Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
— Tégla ügyben érdeklődöm. .. — Sanyikéin, nagyon kérlek: adj téglát, mert különben az idén sem lesz semmi a házamból! — Gyárvezető úr, nekem csak pár ezer kellene, hogy a kőművesek befejezhessék a munkát... — Higgye el Panyik elvtárs, hogy sorra jártam már az összes környékbeli TÜ-. ZÉP-telepet, de sehol sem kaptam. Talán maga segíthetne. — Sajnos nem segíthetek. Kevés a téglánk, s még több tavalyi igényt sem tudtunk kielégíteni. Amit lát, annak már mindnek rég megvan a helye. Mindennapi beszélgetés a Mátraderecskei Tégla- és Cserépgyár irodaházában. Az érdeklődők pedig „üres kézzel”, tanácstalanul távoz„Nyomasincs” Építőtábor egri 1. számú nem teljesítette programját. .. A téglahiány — sajnos éppen mostanában, az építkezésekre kedvező nyári időben — szinte általános. Országos gond. Gond Heves megyében is, noha például egyedül a mátraderecskei üzem közel másfélmillióval, másik három gyárunkkal együtt pedig több mint két és félmillió téglával adott többet az első félévben tervezettnél. Ö£xn d akkor is, ha az ötből — Egész évben létszámhiánnyal küzdünk mi is — mondja Panyik Sándor gyárvezető — átlagosan legalább negyven embert nélkülözünk. ., Ami termelési plusszunk van, egyedül annak köszönhetjük, hogy a terven felül vállalt rendelés teljesítéséért cserébe a hétvégeken munkaerőt kaptunk segítségül két tsz-tél. Tíz ilyen műszakot sikerült szerveznünk. . . szerencsére! Ha ez nincs, most csúfosan néznénk ki mi is. — És az építőtábor.. .? — Ö, az építőtábor. ..! Kérem, abból az idén nem lett semmi.. . Pedig tavaly jól sikerült, sokat jelentett. Igazán mondhatom, hogy hasznát láttuk annak a száz fiatalnak, aki a három turnusban nálunk dolgozott... Ennélfogva szerettük volna ebben az évben is megszervezni. Még idejekorán, az esztendő elején kértük is a járási KlSZ-bizottságot, hogy támogasson bennünket, de végül füstbe ment a terv. Pedig az utolsó hétig bizakodtunk. .. Így a nyolc sátrunk, amit tavaly vettünk, s amit tavaly tőlünk telhe,-foen£:- berendeztunkw-.--egen a. nyáron gazdátlan. Nincs érdeklődés a mátraderecskei építőtábor iránt, jóllehet minden tekintetben iparkodtunk mi is olyan körülményeket teremteni mint másutt. Mégsem kellett. . . Miért? Nem tudom. Azaz, hogy egyet tudok: a szakmunkástanulókat nem engedték, mert számukra — mint mondták — feltétlenül indokolt a nyári pihenés. No. de miért nem jöttek a többiek, a középiskolások, a főiskolások. . .? A KISZ Egri járási Bizot- ságán sem tudtak ez utóbbinál többet mondani. A járás területén ugyanis csak Egerben vannak középiskolások, s itt található a főiskola is. Eger fiataljaival viszont a városi bizottság foglalkozik. Talán a város' mozgósíthatta volna őket. Vagy a „megye”...? A megyei bizottságon így vélekedik erről Sípos László: — Az az igazság, hogy mi tulajdonképpen nem is tudtunk a mátraderecskei gyár igényéről. Ha minket értesítenek, minden bizonynyal támogatjuk is a kérésüket. Hiszen csak annyiba került volna, hogy a köz- jmtuaktol 4üő romszázas keretre kérünk engedélyt Fegyveretekre, s száz fiatalból történetesen Mátraderecskére szervezünk tábort... Mert Fegyvernekre jutott 400 Heves megyei középiskolás. S Kiskőrösön, Tabdon is nyolcszázötven, Balaton- aligán ötven, Bicskén pedig tizen* dolgoznak „szűkebb hazánkból” az építőtáborokban. Gyümölcsöst ápolnak és gyümölcsöt szednek, utat építenek. Vitathatatlan, hogy voltaképpen valamennyi megyén túli építőtáborban hasznos munkát végeznek fiataljaink. Ugyanekkor azonban az is igaz, hogy idehaza