Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
Bővülő váró» — bővülő gondohhal Mai tettek Eger holnapjáért Beszélgetés dr. Varga Jánossal, Eger város tanácselnökével Nemrégen, az Egri Városi Tanács ülésén az egyik tanácstag hozzászólásában arról szólott, hogy öröm és lelkesítő dolog ma Egerben városi tanácstagnak lenni. Igaz, hogy nem kevés a gond, de mind a tanácstagokat, mind a város lakóit egyben az a megnyugvás tölti el, hogy ezek a gondok elsősorban a nagyiramú és nagyarányú városfejlesztés következményei. Ez pedig végső soron — hogy a város fejlődik —, felemelő, lokálpatrióta öröm. A tanácstagok — a város IV. ötéves tervi célkitűzéseinek ismeretében —, arról beszéltek azon a tanácsülésen, amelyen Eger város 1970— 75-ig megvalósítandó város- fejlesztési feladatokról tanácskoztak, hogy az előző évtizedek alatt együttvéve sem „kapott” annyit a város, mint ebben a tervciklusban kap majd. Erről, a várható nagyarányú fejlődésről beszélgettünk dr. Varga Jánossal, Eger város tanácselnökével. — Valóban Igaz, hogy Eger elsősorban az utóbbi években fejlődött a legtöbbet a fel- szabadulás óta: felépült a Hadnagy és Csákány úti lakótelep, több új vendéglátóipari, kereskedelmi egység, megkezdődött a barokk belváros megóvása érdekében a nagyszabású rekonstrukció, elkészült a vár és a műemléki együttesek feltárásának jelentős része, új intézmények és üzemek (főiskolai kollégium és az új tanszék, a V1LATI, a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyára stb.) épültek. Kulcskérdés a vízellátás — A fejlesztési feladatok közül melyiket tartja a tanácselnök a legfontosabbnak. — A kérdésre talán a legtöbben azt a választ várnák, hogy a lakásépítés, a meglehetősein jelentős számú lakásigény kielégítése a legfontosabb. Pedig bármilyen furcsán hangzik, a kulcskérdés Egerben a város vízellátásának, a megfelelő szennyvízhálózat kiépítésének a biztosítása. Ugyanis a III. ötéves tervben felépült új lakások közműellátottsága is alig biztosított, hiszen az 1927-ben épült városi vízmű- és szennyvízhálózat a legutóbbi időkig érintetlen, változatlan maradt. A város továbbépítése, a lakások számának gyarapítása elképzelhetetlen a szükséges közművek — Eger jelenlegi helyzetében elsősorban a víz- és szennyvíz- hálózat — fejlesztése nélkül. — A vízellátásra valóban ezen a nyáron is nagyon sok panasz hangzott él a városban... — Igen, és teljes joggal, hiszen a jelenlegi vízmű kapacitása napi 10—15 ezer köbméter, holott — főleg a kánikulai napokban — napi 20 ezer köbméter vizet is igényel a város. — Mikor és hogyan segítenek ezen a gondon7 — Az északi városrész építésével egyidejűleg már megkezdődött Felsőtárkány térségében az északi vízmű építése. Ennek elkészülte után, a tervek szerint a jövő év végén újabb napi háromezer köbméterrel lesz több vizünk. Ezzel természetesen nem oldódik meg teljesen a város vízellátásának problémája, hiszen ez a víz- mennyiség jó, ha elegendő lesz a nagy ütemben épülő északi városrész ellátásra. Éppen ezért további, sürgős teendőink vannak a vízgond megoldására: Felsőtárkány és Maklár térségében végeztünk kutatásokat, amelyek alapján rövidesen elkészül egy komplett terv. A geológusok szerint Makiár térségében ugyanis olyan vízmű építhető, amely napi 10—15 ezer köbméter kapacitású lesz. Ennek a vízműnek a belépése a jelenleginek a duplájára növelné a város ivóvízkészletét. Nvárí csendélet 1971 (foto; Tóth Gizella) — Van remény arra, hogy ez a vízmű rövidesen elkészül7 — Terveinket anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatja a megyei tanács és az Országos Vízügyi Hivatal is, s a városi tanácsnak szintén lesz — takarékos gazdálkodás eredményeként — anyagi ereje e be nem tervezett, de fontos fejlesztés kivitelezésére. így várható, hogy még 1975-ig felépül ez a vízmű is. — És a szennyvízelvezetés? — A városi gerincvezeték építése már megkezdődött, s több mint 60 millió forintból rövidesen elkezdik az új szennyvíztisztító-telep kivitelezését is. Uj lakás tízezer embernek — A közművek fejlesztése mellett, azokkal egy időben épül az északi városrész, bővül a lajosvárosd ifjúsági lakótelep, s a hajdúhegyi kertváros is. — Igen, a már említett nagyarányú közműfejlesztéssel egy időben ■ város eddigi történetében egyedülálló lakásszám bővüléssel számol a terv 1975-ig. Tanácsi és szövetkezeti lakásépítésre közel 900 millió forintot költünk. Ebből megépül az északi városrészben 2400 lakás, s járulékos beruházásként 19 általános iskolai tanterem, 100—100 óvodai-bölcsődei férőhely, négy körzeti orvosi rendelő, közel 3000 négyzetméter alapterületű kereskedelmi- vendéglátói pari egység. Számításaink szerint ez a lakásszám öt év alatt közel tízezer ember számára teszi lehetővé, hogy új lakásba költözzön. Ezen túlmenően OTP öröklakásként, társas- házként, családi hájként további 1506 lakás elkészülésével számolunk. Ezek Lajos- városban, illetve a Hajdúhegyen és a belvárosi rekonstrukció során szabaddá váló „foghíjak” helyén épülnek majd. — A Lajosváros és a Haj dú-hegy új beépítési terille tén is készülnek közmüvek? — A Laj osvárosban mind a vízvezeték-hálózatot, mind a szennyvízvezetéket megépítjük, s a Hajdú-hegyen is megkezdjük az új 200 köb méteres víztároló, valamint a tavasszal telekkialakítások végett kisajátított terű létén a vízvezeték építését is. ★ Bővül a város, bővülnek gondjai is. Ezek között szereped a már érintetteken kívül a kereskedelmi hálózat szűk keresztmetszete is, amely ugyancsak a lakosság számarányának, s az idegenforgalom növekedésének a következménye. A város IV. ötéves terve éppen ezért a legfontosabb fejlesztések egyikeként tartja számon az új üzletek — kereskedelmi és vendéglátóipari egységek — építését is. Az új Centrum Áruházon kívül a belvárosban egy hatezer négyzetméter alapterületű iparcikk-áruházai egy lakberendezési áruházat, valamint egy szövetkezeti élelmiszer, ruházati, szolgáltatási áruházat építenek, továbbá még ez évben elkezdik egy 200 négyzetméter alapterületű műszaki áruház, valamint két élelmiszer' ÁBC-áa-uház építését is. Gondoltak a város külső peremén éló lakosság ellátásra is: Felnémeten és a Várállomás környékén 1975-lg ugyancsak ÁBC-áru- házak építését tervezik. E nagy feladatok puszta megtervezése, pénzügyi és adminisztratív előkészítése is nagy munka volt, s bizony sok szorgos, dolgos kézre — szellemi és fizikai energiára — lesz szükség a teljes megvalósításukig, így épül, mai tettekkel, gondosan, tervszerűen a holnapi város. Falud) Sándor 0 A magas C — avagy a súgó beaegtt (A Wochenpreese-bőh Habkönnya meditáció As újságírót sem bottal veri az isten, hanem gondolat nélküli gondolatokkal. Annyi közhelyet elpufogtattam jómagam is, annyi gyors fogalmazást, ünnepi alkalmak címén, hogy most, amikor a jeles ünnep alkalmán és okán valami szépet, tisztát akarok mondani, pironkodva keresem a szavakat, fogalmakat: de már ismertek mind. Mint a százszor megunt, de megszokott házastársi Koptatjuk, gyűrjük