Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

-fenn«^«szövetkeleti társulások nyomában

A kis „KGST” - és a NEGE

Nehezen jött meg a kedv Heves megyében a közös vállalkozásokhoz. Elsősorban a nagy befektetést igénylő társulásoktól húzódoztak a termelőszövetkezetek, és ezt nem is lehet csodálni az elmúlt esztendei igen kedvezőtlen időjárás miatt, amely rossz terméseredményekben és a felhalmozott biztonsági alapok megcsappanásában jelentkezett. Ilyen 'körülmények között némileg érthető volt a termelőszövetkezetek tartózkodása a több tízmilliós nagyságrendű ^ sertéskombinátok építésétől. A társulások azonban létrejöttek. Minden nehézség ellenére a tavalyi év volt azaz esztendő, amely jelentősen előrevitte a közös vállalkozások ügyét.

1970. szeptember 1-én alakult meg a Heves megyei Termelőszövetkezetek Kölcsönös Segélyező és Gazdasági Vállalkozása, tizenegy termelőszövetkezet részvételével. A közös vállalkozás fő feladatául tűzte ki maga elé, hogy a .termelőszövetkezetek áruforgalmát egységesen és pontosan szervezze. A közös vállalkozás közvetlen szerződést kötött a Mályi Tég- lapiari Egyesüléssel, s így 1971-ben a társult termelőszövetkezetek közül az igénylők egymillió téglához jutnak.

A kis „KGST«

az idei év első félévében hetven vagon cementet értékesített a megye tsz-eiben, és a nélkülözhetetlen építőipari terméknek jelentős részét akikor biztosította a termelőszövetkezeteknek, amikor a cementellátásban komoly nehézségek adódtak. A cementet nyolc olyan termelőszövetkezet kapta meg, amely saját erőből kívánt megvalósítani valamilyen létesítményt,

A felsőtárfkányí, a bélapátfalvi, a nagyvisnyói, valamint az egri Petőf i és Nagy József termelőszövetkezetek hétezernyolcszáz tonna ítészét értékesítenek a közös vállalkozáson keresztül. A termelőszövetkezeteik így közösen nagy tételben tudnak fellépni a piacon, a közös vállalkozás irodája egy tételben lekötötte a mennyiséget a nyíregyházi TÜ- ZÉP-vállalattal, így a termelőszövetkezetek kész diszpozíciót kapnak, hogy hová és mennyi árut kell tételes lebontásban szállítani. Fontos feladata a társulásnak az erő- és munkagépek, valamint a tehergépkocsik forgalmazása. A társulásnak közvetlen szerződése van az AUTOKER-rel és a Vörös Csillag Traktorgyárral, igya kívánt traktorok, tehergépkocsik, közvetlenül jutnak el a termelőszövetkezetekhez. Jelenleg a megye területéről 34 tagja van a közös vállalkozásnak, és 59 termelőszövetkezet adott megbízást árubeszerzésre.

Az idén 120 vagon műtrágyát adott át a vállalkozás a” tag-termelőszövetkezeteknek. jövőre 500 vagonra kívánják emelni a műtrágyaforgalmat.

A vállalkozás ebben az évben 24 millió forintot forgalmazott eddig, és a cél,

hogy a termelőszövetkezetek nagykereskedelmi árrés nélkül, közvetlenül jussanak hozzá a kívánt áruféleséghez, sikerült. A vállalkozásnak nem elsődleges célja, hogy nyereségre tegyen szert, de amennyiben nyereség képződik, úgy azt a részjegyek és a forgalom alapján elosztják a tagszövetkezetek között.

Az egyszerű

társulásoké

az előny

A Növényvédő Egyszerű Gazdasági Együttműködés, 4PjgJ,y -öt termelőszövetkezetet és két állami gazdaságot tömörít egy közös vállalkozásba, kibérelt a Repülőgépes Növényvédő Állomástól két gépet, szerződést kötött a vállalattal és évi 3 millió forintos bérleti díj ellenében a gépek a tavalyi év októberétől végzik a műtrágyázást, a vegyszeres gyomirtást a gazdaságok földjein. Az idén 24 ezer katasztrá- lis holdon végeztek a gépek műtrágyaszórást és vegyszeres gyomirtást. Az idei tavasszal különösen megyénk déli területein olyan állapotban voltak a földek, hogy hagyományos földi munkagépekkel el sem lehetett volna végezni a műtrágyázást. A repülőgépek pótolhatatlan munkát végeztek. Az elmúlt esztendőben felhalmozódott gyommagvak, a leromlott talajszerkezet

mind-mind a jó termés ellen szóltak. A NEGÉ-be tömörült nagyüzemi gazdaságoknak nem kell külön érveket felhozniuk az idei év után a közös vállalkozás előnyei mellett.

