Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

Barokk koncert a Várban — külföldiek előtt Az első Nyári Egyetem jobbára külföldi résztvevői­nek kedves meglepetéssel szolgált szerdán este az Eg­ri Szimfonikus Zenekar ka­maraegyüttese, mely az Ararydipioma megszerzése­vei nemrég nevezetes sikert ért el a veszprémi fesztivá­lon. A zenekar barokk mu­zsikából összeállított hang­versennyel köszöntötte ven­dégeinket. akik mit sem tö­rődve a képtár falai között megszorult meleggel, teljes számban felvonultak a1 mű­vészeti eseményre. Igényes műsor. igényes­ségre törekvő előadásmód jellemezte ezúttal is a ka­marazenekar hangversenyét. Az elvétve észlelt pontat­lan intonálás. vagy belépés jó szívvel leírható számlájuk­ról, hiszen helyszűke miatt igen kedvezőtlen körülmé­nyek közepette, szinte a hall­gatóság ölében kellett né­mely zenekari tagnak mu­zsikálni, s a párás forróság sem használt túlságosan a ' hangszereknek, j Händel, Bach, Scarlatti! Repertoármüvekből állt a műsor. Az egri zenebarátok valamennyi darabot többször ; hallhatták már a közelmúlt- i ban. Ennek ellenére, vagy , éppen ezért: kellemesen ha- i tó, újszerű részleteknek le­hettünk fültanúi a koncert során. Gondolunk itt elsősorban a hatvani Mester Jolán be­mutatkozására Bach h-moll szvitjében! A mű fuvola szólója rutinos művészeket komoly erőkifejtésre kész­tet, s a fiatal zenetanárnő mind hangszín, mind frazeá- lás tekintetében dicséretesen oldotta meg feladatát. Bach d-moll kettős ver­senyét új felállásban hallot­tuk szerda este. Az egymás­sal feleselő, egymás szóla­mát díszítő első és második hegedű ez alkalommal apa és fia, ifjú Radnóti Tibor és J idős Radnóti Tibor ujjai alatt szólalt meg, s bár az előadásnak voltak in diszpo­nált piüartatai, a mű egé­szének szépsége, nemes hang­zása megtalálta a?, utat a közönség szívéhez. Amit ezeken felül ki kell emelnünk: a D-dúr szvit Air néven ismert tétele oly lágyan, éretten talán soha­sem szárnyalt Farkas István karmozdulataira, mint most. Sok szép ékszer között ez volt ama kő, mely legmele­gebb fénnyel ragyogott ezen az estén. S említsük meg, hogy ku­riózumként a népi gyökerű magyar muzsika is megszó­lalt szerdán este a Nyári Egyetem külföldi vendégei előtt. Weiner I. Divertimen- tójának két tételét adta elő magabiztosan a kamarazene- kar, a közönség élénk ün­neplésétől kísérve. (m. gy.) „Cseppkőország” áj szállója Megnyílt a 309 ezetyjarint költséggel korszerűsített Barlang Szálló a Baradla aggteleki bejárata mellett. ,,Cseppkő or­szág” csodálói ezentúl központi fűtést, hideg-meleg víz­szolgáltatást, kényelmes elhelyezést kaphatnak ebben a szállóban is. (MTI foto — Kunkovács László felvétele — KS) — Akkor pedig egyszerű­en megsemmisítik őket. Ez ugyancsak nagy veszteség lenne országunkra nézve... — Mit kell tenni? — Először is ne vágjon a szavamba. Hallgasson végig, aztán kérdezzen. A kávéházban bekapcsol­ták a zeneszekrényt, s meg­szólalt egy tangó. Lénocska elé tette a süte­ményes tálat — Igyék kávét, már egé­szen elhült. Ivott néhány kortyot és folytatta: Hát akkor hallgas­son meg. Két ellenséges ügy­nök nyomára akadtunk. Mindkettőjük élénken érdek­lődik az ön édesanyja iránt... — Miért? Hiszen ő .11 — Ne szakítson félbe — most mát enyhébb hangon L, lau. augusztus á, péntek korholta a lányt Koroljov. — Az ön édesanyja asszony és azok láthatóan azért válasz­tották őt, mert akaratereje gyengébb, mint mondjuk Glazunové. Az egyedüli meg­oldás az, hogy kivonjuk őt a játékból. Hadd fordítsák a fi­gyelmüket Glazunovra, s ak­kor könnyebb lesz