Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
Náfraszentí m re- ^ ~ 'V.u r Hazán* legmagasabban iekvő hBB'i ttiäRjmtäwwaak •kösasaEitJ* JfflátiasaíaitáJiiT*. régóta .önmagában is aea?- Kssfirű kiránduló- >as piteßö- íhéíy. Szirtié egész éven &' tar: isánta az idegenek «rttekiDOetie, kiwáMteéppen nyárion «okán keresik fel feangu- Jättofc tiarnyszete, iütünö levegője, nyugtató csendje miatt. A falu épületéin tol már «zárnál is tofotsre Temető ,a -sülős ’kis vükén dházaik száma, s jellemző, hogy legalább nyaloszázan vámnak -a vendégek. A szomszédos tekjpuiésekei is ideértve pedig mintegy négyezerre tetető már a myaira- lofe tábora, ami össaes«« masfelezemyi idevalósi lakos mellett — hihetetlenül sok. Szükséges minderről beszelni — vélekedett a közelmúltban látogatásunk _ alkalmasai Sízliier András tanácselnök-helyettes — hogy a község mindennapi gondjait is megértsük. A kisebb - nagyobb problémák ugyanis éppen úgy Mátrasaen ti Híréhez tartoznak, mint a szép erdők, a gyógyító klíma. Mindenekelőtt a bizonytalan vízellátás, a vízhiány aggasztja a falut. Mert hiába létesült ugyan törpe- vízmű, a problémák nem akarnak szűnni: olykor csak — a kívülállók számára talán furcsán hangzó — őrszolgálat szervezésével, szigorú szabályozással tudják valamennyire teljesíteni az igényeket. Ugyanekkor baj van az „élelmiszer-fronton” is. Például későn érkezik a tej, gyakori a panasz a galyate- tői kenyérre. A tőkehús ismeretlen itt, baromfiból legfeljebb fagyasztottat kapnak, s ebből is csak annyit, hogy percek alatt szétkapkodják. Rendkívül kevés a töltelékáru, nem kilégítő a zöldségfélék és a gyümölcs kínálata. Többen jogosan igényelnék a közétkeztetést, az olcsóbb meleg ételeket, de még kisvendéglői fogyasztásra sem lehet számítani, hiszen az egyetlen turistaház étterme jóformán az ottani vendégeik számára is meglehetősen elégtelen. Az élelmiszerellátáshoz hasonlóan sajnos kevés jót lehet mondani az iparcikkekről is. mert például egy közönséges zoknit, zsebken- óit. vagy éppen poharat sém letett venni a faluban. Nem utolsó sorban pádig meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után a közlekedés is: kevés a „praktikus" autóbuszjárat, s emiatt körülményes az utazás... Több embernek — gond a megélhetés is. Mátraszeftt- imréről sem jár el mindönki dolgozni, s nyilvánvalóan nem élhet valamennyi ember az idegen forgalomból. Többen is szeretnének helyben munkát vállalni — ám erre jelenleg még nincs lehetőség, sót remeny sem. Legfeljebb ötlet, elképzelés. Nyithatnának — mondják — itt a faluban például egy kisebb üzemet, mert nemcsak 50—60 munkára jelentkező, hanem munkahelynek alkalmas helyiség is lenne. S itt a régi kultűrházra gondolnak elsősorban. Nem is beszélve arról, hogy esetleg szövetkezeti bedolgozókat még a kihasználatlan mát- raszemtistváni kultúrházban is foglalkoztathatnának bizonyos időben. Röviden: ez Mátraszentimre, a sokak által látogatott, vagy éppen áhított szép fekvésű hegyi falu — másik oldala. S mindez talán túlságosan is sok ahhoz, hogy a derűsebb oldalra árnyékot vessen. Nyilvánvalóan hadakoznak jelenlegi helyzetük ellen a községbeUek, igyekeznek változtatni az állapotokon, sorsukon. Erejéből telhetőén segíteni próbál a tanács, s támogatást kér, vár mindattól, aki valamit is tehet Mátra- szentimréért. Halvány remény: készül a község távlati rendezési terve. Viszont sokkal. , többet mond, hogy máris, épül, egy üzletkombinát, amelyben majd élelmiszer- és iparcikkbolt, posta, férfi-női fodrászat, cipészműhely , kap helyet. Ám ez utóbbiakra is még jövő