Jövőre negyvenezer holdra kívánják növelni a repülőgéppel vegyszeresen kezelt földterületet, és húsz termelőszövetkezet jelentette be csatlakozási igényét a társuláshoz. A távolabbi elképzelések szerint három agrokémiai centrumot szeretnének kialakítani a megyében: a Tisza mentén íti- zesabony, illetve Hatvan térségében. Ezekben a centrumokban halmoznák fel a műtrágyát, így a szállításban jelentős megtakarítást lehetne elérni, de ami a legfontosabb volna, a korszerű I központosított tárolás jelentősen lecsökkentené a napjainkban igen magas, és komoly hatóanyag-veszteséget.

A közös vállalkozások közül szám szerint a sertéstelepek járnak az élen. A társulást itt elsősorban és döntően az anyagi kérdések motiválják. A több ezer hízósertést kibocsátó nagyüzemi húsgyárak költsége általában a harminc-negyven millió forintos érték körül mozog. Az állami támogatást figyelembe véve a termelőszövetkezetek közösen

„ELTŰNT HAT ÜVEG,

robbanásveszélyes vegyszer”. — „Teherautónak rohant előzés közben egy motorkerékpáros”. — „Forgalmas helyen fosztogatták a telefonautomatákat”. — Szinte találomra, válogatás nélkül idéztünk hármat az utóbbi napok újsághíreiből. Látszatra semmi, azonos nincs bennük, hiszen az egyik vegyszerekről, a másik közlekedési balesetről, a harmadik bűnügyről szól, Ami azonban mégis közös: mindhárom esetben volt valaki, akinek oda kellett volna figyelnie és ezt elmulasztotta. A hat üveg vegyszer esetében az derült ki, hogy valaki rosszul számolt, s így másnap már meg is került az elveszetnék hitt hat üveg. A telefonautomaták fosztogatói maguk ismerték be elfogatásuk után, hogy gondolni sem mertek volna ilyesmire — kiváltképpen forgalmas helyen! — hanem számítottak volna az anra- járók közömbösségére. Ami a motorkerékpárost illeti, ő már nem tud tanúságot tenni saját figyelmetlenségéről, a teherautó kerekei alatt lelte halálát.

A példákat azonban sorolhatnánk tovább, nagy és kis — vagy inkább kicsinek látszó — ügyekben, szinte a végtelenségig: az

új lakóház kazánházában — puszta figyelmetlenségből — nem húztak meg eléggé egy csavart. Eredmény: amint

megkezdődött a fűtés, elöntötte a víz a kazánházat, sőt a szomszédos épület .alagsorát is. Levélsaekrámbele tudnak vágni egy-egy ilyen terv megvalósításába. Megyénkben épül a Tárná menti termelőszövetkezetek közös sertéstelepe, a Zagyva menti termelőszövetkezetek SEKKÖV vállalata, a mátrai alji termelőszövetkezetek közös sertéstelepe. Megkezdődött a betelepítése az AL- debrő, Feldebrő, Tófalu közös összefogásával épült sertéstelepnek. A telep évente 6500 hízott sertést ad majd a feldolgozó iparnak. A három szomszéd falu közös vállalkozásában épült sertéstelep költsége negyvenkét millió forint volt. A .három termelőszövetkezetnek kilencmillió forintot kellett biztosítani beruházáshoz. Ez bizony nem kis összeg, s a beruházás a számítások szerint

öt év múlva térül majd meg

termelőszövetkezeti szinten. A feidebrői termelőszövetkezetben a hagyományos sertéstartási módszerrel egy kilogramm hús előállítása 20 —21 forint között ingadozott, az új telepen tizennyolc forintba fog kerülni. Önként vetődik fel a kérdés: érdemes-e ezért negyvenkétmilliót beruházni?

A választ nem csupán a forintokkal való matematikai műveletek adják meg, hanem egy sokkalta döntőbb fontosságú tény. Kéí- három 'év múlva a hagyományos telepeikre nem lehet sertésgondozót, és egyáltalán munkaerőt kapni, egyszerűen nem lehet termelni.

