Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
Ax iparszert! termelés alapja — a közös gazdaságok együttműködése A gazdaságirányítási reform bevezetése égy differenciáltan szervezett, korszerűsített gazdasági struktúra kialakulását vonta maga után. A modernebb gazdasági rendszer természetesen nemcsak az iparágban, hanem a mezőgazdaságban, illetve az élelmiszergazdaságban is érezteti hatását. A fogyasztás egyre növekvő tendenciát mutat, így a nagy tömegben való iparszerű termelés az élelmiszergazdaságban is a kor parancsa. Vagyis nemcsak a minőségen van a hangsúly, hanem hogy a minőségileg jó termékeket nagy szériában állítsák elő. Ez biztosítja a specializáoiót egy-egy termelési folyamatban, biztosítja a munkaeszközök jobb kihasználását, valamint emeli a termelékenységet. Korszerű technológia, ésszerű szakosítás Az éfótaászergazdiaságban az iparszerű termelés egyik megnyilvánulási formája a termelőszövetkezetek egymás közötti, illetve a termelőszövetkezetek és élelmiszeripari vállalatok közötti társulások. A társulások többfélék, az egyszerű gazdasági együttműködéstől egészen a szövetkezeti közös vállalkozásokig. A modem gazdasági rendszerben a különféle éLelmászergazdasági társulások létrejöttét az is indokolja, hogy egy-egy termelőszövetkezet önmagában véve nem képes az iparszerű, tömeges termelésre. A tőkekoncentráció érdekében tehát szükséges a termelő- szövetkezetek közös összefogása, a tudományos-technikai forradalom által biztosított lehetőségek, korszerű technológiák és az ésszerű szakosítás alkalmazása. Hazánkban jelenleg mindössze 308 a működő élelmi- szergazdasági , kooperációk száma, s az alapítók által bevitt összeg egymilliárd forint. Ez a szám nem mondható soknak, s ez az arány néhány megyében, köztük Heves megyében sajnos még rosszabb. Megyénkben ugyanis pillanatnyilag 8 különböző színtű és tevékenységi körű társulás működik, ezek azonban kivétel nélkül a termelőszövetkezetek között jöttek létre. Élelmiszeripari, vagy kereskedelmi vállalatok, illetve termelőszövetkezetek közötti együttmű- ködösre nem tudunk példát felhozni, mivel egyetlen egy sincs, bár az 1970. évi 19-es törvényerejű rendelet jogszabályt biztosít erre. Nem ösztönöznek a szabályozók A Heves megyében működő társulások nem nagy múltra tekintenek vissza. A gazdaságirányítási reform beveztése előtt ugyan már yolták kezdeményezések társulások megalakítására, mint például az egri termelőszövetkezetek zöldség-, virágtermelők közös vállalkozásának létrehozására, a mátra- alji szőlőtermelő közös gazdaságók bortároló üzemének megépítésére, vagy a mát- raderecskei Rákóczi és a mátraballai Üj Barázda tsz- ek közös vállakózásának (TÖVÁLL-nak) megvalósítására. Ezek azonban meghiúsultak, s rajtuk kívül még néhány más is. Igaz, van néhány társulás a megyében, mégis az itteni táj jellegét országosan is kifejező, szinte egyedi termelőszövetkezeti társulás még sincs. Gondolunk itt elsősorban a mátraalji és az egri történelmi borvidék termelőszövetkezeteinek együttműködésére, a nagyhírű borok feldolgozására és tárolására. Gyakorlatilag olyan társulások jötték létre eddig a megyében, amelyek többnyire egyoldalúan a zárt tartásé« sertéstenyésztésre irányulnak. Hogy mi ennek az oka? Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek érdeke mindenképpen azt kívánja, hogy létrejöjjön a fokozottabb vertikális kooperáció, anyagi helyzetük mégis akadályozza a nagyabb beruházásban való részvételt. Az élelmiszeripari vállalatoknak viszont az együttműködéshez nem fűződik ilyen érdeke, mivel monopolhelyzetűk miatt nincseGépesítés a közhivatalokban A közhivatali munka korszerűsítésének egyik lényeges eszköze a gépesítés. A közalkalmazottak szakszervezetének véleménye szerint a közhivatali munkának már most számos olyan területe van, ahol az apparátus tömegmunkát végez, a gépesítés feltételei tehát adottak. Ilyen például az adóügy, valamint az építési igazgatás, a hatósági bizonyítványok kiadása, az államigazgatási szervek által irányított intézetek gazdálkodásának elszámolása, s ide sorolhatók a különböző államigazgatási nyilvántartások is. Az igazgatási tevékenységnek más szellemi munkához képest jóval nagyobb hányada . információszerzésből és adatgyűjtésből áll, a munkaidő 40 százalékát erre fordítják. A szakszervezeteknek — a hazai tapasztalatokat figyelembe véve — azaz álláspontja, hogy elsősorban korszerű kisgépekkel kell ellátni a közigazgatási szerveket, enyhíteni kell az irodák túlzsúfoltságát, egyszerűsíteni a bonyolult állam- igazgatási eljárásokat. A végső cél: a központi és területi adatfeldolgozó és adatnyilvántartó rendszerek szoros kapcsolatán alapuló közigazgatási információ- hálóját megteremtése, illetve nagyobb teljesítményű elektronikus adatfeldolgozó gépek, automaták felhas-z-ná iíéa. Az illetékes állami szervek véleménye szerint a korszerű számítástechnikát az államigazgatásban is alkalmazni kell. Erre vonatkozólag javaslatokat dolgoztak ki. (MTI) nek erre rákényszerítve. Konkrét együttműködést csak kisebb jelentőségű tevékenységre szerveznének, általában szerződéses alapon és nem vállalkozás formájában. A szövetkezetek túlnyomó többsége tőkeszegény. A fejlesztési alapok nagysága ugyanis túlnyomó többségében az üzemen belüli fejlesztéshez sem elegendő. Gyakran csak a saját műszaki fejlesztésük rovására ■ tudják biztosítani a termelőszövetkezetek. a társulásokhoz szükséges pénzügyi hozzájárulásokat. Emellett az is gyakran tapasztalható, hogy egy-egy közös vállalkozásnál a költségek időközben indokolatlanul emelkednek s ezért a hozzájárulás az alapítók gazdasági lehetőségeit meghaladja. Másrészt és nem utolsósorban a jelenleg érvényben leVő közgazdasági szabályozó rendszer egyes edemei- nek ingadozása, vagy éppen gyors változása veszteségessé teheti az óriási erőfeszítéssel létrehozott közös vállalkozásokat. A szabályozók változása tehát nincs ösztönző hatással a különböző társulások létrehozására. Az anyagi és szellemi erőforrások koncentrálására A Heves megyében működő közös vállalkozások száma 8, a meghiúsultak száma pedig hót. A létrehozott termelőszövetkezeti társulások megyénkben megközelítik a más megyékben levő társulások számát, és az eddigi tapasztalatok szerint jól szolgálják a közös gazdaságok intenzív f ejlődését. A továbbiakban is a társulások jelentik az anyagi és szellemi erőforrások koncentrálásának fő útját. A negatív tapasztalatok ellenére is a jövőben tovább kell szorgalmazni a különböző társulások alapítását, annál is inkább, mivel megyénk termelőszövetkezetei a rendelkezésre állá fejlesztési lehetőségek elégtelensége miatt rá van utalva a különböző társulásokban, együttműködésekben rejlő lehetőségek kihasználására. Ahhoz, hogy országosan is, s így Heves megyében is a jövőben még több közös vállalkozás alakuljon, megfelelő közgazdasági környezetre, speciális vezetőkre és jól képzett szakmunkásokra lesz szükség. Csak így várható a nagy volumenű, iparszerű mezőgazdasági termelés továbbfejlődése. Mentusz Károly Maguk tervezik, maguk készítik NEHÁNY évvel ezelőtt talán még ki is nevették volna azt, aki bejelenti, hogy a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat divattervezőt alkalmaz. Méghozzá nem is egyet, hanem kettőt és egyszerre. Erdélyi Annára bízza a leányka- és a női ruha, Hege- de Árpádnéra pedig a fiú- és férfiruha új vonalainak kialakítását. Bevallom, nekem még ma sem természetes ez. Kétkedéssel fogadom a létjogosultságát, mert eszembe jut: kész ruhaterveket vásárolni is