Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Az út csak kifelé vewt Az út egyre mélyebbre ha­tói a hegyeik közé, és egy­re rosszabb. Elhagyjuk az utolsó elágazást, befutunk a faluba, és nincs tovább. He­vesaranyoson véget ér az út Nincs- tovább. Csak vissza­fordulni lehet. Vagy ottma- radnL A nap a hegyek pe­reme fölül szinte függőlege­sen néz az üres főutcára. A hegy oldalába vágott lépcsőin — ...és te, Laci? — Tovább fogok menni. Pétervásárára akarok kerül­ni motorszerelőnek. — A bizonyítvány? Zavarban van, sokáig hall­gat, aztán gyerekhez nem való bölcsességgel azt mond­ja: — Hát az nem valami jó. Kettő egész három volt most is. De én még nem buktam mondanák, ha visszajönnék tanítani: pont te. Hát ez így van, aki itt nőtt fel, azzal so­ha nem lesznek elégedettek, az mindig az a gyerek ma­rad, aki itt játszott a há­zak között. Hát nem jövök vissza. — Ez biztos? — Biztos — bólint Sípos Rozália, vagy ahogy a falu­ban mondják Rozika. Mert kokmcos kutya baktat a te­mető felé. A templomkert ajtaja zárva. A pap a szom­széd faluból szokott átjár­ni misézni. — Hány ember dolgozik a tanácson? — Kettő és fél — mondja Turcsányi Miklósné vto-tit- kár. Ketten vagyunk. Az el­nök és én, és még van egy négyórás alkalmazott. Ezért mondtam, hogy kettő és fél. — Mióta dolgozik itt? — ötvenkettőben kezdtem a faluban, mint kisegítő ad­minisztrátor. Tizenegy éve vagyok vb-titkár. — Szeret itt lakni? — Nfem itt lakom. A szom­szédból járok át. — Mit dolgoznak! a falu­ban az emberek? — Akik itt maradtak, azok a tsz-ben dolgoznak. De ke­vesen maradtak. A legtöbbje eljár Özdra, Borsodnádasdra a lemezgyárba, vagy Sírokra a Fémművekhez. — Orvos van a faluban? — Rendelés van. Heten­ként egyszer. — És ha valami baj van? — Akkor ott van a szom­széd faluban, Bátorban az orvos. Bár most ott sincs, mert beteg. Pa valami ko­moly baj van, akkor be kell menni Egerbe. — Hányszor van buszjárat Egerbe? — Naponta kétszer. A 900 lakosból 150 cigány. Ahol az út befut a faluba, ott áll a cigánysor egy utcá- nyi telepe a domboldalban, A férfiak legtöbbje Egerese­mben dolgozik a bányában vagy a tanácsi építőknél. Elég gyakran változtatják a munkahelyüket, de azért dolgoznak. A soron a házak rendesek. Az asszonyok az udvaron te­regetnek vagy bent főznek. A gyereksereg a házak kö­zötti zugban rúgja a focit, vagy az árnyékban kártyá­zik. Baranyiék házálban le­ülünk A szőke, nagyszemű Laci a faluban a második cigánygyerek lesz, aki elvég­zi a nyolc osztályt Egy lány már elvégezte. Szerették vol­na, ha tovább tanul, de férj­hez ment, alighogy elvégezte az .általánost soha. Tudja, hogy nálunk cigányoknál ez milyen nagy szó? A fiatal tez-elnök bemu­tatkozása nem sikerült a leg­jobban. Csomós József ta­valy áprilisban vette át a termelőszövetkezet vezetését s az 1970-es év kegyetlen időjárása itt a hegyek kö­zött még jobban megviselte a földeket, a termést. Zár­számadáskor nem tudták ki­fizetni a benn tartott húsz- százalékot A hegyek Ez a legnagyobb gond a termelőszövetkezet­ben. Nagyon nehéz gépesíte­ni a növénytermesztést. Ami­kor permetezni akarták a tsz gyümölcsösét és a köl­csönkért gép vezetője lené­zett a lejtőn lefutó fasorok között, azt mondta: Én itt le nem megyek, nincs az a pénz. A közel kilencszáz holdas szántóterületen már ebben az évben megszüntették a ráfi­zetéses növények termelését. Csak az marad meg, amit gépesítéssel meg lehet mű­velni. A gép pedig nagyon kell, mert évről évre zsugo­rodik a tagság. Jelenleg 100 dolgozó tagja van a termelő - szövetkezetnek. Az egy dol­gozó tagra jutó napi átlag- kereset hatvanhét forint. A fiatalok nem lépnek