Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

Vélemény és tühörhép

Kit tart jó vezetőnek?- Manapság nagyon sok szó

esik a vezetőkről. Természetes ez, hiszen az új gazdaságirányítási rendszerben

megnövekedett a termelés irányítóinak önállósága, felelőssége. S ma fokozott mér- fekben érvényes az a megállapítás: egy vezető nagyon sokat elérhet, de nagyon sokat ronthat is. Ezúttal a leg- illetékesebbek, termelőszövetkezeti vezetők mondanak véleményt arról, milyen a jó ifányító, kit tartanak jó vezetőnek.

© o o o

'TOTH IGNÁC, a mezőtár- kányi Aranykalász elnöke:

' — Az elmúlt években sokat változtak a körülményeik s" ma már bonyolultabbak, összetettebbek a feladatok. Manapság nem elég, hogy egy termelőszövetkezeti elnök kellően irányítsa a gazdaság belső életét. A szövetkezeteknek egész sor vállalattal, intézménnyel van kapcsolatuk s a jó vezetőnek lényeges feladata, hogy másokkal szemben is érvényre juttassa a gazdaság érdekeit,, Ez viszont nem könnyű. Vannak bizonyos termékek, mint mondjuk például a zöldség, ahol lehetőség van a, többcsatornás értékesítésre. Itt könnyebb a helyzet, hiszen ott lehet értékesíteni, ahol gazdaságosabbnak tűnik. Viszont például a gabonát vagy a szarvasmarhát csupán egyetlen vállalatnak adhatjuk el, s ez a helyzet sok esetben nehéz döntések elé állítja a vezetőt. Éppen ezért a jó vezetőnek tárgyalóképesnek kell lennie, megfelelő információkkal kell rendelkeznie. Csak ebben az esetben valósulhat meg az egyenlő partnerség elve.

— Más részről pedig azt szeretném elmondani, hogy a tsz-vezetők egyben a községek gazdái is, s éppen ezért foglalkozniuk szükséges a községek gondjaival, feladataival, továbbmenve, segíteni is kell, ahol lehet. Csak egyetlen példát: most épül a falunkban a kultúr- ház. A szövetkezet is sokat segít az építkezésben, hiszen

ha valaki jobbam, kulturáltabban él, az szívesebben is dolgozik a faluban, a szövetkezetben. S mindez nem lehet közömbös egy vezető számára.

o o o o

MOLNÁR ISTVÁN, a pétervásárai Gárdonyi Tsz elnökhelyettese:

— Hogy kit tartok jó vezetőnek? Nem könnyű megfogalmazni. Hiszen olyan sokrétű a vezetői munka, s ahhoz, hogy valaki megállja a helyét, mindent magas szinten kell elvégezni. Én elsősorban azt emelném ki, hogy jól kell ismerni az embereket. Tudni kell, hogy kivel miképpen kell beszélni, erősebben vagy halkabban. A munka elvégzésénél döntő a harmónia s a harmónia feltétele az emberekkel való helyes bánásmód. Ahhoz azonban, hogy egy vezető megteremtse a harmóniát, az is szükséges, hogy a döntések előkészítésénél fontoljon meg mindent, ne sajnálja az időt. Töprengjen, hogy mi a helyes. Akkor azonban, amikor megszületik a döntés, már legyen határozott, ne ismerjen tétovázást a végrehajtásban. A másik, amit kiemelnék, az a személyes példamutatás. Van amikor szükség van arra, hogy a vezető is kivegye részét, akár a fizikai munkából is. Nálunk például az aratásnál, a betakarításnál a vezetők is dolgoznak a földeken. Tavaly 1 holdat, az idén félholdat kellett minden szövetkezeti gazdának aratni kézi kaszával, hiszen itt a hegyvidéken erre is szükség van. S tavaly is, az idén is minden vezető learatta a maga területét. Nagy húzóereje van ennek, hiszen senki sem mondhatta, hogy a közgyűlési határozatot éppen a vezetők nem tartották be.

o o o o

CSONTOS TAMAS, a mező tánkányi tsz főkönyvelője:

