Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-23 / 197. szám

|y látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József Dollár, Damaszkusz és dráma Bolíviában AZ ELMÜLT HÉT bővel­kedett drámai események­ben. Azzal kezdődött, hogy Nixon elnök a dollár védel­mére tucatnyi olyan fontos pénzQgyl intézkedést jelen­tett be, amelyek közül ko­rábban egyetlen egy is a nyugati világ egészében óriá­si visszhangot, nem kevés megrázkódtatást keltett vol­OS. S most — ismétlem — tucatnyi ilyen döntést hoz­£ s Washingtonban! Az a tározat például, hogy töb­bé nem lehet aranyat köve­télni dollárokért az ameri­kai kincstártól, gyakorlatilag azt jelenti, hogy megszűnt az „aranydoüár”. Az a dön­tés, hogy az amerikai kikö­tőkben 10 százalékos többlet­importadóval sújtják a be­érkező külföldi árukat — a japán textiltől a nyugatné­met VoUcswagen-autókig — az Egyesült Államoknak szállító országokat és cége­get rendkívül hátrányos helyzetbe hozza, ugyanakkor természetesen igen kedvező az amerikai iparnak. És így tovább. Nem túlzás azt állítani, bogy a második világhábo­rú óta ilyen kaotikus hely­zetbe még nem került a nyu­gati pénzvilág, mint amilyen a Nixom-döntések után ki­alakult. Se szeri, se száma az ebből levonható követ­keztetéseknek. Kezdve azon, hogy Amerika dölyfe, gőg­je, önzése minden eddigit felülmúl: a Nixon-kormány- zatnák kisebb gondja is na­gyobb volt, semmint hogy a szövetségeseivel konzultál­jon a döntések meghozatala előtt. Ugyanakkor nyilván­való az is, hogy Amerika pénzügyei — a hatalmas or­szág minden gazdagsága el­lenére — egyre ziláltabbak. Ami 1893 óta nem fordult elő: az idén az első félév­ben már a kereskedelmi mérleg is hiányt mutatott, azaz az USA kevesebb árut tudott exportálni, mint amennyit importált. A fize­tési mérleg már évek óta de­ficites, amit elsősorban a vietnami háború miatt kül­földre özönlő dollármilliár- dok, a Nyugat-Európában fenntartott amerikai hadse­reg költségei idéznek elő. Nemcsak mi mondjuk, ha­nem minden józan nyugati gazdasági szakértő is egybe­hangzóan azt mondja, hogy a vietnami háború befejezé­se nélkül, a külföldi katonai kötelezettségeinek csökkenté­se nélkül Washington nem tudja rendbehozni pénz­ügyeit. A nyugati világ reagálása egyébként azt jelzi, hogy nö­vekszik Washingtonnal szem­ben az ellenérzés. Tévedés lenne persze azt hinni, hogy ez nyílt ellenséges magatar­tást diktálna — együttvéve ugyan az NSZK, Franciaor­szág és Japán például már erősebb az USÁ-nál, de ér­dekeik különböznek a leg­alapvetőbb kérdésekben, nem is tudnak hát egységes ál­láspontot kialakítani... Még valami: az egész nyugati pénzrendszer a dollárra épül, tehát aki a dollárra tá­mad Párizsban, Bonnban, vagy Tokióban, számolni tartozik olyan kockázattal is, hogy saját tőkés pénzügyi és gazdasági rendjét ingatja meg... HA SZABAD JÓSOL­NUNK, azt mondhatjuk csu­pán: szeptemberben fogcsi­korgatva valamilyen kompro­misszumot kötnek Amerika szövetségesei a tengeri nagy­hatalommal, de egy okkal több lesz arra, hogy legkö­zelebb vagy azután, már erő­1911. augusztus 23« hétfő Réti vlláglifradó HÉTFŐ: Nixon bejelentése a dollárral kapcsolatos Intézkedésekről ____ válsághangulatot teremt a nyugati pénzvilágban K BDD: Raul Roa kubai külügyminiszter tárgyalásai Santtagóban a chilei vezetőkkel SZERDA: Megkezdődött Egyiptom, Líbia és Szíria államfőinek da­maszkuszi értekezlete CSÜTÖRTÖK: Kudarcba fulladt a Közös Piac miniszteri értekezlete a doUárválsággal kapcsolatos nyugat-európai magatartásról PÉNTEK: Anvar Szadat egyiptomi elnök Szaúd-Arábiába és S’ dán­ba látogatott, miután Damaszkuszban aláírták az arab konföderáció alapokmányát SZOMBAT: Bolíviában a jobboldali katonai lázadás teret hódít, híreik érkeznek Torres tábornok bukásáról VASÁRNAP: Harcok Indokínában Stsfiiáialsi ünsicpisí Huszonhét évvel ezelőtt, 1944. augusztus 23-án szabadult fel a baráti Románia a né­met és a hazai fasiszták elnyomása alól. E nagy napon az egész magyar nép barát­sággal és a proletár nemzetköziség igaz érzésével köszönti a szomszédos Román Szocialista Köztársaság dolgozó népét. Drámaialc voltak azok a sorsdöntő na­pok, huszonhét évvel ezelőtt Románia so­kat szenvedett földjén. 