elkap­nunk a jómadarakat. Hanem erre a kis időre édesanyjá­nak el kell utaznia. Lénocska tágra nyitotta a szemét. — Mennyi időre?! — Mindössze fél hónap­ra. . i — Koroljov elmoso­lyodott. — Ne nyugtalankod­jék. Kitűnő helyre visszük, ahol nagyszerűen és jól ér­zi magát. De ... ehhez olyan dolognak kell történnie, amely elhiteti mindenkivel, kivétel nélkül mindenkivel, hogy Marija Szergejevna... meghalt... — Nem lehetne valahogyan másképp megmenteni az anyámat? Ez nem épp kelle­mes dolog ... Sőt, egyenesen szörnyűséges ... — Igen. de még mindig jobb, mintha tényleg meg­halna. S ez a dolog lényege. Nekünk az kell, hogy édes­anyját kiugrassuk ebből a já­tékból, de úgy, hogy azt egyetlen élő ember se sejt­hesse. hogy ehhez nekünk va­lami közünk is van. — S vajon édesanyám’ ez­zel egyet is ért? — kérdezte bizonytalanul Lénocska. — Már beleegyezett — kö­zölte Koroljov. — Amikor ma mindent megmagyaráztak néki, megértette, hogy ez a legjobb kiút. — Láthatom majd? —kér­dezte nyugtalankodva Lé­nocska. — Nem. Sem ön, sem más. Az első napokban velem fog találkozni és én beszámolok majd édesanyja egészségi ál­lapotáról —, húzta féL a szemöldökét Koroljov. — Szeretném, ha jól megértene, mert ebben az akcióban sok függ öntől. Mi úgy ügyeske­dünk, hogy mindenki azt higgye: az ön édesanyja meg­halt. A holttestét is láthat­ják majd, s a temetéséről is gondoskodunk. Lénocska megint megbor­zongott. — Semmit sem értek! — Mindjárt világos lesz minden. Holnap láthatja is a holttestet... — Hogyan, már holnap?! — Pontosan így van. — És mikor kell elutaznia mamának? — Ma. — Úristen! — Ilyen dolgokban nem le­het késedelmeskedni... Koroljov odahívta a fel­szolgálónőt és még egy csé­sze kávét kért. — És honnan szerzik a te­temet? — kérdezte suttog­va Lénocska. — Nem, én semmit sem értek... — Azért, mert nem akar végighallgatni. A holttestet a halottasházból hozatjuk. Egy vasúti szerencsétlenség áldozatát. Nagyon összeron- csolódott, s nem könnyű fel­ismerni az illetőségét. De az azonosítás macára vár. | Megyénk a hazai sajtóban 1971-4. Bakud Ferenc: a Mátra­it ükki dosszié. Népszava: 1971. július 15. Baiktai Ferenc az Epité&i- és Városfejlesztési Miniszté­rium egy főosztályvezetőié­vel beszélgetett a Mátra— Bükk-hegység üdülőterület rendezési tervéről. Az újság­író cikkében a főosztályve­zetővel folytatott beszélgetés­ről számolt be. Írásában a rendezési tervben rögzített elképzelések közül néhányról részletesebben beszél. Az üdülőterület rendezési terve több ütemben valÓ6úl meg. A terv elkészítésében és a végrehajtásában is a külön­böző szervek nagyfokú együttműködése valósul meg. Benedek István Gábor: Eger hívja Tokiót. Kis vállalat nagy üzletek. Magyar Hírlap. 1971. július 28. Az Egri Finomszerelvény- gyár (Berva) az utóbbi évek­ben termékei minősége ré­vén világhírű lett. A gvár önálló export jogot nyert. Az üzem híre késztette a cikk íróját a gyár meglátogatásá­ra. Írásából többek között megtudjuk, hogy az egri üzem 1971-ben összesen egy­millió dollár értékű terméket szállít Svédországba, a Szov­jetunióba és Jugoszláviába. Dr. Feiner György: Londoni levél. Muzsika. 1971. július. Ifj. Fasang Árpád a Mu­zsika című folyóirat egyik ko­rábbi számában Gyöngyös város zenei életéről közölt cikket. Írásában többek kö­zött azt a megállapítást tet­te, hogy „Gyöngyösnek 1945. előtt nem volt zenei élete.” A levél írója, aki jelenleg Londonban él, ifj. Fasang Árpád idézett megállapítását helyesbíti: leírja, hogy a városban már a század elején megindult a zenei élet. Fej­lődése nagyobb lendületet az 1920-as évek elején vett. A felszabadulás előtti helyi ze­nei élet szerves része Gyön­gyös zenetörténetének. Fereczfalvl Kálmánná: Jubiláló úttörőcsapat. Köznevelés. 