szavainkat, gondolatainkat, csakhogy a víztő., széltől göm- bölyded, fényes lesz a kő, homályos, érdesen formátlan a közhelytől a gondolat. Ülök fenn az apátság mellett, a Rege teraszán Tihanyban. Alattam selymeszölden fodrozza puha hátát a nap sugártenyere alá a tó. Ilyen volt a tó ötven éve, száz éve is, ilyen tán akkor is, amikor Endre urunk és királyunk oklevélbe foglalta, hogy apátság épüljön itt az ormon, hirdetvén vizek és szelek felett az istent szolgáló, valójában embert formáló gondolatot. Ülök, szemem belekönnyedzik a töprengő semmitnézésbe, s mint elhízott, lusta békák mászkálnak a furcsán torz gondolatok bennem. Ha behunyom a szemem, elcsitul a száznyelvű zsibongás is, el a mindenünnen még ide is elhatoló autólárma, csak a tó van, a napsugár van, a szelek vannak és a felhők. És mögöttem az apátság, amelynek tornyai évszázadokat láttak, sőt, falai lassan évezredet is már. Nézi magát a templomtorony, nézik magukat a falak a víz sima tükrében és visszakacérkodik ide bodros hátával a Balaton. Micsoda zsivaj. Micsoda csend. Mindez együtt. Autó autó hátán és emberek barnára sültein, egészségesen, vidáman: emberek a Nyírségből és Berlinből, a Hajdúságból és Belgiumból, a Sajó mellől és Mószkvából, Prágából, de innét Zalából is. Vonat és autóbusz, autó és motorkerékpár, hajó és repülőgép ontja megállás nélkül a világ mind a négy tája felől ide, az egymást addig soha nem látott embereket, hogy egy nap múlva, egy hét múlva, egy hónap múlva ismét eltűnjenek a világ négy tája felé, helyet adva újaknak és megint újaknak. *.; dehérvaru reá meneh hodu trtu reá.” A fehévári hadi útra. Nyelvemlék. Ősá szótöredék. De töredékesen is — „hadi” .. őrzi emlékéit Tihany, figyelve itt a tengernyi embert és a tónyi tengert. Ha a Balaton a magyar tenger, akkor a béke tengere. Édesvizű, kis tenger, tengerecske, sőt, tónak se a legnagyobb- bak közül való. De lám, óceámnyi emberség, derű, kedv é3 béke megfér a partjain. Azt hiszem, soha sem nyitották meg a Balatont! A strand az megnyílik. Dátum, óra: mindenki tudja, hogy mikor adott először felüdülést az új medence. A színház is megnyílik, egy kiállítás is, az új házat is dátum szerint adják át. Mindennek van dátuma, születésnapja, — s azt ünnepük is. De mikor ünnepük, hogy hivatalosan és végleg megnyílt a Balaton? A dolgozó embereknek! 1945. április 4-én nem nyílt meg a Balaton. Akkor a szabadság nyílt meg. Talán az alkotmány ünnepe a Balaton megnyitásának a napja? Lehet! De kinek fontos ez és ki tartaná ezt számon. Plattensee... Meer d’ hongrois... Vengerszkoje more... A Balcsi. öregasszony ül az asztalnál. Horgas ujjaival nem a poharat markolja riadtan, hogy el ne vigyék: a munkában gör- bedt ujjak mutatják azt, mintha pohárhoz szokott lenne a kéz. Kapához szokott pedig az. Ül és nézi a vizet. . Ennyi vizet sohase látott. És ennyi napfényt se. Mert, aki répát kapál, annak nem napfény simogatja barnára a bőrét, hanem az égető, izzasztó nap tűzi forró pecsenyére a vállát, arcát, kezefejét. Többedmagával van. Idősebbje is, mint ő, asszonyok, emberek is, vegyest, meg fiatalabbja is. Valami távolabbi szövetkezet kiránduló tagjai. Az öregebbje ül és néz. Némán, szájtátva a gyönyörűségtől. A fiatalabbja karattyol, évődik, pincért kiált és rohanna már fürdeni. Hogy a tájék... Hogy a Balaton az valamikor ... Hogy valamikor se pénz, se idő nem volt, s ha mindkettő lett volna, hát talán a csendőr is elfogta volna azt, aki paraszt létére nyáridőben a Balatonon