1944. augusztusában Iasi—Kisinyov térségben az Európa népeit felszabadító szovjet hadsereg iszonyatos erejű csapást mért a hitleristák és román szövetségesük, az Antonescu-rezsim hadere­jére. A feltartóztathatatlanul előrenyomuló szovjet hadsereg alapjában rendítette meg a román bojárok és a kapzsi nagytőkések korhadt rendszerét. Ettől az elvtársi, pro­letár internacionalista segítségtől erőt, len­dületet és lelkesedést nyertek a Romániá­ban, a mély elnyomás körülményei között is hősiesen szervezkedő haladó erők. A kommunistákkal az élen, ezek a román ha­ladó erők éltek a páratlan történelmi alka­lommal, amelyet a szovjet nép mérhetetlen véráldozat árán teremtett meg számukra és fegyveres antifasiszta felkeléssel birto­kukba vették a fővárost Románia elnyo­mói ellen fordult és felszabadítói oldalára állt: a sebtiben megalakult román hadosz­tályok, a szovjet hadsereg oldalán, kivet­ték részüket a német hadsereg üldözéséből és ilyen módon hazánk, valamint Cseh­szlovákia felszabadításából is. A felszabadított Romániában azok az erők, amelyek a nemzeti függetlenség kiví­vását vezették, azonnal hozzáláttak az új ország építéséhez. Rendkívüli nehézségeket kellett legyőzniük, hiszen Románia Európa egyik legelmaradottabb országa, a nemzet­közi imperializmus vadászterülete volt, amelynek természeti kincseit nem kis mér­tékben a nyugati tőkések aknázták ki a hazai kapitalisták segédletével. A demok­ratikus fejlődés és a nemzeti függetlenség útjára lépett Romániának még kemény harcokat kellett vívnia volt urai restaurá- ciós kísérletei megtörésére. A kommunis­ták vezetésével 1946 őszén kiszorították a hatalomból a tőke pártjait. Innen számít­ják a népi hatalom létrejöttét és a szocia­lizmus alapjai lerakásának megkezdését Romániában. Az új Romániáért folyó kezdeti harcok­ban csakúgy, mint később, a szocialista át­alakulásban, szomszédunk nemcsak ^ saját népei, különösen munkásosztálya erőfeszí­téseire és imponáló áldozatkészségére szá­míthatott. Mindig maga mellett érezhette barátait, szövetségeseit, a szocialista orszá­gokat, így hazánkat is, s természetesen — úgy is, mint gazdasági fejlődése segítőjét, valamint nemzeti léte és függetlensége legbiztosabb támaszát — mindenekelőtt a Szovjetuniót. A népi Románia a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kibontakozó köl­csönösen gyümölcsöző és előnyös együtt­működésére támaszkodva felszámolta az országot nyomasztó elmaradottságot. Ro­mán barátaink büszkék lehetnek a több mint negyedszázad építő munkájának ered­ményeire. Amit iparuk a háború előtt egy év alatt produkált, azt ma mintegy három hét alatt állítják elő, A román áruk — be­leértve a legbonyolultabb gépeket, beren­dezéseket, mint példáiul a személyautókat is — elismertek és megbecsültek a legké­nyesebb igényű piacokon is. Kulturális tekintetben, a néptömegek ál­talános műveltségi színvonalának emelésé­ben pedig Románia ma már olyan szinttel dicsekedhet, amely a világ élvonalába emelte. Van tehát mit védenie és mit tovább­fejlesztenie Románia baráti népének. A dol­gozó nép vívmányait, nemzeti szuverenitá­sát a mai világban, az