteni kéne példamegoldó készségüket, logikus gondolkodásukat, hogy a bennük rejlő képességek ne kallódjanak el.

És lett 1966. szeptemberében Ifjú Fizikusok Köre. Hetente egyszer találkoztak az egri főiskolán, vasárnap délelőttönként. A részvétel ingyenes volt, ma is az. Az ötlet szülője a kör vezetője és kiváló szakember tanártársai ingyen vállalták a foglalkozások vezetését, a fiatalok patronálását. És jöttek az érdeklődők, a megye legtávolabbi községeiből is vállalva az utazási költségeket, csak azért, hogy majdan kiváló fizikusokká váljanak.

— öt év során sokat fejlődtünk, anyagi támogatást kaptunk a megyei KlSZ-bi- zottságtól, a Megyei Művelődési Központtól. Kialakult szervezeti szabályzatunk, létrejött a megyei hálózat, a minősítési rendszer. Ma már saját kiadványaink is vannak, ahol a kör tagjai publikálhatják kis tanulmányaikat, érdekes feladatmegoldásaikat.

o o o

Ki is lehet a kör tagja? Hallgassuk meg erről egy volt diák összegzését:

— Alapvető feltétel, hogy szeresse, hogy érdeklődjön a fizika iránt. Jöhetnek, jöttek is olyanok, akiknek nem sikerült a felvételi vizsgájuk. Befogadtunk üzemben dolgozó fiatalokat. Más kérdés viszont a minősítés. Ahhoz, hogy valaki — szigorú zsűrizés után —, megkapja az első osztályú minősítést, noo fizika példát — korántsem egyszerűeket rr, keü

megoldania. Ezzel pályázhat a címre. Gondolhatja, hogy ehhez hónapok kitartó munkája, sok-sok nekibuzdulás szükséges. De megéri, mert az ember közben megtanul otthonosan mozogni a fizika birodalmában. S még egy: azok, akik megszerezték az első vagy a másodosztályú minősítést, ingyen utazhatnak Egerbe és vissza falujukba.

így enged bepillantani a kör életébe Paparó Margit, aki ma már a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem harmadéves matematika-fizika szakos hallgatója.

Dombróczki Ágnest barátnője, a kör tavalyi titkára vette rá, hogy kérje felvételét:

— Orvosi egyetemre akarok jelentkezni, ott felvételi tárgy a fizika, s az, amit a középiskolában kapunk, szerintem kevés a sikeres felvételi vizsgához. Közben biológia szakkörre is járok, de azért szeretném elérni az ötszáz példa megoldását, hogy legalább a harmadosztályú minősítést megszerezzem.

Akadt érdeklődő is, mint az egri Hartman Gyuri, akit barátja csalt ki Felsőtárkányba:

— Az egri ipari szakközépiskolába járok, elektroműszerész leszek. Épp ezért érdekel a B-szekció munkája.

— Hogy itt mit lehetett hallani, arról Hajdú Kálmán, a hatvani 4-es számú iskola igazgatója, a szekció vezetőije

— A tranzisztorok, a , fotodiódák és a termisztorok alkalmazásáról tartottak előadást a diákok.

— S mindjárt magyarázza is, egy-kettőre kiderül, hogy mennyire fontosak ezek a gyakorlatban. Most már értem, miért is jött el Hartman Gyúrt

o o o

Nem könnyű egy nap élményeit tömöríteni. Beszélni kellene az érdekes előadásokról, említem kellene a fiatalok hozzáértését, amin Kunfalvi Rezső, a Középiskolai Matematikai Lapok rovatvezetője is meglepődött. Előadása közben kérdéseket tett fel, s mindenünnen záporoztak a frappáns válaszok. Azt is el kell mondani, hogy a volt tagok legtöbbje külföldi és hazai egyetemeken készül a fizikusi hivatásra. Ezek után érthető mind Kunfalvi Rezső, mind a tanácskozáson részt vevő művelődésügyi szakemberek egyöntetű véleménye — meghívták ugyanis minden megye művelődésügyi osztályának egy képviselőjét — .*

— Országos méretűvé kéne tenni ezt a mozgalmat. Meg kellene ezeket a köröket szervezni minden megyében.

S végül hadd mondjam el: milyen jó érzés volt értelmes fiatalok, rövidhajú teenager ek közt tölteni egy napot, s tudni, hogy ilyenek is vannak. Nem is kis számban.

