Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

Kultúra és kereskedelem

Liszt és Uiésék

Látogatás a Hanglemezgyártó Vállalatnál

' Négy éve, hogy önálló vállalatként tevékenykedik a Hanglemezgyártó Vállalat. Önmagát tartja el, állami támogatást nem kap. Feladata nem könnyű, hiszen úgy kell nyereséget produkálnia, hogy egyúttal kultúrpolitikai misz- sziót is teljesítsen. Dr. Erdős Péteri, a sajtóosztály vezetőjét, a vállalat menedzserét arra. kértük, hogy villantsa íel a vállalat sajátos útjának eredményeit, gondjait, érzékeltetve az ellentmondásokat is.

Milliók — reklám nélkül

Vállalatunk fő feladata az, hogy kielégítse a komolyzene iránti igényeket. Ugyanakkor tánczenei, szórakoztató zenei lemezek százezreit gyártják nemegyszer giccses ízű magyarnóta lemezeket dobnak piacra. Egyszóval, amit a bal kéz ad, elveszi a jobb. Helyesnek találják ezt a megoldást?

— Kétségtelen, hogy fő profilunk a komolyzene propagálása, ugyanakkor arról

■ seim lehet megfeledkezni, hogy van közönség igény, sa magyar piacon — lévén egyetlen ily en vállalat az országban —, monopolhelyzetben vagyunk. A közönségnek kell a tánczene, a magyar nóta és a szórakoztató jellegű zene. Ezt az igényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a közönségnek meg kell adni a választás lehetőségét. Természetesen arra törekszünk, hogy miniéi kevesebb giccses ízű tánczenei lemez kerüljön piacra, s kizárólag a szórakoztató jellegű beat zenét reklámozzuk. Nem fordítunk viszont egy fillért sem a konyhára millióikat hozó ma- gyamóta és a kevésbé színvonalas, tánczene propagálására. Kétségtelen, hogy ellentmondásos helyzet ez. Egy viszont tény: nem adhatjuk át a terepet, nem hallgathatunk a túlzókra. Ha nem gyártanánk magyamóta lemezeket, nem juttatnánk a piacra magyar tánczeniét, a közönség úgyis hozzájutna ahhoz, amit keres. Így hát nem tehetünk mást, mint igyekszünk irányítani az ízlést, de úgy, hogy megadjuk a választás lehetőségét, $ ezzel devizát is spórolunk.

Bartók és a deficit

— Nézzük most a kérdés anyagi oldalát, hiszen a vállalat számára a kultúrmisszió teljesítése mellett rendkívül fontos az anyagi érdekeltség is.

— Egészséges dolog az. hogy nem igénylünk állami dotációt. Sokan hirdetik még azt, hogy a kultúra nem kereskedelem, s a kultúrtermé- keke.t nem lehet árunak minősíteni, épp ezért szükség van a dotációra. Ez a szemlélet véleményünk szerint kényelmességet leplez. A gyakorlat azt bizonyítja nogy kulturális téren is lehet nyereségesen gazdálkodni. Ehhez csak érzékenyen kell reagálni az igényekre. Vállalati nyereségünk egészét a tánczene. és a magyarnóta produkálja, évente tízmilliós hasznot teremtve. A komolyzene, Bartók és Liszt muzsikája évente négy-öt millió forintos ráfizetést jelent a vállalat számára. A közelmúltban vittünk lemezre egy Liszt-oratóriumot, csak a felvételi költségek egymillió forintba kerültek. Célszerű ezt megemlíteni, hiszen az elmúlt három év során 60 százalékkal nőtt komolyzenei forgalmunk és 50 százalékkal gyarapodott a művészlemezex- port. A rangos zene reklámozására nagyon jelentős ősz- szegeket fordítunk, remélve, hogy idővel — éppen ennek eredményeképpen —, erősödik a közönség érdeklődése. Meglehetősen fura helyzetben vagyunk. A nyereséget a könnyűzene, a beat, a tánc- dalfesztivál, a magyamóta hozza, ezután adózunk busásan, ennek reklámozáséra fordítunk aránylag keveset. A komolyzene ráfizetés, zsugorítja a nyereséget, mégis ennek propagálására áldozunk legtöbbet, mert ez kultúrpolitikai érdek. Megkötött kézzel próbálunk üzletemberként mozogni. Egyelőre eredményesen.

Gyakorlat — ellentmondásokkal

— Nem találja ellentmondásosnak azt, hogy a vállalati nyereséget a könnyűzene hozza, dolgozóikat mégis a komolyzene eredményes propagálásáért premizálják. Távlatilag elképzelhető-e ennek az ellentmondásnak a feloldása?

