Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

-fenn«^«szövetkeleti társulások nyomában A kis „KGST” - és a NEGE Nehezen jött meg a kedv Heves megyében a közös vállalkozásokhoz. Elsősorban a nagy befektetést igénylő társulásoktól húzódoztak a termelőszövetkezetek, és ezt nem is lehet csodálni az el­múlt esztendei igen kedve­zőtlen időjárás miatt, amely rossz terméseredményekben és a felhalmozott biztonsági alapok megcsappanásában jelentkezett. Ilyen 'körülmé­nyek között némileg érthe­tő volt a termelőszövetkeze­tek tartózkodása a több tíz­milliós nagyságrendű ^ ser­téskombinátok építésétől. A társulások azonban létrejöt­tek. Minden nehézség elle­nére a tavalyi év volt azaz esztendő, amely jelentősen előrevitte a közös vállalko­zások ügyét. 1970. szeptember 1-én ala­kult meg a Heves megyei Termelőszövetkezetek Köl­csönös Segélyező és Gazda­sági Vállalkozása, tizenegy termelőszövetkezet részvéte­lével. A közös vállalkozás fő feladatául tűzte ki maga elé, hogy a .termelőszövetkezetek áruforgalmát egységesen és pontosan szervezze. A közös vállalkozás közvetlen szer­ződést kötött a Mályi Tég- lapiari Egyesüléssel, s így 1971-ben a társult termelő­szövetkezetek közül az igény­lők egymillió téglához jut­nak. A kis „KGST« az idei év első félévében hetven vagon cementet ér­tékesített a megye tsz-eiben, és a nélkülözhetetlen építő­ipari terméknek jelentős ré­szét akikor biztosította a ter­melőszövetkezeteknek, ami­kor a cementellátásban ko­moly nehézségek adódtak. A cementet nyolc olyan ter­melőszövetkezet kapta meg, amely saját erőből kívánt megvalósítani valamilyen lé­tesítményt, A felsőtárfkányí, a bélapát­falvi, a nagyvisnyói, vala­mint az egri Petőf i és Nagy József termelőszövetkezetek hétezernyolcszáz tonna íté­szét értékesítenek a közös vállalkozáson keresztül. A termelőszövetkezeteik így kö­zösen nagy tételben tudnak fellépni a piacon, a közös vállalkozás irodája egy té­telben lekötötte a mennyi­séget a nyíregyházi TÜ- ZÉP-vállalattal, így a ter­melőszövetkezetek kész disz­pozíciót kapnak, hogy hová és mennyi árut kell tételes lebontásban szállítani. Fon­tos feladata a társulásnak az erő- és munkagépek, vala­mint a tehergépkocsik for­galmazása. A társulásnak közvetlen szerződése van az AUTOKER-rel és a Vörös Csillag Traktorgyárral, igya kívánt traktorok, tehergép­kocsik, közvetlenül jutnak el a termelőszövetkezetekhez. Jelenleg a megye területé­ről 34 tagja van a közös vállalkozásnak, és 59 ter­melőszövetkezet adott meg­bízást árubeszerzésre. Az idén 120 vagon műtrá­gyát adott át a vállalkozás a” tag-termelőszövetkezetek­nek. jövőre 500 vagonra kí­vánják emelni a műtrágya­forgalmat. A vállalkozás ebben az év­ben 24 millió forintot for­galmazott eddig, és a cél, hogy a termelőszövetkezetek nagykereskedelmi árrés nél­kül, közvetlenül jussanak hozzá a kívánt áruféleség­hez, sikerült. A vállalkozás­nak nem elsődleges célja, hogy nyereségre tegyen szert, de amennyiben nyere­ség képződik, úgy azt a rész­jegyek és a forgalom alap­ján elosztják a tagszövet­kezetek között. Az egyszerű társulásoké az előny A Növényvédő Egyszerű Gazdasági Együttműködés, 4PjgJ,y -öt termelőszövetkeze­tet és két állami gazdaságot tömörít egy közös vállalko­zásba, kibérelt a Repülőgé­pes Növényvédő Állomástól két gépet, szerződést kötött a vállalattal és évi 3 millió forintos bérleti díj ellené­ben a gépek a tavalyi év ok­tóberétől végzik a műtrá­gyázást, a vegyszeres gyom­irtást a gazdaságok földjein. Az idén 24 ezer katasztrá- lis holdon végeztek a gépek műtrágyaszórást és vegysze­res gyomirtást. Az idei ta­vasszal különösen megyénk déli területein olyan álla­potban voltak a földek, hogy