A közös vállalkozások napjaink szemével sok ellentmondást és bonyolultságot hordanak magukban. Gyakran még a „megéri-e” kérdése is felmerül velük kapcsolatban. Ezek a vállalkozások napjainkban jönnek létre, de a jövő szemszögéből, és ki merné azt állítani, hogy jövőre nincs szükség.

Szigefhy András

Másfél

kilós

ff I ff

szólófürtök

Háromszáz holdon termelnek csemegeszőlőt a Kertészeti Egyetem taksony —erőspusztai szőlészetében. Már megkezdték a Cardinal és Pannónia Kincse nevű csemegeszőlők szedését. Az idén rekordtermésre számítanak — holdanként 40 mázsára becsülik a várható termést. A tőkéken nem ritka a másfél kilós fürt sem.

Képünkön: Morvái Teréz és Supka Andrásné szedik a szőlőt, Takács Teréz tisztogatja és csomagolja.

(MTI-foto —

Fehérvári Ferenc felvétele.)

A 4-es számú út építői

egri és gyöngyösi fiatalok Fegyverneken

Fegyvemieken jártam, ebben a Tisza-ághoz közeli, a szőke folyónaik azért már nem éppen szomszédja nagy községben: a Szőnyi János KISZ-ifjúsági építőtábor szállásolta el az itteni gimnázium épületébe majd 300 diákját. Egerből és Kiskunhalasról, Gyöngyösről és Kunszentmiklósról érkeztek ide diákok, hogy immáron az ötödik, az utolsó „etap”-ban építsék a 4. számú fő közlekedési utat.

Csákány és lapát, meg az izomerő és a lelkesedés: ez a korszerű szerszám, amivel a mintegy 60 egri, s alig kevesebb gyöngyösi fiatal srác is rendelkezik. Ez az a szerszám, amellyel immáron már az első hétnek is a vége felé — ilyen gyorsan telik az idő! — rendszeresen száz százalékra teljesítik a napi normát. Nem könnyű munka az útépítés, ha éppen itt és most nem is kell az idegen- légiós regényekből ismert halál országútjainak építésére gondolni. Szó sincs szikláról, mocsárlázról, éhezésről meg aztán éppen nem lehet szót szólni — napi négyszeri, de természetesen soha nem elég kaja! —, de tűző napsütésben, jobbára nehéz fizikai munkára nem szoktatptt, azt nem nagyon mívelő fiúk túl a kamaszkor delén, még innen az igazi legénykoron —, megküzdenek a vállalt feladattal.

A mama, vagy a nagymama, vagy a. papa kedvencei, a nemegyszer otthon sajnos el, s megkényeztetett ifjoncok derekasan forgatják itt a szerszámot, igyekeznek rendet tartani az appartmannak aligha nevezhető szállásukon — a gimnázium osztályai a szálláshelyek — . megkeresik és meg is találják az alkalmat a reggel hattól délig tartó munka után, az ebéd utántól estig tartó szórakozáshoz is. Egyszóval, ebben az építőtáborban éppenúgy, mint a Balaton mellettiekben — na persze a Balcsi, az csak Balcsi —, a vállbán és a derékban, a hólyagok a tenyérben meggyógyulnak, már lehet is hazamenni.

Nem igaz, hogy a munkának nincs romantikája. Az sem igaz, hogy a fiatalok azért panaszkodnának, mert nem paplanos ágy a nyugvóhelyük. Ez az építőtábor is igazolja, hogy napjaink ifjúsága nagyon is feltalálja helyét és nagyon is megtalálja a romantikát a legkeményebb viszonyok közepette is. Együtt vannak, önállóan vannak jobbára, maguk adnak őrséget, maguk az ébresztők, lényegében a legfontosabb szervezési, s adminisztrációs munkán túl mindent maguk csinálnak.

És jól.

Rendesen.

Általában!

És. ahogyan ez a fegyvernek! építőtábor másfél ezer fiatalnak, s a többi 39 tábor, szerte az országban az eddigi 21 és a mostani 7 ezer fiúnak és lánynak ad soha nem feledhető emlékeket, úgy adtak és adnak ezek a fiúk, lányok mérhető és eredményes munkát is —, az ország javára.