— Először, első hallásra valóban furcsának tűnik ez a gyakorlat, de ez következménye annak a kultúrpolitikai missziónak, amit vállalnunk kell. Ha a dolgozó abban érdekelt, hogy Bartók és Liszt műveit gyártsa színvonalasan, adja él nagy számCikhünk nyomán

Hasznos gyöngyöst kezdeményezés

Lapunk július 31-i számában közölt „Lakás javításra nincs vállalkozó?” című cikkünkre válaszolt Marosán Lajos, a gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalattól. Leírja, hogy nagyon időszerűnek tartja a cikkünkben felvetett problémát, amely hovatovább társadalmi méretűvé szélesedik.

— A lakások számának növekedése — írja — a la~ káshelyzet javulása egyre jobban sürgeti a lakások karbantartásának a jelenleginél jobb megszervezését. Sajnos, teljesen igaz az említett cikk azon megállapítása, hogy az egykori tanácsi tatarozó vállalat nemcsak lakossági karbantartást, hanem lassan lakóház-felújítást sem végez. Sőt, a kisiparosok és működési engedélyes üzemi dolgozók többsége is főként közül eteknek dolgozik, mert az kifi- wtöbb.

Marosán Lajos leírja, hogy a problémák ismeretében a gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat hozzákezdett a lakosság részére a térítéses szolgáltatási munkák személyi és tárgyi feltételeinek megteremtéséhez: már

parkettacsiszolást, festési munkákat rendszeresen végeznek a lakosság számára, s ezt fokozatosan ki alcarják terjeszteni minden szakipari munkára. Erre jó lehetőséget biztosít az új lakásrendelet, valamint az ingatlankezelő vállalatok anyagi ösztönző rendszere is. Tudniillik a lakosság részére végzett szolgáltatás oevétele anyagi és eszközmentes bevétel, amelynek 50 százaléka a részesedési alapot növeli.

Csak örömmel lehet üdvözölni ezt a hasznos gyöngyösi kezdeményezést, amelyet jó lenne, ha Egerben és Hatvanban, illetve más nagyobb településeonken^ís-mí^ n^aetöbibgttecezetniéfcg j*;

ban. akikor s kecske is jóllakik a káposzta is megmarad. Ez a pillanatnyi helyzet. Távlatilag viszont — mint már említettem —, feloldódhat ez az ellentmondás. Az eredményes propagandamunka növeli a komolyzene iránti érdeklődést, csökkenhet a deficit. A reklámtevékenység fokozása terén viszont bőven van tennivalónk. Néhány valóban komoly gondot említenék ezzel kapcsolatosan. Nics kiskereskedelmi üzlet- hálózatunk. Lemezboltjaink csak Budapesten, Debrecenben. Szegeden és Pécsett vannak. Az ország más városaiban általaiban a KERAVILL- boltokban árulják a lemezeket. Sehogy sem képzelhető el, hogy hozzá nem értő eladók propagálják Liszt és Bartók lemezeit. Mi mindent megtettünk, sajnos arra nincs pénzünk, hogy üzleteket építsünk, bérbe viszont nem kapunk. Nem egyszer szerveztünk már az eladók száméra továbbképzést: egy hétig foglalkoztunk velük. Egy év múltán érdeklődtünk tevékenységükről, c megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a vállalatok vezetői legtöbbjüket más muníkakörbe helyezték. Így aztán kárbave- szett az energia és a pénz is. Ezen a fura helyzeten mindenképpen változtatni keli, mert élőbbrelépés így nagyon nehezen képzelhető el, pedig ez nemcsak kultúrpolitikai, hanem vállalati, anyagi érdek is.

* ★ *

Sajátos, ellentmondásoktól sem mentes út az, amelyen a Hanglemezgyártó Vállalat jár. Évek múltán dől majd el, hogy sikerül-e ezeket feloldani.

Pécsi István

Hogyan születik egy melléküzemág?

Szőlőkaróktól az egyedi bútorokig

Mint lapunkban is hírül adtuk már, Egerben, a sze- kesegyhaz alatt készülő borozó berendezéseit, a tölgyfából . készült bútorokat az istenmező jei Béke termelő- szövetkezet készítette.

Murányi Lászlótól, a szövetkezet szakipari építésvezetőjétől érdeklődtünk, miképpen vállalták a megbízatást?

