Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

« Evadkezdo vallomások képekben elbeszélve Színházkezdéskor mindenkinek kijár egy puszi — ezt tartja Péva Ibolya s mint a képen látható, ez a véleménye Varga Gyulának is. A két népszerű színésszel egyébként hamaro­san találkozik az egr\ közönség: mindketten játszanak az évadnyitó darabban Kállai István Segítség, nyertem! című víg játékában. De későbbi találkozás is ígérkezik. Péva Ibolya már próbálja A félkegyelmű színpadi változatának egy it: lányszerepét, Varga Gyulára pedig a Svejk címszerepe vár-LZ 'A kép is elárulja, hogy Soós Edit elégedett s örül, hogy a budapesti Mikroszkóp Színházat felcserélte a miskolci, illetve az egri színtársulattal. Azért meg különösen boldog, hogy a villanásnyi szerepek helyett egész estét betöltő fel­adatok várnak rá. S' nem is akármilyenek. Első a sorban A bolond lány sok színnel és ötlettel megírt címszerepe... Paláncz Ferenc gondolatban már a színpadot járja, sőt valahol Oroszországot, ahol Ragozsin él, akinek milliói van­nak, s megvásárolhatja a szeretett nőt. S lám ez a Ragozsin mégis boldogtalan. így álmodta regénybe Dosztojevszkij s így játssza majd Paláncz Ferenc is. A félkegyelmű színpadi változatában ÍL2 (Tőül Gizella felvételei) A siker titkai MA: Országos katonazen ekari fesztivál Egerben Ma rendezik meg Egerben a VI. országos katonazene­kari fesztivált, amelyre 6 zenekar nevezett be. Az ünnepi megnyitót dél­előtt 10 órakor tartják a Dobó téren. A résztvevő ze­nekarokat fogadja Virágh László alezredes, az egri helyőrség parancsnoka. Meg­nyitó beszédet Danes Lajos, az Egri Városi Tanács elnök­helyettese tart. A megnyitó után a zenekarvezetők ré­szére baráti megbeszélést tartanak a Megyei Művelődé­si Házban. Délben a feszti­válon részt vevő zenekarok térzenét adnák a városban: a várudvaron, a Dobó téren, a strand melletti parkiban és a Bazilika előtti téren. Este 8 órakor kezdődik a fesztivál díszhangversenye a Bazilika előtt. Kedvezőtlen időjárás esetén a záróprog­ramot a Gárdonyi Géza Színházban tartják meg. Ezekben .a napokban zár­ják kapuikat az úttörőtábo­rok. Az Országos Úttörő El­nökség gyorsmérlege szerint ezen a nyáron hazánk 4500 úttörőcsapatának mintegy háromnegyed része táboro­zott, s a • vidám, nomád va­kációzásban a tavalyinál több, mintegy 120 000 kis­diáknak volt része. Az idei sátorverők több mint negyven százaléka ke­reste fel a balatoni tábor­helyeket. Az északi és déli partokon sok ezer kispajtás üdült, több, mint 70 váltó­táborban, köztük az idén megnyitott, zánkai és balaton- berényi úttörővárosokban. A népszerűségi ranglistán má­sodik helyre került a Bükk- hegység: itt csaknem 10 000 piros és kék nyakkendős kis­iskolás táborozott. Az úttörő- táborozásnak egyik központi tájegysége volt a Nagyal- ’ föld is: csaknem tízezer diák Közel két hónapja részt vet­tem az országos olvasási ver­seny megyei döntőjén. Fiatalok —, akiknek szenvedélyük az irodalom, az olvasás — mérték össze képességeiket. Meglepett az első három helyezett — Lányi Mária, Tóth Sándor és Varga Gyu­la — olvasottsága, tájéko­zottsága. Már