legalább ilyen fontos elfoglaltságot lehetett volna többük számára találni. S ez utóbbinál elegendő csupán a mátraderecskei példára utalni. Éppen ezért érthetetlen az idei történet. Egy kicsivel nagyobb körültekintéssel, jobb ■ igyeke- > zettel, határozottabb össze * fogással bizonyára nem fordult volna elő a furcsa eset, s az idei nyáron is benépesül a téglagyári tábor, aminek ma annyi építkező láthatná a hasznát... Jobb híján, így csak remélhetjük : jövőre talán jobban sikerül! fisául Kultúra és kereskedelem Menők és absztraktok ' ;,A kultúra csempészáru!” . öreg múzeumigazgató bará- . tómtól származik ez a mondás, s -a maga idejében, jo húsz esztendővel ezelőtt volt benne igazság. Akkoriban sokat adtunk a csomagolásra, s nem volt ritka az árukapcsolás. Talán a képzőművészet maradt érintetlen mindmáig e tekintetben. Annak utána ! természetesen, hogy a különböző művészeti ágak megtisztultak az időközben rájuk tapadt hordaléktól. E téma gyakran felmerül festőkkel, szobrászokkal beszélgetve. S ha valamit sérelmeznek a művészek, az leginkább a Képzőművészeti Alap tevékenysége. Haszon és sérelem Elismerik hasznosságát, sa kényelmet, amelyhez s, művészeket juttatja azáltal, hogy leveszi vállukról a művek értékesítési gondját. Túl magasnak ítélik azonban a vállalat jellegű intézmény haszonikulcsát. Szó esik ilyenkor arról is, hogy a hivatásos képzőművészek táborának gyorsmértékű növekedése nem szorította ki az életből a dilletánso- kat. Büntetlenül sózhatja el, viszonylag magas áron, vásári bóvliját, az ügyes giccse- lő is, -rombolván1 a közízlést, hiszen nincsenek hatályos törvényeink, melyek tevékenységét gátolnák. Már pedig így a legszebb kultúrpolitikai elvek is írott malaszt- ként élnék csak, gyakorlati értékük minimális. Pedig, ha van művészeti alkotás, amely állandó jelenlétével ízlést, hangulatot, magatartást formál, akkor az: a képzőművészet. A szép rajz, a jó festíhény, amely egyre több egyszerű ember otthonába jut már el. Németh István, az egri Rudnay Terem vezetője kapásból idéz példaként téglagyári munkás- nőt, aki nemrég vette meg 4500 forintért Benedek István Bálatonpart című festményét, s már kinézett magának egy csendéletet, arra az esetre, ha a Benedek-ké- pet letörlesztette. Egyébként a Széchenyi-ut- eai képcsarnok az egyetlen kereskedelmi intézmény megyénkben, amely eredeti, értékes festmények forgalmazásával foglalkozik, s három esztendős munkájával megcáfolta azokat, akik tagadják az egriek és az idejáró megyebeliek képzőművészet iránti érdeklődésiét. 250 kép egy év alatt — Országos viszonylatban élen haladunk, s évről évre nő a Rudnay terem forgalma — mondotta a képcsarnok vezetője, mikor meglátogattam. — Míg 1968-ban, az indulás évében -alig 80 ezer forintot forgalmaztunk, az idén, első félévünk eredményei alapján negyedmillióra számítok, ami 250—300 színvonalas képzőművészeti alkotásnak felel meg ... Nálunk kvalifikált árura talál minden vevő, amire a Képzőművészeti Alap öttagú átvevő zsűrije a biztosíték. Fölvetettem Németh Istvánnak, hogy sokak szerint a művészek a Képzőművészeti Alapnak jobbára olyan munkát adnak el, melyek a kelendőség kedvéért engednek a közízlésnek. Tehát évek során kialakult az a gyakorlat, vagy hiedelem, hogy a festők igazi műgonddal, s önnön művészeti hitelveik szerint csak nagy kiállításokra, vagy otthoni eladásra dolgoznak, az Alapnak pedig éppen felkennek valamit a vászonra. — Ezt tagadom! A mi képcsarnokunk olyan találkozási lehetőség egy művész számára a közönséggel, mint bármely kiállítás1. S nem lehet közömbös az