ilyenkorig kell várni. S mindez természetesen még így együttesen sem minden! Mátraszentim- rén még sok másra is szükség van, s többükre malmost. S ezeket ne csak a tanácselnök-helyettes, a falubeliek türelmetlensége sürgesse, hanem legyen többünk ügye is, hiszen — nem először írtuk már ezt le lapunkban — Mátraszentimrében, mint az egész Mátrában, óriási lehetőségek vannak, s ezekkel kötelességünk élni, legjobban gazdálkodni. Mátra- szentimrét mielőbb feltétlenül vonzóbbá kell tenni az idegenéi számára, de eközben percig sem szabad megfeledkeznünk lakóiról sem. Akiknek állandó élettér ez a különben népszerű kiránduló- és pihenőhely, a jó levegőjű, de ideális lakóhelynek korántsem mondható kis község. (gyóni) Körkérdés prospektus ügyben Megyénk természeti szépségei, történelmi emlékei évről' évre mind több hazai és külföldi .turistát vonzanak. Az érdeklődő, a vendég legtöbbször tanácstalan, tájékoztatást, útbaigazítást remél. Vajon kap-e, hozzájut-e keltő számú prospektushoz, leporellóhoz? Kövessük Őt egy Időre. Ellátogat a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatalhoz, legyen akár külföldi, akár hazai vendég, s tájékoztató kiadványok után érdeklődik. A választ — ezúttal — dr. Kómán Endre, a hivatal Vezetője adja: — Friss, teljes áttekintést nyújtó kiadványunk már két éve nincs. Raktáron van ugyan régi anyagból — elsősorban pénzes kiadványokról — közel félmillió Fotó, optikai újdonságok Házában mutatták be az újságíróknak az OFOTÉRT Vállalat újdonságait. Hamarosan forgalomba kerülnek a nagy teljesítményű japán látcsövek és az ugyancsak japán gyártmányú, összecsukható színházi távcsövek is. NDK gyártmányú szobai barométert, hőmérőt, hyrométer kombinációt is vásárolhatnak az OFOTÉRT-boltokban. Fénykéoezőgép újdonság a Yashlca elektro 35 GS, a Praktica LLC és az E,rakta RTL 1000 is most jelenik meg az üzletekben először. Filmesek számára újdonság a 2-szer 8 nim-es Camonet felvevő. Képünkön Japán SNS gyártmányú, nagy teljesítményű látcső. (MTI foto — Bara István felvétele) dig — s ez eléggé ritkán történik meg —, kellemesen csengő hangján olvasni kezdte legkedvesebb versét. A következő nap Koroljov hat óra körül hívta. — Kérem, jöjjön oda. ahol az első alkalommal beszélFordltotta: Ftrenci Győző 10. HirteK-n féic»*rtgett a »toten. — Halló! — mondta Lé- ttöóska. — Jó napot — köaa&nt Ko- fóijöv. — Üdvözlöm ... Lénocáka tóm szeretett volna elmsimi hasúiról, de hát mit tehetett? — Hallgatóin,.. — Jó napot kívánok, Je- lena Viktorovna — ismételte meg Korod jov, — Ma »ahova gém hívom önt... Nagy kő e6*tt le Lénocska szivéről. — Csupán néhány dologra akarom felhívni a figyelmét. Legelőször Is arra, hogy holnap szükáágiink lesz a segítségére. Ezért azt kérem, hogy holnap koráőban men- jAh haza öt és hat között hívni fogom magát. Érti, amit mondok? — Jó — mondta Lénocska. — Megértettem ... — A viszontlátásra. — A viszontlátásra! Helyére tette a hallgatót és visszatért az asztalhoz. — Elmész? — kérdezte Marija Szergejevna. — Hová? — válaszolt vidáman Lénocska. — Nem készülődöm én sehova sem! — Hál istennek — mondta megkönnyebbülten Marija Szergejevna. — Végre megjött az eszed! — Nem is ment el soha — mondta kissé szemtelen hangsúllyal Lénocska és megcsókolta az anyját. Kellemesen töltötték az estét. Pavlik is megélénkült, beszélni kezdett az izotópjairól, Marija Szergejevna pegettünk — mondta. — Nyolcra jöjjön. Közölje az édesanyjával. hogy tovább fog velünk maradni, öltözzék melegebben a szokásosnál, lehet, hogy el kell mennünk egy helyre. Mégeshet, hogy egy kicsit késni