Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
« Evadkezdo vallomások képekben elbeszélve Színházkezdéskor mindenkinek kijár egy puszi — ezt tartja Péva Ibolya s mint a képen látható, ez a véleménye Varga Gyulának is. A két népszerű színésszel egyébként hamarosan találkozik az egr\ közönség: mindketten játszanak az évadnyitó darabban Kállai István Segítség, nyertem! című víg játékában. De későbbi találkozás is ígérkezik. Péva Ibolya már próbálja A félkegyelmű színpadi változatának egy it: lányszerepét, Varga Gyulára pedig a Svejk címszerepe vár-LZ 'A kép is elárulja, hogy Soós Edit elégedett s örül, hogy a budapesti Mikroszkóp Színházat felcserélte a miskolci, illetve az egri színtársulattal. Azért meg különösen boldog, hogy a villanásnyi szerepek helyett egész estét betöltő feladatok várnak rá. S' nem is akármilyenek. Első a sorban A bolond lány sok színnel és ötlettel megírt címszerepe... Paláncz Ferenc gondolatban már a színpadot járja, sőt valahol Oroszországot, ahol Ragozsin él, akinek milliói vannak, s megvásárolhatja a szeretett nőt. S lám ez a Ragozsin mégis boldogtalan. így álmodta regénybe Dosztojevszkij s így játssza majd Paláncz Ferenc is. A félkegyelmű színpadi változatában ÍL2 (Tőül Gizella felvételei) A siker titkai MA: Országos katonazen ekari fesztivál Egerben Ma rendezik meg Egerben a VI. országos katonazenekari fesztivált, amelyre 6 zenekar nevezett be. Az ünnepi megnyitót délelőtt 10 órakor tartják a Dobó téren. A résztvevő zenekarokat fogadja Virágh László alezredes, az egri helyőrség parancsnoka. Megnyitó beszédet Danes Lajos, az Egri Városi Tanács elnökhelyettese tart. A megnyitó után a zenekarvezetők részére baráti megbeszélést tartanak a Megyei Művelődési Házban. Délben a fesztiválon részt vevő zenekarok térzenét adnák a városban: a várudvaron, a Dobó téren, a strand melletti parkiban és a Bazilika előtti téren. Este 8 órakor kezdődik a fesztivál díszhangversenye a Bazilika előtt. Kedvezőtlen időjárás esetén a záróprogramot a Gárdonyi Géza Színházban tartják meg. Ezekben .a napokban zárják kapuikat az úttörőtáborok. Az Országos Úttörő Elnökség gyorsmérlege szerint ezen a nyáron hazánk 4500 úttörőcsapatának mintegy háromnegyed része táborozott, s a • vidám, nomád vakációzásban a tavalyinál több, mintegy 120 000 kisdiáknak volt része. Az idei sátorverők több mint negyven százaléka kereste fel a balatoni táborhelyeket. Az északi és déli partokon sok ezer kispajtás üdült, több, mint 70 váltótáborban, köztük az idén megnyitott, zánkai és balaton- berényi úttörővárosokban. A népszerűségi ranglistán második helyre került a Bükk- hegység: itt csaknem 10 000 piros és kék nyakkendős kisiskolás táborozott. Az úttörő- táborozásnak egyik központi tájegysége volt a Nagyal- ’ föld is: csaknem tízezer diák Közel két hónapja részt vettem az országos olvasási verseny megyei döntőjén. Fiatalok —, akiknek szenvedélyük az irodalom, az olvasás — mérték össze képességeiket. Meglepett az első három helyezett — Lányi Mária, Tóth Sándor és Varga Gyula — olvasottsága, tájékozottsága. Már akkor sejtettem, hogy az országos döntőn sem fognak szégyent hozni a hazai színekre. A sejtésből valóság lett: a hevesi csapat — az augusztus húszadikán, a KISZ központi művészegyüttesének székhazában megrendezett országos döntőn — a rangos elismerést jelentő második helyet szerezte meg. Jutalmul — néhány nap múlva — az NDK-ba utaznák. Varga Gyulát kerestem meg — őt Fortuna is pártfogolta, hiszen a szerencsesorsoláson még egy külföldi jutalomüdülést is nyert — kérve, hogy számoljonbe ikereste fel a Tisza mentén, a szabolcsi Sós-tónál és a debreceni Nagyerdőben felállított sátortáborokat. Ezenkívül sok ezer gyermek váltotta egymást a Duna-parti, a zempléni és bakonyi táborokban is. A megyéjük határam túl vakációzó gyermekek számára olyan kirándulásokat, akadályversenyeket szerveztek, amelyek alkalmával megismerkedhettek táborhelyük környékének látnivalóival, történelmi nevezetességeivel is. Ezekben a napokban több száz magyar úttörő érkezését várják a külföldi