Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
r Csínom Palkó Szegeden Félidejéhez érkeztek Szegeden az idei szabadtéri játékok. Bár a premierek többsége lement, s a pénteki, sorrendben negyedik bemutató, a Csínom Palkó után már csak Illyés Dózsa-drá- mája maradt hátra — azért előadás lesz még elég. Farkas Ferenc daljátékát összesen négyszer, a Dózsa Györgyöt háromszor viszik közönség elé, s ezekben a napokban búcsúzik a Borisz Godunov is. A kuruc kor legendás figuráit, Tyukodi pajtást és a labanc sógor Kucug Balázst, Balogh Ádámot, Rosta Márton mézeskalácsait és persze a híres szegénylegényekéit, Csínom Palkót meg Csínom Jankót idézi a színpadra Farkas Ferenc romantikus daljátéka, mely péntek este a szabadtéri történetében másodszor került a dómszínpadra. Az 1960-as bemutatóhoz hasonlóan ezúttal is a szerző, Farkas Far Jelenet a darabból: Kim Zsuzsa és Sipeki Levente. (Foto: Enyedi Zoltán) fene vezényletével, de az ősbemutató óta talpon maradt Tyukodit, Domahidy Lászlót kivéve, új szereposztásban. Az akkori szegedi előadás neves szereplőÉlénkül az nemzetközi A nyári hónapokban — a sokéves tapasztalatok szerint — élénkül az egyetemek, főiskolák „idegenforgalma”. Augusztusban például többszáz hallgató, oiktató utazik külföldi tapasztalatcserére és számosán érkeznek hasonló céllal a testvér-intéz- ményektóL A Budapesti Műszaki Egye- gyetem építőmérnöki karának mintegy 60—70 diákja négyhetes tanulmányútra készül a Szovjetunióba, Lengyelországba és az NDK- ba. Az építészmérnökök közül pedig 20 diák utazhat Moszkvába, illetve Lettországba. Tíz vegyipari gépész-szakos hallgató már meg is kezdte kéthetes nyári termelési gyakorlatát a Várnai Műszaki Egyetemen. egyetemek kapcsolata (A! Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tíz mérnök- jelöltje a Kassal Műszaki Főiskolán vesz részit kéthetes nyári továbbképzésben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem vegyész-diákjai a moszkvai Lomonoszov Egyetemmel állnak kölcsönös cserekapcsolatban, útjukra augusztus második felében, illetve szeptember elején kerül sor. Csaknem 50 budapesti oroszszakos bölcsész- hallgató indul egyhónapos nyári továbbképzésre augusztus végén a kijevi Sevcsen- ko Egyetemre. Üjszerű kezdeményezés, hogy az ELTE 25 vegyészhallgatója kéthónapos üzemi termelési gyakorlaton vesz részt az NDK- ban, a Pimasa: Chsischen K unstseiden werksnél. gárdájának, Sárdy Jánosnak, Angyal Sándornak, Szabó Ernőnek és Házy Erzsébetnek örökébe Bessenyei Ferenc, Turpinszky Béla, Agárdi Gábor, Gyimesd Kálmán, Berdál Valéria és Horváth Eszter léptek. Érdekes módon több drámai színész, akik talán szerényebb énekesi adottságaikat eleven, szellemes játékkal pótolták, sikerrel. A rendező Horváth Zoltán, a pécsi Nemzeti Színház művésze idén debütált szabadtéren, júliusban a margitszigeti színpadon János vitézt, augusztusban Szegeden a Csínom Palkót állította be Farkas Ferenc szerint úgy, hogy „szükségtelen extravaganciák nékül is híven szolgálta a darabot”. A rendezés — nyilatkozott Horváth Zoltán — nem tagadhatja le a dalmű romantikus környezetét. Mégis szeretnénk, ha a nézők nem merülnének el a kényelmes örömben, hogy egy biztosan jól végződő daljátékot látnak: az izgalmat, a cselekmény fordulatosságát hangsúlyozzuk. Hogy így történt, ahhoz sokat segítettek a remek szereplők is. (w. r.) 13. Pronyin szemöldöke éles ívbe rándult össze. — Nem jó dolog, ha az lyen emberek a vonat alá .erűinek. — Én is azt mondom, r gy nem jó dolog Pronyin gyanakodva, bi- ■ ’ inatlanul nézett munkáéi ■sára. — Nem gyanús magának ■’ami? — Mintha az lenne, de... — Értem. Az egész után ács semmi nyom, de kelletlen, amikor ilyen em- ’rekkel, ilyen dolgok törínnék. Érdeklődje meg, Irigorij Kuzmics, Kovrigina nláláhák körülményeit. Ha ■°ren esetlenség történt, hát 'rencsótlenség, de az ilyen nényeknek valakik minVsr<i. augusztus 8., vasárnap dig örülni szoktak..!: Tkacsev felkelt. — Eltávozhatom? — Igen, igen, cselekedjék. Tkacsev jóval a munkaidő kezdése előtt ott várt Pro- nyin előszobájában, minél hamarabb jelentést akart tenni vizsgálatának eredményéről. — Sikerült? — fordult