be a termelőszövetkezetbe. Inkább öregeket vesznek fel új tag­nak. ök jelentkeznek, a tsz pedig felveszi őket, mert va­lahonnan valami nyugdíj kell az egyedüli napok­ra, éveikre. — Emlékszem, nyolcadi­kos voltam. Újságírók jártak Hevesaranyoson. Bekerült az újságba a fényképem és ez volt aláírva: a jövő értelmi­sége. — És, hogy 'érzi magát most a jelen értelmisége? A szürke szemű lány vé­gignéz a főutcán, és azt mondja: sehogy. — Harmadéves főiskolás vagyok. Amikor elvégeztem a középiskolát, itt tanítottam egy évet képesítés nélkül Hevesaranyoson. Nem vol­tam jó a szülőknek. A peda­gógusok, gyerekek szerettek, de a szülők nem fogadtak el. Azt mondták és akkor is azt Gyöngyösön már felkészültek a tanszerárusításra Augusztus első hetében kezdődik Gyöngyösön is a tanstzervásár. Már hónapok­kal ezelőtt hozzáláttak a fel­készüléshez, s így reméliík, zökkenőmentes lesz a csúcs­forgalom. Az üzletvezetők véleménye szerint az etonúlt evekhez viszonyítva efbben az évben lesz a legjobb a tanulók ellátása. Bettiig több Höret hétezer fiizetcsomagot készítettek ei, ég két fajta -minűa^JbSL -sár lógathatnak füzeteket a diá­kok. Emellett lesz bőven is­kolatáska, golyóstoUfoefcét és egyéb tanszer is. Újdonság lesz az idei tan- szervásanan a kirakható mű- amyagbetű-garndtúna és a számmérleg, ameJNsá az első osztályosok tamdásSi kény nyíták majd. Sajnos hiánycsákk is akad, így például az idén sem ta­lálható a polcokon az A/l-es rajztábla és az olcsó kézi- n-Hint-.inlló. ' ’ ' - . -3| ismeri mindenki, köszön mindenki, csak hát... — Nyáron mit csinál Itt­hon? — Segítek anyámnak, aki a tanácson dolgozik. Olvasok, sétálok. — Szórakozási lehetőség a faluban? — Az italbóTt Az út kanyarodik, a falu házai engedelmesen behú­zódnak az erdő mögé. Az úton szembe munkásbuszok tartanak hazafelé Ózdról, Egercsehiből, Borsodnádasd- ról. Az emberek hazatérnek estére a faluba, az italbolt megtelik füsttel, hangos szó­val. A tsz-tagok körbeállják és alaposan szemügyre ve­szik az első kölcsönkom- bájnt, Rozika egyedül ül, és olvas valahol a ház kertjé­ben levő fák alatt, s Baranyi Laci, a szőke hajú cigány, dédelgetett álmával tér nyu­govóra: elkerül Pétervásárá- ra motorszerelőnek. Szigethy András KATA! r A Eelió-legendától a Beszéné-ügvig... 1 „Vissza akarok térni az életbe . • . 99 Az ásványbánya gyöngyö­si telepének kapujához két ember érkezett kora hajnal­ban. Egyikük becsengetett Semmi válasz. Hosszabb, tü­relmetlenebb csengetés... semmi. Tanácstalanul néz­tek egymásra, majd az a férfi, aki becsengetett, gon­dolt egyet, s átmászott a ka­pu fölött Az udvaron csend, az irodaépület folyosójáról szűrődött csak ki némi vil­lanyfény. „Hm -T- gondolta a munkás. — Az öreg haj­nalban le szokta oltani a villanyt...” Kinyitotta az ajtót, belépett a folyosóra, és — földbegyökerezett a lá­ba. Az éjjeliőr az igazgatói iroda ajtaja előtt feküdt a földön. Feje merő vér, teste körül is hatalmas vértócsa. Azonnal féla&rgeftélk az igazgatót nem messze levő lakásán, aztán telefon a rend­őrségre. A nyolcvaneszten­dős, mindenki által szere­tett, jó kedélyű éjjeliőrt meg­gyilkolták ... A pónztárh eHyiségben egy felbontott csomag, adminiszt­rációs űrlapokkal! A páncélszekrény értrateOeií, benne hiánytalanul ott van a hétfőn esedékes fizetés. Egy nagyon halvány nyom azért mindig akad, mint eb­ben az esetben is. A folyosó falában két villanykapcsoló is van, beépítették a falba, papírral takarták le, csak a gomb vége látszik ki. Az egyik gombon halvány vér­szennyeződés; az ehhez tar­tozó villany nem égett. Csak az olthatta le, aki bejáratos a telepre!... A gyilkosság után