nemzetközi táborokból. Az idén összesen nyolc országban töltötték hosszabb-rövidebb időt a magyar úttörők. Hazánkban 18 országból, több mint 200 kispajtás vakációzott. a nem mindennapi siker titkairól. ♦ — Sajátos összetételű csapat voltunk, a tizenöt éves Mária valóságos élő lexikon, rá feltétlenül számítottunk. Mi ketten jóval kevésbé voltunk tájékozottak, legfeljebb az élettapasztalatban bízhattunk, hiszen időnk sem volt — mivel dolgoztunk — a precíz felkészülésre. A nagy lakóhelyi távolság akadályozta, hogy személyesen is találkozzunk, szakmai útbaigazítást sem kaptunk senkitől. Maradt a levelezés, csak így tudtuk a, taktikai fogásokat megbeszélni, s alapozni egymás erős oldalára. A felada't nem volt könnyű, aránylag rövid idő alatt újabb hat könyvet kellett nemcsak elolvasni, hanem értelmezni, megismerni az írók életútját, alkotómódszerét, A hat közül egy könyv szaoadon választott volt. Érdekes, hogy a versenyzők többsége Illyés Gyula Petőfijét és Kosztolányi Dezső Édes Annáját választotta. Engem a mai magyar irodalom vonz, ezért Csák Gyula Két karácsony között című regényét olvastam el. Tematikája is közel állt hozzám, hiszen a termelőszövetkezeti átalakulás problémáit emeli az irodalom szférájába, s én üzemgazdász vagyok a káli termelőszövetkezetben, s ráadásul falun nőttem fel. Kellemes meglepetés volt, hogy a zsűriben felfedeztem az írót, s ő maga „vallott” könyvéről. Megnyugtatóig hatott az is, hogy a zsűritagok közt ismerősökkel: Bárányt Ferenc költővel és Fábián Zoltán íróval találkoztam. Ez a légkör és a játékvezető közvetlensége majd- hogy feledtette, hogy, vetélkedőről van szó, ahol nem kevés a tét. Nem reméltük, hogy megszerezzük a második helyet, csak azt szerettük volna, ha bejutnánk a középdöntőbe. Eleinte minden sikerült, hibátlanul töltöttem ki a könyvtotót. Mária remekelt, magabiztosságával, intelligens fellépésével kivívta a közönség tapsát is. Kaptunk egy feladatot: állítsunk össze egy könyvlistát, olyan művekből, melyek hazaszeretetre nevelnek. Rövid idő alatt több mint fél száz könyv került a jegyzékre. A zsűri természetesen indoklást is kórt, ezt mi erősségünkre. Máriára bíztuk, ő készségesen vállalta mind az ötvenöt könyv ajánlását, hiszen egy sem akadt köztük, amit ne olvasott volna. A tizediknél már abba kellett hagynia, a zsűri elégedett volt a pontos válaszokkal, a közönség nemcsak ezt, hanem a talpraesett fellépést is méltatta. A döntő — aligha reméltük, hogy bejutunk — valóban nehéz volt, olyan versenytársakkal kelleti megbirkóznunk, mint a hajdúsági es a baranyai csapat, még a tolnaiak, akik között akadt friss diplomás, magyar szakos köiépiskolai tanár is. Szerencsénk sem volt mindig, mert nemegyszer mi kaptuk a legnehezebb kérdéseket, de sikerült, mert a versenytársaknak is akadlak gyengéik. Ha egy kérdést nem vétünk el, megszerezzük az első helyet is. Ám így is elégedettek . vagyunk, hiszen erős mezőnyben sikerült helytállni. Miért sikerült? Csak azt mondhatom: segített a könyv szer e- tet, az irodalomlfedvelés, a sok évi olvasás,1 az elfekvő, de bármikor feleleveníthető ismeretek. Az kifejezetten jóleső érzés, hogy olyan kul- túrcentrumok jól felkészült csapatait köröztük le, mint Pécs és Debrecen. Jólesik a méltatás, a rangos jutalom, ám akkor is elégedettek lennénk, ha nem lettünk volna másodikok, mert élményekben gyarapodtunk, olyan emberekkel ismerkedtünk meg, akiknek szenvedélye az irodalom, s olyanokkal is, akik rangos képviselői. ♦ Három hevesi fiatal — az egyik középiskolai tanuló, a másik szakmunkás, a harmadik üzemgazdász — bizonyította, hogy rászolgált a bizalomra. S még egyet — ami az előbbinél is lényegesebb —, hogy a könyv, az értelem szülte, művészi formába öntött gondolat nem ismer sem szákmai, sem korhatárt; mindenkihez, mindenkinek szóL (pécsi) 120000 úttörő táborozott az Idén Hetven váltótábor a Balaton mentén Tízezer kisiskolás a Blikkben í t 1 < ♦ Fordította: Ferencz Győző 30. — örülök, hogy megismerhettem — mondta. — Annál is inkább, mert egy kis dolgom lenne önnel. Mindazonáltal bocsásson