hozzá Pronyin üdvözlésképpen. — Minden megvan — mondta izgatottan Tkacsev. — Mi a tényállás? Tkacsev kinyitotta sárga dossziéját és kivett belőle egy teleírt papírlapot. — A poliklinikán megnéztem Kovrigina törzslapját, amelyet akkor töltöttek ki, amikor az asszony kórházi kezelés alatt állt. Eszerint 162 centiméter magas, hajának színe — világos szőke, semmiféle sebészeti beavatkozásnak nincs nyoma rajta... Tovább nem tudom folytatni. Az az asszony akit Rasszagyino állomáshoz közel a síneken találták, 163 centiméter magas, a hajának színe — sötétszőke, a has alsó részén forradás húzódik, mely vakbéloperáció után maradt vissza... S ez az asszony mintegy huszonnégy órával előbb halt meg, mint a vonat alá került. Pronyin Tkacsevre függesztette a szemét. — Ez azt jelenti..: — Ez annyit jelent, hogy ma mindenkit temetnek, csak épp Kovriginát nem. — De hát akkor kit? Tkacsev várt egy pillanatig. — Ljudmilla Valerijánov- na Beljakovát — nyomta meg a szavakat Pronyin, semmit sem árult el elégedettségéből. — Folytassa a nyomozást — mindössze ennyit szólt Tkacsevhez. Tkacsevet teljesen elfoglalta a kutatás a halottasházban. Az utóbbi két napban lényegesen segítségére volt Tkacsevnek az intézet halót tasházában fekvő két Á barokk szerelmesei Naponta találkozunk velük, vállukon az elmaradhatatlan fényképezőgép. Nem szűnő buzgalommal róják az egri utcákat, meg-megállnak egy-egy patinás épület előtt; feltűnnek az ősi vár bástyáin, lencsevégre kapják a panorámát. Nem zavarja őket a már-már elviselhetetlen kánikula, ott vannak az egri nyári egyetem minden előadásán, el nem maradnának egyetlen városnéző sétáról sem. Fiatalok, külföldről jötték ismerkedni a magyar műemlékvédelem eredményeivel, feladataival, a magyar barokk egyéni ízeivel. o o o o A svájci Roellin Peber- nel és Elisabeth ZachaX egy fogadáson találkozásim. A poharat épp hogy csak megemelték, annál nagyobb buzgalommal kérdezősködtek, jól megdolgoztatva a tolmácsot — Hogyan kerültek Egerbe? — A zürichi egyetemen tanulok művészettörténetet szeptembertől leszek harmadéves. Mindig vonzott a barokk gondolat és formavilága. Hallottam, hogy Eger ennek egyik magyar fellegvára, igy érthető, hogy amikor megérkezett hozzánk a programfüzet, azonnal elhatároztam: Magyarországra utazom ■ — mondja Peter Roellin. Kolléganője az egyik svájci kis faluban tanítónő, szá. autóbalesetet szenvedett nőt holtteste. Egyikük még a hullakam- ♦ rában volt a másikat marj átadták a rokonoknak, hogy * eltemethessék. Tkacsev megtudta ennek j az asszonynak a személyle-♦ írását: termete 163 centimé-J ter, a hajszíne: sötétszőke.» Az ismertető jelek egyez-* tek. Tehergépkocsi alá esett,} a halál az agy belső vérzé-4 se miatt állt be. Penzából J jött Ljudmilla Valerijáno-» va Beljákova. Ljudmilla...} Ljusza... Az aktán ez állt: f „A bal vállon tetoválás van:í „Ljusza+Borja.” A halottasház munkásai» közölték Tkacsev vei, hogy az { elhunyt tetemét unokafivére t vitte el, aki ugyancsak Bel-Í jakov nevezetű. Tehertaxi-» val érkezett, koporsót ho- ♦ zott és egy engedélyt muta-f tott fel. Kiadták neki aj holttestet az elhunyt ruhá-» ját, igazolványait ♦ Tkacsev tehát a taxiállo-j másra ment. Nem volt ne-f héz megtalálnia annak a te- í hertaxinak a sofőrjét ame-J lyen a koporsót szállították. ♦ Juldasev az MD 83—31-esj rendszámú teherautót vezet-♦ te. A Szamotyecsnaja téren f megállította egy sötét ruhás* polgártárs és kérte, szállít- ♦ son el egy koporsót a roko- $ na tetemével egy Moszkvá-J hoz közeli helyre, ahol» majd elhantolják. Juldesev-i nek nem akaródzott halottat $ szállítani, de hát az ember* azt ígérte, hogy jól megfi-J zeti. Elmentek hát egy i szaküzletbe koporsót vásá- * rolni. Ezután a mentőállo- > másra hajtattak. Innen már; a halottal a koporsóban, az > Idős Partizánok Települése ' elnevezésű helyre mentek. > I (Folytatjuk.) ! mára hobby a művészettörténeti búvárkodás, őt köny- nyű volt megagitálni a magyarországi kiruccanásra. — Még egy dolgot mondanék el mindkettőnk nevében. Nemcsak a művészet- történet iránti érdeklődés vonzott bennünket ide, hanem szerettünk volna megismerkedni országukkal, az