Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk Egyez mén y a „frontvárosról” LEHET, hogy 1971: augusztus 23. kontinensünk diplomáciai történetének jelentős dátumának bizonyul. Lehet-— azért fogalmazunk így, mert szeretnénk érzékeltet- \ni, hogy állításunk még nem bizonyosság, hanem való- . színűség, még nem beteljesült tény, hanem a jövő biz- 'tató ígérete. Ez a nap a nyugat-berlini megállapodás napja. Magát az egyezményt még nem hozták nyilvánosságra, előbb- a kormányok elé terjesztik — ez az egyik ok, amiért egyelőre lehetőségről beszélünk. A másik, a fontosabb ok pedig az, hogy egy megállapodás mindig csak keret, értéke hosszú távon attól függ mennyit valósítalak meg belőle. Márpedig a nyugati nagyhatalmak fővárosaiban és nem utolsósorban Bonnban enyhén szólva ; ‘ nem hiányzanak azok az erők, amelyek eddig is bebizonyították, hogy szívesen gördítenek akadályokat az európai enyhülés útjába. Hála a szovjet békepolitika következetességének, a szocialista országok erejének és ebből következő nemzetközi pozícióinak, az európai enyhülés karavánja a nyu- "■gati aknamunka-kísérletek ellenére is szépen halad. NEM KERÜLHETETT volna sor erre az egyezményre az előzmények nélkül és — ha a szocialista fővárosokban vissza is utasították az előfeltétel-jelleget —, nem vonták kétségbe azt, hogy a négy nagykövet tár- ; 'gyalásainak eredménye a további eredmények logikus láncszeme lebet. Ahhoz, hogy a világ — és mindenekelőtt a mi kontinensünk — eljuthasson a tegnapi naphoz, mindenek- , előtt az erőviszonyok megváltoztatására és az ebből kö- ’ vetkező változásokra volt szükség. A realitások ereje kényszerítette tárgyalóasztalhoz a nyugati partnereket, akiknek a dolgát immár nem nehezítette meg egy mozdulatlanságot hirdető kereszténydemokrata bonni kabinet. A megállapodás szövegét még nem ismerjük, de annyi már most biztos, hogy üdvözlendő, pozitív lépés történt,, feltétlenül a jó irányban. Ha a hírhedt „frontvárosból” a megállapodás szimbólum lesz, ez megkönnyíti a két pémet állam tárgyalásait, valamint a szovjet— .NSZK és a lengyel—NSZK szerződések törvényerőre emelpqóf ■pof-ifi Á VILÁGSAJTÓ HASÁBJAIN még ma is olvassuk ’olykor, hogy gyilkolt valahol a második világháborúból visszamaradt lövedék. Ilyen szüntelen robbanással fenyegető maradvány volt mindmáig Nyugat-Berlin. Talán "most sikerült hatástalanítani ezt a veszélyes gócot kontinensünk legérzékenyebb pontján. IJ'cabb „üarring- | missziói", de hogyan? KAIRO: Az MTI kairói tudósítója az A1 Gumhurija című lapra hivatkozva jelentette, hogy Londonban és Párizsban behatóan tanulmányozzák azt a javaslatot, amely szerint új formulát kell találni a Jarring-misszió felújításához. Londoni hivatalos körökben nagy fontosságot tulajdonítanak Douglas-Home külügyminiszter szeptember 12-én, tehát nem sokkal az ENSZ-közgyűlés megkezdése előtt esedékes kairói látogatásának. Erre olyan időpontban kerül sor, amikor nyilvánvalóvá vált az Egyesült Államok úgynevezett „csendes diplomáciájának” kudarca. Északír helyzetkép BELFAST. Észak-lrország körül folyik az érdekeltek hidegháborúja. Miután Lynch, az ír Köztársaság miniszterelnöke kijelentette, hogy hazája kész támogatni az észak-ír katolikus kisebbség polgári elégedetlenségi mozgalmát, ha a brit kormány továbbra is a feszült helyzet katonai megoldását erőlteti, kedden Faulkner, az északír miniszterelnök közvetve válaszolt nyilatkozatára. Hangsúlyozta, hogy Észak-lrország semmiféle akciók, révéin nem hagyja magát eltántorítani politikai irányvonalától, és szilárd eltökéltsége, hogy megmarad az egyesült királyság kebelében. Argentínában készítették elő a bolíviai jobboldal puccsát A vasárnap hatalomra jutott baloldali katonai rezsim ellen hétfőn nagyarányú diák- tüntetés volt La Pazban. Képünkön: az egyik harckocsi a tüntető diákok ellen indul. (Telefoto — AP—MTI—KS) BUENOS AIRES: A DP A nyugatnémet hírügynökség tudósítójának értesülése szerint a Juan Jósé Torres elnök vezette haladó baloldali bolíviai kormány ellen végrehajtott jobboldali puccsot, amely hatalomra segítette Hugo Banzer Suarez ezredest, magas rangú bolíviai katonatisztek készítették elő. A Buenos Aires, tői 55 kilométerre fekvő La Plata argentin