1971. július 13. Ez év nyarán ünnepeljük országszerte az úttörőmozga­lom elindulása negyedszáza^ dós évfordulóját. Az első csa­patok 1946. folyamán jöttek létre. Heves megyében az el­ső úttörőcsapat, Gyöngyösön alakult meg a II. számú ál­talános iskolában. Erről a csapatról a jubileumi előké­születekről és az ünnepsé­gekről ír Ferenczfalvi Kál- mánné. Majer Lajos: A „megme­nekült falu": Visonta Lassú ébredés a Csipke- rózsika-álomból. Szabad Föld. 1971. július 25. Az 1960-as évék elején Gyöngyós-Visontán és kör­nyékén a geológusok nagy­mennyiségű lignitet fedeztek fel. Ekkor született a hatá­rozat Gyöngyös-Visonta meg­szüntetésére és Űj-Visonta felépítésére. Közben a falu környékén hatalmas építke­zések kezdődtek el: megnyílt a Thorez bánya, felépült a Gagaran Hőerőmű. 1969-ben a Gazdasági Bizottság olyan határozatokat hozott, amely szerint Visontát nem kell lebontani. Az illetékesek hoz­záfogták a község rendezési tervének kidolgozásához. A tervmuníkálatok azonban las­san haladtak. Sürgős feladat tehát a terv elkészítése. Ezt hangsúlyozza a cikk írója is. Novak József: Mi foglal­koztatja a holnap népmű­velőit? (A pedagógus- és nép­művelőjelöltek X. Orszá­gos Szakmai Konferen­ciája után.) Népművelés. 1971. július. A jeles népművelés törté­nész a Pedagógusjelöltek X. Országos Szakmai Konferen­ciája tapasztalatéit összegzi: A konferenciát ebben az év­ben Egerben rendezték meg. A cikk szerzője áttekintette az eddigi konferenciák ta­Lénocska egészen megza­varodott. — Nékem kell felismer­nem?! — Igen. A holttesten az ön édesanyjának kabátja lesz, benne az igazolványai és végül a vasúti rendőrség nyomozója magát fogja hív­ni és önnek meg kell erősí­tenie, hogy az az édesanyja. — És hol találják majd meg a mamát? — Nem .az édesanyját, ha­nem azt az idegen nőt — helyesbített Koroljov. — Rasszagyino állomáson. Ott, ahol a kutatóintézet íiókin­tézete van. — Ott az akusztikai labo­ratóriumban található —ja­vította ki Lénocska. — Nos, igen a laboratóri­um — ismételte Koroljov. — Mindenki azt fogja gondol­ni, hogy az édesanyja Moszkvába igyekezett, s köz­ben a vonat alá került Lénocska hallgatott. — Emlékeztetem, hogy amíg Marija Szergejevna 1 la­za nem tér, addig mindaz, ami vele történt, a legszigo­rúbb titok. Sem Glazunov- nak, sem a vasúton a nyo­mozónak, sem a rendőrség­3 t nek egy szót se szóljon. An- J, nál jobb, minél • kevesebben j tudják az igazságot. Az ön* feladata az, hogy felismerje az édesanyját és hogy el­játssza a vasúti szerencsét- . lenség áldozata lányának ne-1; héz szerepét. — Jó — mondta Lénocs-1 ka. — Ez szörnyű lesz, de| ha meg kell tennem, ügy i' csinálom majd, ahogyan ön* mondja. I — Ne feledjen egy apró!* részletet — mondta Korol- jov. — A holttest... azé az asszonyé .., erősen össze- * roncsolódott. de bal karján,* a könyöke fölött van egy te- » toválás. Erről a következő-* két kell mondania: A bal * kezén van egy tetoválás: * „LJUSZA + BORJA.” | — Anyám és tetoválás! —} Lénocska elmosolyodott. —í Miért épp Ljusza és Borja? I Koroljov bosszúsan légy in-* tett a kezével. $ — Semmi jelentősége* nincs. Ezt nem is kérdezik» öntől. De minden eshetőség-!* re ... Mondja azt, hogy a 1 tetoválás gyerekes meggon- * dolatlanság. Ljusza és Borja» édesanyja legkedvesebb is-* kolatársai voltak. — Jó, majd ezt mondom...} — Lénocska szörnyen fá-* radtnak és teljesen tehetet-i lennek érezte magát. Ez} minden? 