flangérozik.... Nem, ez nem Endre király idején, volt, nem is századokkal elébb, csak évtizedekkel elébb, de azokkal se sokkal... Fecskék suhannak cikázó gyorsasággal, hogy hol a fehér hasuk, hol az olajfekete hátuk villan, mint pergetett dominókocka a szikrázó verőfényben. — Schwalbe! — sikong lelkendezve egy tejfelszőke német kislány. Ki tudja, s ki kérdi itt és most, hogy „melyik” Németországból való. — Ja! Schön, Liebchen.:: — figyeli a madarak röptét az apa. Fiatal, nagy öklű ember. Ahogy a keze ott hever, mozdulatlanul, mint az ősi kövek az apátság alatt, úgy érzi magát az ember, mintha csonka lenne az a kéz. Igen, a szerszám hiányzik belőle. De most ez a kéz is pihen, hagyja, hogy apró kis pók kászálódjon riadtan végig rajta, valami sötét zugot keresve a nagy fényesség helyett. A víz selymébe bújva bámulom most már a hegy lábától a magasba ívélő eget, rajta a kósza felhőket. Délidőt alussza most a Balaton. Tízezrek, százezrek ebéd utáni ejtőzése mint ütemes szuszogás, lüktet végig a parton. Na persze, a víz lágy csapkodása az a parti köveken. Lebegek a vízen és kéjes-álmosán megadom magam: nem, sajnos nincs szép és megfogalmazható gondolatom az alkotmány ünnepéről. Ringass hát békésen, te hűsítő víz. Dúdolj dalt, csend! Gyurkó Géza — Esik az eső? — kérdeztem Malonyatt aggódva, aki az ablaknál állt és unatkozva várta, hogy leteljen végre a munkaidő. — Miért kérded? — Nem hoztam ernyőt. Esik? — Hát... hogy is mondjam .. — tanács- talankodott az ablaknál Malonyai, aztán szinte könyörögve nézett rám, hogy ne kínozzam ilyen fenemód nehéz kérdés megválaszolásával. — Mi az hogy, hogy is mondjam? Mondjad. Esik, vagy nem. — Gyere ide, és döntsd te el... — Megőrültél? Hát ott illu ős obiakban. iMafonyai dialektikája bámulod az utcáit egy órája, majd megőrülsz már az ásítástól... és képtelen vagy megmondani, hogy esik-e most, vagy sem? — Nézd, öregem — siránkozott Malonyai — nem olyan egyszerű ám ez. Most, ahogyan én itt állok, innen úgy néz ki, hogy jelenleg esik. Azt mondom hát neked, hogy esik. Felállsz, idejössz, közben eláll az eső. Erre te azt mondod nekem, hogy nem is esik. Más szóval azt mondod, hogy az előbb en hazudtam neked. Vagy, ha nem hazudtam, akkor meg olyan hülye vagyok, hogy képtelen vagyok különbséget tenni az eső és az esőtlen idő között. Na már most — melegedett egyre jobban a témába Malonyai, hogy szóhoz sem jutottam az ámu- lástól. — Na tehát már, ha én azt mondanám most, amikor nekem esik az eső, arra számítva, hogy mire te idejössz az ablakhoz, el is állhat az eső, nos, ha azt mondanám, hoau nem esik .^m .««»Hal. — Malonyai, hagyd abba, mert beleőrülök ... — Várjál, befejezem. Szóval azt mondanám, hogy nem, esik, miközben te idejössz ám az ablakhoz, de még mindig esik... Mit mondanál? Azt, hogy Malonyai, te hülye vagy, hiszen esik az eső... És igazad lenne, mert tényleg esik az eső, mint ahogy az előbb is esett, s én csak azért mondtam volna neked, hogy nem esik... — Malonyai, m&eolm _________ _ — Igazán furcsa vagy. Megkérdezted tőlem, hogy esik-e, vagy sem. S amikor nemcsak válaszolok a kérdésedre, de egyúttal megmutatom neked a válaszok struktúrájának dialektikáját is, akkor itt üvöl- tesz... És na... Ne verekedjl — De nem is esik! És te azt mondtad, hogy esik! — üvöltöttem Malonyaira. Az felnyögött: — Nézz ki, kérlek, az ablakon. Hátha mire kimondtad, hogy nem is esik, már megint esik... Kinéztem. Igaza volt. Rém érdekes dolog ez szzsi a dkUektiMvog, .......imrti