városban. Rogelio Miranda bolíviai tábornok ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy több „bolíviai hazafi” — közöttük Banzer ezredes és ő maga — Argentínából megfelelő kappontjában levő egyetem és a magukat lebarikádozva tartó diákok ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a támadásnak 12 halálos és 30 sebesült áldozata van. A katonák több mint 200 diákot letartóztattak és a városi börtönbe szállították őket A dráma szombat este kezdődött, amikor már ismeretessé vált, hogy a Hugo Banzer vezette jobboldali lázadás felülkerekedett. Ekkor a Torres-kormány mellett végsőkig kitartó diákok az egyetem épületébe vonultak és ott elbarikádozták magukat. Peru felkérte az új bolíviai rezsimet, hogy tegye lehetővé Juan Torres sértetlen távozását az országból — jelentette be Edgardo Mercado Jarrin perui külügyminiszter Limában. A külügyminiszter megerő- sitette, hogy Torres ■ tábornok mintegy húsz hívével együtt Peru La Paz-i nagykövetségén tartózkodik. A jobboldali argentin terroristák kedden virradóra súlyosan megrongálták Chile rosariói konzulátusát, hogy így ünnepeljék meg Bolívia jobboldali erőinek győzelmét. Kétórás teljes ülést tartott kedden a SALT-tárgyaláso- kon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség a finn fővárosban. A plenáris ülést 20 perces nem hivatalos eszmecsere követte. A legközelebbi találkozóra pénteken a Szovjetunió helsinki nagykövetségén kerül sor. Képünkön: Smith (balról) amerikai és Szemjonov szovjet fődelegátus megérkezik a megbeszélések színhelyére. csőlátókat épített ki a bolíviai hadsereg egységeivel és Victor Paz Estensscro volt köztársasági elnökkel, a jobboldali úgynevezett nemzeti forradalmi mozgalom elnökével. Paz Estenssoro hétfőn tért vissza Bolíviába. Véres események játszódtak le a La Paz-i egyetemen. A bolíviai légierő repülőgépei és a hadsereg páncélos egységei együttes támadást intéztek a város közállamszövetség alkotmánya Áz arab D amaszkusziján fontos alkotmányjogi lépést készítettek elő az államszövetségre lépő három haladó arab ország elnökei, amikor augusztus 20-án aláírták Egyiptom, Szíria és Líbia konföderációjának alkotmánytervezetét. A javaslatot szeptember elsején népszavazás elé bocsátják mindhárom országban és az előjelek szerint el is fogadják majd. Nagyot lép előre a megvalósulás felé mindezzel az a szövetségi terv, amelynek alapjait még néhai Nasszer elnök vetette meg 1969 végén, amikor a rabati arab csúcsértekezlet kudarca után Tripoliban javasolta a testvérországok összefogását. Nasszer azonban még a Tripoli Charta megszövegezése előtt figyelmeztetett arra, hogy minden elsietett, előkészítetlen egyesülés magában hordaná a felbomlás csíráját, Méltán emlékeztetett Egyiptom és Szíria uniójának felbomlására. Erről a szövetségről Egyiptom nem mondott le, mindmáig nevében őrizte az Egyesült Arab Köztársaság emlékét és eszméjét. A tanulságot megszívlelő Szadat egyiptomi elnök óvakodott is az elhamarkodottá lépésektől és a lassúbb; • de alaposabb előkészítés útjára lépett, nemegyszer fékezve például a forrófejű líbiai vezetők ifun: augusztus SS., szexfia jonti hevét. Egész sor előkészítő tanácskozás után tartották meg a múlt héten a damaszkuszi találkozót, amelyen végül Is Szadat, Asszad és Kadhafi kézjegyével látta el a három ország jövendő szövetségének alkotmány tervezetét. A tervezet cikkelyei leszögezik, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsége az arab nemzet szerves része, s így csatlakozhatnak hozzá mindazok az arab köztársaságok, amelyek hisznek az arab egység és a szocializmus eszméjében. Ázt is hangsúlyozza az alapokmány tervezete, hogy a három arab ország kormányzati rendszere demokratikus és szocialista elvekre épül. Az államszövetség összehangolja a tagországok külpolitikáját, közösen lép fel a tagállamok nemzetbiztonságának védelmében, egységes gazdasági, pénzügyi, oktatási és kulturális politikát folytat. Közös katonai parancsnokság alá helyezik a hadseregeket, összehangolják a hadiipari termelést. . Az államszövetség élére elnöki tanácsot állítanak, amely saját tagjaiból választja meg két évre az elnököt. Az egyik legfontosabb célja az államszövetségnek az Izrael által megszállt