hagyományos földi munka­gépekkel el sem lehetett volna végezni a műtrágyá­zást. A repülőgépek pótol­hatatlan munkát végeztek. Az elmúlt esztendőben fel­halmozódott gyommagvak, a leromlott talajszerkezet mind-mind a jó termés el­len szóltak. A NEGÉ-be tö­mörült nagyüzemi gazdasá­goknak nem kell külön ér­veket felhozniuk az idei év után a közös vállalkozás előnyei mellett. Jövőre negyvenezer hold­ra kívánják növelni a re­pülőgéppel vegyszeresen ke­zelt földterületet, és húsz termelőszövetkezet jelentette be csatlakozási igényét a társuláshoz. A távolabbi el­képzelések szerint három ag­rokémiai centrumot szeret­nének kialakítani a me­gyében: a Tisza mentén íti- zesabony, illetve Hatvan tér­ségében. Ezekben a centru­mokban halmoznák fel a műtrágyát, így a szállítás­ban jelentős megtakarítást lehetne elérni, de ami a leg­fontosabb volna, a korszerű I központosított tárolás jelen­tősen lecsökkentené a napja­inkban igen magas, és ko­moly hatóanyag-veszteséget. A közös vállalkozások kö­zül szám szerint a sertés­telepek járnak az élen. A társulást itt elsősorban és döntően az anyagi kérdések motiválják. A több ezer hí­zósertést kibocsátó nagyüze­mi húsgyárak költsége álta­lában a harminc-negyven millió forintos érték körül mozog. Az állami támoga­tást figyelembe véve a ter­melőszövetkezetek közösen „ELTŰNT HAT ÜVEG, robbanásveszélyes vegyszer”. — „Teherautónak rohant előzés közben egy motorke­rékpáros”. — „Forgalmas helyen fosztogatták a tele­fonautomatákat”. — Szinte találomra, válogatás nélkül idéztünk hármat az utóbbi napok újsághíreiből. Lát­szatra semmi, azonos nincs bennük, hiszen az egyik vegyszerekről, a másik köz­lekedési balesetről, a har­madik bűnügyről szól, Ami azonban mégis közös: mind­három esetben volt valaki, akinek oda kellett volna fi­gyelnie és ezt elmulasztotta. A hat üveg vegyszer eseté­ben az derült ki, hogy vala­ki rosszul számolt, s így másnap már meg is került az elveszetnék hitt hat üveg. A telefonautomaták foszto­gatói maguk ismerték be elfogatásuk után, hogy gon­dolni sem mertek volna ilyesmire — kiváltképpen forgalmas helyen! — hanem számítottak volna az anra- járók közömbösségére. Ami a motorkerékpárost illeti, ő már nem tud tanúságot ten­ni saját figyelmetlenségéről, a teherautó kerekei alatt lelte halálát. A példákat azonban so­rolhatnánk tovább, nagy és kis — vagy inkább kicsi­nek látszó — ügyekben, szinte a végtelenségig: az új lakóház kazánházában — puszta figyelmetlenségből — nem húztak meg eléggé egy csavart. Eredmény: amint megkezdődött a fűtés, el­öntötte a víz a kazánházat, sőt a szomszédos épület .alagsorát is. Levélsaekrám­bele tudnak vágni egy-egy ilyen terv megvalósításába. Megyénkben épül a Tárná menti termelőszövetkezetek közös sertéstelepe, a Zagyva menti termelőszövetkezetek SEKKÖV vállalata, a mátrai alji termelőszövetkezetek kö­zös sertéstelepe. Megkezdő­dött a betelepítése az AL- debrő, Feldebrő, Tófalu kö­zös összefogásával épült ser­téstelepnek. A telep évente 6500 hízott sertést ad majd a feldolgozó iparnak. A há­rom szomszéd falu közös vállalkozásában épült ser­téstelep költsége negyvenkét millió forint volt. A .három termelőszövetkezetnek ki­lencmillió forintot kellett biztosítani beruházáshoz. Ez bizony nem kis összeg, s a beruházás a számítások sze­rint öt év múlva térül majd meg termelőszövetkezeti szinten. A feidebrői termelőszövet­kezetben a hagyományos ser­téstartási módszerrel egy ki­logramm hús előállítása 20 —21 forint között ingado­zott, az új telepen tizennyolc forintba fog kerülni. Ön­ként vetődik fel a kérdés: érdemes-e ezért negyvenkét­milliót beruházni? A választ nem csupán a forintokkal való