— Az igazság az, hogy a bútorok készítését rajtunk kívül senki sem tartotta gazdaságosnak. Végül a megyei beruházási iroda hozzánk fordult, nem készítenénk-e el. Ügy döntöttünk, hogy elvállaljuk a munkát.

— Milyen értékű a berendezés?

— A bútorok értéke mintegy 1,6 millió forint — nem kis munkáról volt tehát szó. S ráadásul egyedi bútorok, amelyek elkészítése sokkal nehezebb, mint mondjuk szériában gyártani.

— Készítettek-e már előbb hasonló székeket, asztalokat?

— Nem. Ez volt az első ilyen jellegű megbízatásunk. De azt is elmondhatom, hogy valószínűleg nem az utolsó. Az elkészült bútorokat már jónéhány szakember megtekintette s azóta több ajánlat is érkezett hozzánk. így valószínűleg mi készítjük el a mátraházi MÁVAUT megálló faburkolatát és most folytatunk tárgyalásokat az egri megálló burkolatának készítéséről is. Sőt, a vadászati világkiállítás egyik kastélyának építésére is minket kértek fel, de sajnos nem tudtuk elvállalni, mert számunkra túl nagy

Varga Ignác és Bezzeg Alfréd az utolsó simításokat végzi az egyik széken.

(Foto: Kiss Béla)

volumenű munkáról volt szó.

Nagy Miklós, az asztalosműhely vezetője: — A borozó bútorait átlagosan hathét ember készítette s több hónapos munkáról volt szó. Túl sokat nem nyertünk, ami az anyagi részt illeti, de erkölcsileg amiál többet. Egy francia csoport is megtekintette a bútorokat, ei voltak ragadtatva.

A véletlen szülte első próba tehát fényesen sikerült a szövetkezet asztalosainak. Megszületett egy új profil, amely a forintokon kívül jelentős erkölcsi sikert is hozott a közösi gazdaságnak. S ez sem lebecsülendő. Hiszen a szőlőkarókon kívül most már egyedi bútorok is jelzik a fejlődés útját.

(k. I.)

Napirenden a fehérjeprogram

Tárcaközi bizottság készíti az ipari fejlesztési tervet

Barta Éva, az MTI munkatársa jelenti:

Tárcaközi bizottság alakult az országos fehérjeprogram megvalósításához szükséges ipari fejlesztési terv kidolgozására.

A fehérjeprogram iroda irányításával 15 évre ütemezik azon ipari termékek

Vadász-e a vadász?

AZ IDEI ÉV legnagyobb szabású nemzetközi rendezvénye hazánkban minden bizonnyal a vadászati világ- kiállítás lesz, amelyet augusztus 27. és szeptember 30. között rendeznek meg. Bár nem ez az első világkiállítás a vadászat történetében, de az első olyan, amely nem csupán egy szakma ügyeként mutatja be az embernek ezt a talán legősibb foglalkozását. Egyáltalán: kérdéses lehet-e ez az ősiség? A történelem előtti idők barlangrajzain már megjelent a vad és űzője, a vadász. Elődeink a monda szerint a csodaszarvas nyomában indultak útnak. A vadászat vezette el az emberiséget az állatok háziasításához. Ami korábban létszükség volt, az idők folyamán kedvteléssé, sporttá vált, a táplálék biztosításában csak mellékes szer-epe lett. .De vajon ma, amikor mór a létfenntartáshoz nem feltétlenül szükséges vadat ejtenünk, csupán sport, nemes kedvtelés lenne ez az ősi tevékenység? Szó szerint: csupán vadász-ő a vadász?

A napirenden lévő világ- kiállítás nemmel felel erre a kérdésre. Hiszen ha csupán az állat elejtésével foglalkozna a vadász, ha a mai vadászat csak erre gondolna, akkor önmagát szüntetné meg. A vadak kipusztulóban vannak, nemcsak az ember sokévezredes vadászata következtében, hanem főként a történeleni következményeiként. A történelem, az emberiség fejlődésének folyamata változtatta mega -környezetet, tettet kultúrtá- igakká 8 vadon ^temtésaetet.

