Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
Időhiány Egyszer mindenki kifakad: ka én igazgató lennék...! Persze fordított előjellel is gyakori: a világ minden pénzéért sem vállalnám...! — A vezetők munkája, élete, életmódja és jelleme mindig is a közérdeklődés előterében állt, az új gazdasági mechanizmus életbe lépése óta azonban ugrásszerűen fokozódott ez az érdeklődés. Megnőtt a vezetők jogköre, felelőssége, s megnőtt az anyagi elismerés mértéke is. A kérdésre: könnyű-e a vezetőknek? — rendkívül nehéz a válasz. Az azonban már elöljáróban is megállapítható, hogy a vezetői tevékenység megítélésének és honorálásának is csak egy dolog képezheti az alapját; s ez a végzett munka, illetve annak eredményessége. A vezető: szakember, politikus, pszichológus, menedzser egy személyben. Tíz igazgatót kérdeztem meg: mire lenne az adott körülmények között a legnagyobb szüksége? — s heten azt válaszolták: több időre. Az időhiány, az agyonhajszolt- ség, s ezek függvényében a gyakorta tapasztalható felületesség ma gazdaságunk egyik legnagyobb problémár ja. A megnövekedett követelmények, új feladatok — mint amilyen az öt évre szóló tervek, illetve kollektív szerződések elkészítése volt —, sok mindent indokolnak, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ma még a legtöbb helyen nem értékelik eléggé a vezetők idejét. Tucatnyi meghívó hever mindennap az igazgatód asztalokon, s e meghívók egy része egészen kiskaliberű rendezvényre szól. S mégis: menni kell. Menni kell, mert nálunk ilyenek a hagyományok, szokások. Az igazgató ilyenkor alig több reprezentatív személynél, aki egyik protokolláris ügy után a másikat bonyolítja. Ha egy vállalathoz vendég érkezik, feltétlenül bekívánkozik — s be is viszik — az igazgatóhoz, legyen bármilyen célzatú is jövetele. Mindenki az eredményességről beszél, a gazdaságosságról, e téren még sincs semmiféle mérce. Mi volt ennek vagy annak a rendezvénynek, összejövetelnek, látogatásnak az eredménye? Mit profitált ebből a gyár, a vállalat? — Semmit? Akkor nem lett volna szabad részt venni rajta, időt áldozni rá. A vezetés színvonala mindent eldönthet. A most elkészült negyedik ötéves tér vek például jórészt a vezetők produktumai. Bátorság, fantázia, informáltság kellett elkészítésükhöz. A tét óriási. A jövőben kellett látni, nagy pontossággal meghatározni, miből mennyi kell öt év után. s mit menynyiért lehet, illetve szabad majd előállítani? Ahol a vezetés hivatása magaslatán állt, s megfelelő időt is szentelhetett e munka elvégzésére, ott valószínű, hogy zavartalan és egyenletes lesz a fejlődés. Ahol nem... nos hát ott mindenki saját kárán tapasztalhatja majd, milyen nagy a szerepük és felelősségük napjainkban a vezetőknek. Gazdálkodásunk soha nem látott változások időszakát éli. Ma még számos vonatkozásban egymás mellett van a rég. és az új; az 6- mechanizmus - megszokásai nap mint nap összeütköznek a reform új szellemű megoldásaival, s ebben a bonyolult helyzetben szinte minden azon múlik; hogyan foglal állást az illetékes vezető. A nyílt és egyértelmű állásfoglalás pedig sohasem könnyű. fb. sr.) Pillanatlépek az epri A számos haditechnikai érdekességet bemutató kiállítást a megnyitása óta igen sokan felkeresték már, hogy megtekintsék azokat a fegyvereket, harci járműveket, amelyekkel a Magyar Néphadsereg katonái hazánk légterét, határait őrzik, védelmezik. Képeink azokat a pillanatokat ábrázolják, amikor a legilletékesebbek, a fegyveres erőink leendő sorkatonái ismerkednek a különböző kézifegyverekkel, s a sportlövészet kiváló puskáival. Érdeklődésükre valamennyi katonai felszerelés kezelését, működését elmagyarázzák azok a katonák, akik már a kiképzések során elsajátították a szükséges ismereteket. (Foto: Tóth Gizella.) Panaszok nyomában Nincs elegendő salakblokk és tégla Címzett; a TUZEP és a RIOLEX Szaporodnak a panaszok, hogy a TÜZÉP-nél és a szövetkezeti telepeken nem lehet kapni salakblokkot, egyre inkább hiánycikk az égetett tégla és nem lehet vásárolni parkettát és vasbetongerendát. Türelmetlenek