imperializmus nyílt nyomása és burkolt — olykor nagyon is csábító hangú — fellazító tevékenysége kö­zepette csak a nagy család, a szocialista országok, benne — már csak földrajzi hely­zete miatt is mindenekelőtt — a Varsói Szerződés államai körében, velük vállvetve, internacionalista összefogásban képes meg­védeni és továbbfejleszteni a Román Szo­cialista Köztársaság. Ebben a nemzeti és egyben nemzetközi törekvésükben mindig számíthatnak a Magyar Népköztársaságra, a magyar nép őszinte együttműködésére és támogatására román barátaink. Az ünnepi évfordulón a magyar dolgo­zók baráti érzelemmel köszöntik Románi; népét és sok sikert kívánnak munkájukhoz közös utunkhoz. Nemes János Aláírták az arab államszövetség alkotmány tervezetét teljesebben lépjenek fel a washingtoni kormánnyal és kincstárral szemben. A héten Damaszkuszra is figyelt a világ. A szíriai fő­városban ült össze Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad szíriai elnök, hogy végső formába öntse a há­rom ország konföderációjá­nak alapokmány-tervezetét, amelyet szeptember 1-én nép­szavazásra bocsátanak. Ezen­kívül megvitatták a Szíria és Jordánia között kialakult fe­szültség kérdését, a palesztin felszabadító mozgalom hely­zetét, s minden bizonnyal szó esett a szudáni események­ről, tekintettel arra, hogy Szudán szintén csatlakozni kíván majd az államszövet­séghez. Egy-két megjegyzés kíván­kozik a konföderációhoz. Ez az államszövetség tulajdon­képpen még viszonylag laza kötelékeket teremt Kairó, Tripoli és Damaszkusz között. Nem is lehet másként, ha arra gondolunk, hogy 1958- ban Egyiptom és Szíria egy­szer már szövetségi államba tömörült, föderációba, de ez a szoros kapcsolat nem bizo­nyult tartósnak, három év alatt felbomlott az első Egyesült Arab Köztársa- . • • Szadat elnök előtt egyipto­mi államfő tíz éven át nem fordulhatott meg Damasz­kuszban. Szaúd-Arábiában sem — a kairói elnök vil­lámlátogatást tett annál a Fejszál királynál, aki annak idején Nasszer egyik fő el­lensége volt... Szadat szudá­ni útja pedig azért vonta ma­gára a figyelmet, mivel Ni­meri ellenpuccsa és a khar- toumi vérengzések óta elő­ször tárgyalt a két nílusi or­szág vezetője négyszemközt. A hét harmadik nagy ese­ményét egy dél-amerikai or­szág, Bolívia szolgáltatta. Jobboldali katonatisztek fel­lázadtak Juan Jósé Torres tábornok haladó rendszere Hét hónapon belül immár másodszor ismét magyar nemzeti lobogókat lenget a szél Helsinki fenyvesekkel övezett repülőterén. Fock Je­nő miniszterelnök és Péter János külügyminiszter hiva­talos látogatása után most Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke érkezik a finn fővárosba. Személyében az első magyar államfő lép finn földre, hogy elvigye népünk forró köszöntését északi nyelvrokonainknak. A magyar—finn kapcsola­toknak, amelyek — bátran mondhatjuk —, kiállták a történelem próbáját, újabb fontos szakasza nyílik a kü­szöbön álló látogatással. 1925- ben kötötték az első keres­kedelmi és hajózási egyez­ményt a két ország között. Napjainkban a két ország együttműködését több hosszú lejáratú szerződés szabályoz­za. Két évvel ezelőtt, 1969. októberében XJrho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke magyarországi látogatása idején Ahti Karjalainen kül­ügyminiszter írta alá a ma­gyar—finn gazdasági, műsza­ki és ipari együttműködési megállapodást, amelyet egy évvel megelőzött az 1973-ig érvényes hosszú lejáratú áru­csereforgalmi egyezmény. Ez annál is inkább nagy figyel­met éráiméi, mivel két kü­lönböző társadalmi rendszer­ben élő ország kapcsolatá­ban — példamutatóan —, a legnagyobb kedvezmény el­vének kJMcs&vsa alkalmazá­sát rögzíti, Semmiképp sem