A papa tálán nem is gondol rá, hogy a 4. számú országos fő közlekedési ut egy jelentős szakaszán a fia dolgozott: ha kocsival itt megy el, szidhatja, vagy dicsérheti a saját gyermekét.

(gyurkó)

Mindenki tudna példát

be dobta a sürgős táviratot a postás. Következmény: a

címzett elkésve értesült a családi eseményről, nem utazhatott idejében. Kony- haszéken hagytak a szülők egy doboz gyufát. Mire hazaértek, két gyermekük füst- mérgezést szenvedett...

SAJÁT TAPASZTALATÁBÓL, környezetéből bárki tudna legalább ugyanennyi példát felsorolni — s éppen ez a baj. A mai időkről elmondták, leírták már, hogy „rohanó világban élünk”, s a felgyorsult élettempó — sokszor azt hisszük — felmentést adhat a körültekintés kötelessége alól.

Pedig a figyelmetlenségből keletkezett károknak, baleseteknek csak egy része adódik a gyorsabb élettempóból. Kétségtelen, hogy napjainkban már nemcsak a fővárosban és a nagyobb városokban, de már-már faluhelyeken is megszokott kép a reggelenként munkába siető embersereg. Vonathoz, autóbuszhoz rohannak az utolsó percekben érkezők, vállalati buszok és vonatok torlódnak, csúcs- forgalmat okozva a néhány évtizede még alig-alig járt utakon. Nem szükségszerű, de megtörténik, hogy az ilyen zsúfoltság és sietség baleseteket okoz.

Az viszont már éppenséggel nem a rohanó élettempó követelménye, hogy —

äoksäor «« goj&ao aaau , &gyelnek oda, amikor valamit mások — sőt nemegyszer önmaguk — érdekében kell tenniük. Megesik, hogy valahol csak egy figyelmeztető táblát vagy éjjel is messziről feltűnő lámpát kellene felállítani, s már kizárnák a balesetek lehetőségét —, de az arra illetékes hivatalnok megvárja a „lentről jövő” utasítást, s eközben történik meg a baj. Máshol csak a kötelező és százszor-ezerszer megismételt rendelkezést kellene szigorúan megtartani. Például a vendéglátóhelyeken, ahová be-betérnek fiatalkorúak is. Ha volna, aki odafigyel — egy korty szeszes italt sem kapnának azok az ifjak, akik így később, mint. ittasan garázdálkodók kerülnek rendőrkézre.

Máskor csupán egy pecsétet vagy egy aláírást kellene a megfelelő helyre tenni, — s máris megtakarítanánk másoknak egy sor bosszúságot, újabb és újabb hivataljárásokat. Vagy csak felkeltene hívni az „ügyiéi” figyelmét, még nem intézte el az ügyet, máshol is kell engedélyt, hozzájárulást vagy pecsétet szereznie.

Legalább ilyen gyakori, hogy „nem az én dolgom" vállrándítással megyünk tovább, amikor — csak egy kicab oda kellene ügyeim,

Nemrég Budapest egyik új lakótelepén történt meg, hogy garázda ifjak csak úgy, szórakozásból egy sor gépkocsi gumiját kilyukasztották. A lakótelepen sokan látták az autók körül ólálkodó legénykéket, s azt is sejtették, hogy mi járatban vannak. Mégsem akadt egyetlen felnőtt sem, aki — akárcsak az ablakból minden veszély nélkül — rájuk szólt volna, vagy rendőrért kiáltott, telefonált volna. S a közömbösség gyakran éppen azon bosszúlja meg magát, aki elkövette. Ha a köz- világítás rongálását tétlenül szemléli valaki, megtörténhet, hogy legközelebb éppen ő csúszik el, lép árokba a sötét utcán. Aki nem törődik azzal, hogy a telefon- fülkében garázdálkodnak, — legközelebb talán orvost akarna hívni, de a készülék nem működik. A közömbös „oda nem figyelés” tehát könnyen válhatik bumeránggá.

AZ UTÓBBI IDŐK hírei különösen felhívják a figyelmet arra, hogy sok baleset, emberhalál is származik gondatlanságból figyelmetlenségből. Ez pedig jóvátehetetlen 'kár, s mindenki felelős érte, aki csak egy kiáltással, egy mozdulattal — egy kis odafigyeléssel meg tudta volna akadályozni a bajt

tárkonyt Endre

1371. 12.« vtu'HKbék