Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
„Világrekordéi1 trófeák, fegyver ritkaságok, brüsszeli csipke és afrikai fafaragás a vadászati világkiállításon Megérkezett a kiállítási anyag többsége a vadászati világkiállítás egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó pavilonjába, a Nemzetek csarnokába. A kiállítás főbejáratával szemben, impozáns épületben rendezik be a „Világ vadászatának szentélyét”. A kör alakú fogadóteremben kialakított ívelt falon az ősember vadászatát ábrázoló falfestmények, az ókor, majd a középkor vadászjeleneteit bemutató rajzok és szobrok illusztrálják a vadászat tör- , ténetét. A hatalmas épület oldalhajóiban földrészenként abc- sorrendben sorakoznak a nemzetek bemutatói. A hivatalosan részvevő országok kiállítási anyaga többnyire önálló pavilonokban várja majd a látogatókat, a legértékesebb trófeáikat és legszebb vadásztörténeti emlékeiket azonban a díszcsarnokban mutatják be. Az európai országok bemutatóinak sorát Ausztria nyitja meg. A legnagyobb alpesi kószáli kecske trófeája mellett kiállítanak egy többször díjazott Steyr karabélyt és az Alpokból származó régi osztrák céltáblát. Már megérkezett Belgiumból a díszcsamok egyik legszebb kiállítási darabja, egy remekművű csappantyús puska, amelyet 1829-ben az egyik leghíresebb Liége-i fegyverműves készített az orániai herceg részére. A remekművű „őspuska” mellett kiállítják a legmodernebb belga vadászfegyvert, a Browningot is. Finnország bemutatója az ezer-tó országának erdeit ábrázolja. Csehszlovákia bemutatójának ékessége a világrekorder mufloncsiga. Románia is látványos kiállítást rendezett a Nemzetek csarnokában; hatalmas medvebőr két oldalán egy-egy nagy kárpáti gimszarvas- trófeát helyeznek el. Spanyolország bemutatója a hegyek világát idézi, legszebb darabjuk egy hatalmas kőszálikecske-trófea. Svájc a vadászattal kapcsolatos finommechanikai iparának legújabb termékeit, a nar- kotizáló puskát és pisztolyt állítja ki. A Szovjetunió kiállításán ritka állatfajok hatalmas trófeái, szebbnél szebb vadbőrök és prémek sorakoznak. Az ázsiai országok közül Irán ritka trófeái, s Mongólia hatalmas állatföldrajzi térképe mellett a másfél száz kilogrammos testsúlyú vadjuh, az argali hatalmas trófeái kelthetnek feltűnést. Bemutatják a közép-ázsiai hegyvidék legnagyobb ragadozójának, a hópárducnak bőrét is. A bejárattal szemközti falon Magyarország bemutatója zárja le a nemzetek reprezentatív kiállítását. Üvegvitrinben látható majd az ország egyik legbecsesebb vadásztörténeti emléke, Mátyás király bőién yszarv-ku- pája, színarany foglalatokban. Ugyanitt kapnak helyet a magyar fegyvertörténet legszebb darabjai, a XVII. századbeli, elefánt- csont-faragásos jelenetekkel díszített karabélyok, puskák lőportartók és nemesacél pengéjű vadászkések. (MTI) Folklórfesztivál Balatonlellén Augusztus 7-én, Balatonlellén 9 népi táncegyüttes, több kórus és énekes részvételével „Béke és barátság” címmel folklórfesztivált rendeztek. A 400 népviseletbe öltözött részvevő menettáncban vonult a kikötőtől a vasútállomásig. A fesztivált műsoros est zárta a balatonlellei Szabadtéri Színpadon, ahol a részvevők rpagyar, délszláv és német dalokat, táncokat mutattak be. (MTI foto — Karáth Imre) Fordította: Ferenci Győző 16. — igaza van .