alkotónak, hogy nevével jegyezve mily munka kerül forgalomba... Talán a téma az, ami speciálisabbá teszi a csarnoki képeket. Vevőink leginkább a csendéletek, és tájképek iránt érdeklődnek, ennek megfelelően felvásárlásaink ebbe az irányba tolódnak. y— Azt is mondják a festők, hogy az Alap kiuzso- 'rázza őket. Melyen érték alatt fizet, s magas haszonnal árusít. Ez pedig nem illik a mi társadalmunk képébe. Mi erről a véleménye? Nyugodt életlehetőség — Kérem, az első világháború után alig száz hivatásos képzőművészt tüntetett fel Magyarországon az akkori szövetség egyik kiadványa. Ezek nagy része is nyordor- gott. Ma, azt hiszem, ezer felé halad azok száma, akiktől az Alap rendszeresen vásárol, s ezáltal nyugodt élet- lehetőséget biztosít a számukra. Még olyanoktól is vásárolunk, akiknek képei túlzóan modernista törekvésük miatt eladhatatlanok. Több ezer ilyen mű porosodik pesterzsébeti raktárainkban, s egyelőre semmi remény, hogy a beléjük fektetett összeg megtérüljön. — Ezek szerint a „menők” tartják el az absztraktakat, nonfiguratívakat, hiszen a Képzőművészeti Alap a saját házalóján az 6 rovásukra, alacsony átvételi árral teremt gazdasági egyensúlyt! — Kétségtelenül így néz ki a helyzet... De azt is meg kell jegyeznem, hogy ez a gazdasági egyensúly valóban csak egyensúly. A Képzőművészeti Alap egyre ügyel: hogy ráfizetésesen ne dolgozzon. Tehát nincs rossz értelemben vett üzletszaga a munkájának. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egyetlen művészeti ág vagyunk, ahol a kultúra és a kereskedelem, e két fogalom nincs ellentmondásban egymással. Hazánk tizenkilenc megyéjében egyaránt jó müveket forgalmazunk, minden festő- kolónia súlya szerint üzletkörünkben van, a vevőkört pedig olyan népszerű áron, s kamatmentes részletfizetési rendszerben szolgáljuk ki, amely mentes a haszooiker- getés látszatától is... S hadd mondjam még ki: olyan intézmény is vagyunk, mely közvetlenül és következetesen küzd az emberek látáskultúrájának, ízlésének fejlesztéséért. Persze ez a téma már időt és türelmet igényel, s ezt a csatát nem le- .het egyik napról a másikra megnyerni'! Évtizedek, újabb és újabb ilyen képcsarnokok kellenek az országban, hogy gyökeres változást érjünk el. De erre felé haladunk. Moldvay Győző Á húi jrogram motorja KIS NEMZET vagyunk de. ;. Igen, ugyanúgy szeretünk enni, mint mások, mindössze annyi különbséggel, hogy nekünk az igazi étel a hús. A hús utáni kereslet pedig — ez természetes velejárója az életszínvonal emelkedésének — egyre növekszik. Ezt a felismerést tettek követlek, s ma már a meghirdetett húsprogram nem program többé; élő valóság. Megyenkbep például a felszabadulás után a legmagasabb sertóslétiszám alakult ki, de további lenyeges emelkelésre számíthatunk, hisz éri Heves megyeben nem kevesebb, mint tizenegy szakosított sertéstelep áll kivitelezés alatt, s ezek a korszerű húsgyárak teljes kapacitással, évente hatvanezer ser Lést bocsátanak majd a fogyasztók rendelkezésére, amely az elnyúlt évek megyei szintű hízósertés-termelésével azonos. Ez az örvendetes fejlődés — már most megközelítettük az 1975-re tervezett szintet — nemcsak azt jelenti, hogy a belföldi piacot tudjuk ellátni kellő mennyiségű és minőségű áruval, hanem azt az előnyt is biztosítja számunkra, hogy akkor tudunk majd jelentkezni a külföldi piacokon, amikor az általános ciklusos ingadozás következtében a kínálat csökken, s a kereslet ismét erőteljesen túlsúlybá kerül. A sertéstenyésztésben általában hároméves periódus figyelhető meg, mind a hazai, mind a külföldi