fogok, de ön, természetesen várjon rám. Megértett? — Nyolckor Ott lenni és v4fni önt — ismételte katonásan Lénocska. — Mit léhet ezen nem érteni? Lénocska pontban nyolc órakor ért a Metropol Szálló előtti térre. Koroljov lél kilenckor jelengyeastt — Üdvözlőm, Kovrigina I1 elvtársmő — köszöntötte Lé-J nocskát a szokásostól eltérő- í en, szinte hivatalos hangon { és körülnézett. — Ma komoly megbeszél-!' nivalónk lesz. Menjünk egy |> alkalmasabb helyre. ! Lifttel értek a Moszkva * Szálló tizenötödik emeletére, V itt volt a Moszkva lángjai | elnevezésű kávéház. melyben » mindig lehetett találná üres j; asztalt. a Koroljov feketét és süté-J ményt rendelt. j Jól megnézte Lénocskáit és! ezért egy kissé előredőlt, sí egyenesen a lány szemébe | fúródott tekintete. — A helyzet igen komoly,! egy külföldi ügynökség nyo- # mára jutottunk — ejtette kit a szavakat tagoltan, sokat! sejtetően. — Glazunov ésj közvetlen munkatársai körül# szaglásznak. Többek közötti hevesen érdeklődnek at önt édesanyja iránt is. — fis mit akarnak tőle? — # kiáltott Lénocska. — Halkabban — mondott’!’ „álljt” Lénocska rémületé-1 nek Koroljov. — Még meg-'*1 hallja valaki. A maga édes-j! anyja ismeri Glazunov fel-! fedezését. fiz, valamilyen * úton-módon természetesen az í ő felfedezése is. Az ellen®!-$ ges hírszerzést az elméleti I számítások formulája érdek-1 lí. Azt is megteszik, hogy el- # rabolják a felfedezést isme-'| fők egyikét, tovább aztán i már ők maguk ... í — De hiszen sem Glazu- * nov, sem anyám nem moit-,. danak semmit sem! tfolytatjuk) * föl*int értékű. A vendég, az átutazó elsősorban Ingyenes szóróanyagot vár, s nem könyvszerű, s nem is olcsó ismertetőket Egerről, a megyeszékhely borpihcéiről. Sajnös, hiába k-öpogtát. Erről magam iá meggyőződtem ottjártam során, hiszen a vendégek majdhogy egymásnak adták a kilincset. Évi 150 ezer propagandára —* Mi az oka az invitatív jellegű kiadványok hiányának? Csépóny Ferenc, a hivatal helyettes vezetője: — Az Országos Idegenforgalmi Tanács ós a Belkereskedelmi Minisztérium határozata kizárja, hogy a- mefeyei hivatalok részesüljenek a propagandára fordított országos alapból. Ezt az összeget kizárólag külföldi propagandára, színvonalas. hazánkat valóban megismertető anyagok előállítására fordítják. Rólunk a megyei tanács gondoskodik, juttat ugyanis évi 150 ezer forintot propagandacélra. Ez azonban édeskevés, ám, ha nincs több. akkor csak ezzel . számolhatunk.1 A hivatalvezető: — Az 1971-te eső összeget már majd teljesen elköltöttük, egy harmincezres példányszámú kiadványra. El is készült, ám ha „piacra” dobnánk, néhány nap alatt gazdára találna. Jó lenne, ha több pénzt kapnánk a megyei tanácstól, hiszen másutt bőkezűbbek az idegen- forgalmi hivatalokkal szemben. Csak egy példát- a jóval kisebb idegenforgalmi vonzású Nógrád megyében a tanács évi 750 ezer forintot ad propagandacélra. Ebből az összegből már eredményesebben lehet .sáfárkodni. Mi viszont érezzük, hogy tarthatatlan a jelenlegi helyzet, de pénz híján tehetetlenek vagyunk Ha minden érdekelt... Hogyan lehetne több forinthoz jutni? Ezzel kapcsolatban is vannak elképzelései a hivatal vezetőinek, célszerű Idézni őket: — Ha minden, az idegenforgalomban közvetlen és közvetve érdekelt szerv, vállalat összefogna, s megajánlana bizonyos összeget, akkor úrrá lehetnénk a nehézségeken. Ehhez azonban változtatni kellene az eddigi propagandaszemléleten. Sok ’megyei cég rendelkezik jelentős, propagandacélra szánt, összegekkel, ezt azonban szinte kizárólag direkt célra, árui, termékei közvetlen népszerűsítésére