Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
Keltűre és kereskedelem & 5 " főszerephez fyf Négy napon keresztül ismét azonos témával találkozhatott e helyem a kedves olvasó. Riportjaink, interjúink keresték a választ: vajon milyen hatással van kulturális életünkre a pénz, hogyan és milyen mértékben befolyásolják az anyagiak kulturó.- lis intézményeink munkásságát? Sorozatunkban, többször is feltettük a kérdést — olykor önmagunknak is: áru, vagy nem áru nálunk a kultúra? Tudom, vannak akik már illetlenségnek tartják a kérdés feltevését is, mondván, hogy a szocialista kultúra merni lehet közönséges árucikk. S mindjárt itt van az első tisztázandó kérdés, nevezetesen az, hogy beszélhetünk-e egységes szocialista kultúráiról. Nyilvánvaló, hogy nem. Hadd idézzem a klasz- szikus mondást, miszerint a kultúra is a valóság tükrözése. A valóság pedig még nem teljesen szocialista minálunk. Átmeneti korszakban élünk, amikor az emberek tudata még ellentmondásos, s ebből következően ilyen ellentmondásos a társadalom kultúrája is. Ezekkel a gondolatokkal csupán indokolni akartam a kérdés jogosságát, nem beszélve most bővebben a tapasztalatokról, amelyek úgyszintén azt bizonyítják, hogy a kultúra és a kereskedelem, a művészet és a közönség kapcsolatában nincs minden rendjén. 1. Áru, vagy nem áru nálunk a kultúra? Nincs szándékomban barkochbázni, de azt hiszem is-is a megközelítő felelet. Arról van sző ugyanis, hogy ha például az alkotás szférájában nézzük a művészeteket, akkor szinte egyértelműen mondhatjuk: a kultúra nem árucikk. Való igaz, hiszen zöld utat kapnak nálunk a társadalmilag hasznos, művészi értékek, pénzügyi meggondolásból nesm marad kiadatlanul egyetlen értékes regény, vagy verseskötet, színpadot kapnak a szocialista szellemű, a humanizmust ápoló drámák, tárla- tot, közönséget a képzőművészeti alkotások. S ha netán kerek egymillió szükségeltetik egyetlen Liszt-mű felvételéhez, a Hanzlemezgyártó Vállalat azt is előteremti. Igen, előteremti, de nézzük honnan és hogyan. Természetesen a beat-lemezek ésa magyamóta lemezek millióiból. Hasonlót cselekszik a könyvkiadás is: nagy példányszámú krimik bevételéből fedezik a tehetséges kezdők szárnypróbálgatásait, vagy az irodalmi értékeket képviselő klasszikusokat. Megemlíthetem az Országos Rendező Irodát is, amely ki tudja hány sekélyes „köny- nyű” műsort rendez, amíg ezek bevételéből telik egy igazán nagyszerű művészi produkcióra. És a művelődési házak? Évek óta küszködnek az anyagiak miatt. E tapasztalatok birtokában fogalmazok így: kulturális intézményeink, vállalataink arra kényszerülnek, hogy nem egyszer ízlést rontó kiadványok, produkciók biztos bevételéből teremtsék elő ízlésnevelő munkájuk anyagi fedezetét. Így van ez sajnos annak ellenére, hogy az állam a lehetőségekhez képest jó mecénásként segíti, dotálja kulturális vállalatainkat, intézményeinket. 2. Egy-egy művészi alkotás csak akkor tölti be kulturális hivatását, ha emberközelbe kerül, ha a könyv olvasóra talál, vagy nézőre a film, a dráma. De hogyan ^ jut m indez el az emberekhez ? Pénzgazdálkodás révén természetesen áru formájában. Megvesszük a könyvet, haiilemezt, vagy, a festményt. jegyet váltunk a moziba, színházba. Igaz, nem közönséges áruról van szó, sajátos áru a kultúra, legalábbis a közvetítés szakaszában. Szólni kell itt arról is, hogy a kulturális értékeket terjesztő vállalatok nagyon is „vállalati” rendszerben dolgoznak: