Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
Mit ígér a negyedik ötéves terv az egri Finomszereivénygyárnak ? Interjú Kócza Imre vezérigazgatóval Rekordtermés kenyérgabonából és tavaszi árpából Gyors, szervezett, zökkenőmentes volt a betakarítás — Mielőtt a jelenről, s a g vőről beszélnénk: hogyan hetne röviden értékelni, jellemezni a vállalat elmúlt gt évben végzett munkáját, eredményeit? — Nem titok: néhány évvel ezelőtt jelentős profilgondjaink voltak. Ma stabil, korszerű, átlag feletti jövedelmezőségű, egyre értékesebb hazai és külföldi piacokkal rendelkező termékeket gyártunk. Értékes, hasznos nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, gyártmányaink iránt egyre nagyobb a belföld1 a szocialista, a kapitálist.. kereslet, összegezve tehát: a harmadik ötéves tervünket teljesítettük, céljainkat, feladatainkat megvalósítottuk. — A vállalat középtávú fejlesztési terve, az elkövetkezendő őt esztendő célkitűzéseit, feladatait összegező, S meghatározó programja már törvényerőre emelkedett a gyárban. A dolgozók úgy beszélnek róla: gazdag, alapos és bátor program. Ez a véleménye a vezérigazgatónak is? — Pontosan, A terv mögött több hónapos elemző, tervező munka áll. Reálisan felmértük erőforrásainkat és a vállalat, a népgazdaság igényeihez méreteztük feladatainkat. Alapvető célkitűzéseink: még korszerűbb, még gazdaságosabb gyárt- mánystruk túra kialakítása, a jövedelmezőség növelése, a piacok szélesítése, a technika színvonalának növelése, dolgozóink élet- és munkakörülményeinek javítása, munkájukhoz méltó anyagi, erkölcsi megbecsüld biztosítása. — Lapozzunk bele, lássunk néhány érdekesebb számot, adatot a fejlesztés mértékéről. — A vállalat termelésének éh árbevételének volumene az 1970. évihez viszonyítva nem kevesebb, mint másfélszeresére nő 1975-re. Ez az ütem meghaladja az országos átlagot is, hiszen a nép- gazdasági terv az ipari termelés 32—34 százalékos nönöveljük a technika, a technológia színvonalát az üzemekben, a gyártásban, a termelésben. — Az elmondott célkitűzések, fejlesztések megvalósítása hogyan jelentkezik majd a dolgozók anyagi megbecsülésében, jövedelmükben? — A terv szerint a vállalati nyereség 80, az egy főre jutó vállalati eredmény 67 százalékkal emelkedik 1975. végéig. A pénz és a nem pénzbeni juttatások egy dolgozóra eső értéke 1970-ben 24 755 forint volt, 1975-re pedig ez a szám 30 803 forintra emelkedik. Ezenkívül az új kollektív szerződés részletesen szabályozza, meghatározza vállalatunk dolgozóinak, a törzsgárdatagoknak anyagi, erkölcsi megbecsülését. A többgyermekes édesanyák jutalomszabadságban részesülnek, a húszéves törasgárdata- gok 16, a tizenöt 12, a tíz 8 nap többletnyereségben részesülnek. Segítjük a nyugdíjba menőket, támogatja a vállalat a dolgozók lakásépítését —, hogy csak mást ne említsek. — A számok valóban bátor terveket bizonyítanak. De térjünk még vissza a termeléshez: a jelentős volumen- növekedést milyen arányban alapozták a létszámra, illetve a termelékenységre? — Az elkövetkezendő öt évben vállalatunk létszáma mindössze 9—10 százalékkal emelkedik. A fejlesztés 80 százalékát a termelékenységre alapoztuk. Jól tudjuk: nem lesz könnyű, de mégis vállaljuk, mert ez az egyetlen módja az ésszerű, a gazdaságos termelésnek. — A fejlesztési terv rendkívül nagy nyilvánosságot kapott a gyárban. Ahogyan a dolgozóktól hallottuk: hetek óta ez a sláger. Az üzemekben, a munkahelyeken nagyon sok ötlet, javaslat is elhangzott