— Szerintem különösen a termelőszövetkezetekben nehéz jó vezetőnek lenni. A

szövetkezeti vezetőnek ugyanis nincs utasítási joga, s valahol a sértés és a könyörgés között kell megtalálni azt a hangot, hogy a munka jó menjen. A jó vezetőnek meg kell becsülni a szövetkezeti tagot, emberségesnek kell lennie, ugyanakkor az akaratát, a döntéseket is végre kell hajtani. Véleményem szerint még igen sok vezető inkább az olcsó népszerűségre törekszik, elnéz bizonyos dolgokat, nem mer birálni. Pedig ha egy traktoros a megadott 25 centiméter helyett csak 14 centiméter mélyen szánt, az az egész közösségnek kárt okoz s ezt nem szabad elnézni, mondván, hogy ez is szántás, az is szántás.

— Azért is nehéznek tartom a tsz-vezetők munkáját, mert sok olyan dologgal kell megküzdeni, ami máshol nincs. A szövetkezetben a tag például nem tudja, hogy mennyiért dolgozik. Igaz, hogy ismeri a tervezett munkaegységet, de ha jó az idő, akkor több is lehet, ha rossz az idő, kevesebb is lehet Ennek megfelelően a hangulat is ingadozó. A jó vezetőnek pedig ki kell küszöbölni a negatív hangulati elemeket, hiszen ez nagyban ronthatja az eredményességet.

Éppen ezért azt tartom jó vezetőnek — bármilyen szakterületen tevékenykedik —, aki a munkával kapcsolatos összes tényezőt felméri, elemzi s igyekszik a legmegfelelőbb döntéseket hozni, majd azt tudatosan végrehajtatja s a részeredményeket is rendszeresen ellenőrzi.

o o o o

Több vezető, több vélemény. Mindez jól példázza, hogy az irányító munka mennyire sokoldalú, összetett. S azt is bizonyítja, hogy a vezetőkkel szemben támasztott magas követelményeknek a hétköznapok során nem könnyű eleget tenni.

Kaposi Levente

Aranykosiorós

szocialista

brigád

A VOSZK egri palackozó üzemének Dobó Katica szocialista brigádja több mint tíz éve alakult. A 32 tagot számláló brigád tagjai az eltelt évek alatt tervüket túlteljesítik. Nagy részük volt abban is, hogy a vállalat négyszer nyerte el a kiváló telep kitüntetést, a brigád pedig éppen e jó munkájáért tízszer kapta meg a szocialista brigád címet. Legutóbb megkapták az aranykoszorús szocialista brigád kitüntetést, s az azzal járó 12 800 forintot. Minden évben többször is részt vesznek közös kirándulásokon, rendezvényeken.

Képünkön Pallagi Emilné a brigád vezetője és Nyeste Andrásné az egyik alapító tag

a kitüntetésekkel. (Foto: Kiss Bélád

Mennyit hölt a turista?

A Statisztikai Hivatal felmérése

Az elmúlt' évben hazánk idegenforgalomból származó bevételei meghaladták a 3 milliárd forintot. Nyugati valutából 1300 millió forint, 43 millió dollár volt az idegenforgalom bevétele. A Statisztikai Kiadóvállalat most megjelent idegenforgalmi statisztikájának egyik érdekes felmérése azzal foglalkozik, hogy gyorsan fejlődő népgazdasági águnk, az idegenforgalom bevételei milyen összegekből tevődnek össze, mire költenék a külföldi turisták.

Természetes, hogy a legtöbbet a szállodákban lakó külföldiek költöttek, de feltűnő, hogy a „modern nomádok” a kempingezők, akiket étel-ital szempontjából öneUátómak gondolnak, költik valamennyi turista közül a legtöbbet élelemre, szórakozásra, Érdekes adat, hogy

