Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
Szikes világ — kemény világ HÁROM KÖZSÉG HATÁRÁBAN jjüSí, teremti tervük a munkában, a földdel való állandó küzdelemben elfáradt he- vesvezekényi embereknek valami újhoz? Gond nélkül nines létezés, emberélet Bz azonban változik folyamatosan, s megyénknek ebben a kis déli szögletében rövidesen öntözőcsatornák hálózzák majd be a tájat és az emberekkel együtt a föld is új arcot ölt, „megmozdul”... A levelek sárgák, a napraforgótányérok kitartóan nézik a cserepes földet, a környék legmélyebb pontján, a tamaszentmiklósi határban. Itt futnak össze a megye felsőbb részeiről induló gyűjtő csatornák, de innen már rendszerint nem tudják tovább vinni a vizet, mert olyankor esők idején, a Tisza is tele van, a Hanyi is megduzzad. így a Türügyből visszafelé folyik a víz és ezer holdak kerülnek a hullámok alá. A fő- agronómus kérte, hogy zsilipet tegyenek a Türügyre: legalább visszafelé ne jöjjön a víz. Azt mondták, öt éven belül majd meglesz. Az idei év nem volt vizes esztendő. 1800 hold került belvíz alá. Tavaly mozdulni nem lehetett. A kombájnokat a lánctalpasok próbálták kiráncigálni a ragadós, nyúlós sárból — kevés sikerrel. Hit is lehet itt csinálni? Ha nincs eső, a föld kirázza a hátából az ekét. öntözni? Több mint kockázat. 1966-ban a türügyi csatornából öntözték a napraforgót. Rájött még hatvan milliméternyi eső, és azon a területen két évig nem termett semmi. Az 5400 holdas területnek 75 százaléka szikes talaj, 25 százaléka nehéz kötött agyag. A vetőgépek csődöt mondanak, a nagy testű kombájnok még júliusban is megsüllyednek a tavaszi belvizes részeken. Az emberek végzik a munkájukat évről évre. A tsz- tagok, amikor közelednek a hatvan évhez, elmennek valahová az iparba dolgozni, hogy előbb meglegyen a nyugdíj. A hatvanöt éves korhatárt nehéz kivárni a mezőgazdaságban, és itt különösen elnyűtte a dolog az embert öregkorára. Régen fogták a kubiktaligát, ma elmennek a nagy építkezésekhez. A visontai erőműnél külön tamaszentmiklósi brigád dolgozik, de mennek az ország többi részébe is mindenhová. Érdligeten nemrégiben Tárná utat neveztek el. Mit lehet csinálni ezzel a földdel? Ezt a kérdést megszámlálhatatlanul sokszor tepri fal m ^ V q torme-lőA föld teteje megszárad, megfehéredik. Cserepesre töredezik. Aki nem ismeri ezt a földet, azt hiszi, csőn tszáraz talajra lép. De a föld becsapja az embert. A tél és tavasz folyamán összegyűlt víz ott rejtőzik a kőkemény, papírvékony réteg alatt & féllábszárig süllyed benne a csizma. Tizenhatezer hold. Három termelőszövetkezet — Pély, Hevesvezékény, Tamaszent- mikíós — tagsága él ezen a földön. Szándékosan nem használtuk azt a szót, hogy gazdálkodik, mert gazdálkodásról nemigen lehet beszelni. Minden esztendőben úgy kell kicsikarni a földből a termést, mert a tizenhat- ezer holdnak több mint a fele szívós, reménytelen szik. — Még tavaly történt. Valaki kint felejtett egy ásót a vetés szélébe tűzve. Másnap ahogy kimentünk, alig látszott ki a nyelének a vége a vízből. Egy éjszaka mindent ellepett a belvíz. Azóta sem tudtunk rámeami arra a területre. Kanyargunfc az autóval a pélyi Tisza mente Termelő- szövetkezet szarvasmarha-telepe felé. Most lesz a mű- 1 szaki átadás, ha lesz. Az eddigi próbálkozások ugyanis 1 sikertelenül végződtek, nem ! volt tökéletes a munka. j Végigmegyünk az istállókon, megnézzük az állatorvosi rendelőt. A műSiZaMak és a szövetkezeti vezetők arról tárgyalnak, hogy a telepről kihordott trágyát hová tegyék. Be kell tartani a szabályokat — mondja az egyik műszaki —, az úttól legalább ötven méterre kéU hogy legyen. Az elnök rámutat a telep körül levő, kiégett, kopár