lehet. Talán olcsóbban is. mint amennyit két tervező foglalkoztatása igényel. Katona Béla, a vállalat igazgatója viszont egyáltalán nem csodálkozik, amikor véleményem ki is mondom előtte. — Mi sem álmodtunk arról, hogy saját tervezőink lesznek, még három évvel ezelőtt sem — vallja be. — Azt is mondhatnám, az élet kényszere vitt rá bennünket erre a megoldásra. Hogy miért? Képzelje el: a megrendelővel, a nagykerrel menynyivel könnyebben tudok tárgyalni, ha már a valóságban is be tudom neki mutatni, hogy mit ajánlok megvételre. Ma a divat elég gyorsan változik. Az idő tehát a divat követésében is jelentős tényező. Ugyanakkor gondolnunk kell arra is, hogy senki sem szereti, ha a rajta levő ruhát több példányban látja meg a környezetében. Ha a mi terveink alapján csináljuk meg a ruhát, akkor az eleve más., mint az ország egyéb részén készült ruha. Darabszámban is a kis szériákhoz tartozik, tehát nem lehet sok belőle. A további érvek között hallom még, hogy a nagykerek szinte várják már a jelentkezésüket, az új mintadarabokat. Értékesítési gond ja tehát a Gyöngyösön székelő vállalatnak nincs *ís. Ég: ami a legfőbb érv: mióta saját tervezőkkel is rendelkezik a vállalat, a gazdaságossági mutatók is kedvezőbben alakulnak. Bár kezdetben a gyártó szalagon dolgozók nem lelkesedtek a két tervezőért, valahogy az örök elégedetlenséggel fogadva őket: már megint két ember, aki „nem dolgozik”, csak rajzolgat bent az irodában, de a bérüket nekünk kell megkeresnünk! Bezzeg... ! Nem szokatlan az ilyesíaj- . ta hangulat, Így van az általában minden üzemben a fizikai dolgozók körében. Egészen addig, amíg a tények, az adatok, a szaporodó forintok be nem bizonyítják nekik, hogy azzal a bizonyos rajzolgatással komoly összegeket lehet biztosítani a vállalatnak, tehát a szalagon dolgozóknak is. . MEGKÉRDEZTEM Erdélyi Annát is, milyen is az ő munkája. Az első mondatok után kiderült a válaszából, hogy nagyon elégedett azzal, ami a feladata. Nemrég végezte el a Felsőfokú Köny- nyűipari Technikumot, modellszerkesztő, és képességeit, szak,mai ismereteit itt jól tudja kamatoztatni. Havonta általában tizenöt-húsz rajzot készít, azokat megbeszéli a megrendelő szakembereivel, hogy egyeztessék elképzeléseiket. Aztán itthon megcsinálják a mintadarabot. Előbb a házi zsűri elé viszik azt, A szabványok szerint is ellenőrzik a ruhát. Hosszú az útja az eljárásnak, amíg a pkpírra vetett vonalakból, formákból végül is a szalagokon a gépek alatt kikerekedik a szoknya, vagy a felsőrész. Műszaki leírás, technológiai utasítás, és ebben már szerepet kap Cza- kó Jánosné, a technológus is. ö évekig ült a gépe mellett, az utasítások szövegezésekor eszébe is jutnak azok az évek, és valahogy könnyebb így a mostani feladatát ellátnia. Persze, a viták lehetősége fennáll. Akár az üzemvezetővel. Nováki Jánossal, akár a szalagok irányítóival, akik már úgy bírálják el a technológiai előírásokat, hogy mennyire fogadják örömmel, vagy idegenkedéssel a munkások. Könnyebb-e azoknak az utasításoknak a megtartása, vagy nehezebb. Mint ahogy a tervezőnek is ezer és ezer dologra kel! figyelnie. A divat követelte vonalakon tűi például arra, mennyire felelnek' meg az új formák a mai fiatalok ízlésének. Milyen anyagból készül majd a ruhadarab? Milyen lesz a mintázata az anyagnak? Milyen ízlése van annak a szakzsürinekj amely kimondja a nagyker véleményét? És így tovább. Egyszóval: a tervezőt is kötik a különböző, sokszor meg sem fogalmazott kívánságok, normák, és ezeket ismernie kell. Információk nélkül mindez nem megy. Milyen furcsa, még egy ilyen témánál is, mint egy fiúnadrág, vagy egy bakfis- szoknya, elkerülhetetlenül szóba kerül az információ. Az eredendő indítékok között pedig nemegyszer elhangzik a beszélgetésünk során