matemati­kai műveletek adják meg, hanem egy sokkalta dön­tőbb fontosságú tény. Kéí- három 'év múlva a hagyo­mányos telepeikre nem le­het sertésgondozót, és egyál­talán munkaerőt kapni, egy­szerűen nem lehet termelni. A közös vállalkozások napjaink szemével sok el­lentmondást és bonyolultsá­got hordanak magukban. Gyakran még a „megéri-e” kérdése is felmerül velük kapcsolatban. Ezek a vál­lalkozások napjainkban jön­nek létre, de a jövő szem­szögéből, és ki merné azt állítani, hogy jövőre nincs szükség. Szigefhy András Másfél kilós ff I ff szóló­fürtök Háromszáz holdon ter­melnek csemegeszőlőt a Kertészeti Egyetem taksony —erőspusztai szőlészetében. Már megkezdték a Cardi­nal és Pannónia Kincse ne­vű csemegeszőlők szedését. Az idén rekordtermésre számítanak — holdanként 40 mázsára becsülik a vár­ható termést. A tőkéken nem ritka a másfél kilós fürt sem. Képünkön: Morvái Te­réz és Supka Andrásné sze­dik a szőlőt, Takács Teréz tisztogatja és csomagolja. (MTI-foto — Fehérvári Ferenc felvétele.) A 4-es számú út építői egri és gyöngyösi fiatalok Fegyverneken Fegyvemieken jártam, eb­ben a Tisza-ághoz közeli, a szőke folyónaik azért már nem éppen szomszédja nagy községben: a Szőnyi János KISZ-ifjúsági építőtábor szállásolta el az itteni gim­názium épületébe majd 300 diákját. Egerből és Kiskun­halasról, Gyöngyösről és Kunszentmiklósról érkeztek ide diákok, hogy immáron az ötödik, az utolsó „etap”-ban építsék a 4. számú fő köz­lekedési utat. Csákány és lapát, meg az izomerő és a lelkesedés: ez a korszerű szerszám, amivel a mintegy 60 egri, s alig keve­sebb gyöngyösi fiatal srác is rendelkezik. Ez az a szer­szám, amellyel immáron már az első hétnek is a vége fe­lé — ilyen gyorsan telik az idő! — rendszeresen száz szá­zalékra teljesítik a napi nor­mát. Nem könnyű munka az útépítés, ha éppen itt és most nem is kell az idegen- légiós regényekből ismert ha­lál országútjainak építésére gondolni. Szó sincs szikláról, mocsárlázról, éhezésről meg aztán éppen nem lehet szót szólni — napi négyszeri, de természetesen soha nem elég kaja! —, de tűző napsütés­ben, jobbára nehéz fizikai munkára nem szoktatptt, azt nem nagyon mívelő fiúk túl a kamaszkor delén, még in­nen az igazi legénykoron —, megküzdenek a vállalt fel­adattal. A mama, vagy a nagyma­ma, vagy a. papa kedvencei, a nemegyszer otthon sajnos el, s megkényeztetett ifjon­cok derekasan forgatják itt a szerszámot, igyekeznek ren­det tartani az appartmannak aligha nevezhető szállásukon — a gimnázium osztályai a szálláshelyek — . megkere­sik és meg is találják az al­kalmat a reggel hattól délig tartó munka után, az ebéd utántól estig tartó szórako­záshoz is. Egyszóval, ebben az építőtáborban éppenúgy, mint a Balaton mellettiek­ben — na persze a Balcsi, az csak Balcsi —, a vállbán és a derékban, a hólyagok a te­nyérben meggyógyulnak, már lehet is hazamenni. Nem igaz, hogy a munkának nincs romantikája. Az sem igaz, hogy a fiatalok azért panaszkodnának, mert nem paplanos ágy a nyugvóhe­lyük. Ez az építőtábor is igazolja, hogy napjaink if­júsága nagyon is feltalálja helyét és nagyon is megta­lálja a romantikát a legke­ményebb viszonyok közepet­te is. Együtt vannak, önál­lóan vannak jobbára, maguk adnak őrséget, maguk az éb­resztők, lényegében a leg­fontosabb szervezési, s admi­nisztrációs munkán túl min­dent maguk csinálnak. És jól. Rendesen. Általában! És. ahogyan ez a fegyver­nek! építőtábor másfél ezer fiatalnak, s a többi 39 tábor, szerte az országban az eddigi 21 és a mostani 7 ezer fiú­nak és lánynak ad soha nem feledhető emlékeket, úgy ad­tak és adnak ezek a fiúk, lá­nyok mérhető és eredményes munkát is —, az ország ja­vára. A papa