a célkitűzések megvalósítására. Miben látja a gyár vezetősége a legfontosabb teendőket? Én úgy érzem — és mint az elmúlt évek eredményei is bzionyítják —, vállalatunk kollektívája képes az elmondott feladatok maradéktalan teljesítésére. Augusztus első felében az ország minden részében, így megyénkben is befejeződött az aratás. Amilyen könnyű ezt kimondani, legalább olyan nehéz volt ennek a munkának a megszervezése és végrehajtása. Szerencsére az időjárás is kedvezett. Nyugodtan értékelhetjük úgy, hogy az idei aratás az utóbbi évek legszervezettebb gabonabetakarítása és felvásárlása volt. De vajon, hogy vélekedik erről Kocsis Gyula, a megyei tanács mező- gazdasági és az élelmezésügyi osztályának szakfelügyeleti csoportvezetője? Enyhe tél, kedvező tavasz — Valóban elmondhatjuk, hogy az utóbbi évek legeredményesebb aratása fejeződött be az utóbbi napokban Heves megyében is — erősítette meg Kocsis Gyula. — Az Idei enyhe telet kedvező tavaszi időjárás követte, ami rendkívüli módon segített a kalászos növények fejlődésének. Azután április végén és május elején jelentős mennyiségű csapadék áztatta meg a földeket. ami szintén hozzájárult a gabonafélék gyors növekedéséhez. Az időjárás kedvező hatásán klvill mit tettek a közös gazdaságok a jó terméseredmények megalapozásáért? — A szövetkezetek időben felkészültek és jó, megalapozott terveket készítettek a vetéstől egészen az aratásig, a helyi adottságokat figyelembe véve. Ezenkívül tökéletesedett az agrotechnika is, ami elsősorban a növényvédelemben mérhető le. A mezőgazdasági üzemek az elmúlt évekhez képest az idei tavaszon lényegesen több fejtrágyát juttattak a talajra, amelyet több helyütt repülőgépek szórtak szét a földeken. Emellett április végétől május közepéig a korábbi vetésterületekhez mérten kétszeres területen végeztek vegyszeres gyomirtást is. A kémiai anyagok optimális adagolása jó terméseredményeikben jelentkezett Gondos előkészületek az aratásra — Az előzetes termésbecslések alapján a termelőszövetkezetek hogyan készültek fel az aratásra? — A közös gazdaságok körültekintő munkaszervezéssel készültek a nagy munkára. Az aratásban részt vevők valóban helytálltak a munka dandárjában, jól kihasználták a kedvező időt és a helyi lehetőségeket. Az idei aratásban 430 kombájn vett részt Heves megyében. A korábbi évekhez képest észrevehetően jobb volt az alkatrészellátás, bár volt némi fennakadás, egy-két kritikus alkatrész hiánya miatt. Az aratás folyamatosságát nagyban elősegítette a Heves megyei MEZŐGÉP Vállalat kombájnügyelete is. A gyors, szervezett, zökkenőmentes betakarítást megyeszerte gyors gabonafelvásárlás követte. — Milyenek az átlagtermések a végső értékelés alapján? — Megyénkben 115 ezer katasztrálís holdról vágták le a gépek a különféle kalászos terményeket. A kedvező agrotechnika és a jó munkaszervezés meghozta gyümölcsét. Kenyérgabonából megyénk termelőszövetkezetei rekordtermést takarítottak be 14,1 mázsás átlaggal. Ugyancsak kiemelkedő a tavaszi árpatermés is, melyből 14,8 mázsa a holdanként! átlag, őszi árpából 14 mázsát, rozsból pedig 9,7 mázsát arattak le holdanként a közös gazdaságok. Hatezer vagon gabona a magtárakban — Milyen az Idei kenyérgabona minősége? — Igen jónak mondható. A műszeres vizsgálatok szerint a búza hektolitersúlya 80—82 kilogramm, acélossága is jóval meghaladja a szabványban előírtakat, ami a kedvező sütőipari értékben fejeződik ki. — Hogyan halad a