akkor sejtet­tem, hogy az országos dön­tőn sem fognak szégyent hozni a hazai színekre. A sejtésből valóság lett: a he­vesi csapat — az augusztus húszadikán, a KISZ köz­ponti művészegyüttesének székhazában megrendezett országos döntőn — a rangos elismerést jelentő második helyet szerezte meg. Jutal­mul — néhány nap múlva — az NDK-ba utaznák. Varga Gyulát kerestem meg — őt Fortuna is párt­fogolta, hiszen a szerencse­sorsoláson még egy külföl­di jutalomüdülést is nyert — kérve, hogy számoljonbe ikereste fel a Tisza mentén, a szabolcsi Sós-tónál és a debreceni Nagyerdőben fel­állított sátortáborokat. Ezen­kívül sok ezer gyermek vál­totta egymást a Duna-parti, a zempléni és bakonyi tá­borokban is. A megyéjük határam túl vakációzó gyermekek számá­ra olyan kirándulásokat, akadályversenyeket szervez­tek, amelyek alkalmával megismerkedhettek táborhe­lyük környékének látnivalói­val, történelmi nevezetessé­geivel is. Ezekben a napokban több száz magyar úttörő érkezé­sét várják a külföldi nem­zetközi táborokból. Az idén összesen nyolc országban töl­tötték hosszabb-rövidebb időt a magyar úttörők. Hazánkban 18 országból, több mint 200 kispajtás va­kációzott. a nem mindennapi siker tit­kairól. ♦ — Sajátos összetételű csa­pat voltunk, a tizenöt éves Mária valóságos élő lexikon, rá feltétlenül számítottunk. Mi ketten jóval kevésbé voltunk tájékozottak, leg­feljebb az élettapasztalatban bízhattunk, hiszen időnk sem volt — mivel dolgoz­tunk — a precíz felkészülés­re. A nagy lakóhelyi távol­ság akadályozta, hogy sze­mélyesen is találkozzunk, szakmai útbaigazítást sem kaptunk senkitől. Maradt a levelezés, csak így tudtuk a, taktikai fogásokat megbe­szélni, s alapozni egymás erős oldalára. A felada't nem volt könnyű, aránylag rö­vid idő alatt újabb hat könyvet kellett nemcsak el­olvasni, hanem értelmezni, megismerni az írók életút­ját, alkotómódszerét, A hat közül egy könyv szaoadon választott volt. Érdekes, hogy a versenyzők többsége Illyés Gyula Petőfijét és Kosztolányi Dezső Édes An­náját választotta. Engem a mai magyar irodalom vonz, ezért Csák Gyula Két kará­csony között című regé­nyét olvastam el. Tematiká­ja is közel állt hozzám, hi­szen a termelőszövetkezeti átalakulás problémáit emeli az irodalom szférájába, s én üzemgazdász vagyok a káli termelőszövetkezetben, s rá­adásul falun nőttem fel. Kel­lemes meglepetés volt, hogy a zsűriben felfedeztem az írót, s ő maga „vallott” könyvéről. Megnyugtatóig hatott az is, hogy a zsűri­tagok közt ismerősökkel: Bárányt Ferenc költővel és Fábián Zoltán íróval találkoz­tam. Ez a légkör és a játék­vezető közvetlensége majd- hogy feledtette, hogy, ve­télkedőről van szó, ahol nem kevés a tét. Nem reméltük, hogy meg­szerezzük a második helyet, csak azt szerettük volna, ha bejutnánk a középdöntőbe. Eleinte minden sikerült, hi­bátlanul töltöttem ki a könyvtotót. Mária remekelt, magabiztosságával, intelli­gens fellépésével kivívta a közönség tapsát is. Kaptunk egy feladatot: állítsunk össze egy könyvlistát, olyan mű­vekből, melyek hazaszeretet­re nevelnek. Rövid idő alatt több