Ncsl István

Sorozáson

Folyik a sorozás Heves megyében is. A sorköteles fiatalok tüzetes szakorvosi vizsgálaton esnek át, és ezután kerülnek a sorozó bizottság elé. A bizottság ezek alapján állapítja meg, ki-ki, melyik fegyvernemhez kerül. A sorozáson ismerik meg a leendő katonák a rájuk vonatkozó legújabb kormány- és miniszteri rendeleteket.

Érdekes esemény ez minden fiatal életében, erről számolunk be következő képriportunkban

Az írnokok asztalánál ellenőrzik a sorkötelesek személyi

adatait. '

' Récz József vérnyomásmérésen.

(Tcith Gizella felvételei)

Ha a gazda szemével

Egy százalékot kap a MEZÖBER a tsz-ektől az építkezések ügyes-bajos dolgainak intézésére. Divatos kifejezés szerint: a beruházások bonyolításáért. Ha a hatvani és a gyöngyösi építkezéseket vesszük alapul, akkor az egy százalék innen is, onnan is közel félmillióra rúg. Szép kis summa ez.

Nem csoda hát, ha a tsz- ek azt képzelték, a MEZÖBER ezért a tekintélyes ösz- szegért mindent maga „bonyolít” majd. Tárgyal a vállalkozóval, a belépő kisebb cégekkel, vitázik a költség- vetések miatt, igyekszik a kért összegekből alkudni, amennyit lehet és kell, egyszóval: a gazda szemével lát és szemlél mindent. Ami a; fő: a gazda gondosságával

teszi a dolgát.

De hát a tsz-eknek még nincsenek elegendő tapasztalataik az építkezésekről. Kicsit naivak. Meglepődtek, amikor az évi tízezer sertés kibocsátására alkalmas, zárt- rendszerű telep miatt neht ült le mindenki a földre azonnal, ha ez szóba került, ha a különböző, építőanyagot előállító cégek nem serénykedtek az első percben, hanem még azt is ki merték mondani, hogy: nincs! Nincs sóder, nincs cement, nincs építőelem és egy sor más egyéb sincs.

Gondolták, majd a MEZÖ- ber mindent elintéz. Utóvégre őket képviseli, nem is kis pénzért, tehát úgy kell éreznie, gondolkodnia, mintha maga is a tsz-hez tartozna. Kiderült, sokkal naivabbak, mint elképzelni lehetne. A MEZÖBER is tudomásul vette a „nehézségeket”, nem lett ideges, lázas rohangálásba sem kezdett, hanem sokat tuddan mosolygott: igen, így szokott ez lenni mifelénk.

Húsprogram ide vagy oda, és ha fontos népgazdasági érdek, akkor is: akadozik a tervszállítás, az alvállalkozók visszaélnek a helyzetükkel, és úgy viselkednek, mintha

szívességet tennének azzal,

ha dolgoznak és a közismert anyagellátási nehézségek...

Bizony, bizony! Ez a szó-, cializmus sem épül magátóL

A tsz-ek vezetői pedig csak állnak értetlenül, ide kapják a fejüket, aztán oda kapják, majd rohannak Pestre, be a minisztériumba, aztán visz- sza, mert tárgyalni kell az alvállalkozókkal, a tervezőkkel, a vizesekkel, a panelosokkal. Ott ül köztük a MEZÖBER képviselője is.

Mi lenne, ha a kötelező egy* százalékokból maguk tartanának fenn valami műszaki csoportot, amelynek tagjai — valamennyien mérnöki végzettséggel — a szövetkezettől kapnák a fizetésüket, tehát „birtokon belül” lennének a tárgyalásoknál, a vitáknál, az egyeztetéseknél ?

Ekképpen morfondíroztak mostanában. Azért is, mert a beruházás miatt egyre több tárgyalásra kerül sor, egyre többen kopogtatnak a tsz központjának ajtaján, és hovatovább az elnök, a főkönyvelő, a párttitkár, az üzemegység vezetője mással sincs elfoglalva, mint a tervek egyeztetésével, építkezési határidőkkel, anyagbeszerzési nehézségekkel, sóder- és cement-kérdésekkel.

Persze, a lényeg akkor sem változna, ha a .MEZÖBER helyett a tsz-ek közösen tartanának fenn egy'műszaki csoportot. Mert így is, úgy is ők adják a pénzt!’ A MEZŐBER-nek is. Ezért a pénzért a MEZÖBER-nek mindig a megbízók érdekeit kellene képviselnie, vagyis úgy „bonyolítani” a beruházást, hogy azzal a megbízó teljesen elégedett - legyen. Olyan egyszerű' ez. Nem?

(G. Molnár F.)

197L weptonher Um kedd

Ősz - kérdőjelekkel