Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Élfenek a Lafogok Szerda, 20.00: f Ä. vfalA.ni ísraeállitás elég- léteit kíván, nyújtani a sok f tnéHánytalanságot elszenve­dett Lajosok száméira, hiszen • Katalinokat, Annákat, Jó­zsefeket szoktuk iga 7.án meg­ünnepelni, s így a Lajosok mostohagyerekeknek számi­útifilmek kedvelőinek ajánl­hatjuk, amelyben végigkísér­hetjük azt a nehéz és fárad­ságos utat, amelyet hajdan — sok-sok szenvedés árán járt be társaival. Persze a Jelenet az „Éljenek a Lajosok” című műsorból. (A tv augusztus 25-i (szerdai) adásához!) eddig. "A műsor az őket megillető módon ün­nepli e mellőzölteket, akik a sport, a színpad, a zene te­rületéről gyűltek össze a stú­dióban — s minthogy vala­mennyien Lajosok — magu­kat és az összes többi Lajo­sokat is köszöntik. S a mű- sorszámok is üyen vagy olyan módon, összefüggnek a Lajos névvel, akár egy Bee- thoven-szerzeményrői, akár egy táncdalről van szó. Hi­szen Beethoven is Lajos volt A kedves, bohókás ösz- gieáilftás — így nyáridőben — könnyed szórakozást nyújt majd a nézőknek. Nansen nyomában Szombat, 18.55: NSZK film. Elsősorban az modem technika megköny- nyítette a mostani expedíció útját, ám a hihetetlen nehéz­ségekre, mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a mai kor ex­pedíciójának tagjai is el­mondták: útjuk során több­ször voltak életveszélyes helyzetben. Mindenesetre ér­dekes lesz végigkísérni a film segítségével a Grönlän­der át vessel6 utat. Charley nénje Szombat, 20.05: Közvetítés a Városmajori Színpadról, felvételről. Az el­múlt év nyarán mutatta be a Városmajori Színpad Bran­don Thomas világszerte nép­szerű zenés komédiáját, amelyhez Aldobolyi Nagy György szerezte a zenét, a dalszövegeket pedig Szenes Iván írta. A sikerre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ebben az évben is játsszák a darabot, amelynek közép­pontjában egy nőimitációra kényszerülő férfi áll. Bohó­zatot még kevésbé lehet és szabad elmesélni, mint kri­mit, s így csak annyit „árul­hatunk” el, hogy a fiatalok végül egymásra találnak! A főszerepből Bodrogi Gyu­lát láthatjuk, a többi szere­pekben pedig T olnay Klárit, Páger Antalt, Piros Ildikót, Almásy Évát, Ernyői Bélát és Paudics Bélát. Szimfonikus könnyűzenétől a táncdalfesztiválig Csütörtökön kezdődik a Magyar Rádió rendezésében a hazai könnyűzene hatna­pos seregszemléje. A „Nyár­esti szórakozás” — amelyet az Országos Rendező Irodá­val közösen szerveztek — nyitó koncertjén a szimfó- nikus könnyűzene legismer­tebb darabjaiból mutatnak be válogatást Augusztus 20- án népdal- és nótaestre ke­rül sor a Zeneakadémián. Szombaton „Offenbachtól Bemsteinig” címmel operett- parádéval kedveskednek a műfaj híveinek. A hétfő este a sanzonoké. Az Ödry Színpadról ^Bezzeg az én időmben” címmel köz­vetítenek összeállítást Az Erkel Színházban meg­rendezendő táncdalfesztivál- döntő zárja a „Nyáresti szó­rakozás eseménysorozatát. Ezen a három elődöntőből továbbjutott 16 dal csendül feL Primadonna vizes lepedőben Fejezetek a hevesi önkéntes tűzoltótestület életéből — ősbe nyolckor kezdő­dött az előadás. Negyed ki­lenckor felsikoit a prima­donna: Szentisten, ég az es­télyiruhám! Nemcsak a ru­hája égett, hanem lángok­ban állott már akkor az egész színpad. Mit tehettem? Fogtam egy lepedőt, bemár­tottam a vizeshordóba, s rá­vetettem magam a hölgyre, hogy elfojtsam az éledő tü­zet. Ügyeletes társaim pe­dig a díszleteket vették cél­ba kézi fecskendőkkel... Amit Vermes László köz­ségi kertész, az