gabonafelvásárlás? — A Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat hétezer vagon kenyérgabona felvásárlására kötött szerződést a szövetkezetekkel. Az együttműködési szerződések alapján a felvásárlás, az áruátadás folyamatos, s ennek eredményeként augusztus közepéig több mint hatezer vagon gabona került a magtárakba és egyéb tárolóterekbe. Egyébként a learatott 115 ezer hold kalászos területen mindenütt gépek dolgodnak. Hántják a tarlót, a gyökérés szármaradványokat bemunkálják a talajba. A jelentések szerint már több mint 70 ezer hold részesült tarlóhántásban megyénk ga- bonaföldjein — mondotta befejezésül Kocsis Gyula. (m. k.) Koós József OZf kmjjjx (Foto: Kiss Béla) Aki a vonatot elkíséri velősét határozza meg. 1975- ben az export-árbevételünk mintegy négyszeresen haladja meg majd az 1970. évit. A dollár viszonylatú exportunk pedig a tervidőszak végére meghaladja a hárommillió dollárt, amely háromszorosa az öt évvel ezelőttinek. — Elsősorban milyen termékekre, gyártmányokra alapozzák a jelentős fejlesztést? — A MECMAN-au tematikára, az olajszabályozókra, a kompreszorokra, s a Diesel- elemekre. Az említett termékek megfelelnek a világpiac követelményeinek, az igény is fokozódóan nő irántuk. Több célkitűzésünket nemzetközi kapcsolat keretében tervezzük megvalósítani. Bővítjük, növeljük a MECMAN-elemek gyártását, a Diesel-adagolóelemek gazdaságos gyártását és értékesítését a KGST szakosításán belül tervezzük kivitelezni. Már folynak a tárgyalások az új típusú villogok automata exportjáról, japán licancet vásárolunk a kompresszorgyártás korszerűsítésére. — Jelentősebb beruházás szerepel-e a tervben? —■ A beruházás forintértéke 227 millió forint. Felépül a korszerű hevesi gyáregység, — Kezdjük a gyárkapun belül: az eddigieknél is lényegesen jobban kell kihasználni, kamatoztatni a gyár szellemi erejét. Ahol szükség van, erősíteni kell a műszaki apparátust, növelni kell a gyártás, a technológia színvonalát, hatékonyabbá kell tenni a szervezést, az előkészítést. Tovább kell fejlesztenünk a szerszámgyártást, folyamatosan keresni és kihasználni a belső erőforrásokat A termelékenység növelése alapvető feladat, akárcsak a vezetés, a szervezés színvonalának növelése, a rend, a fegyelem erősítése. Ami pedig a gyárkapun kívüli feladatainkat jelenti: rendszeresen és állandóan figyelemmel kísérjük a körülöttünk lejátszódó gazdasági, technikai, kereskedelmi eseményeket. Olyan rugalmas kereskedelmi politikára, információs rendszerre van szükség, amely alapján nap mint nap tudjuk, hogy mi történik a világpiacon, mi jó nekünk, s min kell változtatnunk. Nem kevés amit vállalunk, nehéz, felelősségteljes munka, feladat jut valamennyiünknek. Sokan nem is gondolnak ilyesmire — neki egyenesein az álma, vágya volt, s lét- szükséglete maradt mindmáig, harmincegynéhány esztendő után is: veszi a táskáját, kiballag a vasútra, felkapaszkodik a vonatra... és elindul valamelyik ismerős állomás felé. Szinte mindig ugyanarra. Talán behunyt szemmel Is kitalálna már a szerelvényéhez, útközben látná a megállókat, a kopott, a csinos, a modem vagy éppen cifra „indóházakat” — mégsem tartja egyhangúnak, unalmasnak a munkáját, az életét, újra meg újra kedvét leli benne. Gyakran valósággal a madarakkal ébred, kel, s amikor azok már régen fészkükre tértek — még szolgálatban van. Most is, deres fejjel is a nyugdíjhoz közel, amikor — lába, füle, szeme a megmondhatója — rég pihennie kellene... Arti Ferenc azonban — keményen mondja