csupán bo­líviai belpolitikai probléma ez. Az ország úgy terül el Dél-Amerika szívében, hogy egyik oldalán a perui és chi­lei új rendszerekkel határos. Másfelől a brazil és argentin hódító törekvéseknek van ki­téve, mindenekelőtt azon­ban az észak-amerikai im­perializmus célpontja. A leg­szegényebb latin-amerikai ország ugyan, már ami a nép életszínvonalát illeti, de az egyik leggazdagabb, ha a földje mélyén rejtőző ásvá­nyi kincsekre gondolunk. Ön­érce, ezüstje, mangánja kü- lön-külön is olyan érték, hogy érthetővé válik, miért pénzelték, szervezték egymás után az összeesküvéseket Torres tábornok antiimperia- lista rendszere ellen, az ame­rikai és a brazil vagy ar­gentin tőkések; La Pazban másfél év óta sorra-rendre államosították az idegen kézben volt bányatársaságo­kat, bankokat, kiutasították a CIA amerikai titkos szolgá­lat ügynökeit, felszámolták az amerikai hadsereg tá­maszpontját. Az idén már három siker­telen puccskísérlet történt, a negyedik — az, amely a bra­zil határ mentén elterülő Santa Cruz tartományban és a hasonló nevű nagyváros­ban robbant ki —, úgy tű­nik, alaposabban meg volt szervezve. Washingtonban és Rio de Janeiróban valószínű­leg több pénzt szavaztak meg. És alighanem La Paz, Santa Cruz, Cochabamba vá­rosaiban a bolíviai reakció még elkeseredettebbé vált, amikor azt kellett lát­nia, hogy Torres tábornok a baloldali erőkkel szövetkezik, bányászokkal, munkásokkal, parasztokkal, diákokkal. AZ ELLENFORRADALMI PUCCS kitörésének első óráiban felfegyverezték a baloldali erőket. Kérdés, hogy még idejében-e? Több magyar miniszter lá­togatását viszonozták finn politikusok az elmúlt évek­ben. A két nép közti barát­ság ápolásának kitűnő és tar­talmát tekintve mindig újabb és újabb elemekkel gazdagodó, szinte már ha­gyománnyá fejlődő formája a Budapestet Helsinkivel összekötő légihíd, a kölcsö­nösen megrendezett barátsá­gi hét. Rendkívül örvendetes, hogy ma már nemcsak a Ka­levala hősei, a „komoly öreg Veinemöinen”, „llmarinen, a vasverő”, s a népköltészet más halhatatlanjai révén al­kothatunk képet távoli ro­konaink mindennapjairól, ha­nem egyre szaporodnak a hi­vatalos és a nem hivatalos érintkezések is. Színházak és művészek, ipari szakemberek és turisták, külkereskedők és tudósok kerekednek fel, hogy személyes élményekkel gaz­dagodjanak. Találóan fogalmazta a ma­gyar kormányfő januári lá­togatása alkalmából kiadott közös közlemény: „A felek megelégedéssel nyugtázták, hogy Magyarország és Finn­ország kapcsolo,tai az élet minden területén folyamato­san és fokozatosan fejlődnek, új szálakkal erősítve a két nép hagyományos barátsá­gát.” Kétségtelen, hogy az együttműködés lehe őségéit még korántsem mc Hetük lei. Elsősorban az iperi koo­perációban, a kétoldalú kap­csolatok új, modern formái­ban rejlenek még feltárat- l te?» gyümölcsözőnek, hasz­Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad szíriai el­nök Damaszkuszban aláírta az Arab Köztársaságok Szö­vetségének alkotmányterve­zetét, amely a szeptember 1-i népszavazás eredménye­ként emelkedik törvényerő­re. A tervezet kiemeli, hogy az államszövetséghez csatla­kozhatnak „mindazok az arab köztársaságok, ame­nosnak ígérkező lehetőségek. Bár a múlt éirt kereskedel­münk értéke meghaladta a 20 millió dollárt, tartós gaz­dasági kapcsolataink szilárd alapján, a kölcsönös bizalom talaján — úgy véljük —, az Elnöki Tanács elnökével Finnországba látogató ma­gyar politikusok további eredményes együttműködés távlatairól folytathatnak esz­mecserét a finn partnereik­kel. Népeinket nemcsak a nyelvrokonság, hanem a bé­ke biztosításának nemes esz­méje is összefűzi. XJrho Kek­konen jegyezte meg egy