Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-07 / 185. szám
A gifilkos a sínen vár Csehszlovák film Mennyit és mennyi időt beszélünk telefonon? Augusztus 9-én 0 órától 13-án 24 óráig az ország valamennyi telefonközponttal rendelkező postahivatalában — szám szerint mintegy 2900-ban — pontosan jegyzik a távolsági telefonforgalom adatait, a beszélgetések számát és idejét. Figyelik, hogy két központ, például Budapest és Miskolc között mekkora forgalmat bonyolítanak le, mennyit kell várni a beszélgetések kapcsolására. Keresik az okot arra is, hogy a beszélgetések előjegyzését miért és menynyi várakozási idő után törölték. Augusztus a legerősebb hónap a helyközi telefonforgalomban, a legutóbbi megfigyelésnél öt nap alatt mintegy 170 ezer távolsági beszélgetést bonyolítottak le, összesen 700 ezer percig, azért jelölték ki az adatfelvételre ezt az időszakot. A forgalomszámlálás alapul szolgál a posta tervezési munkájához, a központok és a hálózat fejlesztéséhez, a központok közötti összeköttetési bővítéséhez. Ha nem olvastam volna Edward Fiicer regényét — lapunk is közölte folytatásokban —, akkor most így jellemezném ezt a csehszlovák filmet: kedélyes hangvételű krimi, helyenként unalommal vegyítve. De olvastam a „CL”-sorozatot, s tetszett. Tetszett, mert a kedélyeske- dő stílust izgalom, feszültség járta át, s ugyanakkor bepillantást engedett a bűnözés és a nyomozás logikájába is. A regényben két erős ellenfél vívta élet-halálhar- cát, Kalas, a nyomozó őrnagy és egy háborús sérült, egy lelkében és idegrendszerében beteg csakis a gyűlöletnek élő ember, egy vegyészmérnök. Így tehát a regény ismeretében és élményével néztem a filmet, amely bizony csalódást okozott. Nem a regényt akarom itt és most szá- monkérni a filmtől, hiszen nyilvánvaló, hogy a szertefutó szálak nehezen fordíthatók át a filmszalagra, s az is bizonyos, hogy az alkotóknak joguk van változtatni az alapanyagon. joguk van átformálni a film nyelvére a történetet. Joguk van, ha e jogot egy jó film igazolja. Csakhogy éppen itt a bökkenő: A gyiklos a sínen vár című csehszlovák film nem tartozik a szerencsés alkotások közé. Josef Mach a forgató- könyvíró és rendező nem tudni mi okból szakított a regény egyik lényeges koncepciójával, s új ellenfelet keresett a nyomozóőmagy számára. S a megoldás nem mondható sikeresnek. A regény ördögi terveket forgató mérnöke sokkal nehezebb ellenfél lett volna, s ez egyben több logikai játékot és izgial- mat jelentett volna a közönségnek. Nem beszélve arról, hogy az új ellenfél, az új gyilkos, amelyet a forgató- könyv írója kreált egyszerű pénzszerzési vággyá, mondhatnám egyszerű rablótámadássá redukálta a regény bosszúra, s embergyűlöletre épített indítékait. A regényből végeredményben csak az alapszituáció maradt: a Prága—Briinn között közlekedő expresszvomat postakocsija felrobban. Mi lett a szigorú őrizettel titokban szállított ötmillióval? Elégett, vagy elrabolták? S megindul a nyomozás... Ennél többet még egy gyengén sikerült krimiből sem illik elárulni. Legfeljebb még annyit, hogy vannak izgalmas pillanatok, látunk néhány jól szerkesztett1 jelenetsort, autóshajszát, és részünk van egy kis fanyar humorban is. Josef Strecha az operatőr igyekezett izgalmasan fényképezni, bár ez nem mindig sikerült, gyakoriak voltak a lassú, elnyújtott, sőt vontatott képsorok. A nyomozó- őnagyot Jiri Sovak alakította, szerencsére a sablontól eltérő eszközökkel formálta meg a gondolkodó, a manőverező detektív típusát. Segédjét a fiatál alhadnagyot Jaromir Hanzlik játszotta kedves derűvel. A regény ismeretében izgalmakban bővelkedő, fordulatokban gazdag bűnügyi filmet vártam, szórakoztató, logikai játékkal fűszerezve. Nem kaptam meg ... Márkusz László líj szabvány — új cukor Tervek — Hány éves vagy? — Tíz. — Mi akarsz lenni? — Csillagász, de az is lehet, hogy mozdonyvezető. — Miért éppen mozdonyvezető? — Mert szeretőin a villanymozdonyokat, amelyek úgy dübörögnek keresztül az állomáson, hogy szinte reng bele a föld. — És a csillagok? — Azok olyan titokzatosak. Mire én felnövök egészen biztos, hogy rendszeres járatok lesznek a csillagokhoz. Az is lehet, hogy lBUSZ-u.1 ázást szerveznek majd. Így beszél egy gyermek, de mit mond egy ifjú: — Mikor