területre. A távolban egyetlen fa áll — Nézzen széjjel — mondja az elnök. — Ha más nincs is, de tér, az van, bőven. A rekkenő hőségben a fű már nem is sárga, hanem vörös. — Víz kellene — szól vajaid. — Víz? — kérdezi vissza a szövetkezet párttitkára. — Csak attól óvjon a sors minket. A község termelőszövetkezete közel kilencezer holdon gazdálkodik. Ebből 3500 hold teljesen terméketlen szili, kétezer hold erősen szikesedő föld, a fennmaradó terület erősen kötött vályogtalaj. A föld értéke az öt aranykoronát sem ériéi. Régebben ezt a falut csak szénás, alföldiesen „színás” Pélynek hívták a környékbeliek. jelezve, hogy ezen a területen a szénán kívül legfeljebb gyomnövény termett. A földnek két hatalmas ellensége volt régen is, ma is: a szárazság és a víz. De a víz talán erősebb. Évtizedek óta pusztít ezen a vidéken a Tisza, a belvíz, de néha az eső is. A termőtalaj alatt, mintegy 30 centiméter mélységben, olyan agyagréteg húzódik, amelyik még hónapok múltán sem engedi át a vizet. Ezért aztán úgy vannak a pélyiék, hogy a két rossz közül még mindig jobb az aszály. — Kereken 30 millió forint kellene — vélekedik Kalmár János elnök. —Eny- nyiből lehetne megoldani a talajjavítást, a terep- és belvízrendezést. Ennyi kellene — de jóval kevesebb sincs. A másik Kalmár, a párttitkár, a Tiszasülyl Állami Gazdaságot emlegeti, ahol már megoldották ezt a kérdést. — Nem iga'S, hogy mii csinálnak. Régebben három zsák csutkát se tudtak ösz- szaszedni egy holdról, most 35—40 mázsás kukoricatermésük van májusi morzsolt- bag. Itt azonban Pélyen még csak harcolnak a szikkel. Nem eredménytelenül, csak nagyon lassan. A küzdelem több irányú. IDgyrészt javítják a talajt, az idén is 600 holdon végeznek altalaj-lazítást, másrészt felújítják rizstelepeiket. Néhány év múlva közei félezer holdon termelik a „fehér gabonát”. A legnagyobb bizalom azonban az állattenyésztéshez fűződik. Azt szeretnék elérni, hogy az állattenyésztés jövedelmi részaránya a mostani 34 százalékról 1974-re 50, 1975-re pedig 65 százalékra növekedne. Ennek az a feltétele, hogy a tervidőszak végére évenként háromszáz hízómarhát, mintegy 1500 sertést és a háromezer anyajuh szaporulatát értékesítsék. — A növénytermesztés — a kenyérgabona kivételével — csak azt a célt szolgálja, hogy elegendő takarmányt tudjunk biztosítani az állatoknak — vázolja az elképzeléseket a szövetkezet elnöke. — Éppen ezért a mostani 17 féle növény helyett csak négyet-ötöt termelünk. Az ádáz ellenfél a szik — ha lassan is, csak visszaszorulásra kényszerül. Kell is ez, mert áldatlan hatása nem csupán a gyengébb termésben fejeződik ki, érződik ez az emberi gondolkozásban, megnyilvánulásokban. — Pélyről azt tartották, hogy a világ vége. Most is az. Menjen be a boltba, meglátja. Ide hetenként csak egyszer hoznak húsárut, tejterméket. A zöldségért ösz- szeverekednek az asszonyok. Más vélemény: Innen már nem lehet tovább menni, csak visszafelé. El vagyunk zárva a Jászságtól, pedig Ti- szasüly csak 13 kilométerre van. De nincs út. A vélemények, ha túlzóak is, van bennük valami. A statisztika legalábbis ezt bizonyítja. Á községhez tartozó Akolhát lakossága tíz év alatt ezer fővel csökkent. A községből ma háromszázan járnak el naponta máshová dolgozni, másik háromszáz hetenként egyszer jár haza. A szik világa kemény világ. Nem mindenki bírja, s nem is mindenki akarja bírni. A könnyebb megoldás elmenni, a nehezebb: átalakítani ezt a világot. — Van egy százholdas mintalegelőnk — mondja Kalmár János tsz-elnök. — Ez a legelő mindent megkap, műtrágyát, vizet, szépen is gondozzuk. Ha hiszi, ha nem, ez a száz hold több takarmányt ad, mint a másik háromezer hold összesen. Csak hát