ezt — nem a pihenésre született. Megmutatta ezt még gyerekkorában a grófi föld napszámosai között, s ezt bizonygatta később is, a MÁV kocsitisztítója, vonatkezelője, fékezője, vezetője, jegyvizsgálója, vonatkísérőiéként. A Hatvan—Túra közötti sín- szakasz háborús «1tüntetéseikor, a 45-ös jpárfe szervezés idején a „millpen- gős” világ közellátási gondjainak csökkentése közben, az „ergárdában”, az ötvenhatot követő küzdelmes hónapokban, a munkásőrségben, amelynek kezdettől fogva tagja, s a tsz-ekben, ahol a szövetkezőiknek nemcsak tanácsokat osztogatott, hanem két kezével segített is a földeken. Vasutassorsáról beszél, szakszervezeti és pártmegbízatásait említi. Hajdan volt aratásokat idéz, mutat fény- képien is, s a boldogi közös gazdaság új kenyerének ízét őrzi jólesően. — Otthagytam ugyan a falut, de a parasztoktól valahogy sohasem tudtam elszakadni. Eszemben maradtak, mindig izgatott a sorsuk. Akkora táblákat szántam nekik képzeletben, mint amekkorát Majláthnál láttam, s legalább olyan felszerelést is kívántam hozzá. Ezért is dolgoztam, iparkodtam. Meg persze, még sok másért... Hogy becsülete legyen a munkásembernek, hogy a „melós” U, vagy legalább a gyereke diplomát szerezhessen. Elmondhatom, hogy nem sajnáltam, nem sajnálom a fáradságot, hiszen annyi minden sikerült már eddig is: lépten-nyomon gyönyörködhetem a változó világban, egészen közelről is érzem a sok jót; megkapom mindenhonnan a tiszteletet, jut belőle a gyerekeimnek. Maholnap mérnök a kisebb fiam: eléri azt, ami számomra legfeljebb hiú ábránd maradt volna ... Arti Ferenc hatvani vasutas beosztását tekintve ma .árukezelő. Expressz-külde- ményeket és úticsomagokat pakol, irányít, kísér. Ha egyedül van, műszakjában átlagosan harminc mázsányi súlyt mozgat, száz fuvarlevelet is kiállít. Városa és Somoskőújfalu vagy Szolnok, Vác, Budap>est, Győr között vonatozik esőben, hóban, fagyban, éjjel, napp>al, hétköznapon, ünnepon. Havi 300 órájából 210-et vagy többet tölt fárasztó munkával, van olyan fordulója, hogy csak 26 óra múltán tér ismét vissza Hatvanba — s még mindig nem a családjához: mert újabb elfoglaltsága akad. Az árukezelő vasutas ugyanis egyben az állomás I. számú pártalap- szervezetének titkára is. Hatvanhárom kommunista vezetője. 1959. ősze óta viseli e tisztségét, amelyben meglehetősen sok a dolga, gondja, hiszen elvtársai is utazó emberek. Még elérnie, szót váltania is nehéz velük, csupán taggyűlésből kettőt kell tartani hónapról-hónapra. SZÍVTA, szerevervei, végzi azonban a feladatát itt is — ugyanúgy, ahogy a többit megszokta. S otthon sem pihen. Fájó lábbal is magára vállalta a háztartás körüli munkát, hogy gyengélkedő feleségének, idős anyósának segítsen. Ha olykor mégis van egy kis szabad ideje: olvas. Könyveket, újságokat. Sok lapot, folyóiratot járat, s el- mélyülten elemzi az írásokat. hogy minél többet megjegyezzen, tanuljon belőlük. A részéről fontosabbnak vélt sorokat aláhúzza tollával, s mutatja másoknak is szolgálat közben, vagy a gyűléseken. Tengelyen töltötte a legutóbbi vasárnapját, s vonatra száll a mostani ünnepen is. Ha pedig elmúlik majd az ünnep — kezében már a parancs: — munkás- őr-kiképzésre szólítják. S természetesen a helyén lesz akkor is. A helyén — amit maga keresett, ahol önszántából dolgozik, valami szüntelenül feszítő belső erőtől indíttatva. A helyén, ahol megbecsülés övezi, ahol kitüntetéseit kapta. Ahonnét emelt fővel visszanézhet... Gy. Gy. 1971, augusztus 2&, géaték