végezte el az egyetemet? — Három éve. — Hogy érzi magát? — Köszönöm jól vagyunk. Ne haragudjon, de megszoktam, hogy mindig többes számban beszélek. A férjem itt a faluban mezőgazdász, én tanárnő vagyok. Zsuzsika tegnap töltötte be az egyévet. Nagyon aranyos és alig várjuk már, hogy beszéljen. Nagy terveink vannak. Tudja most a legtöbb fiatal vágyai között ott van az autó. Az autó, amelybé beül a család és szombaton, vasárnap nekivág a nagyvilágnak. Még a fele pénzünk sijies meg, de a férjem már legalább öt bel- és külföldi túrát kidolgozott. — Mi a terve a távolabbi jövőben? — Itt maradunk falun. Látja milyen érdekes! Férjem is, én is pestiek vagyunk, a fővárosban születtünk és mégis falun akarjuk eltölteni az életünket... Talán egy nappal később egy mérnökkel találkozók. — Üdvözlöm mérnök úr! Már rég találkoztunk. — Igazán kedves, hogy megismer. — Mondjon valamit a terveiről. — Kérem, egy építészmérnök mindig egy fél világot hordoz a fejében. Ha behunyom, a szemem akkor is csak épületeket, kényelmes magas házakat látok és bennük jókedvű, boldog embereket. — Most min dolgozik? — Egy egész városrészt tervezek. Mindig vannak álmaim, amelyet az újabb tervekben megvalósítok. Bejárom Európát, legalább harminc szaklapot olvasok, ha megragad valami, vagy mondjuk megtetszik valami új. akkor azokat megvalósítom. Persze nem mindig sikerül. Nekünk, magyaroknak különleges igényeink vannak. Ami jó az egyik országban, arra mi csak legyintünk. Szóval tervezni, építeni akarok, lehetőleg még nyugdíjas koromban is ... Egy öregcjel hoz össze a sors, haja fehér, mint a tej, arcára barázdákat húzott az idő. — Ne haragudjon a szóért! Hány éves? — Nyolcvankettőt töltöttem a nyáron. KALEVALA Kedd, 20.10 Hősi eposz két részben, a Körszínház előadása felvételről. Először 1969. nyarán mutatta be a Körszínház a ritka kísérletét: egy eposzt következő száma. A válogatás is ennek jegyében történt: a reprezentatív sorozatok révén mér úgyszólván minden jelentősebb író a magyar olvasótábor számára közeli ismerőssé vált. ,A sokféle témáról szóló Augusztus 16-án, pénteken este mutatja be a televízió a .,Vilá giro dalmi Magazin’’-t. Képünkön: jelenet a műsorból. színpadra vinni. S a sikerre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ez évben szintén szín- rehozták. A finn és a világirodalom egyik legszebb eposza pedig nélkülözi a heroikus küzdelmeket. hősei nem hősök, hanem valóban a nép képzeletében élő alakok, s a „küzdelem” is csak a csodamalomért, a kis szatóértfolyik, s nem országért, hatalomért. A színpadon — akárcsak a laza füzérekben összeállóit ^eposzban — a fák, a nap, a vihar is emberi hangon szólal meg —, színészek jelenítik msg őket. Az érdem Ortutay Gyuláé és Kazimir Károly rendezőé, akik sikerre vitték a Kalevalát. VILÁGIRODALMI MAGAZIN Péntek, 20.00 Az Európa Könyvkiadó fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából kerül adásra a magazin most 0JÍÜÍ L 1971. augusztus T,, szómba* novellafeldolgozásokat Günter Kunért, Marcello Venturi, Jevgenyij Sznyegirjov, Guy de Maupassant, Ernest Hemingway, Tenessee Williams, Csehov írásaiból készítették. játékszabály Szombat, 22.15 Magyarul beszélő francia film a televízió Éjszakai előadás című sorozatának legújabb darabjaként. A film 1939-ben készült, s egyik érdekessége éppen az, hogy a nyáron forgatott játékfilmet mindössze néhány napig vetítették — 1939. ősze volt, Lengyelországot már a nácik csizmái taposták —, s a katonai cenzúra betiltotta. Ez — így távolról — arra enged következtetni mindenkit, hogy nem értéktelen alkotásról van szó, amire külön biztosíték a rendező személye, aki elismert alkotó: Jean Renoir. Egyébként őa' világhírű francia impresz- szionista festő fia. A cenzúra — az egy gyilkosság körül forgó történetről — azt állította, hogy a mű erkölcs-, télén, s annyi ebből valóban ■ igaz. hogy nem éppen ked-J vező képet fest kora ural-) -kodő osztályáról, , ; ____* A z idei cukorrépatermésből új szabvány alapján készül a cukor. A korábbinál szigorúbb, új szabvány előírja a cukor édességét meghatározó szaharoz-tartalmát, színét, valamint méreteit, tárolási, szállítási és vizsgálati módszereit. Az új előírás alapján javul a kristálycukor minősége, mivel a finomított kristálycukoréhoz