az emberek, mert képzeljük csak el, hogy mit jelent, ha végre jönnek a kőművesek, vagy félig húzták fel a családi ház falait, de nincs salakblokk és tégla, éppen azt az építőanyagot nem lehet kapni, amire a legnagyobb szükség van. Jakkel Jánostól, az Eger-Salgótarjóni TÜZÉP Vállalat megbízott igazgatójától kértünk választ alakosságot nyugtalanító kérdésekre. Már az elmúlt években sem volt elegendő vasbeton- gerenda és falazati építőanyag. Az utóbbi időben szaporodnak a panaszok, ezt jelentették a vidéki telepek. A falazati építőanyagot kiutalásra kapja a TÜZÉP. Az éves keret kiutalásánál a Belkereskedelmi Minisztérium figyelembe vette, hogy a Nógrád megyei RIOLEX Vállalat salakblokkot szállít A TÜZÉP és a RIOLEX szerződést kötött, hogy Heves megyének ötmillió kisméretű téglának megfelelő salak- blokkot ad át. De július végéig ennek csak tíz százalékát teljesítették. Nógráidban 10 millió kisméretű téglának megfelelő blokkra szerződtek, a szomszédos megyében is csak tíz százalékos a teljesítés. Kérdésünkre Paróczai Péter, a RIOLEX Vállalat igazgatója elismerte, hogy áprilisig árvita miatt, később pénzügyi nehézségek miatt kevés saTaJtblokkőt szállítottak a TÜZÉF-riék. A RIOLEX készpénzhez akart, jutni, hogy a béreket és legsürgősebb kiadásait fizethesse, ezért a salakblokkot közvetlenül a lakosságnak adta el. A lakossági blokkeladásról pontos adataink nincsenek, de nyilvánvaló, hogy a Salgótarján környéki blokkból Heves megyébe nem sok jutott. A vállalat három műszakban és vasárnap is dolgozik. Az elmúlt évhez képest megkétszerezték a termelést, de a nógrádi igényeket sem tudják kielégíteni. A TÜZÉP Vállalat igazgatója elmondta, hogy a téglagyárak tervszerűen szállítanak, de nem tudják a vásárlók keresletét kielégíteni. Az elmúlt évi árvízkár miatt nem maradt sem nyers-, sem égetett tégla készlet. A lakosság a hiányzó salakblokk helyett is téglát keres, s ez a körülmény fokozza a gondokat. A TÜZÉP-telepek tüzelőkészlete most sokkal nagyobb mint egy évvel korábban. De sokan még nem vásárolnak szenet Enyhe tél volt, s ez sok embert kissé elbizakodot- tá tesz. Sokan most nyaralnak, talán furcsának is tűnik, hogy rekkenő hőségben a téli tüzelőről esik szó, de semmi garancia sincs arra, hogy az idén is kevés tüzelőre lesz szükség. Az előrelátó, a megfontolt ember most vásárol tüzelőt, mert most bőven van készlet és sorbaállás nélkül, kényelmesen hozzá lehet jutni. Csempe, ajtó. ablak, eternit és mettlachi padlóburkoló kapható. Cement is van, bár 500-as cement nem mindig és nem mindenütt kapható. Sokan azt hiszik, hogy az 500-as cement drágább, tehát az a jó, s 400-as helyett is 500-as cementet vásárolnak. Az egyik hatvani lakosnak tervező építészmérnök fia magyarázta, hogy falba, vakolatba felesleges a drága 500-as cement. A TÜZÉP Vállalat a második félévre több téglát ígér, mért a gyárak az éves keret 40 százalékára az első félévre, 60 százalékára a második félévre szerződtek. Vajon a 20 százalékos többlet elegendő lesz? Heves megyében továbbra is hiányozni fog a salakblokk. De építkezni kell, mert sürgősek a lakások. Nincs más megoldás: a lehető legnagyobb mértékben fokozni kell a téglagyártást, a tufakő-fűrészelést és minden helyi anyag felhasználását. Szükséges, hogy az építőanyag-gyártás útjából minden akadályt elhárítsanak, minden rendelkezésre álló eszközzel tőbbtermelésre ösztönözzék a tégla- és cserépgyárakat — fazekas — A gátak vándora A Tárná partján állunk, a víz folyása csendes, szinte vontatott. Mögöttünk az országút és a tamamérai gáft- őrház. Kísérőm ismerős szemekkel néz végig a tájon. — Tizenegy éve élek itt Tamaitnérám, a víz a mindenem, a szakmám, a szenvedélyem. Higgye él nem küny- nyű a mi munkánk, télen, nyáron a gát mellett vagyunk, azt vizsgáljuk, hogy mikor tör fel a víz, s mikor kell megfékezni, hogy ne pusztítson el településeket, mezőgazdasági művelés alatt álló. területeket. Velkey Károly gátfelügyelő hosszasan elgondolkozik. Negyvenéves, deresedő hajú, arcát barnára festette a napfény. — Látta már nyári hajnalokon, csikorgó hidegben a Tiszát, vagy a Tárnát? Lenyűgöző látvány, s mindig más. Talán ez a legszebb a mi szakmánkban, a változó táj és a víz. Ez az a kettősség az, ami minden utamon végigkísér. 