Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
■<ir "ÜltBftf** nSST ZOLTÁN: A*AAAA*^SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA**eA*AAAAAAAAAA*eAAeAAA/W.AAAAA*AA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAA/W1 BOÚR ANDRÁS: Visszhang, madarak szívében Fog«! közt madárraj fat a macska, cinkék, rigók szivében dübörög, visszhangzik néma talpú sorranása —« a földön fut és fat a fák fölött. Borzong a csönd. Aztán egy gyáva fényű, halovány füttyszó mégis fölremeg, aztán kigyúl és lobog már egy másik —■ aztán tollak, trillák örvénylenek. & bólogatnak nagybölcsen a lombok, mintha rezgő szavakkal mondanák, mit kurta létű fivérük, az ember mondana most: Az élet megy tovább. NAGYAPÓ Megrozsdált rajtad a borvirág Nagyapám — öreg zsivány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tó is elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt TEN AGY SÁNDOR: r Es hajnalra hó esett Aztán béke lett, béke. . Nem volt kezdete, vége. Csönd, bőség, növényi derű •—> Emberarc: csillagméretű. Vérünk mélységes napsütése. Szabadulásunk égi lépte. Hol volt.hol nem volt éjszaka ■ Kezemen tested illata. Félelem könnyű földlökése, örök hiányod születése. Csak néztelek, csak néztelek •—> Es hajnalra hó esett. Ideiben találkoztak 1 először: a turistáiro- Bertalan szobát ke- kétségbeesetten magyarázott, de a tisztviselőnő a prospektusokkal megrakott íróasztal mögött, sajnálkozva vonogatta a vállát, hogy érti. — Egy Ms szobát a tengernél. Ne legyen drága. Niksz drága, sem érti? Zimt mer!... — Ja, Ja, zimmer —■ bólintott újra türelmes mosollyal a tisztviselőnő. —» Bitte... — és mutatta a címet, de Bertalan a mellékelt vázlatos térképen látta, hogy az egészen más helyen fekszik, mint ahol ő szeretné. Törölgette izzadó homlokát; fullasztó hőség volt, szeretett volna végre felüdülni, a tengerre vágyott a fárasztó éjszakai vonatozás után. — Niksz jó — mondta kínlódva. — Maré! Tanger! Egy szobát a tengernél... — Aztán széttárt karral: — A fenébe! Hogy nem tudok se németül, se olaszul, se... — Tékintétét megakasztotta egy ősz hajú hölgy barátságos mosolya. Egy pillanatig várt, aztán meglobogtatta magán testére tapadó ingét: Elszúrom itt ezt a drága napot! — Majd én segítek, fiatalember, ha megengedi — szólt az ősz hajó hölgy. — Én is most érkeztem, éppen szobát keresek... Olcsó legyen és a tengernél? Majd- és megmondom nekik, értek horvátul... u. így ismerkedtek meg; A ztán néhány nap múlva találkoztak a pariit», köszöntötték egymást; a hölgy érdeklődött, hogy jó szobát kapott-e Bertalan, igen, mondta ő, köszöni a segítséget, igazán elsőrendű hely, az ablakból Rije- kűlg látni, a kertben füge, fák... Többet nem is látta a hölgyet, csak most itt, Ro- I jrtajban. f — Nicsak! — aaőmotta Lflfg Bertalant, anvikpr ág ”••38? öböl partján épült vendéglő teraszán találkoztak. — Talán átköltözött Rovinjba? — Á, csak átugrottam a reggeli busszal, borús volt az idő, gondoltam esni fog, inkább kirándulok... Szabad leülnöm, vagy vár valakit? — ö, ldt várnék? Foglaljon helyet, legalább nem üldögélek olyan árván. Már két napja itt vagyok az egyik kis hotelben, talán este továbbutazóm, nem is tudom. Szép ez a város, a kikötő mögött — látta? — akárcsak Velence. Persze, mint egy képeslapnyi Velence. Volt már Velencében? — Még soha — ült le Bertalan. — Ez az első külföldi utam. — Körülnézett. — Lehet itt valamit enni? — Hát persze! Csupa jó falat, csupa' csemege. Osztriga, kagyló, rák, hal... Én osztrigát ettem, kitűnő volt — Az osztrigát nem merem — nevetett Bertalan. — A rákot sem. Soha nem ettem ilyet — Hát akikor talán halat. A makréla nagyon ízletes. A pincémő már ott volt mellettük. — Igen, talán azt — mondta sietve Bertalan. — Kérném szépen — nézett a pincémére. — Bitteí — Hagyja csak — mondta a hölgy. — Majd én megrendelem. — Olaszul beszélt, lágyam, dallamosan. Amikor magukra maradtak, azt mondta: — Azonnal németül szólnak az emberhez. — Nekem aztán mindegy — nevetett Bertalan. — Én csak dadogok össze-vissza, meg mutogatok. De maga nagyon szépen beszél ola* ” til Aj;! «13 . — Szépen? — mosolygott a hölgy. — Nem. hiszem, hogy szépen. Németül sokkal jobban beszélek, de ha csak tehetem, inkább más nyelven értetem meg magam. — A tenger felől meleg szél áradt, édeskés szagot csapott a partra: a kerek, to- jásdad kavicsok közé vetődött moszatok, máló testű- ek émelygős szagát. A hölgy elnézett a víz fölött: —Nézze csak, innen szép igazán látni az egész hegyre épült várost. Mint valami darázsfészek ... egymás hegyén- hátán a házak és körül a tenger. Valamikor sokat jártam Olaszországban. — Sokat utazott? — Hangversenyeztem. — Áhá — mondta Bertalan. — Hárfáztam. Hárfaművész voltam ... talán. Na, itt a makrélája. Jó étvágyat. A pincémő elrendezte Bertalan előtt a terítéket. Egy kis üvegben vörös bort tett eléjük. — Megkínálhatom a borból? — kérdezte Bertalan. — Egy kortyot. Köszönöm. Csak egyen nyugodtan, én már ebédeltem. ertalan nekilátott: — Á, hisz, ezen fokhagyma is van! Nagyon jó! A hölgy hátradőlt a nádszéken. Könnyű nyári ruha volt rajta, vállán stóla. Rövid ősz haját a ruha színéhez illő szalag szorította le. •Megkóstolta a bort. — Egészségére! A fiatalember udvariasan bólintott, de látta, hogy a hölgy tékintete megrebben. kezében félúton' megáll a pohár, valakit észrevehetett a bejáratnál. Am akkorra már Bertalan is hallotta ax jaapgos német szavakat; hátB rafordult. Hárman érkeztek: egy ötven év körüli magas, vállas férfi sport tengerész öltönyben, kopaszodó fején fehér matrózsapkával. Elhízott, ékszerekkel teleaggatott nő követte; s mögöttük egy miniszoknyás, csontsovány lány lépkedett unottan, alakjához nem Illő hatalmas Philips táskarádiót cipelve. Végigvonultak a teraszon, másokkal mit sem törődve, a vendégek feje fölött kiáltozgattak át egymásnak. — Papi, papi, komm, komm!... — a lány a partszegélyhez közeli asztalnál telepedett meg, de amazok még válogattak. — Das ist gut? — Aber, Gerhard... — Ó, ja, ja, Hilda, dort.!., — Papi, marnmi, komm! Komm hier! — A család végre a lány kívánságára a partszegély mentén telepedett le. Átrendezték a székeket — az egyiket a nap iránt, a másikat az árnyékba állították. A férfi szitkozódva egy képesújsággal csapdosta az abroszt, a földre szórta a hamutartóból az ott maradt csikkeket; a lány bekapcsolta a rádiót, végigrecsegtette a keresőt az állomásokon; vad zenét fogott, hátravette magát a széken és sovány combjai közé ejtett kézzel tapsolt a muzsika ütemére. A pincérnő azonnal ott termett mellettük. A férfi félvállról, türelmetlen hangon rendelt, aztán széthajtogatta a képesújságot és beletemetkezett; ékszerekkel teleaggatott neje fintorogva beleszimatolt a levegőbe, áttelepedett a szomszédos székre, de ott sem ült nyugton. kibontotta tokjából az Agfa fényképezőgépet és célpontot keresett, de elégedetlenül felfújta az arcát, aztán megkocogtatta a képesújság hátlapját, hoigy a férje sürgesse a pincémét, hozza már a jeges italt. A hölgy végre letette a poharat az asztalra; Bertalan figyelte:, a pohár megdöc- cent, a hölgy keze kissé remegett. De mire a fiatalember az arcára tekintett, már mosolygott: — Na, ugye, jó a makréla? — Aztán mielőtt Bertalan válaszolhatott volna: — Egyszóval ez adóm, ott fenn a hegyen... —Egy pillanatra lehunyta a szemét, arcáról eltűnt a mosoly, el is sápadt, de' máris feltekintett újra: — Tudja, az a dóm... jaj, mit is akartam mondani? C zömyű ricsajt esap- nak ezek — bökött a villájával a németek felé Bertalan, aztán zavartan elhallgatott, mert látta, hogy a hölgy rosszalja az illetlen mozdulatot — Szóval hárfaművész volt? — kérdezte gyorsan. — Ne törődjön velük — mondta a hölgy. — Ne zavartassuk magunkat — tette hozzá csendesem Megfogta a poharát de nem ivott. — És maga? Maga mivel fo?1 alkozik, ha szahad kérdeznem? — Hát én egészen mással — nevetett Bertalan. —Bőrdíszműves vagyok, egy szövetkezetben dolgozom. Kijártam a nyolc általánost, aztán elkezdtem ezt a szakmát nem bántam meg. Elég jól keresek. Néhány év múlva megnősülök, de most még utazni akarok egy kicsit mert aztán, ugye, lakásra kell a pénz, meg mindenre. .. — elhallgatott mert a hölgy a