itteni élettel, kultúrával. Svájcban ugyanis meglehetősen keveset tudnak Magyarországról, a kis számú tájékoztató nem átfogó, s legtöbbször felületes. Amíg az ember fiatal, jobb személyesen tájékozódni. S máris az élményeknél tartunk. Arról beszélnek. hogy kellemes meglepetés érte őket mindjárt érkezéskor. Késve jöttek, arra nem is számítottak, hogy az álló. máson várják őket. Jóleső hallgatni elismerő szavaikat, mert mentesek a protokolláris semmitmondástóL Íme egy csokorravaló tapasztalataikból: — Változatos, sokszínű, nem terhes és valóban nyári jellegű a program. Színvonalasak az előadások, őszintén megvallom: nem számítottunk ilyen alapos előkészítésre; az egri ötleteket nálunk is szívesen fogadnák. — A városnéző séták, a fogadások, nagyszerű lehetőséget teremtettek az ismerkedésre. Jó, hogy ilyen sok országból jöttek kollégák, mert alkalom adódik tapasztalatcserére. Az itt szövődött kapcsolatok évek múltán is kamatoznak. A beszélgetés során arra is fény derül, hogy Roellin Peter személyében kollégát in- térjuvoltam meg; a fiatalem. bér ugyanis külső munkatársa egy kelet-svájci lapnak: — Egyoldalas összeállítást készítek majd, ha hazautazom. Szeretném bemutatni Magyarországot. főként Heves megyét és Egert olyannak, ahogyan láttam. Írok a remekbeformált barokk épületekről, az emberek kulturáltságáról, a mindennapi élet azonnal szembetűnő eredményeiről. Elisabeth Zach számára feledhetetlen élmény volt a képtárban rendezett Bach- hangverseny: — Nem hittem, hogy ilyen kultusza van önöknél a klasz- szikus muzsikának, hogy ilyen magas színvonalon tudják tolmácsolni a barokk mesterek műveit. Ez a kulturált interpretálás bárhol óriási sikert aratna. Az ember sehogy sem tud megnyugodni abban, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, hiszen a legjobb szervezés, előkészítés esetén is adódhatnak problémák. A két svájci egyre nemmel válaszol. — Ha mindenáron apróbb kellemetlensésak iránt érdeklődik, akkor angol kollégáink panaszát «tnlítexiáak. Számukra gondot jelent a tolmácsolás, mi erre sem panaszkodhatunk. Egy kívánság azért c.saik lapul a tarsolyban: — Egy hűvösebb nap kellene ... Csakhogy ez nem a nyári egyetem szervezőin múlik. o o o o Farkas Veronika losonci, az idén zárta első évét a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar—művészettörténet szakán. A nyári egyetemre ösztöndíjasként érkezett; őt tartják az egyik legagilisabb hallgatónak. Mindjárt él is mondja miért. — Először tanítói oklevelet szereztem, később ifjúsági vonalon dolgoztam, majd a CSEMADOK Központi Bizottságánál színházi előadóként tevékenykedtem. Egerben már jártam egyszer a nyári színjátszó karnevált«!. A művészettörténet iránti érdeklődésem először csak hobby volt, később annyira egyéniségemhez nőtt, hogy elhatároztam: levelező úton diplomát szerzek. Sajnos, ez otthon nem sikerült: ezért jöttem újra diáknak Magyar- országra. Nem volt könnyű az első év, mégis úgy látóm megérte. A nyári egyetem rendezvényeiről ő is csak dicsérő szavakkal beszél: — Nagyon jól válogatták össze a programot. Eleinte azt hittem, hogy kizárólag műemlékvédelemmel foglalkoznak majd az előadások. Kellemesen csalódtam, hiszen megismerhettük a magyar barokk történetét, az egri v vár építési korszakainak históriáját, d közép-európai román. falfestés jellemző jegyeit. Egyszóval: a művészettörténet-kedvelő, a barokk rajongója a reméltnél sokkalta többet kapott. A hivatásért nem keveset áldozó lány számára rendkívüli élményt jelentett a magyar és külföldi előadókkal való megismerkedés: — Jólesett közvetlenségük: az, hogy egy asztalhoz ültek velünk, érdeklődtek gondjainkról, terveinkről. Az is jó, hogy sok fiatal vesz részt, közös elképzeléseket formálhatunk. o o o o A beszélgetés után a nép- művészeti kiállítás megnyitóján találkoztunk ismét, hozzáértéssel méltatták a sikeresebb darabokat. Délután újra a városba indultak. Ki tudja hányadszor látták már a Dobó téri templom impozáns épülettömbjét; mégis megálltak, s a barokk szerelmi" cinek nem csökkenő mohóságával rögzítettek minden részletet. Ütravalónak Egerből, Eper* Pécsi Isivé» Forditotta: Ferenci Gy8z5