4> — Igen, ez minden — erő- » sítette meg Koroljov. jj — Akkor én megyek. Ma-11 ga azt mondta, hogy s®yám Jl! még ma elutazik. — Ez igaz is. — El szeretnék tőle bú­csúzni. — Kérdés, hogy otthon falálja-e... — Micsoda?! Lehet, hogy» mire hazaérek, anya már ’! nem is lesz otthon? — Igen, az ön édesanyja» már nem lesz otthon. | (Folytatjuk) * pasztalatait, majd az egri ta­nácskozást elemzi. Elemzésé­ben a konferencia egyes szekcióinak munkáját jellem­zi. Főleg arról ír, hogy mi foglalkoztatja a holnap nép­művelőit, hogyan közelítenek a problémákhoz és mennyire képesek azokkal megbirkóz­ni. Pejtslk Árpád: Erdőtelki Arborétum. Élet és Tudomány. 1971. július 23. A cikk írója megyénk egy alig ismert nagy természeti értékéről, az erdőtelki arbo­rétumról (élőfagyűjtemény) írt. Írásából megtudjuk, hogy a Butüer grófok egykori bir­toka a múlt század második felében a család kihalása után különféle egyének ke­zébe került. A kastélyt és az azt követő parkot Dr. Kovács József orvosprofesszor vette meg. Halála után nevelt fia örkölte a birtokot. Ö létesí­tett a volt uraságí kertben nagy jelentőségű élőfagyűj- teniényt. A gyűjtemény még jelenleg is látható. Suba Andor: Mátrai,képek. Látogatás az ország tete­jén. Hétfői Hírek. 1971. július 19. A cikk írója végig kalau­zolja az olvasót a Mátra- hegység nevezetesebb helye­in. Kirándulása első állomá­sa a Mátra alján fekvő nagyrédei Szőlőskert-csárda. Majd Mátrafüred, Sástó, Mát­raháza, Parádfürdő, Mátra- szentimre, Mátraszentlászló és Mátraszentistván bemuta­tása következik. Ecseteli a meglátogatott üdülőhelyek nyári szórakozási lehetősége­it, és problémáit. Sztankay József: Szervezett védelem=erő és biztonság. Sajtótájékoztató és polgári védelmi bemutató. Veszprémi Napló, r 1871. július 31* Július elején ’"‘‘Hatvanban országos polgári védelmi be­mutatót tartottak! Á bemuta­tó sajtótájékoztatóval volt összekötve. Erre utazott el Sztankay József, a Veszprémi Napló munkatársa. A látot­takról és' a hallottakról szá­molt be cikkében. Megálla­pítja, hogy a bemutató meg­győző ízelítőt adott az ország védelmi felkészültségéről. Tanúsította azt az alapélvet, hogy egy esetleges korszerű háború sem jár biztos pusz­tulással. Az atom-, a vegyi- és biológiai fegyverek ellen is lehet hatásosan védekezni. Szecskó Károly Séfa a tengerfenéken Gdyniában, a Gdanski-öböl felé nyúló móló szélén áll a Tengeri Halászati Intézet hosszú épülete, • amelyet jel­legzetes rotunda zár le. A rotundába belépve a tenge­rek és óceánok mélyén talál­juk magunkat. A rotunda ugyanis az Oceanográfiai Múzeum és a Tengeri Akvá­rium székháza, amely telje­sen . összeforrott a tengeri kömyzettel. A legfelső emelet termé­ben, amelynek körkörös ab­lakaiból a Balti-tengerre lát­ni, megtekinthető a lengyel tenger és a partvidék nagy, domborzatos térképe. Egy emelettel lejjebb az ablak­talan, körbefutó fal a ten­germély geológiai átalakulá­sát szemlélteti. A múzeum többi terme bemutatja a ten­geri kutatások történetét, a modern halászati módszere­ket és mindazokat az előnyö­ket, amelyeket az ember szá­mára a tenger nyújt. Ebben a különleges múze­umban hatalmas akváriu­mokat létesítettek. Az acél- pántos. páncélüveges óriás­tartályokban megszemlélhető a Balti-tenger mélyének és az óceánoknak élővilága. Külön osztály mutatja be az élő tengeri hüllők, koráll* állatkák. tarisznyásrákol^ puhatestűek gyűjteményét. A ,múzeumot e hónapban nyitják meg az évente mef^ rendezett tengeri napok k4í* retébea. Fordította: Ferenci Győző íi.

Next

/
Thumbnails
Contents