a kulturális célzattal hazánkba érkező egyéni turisták költségeik 44,2 százalékát ételre-italra és csak az összköltségek 3,8 százalékát költötték kulturális célokra. A „kulturális tabella” számai egyébként is meglehetősen alacsonyak. Részben azért, mert nálunk a színház, hangversenyj egyek, múzeumi belépők olcsóak, de a kulturális kiadások csökkenésében szerepet játszik az is, hogy az üdülési főszezon szórakoztató és kulturális műsorai az utóbbi években sok kívánnivalót hagytak maguk után. Figyelemreméltó, hogy a sportcélból egyéni úton érkező külföldiek az elmúlt évben egyetlen fillért sem költöttek kulturális célra, viszont valamennyi külföldi közül a sportolók vásároltak a legtöbbet, összköltségeik 41 százalékáért. Utazásra az egyéni turisták közül legtöbbet az országon „átrobogó” tranzit-utasok költötték. Az átutazók ugyanis itt-tartózkodásuk néhány napja alatt sűrített programok keretében akarják megtekinteni idegenforgalmi nevezetességeinket, így néhány nap alatt többet utaznak, mint a hosszabb ideig üdülő turisták.

Az egyéni turisták és az

utazási irodák szervezésében társasutazásra érkezők költségei között jelentős eltolódások észlelhetők. Míg a kulturális célzattal, egyénileg utazók csak költségeik 3,8 százalékát fordították kulturális célokra, addig a szervezetten, kulturális céllal érkezők az összes szervezett turisták közül a legtöbbet, költségeik: 11 százalékát.

Roliongáfiigatóban

a Galga mentén

.Három falu, egy uraság. Summás munka tavasztól Őszig Solzberger báró dohánytáblám, répaföldjein... Ez határozta meg a század elején Boldog, Túra ésGal- gahévíz létét, ez teremtette meg rokonságukat máig szólóan, noha a későbbi területrendezés megyehatárt húzott már a falvak közé.

— Leginkább népművészetünk emlékei tanúskodnak az együvé tartozásról, az egy kenyéren való felnövekedésről — mondja Édes Albin, a galgahévízi iskola nyugalmazott igazgatója. — Nagyon sok bennük a közös vonás. Túrán, vagy Boldogon éppen olyan módi a „kivetett” ágy, élére rakott ,és hímzett végű párnákkal, mint Hévízen. Egymást formázták a három faluban az ünneplő posztószoknyák, a lyukhímzéses, fehér vállken- dők is. S ha elmegy Boldogon Tóth örzse nénit meghallgatni, ugyanúgy cifrázza a summás dalokat, mint nálunk Zsíros Ferencné. Csakhát mindez jobbára a múlt. Hímes ritkaság, amit a művelődési otthonok dajkálnak olykor... Tavaly, első ízben, megrendeztük a Galgamenti Napokat. Nohát, azon kitett magáért minden falu, ide számítva Györköt és Bagót is. Színpompás műsorok, kiállítások zajlottak. Sajnálom, hogy Boldog távol maradt. Talán elfelejtették meghívni őket? ...

★

Két emeletes, fémből és üvegből épített palota udvarán fogad Mészáros János, a hévízi Rákóczi Ter■Igm,, augusztus 3,., vasárnap

melőszövetkezet elnöke. Gazdaságúkat elsők között jegyzik a gödöllői járásban az egy munkanapra eső 133 forintos jövedelemmel. Fő kereseti forrásuk a zöldség. Bab, borsó, burgonya, paradicsom.

— Igaz, erősen munkaigényes ágazat, de pénz van benne, bőven eltartja a 700 főnyi tagságot. Még hogy a mienket? A rokonsághoz folyamodtunk már évekkel ezelőtt segítségért. A boldogi- akhoz! Naponta hozza-viszi őket szövetkezetünk gépkocsija. Ott erőfelesleg van, itt hiány. Nyaranta 30—40 fiatalasszony, leány szerződik hozzánk, s palántái, kapál, gyomot irt a kertészedben... Elöregedés? Hát az itt is probléma. De igyekszünk növelni a gépparkot, s új technológiákat vezetünk be, hogy ne csökkenjen a termelés.

★

Készséges kalauzom; Albert György büszkén visz a hévízi kultúrházba, mely Kodály nevét viseli. Nagy a sürgés. Piktorainak, színpadot újítanak, az öltözőket renoválják. Az idei Ga Igamenti Napok programja ugyanis ebben a faluban zajlik majd augusztus második felében.