piacokon. Többek között ezért is ragaszkodunk a jelenleg túl hirtelen megnövekedett állomány mindenképpem megtartásához. A későbbiekben a mostani gondok kamatostul térülnek majd meg. Kedvező a helyzet a szarvasmarha-tenyésztésben és tartásban is, habár korántsem beszélhetünk olyan mennyiségi felfutásról, mint a sertésnél. Bár kétségtelen, hogy itt is jelentkeznek az eredmények. A már megépült, szakosított szarvasmarha-telepeken kívül még kilenc szakosított telep átépítése kezdődött el, amelyekb“n közei négyezer tehenet helyeznek majd el korszerű körülmények között. NEM FELEDKEZHETÜNK meg a háztájiban bekövetkezett kedvező változásról sem. amely a háztáji jószágállomány örvendetes emelkedését eredményezte rövid idő alatt. Állattenyésztésünk a közgazdasági környezet jótékony hatására, nagyot lépett előre. S mint amikor egy ország villamos hálózatára száz és száz, ezer és ezer új fogyasztót kapcsoljak rá, r. a központi fogyasztást felhasználó műszer mutatója jegyzi és jelzi a fogyasztás növekedését, ugyanígy reagált a Gabonafelvásáríó és Feldolgozó Vállalat, amely derekasan kiveszi részét az állatállomány takarmányellátásából. Heves megyében a vállalat 1969-ben már 200 százalékkal több takarmányt vasárólr fel, mint az előző évben, azonban ez a magas felvásárlási szint is a mezőgazdasági űzetnek takarmányigényeinek is mindössz- 51 százalékát tudta kielégíteni. Nem véletlenül. Hiszen 1971-ben az állami gazdaságok takarmányigénye 300 százalékra, a termelő- szövetkezeteké 125 százalékra, a háztáji gazdaságoké pedig — kimondani is sok — két- ezerháromszázhuszonegy százalékra növekedett az 196R-as szinthez képest Ennek ellenére, a vállalat a gazdaságok igényét min ■ oen kiemelkedően fontos tápféleségben kielégítette. ' De mi lesz ezután? Hiszen a folyamatosan belépő nagyüzemi sertéstelepek egyre több táptakarmányt igényelnek. A GABON ^FELVÁSÁRLÓ és Feldolgozó Vállalat négy takarmánykeverővel rendelkezik és három bérkeverő segít be a vállalatnak. Az év második felébe így 4500 vagon tápot biztosítanak a gazdaságoknak. A vállalat igazgatója szerint így is nehezen tudják kielégíteni az igényeket. A Füzesabonyi Állami Gazdaság sertéstelepére a ludas! takarmánykeverőből napi hat vagon táp indul útnak, évente ezer vagon az igény. A közeljövőben belép az igénylők sorába a tárnámén fi. a zagyvamenti, és a mátraalji tsz-ek közös sertéstársulása. Jelenleg a vállalat sarudi üzemét újtíiák fel, közel nyolcmillió forintos beruházással. A többi takarmánykeverő üzem szintén elavult és felújításra vár. Keret azonban a negyedik ötéves terv során nem jutott felújításra. 1975-re kilencezer vagonos tápta- \karmány termelést tervez a vállalat. A jelenlegi szinten nehéz feladatnak látszik a terT melés megvalósítása. De mi lesz. ha a tervezett mennyiség is key és lesz? AHHOZ, HOGY a meghirdetett húsprogram ilyen erőteljesen, dinamikusan fejlődjön tovább, biztosítani kell a megfelelő körülményeket; az egyik ilyen döntő körülmény a táptaikarmányellátás. Szigethy András A gemenci erdőben ;. A világhírű gemenci vadgazdaság fontos szerepet kap a .budapesti Vadászati Világkiállítás tartama alatt. A most felépített vadászkastélyban trófea-kiállítást rendeznek. A rezervátum idegenforgalma máris fellendült ugyanis a hétvégeken sokan keresik fel a vadak rejtett világát és az erdő 12 km-es kisvasút járt végig utazva bepillanthatnak a híres ártéri erdő világába. Halász- tanya Külső-Gemencen (balra). t (MTl-foto — Kacsot- .László) A kisvasút egy erdei tisztáson. zajKrox -ti——?• _ ,"■* rv- -WW — iiCűaüt rUÖWlf