— mondta Pronyin, — Sőt, ennél többet is mondok. Önök nem Kovriginát temették el. Kov- riginát elcserélték. Elrabolták. Glazunov felugrott. — De hát akkor hol van Marija Szergejevna? — Ezt még mi sem tudjuk — mondta halkan Pronyin. — De hogy ráakadjunk, olyan körülményeket szükséges teremteni, hogy az elrablói meg legyenek győződve: jói játsszák a szerepüket. Hogy mindenki úgy tudja, hogy ma Kovriginát temettük. Mert ha őt nem ölték meg, akkor élnie kell. Am, ha azok úgy érzik, hogy nyomukra akadtunk, képesek eltenni láb alól. — Értem — mondta lassan Glazunov. — Remélem... — Én szintén remélem — mi. augusztus 12., csütörtök mondta Pronyin. — Csak őrizzék szépen Pedorcsenkót, de maga is legyen nagyon óvatos. Amikor visszatért az intézetből, Pronyin magához hivatta Tkacsevet. — Itt van a kislány? — Várja önt. Tkacsev bevezette Lénocskát. — Foglaljon helyet — mondta Pronyin. Lénocska leült. — Hogy hívják? — kérdezte Pronyin. — Kovrigina... Jelena Viktorovna. .. — Őrnagy elvtárs eltávozhat. .. — intett Pronyin hirtelen Tkacsevnek. Pronyin és Lénocska tehát kettesben maradt. — Hát igen ... Mondta Pronyin és újra hallgatásba burkolózott. Lénocska várt. A tábornok hallgatott, aztán hirtelen elhatározta, hogy a legfőbb és a legkellemetlenebb kérdéssel kezdi. — Hogy is van ez? — kérdezte, — Hogyan ment ön oda, hogy felismerje egy Meg azt, hogy a karján ott van a „Ljusza Borja” tetoválás. — Ki mondta ezt magának? — hökkent meg Pronyin. — Na, nem ön, hanem a maguk munkatársa. Korol- jov elvtárs. — Várjon egy kicsit — mondta Pronyin. Csupán többéves tapasztalata és önfegyelme segítette hozzá, hogy nyugtalanságát leplezze. Nyomban hívta Tkacsevet. — Hallgassa csak, Grigo- rij Kuzmics, hallgassa! — fordult az őrnagyhoz. — Nézze meg. hogy Koroljov tőlünk foglalkozott-e Jelena Viktorovnával? — Helyes — erősítette rrg I íncc:!:?. ■ • Voroljov Idegen nőben az édesanyját? Lénocska arcán piros foltocskák jelentek meg. Egészen megzavarodottan nézett Pronyinra. — De hiszen maguk! — mondta indulatosan. — Hiszen maguk mondták, hogy ezt kell tennem! — Mit kell tennie? — Azt mondani, hogy anyám a vonat alá került — mondta Lénocska. — Falusi kerekasztal Nemzedéki vita Nagyfügeden A tanácsteremben összegyűltek a falu vezetői, a tanácselnök, a vb-tttkár, a községi párttitkár, aki egyben a termelőszövetkezet elnökhelyettese is, az igazgatóhelyettes, a KISZ-szer vezet titkára, a klubvezető. Eredetileg azt terveztem, hogy a község eredményeiről, terveiről, s a mindennapi gondokról kérdem őket. így is kezdődött, ám hamarosan lehorgonyoztunk a gondoknál. Ügy éreztem: ez így helyénvaló, így természetes, mert nagyíügedi mértékkei mérve nagy dolog az. hogy épül a postahivatal, az új tűzoltószertár, s hordják már az anyagot a leendő kultúrház telkére. Ennek mindenki örül, legfeljebb akadnak olyanok is, akik némi joggal kétkednek az építőipariak nem éppen hagyományos szavahihetőségében és — ezt is tegyük hozzá — kifogástalan munkájában. Mégis kultúrház, posta, tűzoltószertár lesz; a gondok viszont vannak, s nagyfüge- di mértékkel mérve nem is kis számban. Kispál Antal tanácselnök: — Vízmüvet akartunk, a lakosság megértette. hogy nélkülözhetetlen, nem is vonakodott felajánlani lakrészenként a? 5400 forintot. Elkészült a terv is, társadalmi munkában készítette egy budapesti tervezőmérnök. A Miskolci Vízügyi Igazgatóság jóvá is hagyta, a Gyöngyösi Vízmű Vállalat főmérnöke azonban megvétózta, kifogások garmadáját említve. Ha elképzelései szerint létesülne a községi vízmű, akikor egy családnak több mint tízezer forintot kellene áldoznia. Ez aligha megy, hiszen a község lakosságának hát- van százaléka hatvan éven túli nyugdíjas, számukra minden forint pénzt, áldozatvállalást, gondot jelent. A fiatalok, a KlSZ-szervezet képviselői, vezetői ezzel egyetértenek, ök is idézik az