— Ezt abból építettük, amit Albin bácsiék nyertek a minisztériumtól, mikor népi együttesünk első lett az országban. De hol van az már! Majdhogy nem elapadt. Most is bajban vagyunk. Lemondott a kúltúrház-igazga- tónk, s nincsen, alki a maradék felkészítését intézze... Kis asszonykórusunk, ifjúsági táncegyüttesünk, cite- razenekarunk van pillanatnyilag, mely a televízióban is szerepelt, s az egyik tanár jó kis furulyás csoportot szedett össze iskolásokból,.,

Túrán ugyanaz a gond fogad, mint Hévízen. A faluban igen sokan művelik a népi hímzést, Tóth Gáspár Mihályné személyében van kitüntetett népművészük, de nincsen, aki szárnya alá fogná őket. Egyelőre bedolgozók valamennyien a gödöllői háziipari szövetkezetnél.

— Ha sikerülne önállósítani az asszonyhadat, sok felesleges fáradozástól mentesülnének a tágak, s több lenne a jövedelem, meg többen is kapnának munkát — mondja Dúsa János, a községi tanács csoportvezetője. — Nem tartom bolondságnak még azt sem, hogy Túra, Galgahévíz varró, hímző asszonyai összefogjanak Boldoggal, s együttesen szervezzék meg háziipari szövetkezetüket. Nem kellene igazodnunk a mi népművészetünktől távol eső formákhoz, motívumokhoz, élhetnénk sajátos, galgamenti hagyományainkból! Egyébként üzenem Boldogra, hogy megyehatár ide, megyehatár oda: augusztusban szívesen látjuk őket a Galgamenti Napokon. Hozzák el dalosaikat, állítsák ki a takarékszövetkezetnél verbuvált hímzőkor munkáit. Király József né, Petrovics Józsefné hímzéseit, Dudás Jánosné boldogi viseletbe bújtatott díszbabáit, s Fábián Lászlóné művirágait.

•k

Túrának egy egy nagy áldása. A melegvíz.

— Olaj után fúrtak a határban, Hévíz irányában, s forró víz ‘ tört fel kétezer méterről. De olyan ám, hogy perc alatt megfő benne a tojás, vagy elolvad a műanyagszatyor. Ahol kibúvik a földből, ott 96 fokos!

Visy József alapszervezeti titkár szavai wmmán megkeressük a csodaforrást, van

közelében egy nagyobb mélyedés, kis tavacska. Ami vizet nem vezetnek el az ezer tagot számláló Galga mente Termelőszövetkezet hajtatóházához, s a zöldséges táblákra, az itt gyülemlik ösz- sze. Mindig akad még külföldi kocsi is, amelynek utasai megmártóznak benne. Ugyanis gyógyító hatású! Sándor János orvos szerint jobb, mint a szoboszlói, mert a fekélyesek betegségét nem újítja ki.

Persze szakértőkkel vizsgáltatta már a község a hőforrás vizét, s nagy elgondolások mocorognak a tanácsi emberekben. Mielőbb tisztasági és gyógyfürdőt akarnak a forrásnál, építtetni, hogy további hírt, rangot adjon a 9 ezer lelkes nagyközségnek. Megrendelték a terveit, van rá 300 ezer forintjuk. Csak hogyan tovább? Egyelőre nincs, aki az építkezések költségét előlegezze.

— Azért a negyedik ötéves tervből nem megy ki az indulás. Nem ülünk mi ölhetett kezekkel. Ha föld alól is előteremtjük a pénzt. Esetleg Heves megye is segíthetne! Közösen emelhetnénk szanatóriumot, s ide küldenék a súlyos ízületese- ket maguktól. írja meg, kérem!

★

Szóba kerül beszélgetésünk során Hatvan közelsége. A városnév újabb probléma zsákját bontja ki. Dúsa Já- nosék elmondják, hogy rengeteg Túrán az ingázó. A nagyközség 9 ezer lakosából közel 3 ezer eljár dolgozni vidékre. Sokat vesznek fel a pályaudvarok, de a Hatvani Konzervgyár különböző részlegeiben is rengeteg túrái asszony dolgozik.