keretekkel, béralappal különböző kötöttségekkel, majdnem ugyanúgy, mint az ipari üzemek. Így fordul fonákjára a helyzet, s félve a nagy raktárkészlet hátrányaitól, lesz hiánycikk Ady, vagy elfekvő készlet József Attila. A színháznál pedig — amely ugyancsak vállalati rendszerben gazdálkodik —, több lesz a nyereség, ha silányabbra, s így olcsóbbra sikerül egy-egy előadás díszlete. De beszélhetünk a moziról is, ahol a statisztikák és prémiumfeltételek útvesztőjében nemcsak a mozivezetők, hanem olykor még a közönség is eltéved, ahelyett, hogy betévedne. 3. Bármerről is közelítjük a kultúra és a közönség viszonyát, tapasztaljuk, hogy a pénz egyre inkább főszerephez jut A kultúra tehát pénzkérdés is, és így van ez még akkor is, ha tudjuk, hogy 50 százalékos jeggyel járunk színházba, hiszen egy zsöllyéhez mintegy 15 forintot pótol az állam, egy mozijegyhez pedig két-három forintot. Mégis pénzkérdés is a kultúra, mert hogy ki hányszor megy színházba, vagy miiyen festményt akaszt a falra, az nemcsak igényének, hanem gyakran a pénztárca tartalmának is függvénye. Egy giecsies tájkép túl olcsó, míg egy igazi alkotás elég drágán kapható. Így van ez az fczflésmeveles- sel is. egyéni és társadalmi méretekben egyaránt. Előadásokat tartani arról, hogy mi a szép? — nos ez nem sokba kerül, de széppé rendezni egy üzemet, hogy az emberek ott, a műhelyekben tapasztalják mi a szép és ott jól érezzék magukat ez bizony nagyon is sokba kerül. A pénz tehát elég gyakran közbeszól a kulturális életben is. Cikksorozatunk is ezt bizonyítja. Mi legyen hát a megoldás? Biztos választ nem adhatunk. Az bizonyos, hogy az évek, a fejlődés feloldja majd ezeket az ellentmondá- solcat — s majd új ellentmondások születnek —, de az is biztos, hogy addig is akad tennivaló. A gazdasági irányítás új rendszere nagyszerű eredményeket hoz és ígér, mégis meggondolandó nem kellene-e a kulturális területre megkülönböztetett formában alkalmazni a szabályzók és mutatók kiterjedt rendszerét. Nyilvánvaló, hogy a pénz szerepét itt csak csökkenteni lehet, teljesen kiiktatni nem, mint ahogy nem lehet és nem is szabad kihagyni a számításiból az anyagi érdekeltség elvét sem. De jobban hozzáigazítani a kulturális élethez —, azt hiszem ez kötelesség. Kötelesség az is, hogy egyre közelebb vigyük a művészetet a nagy tömegekhez, de az embereket is közelebb a művészethez. Mert az üresen ásítozó széksorok, vagya nagyon is kis példányszámú kötetek nemcsak egyszerűen anyagi gondokat szülnek, egyben jelzik a szervező munka gyengeségét, valamint az ízlés hiányosságait is. A megoldás tehát nem várható csupán gazdasági természetű intézkedésektől. Nem vitatom ezek sokat segíthetnek az anyagi gondokon, nem kevésbé abban is, hogy egyre kisebb és kisebb szerepet kapjon kulturális életünkben a pénz. Márkusz László Tarkő, a forró katlan Ember és gép a kötengerben még a markológép foga Izzadságos már a kapaszkodás is, ahogy Egerbakta határában a Tarkőn lévő kőbánya dolgozóihoz igyekszünk felfelé. Nem hoz enyhét a lassan lengedező szél sem, amely hatalmas porfelhőt mozgat a kőosztályozó felől. — Az idén gépesítettük a fejtést, így a nehéz fizikai munka már a múlté. De ilyenkor nyáron mégsem könnyű a gép>ek kezelőinek; a kőfal alaposan visszaveri a napsugarakat, s ebben a forró katlanban megreked a levegő — mondja kísérőnk Barta Béla művezető. — Igen kemény a szikla, ennélfogva kiválóan alkalmas útépítésre. Ám a vállalkozásba nemegyszer „beletörik” is.., Lent teherautók forgolódnak, hordják az összezúzott követ; az útépítők, az aszfaltkeverőtelepek várják ezt a fontos anyagot. Itt fönn a sziklafalban egy hete volt nagyrobbantás, a markolók most csörömpölve szedik össze a lehullott szikladarabokat, rakják dömperekre, télén felsőtestére vastagon rakódott a szállongó kőpór, megszürkíti naptól barna bőrét. — Ez a mai nap még csak elmegy, de tegnap aztán elértük a csúcsot! I/zadtunk, fürödtünk a nagy hőségben, nem segített a hideg víz sem, amit fölhoztak ide, S ez a kőpor még csípi is a bőrt. Erős Ágoston robbantó- mester huszonkét évet töltött már el a vállalatnál: — Körülbelül hetvenen vagyunk itt a kőfejtőben és kőosztályozóban. Sok embernek könnyebb lett tavaly óta a munka, igaz, mi robbantómesterek most. is úgy végezzük a feladatunkat, ahogy azelőtt: a nagyobb sziklákat „lövetjük” szét darabokra. A markolónak készítjük elő, hogy könnyebben tudjon rakodni. A legnehezebb dolguk talán a rácsnál van az embereknek, akik a . fönnakadt köveket vasru- dafckal forgatják le a csúszdára, s amelyik nhgyobb, azt bi7/>ny nagykalapáccsal kell szétverni... Fölnéztünk az előttünk tornyosuló meredek sziklafalra. Az emberek, s még a monstrum gépek is aprónak tűnnek a tövében; megren- díthetetlennek látszik, de a tetőn a robbantóbrigád már készülődik, hogy újabb darabot szakítson ki belőle. Mélyítik a lyukákat, amelybe majd a robbantótöltetek kerülnek. Igyekezniük kell, hiszen lent, az örökké éhes gépkocsik hamar elszállítHúszévesek helytállása Aratás után Horton A SIKERES MUNKÁT ünnepelték minap a horti Kossuth Termelőszövetkezetben. Huszonnégy megfeszített munkanap eredményeit vették számba a szövetkezet vezetőd, a kombájnosok, a szalmahordák, a traktorvezetők és a rakodók. Egyszóval mindazok, akik részesei voltak annak, hogy az idei termés mielőbb magtárba került. Az eredményt a számok igazolják. Huszonnégy nap alatt 2800 katasztrális holdról 450 vagon terményt takarítottak be. A kalászosak közül a legnagyobb területen őszi búzát termesztettek, amelyből 18 mázsás — igen jónak mondható — termésátlagot takarítottak be a földekről. Az őszi árpában csaknem egymilliós kárt okozott a vihar, de így is 17 mázsán felüli az átlag. A minőséggel sem volt különösebb probléma. Hisz a horti kenyérgabona nedvességtartalma 14,5 százalékos, hektolitersúlya pedig 80—82 között volt a gabonaátvételkor. A jó minőséget igazolja az is, hogy a termelőszövetkezet ötven vagon búza után acélossági felárat kapott a Heves megyei ó-abonafelvásár- ló és Feldolgozó Vállalattól. Hogy miben rejlik az idei 1 sikeres gabonatermesztés titka Horton? Sára Mihály, a termelőszövetkezet főmezőgazdásza röviden az ember és a gép közvetlen kapcso- latakét, valamint a jól megszervezett lelkiismeretes, becsületes munka eredményeként értékelte. Valóban, a a betakarítás több láncszemből álló folyamata egyetlen egészet alkotott. Egy- időben indultak a kombájnok, azután a bálázók, a pótkocsis traktorok, amelyek a levágott terményt azonnal a felvásárló helyeikre, illetve a magtárakba szállították. Mégis a legnagyobb érdiem az embereké, elsősorban a fiatal kombájnosbrigádé, amelynek életkora mindösz- sze húsz év. Szinte már hagyománya van, hogy a MEZŐGÉP horti gyáregysége minden évben kombájnosok- kal segíti az aratást a Kossuth Termelőszövetkezetben. Húszán dolgoztak az idei betakarításnál, tízen .a termelőszövetkezetből, tízen pedig a MEZŐGÉP-tői. Máté