a tettes elmenekült, a rablásra már nem futotta bátorságából. A bűncselekmény tehát megvan, csak a gyilkost — vagy gyilkosakat — kell előkeríteni. Nem volt köny- nyű munka ... A másik éjjeliőrt is kikér- deztók. — Ha maguknak ez fel­tűnő — nekem legalábbis az volt — mondta az idős em­ber —, a takarítónők láttak néhányszor a napokban egy embert, aki már hajnalban bejött. Én is láftam. Céltala­nul ődömgött.1 Kérdeztem, hogy mit akar? Mondta, hogy a bányából iderendel­ték másodmagával a garázs- épület alapját ásni. Reggel hétig nem dolgozott, míg a társa meg nem jött. Betén- íergett a folyosóra is, és az egyik takarítónő látta kijön­ni a mérnek irodájából.. A huszonhat éves fiatal­ember nagyon fel volt hábo­rodva. Vallomását élettársa és a házigazda is megerősí­tette, így másnap szabadon engedték.. De — hiába akadt sok gyanúsított — nem fe­ledkeztek fneg róla. Kiderült például, hogy szombaton nem ment vissza munkahe­lyére a társával, miután vé­geztek az alapásással Ahol ástak, a kerítés' egy dara­bon le volt bontva, tehát tudhatta, hogy hol lehet a legkönnyebben bejönni. Az a hajnali bejárás is igen gyanús volt. Minden őrizetes igazolt alibit, s látszólag si­került Molnár Pálnak is. Két : hét múlva azonban új­ra őrizetbe vették. Tehát mégsem, volt ott­hon a kritikus időiben; A rendőrség pedig nem azért foglalkozik bűnüldözéssel, hogy figyelmen kívül- hagy­ja a legkisebb „műhibát” is ... És néhány kihallgatás után, amikor pontról pontra rávilágítottak Molnár ellent­mondásaira, végre vallott. Pénzre volt szüksége — zül­lött, italozó, garázda élet­módot folytatott mindig s állandóan váltogatta munka­helyét, sőt, büntetve is volt már. Tudta, hogy a munká­sok fizetését kihozták a bankból, ott van a páncél­szekrényben. Éjjel óvatosan felkelt, magához vett egy kést, meg egy rövid vasúi­dat, belopózott a telepre. Megvárta, míg kőrútjára in­dul az éjjeliőr, azlán be­osont az irodaépületbe. A pénztárhelyiségben felbontott egy csomagot, de csak érték­telen papírokat talált benne. Ekkor tért vissza a folyosó­ra az őr. Mikor elhaladt az ajtó előtt. Molnár utánalo- pózott, kétszer fejbe vágta a vasrúddal, s a lerogyó em­bert késével többször meg­sebesítette. — Féltem, hogy felismer... A tárgyaláson mindent ta­gadott, de a bizonyítékok, korábbi vallomásai, és az általa elmondott helyen el­dugott — és megtalált — vasrúd, meg a kés... min­den ellene szólt. Az ügyész a legsúlyosabb büntetést kérte, a bíróság azonban, nem látva bizonyítottnak az előre ki tervei teéget, életfogy­tiglani szabadságvesztésre ítélte. Amikor megkérdez­ték, hogy megértette-e az ítéletet, ezt mondta: Mit szóljak az ítélethez?..; Mennyi az? Én azt hittem, hogy tíz év múlva szabadu­lok! Még vissza szeretnék térni az életbe. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelte. Az­óta már többször is fordult kegyelemért az Elnöki Ta­nácshoz, de mindannyiszor elutasították. A börtönpa­rancsnokság nem javasolta, mert odabent is ugyanaz a magatartás jellemző rá, mint amikor még szabadlábon volt: tiszteletlen, kötekedő, dolgozni nem hajlandó... (Következik: NEGYVEN ÉVT házasság utáni Amíg a búzából liszt lesz... 1Ü Füzesabonyitól néhány ki­lométerre, az 1 Alföld szélén kis község házai emelked­nek. Mezőtár hány, hirdeti a falu határában a jelzőtábla. Ezekben a napokban sókan megfordulnak erre. A tótól nem messze, a nyárfáik kö­zött, sárgára festett öreg emeletes épület húzódik, a néhai Illés-malom, amelynek udvarán nagy most a sürgés­forgás. Új gabonával teái pótkocsikat húzó vontatók, teherautók jönnek-menniek. Szinte félóránként változik a „hadrend”. A járás szin­te