Hiába! Nincs semmi ipara a helységnek, a termelőszövetkezet a maga 10 ezer holdjával nem tud minden túráinak kereseti lehetőséget biztosítani. Így is lényegesen alacsonyabb a tagok évi jövedelme, mint Galga- hévízen.

Pedig az ipartelepítés lehetősége évek óta foglalkoztatja az ikladi műszergyárat, s a Ganz-árammérőt. A Hatvani Konzervgyár szintén tervezett a községben egy savanyító üzemet. De hát fuccsba ment minden. Nem tudnak épületet adni a fióktelepeknek. Annyit meg nem akarnak áldozni ezek a cégek, hogy magúik építsék meg az üzemépületet is. Felszerelést, nyersanyagot nyújtanának.

★

Egy ugrás, s Túráról Boldogra érkezünk... Ha Túrán gondjuk volt a tanács- vezetőknek, itt sem különb a helyzet minden szép eredmény ellenére. Varga Ferenc tanácselnököt az foglalkoztatja éppen: miként

lehetne visszaszerezni a boldogi népi kultúra fényét és hírét?

Valamikor az ő rokonsága is benne volt a Paulini Béla által szervezett gyöngyösbokréta műsorokban. Boldogi énekesek, táncosok, díszes viseletűkben megjárták Európát, Hamburgtól Londonig. Csak hát ezeket a- ruhákat azóta levetették a boldogiak, a házakból kiütötték a kemencét, melynek padkáin a tarka hímzés készült estéken átal, s a nép ajkán keletkezett dalokat is felváltotta minden házban az újfajta muzsika.

— Felélesztjük a hagyományokat! Nem régen jártam Pesten, a Népművelési Intézetben -Vó,rt

gítenek. A kitűnő koreográfus, Manninger György kapott megbízást, hogy kétórás műsort szerkesszen boldogi eredetű táncokból, dalokból, szokásokból.' S később, ha előteratttjtilE m

egészhez szükséges pénzt, ő lesz az együttes művészeti vezetője. S tudja, minek örülne még Bruckner Jenő egykori főjegyzőnk, ha élne? A falumúzeumnak! Az is meglesz a negyedik ötéves tervben, ö istápolta itt egykor ezt a gondolatot, s volt fő hírverője a boldogi népi kultúrának.

★

Bokorral, fával lombos utcák, tiszta házak, amerre csak megfordulok a faluban. Akad sok modem épület, de sok még az olyan, amelyik őrzi a népi építő- hagyományokat. A házak töve kemény, kiáltó kékkel elhúzva, fentebb élénk piros a meszelés. Aztán soka haragoszöld is rajtuk.

A Kossuth utcában, özvegy Kiss Istvánná portáján állok meg. Ö az a Tóth örzse, kit Hévízen Édes Albin emlegetett szép dalairól.

— Tudna-e még belőlük?

Beszédbe fog a nyolcvan

felé ballagó öregasszony, ki ifjan, summásként, turaiak- kal sokat szolgált az uraság dohányföldjén. Szavai nyomán régi komaasszonyok, hajdan volt intézők képe elevenedik meg, s egy béresgazdáé, ki mindig így toppant a simító pajta elgyötört asszonyai közé:

— örzse lányom! Hogy is van az a bécsi toronygomb?

Ilyenkor Kiss Istvánné, született Tóth Erzsébet boldogi summásasszony ajkán kényszerűen mindig megszólalt a dal: Eltörött a bécsi torony gombja, gombjával a kesely lovam lába...

S a nótára a fáradt, ernyedt kezek ismét munkába fogtak, hogy mihamar, akár éjszakák álmait meglopva, beváltóba kerüljön az év dohánytermése.

— Tán igaz se volt az a világ — legyint öreg Kissné. S elhinném, ha nem látnám mélyen bai'ázdált arcát, szikkadt, bütykös kezeit.

Moldvay Győző