egyik leg­öregebb hevesi önkéntes tűz­oltó mesél, nem mostanában történt, hanem az 1920-as években, amikor summáé­ként még csak ízlelgette ezt a szép és nemes hivatást. De mindmáig úgy él emlé­kezetében az iparosegyesület nagytermében lezajlott izgal­mas esemény, mintha most történt volna. Arra is vé- lekszik, hogy Bazsó Tiva­dar, az akkori parancsnok, a sikeres primadonnamenté­sért az egész falu előtt meg­dicsérte, a Csárdáskirálynő Sylviája pedig, kit belépője derekán ért a malőr, ijedt örömében kétszer homlo­kom csókolta érte. Vermes Laci bácsi azóta is a most 89 főt számláló hevesi önkéntes tűzoltótestület első rajában, a riadóbrigád­ban szolgál, pedig a törté­netnek jó négyén esztende­je. Ha hallja a félrevert ha­rangot, vagy kocogtat éjjel ablakán parancsnoka Csabai János: ugrik, mint a szöcske, ki az ágyból, s két perc múl­va Holló Ferenccel, Fekete Lászlóval, Madar Lászlóval, Vígh Zoltánnal együtt lóg a fecskendős gépjármű olda­lán), szirénás száguldásban a vészhely felé. — Az elmúlt évben fél­milliónál többet érő ter­ményt és épületet mentet­tünk meg a „vörös kaikas” pusztításától. Két hete azon­ban hiába vonultunk ki a Szalma-tanyára, ahol a ter­melőszövetkezet egyik szé- rűskertjében találni! Porig égett minden, szinte csak statisztálni tudtunk hajnali négyig. — Miért* — Későn jött a riasztás. Aztán meg nem volt a közel­ben víz, kút, ahonnan pót­lást nyertünk volna az éhes szivattyúknak. Hiába papo­lunk, legtöbb gazdaság a já~ társ — mondotta közvetlen hangon Pronyin, felkelt író­asztalától és Pavlik mellé ült. — Értem és elmondom, de szigorúan bizalmasan, hogy ennek a Koroljovnak, akit maga nem jól ismer, semmi köze sincs hozzánk. — Hogyhogy nem? — Csak úgy... Az eddigi zavaros sejtés egyszerre világos felismerés­sé vált. — Csak nem azt akarja mondani, hogy ez a Korol­jov... — De igen — vágott köz­be Pronyin. — Bár ez még szolgálati titok, de magának Fordította: Ferencz Győző 23. — Pronyin elvtárs? — rdezte Pavlik határozat- i hangon, s Pronyin pol- ri ruhájának láttán ke- s meggyőződéssel. — Pro- in tábornok? — Pontosan — erősítette ;g a tábornok. — Beszélni akartam ön­1 — kezdte izgatottan ivük. — Mondjon el mindent épen sorjában — állította eg Pronyin. — Legelőször azt mondja meg, ki ön és mnan jött. Pavlik egy pillanatra za- írba jött. augusztus 20., péntek — Bocsásson meg. Usz- penszikij doktor vagyok. Pa­vel Pavlovics Uszpenszkij. A Zaharin kórház osztályve­zető orvosa. Kovrigina ügyé­ben jöttem önhöz. — Mit tud erről az ügy­ről? — Mindent — mondta Pavlik —, állítom, hogy mindent. — Kérem, kérem. Hallga­tom önt. — Vajon Kovrigina pro- fesszomő megmentésére nem volt más mód? Amit ön ki­gondolt, az szörnyű és fur­csa. Nem vagyok specialista ebben a dologban, de hirte­len egy tucat más megoldást tudnék elsorolni önnek. Minden álhalál és hamisnak tűnő temetés nélkül! őszin­tén megmondom, hogy azon Koroljovjának helyében nem így cselekedtem volna. " — Erisss, Us^pensaki j elv­% V c tudnia keTI róla. Koroljov egyszerűen kém. — S Jelena Viktorovna tudja ezt róla? — Még nem, de hamaro­san megtudja, Pavlik eltávozása után Pronyin nyomban magához hívta Tkaoserefc — Készék a képek? — ér- ’ deklődött Pronyin. — Hív­ják ide a fiatal Kovriginát, önök pedig szervezzék meg az ellenőrzést minden vona­lon. Tkacsev a lábát váltogat­ta. — Ivan Nyikolajevics mondott neki valamit? — Igen, mondta. — Iga­za van, rendes legény. Kü­lönben is semmi értelme sincs továbbra is bújócskát játszani sem Léna