a gazdasági mechanizmus reform- v ja. Igény, kereslet, kínálat, 'piac. frisseség, rugalmasság, kutatás. Munkálkodnak a komoly fogalmaik a könnyednek tűnő témában. Mindez csak annak meglepő, aki megreked a felületen. Ma már egy ilyen, aránylag kis vállalatnak is. mint a most szóban forgó: kalkulálnia kell. Nem elég csak a nagycsarnokokat benépesíteni gépekkel és dolgozókkal, hanem az irányító, apparátusban foglalkoztatnia kell tervezőt is, technológust is, mérnököt is, mert különben nem tud lépést tartani az élet diktálta tempóval. ENNEK a mostani témának talán ez a legfőbb tanulsága. (G. Molnár F.) Milyen a kínálat az élelmiszerboltokban A ruházati cikkek választéka A népi ellenőrzés vizsgálatáról A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál kedden bejelentették, hogy a fővárosra és hat megyére kiterjedő vizsgálatot indítanak a lakosság áruellátásáról. Az érdekelt területi népi ellenőrzési bizottságok képviselőinek munkaértekezletén a vizsgálat lebonyolítására alapított társadalmi munka- bizottság részéről dr. Sebők Éva, a KPVDSZ közgazda- sági osztályának vezetője közölte, hogy szeptemberben Din mje. Minden Éí (MTI foto Fehénápj Ferénc felv. — KS) kezdődik a részleges tájékozódás. Arra keresnek választ a népi ellenőrök: milyen az árukínálat élelmiszerekből és iparcikkekből, a kereskedelem megrendelései mennyire megalapozottak, hogyan tudják kielégíteni a keresletet. Budapesten ikívül Baranya, Hajdú, 'Heves, Komárom, Pest és Vas megyében vizsgálódnak a népi ellenőrök. Kíváncsiak például arra, hogy bizonyos kereslet mutatkozásának az idejét, volumenét, összetételét és irányát mennyire ismeri a kis- és a nagykereskedelem. Az ipar részére milyen formában jutnak el a kereskedelemtől a megrendelések, s a termelés és a forgalmazás megfelelően igazodik-e a kereslethez? Mindenekelőtt az élelmiszerüzletek ellátottságát, kínálatát veszik górcső alá. Az iparcikkeken belül a vizsgálat a vas-műszaki, valamint a ruházati kereskedelemre — ezen belül a boltokra és a kereskedelmi vállalatokra — terjed ki. A boltokban például azután érdeklődnek majd: a rendeléseket az előző időszak vagy szezon áruforgalmi tapasztalataira alapozzák-e, idejekorán adják-e fel a megrendeléseket, s az új cikkeket, hogyan ismerik meg az üzletekben — az eladók is? A kiskereskedelmi vállalatoknál (ÁFÉSZ-eknél) megnézik: a vállalatok beszerzési politikáját összehangolják-e a lakossági érdekekkel, a forgalmi terv milyen információk alapján készül és a beszerzési terv’ reálisan tükrözi-e a boltokban mutatkozó keresletet? Megkérdezik majd: a várható keresletről mikor és milyen információt kapnak a nagykereskedelmi vállalatok, illetőleg ezek mely időpontban és milyen tájékoztatást adnak a várható árukínálatról. A nagykereskedelmi.vállalatoknál az iránt is érdeklődnek, hogy egy adott szezon lebonyolításához a rendelkezésre álló — biztosított — készletnek mekkora hányadára van szükség, illetőleg elegendő-e mindig ez a készlet. Uj öntözőberendezés próbája Eisőszerűen öntöző francia gép kipróbálását kezdték meg a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban. A formája miatt „gólyának” nevezték el a körben forgó, kétszárnyú berendezést. A földalatti vagy felszíni vezetékre egyaránt rákapcsolható garnitúrát háromkerekű egyszerű traktor üzemelteti, saját „lábán” megy az egyik vízkivételi helytől a másikhoz, s ezzel jelentősen csiöikikenti a kézi miunikaerő- igéa=?S: ■*€3S> keii % véüon vinni a csöveket., & mesy a vízforráshoz. A keréken járó gép egy; helyből 58 méter átmérőjű területet tud öntözni. Óránként hetven köbméter vizet szór széjjel. Az „öntözőszárnyak” különböző szögben állíthatók, attól függően, hogy mire juttatják a mesterséges esőt. . ffimírnia. 1831« äutu#äup 11.»