és — valljuk be — nem egyszer az ember számára is immár kietlen, sivár ipari vidékeket, kő- és aszfaltmezőket alakított ki. A vadászat jövője, sőt a világ nagy részén jelene is immár az, hogy ha az ember ősrégi foglalatosságát folytatni kívánja, ha vadászni akar, neki kell gondoskodnia a vadak fennmaradásáról. A vadászat vadgondozás lett. Ám a vad csak addig vad, amíg természetes környezetében élhet. Így a vadászat feltétele a természetvédelem. Az iparosodó, városiasodó világban az embernek az általa megművelt és beépített, valamint a természetes tájak egyensúlyáról kell gondoskodnia.

köznapi példákra fordítva a gondolatot, elmondhatjuk. hogy Magyar- országon voltaképpen a vadászat ezt a vadgondozást valósítja meg. Van is erre megfelelő kifejezésünk, amely magába foglalja a gondozást és a vad kilövését egyaránt, sőt még a vad életterének fenntartását is: az erdő- és vadgazdálkodás, — kifejezve a kettős tevékenység szerves egységét. E gazdálkodásra jellemző erejű néhány számadat. A háborút követő években, 1947-ben mintegy kétezerre becsülték szarvasállományunkat, tízezerre az őzek, négyszáz- ezerre a fácánok számát. A szarvas- és az őzállomány ma mintegy tizenháromszorosa az akkorinak, a fácánok számát egymillió és százezerre becsülik. Ezek a számok azonban korántsem fejezik ki a vadgazdálkodás valosagee «cél

nem egyszerűen az állományok növelése, hanem a minőségi állomány, a legked- vzőbb arány a nemek között, az életkor szerint. S a minőség olyan osztályozható bizonyítékai, mint a páratlan fejlettségű és szépségű trófeák. Ezek nemcsak holmi -yadászbüszkeséget elégítenek ki, hanem gazdasági jelentőségük van. Külföldi pénzt hoznak, részben mint az idelátogató külföldi vadászok zsákmányai, részben mint az élő vágj’ fogyasztásra lőtt kiviteli cikkek. A jeles szarvasagancsok értéke több százezer forint. A vadhús drágább a világpiacon a háziállatok húsánál. Csak az élő nyúl kivitele mintegy másfél millió dollárt hoz évente. Ezek az anyagias gondolatok sem illetlenek a vadászati világ- kiállítás kapcsán, hiszen, az egykori barlangrajzok vadásza nagyon is anyagias okból űzte a vadat. A tőle örökölt foglalkozás ma sem lehet idegen ettől a természetes emberi érdektől.

JÖ ALKALOM a nagy esemény arra, hogy visszatekintsünk a vadászó ember által megtett útra, és felismerve az ősi foglalatosság szerepét mai életünkben, céltudatostan törekedjünk a adagunk környezetében és hatókörében betölteni a szó általános, jelképes értelmében vett vadászteladatot: a természet gazdájának feladatát. Védeni a természetes környezetet mesterséges létesítményeink közepette saját egészségünkre, pihenésünkre, nyugalmunkra!

N. F. ,

fejlesztését, termelésének bővítését, amelyek döntően befolyásolják a fehérjetermelést. Foglalkozik majd ez a program többek között a magas nitrogéntartalmú kar- bamid előállításával, a takarmánytápok gyártásával, valamint a szintetikus fehérjetermeléssel is. A kőolaj és cellulóz alapú fehérjegyártás mellett jelentős szerepet kap majd a fermentációs iparhoz tartozó, magas fehérjetartalmú takarmányélesztő és a fehérje koncentrátum előállítása is.

A fehérjeellátás szerte a világon az élelmezés központi témája. Előállításával, ésszerű felhasználásával a kutatók százezrei foglalkoznak. Hazánk nem tartozik a fehérjével rosszul ellátott országok közé, a felhasznált mennyiség összességét tekintve. Szükséges azonban az arányok gyors megváltoztatása. Az egy főre eső napi fogyasztás Magyarországon 100 gramm, ennek a mennyiségnek 40 százaléka állati, 60 százaléka pedig növényi fehérje. Szakemberek véleménye szerint a megfelelő táplálkozáshoz meg kell cserélni az arányokat. . Az állati fehérje felhasználás napi és fejenkénti 20 grammos növelése azonban rendkívüli feladat élé állítja a hazai ipart, a mezőgazdaságot és a tudományt. Ha ezt a mennyiséget importból kívánnánk pótolni, ez évente 350 millió dollár kiadást jelentene. Ezért a hazai lehetőségek ésszerű felhasználásával kell az arányokon változtatni.

Mindezek tudományos megalapozását szolgálja az a nagyszabású program, amelyet az elmúlt évben már elkészített a fehérjeprogram iroda, s 1985-ben meghatározza a témához kapcsolódó kutatóintézetek tevékenységét. A nagyszabású tudományos terv 45 témakört ölel fel. és 60 kutatóintézetet kapcsol be a széles körű kísérletekbe.

Msm®

1971, auÄusstui S-, csütäriäÄ