meg ért engem? — Hogyne, Mister Flau- cher — -válaszolt szívélyesen Patterson. — Az ön neve szerepel a nyugat-németországi tájékoztatókban. — Igen — erősítette meg Flaucher. — Van néhány vállalatom. — Hatalmas vállalatok, Mister Flaucher — helyesbített Patterson. — A tájékoztatókban még nincs minden felsorolva. Patterson elmosolyodott. — Annál jobb, Mister Flaucher! — Szeretnék adni önnek egy tanácsot, Mister Patterson — mondta váratlanul és hunyorítva nézett partnerére. — Azt hiszem, jobb lesz, ha hazatér. — Nem értem önt, Mister Flaucher — csodálkozott Patterson. — Nem vagyunk olyan ismerősök... — Ez nem is fontos. De azt akarom, hogy utazzék haza. Elutazik és elvisz magával egy bőröndöt... Mister Harberry bőröndje, ha nem csalódom. Ez a német üzletember nem saját dolgában jár itt! Patterson arca' a megszokott szigorúságra zökkent. — Köszönöm a tanácsot, Mister Flaucher, de a saját dolgaimmal jobban szeretek én magam foglalkozni. — Ismétlem, Mister Patterson: azt akarom, hogyha lehetséges, minél gyorsabban vigye el Mister Harberry csomagját. Patterson elveszítette türelmét és bíborvörösre gyűlt az arca. — Honnan ismeri ön Mister Harberryt? —1 kérdezte felborzolt bajusszal Patterson. — Nem ismerem. Nem, Mister Harberryt nem ismerem. — De hát akikor fei I:: — lepődött meg Patterson. — Ki' mondta önnek? S jelentőségteljesen mosolygott Flaucher. — Bizitosíthatom. • önt, hogy információimat biztos és rendes helyről szereztem. — Mister Noble? — Nem, Mister Noble-t ugyancsak nem ismerem — felelte Flaucher. — Ö politiI kus, ón pedig gyáros vagyok. Senki sem szervezett I be. Értesüléseimet a ban- I kok útján szerzem... Egyenesen az asztalra helyezte a szivart, a hamu a fényezett asztallapra hullott. — Hát akikor beszéljünk érthetőbb nyelven — mondta Flaucher. — Hazautazik? — Nem — felelte élesen Patterson. — Szocsiba utazom. Nem tudta tovább elrejteni remegését, lehajolt és lefújta a hamut az asztaltól. — ön előtt ismeretes, Mister Patterson — kérdezte Flaucher —, hogy az ön Szappanipari Egyesülése csak a Kémiai Testület (Chemical Corporation) leányvállalata? — Igen, ezt tudom, Mister Flaucher. De hát miért mondta ezt nekem? — S tudja-e, hogy a Chemical Corporation érdekelve van ' Mister Harberry csomagjának tartalmát illetően? — kérdezte Flacher nem erőltetve meg magát, hogy Pattersonnák válaszoljon. — Nem, ezt nem tudom — mondta Patterson. Már nem nézett sem szigorúan, sem fontoskodva. — S az ismeretes önnek, mister Patterson, hogy a Chemical Corporation elnökének csak egyet kell fújnia, és az ön egyesülésé úgy szét pattan, mint a szappanbuborék? — Igen, persze, ha NI — Es tudja-e, Mister Patterson, kinek a birtokában van a Chemical Corporation ellenőrző pakettje? — emelte fel a hangját Flaucher.— Az enyém, az én birtokomban van! — ismételte. — Nem kevesebb, mint húsz éve működök együtt az ön vegyiparával és ma már az enyém ez az ipar. Érti ezt ön? Csupán az kell, hogy a Corporation elnöke utasítást adjon nekem és az ön egyesülete eltűnik a föld színéről. Elaucher mosolygott. Patterson felé nyújtotta kinyitott cigarettatárcáját. — Gyújtson rá, Mister Patterson. S még ma adjon fel táviratot arról, hogy mikor érkezik haza. Patterson nem merte visz- szauta-sítani a gyatra német szivart, amelyet ő magamég a lakájának sem adott volna. — Jól van — mondta és nyelt egy nagyot. Flaucher szigorú szemekkel nézett partnerére. —És még mit tesz, Mister Patterson? — Természetesen én felmentést élvezek a vámolás, alól, ám, ha mégis meg akarják nézni, mi van a bőröndben? — Hm ... — Flaucher gondolkozóba esett. — Igaza van. A csomagot mégiscsak diplomáciai menteséggel bíró egyénnek kell elvinnie. Jó! Majd találunk egy olyan diplomatát, aki önnel együtt fog repülni. Ő lesz a csomag tulajdonosa, azonban ha mégis bonyodalom van, akkor _az öné a bőrönd. A határon átrepülve a diplomatáját pedig elküdheti a pokolba! Flaucher visszatért a szállójába. A folyosón abba a tudósítóba ütközött, aki reggel interjút kért tőle. Úgy üdvözölték egymást, mint régi ismerősök. (Folytatjuk#