idő, energia, megannyi emberi törődés kell ahhoz, hogy mind a kilencezer hold olyan legyen, mint ez a mintalegelő. A nap valósággal rázuhan a földekre, patakokban ömlik a fény. A táj mozdulatlan, néptelen. Tikkasztó a szárazság. Amerre csak ellátni, mindenütt szántóföld, távolabb messze elnyúló legelők. A táblák közepén és szálén üresen maradt föld- sávok. Távolról nézve egy- egy fehér kör, téglalap. — Szikfoltok —, mutat a távolba Fiilöp Sándor, a termelőszövetkezet elnöke. — Itt az Alföld szélén, Beves- vezekényen tele van velük a határ. Sziki oltok, kisebb-nagyobb nagyságrendbe a A ssezőszáraaság miatt. Benn a faluban is mindössze két kút van. Néhány házból, főleg a falu szélén, naponta egy kilométert is gyalogolnak az asszonyok kannáikkal az ivóvízért. Így megy ez télen, nyáron, hosszú évtizedek óta, mert törpe vízmű építésére. egyelőre nincs pénz... Szomjúság, állandó szomjúság uralja mindenütt ezt a szikes tájat. A földet nagyon alacsony koronaértékkel tartja nyilván a telek-’ könyv. A gazdálkodás szerkezetét át kellett formálni ahhoz, hogy a szövetkezeti tagok jövedelemhez jussanak. Sok a sziki legelő, amit a szövetkezet juh- és szarvasmarha-tenyésztésre hasznosít. Nehéz, küzdelmes munkával érték el, hogy ma már egy tsz-tag jövedelme meghaladja a tizennyolcezer forintot. Nagyon rosszak a természeti adottságok, a kedvező pénzügyi helyzet miatt a termelőszövetkezetet mégsem sorolták a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok közé. — Sajnos, ez nem Is segít rajtunk — állapítja meg Fü- löp Sándor —, mert még jobban fokozza a problémákat, a küzdelmet a földdel és az emberekkel. Kevés a gépünk, s ami van, az is kopott, elhasznált. Kevés a munkaerő, öreg a tagság, s minden évben kevesebben leszünk. Nálunk csak a ta- karmánytermesztést érdemes nagy területen folytatni a jövőben, az álattenyésztés javára. Végignézünk a tájon, a szikfoltos tábláikon, s arra gondolunk, hogy nem is oly soká, alig két év múlva csatornákat építenek majd erre. A Tisza II. vízlépcső jászsági szakaszáról vizet kap ez a táj is. A csatorna vize meghozhatja az öntözést a szomjas, elgyötört földeknek, s akkor talán a búzáit kívül cukorrépa, kukorica, és öntözött takarmánynövények is találhatók lesznek majd ebben a határban. De va ion pia.# eregazdaság számára terméketlen területek, ahol sokszor még a gyom sem él meg. Évszázadok óta élnék ezen a szikes tájon az emberek. A régi házak közé itt-ott új házak ékelődtek, annak a kétezer holdnak a földrajzi középpontjába, amely egykor földesúri birtok volt és ma a közös gazdaság területe. A faluban ma közel ezren laknak, a többség azonban másutt dolgozik, főként az iparban. Nem is csoda, hisz egyedüli munkalehetőség Hevesvezelkényen a termelőszövetkezet. Az itteni fold, a szikes határ, a nagytáblás gazdálkodás meghatározza a táj képét, az emberek életét Az Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága keményen, de látható becsvággyal dolgozik, s nem csekély eredménnyel küszködik a homokkal, a szűkkel, amely néhány évvel ezelőtt még legszűkösebb kenyerét is alig-alig biztosította. Ezen a területen a félszabadulás előtt jellegzetes külterjes gazdálkodást folytattak és a búzatermés átlaga nem haladta meg a holdanként! három mázsát. Bár a nehézségek ma is feszítenék, nehéz ezt a földet formálni, mégis a búzatermés ma már itt is meghaladja a tíz mázsát — Nem sokat használ a talajjavítás sem — erősíti meg az elnök. — Az utóbbi években több mázsa gipsz- port és mésziszapot kever- tek_a szikes földbe. Sok pénzt beleéltünk, de a terméshozamok búzából is, kukoricából is csak minimálisan emelkedtek. A legnagyobb gondja mégis a hevesvezékényieknék a