mint fél száz könyv került a jegyzékre. A zsűri természetesen indoklást is kórt, ezt mi erősségünkre. Máriára bíztuk, ő készsége­sen vállalta mind az ötven­öt könyv ajánlását, hiszen egy sem akadt köztük, amit ne olvasott volna. A tize­diknél már abba kellett hagynia, a zsűri elégedett volt a pontos válaszokkal, a közönség nemcsak ezt, ha­nem a talpraesett fellépést is méltatta. A döntő — alig­ha reméltük, hogy bejutunk — valóban nehéz volt, olyan versenytársakkal kelleti megbirkóznunk, mint a haj­dúsági es a baranyai csapat, még a tolnaiak, akik között akadt friss diplomás, magyar szakos köiépiskolai tanár is. Szerencsénk sem volt min­dig, mert nemegyszer mi kaptuk a legnehezebb kér­déseket, de sikerült, mert a versenytársaknak is akad­lak gyengéik. Ha egy kér­dést nem vétünk el, megsze­rezzük az első helyet is. Ám így is elégedettek . vagyunk, hiszen erős mezőnyben si­került helytállni. Miért si­került? Csak azt mondha­tom: segített a könyv szer e- tet, az irodalomlfedvelés, a sok évi olvasás,1 az elfekvő, de bármikor feleleveníthető ismeretek. Az kifejezetten jóleső érzés, hogy olyan kul- túrcentrumok jól felkészült csapatait köröztük le, mint Pécs és Debrecen. Jólesik a méltatás, a rangos jutalom, ám akkor is elégedettek len­nénk, ha nem lettünk volna másodikok, mert élmények­ben gyarapodtunk, olyan emberekkel ismerkedtünk meg, akiknek szenvedélye az irodalom, s olyanokkal is, akik rangos képviselői. ♦ Három hevesi fiatal — az egyik középiskolai tanuló, a másik szakmunkás, a har­madik üzemgazdász — bi­zonyította, hogy rászolgált a bizalomra. S még egyet — ami az előbbinél is lénye­gesebb —, hogy a könyv, az értelem szülte, művészi for­mába öntött gondolat nem ismer sem szákmai, sem kor­határt; mindenkihez, min­denkinek szóL (pécsi) 120000 úttörő táborozott az Idén Hetven váltótábor a Balaton mentén Tízezer kisiskolás a Blikkben í t 1 < ♦ Fordította: Ferencz Győző 30. — örülök, hogy megis­merhettem — mondta. — Annál is inkább, mert egy kis dolgom lenne önnel. Mindazonáltal bocsásson meg ért engem? — Hogyne, Mister Flau- cher — -válaszolt szívélye­sen Patterson. — Az ön ne­ve szerepel a nyugat-német­országi tájékoztatókban. — Igen — erősítette meg Flaucher. — Van néhány vállalatom. — Hatalmas vállalatok, Mister Flaucher — helyes­bített Patterson. — A tájékoztatókban még nincs minden felsorolva. Patterson elmosolyodott. — Annál jobb, Mister Flaucher! — Szeretnék adni önnek egy tanácsot, Mister Patter­son — mondta váratlanul és hunyorítva nézett part­nerére. — Azt hiszem, jobb lesz, ha hazatér. — Nem értem önt, Mister Flaucher — csodálkozott Patterson. — Nem vagyunk olyan ismerősök... — Ez nem is fontos. De azt akarom, hogy utazzék haza. Elutazik és elvisz ma­gával egy bőröndöt... Mis­ter Harberry bőröndje, ha nem csalódom. Ez a német üzletember nem saját dolgában jár itt! Patterson arca' a megszo­kott szigorúságra zökkent. — Köszönöm a tanácsot, Mister Flaucher, de a saját dolgaimmal jobban szeretek én magam foglalkozni. — Ismétlem, Mister Pat­terson: azt akarom, hogyha lehetséges, minél gyorsab­ban vigye