használja. Megfeledkeznek arról, hogy ha hozzájárulnak a megye idegenforgalmi propagandájának javításához, akkor közvetett úton talán még többet nyernének. Több hazai és külföldi turista látogatná Heves megyét, s igy természetesen nőne az étel-, italfogyasztás, a több vendég több árut vásárolna. •— Egy idegenforgalmi kiadványban nem mutathatjuk be az összes egri és vidéki szállodákat, vendéglátóegységeket. ám ha felkeltjük az érdeklődést a hevesi táj szépsége, a történelmi emlékek érdekessége iránt, akkor a Vendég úgyis ellátogat az áruházakba, elmegy a strandra, étkezik az éttermekben. Ha ezt megértenék a vállalatok, akkor kilábol- nának a nehézségekből. Természetesén ml is arra törekednénk, hogy kis példány- számú, túl drága kiadványok helyett, több százezres tömegű olcsó, de kifejéző szóró- anyagot nyomtatnánk, szakítva a korábbi, nemegyszer helytelen gyakorlattal. Egy kiadvány elmarad Vajoh mit szólnak ehhez á vállalatok? Jártunk a Haves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál, valamint az Eget—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnál, tolmácsolva az idegenforgalmi hivatal vezetőinek elképzeléseit. Beszélgető partnere* ink először egy bosszantó sztorit idéztek: — Jó három éve uyóte megyei vállalat társult egy reprezentatív kiadványba. Induláskor összesén 490 ezer forintról volt szó. A kiadvány késett, az összeg azonban 1 millió 4oo ezer forintig emelkedett. Később az Ügy a gazdasági döntőbizottság elé került, itt a végleges költségek 750 ezer forintban stabilizálódtak. A kiadvány azonban még mindig nem jelent meg, előreláthatólag csak a jövő év március 30- án kerül ki a nyomdából. Meglehetősen rossz kezdeté ez az együttműködésnek. Az idegenforgalmi hivatal' vezetői így látják a helyzetét: — A nyomdai előállítást a Magyar Hirdető vállalta, A késedeiem, és az árnövekedés miatt csak ö hibáztatható. Mi ebből az esetből tanultuk meg, hogy nagy példányszámú, olcsó, de szemléletes szóróanyagot csináltassunk ezután, ha akadnak segitöparnerek. Időben kopogtatni A vállalati körséta meglepően kedvező eredményekkel zárult. Forgács György, a Hevei megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat főosztályvezetője: — Évi 1,5 millió forint áll rendelkezésünkre reklámra. A rossz emlékű kiadvány ellenére is szívesen adunk pénzt. Csak az a kérésünk, hogy az idegenforgalmi hivatal illetékesei jöjjenek, s időben kopogtassanak az ötletekkel. Azt persze kérjük, hogy vállalatunk is propagálhassa termékeit ezekben a kiadványokban, természetesen úgy, hogy a döntő az idegenforgalmi propaganda legyen. Váradi János, az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság főmérnöke: — Szívesen adunk, ha idejében jelentkeznek a kéréssel, a jövő évre szóló tervekkel már most érdemes foglalkozni, hiszen akkor mi ehhez alkalmazkodunk a propagandaköltség elosztásánál. Én is hangsúlyozom, hogy egyetlen járható út létezik: a pénzt ajánló cégek termékeinek valamilyen reklámja, az idegenforgalmi jelleg kidomboritása mellett. Elképzelhető az is, hogy egy kiadvány finaszírozásár« csak három-hégy nagyvállalat társul. Érdemes keresni a megoldást, hiszen senki sem húzódozik attól, hogv mecénás legyen. ■ in Jelenleg — s ez az áldatlan állapot már két éve tart — nincs kellő számú prospektus, tanácstalan a hazai és a külföldi turista. Pénz sincs elég, ez is tény; ám az is, hogy létezik megoldás. Igaz, a nézetek a kivitelezés módozataiban eltérőek, de megértésben, segítő szándékban nincs hiány. Ügy hisszük, ez a lényeg. A részletek tisztázása már másodrendű kérdés. (£>. hé