18 éve gátfelügyelő. Mielőtt Tamamérára került évekig a Tisza mentén dolgozott. Építésvezetőként irányította a tiszafüredi, tiszaszőlősi és kun- hegyesi öntözőtelepek beruházási munkáit. Később, a hatvanas évek elején azután változott a helyzet. A Tama és mellékfolyóinak vízgyűjtő területén új feladatok várták Velkey Károlyt. Káros belvizek levezetését, patakszabályozásokat irányított. — A legfontosabb a mi tevékenységünkben az árvédelem — folytatja halkan. — Az ár ugyanis mindig tömeg- nyi iszapos anyagot sodor magával a hullámtérben. Aztán erősen kimossa a partmenti töltést. A víz káros hatása ellen állandó harcot folytatunk. A megrongálódott zsilipeket kijavítjuk, az erősen erodeált partrészeken pedig a gátat vastag földréteggel erősítjük meg. A Tama Heves megyei szakaszán, hetven kilométeres térségben végzik ezt a munkát, az ő irányításával, Erktől Kól-Kápolnáig, Za- ránktól—Nagyútig és Hal- majugrától—Detkig. Táskájából összehajtott pa- uzpapírt vesz elő. Leülünk a partszegélyen, s széthajtja a papírtekercset. Barna, zöld és kék színnel rajzolt vázlat tárul elénk, amelyen egy-egy téglalap, kör, zsilipet, partszakaszt jelöl. — Most Zárunkon dolgozunk — mutat' a vázlat középső részére — gyepesítjük a megkopott partszakaszt a Tárná két oldalán. Naponta negyven kilométert motorozik, télen a hóesésben, sokszor átfázva, nyáron pedig a tűző napon. Ellenőrzi a munkát, utasítást, tanácsot ad a kubikosoknak, a kotrógépvezetőknek. Azután szétnéz a tájon, figyeli a Tama mozgását. — Tokaj térségében riasztottak az árhullám levonulásakor. Ott is mint gátfelügyelő dolgoztam, s mint szakmai irányító vezettem több társammal a védekezést A buzgárok ellen, vettük fel a küzdelmet, ami valóban küzdelem volt a javából. Naponta új emberek jöttek, katonák és a környék lakói. A gépek és az emberek egy erőként dolgoztak éjjel-nappal Kövekkel és homokzsákokkal nagy nehezen sikerült él tömni a nagyon veszélyes buzgárokat, s ezt a térségiét megmentettük az árhullámtól Cigarettára gyújt, azután így folytatja. — Nekem talán mégis a legemlékezetesebb a szomszédos Tamazsadány megmentése volt. Jól emlékszem, tavaly augusztus 13-án történt. Több száz milliméter eső esett ezen a részen. A Tárnába ömlő Tarnóca-pa- tak széles ívben öleli át a falut. Éjfélkor még zuhogott az eső, amikor kimentem az országút melletti gátra és arra lettem figyelmes, hogy a patak egyre jobban árad. Nem tudtam lefeküdni, any- nyira izgatott voltam. Rögtön bementem a faluba és felzörgettem a termelőszövetkezet elnökét, ö értesítette a párttitkárt, s azután mindhárman visszasiettünk a gátra, ahol a megemelkedett víz már majdnem átcsapott a töltésen. A falut már az elöntés veszélye fenyegette. Hajnal négykor félrevertók a harangot, s a község ap- raja-nagyja a gátra rohant. Emberfeletti küzdelmet vív. tűnik a szennyes árral, míg végül a déli órákra csillapodott a víz sodrása és a védőgátat sikerült megerősíteni. A közös erő győzelmet aratott a természeten. Felkeltünk a partról, s elindultunk az országút irányába. Mellettünk a víz csendes, szinte hullámtalan. — Elégedett vagyok — mondja Velkey Károly. — Amit eddig tettem, azt érdemes volt. Az igaz, hogy nagyon kevés a szabad időm, de ott vannak a gyermekeim, az ikrek, akik mindent pótolnak. Nagyon sokszor érkezem haza fáradtan, de amikor az ő mosolygós arcukat meglátom, mindjárt elfelejtek minden fáradságot. Hogy mit szeretnék az életem hátralevő részében? Mindenekelőtt, hogy a felügyeletem alatt levő hetven kilométeres szakaszon a Tama ne veszélyeztesse a környező településeket. És talán még egy, ami dédelgetett ólmom, hogy a fiaim közül valamelyik folytassa az én szakmámat, azt a pályát, melyet elkezdtem ... Mentus? Károly Velkey Károly néhány perc re a tavalyi árvízi* emlékzik, felidézi éknéayaáfc Mmm Sfr 1871. augusztus 5., vásárosat /