ré­gebbi beszédében: „Csak a béke kérdésében nem va­gyunk semlegesek!” A két államfő találkozója alkalmat ad arra is, hogy Európa bé­kéjéről, biztonságáról, a kontinens zavartalan fejlő­dését szolgáló konferenciá­ról is kicseréljék nézeteiket. Budapest és Helsinki az el­múlt években nagy jelentő­ségű kezdeményezéseket tett. Ha a világpolitika fókuszába olykor más földrészek prob­lémái is kerülnek, kontinen­sünk jövőjéért változatlan a felelősségtink. Ez a felelős­ségvállalás csendült ki a ma­gyar és a finn államférfiak állásfoglalásaiból. Ezért te­kint nemcsak hazánk, ha­nem a nemzetközi közvéle­mény is nagy érdeklődéssel a hétfőn kezdődő magas szintű magyar—finn eszme­cserék tm. Gyapay Dénes 1 lyék hisznek az arab egység és a szocializmus eszméjé­ben”. Az államszövetség egysé­ges külpolitikát folytat nem­zetközi kapcsolataiban, s összehangolt külképviseleti rendszert hoz létre. Háború és béke kérdésében az elnö­ki tanács dönt egyhangú szavazattal. Az alkotmány­tervezet értelmében az el­nöki tanács tervet dolgoz ki az egyes tagállamok nem­zetbiztonságának védelmére. Az államszövetség nem­zetgyűlésébe mindegyik tag­állam húsz képviselőt küld. A közös parlament évente két ülést tart. Katonai téren a védelem szervezése és irányítása az államszövetség hatáskörébe tartozik. Közös parancsnok­ság alá helyezik a katonai kiképzést és összehangolják a három ország hadiipari termelését. Vasárnap hajnalban közel 20 kilogramm gelignit rob­bant az észak-ír fővárosban, valamint a Belfasttól mint­egy 60 kilométernyire fekvő Armagh városában. A rob­banások következtében Ar- maghban megbénult a tele­fonösszeköttetés, a főváros­ban pedig több üzlethelyi­ség szenvedett kárt. Börtönlázadás Három fogoly és három fegyőr halt meg annak a si­kertelen szökési kísérletnek során, amelyre szombat dél­után került sor Kalifornia állam legnagyobb börtöné­ben, a hírhedt San Quentin börtönben. A börtönigazgatóság kép­viselői szerint George Jack- son, akit a börtön szigorí­tott őrizeti részében tartot­tak fogva, egy becsempé­szett revolverrel kezében ki­tört cellájából és inüs feg» Az egyes tagállamok po­litikai szervezeteinek képvi­selőiből közös politikai fron­tot hoznak létre. A damasz­kuszi csúcstalálkozó végez­tével közzétett nyilatkozat azt a meggyőződést fejezi ki, hogy az államszövetség létrehozásával az arab egy­ség szilárd magját teremtik meg, az arab népek nagy re­ményét váltják valóra. A három államfő a közel- keleti helyzetet elemezve ar­ra a következtetésre jutott, hogy döntő fordulóponthoz érkezett a cionista ellenség­gel való összecsapásra. Az Arab Köztársaságok Szövet­ségének megvalósítását egy háromtagú bizottság készíti elő: Safei egyiptomi alel- nök, Ajubi szíriai alelnökés Dzsallud, a líbiai forradalmi parancsnoki tanács tagja. A bizottság első ülését szep­tember 1-i népszavazás után tartják. A hét végén az Ír Köztár­sasági Hadsereg (IRA) úgy­nevezett ideiglenes szárnya belfasti ellenzéki képviselők­kel együtt megalakította az „ulsteri tanácsot”. A 24 fő­ből álló tanács harcot hirde­tett a belfasti kormány és a parlament ellen. (Elnöké­vé Paddy Kennedy ellenzéki képviselőt választották.) Kaliforniában lyokat is szökésre biztatott. A foglyok egy csoportja le- f egy vérzett és késszúrások­kal megölt három fegyőrt és két másik foglyot. A halott foglyok úgynevezett házi­munkások voltak, akik a fegyőröknek segédkeztek. A kitörési kísérlet azonban nem sikerült, mivel a hatal­mas börtön egész őrségét azonnal riadóztatták és a fegyőrök segítségére rend­őrüket és kisegítő sheriííe­ellen. Rokonlátogatás „Ulsteri tanács” Robbanások Eszak-Irországban

Next

/
Thumbnails
Contents