tálán nem is gon­dol rá, hogy a 4. számú or­szágos fő közlekedési ut egy jelentős szakaszán a fia dol­gozott: ha kocsival itt megy el, szidhatja, vagy dicsérheti a saját gyermekét. (gyurkó) Mindenki tudna példát be dobta a sürgős táviratot a postás. Következmény: a címzett elkésve értesült a családi eseményről, nem utazhatott idejében. Kony- haszéken hagytak a szülők egy doboz gyufát. Mire ha­zaértek, két gyermekük füst- mérgezést szenvedett... SAJÁT TAPASZTALATÁ­BÓL, környezetéből bárki tudna legalább ugyanennyi példát felsorolni — s éppen ez a baj. A mai időkről el­mondták, leírták már, hogy „rohanó világban élünk”, s a felgyorsult élettempó — sokszor azt hisszük — fel­mentést adhat a körülte­kintés kötelessége alól. Pedig a figyelmetlenség­ből keletkezett károknak, baleseteknek csak egy része adódik a gyorsabb élettem­póból. Kétségtelen, hogy napjainkban már nemcsak a fővárosban és a nagyobb városokban, de már-már fa­luhelyeken is megszokott kép a reggelenként munká­ba siető embersereg. Vo­nathoz, autóbuszhoz rohan­nak az utolsó percekben ér­kezők, vállalati buszok és vonatok torlódnak, csúcs- forgalmat okozva a néhány évtizede még alig-alig járt utakon. Nem szükségszerű, de megtörténik, hogy az ilyen zsúfoltság és sietség baleseteket okoz. Az viszont már éppenség­gel nem a rohanó élettem­pó követelménye, hogy — äoksäor «« goj&ao aaau , &­gyelnek oda, amikor vala­mit mások — sőt nemegy­szer önmaguk — érdekében kell tenniük. Megesik, hogy valahol csak egy figyelmez­tető táblát vagy éjjel is messziről feltűnő lámpát kellene felállítani, s már kizárnák a balesetek lehe­tőségét —, de az arra ille­tékes hivatalnok megvárja a „lentről jövő” utasítást, s eközben történik meg a baj. Máshol csak a kötele­ző és százszor-ezerszer meg­ismételt rendelkezést kelle­ne szigorúan megtartani. Például a vendéglátóhelye­ken, ahová be-betérnek fia­talkorúak is. Ha volna, aki odafigyel — egy korty sze­szes italt sem kapnának azok az ifjak, akik így később, mint. ittasan garázdálkodók kerülnek rendőrkézre. Máskor csupán egy pecsétet vagy egy aláírást kellene a megfelelő helyre tenni, — s máris megtakarítanánk másoknak egy sor bosszúsá­got, újabb és újabb hivatal­járásokat. Vagy csak felkel­tene hívni az „ügyiéi” fi­gyelmét, még nem intézte el az ügyet, máshol is kell engedélyt, hozzájárulást vagy pecsétet szereznie. Legalább ilyen gyakori, hogy „nem az én dolgom" vállrándítással megyünk to­vább, amikor — csak egy kicab oda kellene ügyeim, Nemrég Budapest egyik új lakótelepén történt meg, hogy garázda ifjak csak úgy, szórakozásból egy sor gép­kocsi gumiját kilyukasztot­ták. A lakótelepen sokan látták az autók körül ólál­kodó legénykéket, s azt is sejtették, hogy mi járatban vannak. Mégsem akadt egyetlen felnőtt sem, aki — akárcsak az ablakból min­den veszély nélkül — rájuk szólt volna, vagy rendőrért kiáltott, telefonált volna. S a közömbösség gyakran ép­pen azon bosszúlja meg ma­gát, aki elkövette. Ha a köz- világítás rongálását tétlenül szemléli valaki, megtörtén­het, hogy legközelebb éppen ő csúszik el, lép árokba a sötét utcán. Aki nem törő­dik azzal, hogy a telefon- fülkében garázdálkodnak, — legközelebb talán orvost akarna hívni, de a készülék nem működik. A közömbös „oda nem figyelés” tehát könnyen válhatik bumeráng­gá. AZ UTÓBBI IDŐK hírei különösen felhívják a fi­gyelmet arra, hogy sok bal­eset, emberhalál is szárma­zik gondatlanságból figyel­metlenségből. Ez pedig jó­vátehetetlen 'kár, s minden­ki felelős érte, aki csak egy kiáltással, egy mozdulattal — egy kis odafigyeléssel meg tudta volna akadályozni a bajt tárkonyt Endre 1371. 12.« vtu'HKbék

Next

/
Thumbnails
Contents