ha— Mivel foglalkozik? — Nekem kérem még nagy terveim vannak. A kertemben új gyümölcsfákat telepítek, az udvaron Ificserélem a régi lugast. Legkedvesebb olvasmányom a kertészeti szaklap, meg azok a könyvek, amelyek a szőlő-, gyümölcstermesztés* sei foglalkoznak. Ez az én hobbim. Vasárnaponként kiballagok a folyóra pecázni. Üj eljárásaim vannak. Sokszor még a legjobbak is csodálkoznak, hogy milyen kapásom van. — Gratulálok a terveihez. — Köszönöm. Higgye el, tervek és elképzelések nélkül az öregembernek sem élet az élet... . Szalay István sonlóbb, vagyis apróbb szemű, fehérebb csilllogású lesz. A cukrot csak tiszta, szag-, és beázásmentes, zárható ab- lakú vasúti vagy közúti kocsikon szabad szállítani. Meghatározták, hogy az egy kilogrammos csomagolt cukor súlya 0,5—2 dekagrammal térhet el a jelzett mennyiségtől, s az utóbbi eltérés is csak a darabos cukornál fordulhat elő. Nem tudna most idejönni a Kijevi pályaudvarra? — De hát mi történt? — Ha idejön megmagyarázzuk ... Az édesanyja meghalt. Taxiba ült és negyedóra múlva már ki is szállt a Kijevi pályaudvarnál. Megtalálta a rendőrséget, s Polzunovot is. — Kovrigina elvtársnő?... — hallgatott egy sort, mintha nehéz volna elkezdeni a mondókáját. — Parancsoljon, foglaljon helyet. Nékem kell önt tájékoztatnom: édesanyjával szerencsétlenség történt, ön megérti... Hogy is mondjam ... Édesanyja a vonat alá került. És bár Lénocska tudta, hogy ez nem így van, mégis elsápadt. — A vonat alá került? Polzunov is sóhajtott. — Minden valószínűség szerint Kovrigina elvtársnő önmaga elővigyázatlanságának áldozata lett. Ment az úton, valamin gondolkozott ... Miért ment ki Rasz- szagyinóba? — kérdezte gyorsan. — Nem tudja véletlenül? I — Nem messze Rasszagyi- nótól van egy fiókintézet, amelyben anyám is dolgozik. .. — Most szükséges annak megállapítása is. hogy ön megismeri-e... Kérem, írja le, milyen volt Kovrigina polgártársnő... A nyomoró rendkívül gyorsan kiállította az iratokat. — Minden rendben... — mondta zavartan. — Most már meg is nézheti. .. És ugyanebben az időben az állambiztonsági szervek egyik parancsnokságán ugyancsak Kovrigina professzoráé haláláról folyt a bdszdtyetijB, .. j .^.... Fordította: Ferenci Győző 12. — Én vagyok az. — Most mit tegyek? — kérdezte zavartan Lénocs- ka. — De hiszen ez kegyetlenség! — Így kellett tenni — mondta könnyed hangsúllyal Koroljov. — De ne nyugtalankodjék. minden rendben lesz. Jómagam rendszeresen találkozni fogok önnel, édesanyja pedig teljesen védelem alatt áll. Koroljov felállt. — Menjen, ne késlekedjék — mondta. — Én még maradok egy percre, fizetek.. . ♦ Lénocska egész éjjel nem aludt. Reggel tíz óra körül megszólalt a telefon. — Kovrigina elvtársnő lakása? — Igen. — Ki beszél? — Kivel óhajt tárgyalni? — Kovrigina... Jelena JííKtorovnavai. , -'■ — Marija Szergejevna lánya? — Igen. Amikor Tkacsev őrnagy átnézte az utóbbi huszonnégy óra alatt összegyűlt jelentéseket a rendkívüli eseményekről, különös figyelemmel tanulmányozta arról1 a szerencsétlenségről írt rövid feljegyzést, melynek következtében M. Sz. Kovrigina elhunyt. De nemcsak nagy figyelmet szentelt neki, hanem szükségesnek tartotta haladéktalanul jelenteni Kovrigina halálát Pro- nyin tábornoknak. A tábornok már nem volt fiatal, rég nyugdíjba mehetett volna, de ő nem kérte, s a parancsnokság sem említette. Igazi tehetség volt és ami a legfontosabb, eredeti módszerei voltak az emberekkel való együttműködésben. Akik valamikor is vele dolgoztak, valamennyien tisztelték és szerették. Szigorú, a rendet megkövetelő, kezdeményező, de ugyanakkor jó lelkű és igazságos ember volt. Pronyin vörös ceruzával valamit megjelölt egy papírlapon és -kérdően nézett Tkacsevre. — Hallgatom. — Nem különösebben említésre méltó. Iván Nyikola- jevics. én mégis jelenteni szeretném — kezdte Tkacsev. — Emlékszik, valamikor beszéltek önnek Glazu- novról? Kovrigina profesz- szornő. emlékszik' még, együtt utaztak az Uraiba. Pronyin felszegte a fejét. — Nos, nos? — A vonat alá került! — Ki? — Kovrigina. — Azaz. hogyan került .a vonat alá? — Nagyon egyszerűen: vigyázatlan volt. Keresztül-! ment az úton és mélyen elgondolkozott, lehet hogy... (Folytatjuk^ — _A vasúti rendőrségről feesaáecs. yoztuiov nyomozó.