áramszolgáltatás problémáit, melyeket Horváth József igazgatóhelyettes így összegez: — Nagyobb trafó kellene. Sokan használnak ipari áramot úgy, hogy a fázisszabályzó hiányzik. Ha a daráló és a kesztyűüzem működik, akkor hiába kapcsoljuk be iskolánk két televízióját Régi gond ez, eleget mondtuk az ÁVESZ illetékeseinek, mégsem tettek mindmáig semmit. A televízió pedig nélkülözhetetlen az iskolai oktatásban. ígéretek, megértő szavak helyett végre tettekre lenne szükség az ÁVESZ részéről. Bernát János KISZ-titkár februárban szerelt le, hamarosan titkárrá választották, remélve azt, hogy valóban tartalmas, színes KlSZ-éle- tet teremt majd Nagyfüge- den. — Kell is. hiszen korábban nem volt, ám három hónap után is kérdés, hogy tudunk-e. Nem akarok rap- szódikus lenni, mégis azt kell mondanom, hogy egyedül vagyunk, s meglehetősen nehéz körülmények között, támogatás nélkül keressük a kiutat. Valahogy otthontalanok vagyunk. Moziba mennénk? Aki egyszer megpróbálta, többet aligha kísérletezik. A vetítés egy öreg magánházban történik, itt minden ütött-kopott, nem is beszélve a keskenyvász- nas vetítésről. Kultúrház nincs. Hová menjenek a fiatalok nyáron? Két kocsma van a faluban, csak oda térhetnek be, itt aztán lehet lát- ni-tanulni ' mindent, csak jót nem. Nem beszélve arról, hogy közben gyorsan fogy a pénz is. Folytatná, de több helyről hangzik az egyértelmű válasz: — A pártházban kaptatok termet, ott összejöhettek... — Emlékezzen csak, Tóni bácsi, nem erről volt szó valamikor, és emlékszem még az ígéretre. Egyébként is: legtöbbször nem kapjuk meg a pártház kulcsát. — Nektek is emlékezni kell arra, hogy mekkora rendetlenséget csináltatok néhányszor. Néhány ótok viselkedését is vitatni lehetne, nem éppen öntudatos, emberré nőtt fiatalokhoz méltó. — Valóban, néhányan megfeledkeztek magukról, mindenfelé szórták a cigarettacsikkeket. s nyersen beszéltek a méltatlankodó takarítónővel. De akkor én vettem kezembe a seprőt, S ez használt, a többiek is hozzáláttak a takarításhoz. Egyesek viselkedése? Nem mentem őket azzal, hogy fiatalok, kevésbé higgadtak; de kérdem én Tóni bácsi: ha összehív hatvan felnőttet, azok közül mindegyik garantáltan kifogástalanul viselkedik majd? . ■. Egy-kettőre érzem. hoSF nemzedéki vita kellős közepébe kerültem. Figyelem a KISZ-eseket. Iá; hatóan tartalmas még a panaszlista : — Nincs pénzünk. ígért a tanács, a termelőszövetkezet összesen ötezer forintot. Ehhez kapnánk a járástól is 2500-at. Am a pénzt még nem kaptuk meg, így a plusz támogatásra is csak várhatunk. — A termelőszövetkezet is csak szavakban segít. Kocsit általában hiába kérünk, mindig akad valami, amire hivatkozni lőhet elutasításkor. Idézzünk a válaszokból is: — Nem lehet kötelezni túlmunkára a gépkocsivezetőket. — A felajánlott pénz megvan, legalább egyszerre tudjátok felhasználni. Nem kell annyira türelmetlennek lenni. onnan kell indulni, azzal kell számolni, ami pillanatnyilag lehetséges... Mit mond erre Bernát János? — Türelmetlenség nélkül minden marad úgy, ahogy volt. Mi nemcsak szavakban mérve szeretnénk előbbre lépni. S vajon nem lehet-e többel számolni, csak ennyi lehetséges, csak ennyit kaphatunk? Szenvedélyes percekkel fűszerezett vita formálódott, s úgy tűnt, hogy a nagyfüge- di fiatalok minden keserűséget említeni akarnak, mint az olyan ember, akinek panaszát ritkán Hállgatták meg. Mérlegelve az érvek-ellenér- vek sorát, az jutott eszembe, milyen hasznosak lennének ezek a beszélgetések, ha gyakrabban tartanák őket. Felnőtt és fiatal természetes, hogy más szemmel nézi a világot. Az