vízhiány. Ez maradt a múltból és ez van a jelenben is. A termel őszövetkezetben összeállított grafikon szerint áprilisban alig tízmilliméter csapadék esett, és most augusztus közepéig sem sokkal több. öntözni viszont nem tudnak, mert nincs mivel. A határt átmetszi ugyan a Hanyi-ér, a medre viszont itt áHp-nancm üres. a nagy szövetkezet vezetősége. Ä válasz elvileg roppant egyszerű: talajjavítást kell végezni, okszerű talajerőgaz- dálkodást kell folytatni. Ezt a termelőszövetkezet vezetői is nagyon jól tudják, de honnan vegyék a milliókat, miből halmozzanak fel pénzt — Hallott már maga olyat parasztembertől, hogy bárcsak jönne egy kis jégverés — kérdezte tőlem az elnök. — No, ha nem, hát itt hallhat. Mert bizony néha többet fizet a biztosító, mint amennyit a termés hozna ezen a földön. Az elmúlt évben a tsz-ta- gok csak nyolcvan százalék- bap kapták meg bérüket az évi munka után, mer nem fizetett úgy a termés, ahogy várták. Az egy tízórás munkanapra jutó átlagkereset 66 forint nyolcvan fillér volt. Az egy tagra jutó évi átlagjövedelem értéke 12 583 forint. A nagyobb kereset, a jobb lehetőségek vonzzák el az embereket a faluból. Tíz év alatt mintegy négyszázan fogtak vándorbotot és választottak új otthont maguknak a Tárná mentéről. Naponta is sokan szállnak fel a Hevesre tartó autóbuszra, mert a faluban sem gyógyszertár, sem húsbolt, de még cipész sem található. Az utolsó mesterember, aki a szikes sártól megdagasz- tott lábbeliket ápolta, két éve tette le végleg az árat és minden földi szerszámot, új emberek nem nagyon jönnek a faluba. Telekforgalom alig van. A Béke utcában látjuk meg az első épülő új házat. Az utca hosszan vezet végig a falu szélén, a kertek beleszaladnak, összemosódnak a szemhatárig húzódó legelővel. Már jól bent járunk az utca közepén, amikor valami megállít bennünket, az egyik ház előtt. A borostyán vastagon futja be a ház elejét, az indák beieakaszkod- nak az ablakkeretbe, megfogják az esőcsatornát. A ház lakatlan. Elmentek. Itthagyták. Az udvaron a kapuhoz vezető kövek között felverődött a fű. A tornác faajtaja kívülről betámasztva egy rozsdás vasdarabbal, és a tornácra nyíló ablak fölött ottfelejtették a fekete foglalatba csavart villany- körtét. Még akkor is ez a magányos villanykörte járt az emlékezetünkben, amikor a tanácstitkár összeszámolta, hogy harminc üresen hagyott ház van a faluban. Miért maradnak a faluban? Mi az, ami odaköti őket ehhez a hálátlan földhöz? Hiszen ha ellátogatnak más termelőszövetkezethez, tagok, vagy vezetők azt látják, hogy fele munkával több eredményt lehet elérni, kényelmesebben lehet megélni mint náluk. Hazamennek, gondolkoznak a dolgon, aztán maradnak. A két Kalmár Pélyen újraosz- szeül minden évben és gondosan előkészítik a terveket, a nagyobb jövedelem és a jobb idő reményében. A fiatal főagronómus, Pálos Lóránt, aki az egyetem elvégzése után szinte véletlenül került Szentmiklósra, nem azzal fejezi be az évet, hogy jövőre jobb helyet kellene keresni, hanem új lehetőségek után kutat, amivel gazdaságosabbá lehetne tenni a termelést. És Fülöp Sándor várja az öntözővizet hozó jászsági főcsatornát. Kinek van igaza? Azoknak, akik a főváros peremén, az érdligeti Tárná úton gondtalanul, hazatérnek a napi munka után, vagy azoíknak, akik az egész évi küzdelem, után még mindig nem tudják, hogy teljes bérüket, vagy csak a nyolcvan' százalékát kapják kézhez és minden évben odaállnak a traktorhoz, ekéhez, vetőgéphez, felülnek a kombájnokra. Hogy kinek van igaza, nem lehet tudni. De, hogy ki győz majd —, az biztos, 'kkik ittmaradtak. Mert csak -z győzhet, aki elvállalja a ’zdelmet Írták: Kaposi Levente Mentusz Károly Szigethy András