német családot figyelte. A pincérnő eléjük rakta az italt; a rádiózó lány máris ajkához emelte a szalmaszálat, de a mamája észrevett valamit a pohár szélén, méltatlankodva kapta el a lánya elől; aztán megnézte a saját poharát is, meg a férjéét is, és hevesen magyarázott A férfi várt egy kicsit A pincémő ott állt sértődötten, de amikor a pillanatnyi szünetben a férfi rámutatott a poharakra, szó nélkül visszarakta őket a tálcára és megkerülve az asszony kinyújtott lábát, engedelmesen új italokért indult — Ismerem őket — mondta Bertalan. A hölgy döbbenten kapta fel a fejét: —■ Ismeri,.. őket? — El is kereszteltem őket Dieseléknek... — nevetett Bertalan. — Akkora jachtjuk van, amekkora a hangjuk. Éppen így balhéztak a fagyialtossal is délelőtt. Ott kinn a parton. A csemetéjüket fotózták azon a sziklán, amelyiken az a partizán emlékmű van. A fagylaltos ott állt a kocsijával, elzavarták. Belelógott a képbe. A lány ült a márványtáblán, és az apucija fotózta. Talán jobb lenne, ha * elmennénk innen — mondta a hölgy. — Csak megisszuk még ezt a kis bort — mondta Bertalan. — Persze, maga csak maradjon nyugodtan. % — Nem, nem — mondta Bertalan. — Szívesebben sétálnék egy kicsit Fél hétkor indul vissza a busz Ideibe. — Mégsem! — mondta a hölgy. — Mégsem megyünk el' innen. — De ha akarja..; — Csak nem ijedünk meg tőlük? — Na, nem, nem..— mondta Bertalan. Nem egészen értette, hogyan gondolja a hölgy. — Miért ijednénk meg tőlük? Tölthetek? — Töltsön. — Jó kis bor. — Nem értek hozzá. De most jólesik. — Egyszer szeretném hallani, amikor hárfázik. Majd megmondja, hogy hol lehet meghallgatni. — Sehol. Már nem hárfá- zom. De ne beszéljünk róla. Inkább nézzük a tengert De ha untatom, ne zavartassa magát Ha kedve van sétál-, ni... — Bocsásson meg — mondta Bertalan. — Ennem foglalkoztam soha zenével. Csak szívesen meghallgattam volna, — Már több mint két évtizede nem játszom, — Soha? — Egyszer még megpróbáltam. De szem ak erről beszélni. A Lfcboru alatt.:: Maga mikor született? — Negyvenhétben.’ —- Tehát amióta maga él, én már azóta nem hárfázom többé. És hangversenyre % sem járok. A rádiót is kikapcsolom. — Ilyet még nem is hallottam — mondta Bertalan. — Na, igen — mondta a hölgy. — Ez nem is helyes, tudom. És maga biztosan meg sem értheti. Auswitz- ban voltam. Auswitzról hallott, nem? — Igen, tudom Volt ott egy tiszt. Né- ’ met tiszt Munka után kiállított minket a barakkok elé. Télen. Prémekben volt, nagy bundás csizmában. Mi meg csaknem meztelenül. A hóban. Egy óra hosszáig kellett kinn állnunk mozdulatlanul. ö meg fel-le járkált előttünk és suhogtatta a korbácsot Aztán ez a- tiszt megtudta, hogy hárfaművész vagyok. Szerette a zenét magához rendelt hozatott egy hárfát és kottákat., és mindennap játszanom kellett neki a tiszti étkezdében. Csak ő volt benn, ült egy fotelban, háttal, csak a tarkóját láttam Ha abbahagytam, hátrafordult intett, hogy folytassam Most már érti? Ugye, nem — És akkor megfogadta?™ — Semmit sem fogadtam meg Csak egyszerűen nem ment aztán. Amikor hazatértem, megalakult a zenekar. .. tanítani is akartam, de nem ment Hányingerem támadt. Nem értettem... sehogy sem értettem, hogy kínozni is tudott bennünket meg a zenét is szerette. Képtelen voltam megérteni. Abbahagytam Törtem rajta a fejem, de nem tudtam magyarázatot találni, inkább elfordultam az egésztől. Nem egészen érthető, ugye? — Biztosan van valami magyarázat... Valahogy meg lehet fejteni. Csak azért mondom, mert mindent meg lehet fejteni. Ügy gondolom. — Nem tudom. Megromlott bennem az egész. Kész. Végeztem vele. Dieselék már a tengerben voltak. Egyszerűen levetkőztek a vendéglői asztalnál és bemásztak a tengerbe, lubickoltak, kinyúltak a sziklára az Agfáért, fényképeztek — s közben bömbölt a rádió. A pincémő a part szélén guggolva szolgálta 3d őket jeges italokkal Igyunk még egy kor■ tyot — mondta ® hölgy —, aztán felejtsük 4 az egészet. Régi história. Inkább nézzük a tengert, meg ezt a szép kis várost a hegyen. Ja, igen, a dómról akartam mondani magának; valamit. De __ V SZAKONYI KÁROLYt A TENGERNÉL