valamennyi községéből ide szállítják a gabonát. De jut ide búza Borsodból, sőt a Tiszántúlról is. o o o A bejárattad szemközt ép­pen a szihalmi Rimamente Termelőszövetkezet új bú­záját pakolják. — Ez az idei első szál­lítmányunk — mondja Au­tói Illés, a szövetkezet el­nöke. Ószülő hajáról leemeli fia- -lapját a tűző = — Jó az idei termés, elége­dettek va­gyunk, s a kö­vetkező napok­ban hatezer mázsa búzát szállítunk ide a malomba. Néhány mé­terrel odébb a pótkocsi mel­lett elhelyezett mobil garatra ömlik a gabo­na. Mögötte pedig hosszú gumiszalag ve­zeti a friss sze­meket a vas­vázas raktáíba. Több mázsa gabona sárgul már ott öm­lesztve éshosz- szú zsáksexroikfbam tárolják. Így előkészítve kerül az­után.a búza a raktárból a malomiba., Az irodában nagy a jö­vés-menés. Szállítóleveleket írnak, búzamin tálkát vesz­nek. — A hét végére befejezzük a felvásárlást — tájékoztat Szűcs Mátyás, a malom ve­zetője. Számokkal telernt fíSaefben lapoz. — 399 vagon kenyérgabo­nára szerződtünk a termelő- szövetkezetekkel, s ebből már 332 vagon itt van raktáron. Július 10-e óta nincs meg­állás, reggel hattól késő es­tig jönnek a azálUtmányok Volt olyan napunk, amikor 40 vagon 1b beárkeautt a öoaa^FT"' Belépve & írMom előterén bg,' szemközt felÉajg «*'uló, keskeny kanalas felvonó emeli a búzát az emeletre. Szőke hajú fiatalember siet le a falépcsőn, ruháján üt­ött fehér foltok árulják el a liszt maradványait. — Vágó Dezső főmolnár vagyok — mutatkozik be, s beljebb invitál. — Egyszerre tíz vagon ga. bona kerül az áztatóba —, mutat a fal mellett elhelye­zett gépre. — Így megszaba­dul a búza a fölösleges szeny- nyeződésektőH, a héja pedig megpuhul Az áztatóhói az­után a kanalas felvonón az első emeleti pihenjtetőtérjbe - jut a tenméngu Régi falépcsőkön megyünk az első emeletre. Nagy a hő­ség, van legalább 30 fok. Jól­esik a szódavíz, amelyet a dolgozók itt védőitalként fo­gyasztanak. Erőteljesen' dol­goznak a gépek, az erőátvite­li karok gyorsan mozognak. — Hat-nyolc órai „pihe­nés” után — fólytátja a fő- molnár —, ide, a hámozába jutnak a szemeik. Lakkozott fiavázra szerelt, szíjáttétellel mozgó hengerek a másodperc tört része alatt lekoptatják a búzaszemekről a felső héjróteget. Ezután már csak az a kérdés, hogy a magvak belsejének mekko­ra a keményítőtartalma? Egy emelettel feljebb erne is vá­laszt kapunk. o o o A tulajdonképpeni matom- térben legalább 50 fok a hő­mérséklet. Töretőhengerek, szitálógépek dolgoznak ebben a bőségben. A szomszédos helyeséiből továbbító csigán át jut a gép fogadó terébe a búza. A falakon vékony liszt­lepel jelzi az őrlés maradvá­nyait. Szinte múzeuális ér­tékűek a gépek. A feliratok között olvasható 1891-es gyártási évszám is ezt bizo­nyítja. k Durvább és finomabb töre­tőhengerek őrlik a gabonát A főmolnár az első henger alól kivesz egy mintát. Dur­va, barna színű korpa ez, amely még további őrlésre szorul. A hatodik henger zárja a sort, amely a legfi- mamabbra őrlá a magvakat. Viszonylag hosszú időbe te­lük, amíg ide eljut a meg­tört búzaszem. A henger alsó részén elhe­lyezett gyűjtőben megpillant­juk a végterméket, a fehér lisztet. Vágó Dezső minta­ként kiemel egy marékkai, « megtapintja. Olyan lágy, pu­ha, sima tapintású, mint a porcukor. — Ennek a lisztnek jó a sütőipari érteke, ami az idei búza acélosságának köszön­hető —, dicséri elégedettem. o o o Az udvari készáiruraktár előtt gépkocsi áll. Zsákolt új lisztet pakolnak a maiam munkásai a teherrészbe. Az­után irány a poroszlói és fü­zesabonyi sütőüzem, ahol már az idei búzából készítik a friss kenyeret _ . Mentusz-Eásalg""

Next

/
Thumbnails
Contents