el Mister Harber­ry csomagját. Patterson elveszítette tü­relmét és bíborvörösre gyűlt az arca. — Honnan ismeri ön Mis­ter Harberryt? —1 kérdezte felborzolt bajusszal Patter­son. — Nem ismerem. Nem, Mister Harberryt nem is­merem. — De hát akikor fei I:: — lepődött meg Patterson. — Ki' mondta önnek? S jelentőségteljesen mo­solygott Flaucher. — Bizitosíthatom. • önt, hogy információimat biztos és rendes helyről szereztem. — Mister Noble? — Nem, Mister Noble-t ugyancsak nem ismerem — felelte Flaucher. — Ö politi­I kus, ón pedig gyáros va­gyok. Senki sem szervezett I be. Értesüléseimet a ban- I kok útján szerzem... Egyenesen az asztalra he­lyezte a szivart, a hamu a fényezett asztallapra hul­lott. — Hát akikor beszéljünk érthetőbb nyelven — mond­ta Flaucher. — Hazautazik? — Nem — felelte élesen Patterson. — Szocsiba uta­zom. Nem tudta tovább elrejte­ni remegését, lehajolt és le­fújta a hamut az asztaltól. — ön előtt ismeretes, Mis­ter Patterson — kérdezte Flaucher —, hogy az ön Szappanipari Egyesülése csak a Kémiai Testület (Che­mical Corporation) leányvál­lalata? — Igen, ezt tudom, Mister Flaucher. De hát miért mondta ezt nekem? — S tudja-e, hogy a Che­mical Corporation érdekel­ve van ' Mister Harberry csomagjának tartalmát il­letően? — kérdezte Flacher nem erőltetve meg magát, hogy Pattersonnák válaszol­jon. — Nem, ezt nem tudom — mondta Patterson. Már nem nézett sem szigorúan, sem fontoskodva. — S az ismeretes önnek, mister Patterson, hogy a Chemical Corporation elnö­kének csak egyet kell fújnia, és az ön egyesülésé úgy szét pattan, mint a szappanbubo­rék? — Igen, persze, ha NI — Es tudja-e, Mister Pat­terson, kinek a birtokában van a Chemical Corporation ellenőrző pakettje? — emel­te fel a hangját Flaucher.— Az enyém, az én birtokom­ban van! — ismételte. — Nem kevesebb, mint húsz éve működök együtt az ön vegyiparával és ma már az enyém ez az ipar. Érti ezt ön? Csupán az kell, hogy a Corporation elnöke utasí­tást adjon nekem és az ön egyesülete eltűnik a föld színéről. Elaucher mosolygott. Pat­terson felé nyújtotta kinyi­tott cigarettatárcáját. — Gyújtson rá, Mister Patterson. S még ma adjon fel táviratot arról, hogy mi­kor érkezik haza. Patterson nem merte visz- szauta-sítani a gyatra német szivart, amelyet ő magamég a lakájának sem adott vol­na. — Jól van — mondta és nyelt egy nagyot. Flaucher szigorú szemek­kel nézett partnerére. —És még mit tesz, Mis­ter Patterson? — Természetesen én fel­mentést élvezek a vámolás, alól, ám, ha mégis meg akar­ják nézni, mi van a bőrönd­ben? — Hm ... — Flaucher gon­dolkozóba esett. — Igaza van. A csomagot mégiscsak diplomáciai menteséggel bí­ró egyénnek kell elvinnie. Jó! Majd találunk egy olyan diplomatát, aki önnel együtt fog repülni. Ő lesz a cso­mag tulajdonosa, azonban ha mégis bonyodalom van, akkor _az öné a bőrönd. A határon átrepülve a diplo­matáját pedig elküdheti a pokolba! Flaucher visszatért a szál­lójába. A folyosón abba a tudósítóba ütközött, aki reg­gel interjút kért tőle. Úgy üdvözölték egymást, mint régi ismerősök. (Folytatjuk#

Next

/
Thumbnails
Contents