István, Tóth László, Ágoston Mihály, Káposzta István, hogy csak néhányat említsünk a nevek közül, komoly érdemeket szerzett az idei aratásnál. De rajtuk kívül a közös gazdaság többi tagja is tanúbizonyságát adta annak. hogy az emberi összefogás és helytállás igazi forrása a sikernek. AZ IDEI JÖ eredményeknek .azonban más összetevői is vannak. Mindenekelőtt talán az agrotechnika helyes betartása és nem utolsósorban a fajták helyes megválasztása. Horton. az igen változatos talajviszonyok mellett is előtérbe kerültek az intenzív búzaíajták és a jövőben újabb fajtákkal kívánják bővíteni a vetésszerkezetet. A megnövekedett kenyérgabona-területen a műtrágyázás hatása is megmutatkozott. Vegyes műtrágyáközös gazdaságban ag idén, ra például az idén hárornmillió forintot költöttek az elmúlt évek másfél milliójával szemben. Az agrotechnikai láncba az idén beépült a helikopter is Horton, felváltva a hagyományos kézi kapát. Bár költséges volt, mégis a vegyszeres gyomirtás eredményeként a gabonatábláik teljesen mentesültek a gyomfertőzéstől. Ami pedig a gépesítést illeti, ezen a „fronton” is a szövetkezet vezetőinek előrelátása győzedelmeskedett. Aratáskor nem volt alkatrészhiány, emiatt egyetlen gép sem állt. Tudatos munka eredményeként ugyanis már tavaly decemberben hozzáláttak a szükséges pót- alkatrészek beszerzéséhez. Ez a tevékenység sikerrel járt és a gépműhely dolgozói minden meghibásodott kombájnba és más gépbe új alkatrészeket szereltek. Nem volt tehát hiány a kritikus ékszíjból és ferde felvonóból sem. Ugyanakkor négy újonnan vásárolt kombájn is 'segítette a régebbi gépek mellett a munkát. MOST AZ ARATÄS befejezése után néhány napja, már 1972-re gondolnak. A betakarított gabonaföldeken befejezték a tarlóhántást is és több helyütt már őszi vetőszántást végeznek. A sző vetkezet tagsága a közeljövőben újabb erőpróbára készül, a kalászosok őszi vetéséhez. Ehhez készítik elő a gépeket és a szükséges vető- magvakat. Szeretnék ugyanis az ideihez hasonló eredményes mimikával megalapozni a jőve ég tgsraást ——wiH-iwíjgtjHij«.- (mentuszl Rövid pihenő két rakodás között azok meg döntik a „rácsra”, ahonnan a kő a zúzdába csúszik. Az emberek és gépek körül reszket, vibrál a levegő. Mata Lajos, a billenőkocsi vezetője rövid pihenőre leszáll a vezetőülésről. Mezják a naponta kitermelt háromszáz tonnát. A látóhatár szélén sötét folt takarja el az eget, s lassan közeledik. Az emberek homlokukat törölgetve néznek arrafelé: jól jönne egy kis hűvös eső ... (hekeli) Közlekedési iparitanuló és szakközépiskola épül Miskolcon Miskolcon huszonkétmillió forintos beruházással közlekedési ipari tanuló és szak- középiskola épül. A MÁV és az Autóközlekedési Vezér- igazgatóság közös összefogásával létrehozandó oktatási intézmény az első lesz az országban, amely mind a két ágazat részére képez szakembereket. Az új oktatási intézményben százhatvan vasút- és gépészeti szakközépiskolás tanul majd. akik elsősorban a villamosított vasútvonalak gépeinek kezelését, karbantartását végzik. Rajtuk kívül kétszázhetven MÁ.V-. illetve autóközlekedési szakmunkástanuló részesül itt gyakorlati képzésben. A fiatalok részére jól felszerelt tanműhely, korszerű, kényelmes diákszállót létesítenek. Az építkezés befejezéshez közeledik, s megkezdték a tanulók beiskolázását is. A tervek szerint az új oktatási intézményt novemberben adják át rendeltetésének. (MTI) /Iferfcj Ijgyg 1971, augusztus 8,j "-'■rtfirmrr