Kovrigi- nával, sem Uszpenszskijjal. Jól ismerik önmagukat, be kell kapcsolni mindkettőjü­ket a munkába... Lénocsba élénken, sőt vi­dáman ment be Pronyin dolgozószobájába. A tábornok elgyönyörkö- dött benne. „Ha az anyja nála is szebb — gondolta —, milyen szépség lehet ak­kor? .. *­Kölcsönöset» ödvöBŐlték egymást — Hogy érzi magát? — érdeklődött Pronyin. — Egy kissé jobban — vá­laszolt Lénocska. — Köszö­nöm a levelet — Milyen levelet? — Anyu levelét Koroljov már át is adta nekem. — Mégiscsak tegnap adta át magának a levelet? — Talán nem így akar­ták? — kérdezte megszep­penve Lénocska attól tart­va, hogy megfeddik Korol­jovot — Nem azért, mert nem terveztük — mondta Pro­nyin —, de azt hittem, hogy ezek csak egyszerűen szép szavak és semmiféle levele* nem fog maganak átadni. m2 (S’eí^sW rásban nem törődik vele, hogy olyan helyre telepítse kazlait, ahol víz is van — füstölög Csabai János, aki civilben a járási hivatalnál tisztviselősködik. ★ Bedő Zoltán testületi pénz­táros irodájában többen vesznek körül. — Hogyan lesz valakiből önkéntes tűzoltó? — Gyermekkoromban kez­dődött, Abasáron. Apám is, nagybátyám is benne volt a helyi testületben. Szép, csil­logó sisakot hordtak hozzá meg hegyesre pödört bajuszt. És mindenki tisztelettel, ije­delemmel félrehúzódott út­jukból. ha kisétálták a piac­ra, vagy éktelen csengetés­sel, dudálással oltani indul­tak valamerre. Tizenkét éves lehettem, mikor tőlünk nem messzire Kocsisék háza ki­gyulladt. Akkor én is a tűz közelébe merészkedtem, s még az egyik kézi szivattyú karjára is felkapaszkodtam, hogy jobban haladjon a munka... Mondta nagybá­tyám oltás után: Jóska, ha így végzed, pár év múlva kinyomsz bennünket a hi­vatalból! S nevetett jóízűen, meg zsebelte a hálálkodó szomszédok köszönetét... Hát én ki nem nyomtam egyi­ket sem, ellenben pár év múlva közéjük álltam. S amikor tíz esztendeje He­vesre kerültem, Itt is rög­tön szolgálatra jelentkez­tem. A kérdésre adott választ Eperjesi József fogalmazta meg, aki tiszti rangban, s immár tűzrendészeti érem­mel kitüntetve őrködik a nyolcezer lakosú nagyköz­ség és környéke biztonsága felett. Azért írom a környé­két is. mert olykor messzi­re kell a hevesi önkéntesek­nek kalandozniuk. Szom­széd járásba, megyébe is. S megtörtént, hogy szerve­zettségűit, jó felszerelésük folytán hamarabb értek a tetthelyre, mint az állami tűzoltók. ♦ Holló Ferencet egy épít­kezésen találom meg. Kő­műves. Mellesleg a ráadóbri­gád tagja. — Hogyan sikerül ilyen eredményesen dolgozniuk? Mi tartja együtt, mi viszi előre az embereket? — Megmondom én! A se­gítés szelleme. Semmi egyéb — veri le ruhájáról a frissen rápergett maltert. — A mi testületünk tagjai fillért nem kapnak az éjszakázásért, ügyeletért, s életük épségé­nek kockáztatásáért... Azon­kívül eljárnak vezetőink az évi 5—6 napos továbbképző tanfolyamira, a tagság meg havonta áldoz egy-két na­pot a legújabb ismeretek el­sajátítására, a különböző oltási' folyamatok gyakor­lására. Sokáig készülünk mindig a járási tűzoltóver­senyre is, s zenekarunk mö­gött, amelyet Tompa Béla bácsi dirigál, kivonulunk új extra öltönyünkben minden jelentősebb ünnepre. ★ A nagy becsben tartott, 3 tisztelettel emlegetett 27 ext­ra öltönynek, melyet mé­retre, kamgarnból, s 50 ezer forintért Egerben varrtak, külön története van, hiszen a községi tanács 26 ezer fo­rintos évi támogatásából nem futotta volna. — Pár éve nagy tűz az állami gazdaságban! Kivo­nulunk. Birkózunk a lán­gokkal. S győzünk. Megme­nekül az