alkotó törekvést még akkor is becsülni kell, ha fiatalos, olykor meggondolatlan teremtő tettvággyal társul, mint a nagyfügedi fiataloknál, különösen Bernát Istvánnál. Alapozni kellene, lehetne erre. Először persze az a teendő, hogy többször megvitassák a közös gondokat, mert alkotó vita, vélemény- csere nélkül elképzelhetetlen a közös munka, tevékenykedés. Ha így lenne — és miért is ne — akkor a látogató aligha csöppenne egy spontán formálódott nemzedéki vita kellős közepébe. Pécsi István elvtárs. ő beszélt velem. Pronyin látta, mint tágu Tkacsev szeme. — Ez, úgy látszik, a hátam mögött történt — törölte meg a homlokát Pronyin — Melyik Koroljov volt? — Vaszilij Petro vies — mondta Lénocska. — ö adta át az önök utasításait. — Kinek az utasításait' — kérdezte remegő hangoT Pronyin. — Milyen utasításokat ? — Én nem tudom pontosan. hogy kinek az utasításai voltak — mondta Lé- nocska. — Azok, amelyeke' a szervezettől kaptam. Hogy védjem az édesanyámat hogy tegyek úgy. mintha ismerném azt a halott nőt amíg önök egy kis időre biztonságba helyezik az anyámat. Pronyin Tikacsevre pillán- tott. — Ah, igen, igen —mondta, mintha hirtelen emlékezne. — Voltak ilyen utasításaiul?, de én kiküldetésben voltam. Mondja el pontosan, mikor és mi módor találkoztak egymással és mii mondott magának ez a Koroljov. ... — Koroljov százados — javította ki Lénocska. — Százados? — ismételt« meg Pronyin. — És hogyar várta magát, egyenruhában' Lénocska pontosan . elmondta, miként zajlottak 1« találkozásai Koroljovval é: beszámolt az utolsó találkozásról Is amikor megismerte édesanyja biztonságba helyezésének tervét. — Mindent helyesen mondott — mondta végül is Pronyin. — Valóban az volt a; utasításunk... Járkálni kezdett a szobájában. (Folytatjuk.) Alkoholizmus — kevesebb gyermek Figyelmeztető adatok az iszákosságról Az alkoholista apak gyermekeinek körülbelül 18 százaléka szintén iszákossá válik, míg a nem alkoholistáknál ez az arány 7 százalék — állapították meg a népességtudománnyal, illetve a statisztikával foglalkozó szakemberek. Az apa alkoholizmusa tehát nem feltétlenül idézi elő, hogy fia is a szesz rabjává legyen. Ez a káros szenvedély kifejlődhet valakiben akkor is, ha az illető családi környezetében nem talál „követendő példát”. Figyelemre méltó milyen körülmények között, hogyan válik valaki iszákossá. Az alkoholista apák fiai általában korán — Ö3 százalékuk már 15 éves koruk előtt — megismerkednek az alkohollal. Az első szeszfogyasztás persze még nem jelenti, hogy már ebben az időszakban rendszeresen Italozóvá válna az illető. Az iszákos apák gyermekeinek többsége tehát otthon — és viszonylag korán — megízleli az alkoholt. bg,’ általában 10—20 £gwá később tér át a mértéktelen ivásra. Az alkoholisták jelentős hányadát kérdezték meg a szakemberek, miért váltak italozóvá. A legtöbben a „szesztestvérek” rossz példájára hivatkoztak. A részegesícedők mintegy 50 százaléka azt felelte: apjuk végképp nem törődött az italozásukkal; a megkérdezettek 22 százaléka azt állította, hogy alkoholista apja egyenesen tiltotta a szeszlogyasztástól, de ugyanennyién voltak, akiknél a korhely apa nemcsak elnézte, hanem helyeselte az alkoholfogyasztást. A vizsgálat tapasztalatai szerint egyébként téves az a felfogás, hogy az alkoholista szülők családjában magasabb a születések aránya, a statisztikák ennek éppen az -llenkezőjét bizonyítják: az iszákos férfiak családjában az átlagos gyermek- szám lényegesen alacsonyabb, mint amit az országos statisztika a megfelelő korú férfiaknál jelez. — __________________....