arab területeit felszabadítása. Minden erőt erre összpontosítanak, nem mondanak le egyetlen talpalatnyi arab földről sem, s ugyanakkor szolidárisak, a Palesztinái arab néppel. Az államszövetség, minthogy lényegében a haladó erőit jjpzíciójának megerősítését célozza és ezen belül megszilárdítja ahnalt az Egyiptomnak a helyzetét, amely az intiimperialista arab front vezető ereje — pozitív jelenség. Rá kell azonban mutatni arra is, hogy egyelőre csak laza kapcsolatokról van szó a három ország között, amelyek a közös intézmények ellenére lényegében megőrzik szuverenitásukat. Indokolja az óvatosságot az is, hogy a szövetségre lépő államok sóik eltérő vonása — nehezíti meg a szerves egyesülést. Például Egyiptomban és Szíriában alacsony az életszínvonal Líbiához viszonyítva, ahol viszont nincsenek sem szakemberek elegendő számban, sem demokratikus intézmények. A katonai kiadások roppant terheket rónak mind Kairóra, mind Damaszkuszra, Tripo- linak viszont egyrészt nincsenek ilyen kötelezettségei, másrészt igen jelentősek olajjövedelmei. Egyiptomban az Arab Szocialista Unió már bizonyos hagyományokkal rendelkezik, Líbiában az ASZÚ előkészítése még csak kezdeti szakaszban van, Szíriában pedig a Baath-párt van uralmon. Másként viszonyulnak a haladó erőkhöz, a szocializmushoz is. Mint az alkotmánytervezet is hangsúlyozza, mindhárom ország szocialista törekvéseket hirdet, de rendkívül nagyok a fáziskülönbségek a társadalmi átalakítások útján. Egyiptomban és Szíriában államosításokat, földreformokat hajtottak végre, a nem kapitalista fejlődés útjára léptek, LibiaGwi viszont ilyen fejlődésről nincs szó. Szembeötlő az is, hogy míg Szíriában a kormányban kommunista miniszterek is vannak, s míg Egyiptomban — bár korlátozott mértékben — kommunisták is résztvesznek a közéletben, addig a líbiai fiatal katonatisztek kommunista- ellenes jelszavakat hangoztatnak, „idegen tannak” bélyegzik a marxizmust, s csupán a Koránból hajlandók tanulni. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi álláspont tükröződik az alkotmánytervezetnek azokban a cikkelyeiben, amelyek az iszlámot hivatalos államvallásnak nyilvánítják < A z államszövetség alkotmányának mérlegét természetesen még nem lehet megvonni, hiszen a szeptember elsejei népszavazáson még csak az első lépésről lesz szó. Annyit azonban I megállapíthatunk: a haladás híveinek szempontjából ez a konföderáció is annyit ér majd, amennyire tartalmát meghatározzák az antiimperia- lista és haladó irányzatok. Az államszövetség politikai töltése attól függ majd, hogyan és milyen mértékben érvényesíthetik benne szavukat azok az erők, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalmat összekötik a társadalmi átalakulásokért vívott harccal, a megszállt területek felszabadítását célzó programot pedig a következetes antiimperiaiista, an- tikolonialista — és nem utolsó sorban — a szocialista országok barátságára tá- TaaS&UtÖÓ politikával. S. I. „II berlini megállapodás kirántja az európai dugót” A négy nagyhatalom nagyköveteinek Nyugat-Ber- linre vonatkozó megállapodását az amerikai sajtó kedden a második világháború utáni korszak „nagy- fontosságú mérföldkövének” minősítette. Az első kommentárok a megegyezés tényének jelentőségét hangsúlyozták. A legtöbb amerikai lap kiemeli, hogy ez az első kelet-nyugati megegyezés a megosztott várost illetően az 1848—49-es berlini válság óta, s a maga nemében az első ilyen jellegű rendezés a második világháború óta. „Ennek a történelmi szakasznak a lezárulása — írja a Washington Post — bizonyára messzemenő kihatással lesz Európára és általában a kelet-nyugati kapcsolatokra.” Dán Morgan, a Washington Post berlini kü- löntudósítója megjegyzi: „A berlini megállapodás, szorosan nyomon követve a dollár ledöntését aranypie- desztáljáról, láthatóan egy korszak végét jelzi Európában.” A New York Times főcímében a „feszültség enyhülését” jósolja. A Christian Science Monitor ezt a főcímet adja tudósításának: ,,A berlini megállapodás kirántja az európai dugót.” A lap arra utal, hogy a négyhatalmi megegyezés megkönnyítheti más európai problémák, köztük a kölcsönös haderő-oikkentés kérdésének konstruktív szellemben való megközelítését * SÜLT