épülőfélben lévő szarvasmarha-telep... Más­nap meg éppen bennünket tárgyal a községi végrehajtó bizottság, és szedi le' rólunk a szenteltvizet! Hogy csak koptatjuk a szép laktanyát, ami 1962-ben épült. Parádé­zunk. Hasznunk jóformán semmi. Nagyon be volt ra­gadva a szemem, mert a tűz miatt le sem feküdtem az­napra virradóra, de erre módfelett kerekre nyílt mind­kettő. Felpattanok, kinyi­tom a számat is jó hango­san, s előadom az éjszakai esetet, melyről a bizottsági tagok még nem hallottak... Elrestellték magukat, majd azon nyomban megajánlot­tak 50 ezer forintot ruhá­zatra. Pár nap múlva a ta­nácsülés is jóváhagyta. Hát ekként lett extránk — moso- lyodik el Bedő Zoltán. ★ Ha mindezek után azt hinné az olvasó, hogy kerek a pogácsa Hevesen, Csabai János szavaival meg kell ingatnom hitében. — Igaz, becsülnek szél tő­ben bennünket. Meg is van­nak a legszükségesebb fel- szerelési tárgyak. A Deák Ferenc utcai laktanyában még klubhelyiségünk, kugli- zónk is van, ahol jobbára telente összejár szórakozni a népes tagság. De nagyon kellene három állandó, fő­hivatású szertáros, aki a riasztóügyeletet ellátná fel­váltva. Nélkülük nem tu­dunk igazán ütőképesek len­ni. .. Az sem tetszik, aho­gyan a zeneiskola kezeli fúvószenekarunkat! Negy­ven éve, még a leventében kezdte minden muzsikusunk. Persze hogy kiöregszenek. Friss, fiatal utánpótlás kel­lene a szép ruhákba, meg a sok hangszerhez, melyre 70 ezer forintot költött a község. S van is fúvós tago­zat a zeneiskolában. Csák éppen nem engedik a fiata­lokat közénk. Szakmai gőg­ből-e? Vagy attól félnek a tanárok, hogy éLromlanak a gyerekek Béla bácsi keze alatt? Furcsa, mindenkép­pen furcsa... * Alkotmányünnep. Kiöltö­zött asszonyok, lányok, le­gények a hevesi főutcán. A fák alól zene szól. Játszik az önkéntes tűzoltótestület zenekara... Moldvay Győző Több mint 600 új tanteremmel és 50 műhellyel bőrül az iskolahálózat 240 ezer kisgyermekről, az óvodás korú népesség 60 százalékáról gondoskodnak az óvodákban Az idén 538 általános is­kolai tanterem készül el-Eb­ből 112 az új lakótelepeken épük Az általános iskolai hálózat bővítésére fejlesztési alapjukból mintegy 390 mil­lió forintot fordítanak a ta­nácsok. Űj tantermek „be­lépésével” a következő tan­évben valamivel tovább csökken a kettős váltás ará­nya és így az általános is­kolák összes osztálytermé­nek 30 százalékában, leszkét- műszakos oktatás. A középiskolai hálózat 90 tantereimmel és 50 műhely- teremmel gazdagodik. A kö­zépiskolás kollégiumi helyek száma csaknem 500-zal nö­vekszik. A fejlesztések meg­valósítására a tanácsok mint­egy 370 millió forintot irá­nyoztak elő. Amint a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási fő­osztályán elmondották, az óvodákban elhelyezett gye­rekek száma tovább emel* kedik és előreláthatólag el­éri a 240 ezret. Így az 1971 —72-es tanévben az óvodás kordáknak már körülbelül 60 százalékáról gondoskod­nak a részükre létesített gyermekin tézményekben. Közölték a minisztérium­ban azt is, hogy — előzetes számítások alapján — az ál­talános iskolákban 1 millió 82 ezer gyermek, a középis­koláikban pedig 228 ezerfia- tál tanul majd az új oktatá­si évben nappali tagozaton, A gimnazisták száma 116 ezer, a szakközépiskolás diá­koké 112 ezer lesz. Az óvónőképző intézetek­ben az idén 337-en, a taní­tóképzőkben 518-an végeztek, a tanárképző főiskolákon 762-en fejezték be tanulmá­nyaikat, az egyetemek ta­nárszakain 1104-en szerez- teg. ipttssajafest l

Next

/
Thumbnails
Contents